- Egyszer�en k�ptelen vagyok elhinni - s�hajtotta Ginny, ledobva mag�t egy karossz�kbe, amikor visszat�rtek a Black k�ri�ba. - Szeg�ny Percy. Milyen borzaszt� lehet neki.

- Meg szeg�ny George – sz�lt Harry. A t�bbiek elmondt�k neki, hogy a medim�gusok bevitt�k George-ot a Szt. Mungo’s-ba, miut�n Fred bizonyos �tkai eltal�lt�k.

- Szeg�ny Fred se j�rt jobban - tette hozz� Ron. - George az � bar�tn�j�t csin�lta fel.

- �n ink�bb szeg�ny Angelin�t sajn�lom - jegyezte meg Hermione. – J�l �tvert�k. George sem sz�nd�kosan tette, k�l�nben is r�szeg volt!

- El se tudom k�pzelni, mihez kezdenek most - mondta Harry - �gy �rtem... amikor az a terhess�gi botr�ny kirobbant Ginnyvel �s velem kapcsolatban, legal�bb nem volt m�sik pasi a k�pben.

Ginny adott egy puszit az arc�ra. - Milyen m�sik pasit akarn�k, ha itt vagy nekem te, �des kis cukorp�lc�m?

Harry elpirult, rem�lve, hogy a t�bbiek nem f�radnak feles�ge szavainak �rtelmez�s�vel. Nagy megk�nnyebb�l�s�re mindenki t�l f�radt volt ahhoz, hogy megjegyz�seket tegyen. Ginny azt mondta, meg akarja n�zni a gyerekeket, miel�tt lefekszik, ezzel felfel� indult. Ron �s Hermione k�vette a p�ld�j�t.

- Az�rt t�nyleg k�r – sz�lt Sirius Harrynek. - J� kis partinak indult. Kellemes zene, csinos csajok, finom torta...

- Na igen. Dumbledore t�bb szeletet is megevett - felelte a keresztfia. - Tudod, Sirius... amikor besz�lgett�nk, �s megeml�tettem neki a fiv�r�t, akkor... valahogy megv�ltozott a viselked�se.

- Megv�ltozott? - vonta fel szem�ld�k�t Sirius. - Hogyhogy?

- Elhallgatott - vont v�llat Harry. - �gy t�nt, l�lekben m�shol j�r... azt�n tr�f�lkozni kezdett, mintha t�m�t akarna v�ltani. Azt hiszem... valami komoly baj van Albus �s a b�tyja k�z�tt. Amikor megismerkedtem Aberforthszel, elmondta, hogy veszekedtek, �s el kellett hagynia Nagy-Britanni�t. Szerinte az igazgat� az�rt nem v�llalta a b�r�skod�st a tus�n, mert tudta, hogy Aberforth is ott lesz. Most viszont Albus azt mondta, hogy el is felejtette, hogy a testv�re a Durmstrangban van, de az volt az �rz�sem, nem mond igazat. Amikor Aberforth el�sz�r besz�lt err�l nekem, azt gondoltam, hogy nem is �gy �rti... hogy a veszeked�s�k nem volt olyan komoly. De most kezdem azt hinni, hogy m�gis komoly dolog volt… �s roppant k�v�ncsi vagyok, hogy mi lehetett az.

- Aha, biztosan valami �rdekes - felelte Sirius sz�rakozottan.

- Nem veszed ezt valami komolyan, mi? - k�rdezte Harry.

- Nem �n - r�zta fej�t a keresztapja. - M�ssal vagyok elfoglalva.

- Az a valami aggaszt t�ged - �llap�totta meg Harry.

- Pontosan - b�lintott Black. - Nem... kellene elmondanom senkinek, de... Remusr�l van sz�.

- Mi t�rt�nt vele?

- Mi? Semmi. Pont ez a baj.

- Att�l tartok, nem �rtem.

- Szerelmes valakibe. Pr�b�lta letagadni, de nem tud hazudni a legjobb bar�tj�nak - felelt Sirius.

- Az a n� nem szereti viszont?

- Fogalmam sincs - vont v�llat keresztapja. - De egy dolog biztos: szerette �t... miel�tt megtudta, hogy micsoda.

- �gy �rted, hogy v�rfarkas? - k�rdezte Harry.

- Igen. Megijedt �s elhagyta. R�mus pedig nem szeretett m�st az�ta... m�g testileg sem, ha �rted mire gondolok.

- ���� - sajn�lkozott Harry. - Szeg�ny fick�. De azel�tt csin�lt�k... vagy nem? - Sirius hallgatott.

- Jaj, �gy m�g rosszabb. Te j� �g, szeg�ny Lupin. Seg�thetn�nk rajta valahogy?

- B�r tudn�nk... - r�zta fej�t Sirius. – De m�g ha tudn�nk seg�teni, akkor sem hagyn�.

- Nem engedn�, hogy seg�ts�nk? - vonta fel szem�ld�k�t Harry. – Mi�rt nem?

- Te nem ismered Remust, Harry – s�hajtotta a keresztapja. – Legal�bbis nem olyan j�l, mint �n. Amikor gyerekek voltunk, nagyon sz�gyenl�s volt... az �… �gymond ’m�ss�ga’ miatt. El sem tudod k�pzelni, hogy James, Peter �s �n milyen nehezen tudtunk �sszebar�tkozni vele. T�ls�gosan z�rk�zott volt, sosem besz�lt senkivel, mindig csak egyed�l �ld�g�lt egy sarokban... de mi h�rman nem b�rtuk n�zni, �gy nem hagytuk b�k�n, am�g nem �llt sz�ba vel�nk. Azt�n lassank�nt �sszebar�tkozott vel�nk. De m�g azt�n is elutas�tott minden seg�ts�get... miut�n megtudtuk, hogy micsoda, m�g kev�sb� fogadta el a seg�ts�g�nket. Azt mondta, nincs sz�ks�ge senki sajn�lat�ra. Mi... megpr�b�ltuk meggy�zni, hogy bar�ts�gb�l akarunk seg�teni nem sz�nalomb�l, de Remus makacs volt... nem hagyta volna, hogy megtanuljunk �llatt� v�ltozni, ha el�re elmondtuk volna neki.

- Micsoda? Nem is sz�ltatok neki?

- Nem, mert tudtuk, hogy bemenne az igazgat�hoz, vagy valami, be�rulna minket, nem a szab�lyszeg�s miatt, hanem mert azt gondolta volna, hogy sajn�latb�l tessz�k. �gy h�t nem sz�ltunk neki, �s egy teliholdas �jszak�n j�l meglept�k �t. V�rfarkas alakj�ban volt, �gy nem tudott bek�pni minket, csak a d�h�t tudta kimutatni. De a m�rge hamar elp�rolgott. Sz�rny� v�rfarkas �r�i alatt �llat-alakunkban vele maradtunk, �s r�j�tt, hogy nem sajn�latb�l tett�k, hanem bar�ts�gb�l. V�g�l elfogadta, hogy bar�ts�gb�l tanultunk meg anim�guss� v�ltozni, de tov�bbra sem vesztette el a b�szkes�g�t, �s nem hagyta, hogy seg�ts�nk.

- Milyen k�l�n�s - motyogta Harry. - Hogy lehet valaki ilyen sz�gyenl�s �s b�szke egyszerre?

- Fogalmam sincs. Remus egy rejt�ly - Sirius er�ltetetten mosolygott r�.

- Ez nem igazs�gos, Sirius - Harry lecs�ggesztette a fej�t. - Ha valaki, h�t � meg�rdemeln�, hogy boldog legyen. Hogy szeress�k. Az �let olyan rohadt igazs�gtalan! - inger�lten r�csapott a sz�ke karf�j�ra.

- Rohadt igazs�gtalan, mi? - n�zett r� Sirius. - T�nyleg az. �s t�l sok emberrel igazs�gtalan.

Azt akartad mondani, "Veled is az, Harry" ugye, Sirius? gondolta Harry �s f�l�llt. - �lmos vagyok. J� �jszak�t.

* * * * *

M�snap mindenki k�s�n kelt. M�r majdnem d�l volt, amikor Harry hajland� volt f�lt�p�szkodni, �s akkor is csak az�rt, mert Hedvig �s a fi�k�i, vadul kopogtatni kezdt�k a szob�ja ablak�t. Ha nem �rkeztek volna meg, Harry t�n vacsor�ig se kelt volna f�l.

- Semmi lev�l, Hedvig? - vonta f�l a szem�ld�k�t. Beengedte a bagolycsal�dot, �s �jra le�lt az �gy�ra. - Akkor meg mi ez az izgalom? - Hedvig gyeng�den csipkedte az ujjait, m�g Helena, Hannah, Helga, Herold, Hector �s Hubert mind letelepedtek Harry v�ll�ra, t�rd�re �s egyik�k a fej�re. - Csak egy kis figyelmet akartok, mi? - nevetett, �s megsimogatta a kis baglyokat. - �rtem. Hi�nyoztam neked, ugye, �regl�ny? - Hedvig egyet�rt�en huhogott.

Miut�n foglalkozott a baglyokkal, Harry lement a f�ldszintre. A konyh�ban tal�lta Ginnyt, aki epermint�s k�t�nyt viselt, �s Dinkynek seg�tett eb�det k�sz�teni. Olyan �des volt, hogy Harry �gy �rezte, mentem elolvad a l�tt�n.

- Szia dr�gas�gom - m�g� settenkedett �s megcs�kolta a nyak�t. - Mi ez a csod�s illat, mi?

- Egy k�l�nlegess�g, amit legut�bb tanultam a Szombati boszork�nyb�l - felelte Ginny. - Most menj sz�pen, hagyj dolgozni.

- �, ez azt jelenti, hogy zavarlak? - nevetett a f�rje, �s �t�lelte. - Mit sz�ln�l egy kis val�di zavarg�sz�shoz?

- Hogy �rted ezt? - kuncogott a fiatal boszork�ny.

- M�g maradt kett� Hermione csomagocsk�ib�l - Harry harapd�lni kezdte Ginny bal f�l�t. - Holnap k�l�nben is elmegyek. Fel kell haszn�lnunk �ket, �s min�l el�bb, ann�l jobb...

- Harry! De igaz�n! – Ginny j�t�kosan a kez�re csapott. - Lesz m�g id� arra is, de most hagyj�l f�zni!

- Dinky egyed�l is meg tudja csin�lni - mutatott r� a f�rje.

- De �n akarom csin�lni - felelte a fiatalasszony komolyan.

- Ginnyyyyy...

- Kifel�! - mutatott az ajt�ra a fiatalasszony. - Kifel�! �s ne mer�szelj zavarni eb�d el�tt!

- Ez azt jelenti, hogy eb�d ut�n rem�lhetek? - k�rdezte Harry k�ly�kkutya tekintettel.

- Tal�n - vigyorgott Ginny. - Most menj �s j�tssz egy kicsit Lilyvel.

- Igenis �rtettem, kapit�ny! Akkor megyek �s tan�tgatom egy kicsit kviddicsezni.

- Csak… csak nem akarod sepr�re �ltetni? - s�padt el Ginny.

- Nem. Az a m�sodik lecke lesz. El�sz�r gurk�t �tni tan�tom meg - kacsintott r� Harry �s becsukta az ajt�t maga m�g�tt.

- Bolond - suttogta Ginny. - De pont az�rt szeretem.

* * * * *

- ������, ez csod�latos volt.

- Az �tel, vagy a...?

- Mindkett� - Harry karj�ba z�rta Ginnyt, �s megcs�kolta a homlok�t. – B�r �r�kk� �gy maradhatn�k.

- �gy �rted, meztelen�l? - k�rdezte amaz. - Tudod, m�g megf�zn�l. �jabb t�d�gyullad�st kapn�l.

- Tudod, mire �rtettem - suttogta a haj�ba Harry. - B�rcsak ne k�ne elmennem holnap. Ez a m�sf�l h�t egyszer�en t�k�letes volt... persze n�h�ny kiv�tellel.

- �... - kuncogott Ginny. - Szeg�ny Percy. K�v�ncsi vagyok, eszik-e m�r.

- T�nyleg olyan s�lyosan depresszi�s? - Harry magukra h�zta a takar�t, mert f�zni kezdtek. – �s George mag�hoz t�rt m�r?

- Nem. De Fiddlesticks doktor szerint nemsok�ra rendbe j�n – v�laszolt Ginny. - K�l�nben �n nem George miatt agg�dom, hanem Fred miatt. Igaz�n szerette Angelin�t.

- Mi�rt mondod m�lt id�ben? - k�rdezte Harry. - Azt gondolod, Fred m�r nem szereti �t? Csak az�rt mert... emiatt a mal�r miatt mindent elromolhat.

- Mi van, ha m�r el is romlott?

- Fogalmam sincs. B�rcsak seg�thetn�k nekik.

- Ja, �n is - s�hajtotta Harry. Ahogy Lupinnak is, tette hozz� gondolatban.

* * * * *

Vacsora ut�n a csal�d a kandall� el�tt �lt, csak hogy kihaszn�lj�k az utols� lehet�s�get a besz�lget�sre, miel�tt �jra hossz� id�re elv�lnak. Harry �s Hermione h�sv�tig nem j�nnek vissza. Hermione meg�g�rte Ronnak, hogy megpr�b�l egy zsupszkulcsot szerezni, �s hazaj�nni f�rje sz�let�snapj�ra (m�rcius elsej�re), de hozz�tette, hogy ne �lje bele mag�t, mert nem biztos, hogy siker�l. Minden azon m�lik, mennyi dolga lesz a Durmstrangban (eddig nem volt t�l sok, de gyan�totta, hogy a j�v�ben Minerva McGalagonyt kell majd k�s�rgetnie, aki meglehet�sen csal�dott volt, amikor hazaj�tt az �nnepekre - Hermione biztosra vette, hogy Minerva f�l egyed�l maradni Aberforth Dumbledore-ral.)

- Na, azt hiszem, megyek elb�cs�zom a gyerekekt�l �s Hedvigt�l. Holnap kor�n indulunk - �llt fel Harry a hossz� besz�lget�s ut�n.

- Megyek �s becsomagolom a b�r�nd�det, j�? - aj�nlotta fel Ginny.

- K�sz�n�m, az nagy seg�ts�g lesz. T�nyleg f�radt vagyok.

- Nem is l�tszik rajtad - mosolygott a fiatalasszony. - De a csomagol�s nem f�rfimunka. L�ttam, hogy n�ztek ki a ruh�id, miut�n bepakoltad �ket a Durmstrangban. Neh�z volt �jra rendbe szedni �ket... Rendk�v�l er�s vasal� b�b�jt kellett alkalmaznom!

* * * * *

-... �s a herceg megcs�kolta Csipker�zsik�t, aki felnyitotta gy�ny�r� �gsz�nk�k szem�t, �s r�nevetett. "Dr�ga hercegem! H�t elj�tt�l �rtem!" A herceg feles�g�l vette �t, �s boldogan �ltek, am�g meg nem haltak... J� �jszak�t kicsi hercegn�m. - Harry lehajolt, �s megcs�kolta kisl�nya homlok�t. Nem tudta biztosan, hogy Lily meg�rtette-e a mes�t, hiszen m�g csak m�sf�l �ves volt... de �gy t�nt, �lvezte a mesehallgat�st. Tal�n csak az�rt, mert a mese apja megnyugtat� hangj�n sz�lt, amelyet annyira szeretett.

- 'Arry? - kinyitotta �l�nk z�ld szem�t.

- Mi az, dr�g�m? Azt hittem, m�r elaludt�l.

- Elm�sz, 'Arry?

- El kell mennem, �desem – felelte a fiatal var�zsl�, b�r tudta, hogy ez nem eg�szen igaz. Nem lenne musz�j visszamennie a Durmstrangba most r�gt�n, maradhatna a m�sodik pr�b�ig, de az azt jelenten�, hogy Aberforthnek mindent egyed�l kellene elrendeznie, mert Viktor (kreativit�s hi�ny�ban) nem jelent t�l nagy seg�ts�get. Harry nem akarta mag�ra hagyni az �reget, �gy elhat�rozta, hogy visszamegy �s seg�t neki a k�l�nf�le akad�lyok �s biztons�gi b�b�jok elhelyez�s�ben.

L�tta kisl�ny�n, hogy t�voz�sa miatt elszomorodott, �s ett�l eg�szen elfacsarodott a sz�ve, de azt gondolta, helytelen lenne Aberforth�t mag�ra hagyni. - Holnap elmegyek, dr�g�m, - folytatta, - de hamarosan visszaj�v�k. Addig is itt van neked Angyal, �s vigy�z r�d. – Angyal egy pl�ss egyszarv� volt, amelyet Lily els� sz�let�snapj�ra kapott Harryt�l. Az volt a kedvenc j�t�ka. - Csak �leld �t Angyalt, gondolj r�m, �s �n itt leszek veled.

- Hol? - k�rdezte a kisl�ny.

- A sz�vedben – Harry Lily mellkas�ra tette a kez�t. - Itt bent. Most pedig aludj, kicsi hercegn�m.

A kisl�ny b�lintott �s mag�hoz szor�totta Angyalt.

- J� �jszak�t - Harry az ajt�b�l visszan�zve, r�mosolygott a pl�ss-egyszarv�t d�delget� kicsi alakra. N�ha szinte el sem tudta hinni, hogy ez a dr�ga kicsi l�ny az � h�s�b�l �s v�r�b�l val�. Egyszer�en t�l t�k�letes volt, �s k�l�n�sen okos. Mintha m�r legal�bb h�rom �ves lenne. Olyan, mint egy m�sodik Hermione. K�v�ncsi vagyok milyenek lesznek Hermione gyerekei... t�n�d�tt, amint becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Ginny mostanra m�r biztosan becsomagolta a b�r�nd�t. Itt az ideje egy eml�kezetes b�cs��jszak�nak, gondolta, �rezve, hogy sz�les vigyor ter�l sz�t az arc�n, amint kinyitja a h�l�szoba ajtaj�t. M�g maradt egy Hermione csomagocsk�ib�l, teh�t... nem tudta befejezni a gondolatot, mert amint bel�pett a szob�ba, a szoba k�zep�n �ll� Ginnyre esett a pillant�sa. Ginny szab�lyosan remegett, arca kr�tafeh�r volt, a kez�ben pedig valami �sszegy�rt pap�rt tartott.

- Gin? – Harry oda akart szaladni hozz�, de a n� felemelte a kez�t, mintha nem akarn�, hogy a k�zel�be menjen. - Gin, mi t�rt�nt?

Ginny szipogott, �s Harry tudta, hogy visszafojtja a k�nnyeit. Az asszony sz�tlanul egy darab pap�rt ny�jtott fel�je.

Kedves Harry!

Bocs�ss meg nekem, k�rlek, nem kellett volna ilyen zavarba ejt� helyzetbe hoznom t�ged. Tudom, hogy al�val� kis cafka vagyok, ami�rt becsaptalak a k�nnyeimmel, de olyan j�lesett a vigasztal�sod. Meg szeretn�m k�sz�nni az elm�lt �jszak�t, ez volt �letem legszebb �jszak�ja (am�g a b�ty�m rajta nem kapott minket).

Szeretettel:

Mileta

Harry �rezte, hogy remegni kezd a t�rde. Azt a levelet tartotta kez�ben, amelyet Krum h�g�t�l kapott a T�ncol� Medve-beli sz�rny� incidens ut�n. Amikor �tvette a levelet, m�r beteg volt �s val�sz�n�leg nem tudta mit csin�l, amikor k�nnyelm�en a h�l�k�nt�se zseb�be gy�rte - a h�l�k�nt�s�be, amely most az �gyon hevert a f�lig becsomagolt b�r�nd mellett.

- Ginny... - kezdte, feles�ge fel� l�pve.

A fiatalasszony mindk�t kez�t maga el� tartotta. - Ne �rj hozz�m!

- De dr�g�m, ez nem az, amire gondolsz...

- Nem? - sziszegte amaz. - NEM??? Teljesen h�ly�nek n�zel? Bolondnak n�zek ki, mondd csak!?!

- Persze, hogy nem, csak f�lre�rtesz valamit...

- F�lre�rtem? – Ginny �rdes hangon felnevetett - Ezt NEM lehet f�lre�rteni!

- De... – Harrynek fogalma sem volt, mit mondhatna.

- Sz�nalmasan hazudsz, Harry.. M�r mondtam neked, nem? - mondta Ginny szokatlanul jeges hangon. - H�t ne pr�b�lj hazudni nekem! Minden vil�gos ebb�l a kis szerelmes lev�lb�l! "zavarba ejt� helyzet"... "al�val� kis cafka"... "olyaaaan j�����lesett a vigasztal�sod!" – k�pte Ginny egy sik�t�szellem arckifejez�s�vel "ez volt �letem legszebb �jszak�ja!" Az a sz�gyentelen kis... Mileta. K�l�nben is, ki az a Mileta?

- Krum h�ga - s�hajtotta Harry.

- Aha!" a b�ty�m rajta kapott minket!" Nagyszer�! Megdugni Krum h�g�t - milyen sz�p p�ld�ja a nemzetk�zi m�gus kapcsolatok �p�t�s�nek! Ez az, amit Percy javasolhatna: kit�n� m�dja a m�s nemzetis�g� var�zsl�kkal val� kapcsolatok �p�t�s�nek: gyer�nk, dugjuk meg a h�gaikat!

- GINNY! - �v�lt�tte Harry - NEM DUGTAM MEG MILET�T!

- Nem? Hah! Te t�nyleg teljesen h�ly�nek n�zel engem, Harry! – Ginny �sszefonta karj�t, a szeme pedig vill�mokat sz�rt.

- Soha-nem-aludtam-senki-m�ssal-csak-veled! - kiab�lta a fiatal f�rj.

- �gy van. Nem is gondoltam, hogy aludt�l vele - felelte hidegen a feles�ge.

- Ginny! – Harry odarohant hozz�, megragadva feles�ge karj�t. - Ginny! Sohasem szerettem senki m�st!

- Nem is gondoltam, hogy szeretted! – az asszony ler�zta mag�r�l f�rje karjait. - Nem kell szerelmesnek lenned bel� ahhoz, hogy megkef�ld!

- Nem akarsz hinni nekem? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Harry. - Tal�n Veritaserumhoz kellene folyamodnunk. Boldogan al�vetem magam

- Veritaserum, mi? - csattant fel a fiatalasszony. - Milyen k�nyelmes megold�s!

- K�nyelmes? - pislogott az ifj� var�zsl�.

- Az. Pont olyan j�l tudod, mint �n, hogy a Veritaserum haszn�lat�t enged�lyeztetni kell a miniszt�riumban! Teh�t roppant k�nyelmes felaj�nlani, mivel tudod, hogy el fogom utas�tani... Nem akarom kiteregetni a szennyes�nket! A csal�dom tisztess�ge fontos nekem! �gy �rtem, a Weasleyk tisztess�ge... nem a Potterek�, mert �gy n�z ki, hogy nekik nincsen!

- Azt mondtad sz�nalmas vagyok - suttogta a fiatalember. - Pedig nem �n vagyok az, hanem te.

- Sz�nalmas? �n? - �v�lt�tte Ginny.

- Igen, sz�nalmas, nyomorult... lelki-beteg, az vagy! Nem az a Ginny vagy, akibe beleszerettem! Megv�ltozt�l Daniel sz�let�se ut�n. Te...

- �n? Megv�ltoztam? – sziszegte Ginny. - �s mi van veled? Te nem v�ltozt�l meg? Te nem tal�ltad magad lelki-betegnek? Nyomorultnak? - a szavak belehas�tottak Harry sz�v�be. Feles�ge pontosan azt mondta ki, ami megt�rt�nt vele. Harry azonban nem t�n�dhetett rajta sok�ig, mert Ginny folytatta: - Nyomorultul �s rem�nytelen�l �rezted magad, ugye, Harry? �gy �rezted, meg kell mutatnod, hogy egy�ltal�n nem vagy nyomorult.... azt�n el�ker�lt ez a Mileta, igaz? Vele �jra igazi f�rfinak �rezted magad, mi?

- Te... te meg�r�lt�l! - csattant fel Harry. - K�pzel�dsz! Te... t�nyleg beteg vagy, Ginny!

- Beteg? Igen? - ord�totta amaz. - �, igen az vagyok! Teljesen �r�lt vagyok! �r�lt, mert olyan valakit szeretek, aki nem �rdemli meg!

Harry k�zelebb l�pett. - Szeretsz? Szeretsz engem. �n is szeretlek Ginny - mindk�t kez�t kiny�jtotta fel�, de amaz ler�zta mag�r�l. - Magass�gos �g, Gin, el sem tudod k�pzelni, mennyire szeretlek.

- Akkor mi�rt csalt�l meg? – suttogta a n� k�nnyekkel a szem�ben.

- Nem csaltalak meg. Soha. A h�zass�gunk... nekem szent!

- H�t �n ezt gondolom a h�zass�gunkr�l! – Ginny les�p�rte az esk�v�i f�nyk�p�ket a k�zeli asztalk�r�l. A k�p �vege ezer darabra t�rt... ak�rcsak Harry sz�ve.

- H�t j�! Legyen! �n pedig ezt gondolom a h�zass�gunkr�l! – ki�ltott Harry, �s Ginny egy csend�l�st hallott, amelyet a bev�g�d� ajt� d�rd�l�se k�vetett.

Len�zett �s l�tta, hogy valami gurul a padl�n �s meg�ll pont a l�ba el�tt. Amint a gyertya f�nye r�esett, a kicsi t�rgy arany �s v�r�s f�nyben csillant meg.

Ginny let�rdelt �s felvette: Harry jegygy�r�je volt az, a m�gikus �kk�vel.

Az �kk� most nem villogott, hiszen a m�gikus k�tel�k megszakadt, amikor Harry levette a gy�r�t.

Ginny pillant�sa a f�ld�n hever� pap�rdarabra esett - a lev�l volt az. Harry nyilv�n elejtette. Remeg� k�zzel ny�lt �rte, �s kisim�totta. "Kedves Harry... szeretettel Mileta..." suttogta, �s �rezte, ahogy k�nnyek peregnek le az arc�n. - Mi�rt hazudt�l nekem, Harry? - kez�be temette az arc�t, �s addig zokogott, am�g �gy nem �rezte, hogy m�r nem maradt t�bb k�nnye.