A Weasley h�zasp�r hamarosan visszat�rt, vagy �tven boldogan fecseg� h�ziman� k�s�ret�ben. Draco r�gt�n �szrevette, hogy Ronnak fekete monoklija van, Hermione pedig meglehet�sen m�rgesnek l�tszik.

- Aaron! – ki�ltotta Hermione, �s Ronnal a nyom�ban odafutott a fekete szak�ll� f�rfihoz. – Mi t�rt�nt a kez�vel? �s mi van a b�tyj�val?

- Meghalt – felelt a f�rfi, �s mindenr�l besz�molt, ami a toronyban t�rt�nt.

- �s az a n�… teh�t � is meghalt? Meg�rdemelte! – jelentette ki Hermione el�gedetten.

- Gyer�nk sr�cok, ideje visszat�rni a Durmstrangba! – k�z�lte Fred, Georgedzsal a sark�ban. Szemmel l�that�an megint j�ban voltak.

- H�, Ron, csinos monoklid van – jegyezte meg George.

- T�nyleg, hogy szerezted? – k�rdezte Fred.

- Nekiszaladtam egy agressz�v amazon �kl�nek – morogta Ron. – �s ti ketten? Mi�ta besz�ltek megint egym�ssal?

- Mi�ta Fred megmentette az �letemet – mondta George.

- �s mi�ta George megmentette az eny�met – tette hozz� Fred. – Igaz�b�l nem is voltunk ellens�gek, ugye?

- �, dehogy – legyintett George.

- �s mi a helyzet Angelin�val? – vonta f�l szem�ld�k�t Hermione.

Az ikrek v�llat vontak. – Fogalmunk sincs. M�g van n�gy h�napunk, am�g a b�bi megsz�letik. Addig kital�lunk valamit.

- Egyik�t�k feles�g�l vehetn�, �s azt�n felv�ltva �lhetn�tek vele. �szre se venn� – vigyorgott Ron.

- Ronald Weasley! – h�rd�lt f�l Hermione. – Hogy lehetsz ilyen… ilyen… erk�lcstelen?

- Ne is t�r�dj vele �csi – vigyorgott Fred Ronra. – A terhes n�k mindig olyan idegesek. Angie is pont ilyen.

- De � fele annyira sem ideges, mint Hermione! – duzzogott Ron.

- Mert � csak fele annyira terhes, mint �n – csattant fel amaz.

- Micsoda? – pislogott Ron.

- Kicsit lass� felfog�s�, mi? – mutatott Fred legifjabb �ccs�re, �s George lelkesen b�logatott.

- MICSODA??? Elmagyar�zn� valaki? – morogta Ron.

Hermione karba tette a kez�t, �s szok�sos kib�rhatatlan mindent tud� tekintet�vel n�zett r�. Ez�ttal azonban t�bb megvet�s sug�rzott bel�le, mint rendesen. – Ostoba – sziszegte.

- T�nyleg ostoba – kuncogott George.

Ron feje m�r ugyanolyan v�r�s volt, mint a haja. – Elmagyar�zn� – v�gre - valaki?

- Ikrek – sz�lt Fred vigyorogva, �s Ron v�ll�ra tette a kez�t.

- Mi? – pislogott Ron. – Csak nem �gy �rted… - Hermion�ra n�zett, akinek vid�man csillogott a szeme. – Hermione! – ki�ltotta, �s szorosan mag�hoz �lelte a feles�g�t. – Ikrek? K�t kisbaba?

- Igen… csak ne szorongass annyira… m�g meg�rt nekik.

- Nekik? – Ron �gy �rezte, hogy menten elolvad.

- Tudod, �cs�m… - sz�lalt meg George. – Rem�nykedj, hogy k�t fiad lesz… mert k�t l�ny Hermione term�szet�vel… hu-h��…

- Nem b�nn�m, ha k�t l�nyom lenne – vigyorgott r�juk Ron a feles�ge v�lla f�l�tt. – Ha olyan okosak lesznek, mint a mam�juk… - Hermione kiss� h�trah�z�dott �s ragyog�an r�mosolygott.

A Weasley testv�rek, Malfoy�k, a tan�rok, a t�bb sz�z di�k �s az �tven h�ziman� hamarosan mind besz�lltak a sz�n-jelleg� j�rg�nyba, amelyet Viktor �s n�h�ny m�sik tan�r var�zsolt oda �s kapcsolt gyepl�vel Vladihoz. Az �reg s�rk�nyt felturb�zt�k n�h�ny j�l ir�nyzott er�s�t� b�b�jjal, �s az most b�szk�n fesz�tett a h�mez�n, hirtelen j�tt fontoss�ga tudat�ban.

* * * * *

- Hogy van? – k�rdezte p�r �r�val k�s�bb a Durmstrangban Minerva, Harry �s Ginny a n�v�rt, aki �pp kil�pett a gyeng�lked�b�l.

- Nem j�l. Adtam neki a fekete havasi gyop�r kivonatb�l, de �gy t�nik, nem sokat seg�t. Nem tehet�nk m�st, mint im�dkozunk.

- �n… bemehetn�k? – k�rdezte McGalagony k�ny�rg� tekintettel. A n�v�r b�lintott �s az id�s boszorka bel�pett.

- Jaj, szeg�ny Aberforth! – s�hajtott Ginny �s Harryhez fordult, de � m�r nem volt ott. – Harry? – n�zett k�r�l. A f�rje �pp akkor fordult be jobbra a sarkon, �s t�nt el a szeme el�l.

* * * * *

Harry az ablakn�l �lldog�lt a szob�j�ban. M�r feltette a szem�veg�t, hogy rendesen l�sson. Csukly�j�t megint az arc�ba h�zta, mintha nem �rezn� biztons�gban mag�t n�lk�le. Az igazs�g azonban az volt, hogy sz�gyellte mag�t n�lk�le. Sz�gyenkezett, ah�nyszor valaki r�n�zett, hiszen tudta milyen volt r�gen, �s hogy n�z ki most.

Csak b�mult kifel� a havas s�ks�gra. Vladimir �pp akkor �rkezett meg a di�kokkal, akik lek�sz�l�dtak a sz�nr�l, amely azonnal elt�nt, amint az utols� gyerek is lesz�llt r�la.

A tanul�k boldognak l�tszottak, vid�m ki�ltoz�suk a bez�rt ablakon kereszt�l is felhallatszott a negyedik emeletre.

Harry m�lyet s�hajtott.

Ezek a gyerekek �jra boldogok… az �let�k rendbe j�tt, szabadok �s gondtalanok… nem �gy, mint �.

Az � �lete darabokra hullott, �s tal�n soha t�bb� nem tudja �sszerakni. Nos, tal�n nem is kell �sszerakni… gondolta keser�en. Am�gy sem h�zom m�r sok�ig…

Hallotta, hogy m�g�tte megnyikordul az ajt�, de nem fordult meg. �gyis tudta, ki j�tt.

- Menj el Ginny, k�rlek – suttogta.

- Nem – mondta feles�ge hat�rozott hangon. Odal�pett hozz� �s a v�ll�ra tette a kez�t. – Nem megyek sehov�.

- Mi�rt nem?

- Mert veled akarok lenni.

- Velem? – Harry hidegen felnevetett, �s megfordult. – Ezzel az alakkal? – lecs�sztatta a csukly�t az arc�r�l. – Ezzel a r�ncos, �regemberrel?

- Igen – v�laszolt az asszony. – Mert ez a r�ncos �regember az a f�rfi, akit szeretek. A f�rfi, akit halottnak hittem… a f�rfi, akit visszakaptam… a f�rfi, akit nem engedek el t�bb�.

- Ne l�gy nevets�ges, Ginny. – Harry megint visszah�zta csukly�j�t �s elfordult. – Mit adhatn�k neked? Semmit. Egy�ltal�n semmit. M�g Malfoy is t�bbet adhat neked, mint �n…

- Malfoy? Mit adhat � nekem?

- A szerelm�t – felelte Harry.

- A mij�t? – k�rdezte hitetlenked� hangon Ginny.

- Szeret t�ged. Tal�n m�g maga sem tudja, de szerelmes bel�d. L�ttam, Gin. � megadhatja neked, amit �n nem.

- De nekem nem kell, amit � adhat! – csattant fel a n�.

- Biztos vagy benne? – Harry szeme felvillant a csuklya alatt. Ginny csak most d�bbent r�, hogy nem ismerte fel ezt a szemp�rt… de nem csoda: Harry szeme nem volt ragyog� smaragdz�ld t�bb�, ink�bb sz�rk�s z�ld volt, egy �regember szeme… M�gis, fel kellett volna ismernie a f�rj�t! - bosszankodott mag�ban. Vagy legal�bb azt �szre kellett volna vennie, hogy hogyan besz�lhet egy �reg orosz kvibli t�k�letes angol kiejt�ssel… de nem, Ginnyt t�ls�gosan lefoglalta a Harry “hal�la” miatti b�nat ahhoz, hogy ilyen egy�rtelm� jelek felt�njenek neki.

- Biztos vagy benne? – ism�telte a f�rfi. – � m�g mindig var�zsl�, �n nem. � fiatal, �n nem. � adhat neked… gyerekeket. �n nem tudok. Megvan mindene, ami nekem nincs.

- �s �n m�gis t�ged szeretlek �s nem �t – felelte Ginny nyugodtan. – �s tudod… ink�bb enn�k szurcs�kot, minthogy Malfoynak sz�ljek.

- Mi a helyzet azzal a dologgal?

- Milyen dologgal? – vonta f�l szem�ld�k�t a boszork�ny.

- H�t… amikor majdnem lefek�dt�l vele.

- Akkor nem voltam �szn�l.

- �s mi volt az az ad�ss�g dolog? – k�rdezte a f�rfi. – Mondt�l neki valamit, amikor bel�pt�nk a cell�ba… �s kor�bban, amikor azt hitted meghaltam, eml�tett�l neki valami… fizets�get. Mi volt az?

- Mit gondolsz, mi volt az? – k�rdezte a n� g�nyosan. – Megk�rtem, hogy hozzon el a Durmstrangnba �s � megnevezte az �rat.

- El tudom k�pzelni, mi volt az �r – suttogta Harry. - De… honnan tudtad… hogy a Durmstrangba kell j�nn�d?

- A gy�r� – mondta az asszony, lepillantva jobb kez�re. – Tudod, egy nap �szrevettem, hogy az �kk� nem ragyog. Tudtam, hogy biztosan valami sz�rny�s�g t�rt�nt veled… �s a Durmstrangba akartam j�nni. – A f�rfi kez��rt ny�lt. – Harry… hol van a gy�r�d? Meg�g�rted, hogy nem veszed le.

- Az egyik fi�kban van. Azt hiszem… Levettem, mert ha viseltem volna, r�gt�n felismert�l volna r�la.

- Mi�rt nem akartad, hogy felismerjelek? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Ginny.

- H�t kell ezt magyar�zni? – s�hajtotta Harry, elker�lve a n� tekintet�t. A tov�bbiakban az ablakkeretnek besz�lt. – Olyan sz�rny� volt, Gin… r�d�bbenni, hogy nem maradt bennem egy csepp var�zser� sem… �s m�g mindig nem tudom, hogyan t�rt�nt…

- De �n tudom. – Ginny lehajtotta a fej�t. – Az a b�jitaltan tan�rn� vette el a var�zser�det, amikor… amikor lefek�dt veled. Ahhoz kellett a var�zser�d, hogy fel�lessze a szeret�j�t �r�k �lm�b�l.

- � – suttogta Harry. – Legal�bb m�r tudom, mi�rt tette… hogy mi�rt vesztettem el a k�pess�geimet… csak semmire sem eml�kszem bel�le.

- Tal�n jobb is �gy – v�laszolt a boszork�ny komolyan. – �r�l�k, hogy nem eml�kszel arra, hogy rajtam k�v�l m�ssal is…

Harry b�lintott. – Ez olyasmi, amire �n sem szeretn�k eml�kezni. De eml�kszem a k�vetkezm�nyeire… olyan �lesen, mintha tegnap t�rt�nt volna. �, Ginny… elveszteni a var�zser�met, ez volt �letem legsz�rny�bb sokkja… �gy hadon�sztam a p�lc�mmal, mint egy �r�lt, de k�ptelen voltam a legegyszer�bb var�zslatot is v�grehajtani… Nincs is nagyobb sz�gyen egy var�zsl� sz�m�ra, mint elveszteni m�gikus k�pess�geit… - Megr�zta a fej�t. – El se tudod k�pzelni.

- Akkor mondd el, hogy tudjam. – Ginny a kez�be fogta a f�rfi jobbj�t.

- H�t sz�val… lent voltunk a t�n�l, amikor r�j�ttem, hogy nem tudok t�bb� var�zsolni… azt�n j�tt az a forg�sz�l Anorral… � fel�m suhintott a p�lc�j�val, mormolt valami var�zsig�t, �s �sszeestem. Miel�tt elvesztettem az eszm�letemet, utolj�ra azt l�ttam, hogy a forg�sz�l felkapja a t�bbieket. Amikor magamhoz t�rtem, zsibbadt voltam… l�ttam, hogy � elment �s mag�val vitt mindenkit… csak engem hagyott h�tra. Rendk�v�l gyenge voltam… valahogy �tbotork�ltam a havas mez�k�n… ott megl�ttam valamit csillogni a napf�nyben… k�v�ncsi lettem. Az a t�k�r volt az, amelyet Guillaume haszn�lt a m�sodik pr�ba el�tt… ott hevert a h�ban. Belen�ztem, �s megl�ttam a feh�r szak�llat �s a r�ncos b�rt… Percekig mozdulni sem tudtam. Mintha f�ldbe gy�kerezett volna a l�bam… Azt�n valahogy elverg�dtem a kast�lyba. A bajnokok hamarosan visszat�rtek, �s tudtam, hogy nem szabad megl�tniuk. A l�thatatlann� t�v� k�p�nyeg seg�ts�g�vel rejt�zk�dtem… m�g Malfoy el nem kapott. – Itt Harry nyelt egyet, �s elfordult feles�g�t�l. – �… � jobban meg�rdemel t�ged, mint �n, Gin. �n… megcsaltalak.

- Nem tetted, Harry – v�laszolta b�tor�t�an az asszony, �s megszor�totta a f�rje kez�t. – Tudom, hogy nem volt�l h�tlen hozz�m. De… valamit m�g mindig nem �rtek… mi�rt mondtad, hogy a feles�ged �s a l�nyod meghalt?

Harry elford�totta a fej�t, hogy Ginny ne l�ssa k�nnybe l�badt a szem�t. – Mert… azt akartam, hogy halottnak higgy. Azt akartam, hogy kezdj �j �letet… tudom, hogyha azt akarom, hogy te �s a gyerekeim boldogok legyetek, akkor vissza kell adnom a szabads�godat…

- Visszaadni a szabads�gomat? M�gis mi�rt? Mit�l szabad�tan�l meg? – a boszork�ny leveg��rt kapott �s er�sebben szor�totta f�rje kez�t.

- A k�teless�g�rzett�l, amely egy rem�nytelen �regemberhez k�t. Nem akartam a terhedre lenni. M�g mindig nem akarok… teh�t menj, Ginny. Hagyj el engem. Visszaadom a szabads�godat. Menj, �lj boldogan, neveld fel a gyerekeinket, �s… mondd el nekik, milyen volt az apjuk… milyen volt egykor… Azt akarom, hogy �gy eml�kezzenek r�m.

Ginny arc�n patakokban kezdtek folyni a k�nnyek. – Nem, Harry… k�rlek, ne besz�lj �gy. Ne k�ldj el… Nem tudok n�lk�led �lni.

- Eg�sz j�l megvolt�l n�lk�lem – vetette oda Harry, �s ell�kte az asszony kez�t, majd ism�t kib�mult a t�jra.

- Igen, mert a bossz�v�gy lelket �nt�tt bel�m, de most… nem tudom folytatni n�lk�led. – Ginny odal�pett a fi�kos szekr�nyhez, kih�zta a fi�kokat, egyiket a m�sik ut�n, am�g meg nem tal�lta amit keresett. – Nem �rdekel, hogy n�zel ki, Harry Potter. Az sem �rdekel, mire vagy k�pes. Nem b�nom, tudsz-e var�zsolni, vagy nem. Szeretlek t�ged. – Elkapta a f�rfi jobbj�t, �s hely�re cs�sztatta a gy�r�t. – Szeretlek, �s csak a hal�l v�laszthat el minket. – Ezzel mag�hoz h�zta a f�rje arc�t �s megcs�kolta az ajk�t. Harry el akart h�z�dni, de feles�ge vasmarokkal tartotta.

A szenved�lyes cs�kt�l Harry ism�t �l�nek �rezte mag�t – �l�nek, miut�n hetekig �gy �rezte, haldoklik. Moh�n viszonozta a cs�kot, eg�sz val�ja �tt�zesedett, mintha elektromos �ram futott volna �t rajta tet�t�l talpig. Mikor percek m�lva pihegve sz�tv�ltak, Harry sz�d�lt. �gy �rezte, a l�bai nem el�g er�sek, hogy megtarts�k a s�ly�t… �gy forgott vele vil�g, mintha centrifug�ba tett�k volna… Lehunyta szem�t, hogy meg�ll�tsa a forg�st, majd h�trabotork�lt �s a falnak d�lt. – Csak a hal�l v�laszthat el? – nevetett fel g�nyosan, amikor v�gre kinyitotta a szem�t. – Az meglehet�sen k�zel van sz�momra, dr�g�m. M�ris olyan furcs�n �rzem magam…

Ginny nem is figyelt oda a megjegyz�s�re - helyette leesett �llal �s t�gra ny�lt szemekkel n�zett a f�rj�re. �gy t�nt, mintha nem kapna leveg�t. Harry egy pillanatra azt hitte, a megjegyz�se b�ntotta meg ennyire a n�t, de azt�n Ginny val�s�ggal kapkodni kezdett a leveg��rt.

- Ginny? – k�rdezte Harry aggodalmasan. – J�l vagy?

- �n… �n… Harry… - Az ifj� boszork�ny le sem tudta venni a szem�t a f�rfi arc�r�l. – Harry… te… te…

- Mi van? – r�ncolta szem�ld�k�t Harry.

- Gyere! – A feles�ge megfogta a kez�t, a szekr�nyhez h�zta �s kinyitotta az ajt�t. A szekr�nyajt� belsej�n l�v� t�k�r el� tolta f�rj�t. – Mondd… mit l�tsz?

Harry szeme majd kiugrott a hely�b�l meglepet�s�ben. Csak �llt ott, �s k�ptelen volt egy hangot is kiejteni. T�tov�n kiny�jtotta a kez�t �s meg�rintette a t�k�r hideg �veglapj�t, csak hogy ellen�rizze, val�di-e, vagy sem… de val�dinak �rezte. Akkor viszont a t�k�rk�p�nek is val�dinak kellett lennie.

Elszorult a sz�ve, de nem a f�jdalomt�l, hanem a hat�rtalan �r�mt�l. Ez az egyszer� szekr�nyajt�-t�k�r most �gy m�k�d�tt, mint egykor Edevis t�kre - Harry sz�v�nek legh�bb v�gy�t mutatta: fiatal �nmag�t.

Mindazon�ltal a t�k�r nem Edevis t�kre volt, teh�t nem csak v�gyakat mutatott, hanem a val�s�got.

Harry �gy �rezte, megbicsaklik a t�rde, de Ginny elkapta �s megtartotta.

- Ez… ez… t�nyleg… a val�s�g, Gin? - suttogta. - �n… t�nyleg �jra rendbe j�ttem?

- �gy t�nik – mosolygott a boszork�ny, akinek k�nnyek hom�lyos�tott�k el a l�t�s�t.

- Akkor… ne s�rj, dr�g�m. Ne s�rj – suttogta Harry, �s a karjaiba z�rta.

- L�tod… Anornak nem volt igaza… a b�b�j nem volt visszaford�thatatlan – szipogott Ginny, a f�rje v�ll�ba temetve az arc�t. – Meggy�gyult�l.

- A szerelmed gy�gy�tott meg. – Harry r�mosolygott, �s lecs�kolta a k�nnyeit. – Gondolod… hogy most m�r tudok…?

- Mit?

- Var�zsolni – v�laszolta Harry habozva. Odaszaladt a fi�kos szekr�nyhez, �s el�h�zta gondosan elrejtett p�lc�j�t. A keze remegett. – Lumos.

V�rta a f�nyt, de az nem j�tt. S�hajtva leeresztette a p�lc�j�t, tekintete a jobbj�n l�v� gy�r�re esett. Az �kk� nem par�zslott. M�g mindig nem izzott.

- Harry… - Ginny odal�pett hozz�, hogy vigasztalja, de a f�rje h�tra l�pett. M�r az �r�m szikr�ja sem maradt az arc�n.

- M�g mindig mugli vagyok… m�g mindig egy senki vagyok…

- Harry… �n m�gia n�lk�l is szeretlek - felelte az asszony. – Engem nem �rdekel…

- De engem igen! – kiab�lta a fiatalember. - Engem igen!

- Sz�nalmas vagy! – ki�ltotta Ginny, t�relm�t vesztve. – P�r perccel ezel�tt �reg volt�l, akkor az volt a legnagyobb bajod. Most ahelyett, hogy �r�ln�l, hogy visszakaptad a fiatals�godat, a var�zser�d ut�n s�rsz! Gondolkodj, Harry! Ha a var�zser�det kaptad volna vissza, �s nem a fiatals�godat, mit kezden�l vele? M�r olyan �reg lenn�l, hogy nemsok�ra meghaln�l! N�zz szembe a t�nnyel Harry: nem kaphatod vissza a fiatals�godat �s a var�zser�det is! N�zz szembe vele! Ne gyere itt nekem az �nsajn�latoddal, m�g m�sok haldokolnak… �s nem h�napok m�lva, hanem ebben a percben!

- �, Aberforth! – morogta Harry, �kl�vel az ablakkeretre csapva. – Az �n hib�m, hogy haldoklik! Nekem kellett volna kapnom azt az �tkot, nem neki!

- Ebb�l el�g, Harry Potter! – toporz�kolt Ginny.

- Harry Potter… - k�pte Harry. – Nem vagyok t�bb� a r�gi Harry Potter.

- Ez igaz! – b�lintott a boszork�ny. A szeme szikr�zott a d�ht�l. – Nem az a Harry vagy, akit a kilenc �s h�romnegyedik v�g�nyon megismertem. Nem az a Harry vagy, akinek odaadtam magam a prefektusok f�rd�j�ben! Nem az a Harry vagy, aki mindent kock�ra tett, hogy visszahozzon a hal�lb�l… - Elcsuklott a hangja. – Nem ismerem ezt a Harryt. �s nem is akarom megismerni… igazad van Malfoyjal kapcsolatban. Tal�n � a nekem val�! – Ezzel sarkon fordult �s kiviharzott a szob�b�l.

- J�l van! – ki�ltott ut�na Harry. – Menj �s fizess neki! V�g�l is megtal�lt�l! – Amint az ajt� becsap�dott, Harry az ablakkeretnek d�lt. - …de b�rcsak soha ne tal�lt�l volna meg…

* * * * *

Ron �s Hermione �ppen be akartak kopogni Harry ajtaj�n, amikor bar�tjuk kirontott rajta, horg�szbottal a kez�ben.

- Harry, hiszen te �jra fiatal vagy! – k�pedt el Hermione.

- Csod�latos! – csapta �ssze a kez�t Ron. – Hogy t�rt�nt, �regem?

De �gy t�nt, Harry se nem l�tja, se nem hallja �ket, csak elrohant mellett�k.

- Ez meg�r�lt? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Ron.

- Nem tudom – r�zta fej�t a feles�ge. – El�sz�r Ginny rohan el mellett�nk, most meg Harry… nyilv�n veszekedtek.

- De mi�rt?

- H�t… tal�n Tatyana miatt… - vont v�llat Hermione. – Csak erre tudok gondolni.

* * * * *

Harry ledobta mag�t egy szikl�ra a t� partj�n. M�r el�gg� bes�t�tedett, de � nem t�r�d�tt vele.

A t� felsz�ne m�r nem volt befagyva, p�r napja j�hetett egy melegfront �s megolvasztotta a jeget.

Harry azonban soha nem �rezte fagyottabbnak a sz�v�t. Mi�rt? Nem tudta megmagyar�zni. Amikor el�sz�r megl�tta mag�t �regemberk�nt, megr�m�lt, de valahogy siker�lt hozz�szoknia a gondolathoz, hogy h�tral�v� �let�t abban az alakban t�lti el. Most, hogy visszakapta a fiatals�g�t, de var�zserej�t nem, m�g kifosztottabbnak �rezte mag�t, mint kor�bban.

Egyetlen pillanatig rem�lte �s hitte, hogy �jra tud var�zsolni, �s a val�s�g hideg zuhanyk�nt �rte. �gy �rezte mag�t, mint egy kisgyerek, aki �rt�kes aj�nd�kot kapott, de egy pillanattal k�s�bb elvett�k t�le. S�rni akart, mint egy gyerek, de a k�nnyek egyszer�en nem j�ttek. Egy �rva k�nnycseppet sem tudott hullatni.

Egy ideig csak b�multa a t� felsz�n�t, azt�n megsuhintotta horg�szbotj�t, �s bedobta a horgot a csalival a v�zbe.

P�r perc m�lva kiss� nyugodtabb volt. Aberforthnek igaza volt, a horg�szat t�nyleg valami csod�latosan megnyugtat� dolog...

Aberforth lehets�ges hal�l�nak gondolata t�rk�nt j�rta �t Harry sz�v�t. Felel�snek �rezte mag�t miatta. Nem akarta elk�pzelni McGalagony arc�t, amint a halott Aberforth-t tartja a karj�ban… Harry tudta, amit tal�n m�g maga Minerva sem: hogy a n� szereti Albus v�n bolond fiv�r�t.

Harry megr�zta a fej�t. Az �let olyan igazs�gtalan… �s mindig a rendes emberekhez. McGalagony �s Dumbledore meg�rdemeln�k, hogy boldogok legyenek egy�tt, de most m�r nem lesz lehet�s�g�k r�…

Hirtelen felriadt �br�ndoz�s�b�l, amikor a horg�szbot megr�ndult a kez�ben. Valami a horogra akadt.

Bev�gott �s cs�v�lni kezdte a zsin�rt. Nem volt neh�z, a hal nyilv�n nagyon kicsi lehetett. Amint kider�lt, t�nyleg az volt.

Harryt meglepte, hogy egy aranyhal l�gott a zsin�rr�l. Nem olyan narancsos, vagy v�r�ses sz�n�, mint a rendes aranyhalak, hanem val�di arany volt, pikkelyei �s uszonyai csillogtak a holdf�nyben.

A legk�l�n�sebb azonban az volt, hogy a hal hirtelen megsz�lalt. – Ha visszadobsz a t�ba, teljes�tem h�rom k�v�ns�godat.

- Tess�k? – Harry kis h�j�n elejtette a horg�szbotot meglepet�s�ben.

- Azt mondtam, ha visszaengedsz a v�zbe, k�v�nhatsz h�rom dolgot, �s �n teljes�tem – ism�telte a hal el�gg� morcosan, szem�t forgatva.

Harry sosem l�tott m�g halat, amelyik forgatta volna a szem�t.

- ��… mif�le k�v�ns�gokat? – k�rdezte.

- B�rmilyet.

- B�rmit?

- Nos… majdnem – felelte a hal. – Persze van n�h�ny kiv�tel �s megszor�t�s.

- Mif�le kiv�tel? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry.

- Nos… az egyes sz�m�: nem t�maszthatom fel a holtakat. Teh�t ne is k�rd a sz�leidet vissza. Kettes sz�m�: nem k�v�nhatsz t�bb k�v�ns�got. H�rmas: a k�v�ns�god nem tartalmazhatja az “�s” sz�t.

- Micsoda? Att�l tartok, nem �rtem a h�rmast.

- Minden ember ilyen s�t�t? – csattant f�l a hal. – �gy �rtem, nem k�v�nhatsz olyanokat, hogy “t�gy elk�peszt�en gazdagg� �s hihetetlen�l okoss�”, meg �gy sem fogalmazhatod meg a k�v�ns�godat: “t�gy engem �s a legjobb bar�tomat halhatatlann�” vagy…

- J�, j� felfogtam – v�gott k�zbe Harry. – Nem lehet “�s” a k�v�ns�gban, rendben… t�nyleg, te mit k�v�nn�l?

- Micsoda? – csattant fel a hal. – Azt k�v�nn�m, hogy csak �rtelmes emberek fogjanak ki, akik nem k�rdeznek ilyen ostobas�gokat!

- M�sok, akik kifogtak, �rtelmesek voltak? – vigyorgott Harry, hirtelen elfeledkezve minden b�nat�r�l. – T�nyleg, h�nyan fogtak ki?

- Nos, l�ssuk csak… - a hal elgondolkodni l�tszott egy percig. – T�zen, ha az eml�kezetem nem csal… mi�ta a t�ba ker�ltem, t�zszer fogtak ki. Rendszerint egy �vsz�zadban egyszer. �s mindig teljes�tettem a k�v�ns�gait azoknak, akik kifogtak. Ez a szab�ly.

- A szab�ly?

- Jaj, ugyan m�r, ne mondd, hogy nem hallott�l m�g a M�gikus Aranyhalak T�rv�nyk�nyv�r�l?

- Sajn�lom, de nem – vont v�llat Harry. – Mi �ll benne?

- Azt mondja:

Hogyha elkapott egy hal�sz,

Nem vagy valami nagy hal �sz.

De ha m�r egyszer kifogott,

Meg�szni ezt csak �gy fogod,

Ha els�rja gondj�t-baj�t,

S teljes�ted egy �haj�t.

- De te h�rom k�v�ns�got mondt�l! – figyelmeztette a halat Harry.

- �, igen, a t�rv�nyk�nyvet megv�ltoztatt�k az �vezredek folyam�n, de a mott�t nem. El�sz�r csak egy k�v�ns�got teljes�tett�nk, de most m�r h�rmat. J�l van, halljuk az els� k�v�ns�got, azt�n dobj vissza a v�zbe! El�gg� hideg van idekint.

- V�rjunk csak egy percet! – sz�lalt meg Harry. – Ha most visszadoblak, hogyan teljes�ted a m�sodik �s a harmadik k�v�ns�gomat?

- Ja az… ne agg�dj, nem fogok megsz�kni a k�teless�gem el�l. Holnap este vissza�szom ide, �s elmondhatod a m�sodik k�v�ns�godat. Minket, szeg�ny aranyhalakat m�gikus szerz�d�s k�t a M�gikus Aranyhalak T�rv�nyk�nyv�hez, �gy mindh�rom k�v�ns�got teljes�ten�nk kell. Nehogy azt hidd, hogy szeretem ezt, de ez a dolgom. J�l van, gyer�nk, mondd az els�t!

- K�v�nhatok… ak�rmit? T�nyleg ak�rmit? �gy �rtem, a h�rom kiv�telen k�v�l…?

- Persze, hogy k�v�nhatsz. K�rj hatalmas vagyont, �s gazdagabb leszel, mint az �sszes c�rok egy�ttv�ve. K�rj m�rhetetlen tud�st, �s okosabb leszel, mint Einstein. K�rj hallhatatlans�got, �s �r�kk� �lni fogsz. K�rd vissza az elvesztett er�det �s megkapod.

Harry leseg�tette a halat a horogr�l.

- Ez j�l esett… m�r sajgott a sz�m att�l a vacakt�l – mondta a hal, becsobbanva a v�zbe. – �, majdnem elfelejtettem, van egy negyedik megk�t�s is: nem haszn�lhatsz csal�di neveket a k�v�ns�gban. Ha azt akarod, hogy valakivel t�rt�njen valami, a keresztnev�t kell haszn�lnod. �n tudni fogom, kir�l besz�lsz.

- Mondd csak, ki tal�lta ki ezeket a h�lye korl�toz�sokat? – kezdett bosszankodni Harry.

- A M�gikus Aranyhalak T�rv�nyk�nyv�ben vannak az id�k kezdete �ta, ha j�l tudom. El sem tudod k�pzelni mennyi korl�toz�s volt, amikor a t�rv�nyk�nyvet eredetileg �rt�k! 98%-�t m�r megsz�ntett�k, csak ez a n�gy maradt. Szerencs�d van, hogy csak ez a n�gy van, k�pzeld el milyen lehetett azoknak az embereknek a r�gi id�kben: alig tudtak k�v�nni valamit, ami ne esett volna egyik korl�toz�s hat�lya al� sem! J�l van, el�g a locsog�sb�l, mi az els� k�v�ns�god?

�ll�t kez�be t�masztva, Harry csak b�multa egy darabig a vizet. �ri�si volt a k�s�rt�s, hogy �jra a r�gi Harry legyen. A var�zsl� Harry. Azonban…

- Az els� k�v�ns�gom…