A Nagyok Játéka

( Második változat )

 Mikor Roxfortban a diákot beosztják,

Az ember fiát gondosan megvizsgálják:

Van-e benne ravaszság?

S csúf csalárdság?

Hogy gyümölcsöző-e vele a barátság?

Az ilyennek való hely a MARDEKÁR!

Sokszor mondják rá ,,Jajj, de kár!

E gyermekért, romlott a szíve már

Ez várható volt: szüleit követi,

S a sárvérűt ugyanúgy megveti.

De a sok ostoba nem is tudja,

Hogy ki lesz ura és parancsolója!

A sötétség egy ember köré tömörül

A követése sokakban felmerül.

A gonoszság lassan átjárja a falakat,

A tudatot, lelket és agyakat.

A családod az eszmét befogadta,

A felmenőd mind őt szolgálta,

Már foglalt neked a hely Azkabanban,

Mert ha végzel Roxfortban

Utad hozzá vezet,

Hogy elfoglald Nála a helyed.

Megkapod a belépőt a sötét birodalomba

A Jegyet beleégetik a karodba.

Ezért dolgoztál keményen:

Átgázoltál sok szép reményen

Gyilkoltál, loptál, hazudtál.

De egy nap nagyot hibáztál

Ezzel a minisztérium karjaiba jutottál.

Az aurorok hirtelen elkaptak,

Nyirkos tömlöcbe zártak,

Vallattak a Mesterről és a Szervezetről,

Egyszer csak bejött egy fegyőr:

Dementorok!

Közelükben elszorul minden torok.

Kínozni kezdenek az emlékképek s víziók,

Kilöknek az ajtón az eddig kínzók;

Jöhet a megrendezett tárgyalás.

Az ítélet Azkaban lesz, mi más?

Faggatnak: helyeket, neveket akarnak!

Némán ülsz: súlyosak a vádak.

Csalás, lopás, árulás, gyilkosság:

Erre a szóra felhördül a sokaság!

Jól gondoltad, az ítélet Azkaban,

Ahol lassan megrohadsz egy cellában

Elvisznek oda, és becsuknak

Ajtód elé két őrt állítanak.

Itt kezdődik a valódi kínzás:

Füledben visszacseng sok gyereksírás.

A börtön lassan meg fog telni

Ezért néhányotokat ki kell végezni.

Nyílik az ajtó, ami eddig mindig zárva,

S leesik sok rab álla.

Priccsedről felkelsz utoljára,

S ridegen felhangzik: Adava Kedavra!

Voldemort leereszti pálcáját:

Befejezte kegyetlen játékát.

 Aug. 9., 2007. Miramax