Amikor Fred bel�pett Hermione szob�j�ba, Ront az ablakn�l �llva tal�lta. Arc�n d�bbenet t�kr�z�d�tt, sz�ja t�tva volt, �s m�g csak nem is pislogott. �gy n�zett ki, mint azok a szerencs�tlenek, akiket k�v� dermesztettek a Roxfortban nyolc �vvel kor�bban.

- H�! - Fred elh�zta a kez�t Ron arca el�tt. - Van itthon valaki?

Ron �sszerezzent �s megragadta b�tyja kez�t. - Terhes.

- Kicsoda? Micsoda? - k�rdezte Fred kir�ntva kez�t Ron vasmark�b�l.

- Hermione.

- Mi? Honnan tudod?

- A napl�j�b�l. - Ron elv�r�s�d�tt �s lehajolt, hogy felvegye a k�nyvecsk�t a padl�r�l. - Kisbab�t v�r, Fred! Az �n gyerekemet! Szent �g, ki tudja, hol van most! Elrabolt�k, tal�n k�nozz�k is, pedig gyermeket v�r! Hogy lehettem ilyen h�lye? Hogy felt�telezhettem, hogy h�tlen volt hozz�m? Hogyan tehetn�m j�v�? A pokolba is, b�kapet�ben k�ne f�zni engem, nem �rdemlek jobbat! H�t micsoda �tkozott, al�val�, mocskos gusztustalan szem�tl�da vagyok �n?

- H�, h�, h�, nyugodj le, �csik�m! - ki�ltott r� Fred. - Lehet, hogy a magadr�l alkotott v�lem�nyed igaz, de jobb lenne, ha abbahagyn�d a jelz�k gy�jt�s�t, ugyanis menn�nk kell.

- Menni? Hov�?

- Egy Azgard nev� helyre - felelte Fred. - Malfoy azt mondja, ott van a csal�dunk.

- Honnan tudja? - vonta �ssze szem�ld�k�t Ron.

- Nos, �n csak azt tudom, hogy besz�lt Anna Karenina szellem�vel, azt�n lement a pinc�be. K�r�lbel�l egy �ra m�lva visszaj�tt �s azt �ll�totta, hogy tal�lt egy �res emelv�nyt valami felirattal, amely szerint az Azgard ur��, vagy micsoda… Malfoy er�sk�d�tt, hogy Azgardba kell menn�nk, �s hogy megb�zhatunk benne.

- B�zzunk benne? El�bb hinn�m el, hogy Piton professzor B�lint-napi k�rty�t k�ld�tt Harrynek, mint hogy higgyek ennek a…

- Csak semmi jelz�! - figyelmeztette Fred.

- Egyszer�en csak nem b�zom benne! - t�rt ki Ron.

- �n sem. De nincs m�s lehet�s�g, hogy megtal�ljuk Ginnyt, Harryt, Hermion�t �s… a gyerekedet - kacsintott Fred az �ccs�re.

Ron sz�v�t valamif�le melegs�g �nt�tte el, mintha egy kellemes, bolyhos takar�ba burkol�zott volna. - A gyerekemet, mi? - somolygott Fredre. - Ok�, pr�b�ljunk meg b�zni Malfoyban.

* * * * *

K�r�lbel�l egy �r�ja rep�ltek, amikor Aaron a s�t�ted� l�that�rra mutatott. - Azgard!

Ginny �s Mileta leveg��rt kapott, annyira megd�bbent� volt a kast�ly sz�ps�ge, amely l�that�an j�gb�l �p�lt. Tornyai megcsillantak a holdf�nyben - az eg�sz �p�let ragyogott az �jszak�ban, mint egy hatalmas feh�r t�p�rna az �g fel� t�r� sz�mtalan torny�val. Az eg�sz kast�ly egy hatalmas szikl�n �llt a Barents tenger partj�n. Az egyik tornyot felett�bb k�l�n�s m�don �p�tett�k, �gy t�nt, mintha a v�z f�l�tt lebegne. Ginny gyan�totta, hogy var�zslattal t�masztott�k meg, nehogy lezuhanjon, ak�rcsak a r�gi Od� bizonyos r�szeit.

- Gy�ny�r�! - lehelte Dennis csod�lattal.

- Igen, val�ban az - b�lintott Aaron �s Pjotrhoz fordult. - Lenne sz�ves ott letenni a sz�nt? - Egy havas dombra mutatott az �p�lett�l egy m�rf�ldnyire.

- Nos, megpr�b�lom… de �reg vagyok, emiatt kicsit r�vidl�t� - meresztgette a szem�t Pjotr, mik�zben pr�b�lta kivenni a havas dombot.

- Mi�rht, h�t nem rhep�l�nk fel a khast�lba? - k�rdezte Guillaume.

- Nem �ppen - r�zta a fej�t Aaron. - Nem mehet�nk csak �gy oda. Nem kopoghatunk be sim�n a kapun, rem�lve, hogy a fiv�rem ajt�t nyit, �s kebl�re �lel minket. M�sk�pp kell megk�zel�ten�nk a kast�lyt.

- Hogyan? - k�rdezte Draco.

- Alulr�l - felelte Aaron. - L�tezik egy rejtett alag�t-rendszer a kast�ly alatt. Azon a domboldalon van az egyik a bej�rata. Rem�lem, nem omlott be az �vsz�zadok alatt.

Mindannyian lesz�lltak a sz�nr�l, �s v�gtelen�l h�l�sak voltak, hogy egy darabban vannak a vad rep�l�s ut�n.

- �reg, szerintem maga maradjon itt �s vigy�zzon a r�nszarvasokra - mondta Draco.

- Sz� sem lehet r�la, fiatalember - er�sk�d�tt Pjotr. - Magukkal megyek. Nem hagyhat itt.

Draco felemelte a p�lc�j�t, de Ginny megfogta a kez�t. - Ne! Hadd j�jj�n, ha akar.

- Csak h�tr�ltat minket! - bizonygatta Malfoy. – �reg m�r, �s nem tud el�g gyorsan menni! Csak teher lesz a sz�munkra!

- Egy teher, aki idehozta magukat - mutatott r� Pjotr.

- Ez igaz - b�lintott Aaron. - N�lk�le nem is jutottunk volna el ide. Egyik�nk sem tudja hajtani ezeket az �llatokat - mutatott a r�nszarvasokra. - Sokat k�sz�nhet�nk neki.

Draco �sszevonta a szem�ld�k�t. - �n akkor sem tartom j� �tletnek. S�lyosan megsebes�lhet, �reg.

- Malfoy! - k�pedt el Ginny. - �pp most mutatod az embers�ges oldalad!

- Val�ban? - pislogott amaz. - Nem sz�nd�kosan…

- Tudod, mit jelent ez! - eml�keztette a boszork�ny.

- �lmodozz csak! - morogta a fiatalember �s k�vette Aaront az alag�tba.

Lumos - sz�lt Aaron, k�r�ln�zve a p�lc�ja hegy�b�l �rad� gyenge f�nyn�l. - Az alag�t s�rtetlennek t�nik.

- Ezt �r�mmel hallom - felelte Malfoy. - Jut eszembe, honnan szerezte a p�lc�j�t? Azt is lefagyasztott�k mag�val egy�tt?

- Ak�r hiszi, ak�r nem, igen - b�lintott a fekete szak�ll� f�rfi. - Magam is meglep�dtem, amikor beny�ltam a zsebembe, �s megtal�ltam a p�lc�mat. M�g jobban meglep�dtem, hogy m�g m�k�dik, miut�n tizenegy �vsz�zadon kereszt�l fagyott volt. Er�s p�lca ez. - b�szk�n megl�b�lta. - Rem�lem, nem kell a fiv�remen haszn�lnom… - tette hozz� s�hajtva.

- Szereti �t, ugye? - Ginny a f�rfi v�ll�ra tette a kez�t, aki meg�rt� z�ld szem�be n�zett �s b�lintott.

- Rossz �tra t�rt, embereket gyilkolt… m�g ap�mat �s a feles�gemet is, de… m�gis a fiv�rem… Nem tudn�m meg�lni.

- Ne agg�djon, majd mi meg�lj�k maga helyett – jelentette ki Draco. - Induljunk, Weasley!

- Potter! H�nyszor mondjam m�g? - t�rt ki Ginny k�nnyes szemmel - Lehet, hogy Harry meghalt, de az �zvegye vagyok, �s viselem a nev�t, am�g csak �lek!

- Ok�, ok�, nem kell mellre sz�vni, j�? - legyintett a sz�ke var�zsl� �s az alag�t fel� indult.

- T�vedtem. Semmi embers�g nem szorult ebbe a fick�ba! - szitkoz�dott a boszork�ny.

- F�hradt vagyok! - kezdett panaszkodni Guillaume csup�n k�t�r�nyi s�ta ut�n. - Aludnom khell, k�l�nben kahrik�s lesz a szemem!

- Semmi m�sra sem tudsz gondolni, mint a k�ls�dre? - csattant fel Mileta.

- Mi m�shra kh�ne gondolnom?

- Nos, p�ld�ul a beuxbatonsos bar�taidra! - felelte a l�ny.

- Ninsenek bahr�taim a Beauxbatonsban - felelte Lochar �s�tva.

- Vajon mi�rt - forgatta a szem�t Dennis.

- Ha nincsenek is bar�taid, legal�bb gondolj Zvezda professzorra! - javasolta Mileta.

- Ja, a khis Szvetlana… el�g j� az �gyban.

- Lefek�dt�l egy tan�rral? - sziszegte Mileta.

- Nem khellett volna? - vont v�llat Guillaume. - K�l�nben is � akharta, nem �n.

- De akkor is, ez undor�t�! - folytatta a l�ny.

- ’a neked sikehr�lt volna lefek�dni ’Arry Potterrhel, nem mondtad volna, ’ogy undohr�t�, ugyeb�hr? - A francia fi� �that� pillant�st k�ld�tt a l�ny fel�. Mileta �rezte, hogy elpirul, �s k�nnybe l�bad a szeme. Elford�totta a tekintet�t, �s az �regemberhez fordult, aki neh�zkesen l�pkedett.

Hirtelen �tlettel odal�pett hozz�. - Seg�tsek? - k�rdezte.

- Nem, k�sz�n�m - mosolygott r� Pjotr. - Tudok j�rni, azt hiszem. Annyira nem vagyok �m �reg.

- T�nyleg, h�ny �ves? - k�rdezte Mileta k�v�ncsian.

- Udvariatlans�g valakinek a kor�t firtatni! - sz�lalt meg Dennis.

- Nem mindig udvariatlan - mosolygott Pjotr. - K�l�nben is, a kor nem sz�m�t. Az ember annyi id�s, amilyennek a sz�ve m�ly�n �rzi mag�t. Ha fiatalabbnak �rzi mag�t, akkor fiatalabb is.

- �s maga h�ny �vesnek �rzi mag�t? - sz�lt k�zbe Guillaume.

- Nos, k�r�lbel�l h�sznak - kacsintott r� az �reg, azt�n hirtelen elbotlott egy k�ben.

- Pjotr! - Mileta �s Ginny let�rdeltek mell�. - J�l van?

- J�l vagyok, ne agg�djanak – felelte az �reg kvibli gyenge hangon.

- Mondtam, hogy nem kellett volna vel�nk j�nnie - d�rm�gte Draco. - T�l neh�z ez m�r a maga kor�ban.

- Mint mondtam Mileta kisasszonynak �s Guillaume �rnak… a kor nem sz�m�t. - zih�lta az �regember.

Ginny odavar�zsolt egy poh�r vizet, �s megt�masztotta az �reg fej�t, hogy megitassa. Az �reg h�l�san mosolygott r�, amint a sz�j�hoz emelte a poharat.

- Itt k�ne maradnunk egy ideig, Malfoy - mondta Ginny. – Mind elf�radtunk.

- Nem b�nom. H�rom �ra. Nem t�bb – egyezett bele a sz�ke var�zsl�. - �n majd �rk�d�m, m�g alusztok. Rajta.

Miut�n er�s�t� b�b�jt sz�rtak az �regemberre, mindenki aludni t�rt.

Draco a folyos�n s�t�lgatva �rk�d�tt, m�g a t�bbiek aludtak, �s figyelt minden neszre. Nem sok hallani val� volt Aaron �s Mileta horkol�s�n k�v�l. Amint Draco els�t�lt Ginny mellett, p�lc�j�nak f�nye a n� arc�ra hullt, �s megd�bbentette a l�tv�ny: az asszony s�rt �lm�ban. Odany�lt, hogy let�r�lje k�nnyeit, de a keze meg�llt a leveg�ben. Megr�zta a fej�t �s od�bb ment, ledobta mag�t egy k�re, majd nagy s�hajjal a kez�be temette az arc�t.

- Szereti �t, ugye? - sz�lalt meg egy hang.

Draco f�ln�zett, �s l�tta, hogy az �regember felkelt. Pjotr odaj�tt �s le�lt mell�.

- Micsoda? - vonta f�l szem�ld�k�t Malfoy.

- Azt mondtam, szereti �t. A v�r�s haj�t.

- Ezt meg mib�l gondolja? - Draco pr�b�lt k�z�mb�snek l�tszani.

- L�ttam m�g a kast�lyban, miut�n megtudta, hogy a f�rje meghalt… Hallottam, ahogy besz�lt vele. �gy besz�lt, ahogy csak egy szerelmes f�rfi besz�l… �s l�tom mag�t most. Szereti �t. Pr�b�lja tagadni, de semmi �rtelme, fiatalember. Bizony, maga szerelmes.

- Mi van, ha igen? - Malfoy cs�ny�n n�zett r�. - Nem a maga dolga.

- Tal�n igen, tal�n nem - vont v�llat Pjotr. - Csak tudni szeretn�m, mik a sz�nd�kai.

- Mif�le sz�nd�kaim? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Draco.

- Feles�g�l akarja venni?

- Feles�g�l? - nevetett komoran Draco. - Mi�rt venn�m feles�g�l, ha megkaphatom an�lk�l is?

- Megkapni �t? - az �regember szeme felvillant - hogy a meglepet�st�l, vagy a m�regt�l, Draco nem tudta meg�llap�tani. K�l�nben is, mit k�pzel mag�r�l ez a bolond v�ns�g? Milyen jogon faggatja �t a Ginnyhez f�z�d� kapcsolat�r�l? Nos, tal�n csak az a konzervat�v t�pus, aki nem n�zi j� szemmel a papi �ld�s n�lk�li ’szents�gtelen’ kapcsolatokat… - Hogy �rtette ezt? - er�sk�d�tt az �regember.

- �gy �rtettem, hogy megkaphatom, amikor csak akarom… M�r majdnem meg is kaptam.

- Ezt magyar�zza meg! - k�vetelte Pjotr.

- Nos, nagyon igyekezett lefek�dni velem, amikor… - Draco hangja elhalt.

- Amikor?

- Amikor az a Mileta elmondta neki, hogy a f�rje lefek�dt valaki m�ssal. Sz�val, Ginny azt hitte, hogy a f�rje sz�nd�kosan tette… hogy megcsalta �t. Bossz�szomjas volt, �s meg akarta torolni… azt akarta, hogy lefektessem. Persze az ad�som is volt… de an�lk�l is akarhatta, hogy az ad�som lett volna… - Draco v�llat vont.

- �s… lefek�dt vele… ugye?

- Nem.

Az �regember szeme felvillant tal�rja csukly�ja alatt… �that� szemeit�l Draco �gy �rezte, mintha r�ntgen-sug�r p�szt�zn�.

- Mi�rt nem?

- Nem a maga dolga, Pjotr.

Az �regember b�lintott, elford�totta a tekintet�t, �s az alag�t s�t�tj�t f�rk�szte. - Azt hiszem, aludnia k�ne. �rk�d�m egy darabig.

Draco b�lintott. �r�lt, hogy v�ge a besz�lget�snek. Valahogy k�nyelmetlen�l �rezte mag�t az �reg jelenl�t�ben. Valami nem volt rendben ezzel az emberrel… Valahogy… furcs�n viselkedett. Igaz azonban, hogy Draco ismert m�r t�bb bolond �reget is. Ott van p�ld�ul Albus Dumbledore…

Hamarosan �jra �tra keltek. Mikor Guillaume arra panaszkodott, hogy milyen keveset pihentek, Mileta bok�n r�gta, �s ett�l legal�bb egy id�re elhallgatott.

Aaron �l�nken besz�lgetett Dennisszel az elm�lt tizenegy �vsz�zad esem�nyeir�l. Moh� k�v�ncsis�g gy�t�rte �s mindent tudni akart.

- … Nagy-Britannia tizenegy �vig volt k�zt�rsas�g, de am�gy mindig kir�lys�g volt. A kir�lyn� II. Erzs�bet.

- Kir�lyn�? �gy �rted, egy n� az uralkod�? - Aaron eg�szen meglep�d�tt.

- Igen, de nem igaz�n � ir�ny�t, mert a hatalm�t a parlamentt�l kapja. Mondhatjuk, hogy uralkodik, de nem korm�nyoz.

Aaron zavarban volt az �j fogalmakt�l, �gy Dennis megpr�b�lt mindent elmagyar�zni neki a Torykt�l a Lordok H�z�ig, a k�l�nf�le egyh�zakt�l Cambridge-ig, a Times-t�l a BBC-ig.

- �s azok a rep�l�k t�nyleg var�zslat n�lk�l rep�lnek?

- Igen, persze - b�lintott Dennis. - A muglik nagyon tal�l�konyak, �s meglep�dne, ha l�tn�, milyen j�l elboldogulnak var�zslat n�lk�l. Rengeteg csod�latos tal�lm�nyuk van, p�ld�ul az Internet.

- A micsoda?

- Nos ez aff�le h�l�, amely lehet�v� teszi, hogy besz�lgess�nk a vil�g b�rmely r�sz�n �l� emberekkel.

- H�l�?? Mint a p�kh�l�, vagy mi? - k�rdezte Aaron.

- Nem ez teljesen modern technika… el sem tudja k�pzelni, mennyi minden van rajta, amit az ember nem tud. Miut�n kiszabad�tottuk a bar�tainkat, el kell j�nnie Angli�ba, �s megmutatok mindent… az aut�kat, a telefont, a sz�m�t�g�peket, a t�v�t, a mikrohull�m� s�t�t… �s az ap�m tehen�t, Dollyt.

M�g Dennis �s Aaron elmer�ltek a Hubble �rteleszk�pr�l folytatott t�rsalg�sban, Pjotr odal�pett a csendbe burkol�z� Ginnyhez.

- T�vol j�r.

- Tess�k? - n�zett fel amaz. - �, bocs�nat. Nem vettem �szre, hogy itt van. Elgondolkodtam a…

- A k�ldet�sen? A harcon?

- Nem eg�szen - r�zta fej�t a boszork�ny. - Harryre gondoltam… t�n�dtem, vajon l�t-e engem… b�rhol is van most… vajon seg�t-e nekem, hogy kitartsak…

- Biztos vagyok benne - mondta gyeng�den az �regember. - Bizony�ra nagyon szerette mag�t.

- �, igen, szeretett - s�hajtotta Ginny. - Szeretett, �s �n m�gis k�telkedtem a h�s�g�ben… Att�l f�lek, soha nem tudom t�ltenni magam rajta… Amikor utolj�ra tal�lkoztunk, kiab�ltam vele, elkergettem… borzaszt�an b�ntam vele. �rtam neki egy bocs�natk�r� levelet, �s v�laszolt is, hogy megbocs�tott, m�gis… Nem tudtam szem�lyesen bocs�natot k�rni, �s most m�r nincs is r� lehet�s�gem… ha nem lenn�nek gyerekeim, �n…

- Nem - az �reg megszor�totta Ginny karj�t. – Erre ne is gondoljon! Egyetlen rendes f�rfi sem k�v�nn�, hogy k�vesse �t a m�svil�gra.

- Tudom, hogy � nem akarn�… - egy k�nnycsepp g�rd�lt le a n� arc�n. - M�gis azt k�v�nom, b�r vele lehetn�k, b�rhol van is…

- Ha szereti �t, akkor mindig mag�val lesz, �r�kre. A sz�ve m�ly�n - sz�lt az �reg csendesen. - Akiket szeret�nk, sosem hagynak el minket.

* * * * *

A s�t�t cella lak�i sz�m�ra minden eltelt nap maga volt a pokol. Viktor Krum morcosabb volt, mint valaha, �lland�an cs�ny�n n�zett �s r�ncolta bozontos szem�ld�k�t. Minerva pr�b�lt olyan t�vol maradni Aberfortht�l, amennyire tudott; Hermione pedig letargi�ba s�llyedt. F�jt a sz�ve, ha arra gondolt, hogy tal�n sosem l�tja t�bb� Ront, hogy tal�n semmi m�st nem l�t t�bb�, mint az �t k�r�lvev� sz�rke falakat… hogy Ginnynek egyed�l kell felnevelnie a gyerekeit, Harry n�lk�l… M�r rem�nykedni sem mert ebben a cell�ban, ahol val�s�ggal �lve voltak eltemetve. A bizonytalans�g lass� m�regk�nt gyilkolta �t. Kimer�lt volt, �melygett �s rem�nytelen. Azon kapta mag�t, hogy naponta legal�bb t�zszer is s�rva fakad, azt�n McGalagony odamegy hozz�, �t�leli �s a f�l�be suttogja, hogy minden rendben lesz… B�r ez sem seg�tett. Aberforth volt az egyetlen, aki nem vesz�tette el j� ked�ly�t, folyton vicceket mondott, de azok s�ket f�lekre tal�ltak.

- De t�nyleg, Minerva, ez volt az egyik legjobb tr�fa! Nem tudna legal�bb egy mosolyt kisajtolni mag�b�l?

McGalagony megvet�en pillantott r�. - Maga elk�peszt�, Mr. Dumbledore! Egyszer�en elk�peszt�. Nem l�tja, hol vagyunk? Kicsit sem szomor� Harry Potter hal�la miatt? Nem agg�dik, hol vannak a t�bbiek?

- Egyszerre csak egy k�rd�st, Minerva! - mondta Aberforth. - El�sz�r is, hol vagyunk? ��… egy cell�ban? M�sodszor: szomor� vagyok-e Harry miatt? - M�lyet s�hajtott. - El se tudja k�pzelni, mennyire. F�j a sz�vem �rte, nemcsak mert nagyszer� var�zsl� volt, hanem nagyszer� bar�t is… �s remek horg�sz. De meghalt. Nem gy�szolhatjuk �r�kk�. �s harmadszor: igenis, agg�dom a t�bbiek�rt, de mit tehet�nk �rt�k? Semmit! Egy�ltal�n semmit! Csak annyit tehet�nk, hogy �letben maradunk, �s rem�lj�k, hogy egy sz�p napon r�nk k�sz�nt a szabads�g. �s ha elfelejtj�k, hogy az �let sz�p lehet… ha megadjuk magunkat a k�ts�gbees�snek, akkor biztosan meghalunk. Teh�t, dr�ga Minerva, - k�zelebb l�pett hozz�, - nem szabad elfelejten�nk nevetni… mert ez lelkier�t ad nek�nk… hogy �lj�nk, hogy kitartsunk.

- Aberforth - suttogta a boszork�ny, megfeledkezve arr�l, hogy Mr. Dumbledore-nak k�ne sz�l�tania. - El se hiszem, hogy ezt hallom mag�t�l… - Nyelt egy nagyot. - �gy �rtem… �gy l�tszik, tud maga norm�lis is lenni… Nem gondoltam, hogy ilyen… b�lcs tud lenni.

Aberforth sz�les mosollyal jutalmazta. – M�g j�, hogy tudok, kedves Minerva.

McGalagony s�hajtott. - Akkor j�l van. Pr�b�ljon felvid�tani minket. Ha meg tud nevettetni, �g�rem, hogy megbocs�tom a kor�bbi viselked�s�t, �s biztos lehet abban is, hogy nem t�r�m el t�bb� a v�gtagjait.

- �ll az alku! - csapta �ssze kez�t a f�rfi. – Na, akkor hadd mes�ljem el a t�rt�netemet a kecsk�vel!

- Arr�l m�r hallottam - vont v�llat Minerva. - �rtak r�la az �js�gok.

- Az �js�gok! - Aberforth inger�lten legyintett, �s a falnak t�maszkodott. - A fel�t sem �rt�k meg! Semmit sem tudtak r�la! Majd �n elmondom a teljes t�rt�netet… k�sz�ljenek fel �let�k legnagyobb… - nem tudta befejezni a mondatot, mert a fal, amelynek t�maszkodott, hirtelen elmozdult �s � hanyatt esett, pontosan Draco Malfoy l�ba el�.