- F�regfark! - suttogta Harry. - Mi az �rd�g�t csin�lsz te itt?

- K�vettelek, Harry - v�laszolt nyugodtan a hal�lfal�.

- Mi�rt? - a fi� v�dekez�n maga el� tartotta a p�lc�j�t.

- Mert tudom, mit akarsz itt.

- Tudod? Honnan?

- Nos, miut�n az �n Nagyuram meghalt, patk�nny� v�ltoztam �s elfutottam, amilyen gyorsan csak tudtam. �gy d�nt�ttem, Thaif�ldre k�lt�z�m, de �tk�zben meg�lltam itt Egyiptomban... Sz�val az Alag �tra j�ttem. Amikor elf�radtam az utc�kon val� k�borl�sban, gondoltam, pihenek egy kicsit, �s bek�lt�ztem egy otthonosnak t�n� h�zba. �ppen szundik�lni akartam egy sarokban, amikor fel�bresztett egy izgatott fi�, aki valami gy�r�r�l fecsegett, amire sz�ks�ge van, meg egy f�kly�r�l, aminek a seg�ts�g�vel �letre akarja kelteni halott szerelm�t. - Harry szeme r�snyire sz�k�lt, de F�regfark nem zavartatta mag�t, �s folytatta mondand�j�t. - Azt�n eszembe jutott Maggie n�n�m... egyiptol�gus boszork�ny volt, aki esk�d�z�tt, hogy felfedezett egy �si �r�st egy titokzatos f�kly�r�l. A n�nik�m szerint a f�kly�nak z�ld a l�ngja, �s k�pes visszahozni a holtakat a m�svil�gr�l. Persze senki sem hitt neki. Nem sokkal k�s�bb a Szt. Mungoba sz�ll�tott�k, mert m�ni�kusan ragaszkodott az elm�let�hez. A k�rh�z elmeoszt�ly�n halt meg. �n sem hittem neki akkoriban, de most m�r igen. Amikor hallottam, hogy meg akarod menteni a Weasley l�nyt, r�gt�n tudtam, hol keresselek.

- Hogyan siker�lt �tjutnod a csapd�kon? - k�rdezte Harry gyanakodva.

- K�vettem az ez�stfonalat, amelyet a gy�r�d bocs�t ki mag�b�l... persze patk�nyk�nt j�ttem. Sem a m�mia, sem az alakv�lt�-k�gy�, de m�g a szfinx sem vette �szre, hogy nem val�di patk�ny vagyok.

- Akkor Cs�mp�s mindegyikn�l okosabb - mormolta Harry. – Rem�lem tudod, hogy nem hagyom, hogy el�rd a c�lodat, F�regfark! - suhintott a p�lc�j�val, jelezve, hogy sz�ks�g eset�n k�sz les�jtani vele.

- El�rni a c�lom? - a patk�nyk�p� hal�lfal� felvonta a szem�ld�k�t. - Mit tudsz te az �n c�ljaimr�l?

- �pp eleget - csikorgatta a fog�t Harry. – Fel akarod t�masztani Voldemortot! Ez�rt k�vett�l! Hagytad, hogy lek�zdjek minden akad�lyt, hogy azt�n te kaparinthasd meg a f�kly�t!

- Na, na, fiam...

- Ne sz�l�ts fiamnak! - ord�totta a fi�. - Te okoztad a sz�leim hal�l�t!

- Nem tagadom - b�lintott F�regfark. - De tagadom azt a v�dat, hogy fel akarom t�masztani az �n Nagyuramat.

- Mi�rt hinn�k neked? M�g mindig Nagyuradnak nevezed!

- Mi�rt hinn�l nekem? - a hal�lfal� apr� gombszeme �that�an tanulm�nyozta Harry arc�t. - Mi�rt? Mert seg�tettem neked.

- Seg�tett�l nekem??? - nevetett fel a fi� hiszt�rikusan.

- Igen - felelt F�regfark. - Mit gondolsz, ki harapott a bok�dba, hogy �szhez t�r�tsen? �n voltam.

- De h�ts� sz�nd�kkal haraptad meg a bok�mat! Azt akartad, menjek tov�bb, hogy el�rhesd a f�kly�t!

- A k�vetkeztet�sed majdnem hib�tlan. Majdnem. Hiheted, hogy a f�kly�t akarom... Azt hihetsz, amit akarsz - F�regfark v�llat vont. - De akkor sem szerezheted meg a f�kly�t a seg�ts�gem n�lk�l.

- Hogy �rted ezt? - Harry karba tette kez�t.

- L�tod azt a kicsi kerek lyukat az ajt� alj�n?

Harry b�lintott.

- Az a bej�rat - jelentett ki az anim�gus.

Harry egy 'ne-n�zz-engem-h�ly�nek' pillant�st vetett r�.

- Hidd el nekem, az a bej�rat. Maggie n�n�m mindent le�rt a jegyzeteiben. Le�rta, hogy csak p�rszasz�j� f�rhet hozz� a f�kly�hoz, de ha nem haszn�lja az els� alkalommal, �s k�s�bb visszaj�n, nem nyithatja ki az ajt�t, hacsak nem tud el�g kicsiv� v�ltozni, hogy �tfusson... vagy ink�bb �tcs�sszon azon a kis kerek lyukon.

- Honnan tudod, hogy m�sodszor vagyok itt? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Harry.

- Egyszer�, fi�. El�sz�r is: hallottam, hogy a l�ny azt mondja, nem tud ide j�nni veled �jra. M�sodszor: ha el�sz�r lenn�l itt, nem lett volna ennyi akad�ly az utadban.

Harrynek el kellett ismernie, hogy F�regfark okoskod�s�nak van logika.

- Gondolod, hogy ez a bej�rat vagy micsoda k�gy�knak k�sz�lt?

- Pontosan - b�lintott a kopasz f�rfi. - V�g�l is a f�klya Ap�fisz�...

- �s gondolod, hogy be tudsz jutni patk�ny alakban? - k�rdezte a fi� k�telkedve.

- Persze.

- Mi a biztos�t�k arra, hogy nem pr�b�lod felhaszn�lni a f�kly�t, �s visszahozni Voldemortot, ha m�r a kamr�ban vagy?

- Biztos�t�k? Nem kell semmilyen biztos�t�k. �n nem haszn�lhatom a f�kly�t. Ne felejtsd el... csak p�rszasz�j� haszn�lhatja, �s �n nem vagyok j�rtas a k�gy�k nyelv�ben. �gyhogy nincs sz�ks�g biztos�t�kra... K�l�nben is, nincs m�s v�laszt�sod: nem juthatsz be a seg�ts�gem n�lk�l.

Harry m�rlegelte az anim�gus szavait. Tudta, hogy v�llalnia kell a kock�zatot F�regfarkkal.

- Rendben. Menj be �s nyisd ki nekem az ajt�t - s�hajtotta.

- Okos d�nt�s - a kis kopasz ember b�lintott, �s patk�nny� v�ltozott.

Harry figyelte amint F�regfark �tszalad az apr� kerek lyukon a Z�ld L�ng� F�klya kamr�j�ba.

A fi� egy percre keresztbe tette ujjait, szem�vel k�vetve F�regfarkot, �s l�tta amint a kis �llat ism�t emberr� v�ltozik. Harry �szint�n rem�lte, hogy j�l tette, amikor megb�zott abban a 'patk�nyban'.

F�lelme alaptalan volt: a massz�v krist�lyajt� kit�rult, szabadd� t�ve Harry �tj�t a f�klya misztikus z�ld f�ny�vel megvil�g�tott szob�ba.

F�regfark a padl�ra rajzolt k�r mellett �llt.

- Gyere, vedd el a f�kly�t – sz�lt a fi�nak.

Harry m�g eml�kezett Anck sun-Amun szavaira, hogy be kell l�pnie a k�rbe, �s meggy�jtani azt maga k�r�l.

Nagyot nyelt, a f�kly��rt ny�lt �s bel�pett a k�r k�zep�be.

- Menj �s hozd vissza a l�nyt - b�tor�totta F�regfark.

A fi� b�lintott �s a f�kly�t a k�rh�z �rintette, amely r�gt�n t�zet fogott, z�ld l�ngfallal v�lasztva el �t a k�lvil�gt�l.

- K�szen �llsz-e bel�pni a t�lvil�gra? - k�rdezte egy halk sziszeg� hang.

- Igen... k�szen – v�laszolta Harry p�rszasz�ul, �s a k�vetkez� pillanatban valamif�le �rv�ny szippantotta be, amely p�rg�tt, forgott �s v�g�l kidobta �t egy vir�gos mez�re.

Harry n�gyk�zl�bra �rkezett, szem�vege pedig az orra hegy�re cs�szott.

Lassan fel�llt, leporolta a tal�rj�t, megigaz�totta a szem�veg�t �s k�r�ln�zett.

Ameddig a szem ell�tott, pitypangok, harangvir�gok �s sz�zszorsz�pek ringat�ztak a sz�lben egy csod�latos mez�n, melyen kereszt�l tiszta viz� kis patak cs�rgedezett.

Gy�ny�r� l�tv�ny volt, �s Harry �gy �rezte, hogy �l, hogy igaz�n �l,- b�r a m�svil�gon volt. Nem volt t�bb� sem f�radt sem �lmos, a l�ba �s a bord�i sem f�jtak m�r.

Egy biztos: ez a hely nem lehetett a pokol.

- Harry? - �rkezett egy l�gy hang a h�ta m�g�l.

A fi� megp�rd�lt �s egy gy�ny�r�, v�r�s haj�, smaragdz�ld szem� asszonyt pillantott meg.

- A… anya! – suttogta a fi�.

Az asszony szeme megtelt k�nnyel, ahogy a fi� fel� ny�jtotta karj�t.

Harry zokogva borult a nyak�ba.

- Anya... jaj, anya! - �let�ben el�sz�r �lelhette meg az asszonyt, aki a vil�gra hozta.

- Fiam... - ez�ttal egy f�rfias hang sz�lalt meg, erre Harry feln�zett, �s egy magas, holl�fekete haj�, szem�veges f�rfit l�tott k�nnyei f�gg�ny�n kereszt�l.

- Apa! - let�r�lte k�nnyeit, (egy f�rfi nem s�r az apja szeme l�tt�ra), �s hagyta, hogy James Potter a karj�ba z�rja.

- Fiam... - James tet�t�l talpig v�gigm�rte Harryt. - Nah�t, hogy megn�tt�l. Olyan b�szke vagyok r�d!

- T�nyleg? – pislogott Harry meglepve. - Pedig olyan dolgokat tettem, amire nem lehet b�szke az ember.

James egyenesen fia szem�be n�zett. - De j�v�tetted �ket, fiam. Nincs semmi, ami miatt sz�gyenkezned kellene – mondta komoly hangon.

- Ap�dnak igaza van, Harry - Lily Potter a fia v�ll�ra tette a kez�t. - Elk�vett�l bizonyos hib�kat, de h�t ki nem hib�zik? Val�ban tett�l olyan dolgokat, amire nem lehetsz b�szke, de amikor kellett, b�tor �s nagylelk� volt�l. L�ttuk... �s a mi kis meny�nk is tan�s�thatja ezt.

Harry megfordult �s megpillantotta a ragyog� mosoly� Ginnyt, aki egy csom� ibolya k�zt �lldog�lt. A l�ny egy csod�latos feh�r ruh�t viselt, amely olyan benyom�st keltett, mintha holdf�nyb�l sz�tt�k volna.

- Ginny! - Harry odaszaladt hozz�, �s szorosan �t�lelte.

- Mit csin�lsz te itt, szerelmem? – k�rdezte a l�ny aggodalmas arccal. - Ugye nem halt�l meg?

- Sz� sincs r�la. �rted j�ttem dr�g�m - felelte a fi�.

- �rtem?

- Igen - a fi� b�lintott. - Anya... apa... menn�nk kell.

- Tudjuk, fiam - mosolygott James. - Siessetek, csak k�t �r�tok maradt, miel�tt a piramis bez�rul. Gondolom, nem akarsz �jabb 1000 �vet v�rni.

- Nem h�t – r�zta a fej�t Harry.

- Vigy�zz magadra, fiam - Lily megcs�kolta a fia arc�t. - �s te, ifj� h�lgy, te is vigy�zz r�! Ne hagyd, hogy k�s�n j�rjon haza, ne engedd, hogy nagy �sszegekbe fogadjon, �s...

- Lily - v�gott k�zbe James. - tudni fogja, hogyan b�njon vele.

- Rem�lem is - kuncogott a feles�ge.

- Viszontl�t�sra, anya, apa - mondta Harry.

- �g veled dr�g�m... tal�lkozunk �gy sz�z �v m�lva! - integetett Lily.

Harry k�zen fogta Ginnyt �s annyit mondott p�rszasz�ul:  vissza!

* * * * *

Harry kiesett a k�rb�l, amely m�r nem l�ngolt. A z�ld l�ng� f�klya nyele �jra �t centim�ternyire a talajba m�lyedt, a l�ngja pedig k�s�rteties f�nyt vetett a falakra.

De nem ez volt az egyetlen f�nyforr�s a kamr�ban.

Harry len�zett a jobb kez�re, amellyel Ginny karj�t fogta, miel�tt 'visszaj�ttek'. Most egy kis z�ld l�ng t�ncolt a kez�ben: Ginny lelke.

- Rohan az id� - t�rte meg a cs�ndet F�regfark. - Menned kell, ha el akarod �rni a kaput, miel�tt bez�rul.

- �s te? - k�rdezte Harry.

- Elfelejtettem megeml�teni neked valamit, fi� - v�laszolt a f�rfi szomork�s mosollyal. - Maggie n�n�m jegyzeteiben olvastam valami fontosat: ha m�sodszor is bel�psz a kamr�ba, �s �jra elhagyod, akkor Ap�fisz �tk�nak hat�sa al� ker�lsz, �s nem �rheted el �lve a kaput... hacsak valaki nem v�llalja mag�ra az �tkot, �s itt nem marad helyetted.

- Akkor... a kamra egy csapda? - n�zett Harry d�bbenten.

- Igen �s nem. Csak ha m�sodszor j�ssz ide... Ap�fisznak furcsa humor�rz�ke volt, �s nem szerette a visszat�r� vend�geket.

- Ez azt jelenti, hogy hi�ba k�zd�ttem le azokat az akad�lyokat??? - kapott leveg��rt Harry.

- Nem - F�regfark megr�zta a fej�t. - Nem, mert �n itt vagyok. �s itt is maradok.

- Te? Mi�rt? - Harry nem mert hinni a f�l�nek. Mi�rt akarna ez a kapzsi, �nz� fick� itt maradni... helyette?

- Amint tudod, az �letemmel tartozom neked. Ez a leger�sebb k�tel�k k�t var�zsl� k�z�tt... -

Harry l�tta, hogy a hal�lfal� szeme szokatlanul �szint�n csillog. - Semmim sem maradt, fi�... sem uram, sem c�ljaim, semmim. De te, te fiatal vagy, tele energi�val, csod�latos �let �ll el�tted. Vannak, akik szeretnek t�ged �s visszav�rnak: els�sorban a l�nyod. Nekem senkim sincs, aki t�r�dne velem... K�l�nben is j�l kij�v�k majd a t�bbi patk�nnyal – F�regfark lemond�an s�hajtott. - Menj, miel�tt meggondolom magam... ez egyszeri aj�nlat... fogadd el. Menj, Harry, l�gy nagy var�zsl�, hogy a sz�leid b�szk�k legyenek r�d.

- Peter... - Harry k�zelebb l�pett

- Siess m�r - Pettigrew elh�tr�lt. - Menj, �s l�gy boldog, Harry Potter.

- K�sz�n�m - n�zett r� a fi� f�l-mosollyal, �s elhagyta a kamr�t. Hallotta, ahogy a krist�ly ajt� becsap�dik a h�ta m�g�tt.

Harrynek t�vozt�ban esz�be jutott, amit Dumbledore harmad�ves kor�ban mondott neki: - Elj�n az id�, amikor �r�lsz majd, hogy megmentetted Pettigrew �let�t...

N�gy �vvel ezel�tt Harry azt gondolta, hogy az id�s igazgat� biztosan meg�r�lt. Most azonban kezdte m�s szemsz�gb�l n�zni Dumbledore kijelent�s�t... �s azok a szavak v�gre �rtelmet nyertek.

Most m�r csak Ariadn� fonal�t kellett k�vetnie vissza a kapuhoz - vissza a szabads�gba.