- Trelawney professzor?

- Tess�k, Ron, dr�g�m? - fordult oda a fi�hoz az id�s j�sl�stan tan�r.

- Harry elk�ldte nekem a fogalmaz�s�t, hogy adjam oda a tan�rn�nek.

- �, milyen figyelmes a r�sz�r�l - mosolygott Sybill, �tv�ve a pap�rt Ront�l. - �ljetek le, k�rlek. Az �ra h�tral�v� r�sz�ben mindenki tanulm�nyozza a krist�lyg�mbj�t. �n �tolvasom az essz�iteket, �gy vissza tudom �ket adni az �ra v�g�n. Biztos nagyon f�rja az oldalatokat a k�v�ncsis�g, hogy vajon milyen jegyet kaptok. K�rlek, dolgozzatok csendben.

Ron le�lt Deanhez �s Seamushoz, akik k�rty�ztak az asztal alatt. - Besz�llhatok? - k�rdezte.

- Persze - vigyorgott Dean. - He nem b�nod, hogy mugli j�t�kot j�tszunk.

- �, egy�ltal�n nem - suttogta Ron. - Nem j�tszhatunk robbant�sdit az �r�n. Elmagyar�zn�tok a szab�lyokat?

A szomsz�d asztaln�l Parvati �s Lavender k�ts�gbeesetten pr�b�lta kital�lni, hogy mit jelenthet a r�zsasz�nes-ibolyasz�n� k�d Parvati krist�lyg�mbj�ben.

- Azt gondolom, ez j� jel Parvati - mondta Lavender. - A r�zsasz�n �s az ibolya sz�p sz�nek.

- Nagyon Barbie-szer� nem?

- Barbie-szer�? Hogy �rted?

- Sosem hallott�l a mugli kisl�nyok kedvenc j�t�k�r�l, a Barbie bab�r�l? - k�rdezte Parvati.

- Nem - vont v�llat a bar�tn�je. - Kellett volna? Az �n kedvenc j�t�kom egy t�z centi magas v�mp�r-baba volt, amely minden �r�ban bemondta a pontos id�t, �s a k�t a szemfoga vil�g�tott a s�t�tben. Nagyon szerettem, nem is tudtam elaludni n�lk�le, �s csak akkor �reztem biztons�gban magam, ha velem volt.

- H�ha, nem tudom elk�pzelni magam, amint egy v�mp�r-bab�val alszom - r�zta fej�t Parvati. - De vizsg�ljuk tov�bb a k�d�t, j�?

Am�g a tanul�k egym�st �s magukat sz�rakoztatt�k, Trelawney elmer�lt az essz�k olvas�s�ban. N�ha kuncog�shoz hasonl� hangokat hallatott, m�skor el�gedetlen�l ciccegett.

- Ok�, sr�cok, gy�ztem - vigyorgott Dean Seamusra �s Ronra. A m�sik kett� olyasmit motyogott, hogy 'persze, hogy gy�zt�l, mugli sz�rmaz�s� vagy' azt�n feln�ztek, �s l�tt�k, hogy a professzor �ppen kez�be vett egy �jabb dolgozatot.

- M�g egy partit? - k�rdezte Seamus.

- Pssszt! Az eny�met olvassa! - s�gta Ron, le sem v�ve a szem�t Sybill arc�r�l. A professzor el�sz�r k�z�mb�snek t�nt, de amikor el�rte a m�sodik bekezd�st, arckifejez�se valami le�rhatatlanra v�ltozott. Zavar �s d�h keveredett arc�n, azt�n hirtelen elv�r�s�d�tt� �s kuncogni kezdett.

- Tetszik neki a fogalmaz�sod - �llap�totta meg Dean egy vigyorral. - Az eny�m nem volt t�l �rdekes. A j�v�beli munk�mr�l kellett �rnom, �s azt �rtam, hogy futballozni fogok a West Ham csapatn�l, de elfelejtettem hozz�tenni, majd var�zsolok is egy kicsit, hogy feldobjam a csapat teljes�tm�ny�t.

A fi�k egym�sra vigyorogtak, azt�n visszafordultak Sybillhez, aki �g� piros arccal �pp befejezte Ron essz�j�nek olvas�s�t.

Odany�lt a k�vetkez��rt.

- Az Harry� - mondta Ron a bar�tainak.

- �s? J�? - k�rdezte Dean

- Azt hiszed, elolvastam? – r�ncolta a szem�ld�k�t Ron, pr�b�lva s�rtett arcot v�gni, de nem b�rta meg�llni, hogy ki ne t�rj�n bel�le a nevet�s. - J�l van, j�l hiszed. Persze, hogy elolvastam... - lehalk�totta a hangj�t. - Azt hiszem, szeg�ny Harrynek t�nyleg fogalma sem volt, mit �rjon, mert a legelk�peszt�bb t�rt�netet �rta, amit valaha olvastam. F�lelmetes �s teljesen idi�ta. De t�k j�.

- Nos, megl�tjuk, a professzor mit gondol r�la - felelte Seamus �s mindny�jan Trelawneyre ford�tott�k figyelm�ket.

A tan�rn� arcsz�ne m�r nem volt sz�p piros. Olyan feh�r volt, mint a fal.



Voldemort a Roxforti Nagyterem v�g�ben �ll, p�lc�j�t k�szenl�tben tartja, v�rva, hogy r�m sz�rja vele az Avada Kedavr�t.



Sybill nagyot nyelt



�n majdnem el�julok, k�nytelen vagyok nekid�lni egy v�zk�p�-jelleg� ronda szobornak, amely Piton professzort �br�zolja. (Piton egy h�nappal Voldemortnak a kast�ly elleni t�mad�sa el�tt hal meg, �s Dumbledore elhat�rozza, hogy szobrot �ll�ttat az eml�k�re, a Nagyterem k�zep�n)



K�t nagy krokodil-k�nny csordult le Trelawney arc�n. Let�r�lte �ket.



Sz�val, megpr�b�lom �sszeszedni magam, de hi�ba. A sebhelyem elk�pzelhetetlen�l f�j, �s biztos vagyok benne, hogy a hal�l k�sz�b�n �llok.



Az oszt�ly feln�zett, amikor a professzor hangosan szipogni kezdett.



Voldemort k�r�rvend�en nevet, v�r�s szeme perverz �lvezett�l csillog. K�gy�szer� arca kik�p�tt m�sa az unokatestv�rem, Dudley arc�nak.



Kis mosoly t�nt fel Sybill k�nny�ztatta, r�ncos arc�n.



Nem, ez nem azt jelenti, hogy Voldemort sz�ke par�k�t visel, �s h�zik hatvan kil�t - egy�ltal�n nem. Csak �gy �rtem, hogy visszatasz�t�bb, mint b�rmi, amit valaha l�ttam.

G�nyosan vigyorogva, fenyeget�en legyint fel�m a p�lc�j�val, mik�zben ’Avada Kedavr�’-t ki�llt. A p�lc�ja v�g�b�l kil�vellt z�ld f�nysug�r gyomron tal�l. Tiszt�ban vagyok vele, hogy semmi sem menthet meg. Semmi sem maradt �let �s hal�l k�z�tt, csak Voldemort visszhangz� nevet�se. Azt�n minden elhom�lyosul... �s a felh�k k�z�tt tal�lom magam...



- �, ne! - suttogta a professzor, zseb�be ny�lva egy zsebkend��rt.



A felh�k k�z�tt rep�l�k f�lfel�, f�l, f�l, f�l... azut�n er�s f�ny vesz k�r�l, annyira er�s, hogy majdnem megvak�t. Egy hang (suttog� �s hangos egyszerre) azt mondja, otthon vagyok. Hirtelen megpillantom Lily �s James Pottert, a sz�leimet. Val�ban otthon vagyok.



Mire a fogalmaz�s v�g�re �rt, Trelawney m�r nemcsak szipogott, hanem automatikusan t�r�lgette a szem�t, �s f�jta az orr�t.

- J�l van, professzor? - k�rdezte Parvati agg�dva.

- �, igen dr�g�m... j�l vagyok – v�laszolta Sybill, remeg� hangon. - �n... csak… ez volt a legmegr�z�bb essz�, amit valaha is olvastam.

- Mi�rt olyan megr�z�, professzor? - v�gott k�zbe Lavender.

- Mert... �, olyan sz�rny�... mert pont �gy fog t�rt�nni, dr�g�m - Trelawney �jra kif�jta az orr�t. - Jelest adok r� Harrynek... K�teless�gemnek tekintem, hogy felvid�tsam miel�tt... miel�tt elj�n sz�m�ra a v�g. �s igaz�n meg�rdemli. Egy di�kom se �rta le a j�v�j�t ilyen pontoss�ggal.

- Mire gondol, tan�rn�? - r�ncolta homlok�t Ron. Egyre bossz�sabb lett �s egyben egyre jobban agg�dott is. - Csak nem hiszi, hogy Harry ilyen nevets�ges m�don hal meg?

- Sajn�lom, ha csal�d�st okozok Weasley, de el�re l�ttam mindent, amit Mr. Potter le�rt. �s tudod, ha k�t ember ugyanazt a v�zi�t l�tja, az biztosan bek�vetkezik. Rettenetesen sajn�lom, Weasley, tudom, hogy elvesz�ted a legjobb bar�todat... de m�r t�bbsz�r is megj�soltam, hogy ez be fog k�vetkezni, eml�kszel?

- �, persze - Ron homlokr�ncolva fel�llt – Harmadikban �l-Zord�kat v�lt l�tni �s Harry �ll�t�lagos hal�l�t j�vend�lte. Szemenszedett hazugs�g!

- Hogy mer�szeled megk�rd�jelezni a szavaimat, Weasley? - dadogta a tan�rn�.

- �n nem vonok k�ts�gbe semmit, csak azt mondom, hogy �lland�an hamis l�tom�sai vannak, �s a legostob�bb dolgokat j�vend�li, amit �letemben hallottam. Eml�kszik, amikor azt j�solta nekem, hogy teherbe ejtem Hermion�t hatodik oszt�lyban?

- Az csak nyelvbotl�s volt - Trelawney elv�r�s�d�tt. - �gy �rtettem Harry ejti teherbe Ginnyt hetedik oszt�lyban.

- �, csak h�rom t�nyez� nem stimmelt: a ki, a kit �s a mikor. Cs�cs! - �llap�totta meg Ron cinikusan. - �n egy tehets�gtelen �s ideges�t� amat�r, aki professzornak meri nevezni mag�t! Harry nem fog meghalni, hanem feles�g�l veszi a testv�remet! �s most, ha megengedi, elmegyek. Hermion�nak volt igaza, hogy abbahagyta a j�sl�stant harmadikban. Viszontl�t�sra. Kellemes �s kev�sb�-hamisan-j�solt j�v�t! – ki�ltotta, �s becsapta maga m�g�tt a csap�ajt�t.



* * * * *



Kinyitva a szem�t, az els� dolog, amit megpillantott, egy fecske alak� felh� volt, amely kecsesen �szott �t az �gen. Pislogott, �s kez�vel be�rny�kolva a szem�t megpr�b�lt k�r�ln�zni. El�sz�r �gy tal�lta, hogy el�gg� nehezen mozgatja a fej�t - valahogyan s�lyosnak �rezte. Lassan fel�lt, �s r�j�tt, hogy f�zik. Egy b�zamez� k�zep�n fek�dt, de fogalma sem volt, hogy ker�lt oda. Semmire sem eml�kezett az elm�lt huszonn�gy �r�b�l... azt�n r�j�tt, hogy semmire sem eml�kszik azel�ttr�l sem. Semmi eml�ke nem volt a m�ltj�r�l, a rokonair�l, a bar�tair�l... m�g a saj�t nev�t sem tudta volna megmondani.

Ki vagyok? Hol vagyok? Mi�rt vagyok itt? - gondolta k�ts�gbeesetten, �s fel�llt. A b�za a derek�ig �rt, �s csak nehezen tudott el�rehaladni benne. F�lrehajtotta a kal�szokat maga el�tt, utat v�gva kifel� a b�zat�bl�b�l.

Vagy �tven m�ternyire a mez� sz�l�t�l egy apr� kunyh�t l�tott, el�tte egy kis traktorral, �s egy valamivel nagyobb teheraut�val. A lank�s domboldalon birk�k legel�sztek.

Amikor a fi� oda�rt a h�zhoz, egy �reg farmer l�pett ki az ajt�n.

- J� reggelt, uram! - k�sz�nt�tte az �regembert.

- Neked is, fiam - mosolygott a farmer. - Mi sz�l hozott erre?

A fi� megr�zta fej�t. - Fogalmam sincs, uram. Valami biztosan t�rt�nt velem, mivel elvesztettem az eml�kezetemet. Nem tudom, hogy ker�ltem ide, csak azt tudom, hogy annak a mez�nek a k�zep�n �bredtem fel - ujj�val a b�z�ra mutatott. - Tudna seg�teni, uram?

- El�sz�r is ne sz�l�ts uramnak, j�? - felelte az �regember - A nevem Sam McDonald, de sz�l�thatsz Samnek.

- Rendben, Sam - b�lintott a fiatalember. - El tudna vinni egy k�zeli v�rosba? Vagy haszn�lhatn�m a telefonj�t?

- A telefonomat? - a farmer nevetett. - Nincs telefonom, fiatalember. �s kit h�vn�l fel, ha nem eml�kszel semmire? Eszedbe jutott valaki az ismer�seid k�z�l?

- Nem, uram, ��... Sam - s�hajtotta a fi�. - B�rcsak eml�kezn�k... de tal�n van n�lam egy igazolv�ny vagy hasonl�! - csapott a homlok�ra. Persze! Mi�rt is nem jutott el�bb az esz�be, hogy belen�zzen a zseb�be?

Beleny�lt a ’ruh�ja’ zseb�be. Ekkor, mint a vill�m csapott bel� a felismer�s, hogy valami tal�r-f�les�get visel. De vajon mit csin�lhat egy maga-korabeli fi� tal�rban? Ez az �lt�z�k vagy sz�z �ve kiment a divatb�l!

A baloldali zseb�ben semmit sem tal�lt. Elkezdett kotor�szni a jobboldaliban, �s el�h�zott egy furcsa botot. K�r�lbel�l t�z h�velyk hossz� volt, vagy tal�n egy kicsit hosszabb. Homlok�t r�ncolva tanulm�nyozta a botot. Mi a csuda lehet ez a holmi a zseb�ben? Lehet, hogy karmesternek tanul? Karmesteri p�lc�t hord? A karmesterek tal�rban j�rnak egy�ltal�n? K�telkedett benne.

- Csinos bot, fiam - �llap�totta meg Sam. - Hol szerezted? �, bocs�ss meg, elfelejtettem, hogy nem eml�kszel semmire... Jut eszembe, hogy h�vnak? Vagy azt is elfelejtetted?

- Att�l tartok, igen - a fi� megborzongott. Hideg volt. - Milyen nap van ma?

- 1997. november 20. Mi�rt?

- November? - h�pogott a fiatalember. - Akkor hogy lehet m�g b�za? Nem aratta le j�liusban?

- De igen! - felelte az �regember. – Csakhogy �gy n�z ki, �jra kin�tt.

- Mikor?

- Ma reggelre. - Sam egy 'k�rdezz-k�nnyebbet-pillant�ssal' vonta meg a v�ll�t. - Ha nem voln�k biztos benne, hogy m�gia nem l�tezik, azt mondan�m, hogy csakis var�zslat lehet - r�vigyorgott a fi�ra. - Biztos azt gondolod, hogy bolond vagyok, mi?

- Neeem. Egy�ltal�n nem - v�laszolta a fi�, nem akarv�n megs�rteni a farmert, mert azt�n Sam nem viszi el sehov�, �s itt ragad �r�kre a semmi k�zep�n.

- Nos, azt akarod, hogy vigyelek be a v�rosba, igaz? - mosolygott Sam. – �gyis dolgom van Great Whingingben, h�t elviszlek. Gyere, seg�ts nekem. Fel kell rakni ezeket a juhokat a teheraut�ra. R�szt veszek a h�zi�llatok �ves v�s�r�n. K�l�nben is embereket kell keresnem, akik �jb�l learatj�k a b�z�t. T�l �reg vagyok m�r ahhoz, hogy egyed�l csin�ljam... k�pzeld csak el, ez lesz �m a szenz�ci�! B�za novemberben!

A fi� b�lintott �s odatette a r�mp�t a teheraut�hoz. Az �regember felterelte a ny�jat a pall�n kereszt�l a plat�ra.

�tjukon Great Whingingbe a fi� csendben volt. M�g � m�lyen gondolataiba mer�lt, Sam az ’Old McDonald had a farm, iya iya oooo’ kezdet� dalt d�nny�gte. A birk�k ked�lyesen b�gettek a h�tuk m�g�tt.

- Tudod, fiam, - mondta Sam hirtelen, - r�gebben teheneket tartottam, �s azokat adtam el a v�s�ron, de amikor a kerge-marha k�r fel�t�tte a fej�t Nagy Britanni�ban, elhat�roztam, hogy �tt�rek a birkatart�sra. Sok el�ny�k van, kisebbek, kevesebb eles�g kell nekik, �s olyan kedvesen bolyhosak... ��, tudod, min gondolkozom?

- Nem. Honnan tudhatn�m? - pislogott a fi�.

- Azt hiszem, annak, hogy a b�za �jra kin�tt, valami k�ze van ahhoz, hogy te a mez�n aludt�l.

- Nem akarom megs�rteni, uram, de ez lehetetlen.

- Lehetetlen? Tal�n... – vigyorgott a farmer. - De egy biztos: ma reggel fagyott. Ha nem n�tt volna ki k�r�l�tted a b�za, megfagyt�l volna, fiam.

- Igaz�n? - csod�lkozott a fiatalember, akinek fogalma sem volt, hogy mit v�laszoljon. Nem ismerte a m�ltj�t sem. Azt sem tudta, hogy az a furcsa holmi a zseb�ben t�rt�netesen egy var�zsp�lca, �s � tulajdonk�ppen egy var�zsl�. Azt pedig v�gk�pp nem tudta, hogy Harry Potternek h�vj�k.



* * * * *



A v�rosban b�cs�t vettek egym�st�l, Harry megk�sz�nte Samnek, hogy visszahozta a civiliz�ci�ba, Sam megk�sz�nte Harrynek, hogy �jra kin�vesztette a b�z�j�t, azt�n elv�ltak �tjaik.

A fi� egyenesen a rend�rs�gre tartott. Rem�lte, hogy a rend�rs�gnek siker�l majd valahogy azonos�tania �t. Tal�n az emberek m�r jelezt�k az elt�n�s�t. Tal�n a rend�r�k m�r napok, vagy hetek �ta keresik, �s k�ts�gbeesett rokonai kis�rt�k a szem�ket a sz�rny� vesztes�g miatt... honnan tudhatta volna Harry, hogy Dursley�k eg�sz �jjel �nnepeltek, miut�n kidobt�k �t Vernon b�csi kocsij�b�l a semmi k�zep�n? Honnan tudhatta volna, hogy Dudley egy piros Ferrarit kapott az�rt a 'h�stett��rt', hogy megszabadult Harryt�l? Term�szetesen Dudley 'elfelejtette' megeml�teni sz�leinek a var�zsl�-vil�gban tett kis kir�ndul�s�t. Mr. �s Mrs. Dursley meg volt gy�z�dve r�la, hogy az � okos kicsi fiuk mag�t�l csin�lt mindent. Nem jutott esz�kbe megk�rdezni, hogyan csin�lta, csak egy dolog �rdekelte �ket: az akci� eredm�nye, nem a pedig a kivitelez�s m�dja.

Mik�zben a Dursley csal�d kir�gott a h�mb�l, Harry bel�pett a rend�rs�gre.

- ��... j� napot - mondta. Egy rend�rt sem l�tott. – Van itt valaki?

Vagy h�rom perccel k�s�bb egy meglehet�sen d�h�s k�p� fick� l�pett be az irod�ba, kez�ben egy szendviccsel. – Mit akarsz? - morogta. - A Dexter laborat�rium�t n�ztem, �gyhogy r�vid legy�l, mer l�tni akarom a v�g�t. Nehogy elmulasszam, ahogy Deedee felrobbantja az eg�sz labort.

- J�l van - b�lintott a fi�. - Nos, nagyon furcsa dolog t�rt�nt velem... elvesztettem minden eml�kemet, �s egy b�zamez� k�zep�n tal�ltam magam ma reggel.

- B�za? Novemberben? - a rend�rtiszt felvonta szem�ld�k�t. - Viccelsz?

- Nem, uram. Nem tudom, hogy ker�ltem oda, �s nem tudom, ki vagyok. Tudna rajtam seg�teni?

- Arggh... - morogta a tiszt. - M�g egy elmebeteg... ok�, k�ly�k, arra - egy ajt�ra mutatott. - Menj be, �s v�rd meg, m�g a koll�g�m megj�n a birka-v�s�rl�sb�l. Ne f�lj, lesz t�rsas�god: van itt m�g egy bolond... � is elvesztette az eml�kezet�t, mint te. �lland�an bolondokkal vagyunk k�r�lv�ve. – a rend�r egy horkant�ssal h�tat ford�tott Harrynek �s elment megn�zni a Dexter laborat�rium�nak a v�g�t.

A fi� nagyot s�hajtott. - Nehezebb lesz, mint gondoltam.

Bel�pett a szomsz�dos szob�ba, ahol egy sz�ke fick� �ld�g�lt. Am�gy meglehet�sen j�k�p� arc�n abnorm�lis vigyor �lt. - �, v�gre, t�rsas�g! - ki�ltott fel - J�jj�n, bar�tom �lj�n ide hozz�nk!

- �n�kh�z? - vonta fel a szem�ld�k�t Harry. - Senkit sem l�tok maga mellett, uram.

- �, csak a szok�sos j�t�kom, tudja... elk�pzelem, hogy emberek �lnek itt velem, �s besz�lgetek vel�k... tudja, hogy ne unatkozzam.

- Aha - forgatta a szem�t Harry. A rend�rtisztnek igaza volt ezzel a fick�val kapcsolatban: t�nyleg �gy n�zett ki, mint aki nincs �szn�l.

Harry le�lt az asztalhoz, rem�lve, hogy elker�lheti a besz�lget�st ezzel az �r�lttel. Nem volt olyan szerencs�je. Ahogy j�tszadozni kezdett a ’botj�val’, a m�sik f�rfi szeme hirtelen felragyogott. - Te is az vagy!

- Hogy? - riadt fel a fi�. - Mi vagyok?

A sz�ke f�rfi k�zelebb �lt hozz�, �vatosan k�r�ln�zett, mintha meg akarna bizonyosodni r�la, hogy senki m�s nem hallja �ket, azt�n a fi� f�l�be suttogta: - Var�zsl�.

- Mi? - r�ncolta szem�ld�k�t Harry. Ez a hapsi t�nyleg f�ln�t�s. Azt�n tekintete a kez�ben lev� botra v�ndorolt. - �, �rtem m�r... azt hiszi, hogy ez egy var�zsp�lca, igaz? – k�rdezte vigyorogva. Micsoda nevets�ges �tlet!

- EZ EGY VAR�ZSP�LCA - mutatott a m�sik f�rfi Harry botj�ra. – Felismerem, ha l�tok egyet, higgyen nekem.

- Mi�rt? Tal�n maga is... var�zsl�? - a fi� igyekezett elfojtani kit�rni akar� nevet�s�t.

- Pontosan - a f�rfi megbiccentette sz�ke fej�t. – De sajnos nem eml�kszem, hogyan lettem az.

Harry felvonta szem�ld�k�t. - Nem eml�kszik?

- Ja... el�gg� k�nos t�rt�net... szelekt�v amn�zi�m van.

- Szelekt�v amn�zia? Az meg mit jelent?

- N�ha eml�kszem dolgokra, n�ha nem. Legnagyobb sajn�latomra, amikor v�gre siker�l felid�znem valamit, rendszerint nemsok�ra �jra elfelejtem, �gy nem eml�kszem, mit id�ztem fel. K�s�bb elfelejtek mindent, amire egy�ltal�n eml�keztem.

- Nem �rtem - r�zta fej�t a fi�. A fick� kezdett az idegeire menni. - Ha elfelejti, amire valamikor eml�kezett, hogyan j�tt r�, hogy maga egy... var�zsl�? Nem felejtette el azt is?

- �, igen, n�ha elfelejtem, m�skor �jra eml�kszem r�... most �pp a szelekt�v amn�zi�m eml�kez� st�dium�ban vagyok. Tiszt�n eml�kszem r�, hogy var�zsl� vagyok, de fogalmam sincs mi a nevem, hol lakom, kik a rokonaim, mi a foglalkoz�som... szomor�, nem?

- Szomor� - b�lintott Harry. � is tudta, mit jelent elvesz�teni minden eml�ket. �pp azt pr�b�lta kital�lni, hogyan vigasztalhatn� meg a bolondot, amikor a m�sik fick� hirtelen a homlok�ra csapott, �s felki�ltott. - �pp most ugrott be egy eml�k!

- Milyen eml�k?

- A... a nevem! Eml�kszem a nevemre! Gyorsan ker�tsen egy pap�rt �s tollat. Le kell �rnom, miel�tt �jra elfelejtem!

Harry beszaladt az irod�ba, felkapta ez els� pap�r fecnit, amit megl�tott, �s visszasietett a szob�ba. - Tess�k. Pap�r �s toll.

A sz�ke fick� kikapta a pap�rt a kez�b�l �s k�t sz�t �rt r�. - Megvan... - fel�llt, hevesen megr�zta Harry kez�t, azt�n olyan szorosan �lelte �t, hogy majdnem megfulladt. - K�sz�n�m, dr�ga bar�tom. Mostant�l az ad�sa vagyok - hirtelen reszket� zokog�s fojtotta el a hangj�t, �s az arc�t Harry v�ll�ba temette. Harry tudta, hogy a bolond �r�m�ben s�r. A f�rfi v�lla f�l�tt az asztalon fekv� pap�rra pillantott, hogy elolvassa a nevet, amelyet az fel�rt: Gilderoy Lockhart