Molly k�ts�gbeesett. - Mondja, Mrs. Figg, a f�nyk�p rossz, a szemem romlott el, vagy Harrynek t�nyleg nincs meg a sebhelye?

- Fogalmam sincs, Mrs. Weasley - az �regasszony megr�zta a fej�t. - Furcsa... nagyon furcsa...

- Enn�l csak az furcs�bb, hogy tal�lkozott F�rt�sk�vel - s�gta Fred George-nak. - Ron csak valami �tokr�l �rt, ami felismerhetetlenn� teszi a baglyok sz�m�ra, de nem eml�tette az amn�zi�j�t, vagy azt, hogy elt�nt a sebhelye.

B�r Fred nagyon halkan besz�lt, Mrs. Weasley meghallotta n�h�ny szav�t.

- Ti... ti tudtatok err�l? – sziszegte idegesen. - Tudt�tok, hogy Harry elveszett, �s nem mondt�tok el nekem?

- Tudod, anya... - motyogta George.

- ...mi csak... - folytatta Fred.

- …nem akartuk felizgatni, anya. �s Dumbledore titokban akarja tartani egy darabig.

- Nem akartatok felizgatni??? - Molly mag�n k�v�l volt a d�ht�l. - Hogy titkolhatt�tok el el�lem? A j�vend� vejemr�l van sz�! A h�gotok jegyes�r�l!

- Tudjuk, anya, de ne agg�dj. Mrs. Figg megtal�lta �t, nem igaz? - mutatott Fred az �regasszonyra.

- �, igen - motyogta az anyjuk. - H�vom ap�tokat, �s megy�nk Great Whingingbe Harry�rt. Nem hagyhatjuk azt a szeg�ny gyereket a rend�rs�gen.

- Gyereket??? - fintorgott George. - Az a 'gyerek' a l�nyod gyerek�nek az apja, nem eml�kszel?

Mrs. Weasley kicsit elpirult. - �, csak az anyai �szt�neim... Nekem ti mindny�jan gyerekek vagytok. M�g Bill, Charlie, Percy �s persze ti is.

- Anyaaaa... - ny�gt�k az ikrek. - NEM vagyunk m�r gyerekek!

- Nem vagytok gyerekek? - mosolygott Molly. - Akkor mi�rt nem akartok mosakodni? Ez tipikusan gyerekes viselked�s. - Mrs. Figghez fordult. - Nagyon k�sz�nj�k a t�j�koztat�st, sokat seg�tett. De mi�rt nem k�ld�tt egy baglyot?

- �, mert... hagyd ezt abba, Vader! Sz�llj le a kanap�r�l! Gyere vissza a konyh�ba te komisz... �, sajn�lom Mrs. Weasley - kuncogott. - Nos, visszat�rve a k�rd�s�re: nincs baglyom. Nekem csak macsk�im vannak, mert egy mugli v�rosban lakom, k�zel Dursley�khez. Ott egy bagoly el�gg� gyan�s lenne.

- �, persze - b�lintott Molly.

- Most mennem kell. Tal�lj�k meg, �s hozz�k vissza Harryt - mondta Arabella �s bel�pett a kandall�ba. - Vader! - a fekete macska a karj�ba ugrott. - Viszontl�t�sra!

- Viszontl�t�sra, �s k�sz�nj�k! - integetett Molly.

- Viszl�t, Mrs. Figg! - ki�ltott�k az ikrek �s igyekeztek kiosonni a konyh�b�l, m�g az anyjuk a l�ngokat b�multa.

- Ne is �lmodjatok r�la! – sz�lt h�tra az asszony a v�lla f�l�tt.

- Mir�l ne �lmodjunk?

- Azokr�l a pir�t�sokr�l, amiket ki akartok csemp�szni a konyh�b�l. Tegy�tek sz�pen vissza az asztalra.

Az ikrek lemond� pillant�sokat v�ltottak, �s el�h�zt�k az �telt a h�tuk m�g�l.

- J� fi�k - mosolygott Mrs. Weasley. – �s most menjetek fel kitakar�tani a szob�tokat. Szerintem r�f�r egy kis rendrak�s. �, �s ne felejtsetek el megmosdani!

* * * * *

John Thomson fel�gyel� a Great Whinging-i rend�r�rs�n �pp a helyb�li bet�r�sekr�l sz�l� jelent�st olvasta, amikor ny�lt az ajt�.

Feln�zett.

A k�t legfurcs�bb k�lsej� ember �llt el�tte, akit valaha is l�tott.

Tal�rt viseltek, �pp�gy, mint az a szeg�ny amn�zi�s fi�, akit �gy megkedvelt. Az egyik l�togat� magas volt �s majdnem kopasz, a m�sik alacsony �s k�v�rk�s. Mindkett�j�knek �l�nk v�r�s haja volt.

- J� reggelt. Thomson fel�gyel� vagyok. Seg�thetek? - k�rdezte John, let�ve a jelent�st.

- ��, igen - a f�rfi k�zelebb l�pett. - Harry Pottert keress�k.

- Kit? - vonta fel szem�ld�k�t a rend�rtiszt.

- Azt a fiatalembert, aki a m�lt heti �js�gban volt - felelte az alacsony n�.

- A fi�t? - John arca felragyogott. - Ismerik?

- Persze. A fiunk legjobb bar�tja. Harry Potter a neve - mondta a magas f�rfi.

 - Hol van? L�thatn�nk most mindj�rt? - k�rdezte az asszony izgatottan.

A mosoly elt�nt a rend�rtiszt arc�r�l. - Sajn�lom, h�lgyem, uram, de m�r nincs itt.

- Nincs itt? - ki�ltotta a n�. - H�t hol van? �tk�ldt�k az Elt�nt Muglik Miniszt�rium�ba, vagy mi?

- Molly, nincs olyan miniszt�rium - suttogta a f�rfi.

- Nem asszonyom, sajn�lom - felelte Thomson. – A m�lt h�ten egyszer�en csak elt�nt... a m�sik f�rfival egy�tt, akivel azon a f�nyk�pen volt az �js�gban.

- Gilderoy-jal? - h�pogott az asszony.

- Nem Gilderoy, �desem, Lockhart - jav�totta ki a f�rfi.

- �, persze, Lockhart - s�hajtotta az asszony �lmodozva �s visszafordult a rend�rh�z. - Hov� mentek?

- Fogalmam sincs - r�zta a fej�t John. - Amikor a fi� - Harry - bement az irod�mb�l a szob�jukba, amelyen azzal a sz�ke fick�val osztozott, �gy t�nt, minden rendben van. T�z perc m�lva csatlakozni akartam hozz�juk, de mire oda�rtem, m�r nem voltak a szob�ban. Keresni kezdt�k �ket a v�rosban a koll�g�immal, de nem akadtunk a nyomukra... �gy elt�ntek, mintha a f�ld nyele volna el �ket... Hihetetlen, ugye?

- Dehoppan�ltak - jelentette ki a magas f�rfi.

- De hogyan, Arthur? Harry m�g nem tanulhatta meg! Ron �s Hermione sem tudj�k, hogyan kell!

- De Lockhart tudhatja - mondta a f�rfi. - K�pzett var�... - az asszony a f�rfi sz�j�ra szor�totta kez�t.

- Tudom, tudom - felelte. - De az �js�gcikk szerint amn�zi�s. Hogyan eml�kezhet r�, hogyan kell dehoppan�lni? Lehetetlen, Arthur!

- Hm… eln�z�st, de… - k�rdezte Thomson.

- Igen? - a k�t v�r�s haj� fel�je fordult.

- Az a Lockhart, vagy ki, eml�tette, hogy szelekt�v amn�zi�ja van. N�ha eml�kezett dolgokra - mondta John. - B�r rendszerint nem sokkal k�s�bb �jra elfelejtette �ket.

- Ez az! - ki�ltott fel a magas f�rfi. - Nyilv�n eml�kezett, hogyan kell dehoppan�lni, ha csak egy pillanatra is.

- De Arthur, hol lehetnek most? - k�rdezte az asszony agg�dva.

- J� k�rd�s, Molly - a rend�rh�z fordult. - Nos, k�sz�nj�k a seg�ts�g�t, b�r minden mugli olyan kedves lenne, mint �n.

- Arthur! - Molly belecs�pett.

- Bocs, dr�g�m, mindig elfelejtem... de te is!

- Persze, elismerem - mosolygott a n�. - Csak m�g egy k�rd�st, fel�gyel� �r: volt Harrynek egy vill�m alak� sebhely a homlok�n?

- Sebhely? - pr�b�lt eml�kezni John. - Nem. Nem volt semmilyen sebhelye.

Az asszony nyugtalan pillant�st vetett a f�rfira. - Biztos benne?

- Teljesen - felelte a rend�r.

- Nagyon k�l�n�s - mormolta a kopaszod� f�rfi.

- Igen, felett�bb k�l�n�s - b�lintott a n�. - Ha nem volt sebhelye, akkor egyszer�en nem lehetett Harry... szerinted, Arthur?

- Nem. Az �tokhegek soha sem t�nnek el - a f�rfi megr�zta a fej�t. - A f�nyk�p biztosan rossz volt. Az a fi� a k�pen csak hasonl�tott Harryre. Hi�ba j�tt�nk ide...ezek szerint m�gsem  � volt az.

- De mi van, ha m�gis � volt? Arthur, legal�bb �rtes�ten�nk k�ne Dumbledrore-t... - er�sk�d�tt az asszony.

- �, igen, azt�n Dumbledore majd azt gondolja, hogy meg�r�lt�nk - r�zta fej�t a magas f�rfi. - Nem akarom a Szent Mungo z�rt oszt�ly�n v�gezni.

- Nem, persze, hogy nem, Arthur - mondta feles�ge. - Igazad van. Nem Harry volt. Sz�lnunk kell az ikreknek, hogy senkinek se besz�ljenek arr�l a cikkr�l... Nem szabad megzavarnunk az embereket ilyen riaszt� h�rekkel!  J�l van, m�g egyszer k�sz�nj�k, Mr. Thomson. Viszontl�t�sra.

- Viszontl�t�sra - mormolta a rend�r. Biztos volt benne, hogy l�togat�i nem voltak norm�lisak.

Az ajt�n�l a f�rfi az asszonyhoz hajolt �s suttogott valamit, amit John szerencs�re nem hallott:

- Molly dr�g�m, nem gondolod, hogy eml�kezet-t�rl� b�b�jt kell bocs�tanunk erre a fick�ra?

Az asszony visszan�zett a rend�rre. - �, nem, dr�g�m. Teljesen �rtalmatlan, �s semmit sem fedt�nk fel el�tte. Csak hagyjuk meg abban a hit�ben, hogy k�t elmebeteghez volt szerencs�je.

John l�tta, hogy a f�rfi b�lint �s karj�t ny�jtja a n�nek, majd elhagyj�k az irod�t.

Thomson valahogy gyan�snak tal�lta �ket. - Le kellett volna tart�ztatnom �ket? - t�n�d�tt. Elhat�rozta, hogy megn�zi a furcsa p�r kocsij�t, h�tha lopott. Ki tudja? Lehet, hogy bet�r�k, vagy gyilkosok, vagy k�b�t�szer csemp�szek...

Kisietett a szabadba.

A p�r azonban nem volt sehol.

De, hogyan? Thomson nem hallotta, hogy b�rmilyen aut�t beind�tottak volna…gyalogosan pedig nem t�nhettek el ilyen gyorsan!

John Thomson rend�r zavarban volt.

Igaz�n nagyon zavarban.

* * * * *

A s�t�t nagy�r hal�lra unta mag�t. Kedvenc karossz�k�ben �ld�g�lt, Nagini fej�t simogatva, �s hal�lfal�i jelent�seit hallgatta a munk�jukr�l.

- El�g, el�g ebb�l, Crak! - ny�gte a k�v�r hal�lfal�nak. - Nem �rdekelnek a muglik, akiket megny�zt�l. Elegem van bel�le, hogy ilyen kicsinyes b�nt�nyeket k�vettek el. M�sz�rl�st akarok az eg�sz bolyg�n, �s a s�t�t jegyemet akarom viszontl�tni minden egyes �p�let fal�n! �s persze... azt akarom, hogy �rdekes h�reket hozzatok, ne ilyen jelent�kteleneket, mint Monstro sz�vrohama. Kit �rdekel az ilyesmi?

Lucius Malfoy el�l�pett, �s m�lyen meghajolt.

- Igen, Lucius? - k�rdezte Voldemort. - Valami �rdekeset akarsz megosztani velem?

- Igen, nagyuram - felelte Malfoy. Tudta, �jra el kell nyernie a S�t�t Nagy�r kegy�t, amelyet elvesz�tett, amikor Voldemort megtudta, hogy Arthur Weasley tiltott fekete m�gi�s kell�kek rejteget�s�n kapta rajta. Voldemort nem szerette, ha alkalmatlan �s ostoba szolg�k vett�k k�r�l, csak a legt�k�letesebbeket akarta. Lucius elhat�rozta, hogy megmutatja neki, hogy � a legt�k�letesebb a hal�lfal�k k�z�l, olyan inform�ci�t szolg�ltatva neki, amelyr�l a S�t�t Nagy�r t�bbi szolg�ja nem tudhat. - Harry Potter elveszett, nagyuram.

- Elveszett? - vonta fel szem�ld�k�t Voldemort, v�r�s szeme �rdekl�dve megvillant. - Csupa f�l vagyok, Lucius.

Malfoy megk�sz�r�lte a tork�t. - A fi�, hm, egy bizonyos b�jitalt ivott, amely kit�r�lte az eml�kezet�t, nagyuram. A csal�dja, azok a Dursley�k kitett�k valahol, �s nem tal�lja az utat sem a Roxfortba, sem vissza a csal�dj�hoz. Semmire sem eml�kszik, �s biztosan valami kisv�ros utc�in csavarog, megpr�b�lva kital�lni, hogy kicsoda.

- Nagyon �rdekes, Lucius - b�lintott Voldemort. - De mondd csak, honnan tudsz err�l, ha senki m�s nem tudja?

- A fiam �rtes�tett r�la, nagyuram.

- Aha, a fiad... Drakie...

- Draco - jav�totta ki Malfoy, majd hirtelen r�j�tt, hogy nem kellett volna kijav�tania a S�t�t Nagyurat! Hogy tehetett ilyen �r�lts�get? Ez�rt Voldemort meg fogja �lni! Lehunyta a szem�t �s azt v�rta, hogy az Avada Kedavra les�jtson r�, de semmi sem t�rt�nt.

- �gy, a fiad Lucius - ism�telte Voldemort. - Draco. Hmmm, nagyszer� hal�lfal� lehetne bel�le...

Lucius feln�zett. - Hal�lfal�? A fiam? - t�rdre esett. - K�sz�n�m nagyuram! Ez a nagyobb megtiszteltet�s!

- �llj fel Lucius, �s mondd csak, minden roxforti di�k tud Potter elt�n�s�r�l?

- Nem, nagyuram - felelte Malfoy. - Azt hiszem, csak Potter legk�zelebbi bar�tai tudhatj�k.

- A legk�zelebbi bar�tai? - Voldemort �sszevonta szem�ld�k�t. - Amennyire �n tudom, a fiad egy�ltal�n nem k�zeli bar�tja Potternek.

- Nem, nagyuram. �sellens�gek - felelte Lucius. - Draco ugyanannyira gy�l�li Pottert, mint te, nagyuram. �gy azt�n engedelmes szolg�d lesz.

- Nagyot t�vedsz, Lucius - v�laszolt Voldemort. - Senki, m�g a fiad sem gy�l�lheti Harry Pottert annyira, mint �n.

Malfoy meghajolt. - Ahogy �hajtod. Akkor Draco a m�sodik, aki a legjobban gy�l�li �t.

- Lehet – b�lintott a S�t�t Nagy�r. - De m�g mindig nem v�laszolt�l a k�rd�semre: hogyan tudhat a fiad Harry elt�n�s�r�l, ha nem tartozik a bar�tai k�z�? Hogyan?

Lucius nyelt egy nagyot. Nem akarta elmondani ur�nak, hogy a Draco �ltal k�sz�tett b�jital t�r�lte ki Potter eml�kezet�t. A S�t�t Nagy�r esetleg azt gondolhatja, hogy Draco az oka, ha senki - m�g maga Voldemort sem – tudja megtal�lni Harryt.

- V�rom a v�laszodat - mondta Voldemort halkan.

Lucius �rezte, hogy megroggyan a t�rde. R�j�tt, hogy jobb lett volna, ha befogja azt a nagy sz�j�t. Pr�b�lv�n visszanyerni a S�t�t Nagy�r kegy�t, nemcsak Potter elvesz�s�r�l t�j�koztatta, hanem t�bbr�l... olyasmir�l, amit �r�kre titokban kellett volna tartania. Biztos volt benne, ha a S�t�t Nagy�r megtudja, hogy Draco az, aki Potter elt�n�s�t okozta, bossz�t akar majd �llni rajta, csak az�rt, mert a fi� elvette t�le a lehet�s�get, hogy � maga semmis�tse meg Harryt. Malfoy tudom�sa szerint Voldemort k�t dolgot akar mindenek f�l�tt - az els�: elnyerni a halhatatlans�got, a m�sodik: meg�lni Harry Pottert.

Lucius zs�kutc�ba �rt: el�rulhatja a fi�t; vagy megtagadja az inform�ci�t a S�t�t Nagy�rt�l - �s viszonz�sul meg�lik. Vagy hazudhat is...

- Nos, nagyuram… ha j�l tud… a fiam kihallgatott egy besz�lget�st... nem tudom ki�t, de... de � is csak �gy hallotta … - v�laszolt Lucius reszketeg hangon.

Voldemort szeme r�snyire sz�k�lt. - Hazudsz.