- Sz� sem lehet r�la! Mag�t nem vissz�k! – kiab�lta Ron Lucius Malfoynak.

- K�l�n-k�l�n is mehet�nk, - vont v�llat Malfoy, - de min�l t�bben vagyunk, ann�l nagyobb az es�ly, hogy megtal�ljuk a rokonainkat.

- Ez igaz – b�lintott Arthur – Nem akarlak abban a t�vhitben ringatni, hogy sz�vesen megyek veled egy�tt, Malfoy, de f�lre kell tenn�nk az ellens�gesked�st… a gyerekeink kedv��rt.

- Egyet�rtek – mondta Lucius. – Sz�lj, ha k�szen vagytok.

- �n k�szen vagyok. De az ikertestv�rem nem j�n, ugye? – k�rdezte Fred. H�napok �ta nem volt hajland� kimondani George nev�t, �s amikor egy�tt voltak, mindig igyekezett elker�lni, hogy besz�lnie kelljen vele.

- Dehogynem j�v�k! – ki�ltotta George, �s leviharzott a l�pcs�n. – Ginny az �n h�gom is! �s Harry az �n bar�tom is! Ugyanannyi jogom van menni, mint neked! �s Mr. Malfoynak igaza van, min�l t�bben vagyunk, ann�l jobb. Mi majd Ginnel foglalkozunk, �s Ron t�r�dhet Hermion�val.

- Ki mondta, hogy t�r�d�m Hermion�val? – vetette oda Ron. Szem�lyes s�rt�snek tekintette a felt�telez�st.

- Ugyan m�r, Ron, ne mondd, hogy nem �rdekel! – korholta Fred.

- De mondom! Nem �rdekel az a…!

Lucius arca �l�nk �rdekl�d�sr�l �rulkodott. – Bajok vannak a kis s�rv�r� feles�geddel, Weasley?

- Ne mer�szelje s�rtegetni! – t�rt ki Ron.

- Na n�zd csak! M�gis t�r�dsz vele? – mutatott r� George.

Ron v�llat vont �s felszaladt a h�tizs�kj��rt.

* * * * *

- Azgard? - Draco, Ginny, Dennis, Guillaume, Mileta �s Pjotr test�letileg h�rd�ltek f�l.

- Igen. Ez a kast�ly neve, amelyben �n �s a fiv�rem feln�tt�nk – felelte Aaron. – Ap�nk a viking istenek mennyei palot�ja ut�n nevezte el. Az az egyetlen hely, ahol Anor a bar�taikat fogva tarthatja… legal�bb is, ha m�g �ll a kast�ly… de biztos vagyok benne, hogy Natasa meg�rizte a fiv�remnek. – Aaron mind a Natasa, mind a fiv�rem sz�t �szinte undorral ejtette ki.

- Milyen messze van innen az a kast�ly? – k�rdezte Draco.

- El�g t�vol van. Norv�gia �szaki r�sz�n. Az �szaki fokon.

- Brrr, ez hidegnek hangzik – rezzent �ssze Dennis.

- Nem sokkal hidegebb, mint itt – felelte Aaron.

- Nem sokkal hidegebb? Ez azt�n a szerencse! – grimaszolt Draco. – Hoppan�lunk oda, vagy mi?

- Nem lehet hoppan�lni a Durmstrangb�l – jelentette ki Mileta. – �s m�g ha lehetne is, mi m�g nem tanultuk meg. Legal�bbis �n nem. Ti fi�k? – fordult a m�sik k�t bajnokhoz.

Dennis �s Guillaume a fej�ket r�zt�k.

- Rem�lem, nem akarnak n�lk�l�nk menni – mondta Dennis.

- Nos, tulajdonk�ppen maradhatn�tok – felelte Draco. – M�g gyerekek vagytok, �s nem lenne helyes kock�ztatni az �leteteket… - megr�ndult az arca, amint �szrevette, hogy ez t�l sz�pen hangzott t�le, �gy hozz�tette: - … �s persze nem vagytok el�gg� k�pzettek, elsz�rhatn�tok az eg�sz k�ldet�st.

- Nem maradunk itt! – v�gott k�zbe Mileta d�h�sen. – Ott van az egyetlen b�ty�m! Ott vannak a bar�taink! Nem fogok itt �lni a bab�rjaimon, m�g te meg Ginny harcolni mentek!

- �n sem – tette hozz� Dennis komolyan. – Guillaume?

A francia fi� habozott egy pillanatig, azt�n b�lintott. – �n is menni akarok… Szvetlana is ott van.

- Szvetlana? – vonta f�l szem�ld�k�t Draco.

- Zvezda professzor, csillag�szat tan�rn�. Fiatal, csinos, �s teljesen belez�gott Guillaume-ba. – Mileta savany� k�pet v�gott �s Guillaume kicsit elpirult (b�r pirul�sa nem volt felt�n�, mivel arcsz�ne Mileta f�lresiker�lt b�jital�nak k�sz�nhet�en m�g mindig vil�gos b�borsz�n� volt).

- Akkor rendben… hol tal�lunk hat szem�lynek elegend� j�rm�vet? – t�n�d�tt Draco.

- H�tnek – tette hozz� Pjotr.

- Sz� se lehet r�la, �reg! – morogta Malfoy. – Mag�t nem vissz�k! Biztosan meg�ln�k, k�l�nben is csak egy beteg �reg mugli!

Az �regember Draco v�ll�ra tette a kez�t �s a szem�be n�zett. Draco furcs�n �that�nak tal�lta a tekintet�t, m�g a k�p�nyeg csukly�ja al�l is. – Figyeljen r�m, fiam. �reg vagyok, ez igaz. Nagyon �reg… teh�t nem sz�m�t, mikor �s hol halok meg. Ha az a v�gzetem, hogy meghaljak, m�g seg�tek megmenteni azokat az embereket, h�t legyen. De az biztos, hogy nem maradok itt, m�g maguk harcolni mennek. El�g baj nekem, hogy kviblinek sz�lettem. Ha m�r nem lehetek var�zsl�, legal�bb hadd haljak meg h�sk�nt. Ne tagadja meg t�lem a lehet�s�get. – Az �regember szeme olyan elt�k�lten �s komolyan csillogott, hogy Draco csak b�lintani tudott. – K�sz�n�m – mondta Pjotr �s elengedte Draco v�ll�t. – Ami a j�rm�vet illeti… azt hiszem, Mr. Anor nem vitt el innen minden var�zsl�nyt.

- De igen! M�g Vladit is elvitte! – er�sk�d�tt Dennis.

- Akkor mondd csak ifj� Creevey, mit hallasz, ha figyelmesen hallgat�zol? – k�rdezte Pjotr, a f�lig nyitott ablakra mutatva.

- Mit? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Dennis. – Asszem a szelet… tal�n varj�kat, �s… - a szeme elkerekedett. – Sz�ncseng�t!

- Sz�ncseng�t? – Draco zavartan n�zett. – Sz�n? R�nszarvasokkal?

- De nem �m egy egyszer� sz�n �s nem �m egyszer� r�nszarvasok! – felelte Pjotr. – Ezek var�zsl�nyek. Aberforth Dumbledore r�nszarvasai… Mondtam m�r, hogy j� ideig �n foglalkoztam vel�k.

- Sz�val tudja hajtani �ket? Tud rep�lni a sz�nnal?

- Igen – b�lintott az �regember.

Miut�n �sszeszedt�k a holmijukat, �s berakodtak a sz�n csomagtart�j�ba, a h�rom bajnok, Ginny, Draco, Aaron �s az �regember elhelyezkedtek a j�rm�ben. Draco var�zslattal megn�velte a sz�n befogad�k�pess�g�t, �gy mindannyian k�nyelmesen kiny�jt�zhattak benne

- Mindenki j�l �l? – k�rdezte Pjotr.

- Ja.

- Azt hiszem…

- Biztos, hogy ez a holmi tud rep�lni?

- Igen, tud rep�lni – felelte Pjotr, azt�n k�zbe vette a gyepl�t. – �s most, im�dkozzanak

- Mi�rt???

- H�t… ez�rt! – mondta Pjotr �s megr�ntotta a gyepl�t. A r�nszarvasok olyan sebess�ggel s�v�tettek fel a leveg�be, hogy Ginny �s Mileta felsikoltott, Guillaume �s Draco behunyta a szem�t, Dennis pedig im�ra kulcsolta a kez�t: - Miaty�nk, ki vagy a mennyekben, szenteltess�k meg a te neved…

Egyed�l Aaron nem t�nt r�m�ltnek, m�g egy kicsit el�re is hajolt hogy jobban l�sson, �s l�that�an kiv�l�an sz�rakozott.

- Csod�latos! Most azt�n igaz�n �r�l�k, hogy �jra �lek! – ki�ltotta vid�man. – Megpr�b�lhatom? – k�rdezte Pjotrt�l, aki v�llat vont.

- Legyen �vatos. Ezek a r�nszarvasok ravasz kis besti�k.

Mind a nyolc r�nszarvas h�traford�totta a fej�t �s megvet�en b�mult r�.

- Nem kedvelnek engem. Tal�n mag�t jobban fogj�k – mondta az �regember, �tadva a gyepl�t Aaronnak, aki elragadtatottan markolta meg.

Amint keze a kant�rhoz �rt, a nyolc �llat megbokrosodott, �s a sz�n zuhanni kezdett.

- Mit csin�ljak? – kiab�lta Aaron, m�g a k�t l�ny sikoltozott, Guilaume �s Draco tov�bbra sem merte kinyitni a szem�t, �s Dennis el�rt ahhoz a sorhoz, hogy: …mert ti�d az orsz�g, a hatalom �s a dics�s�g…

- Adja vissza! – Pjotr kit�pte a gyepl�t a csal�dottnak t�n� Aaron kez�b�l. – Vesz�lyes teremt�sek ezek a r�nszarvasok! Nem sokan tudj�k hajtani �ket.

- Hogyhogy maga tudja? – k�rdezte Draco, kinyitva a szem�t.

- Mr. Dumbledore tan�tott meg r� – vont v�llat Pjotr. – Tudnom kell b�nni vel�k, mivel az �n dolgom ell�tni �ket.

- �s m�gsem kedvelik mag�t? – k�rdezte Dennis k�v�ncsian, miut�n kimondta az �ment.

- Sajnos – felelte az �regember. – Nos, Mr. Aaron, merre?

- Csak egyenesen el�re.

* * * * *

A n�gy Weasley �s Lucius a telep�tett zsupszkulcs n�gy k�ve mellett hoppan�lt.

- Pontosan hogyan m�k�dik? – k�rdezte Arthur.

- Be kell l�pni a n�gy k� k�z�, �s kett�t meg kell �rinteni – felelte Malfoy. – Akarsz els�nek menni?

- Nem, csak indulj. Majd megy�nk ut�nad.

- De mi van, ha oda�r a Durmstrangba �s lez�rja maga m�g�tt a kaput, hogy ne tudjunk �tjutni? –fordult apj�hoz George.

- Elb�v�l�, hogy ti Weasleyk mennyire megb�ztok bennem – mosolygott komoran Lucius. – K�l�nben is, mire lenne j�, ha lez�rn�m a kaput? Nem akarok egyed�l szemben�zni az ismeretlennel, amikor itt vagytok, �s meghalhattok helyettem.

- Ezt ink�bb ford�tva szeretn�m l�tni – jegyezte meg Fred. – Hogy maga hal meg helyett�nk.

- A gyerekeid igaz�n elb�v�l�k – vicsorgott Malfoy Arthurra. – Gyer�nk, nem z�rom le a kaput �s eljuttok a Durmstrangba, meg�g�rem.

A t�bbiek v�llat vonva figyelt�k, amint Lucius bel�p a n�gysz�gbe, �s elt�nik.

- Te j�ssz, Ron – mondta Arthur.

Ron ut�n Fred k�vetkezett, azt�n George, v�g�l az apjuk.

- ��… nem is rossz – mondta George, k�r�ln�zve a Durmstrang hatalmas el�csarnok�ban, miut�n a zsupszkulcs “kik�pte” �ket.

- Rossz vagy sem, sz�llj le r�lam! – morogta Fred, lel�kve mag�r�l ikertestv�r�t.

- Nem tudn�d kicsit gyeng�debben? – ny�gte George, mik�zben a fenek�t massz�rozva fel�llt.

- Nem leszek gyeng�d ahhoz, aki felcsin�lta a bar�tn�met! – sziszegte Fred �k�lbe szor�tott k�zzel.

- Mondtam m�r, hogy valaki m�snak n�ztem! T�l r�szeg voltam, hogy felismerjem! – v�gott vissza George.

- Hagyj�tok abba, hagyj�tok abba, fi�k! – h�zta vissza Arthur Fredet.

Malfoy lekicsinyl�en mosolygott r�juk. – De t�nyleg. Ti Weasleyk k�t percig sem tudtok norm�lisan viselkedni?

- Ezt meg se hallottam – felelte Arthur, k�r�ln�zve az el�csarnokban. – Hm, t�nyleg nem rossz. B�r a Roxfort az�rt jobban n�z ki. A Roxfort el�csarnok�ban nincs ilyen cs�f holmi, mint ez – mutatott Natasa Janszka hatalmas szobr�ra.

- Cs�nya? Szerintem j�l n�z ki – George elismer�en f�ttyentett.

- Sz�val ez�rt dugtad meg Angie-t? – r�ncolta szem�ld�k�t Fred. – Mert j�l n�z ki? Azt mondtad magadban, �, ez a csaj j�l n�z ki, gyer�nk, fektess�k le? �gy volt?

- NEM TUDTAM, HOGY � AZ! – kiab�lta George. – Mondd, semmi m�sr�l nem tudsz besz�lni?

- Nem! – v�gott vissza Fred.

- Hagyj�tok m�r abba, sr�cok! – ki�ltott r�juk Ron. – Ez a dolog Angelin�val kezd nagyon ideges�t� lenni!

- Ni csak ki besz�l! – Fred Ronra mutatott. – Mr. Szeretem-a-feles�gemet-�s-soha-nem-haragszom-r�!

- Az… nem a te dolgod! – t�rt ki Ron.

- Nyugodjatok le mindannyian! – ki�ltotta Arthur. – De igaz�n! �gy viselkedtek, mint a majmok az �llatkertben!

- Csak �gy viselkednek? – vonta f�l szem�ld�k�t Lucius.

A Weasley fi�k m�rgesen n�ztek egym�sra, azt�n k�vett�k Mr. Malfoyt az emeletre.

- Furcsa, hogy senkit sem tal�ltunk itt – jegyezte meg Arthur. – Hol vannak? Rejt�zk�dnek?

- Ja, Weasley, biztosan b�j�csk�znak – grimaszolt Lucius. – T�nyleg. Elrabolt�k �ket. Vil�gos, nem?

- De hol vannak?

- Fogalmam sincs – sz�lalt meg egy hang pont felett�k.

Feln�ztek �s l�tt�k, hogy egy k�s�rtet f�gg a mennyezetr�l.

- Ki maga? – k�rdezte Fred.

- Jevgeny�j Anyegin, szolg�lat�ra – felelte a szellem. – �s nem tudom, hogy hol vannak. Egy �r�ja m�g itt voltak, azt�n felsz�lltak a sz�nra �s elmentek.

- Sz�nra??? – h�rd�ltek fel Weasley�k.

- Tudj�k, egy olyan dobozf�le olyan s�l�cszer� holmikon… h�t vagy nyolc ember f�r el benne, �s r�nszarvasok h�zz�k… el�g j�l k�r�l�rtam a sz�n fogalm�t?

- R�nszarvasok? Mint a Mikul�ssal? – kerekedett el Arthur szeme.

- Pont olyan.

- Azt mondta h�t, vagy nyolc ember f�r el rajta – v�gott k�zbe Ron. – De itt legal�bb h�tsz�z ember t�nt el. Hol vannak a t�bbiek? �s kik voltak azon a sz�non?

- Azok a sz�non… nos l�ssuk csak… - Anyegin sz�molni kezdett az ujjain. – A bek�pzelt sz�ke, Bozontos szem�ld�k kisasszony, a p�tt�m, a s�rk�ny fick�, a v�r�s haj�, a fekete szak�ll� �s az �regap�.

- Kik??? – pislogott Ron.

K�t �ra telt el, mi�ta meg�rkeztek a kast�lyba, de nem tudtak sokkal t�bbet, mint kor�bban. Nos azt legal�bb megtudt�k, hogy Draco �s Ginny �letben volt, amikor elhagyta a Durmstrangot, de Anyegin nem tudta megmondani, hov� mentek.

Anna Karenina szelleme eligaz�totta Ront Hermione szob�ja fel�. Ron, b�r maga sem �rtette mi�rt, �gy d�nt�tt megn�zi. Tal�lni akart valamit abban a szob�ban… valamit, ami bizony�tja feles�ge b�n�ss�g�t… vagy ink�bb valamit, ami az �rtatlans�g�t bizony�tja. Amint k�r�ln�zett a szob�ban, hirtelen nagyon ostob�nak �rezte mag�t. Mit rem�ltem, hogy mit tal�lok itt? gondolta, ledobva mag�t az �gyra. Hogy szerelmes levelek hevernek szerte sz�t Hermione asztal�n? V�r�s r�zs�k k�rty�kkal “Hermijj�ninak Vikit�l” sz�veggel? Sz�gyenkezve belet�rt r�zv�r�s haj�ba. – Mi�rt is k�rd�jeleztem meg a h�s�gedet, Hermione? – suttogta. – Soha nem szeretted Krumot, ugye? – Hirtelen t�madt egy �tlete: mi van, ha m�gis van szerelmes lev�l, az egyik fi�kban elrejtve?

Fel�llt �s odament Hermione asztal�hoz, majd kih�zott egy fi�kot. Mardos� b�ntudatot �rzett, amint belet�rt a pap�rok �s penn�k k�z�. Semmi gyan�sat nem tal�lt. A k�vetkez� fi�khoz ment, kir�ntotta, kihajig�lta a pergameneket �s jegyzett�mb�ket, azt�n… szeme megakadt egy kis piros k�nyvecsk�n, amely a fi�k alj�n hevert. Remeg� k�zzel ny�lt �rte �s kinyitotta.

Hermione Weasley napl�ja, olvasta. – �, - becsapta a k�nyvecsk�t. Rossz �rz�ssel t�lt�tte el, hogy beleolvas m�s napl�j�ba.

Olyan gyorsan dobta vissza a fi�kba, mintha a k�nyv �getn� a kez�t, �s �gy sietett el az asztalt�l, mintha az valami vesz�lyes, v�rengz� vad�llat lenne.

Ron az ajt� fel� fordult, de egyszer�en k�ptelen volt elmenni. Mintha valami m�gneses mez� tartan� fogva…

- �r�let… - suttogta �s visszafutott az asztalhoz, megragadta a k�nyvecsk�t �s val�s�ggal felt�pte.

Hermione Weasley napl�ja

1998. december 26.

Elhat�roztam, hogy napl�t fogok vezetni. Amikor kisl�ny voltam, az �letem olyan unalmas volt fogorvos sz�leim mellett, hogy nem volt semmi �rnival�m. A Roxfortban az �letem annyira tele volt meglepet�sekkel �s vesz�lyekkel, hogy nem lett volna okos dolog le�rni, az ember sosem tudhatja, ki pillant bele a napl�j�ba…

Ron nyelt egyet zavar�ban.

Mi�ta a S�t�t Nagyurat legy�zt�k, kezdem az hinni, hogy semmi vesz�lyes nem t�rt�nhet, amit titokban kell tartani… �gy h�t elkezdem ezt a napl�t, egy nappal �letem legcsod�latosabb napja ut�n.

Igen, tegnap hozz�mentem Ronald Weasleyhez, a sr�choz, akibe a negyedik roxforti �vem �ta szerelmes vagyok. (M�g mindig kuncognom kell, amikor eszembe jutnak azok az id�k: Ron kiab�lt velem a kar�csonyi b�l ut�n, mert Viktorral mentem, �n kiab�ltam vele, mert nem vette �szre bennem a l�nyt… B�rcsak ne m�ltak volna el azok az id�k! B�r, akkor m�g csak tizenn�gy �ves lenn�k, �s nem mehettem volna feles�g�l hozz�, az pedig nagy k�r lenne, nem igaz?)

Ron �tlapozott p�r oldalt, amelyen Hermione az iskolai munk�j�r�l �rt, azt�n Harry sz�let�snapj�r�l, kifejezve egy�tt�rz�s�t Harrynek �s Ginnynek a Daniel kvibli volta miatt. Tov�bb lapozgatta a napl�t, m�g el�rt 1999. kar�csony�hoz.

V�gre itthon vagyok szeretett f�rjemmel! El se tudom mondani, milyen boldog vagyok! Tegnap, mikor meg�rkeztem, �t percig tart� cs�kkal �dv�z�lt! Ut�na alig kaptam leveg�t! Ron olyan aranyos! �s ahogy megcs�kolt… azt�n ahogy szeretkezett velem h�romszor egym�s ut�n… H�HA, csak ez a megfelel� kifejez�s r�!

Ron elpirult a kar�csony esti eml�kekt�l �s tov�bb lapozott az �j�v napj�hoz.

El se hiszem! 2000 van! �pp most �nnepelt�k, Ron �s Sirius persze ber�gott. Ron azt mondta, k�v�nt valamit az �j �vre, �s be kell vallanom, �n is k�v�ntam: kisbab�t szeretn�k!

Ron sz�ve elszorult. – Ez volt az �N k�v�ns�gom is!

Csak n�zem Lilyt �s Dannie-t, �s egyszer�en elvar�zsolnak engem! Alig v�rom, hogy legyenek saj�t gyerekeim, �r�k�lve Ron haj�t, de Ron temperamentum�t NEM!

Ron azon kapta mag�t, hogy mosolyog. Azt�n megr�zk�dott… ezek a sorok nem olyan valaki gondolatainak t�ntek, aki megcsalja a f�rj�t! Egy�ltal�n nem!

2000. febru�r 14.

�letemben nem �reztem ilyen nyomorultul magam. Semmi h�r Ront�l. Azt hiszi, megcsalom �t Viktorral! Hogy lehet valaki ilyen h�lye??? Kedvem lenn j�l felpofozni, de nincs itt. Gy�l�l�m a B�lint napot!

- T�nyleg? – vonta f�l szem�ld�k�t Ron, azt�n tov�bb olvasott.

M�g mindig B�lint nap, csak este 11 �ra - �rta Hermione, de a mindig oly takaros k�z�r�sa megv�ltozott, ink�bb macskakapar�snak t�nt. Nyilv�n remegett a keze �r�s k�zben.

Csak most j�ttem r� valamire… el�sz�r nem voltam biztos benne, de a rosszull�teim mind erre utalnak… Megn�ztem a napt�ramat, �s ez meger�s�tette a gyan�mat: terhes vagyok.

A k�nyvecske kiesett Ron kez�b�l.