Aberforth… hallasz engem? – k�rdezte Minerva, az �regember jobb kez�t szorongatva. A n�v�r az elm�lt k�t �r�ban kis adagokban havasi gyop�r kivonatot adott a betegnek, de annak �llapota semmit sem javult, s�t, egyre rosszabb lett.

- Iiiigeen – suttogta a f�rfi elhal� hangon. Az �let lassank�nt kezdett kisz�llni bel�le.

- Ne… ne halj meg Aberforth… - McGalagony arc�n k�nnyek g�rd�ltek le. Aberforth teste hirtelen heves reszket�sbe kezdett. A boszork�ny leveg��rt kapott - ez m�r biztosan a v�g! �s � nem mondta meg neki az igazat! – Ne halj meg… - a f�rfi mell�re hajtotta fej�t. – Ne halj meg… szeretlek!

- Tudom – felelte Aberforth sokkal er�teljesebb hangon, azt�n fel�lt �s megcs�kolta Minerva ajk�t.

- Uuuuuuh! – kapott leveg��rt a boszork�ny t�gra ny�lt szemmel. – Te v�n gazember! Csak szimul�lt�l, hogy haldokolsz, mi? Csak hogy halld t�lem, hogy…

- …hogy szeretsz? – Aberforth sz�lesen r�vigyorgott. – Nem Minnie. T�nyleg haldoklottam. Igaz�n… A lelkem �pp el akarta hagyni a testemet, �s l�ttam egy f�nyesen kivil�g�tott alagutat magam el�tt, amikor… valami visszar�ntott! Nem volt id�m meghalni, mert valami megragadott �s visszah�zott.

- Micsoda? – Minerva a sz�v�re szor�totta a kez�t. – Valaki visszar�ntott? De ki?

- Fogalmam sincs. Biztosan csoda t�rt�nt – vigyorgott Dumbledore. – Nem �r�lsz legal�bb egy kicsit, hogy �lek?

- Nos, persze, hogy �r�l�k, de… - McGalagony elford�totta a tekintet�t, amint �rezte, hogy elpirul. Hirtelen azon kapta mag�t, hogy a f�rfi elkapja a kez�t, �s ann�l fogva leh�zza mag�hoz. – Hogy mer�szeled…? – h�rd�lt fel a n�, amint a var�zsl� �jra megcs�kolta.

- Akarsz a feles�gem lenni, Minnie?

- Aber…forth… - motyogta a n� zavarodottan.

- Igen?

- �, igen! – Minerva a nyak�ba vetette mag�t �s szenved�lyesen megcs�kolta a f�rfit, �pp akkor, amikor a n�v�r bel�pett, hogy �jabb adag gy�gyszert adjon neki.

- �! – a javasasszony elv�r�s�d�tt. – Nem is tudtam, hogy a gyop�rkivonat ilyen hat�sos! Azt hiszem, itt m�r nincs r�m sz�ks�g… - mondta �s elhagyta a gyeng�lked�t.

* * * * *

Draco kopog�st hallott az ajtaj�n. – J�v�k! – ki�ltotta �s kinyitotta az ajt�t Ginny Potternek.

- ��… szervusz. Mit keresel itt?

- J�ttem, hogy megfizessen az ad�ss�gomat – felelte a n� k�z�ny�sen.

- T�nyleg?

- Nem l�tszol t�l lelkesnek… - �llap�totta meg Ginny. - …ami el�g furcsa, tekintve, hogy mennyire igyekezt�l levenni a l�bamr�l a k�gy�s kaland ut�n.

- �, igen. Nos, gyere be. – Draco k�nyszeredetten intett a n�nek, hogy ker�lj�n beljebb. – Az igazat megvallva, nem sz�m�tottam r�, hogy elj�ssz hozz�m… szabad akaratodb�l.

- Meg�llapodtunk valamiben, Malfoy, nem? Beleegyezt�l, hogy seg�tesz eljutni a Durmstrangba �s megtal�lni Harryt. �n beleegyeztem, hogy fizetek neked ez�rt. Megtal�ltuk. Itt vagyok, hogy rendezzem az ad�ss�got.

- ��, nos, j�… foglalj helyet.

Ginny le�lt az �gyra.

- Egy sz�kre gondoltam – mondta a fiatalember, �s le�lt a d�v�nyra. – Nos… parancsolsz inni valamit?

- K�sz�n�m, nem. Ess�nk t�l rajta, hogy gyorsan visszamehessek a f�rjemhez, �s �szhez t�r�tsem egy kicsit.

- �szhez t�r�tsed? – Draco felvonta a szem�ld�k�t. – Ez meg hogy �rted?

- �gy �rtem, hogy teljesen megbolondult.

- Nos, az �reg emberek n�ha elvesztik az esz�ket – vonta meg a v�ll�t a fiatalember.

- De � m�r nem �reg! – csattant fel a boszorka. – �jra norm�lisan n�z ki, de tov�bbra sem tud var�zsolni, �s egyfolyt�ban nyavalyog miatta! Egyszer�en nem �rti meg, hogy engem egy hangy�nyit sem �rdekel a var�zstudom�nya vagy annak hi�nya! � lehet a legnagyobb mugli a f�ldkereks�gen, �n akkor is szeretem!

- Hm, megk�rdezhetem, hogyan v�ltozott vissza? Valami �tv�ltoztat� b�b�j, vagy mi?

- Nem – r�zta fej�t Ginny. – Ez valami… megmagyar�zhatatlan. A szerelem tette, azt hiszem… a szerelmem v�ltoztatta vissza… tudod, az a s�t�t var�zsl� azt mondta, hogy a b�b�j visszaford�thatatlan, de… �gy hiszem az a b�b�j gy�l�letb�l j�tt. �gy t�nik, a szerelem legy�zi a gy�l�letet. – Felemelte a fej�t, hogy a f�rfi szem�be n�zzen. – Van ennek valami �rtelme?

- Nem sok – felelte amaz. – Hallottam Potter t�rt�net�t a var�zsereje elveszt�s�r�l… Ezek szerint m�g mindig nyavalyog amiatt, hogy t�bb� nem tud var�zsolni? – k�rdezte k�telkedve. – Azt hiszem �n sem lenn�k t�l boldog, ha megfosztan�nak a m�gikus k�pess�geimt�l, de egy ilyen asszonnyal az oldalamon… Potter egy seggfej. Boldog lehetne, hogy visszakapott t�ged �s a fiatals�g�t. Ha ezzel nem el�gedett, nem is �rdemel meg t�ged.

- Tudom. M�gis…

- Szereted.

- Pontosan – b�lintott Ginny. – M�g ha lefek�dt is valaki m�ssal…

- Arr�l nem tehetett – legyintett Draco.

- Tudom – s�hajtott Ginny. – M�gis, t�ske maradt a sz�vemben. Egy t�ske, amelyet nem lehet kih�zni… id�vel biztosan �sszezsugorodik, de… mindig ott marad, hogy k�nozzon.

- Aha teh�t ez�rt j�tt�l ide. Hogy adj neki is egy t�sk�t cser�be… �s �gy, hogy ne v�dolhasson azzal, hogy megcsaltad… - mutatott r� Draco. – Mondhatod, hogy csak megfizetted az ad�ss�got… milyen k�nyelmes megold�s.

Ginny leveg��rt kapott. – H�t nyitott k�nyv vagyok �n? Vagy tal�n te vagy gondolatolvas�?

- Egyik sem. Csak ismerem a n�ket. N�melyik b�szke. M�sok k�nnyen megs�rt�dnek. Megint m�sok bossz��ll�k. R�d mindegyik elmondhat�. De m�g t�bb is. Nagyon eszes tudsz lenni, tudod… �s biztos vagyok benne, hogy k�pes vagy a megbocs�t�sra… f�leg, ha arr�l a balf�k f�rjedr�l van sz�. Ne l�gy d�h�s r�… legal�bbis ne amiatt a n� miatt. Meghalt. Eltemett�k. Felejtsd el.

- Ki temette el?

- Ap�m – vont v�llat Draco. – A Durmstrangb�l senkinek nem f�lt hozz� a foga… az az Aaron k�l�n�sen ut�lta. Teh�t apa eltemette valahol az Azgard kertj�ben.

Ginny kuncogott. – Pr�b�lom elk�pzelni, amint a g�g�s Lucius Malfoy s�rg�dr�t �s.

- Ha! Egy Malfoy soha nem ny�lna lap�thoz! Mit k�pzelsz? Term�szetesen var�zslattal csin�lta!

- ����… bocs, hogy ennyire … alantas dolgot felt�teleztem egy Malfoyr�l! – vigyorgott a fiatalasszony. – Rendben, teh�t… Megpr�b�lok megbocs�tani Harrynek… �s nem csak Tatyan��rt, mert abban a dologban nem volt hib�s, hanem az�rt is, hogy ilyen idi�ta. K�sz�n�m az erk�lcsi t�maszt, Draco.

- H�, ez az els� alkalom, hogy Draconak sz�l�tasz! – mosolygott r� a var�zsl�.

- Csak nyelvbotl�s volt – mosolygott vissza Ginny. – Akkor teh�t, Malfoy, mit tegy�nk?

- Nos… t�nyleg erk�lcsi t�maszt ny�jtottam neked?

- Igen – b�lintott Ginny.

- Akkor… vannak emberi �rz�seim – vigyorgott Draco.

- Emberi �rz�seid? – az asszony szeme elkerekedett. – �����… h�t persze. Vannak. – Ezzel fel�llt �s odas�t�lt a d�v�nyhoz. – Elviselhetetlen alak vagy, Malfoy, de n�ha m�gis k�pes vagy emberiess�get mutatni. Nem t�l gyakran, de az�rt k�pes vagy r�. K�sz�n�m. – Adott egy puszit a fiatalember arc�ra �s elhagyta a szob�t.

Amint bel�pett Harry szob�j�ba, meglepetten l�tta, hogy f�rje visszat�rt. M�g jobban meglepte, hogy a fiatalember arc�n egy kis mosollyal alszik. Bizony�ra sz�pet �lmodik.

Ginny becs�szott mell� az �gyba, �s figyelte, amint Harry mellkasa b�k�s ritmusban emelkedik-s�llyed. Igaz�n olyan b�k�snek l�tszott… B�k�snek, ami furcsa volt az ut�n a sz�rny� veszeked�s�k ut�n…

Reggel Harry arra az �rz�sre �bredt, hogy figyelik. Kinyitotta a szem�t, pislogott �s l�tta, hogy egy smaragdz�ld szemp�r szegez�dik r�.

- J� reggelt – sz�lalt meg Ginny ragyog� mosollyal.

- Mit csin�lsz te itt? – r�ncolta a szem�ld�k�t Harry �s fel�lt.

- Mit? – a boszork�ny felt�maszkodott a k�ny�k�re. – Alszom a f�rjem �gy�ban. Tal�n baj?

- Azt hittem Malfoyjal t�lt�d az �jszak�t – morogta a fiatalember, leh�zva pizsama fels�j�t, azt�n fel�llt �s felkapott egy trik�t. – J� volt vele?

- Nem v�laszolok h�lye k�rd�sekre –morogta Ginny karba tett k�zzel, d�h�sen m�regetve a f�rj�t. – Az meg mi? – mutatott hirtelen a fiatalember mellkas�n l�v� sebhelyre. – M�g nem l�ttam. Tal�n egy “eml�k” … a te Tatyan�dt�l?

- Nem. El�sz�r is, nem az �n Tatyan�m. Sohasem volt az. M�sodszor: ez egy apr� szuven�r k�t rosszindulat� pogrebint�l, akik meg akartak �lni, mert a nagyb�tyjuk bund�j�t viseltem.

- Micsoda? – Ginny nem tudta, hogy nevessen, vagy morcos legyen. – Mikor t�rt�nt?

- Febru�r v�ge fel� – vont v�llat Harry. – Mi�rt?

- Mert az �kk� a gy�r�m�n villogni kezdett febru�r 27-�n. �gy eml�kszem, mintha tegnap lett volna. Majdnem sz�vrohamot kaptam, amikor el�sz�r felvillant. Azonnal ide akartam j�nni, de a villog�s ugyanolyan gyorsan abba maradt, ahogy kezd�d�tt. Nem lehett�l hal�los vesz�lyben, csak k�t vagy h�rom percig, �gy azt�n nem teleport�lhattam magam hozz�d…

- Megpr�b�ltad ide teleport�lni magad?

- Persze, hogy megpr�b�ltam. Mi�rt, gondoltad, hogy nem akarlak megmenteni, ha bajba ker�lsz? – Ginny arckifejez�se csupa v�d �s szomor�s�g volt. Az �let�t kock�ztatta, amikor a Durmstrangba j�tt, meg a tisztess�g�t is, amikor elfogadta Malfoy felt�teleit, �s tess�k, a f�rje nem hiszi el, hogy mindent elk�vetne, csak hogy seg�tsen neki… M�s szavakkal: nem hisz a szerelm�ben. Hogy mer�szeli? – bosszankodott mag�ban. – Hiszed, vagy sem, Harry Potter, szeretlek. – Jelentette ki kih�zva mag�t, komoly �s m�lt�s�gteljes arccal. – Nem sz�m�t milyen h�lye alak vagy, igenis szeretlek.

- Nem k�ne – r�zta fej�t amaz, ahogy felh�zta a farmernadr�gj�t.

- Mi�rt nem? – k�rdezte Ginny csendesen.

- Mert nem �rdemlem meg – s�hajtotta Harry, visszarogyva az �gyra.

- Mi�rt nem? – ism�telte meg a k�rd�st a feles�ge, majd habozva kiny�jtotta kez�t �s f�rje v�ll�ra tette.

Harry ler�zta a kez�t, mintha perzseln� a b�r�t. – S�t�lni megyek.

- J�. Bemehet�nk megl�togatni Aberforth-t – b�lintott Ginny, rem�lve, hogy Harry nem utas�tja vissza minden k�zeled�si k�s�rlet�t.

- � m�r j�l van – jegyezte meg Harry.

- M�r hogy lehetne j�l? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Ginny. – Tegnap r�mes �llapotban volt!

- J�l van. Hidd el nekem – mondta h�v�sen a fiatalember �s mag�ra hagyta a feles�g�t.

Ginny m�lyet s�hajtott. Draco, Draco, azt hiszem, ez nem lesz olyan k�nny�. Harry makacs, mint egy �szv�r!

* * * * *

Amikor Ginny bel�pett a gyeng�lked�be, Hermione, Ron �s Aaron m�r ott volt McGalagonnyal egy�tt, aki Ginny gyan�ja szerint nem is hagyta el a beteg�gyat. A l�togat�k k�r�lvett�k a l�badoz� �gy�t, �s vid�man besz�lgettek.

- Hugi! – integetett Ron vid�man

- Hogy van Aberforth? – k�rdezte Ginny.

- Soha jobban, soha jobban. A sebeim meggy�gyultak, igaz�n j�l vagyok. – vigyorgott r� az �regember. – De � – cs�nya pillant�st vetett a n�v�rre – d�lig nem enged f�lkelni. Sz�rny�! Fekv�sre vagyok k�rhoztatva, amikor az eljegyz�semet �nnepelhetn�m lent a nagyteremben!

- A… mij�t? – Ron Hermione, Ginny �s Aaron test�letileg leveg��rt kaptak. Minerva v�rv�r�s lett.

- ����… - Hermione r�j�tt, hogyan �rtette. – Gratul�lok!

- Mikor tartj�k az esk�v�t? – �rdekl�d�tt Ron.

- Nos… m�g kicsit korai besz�lni r�la – felelte Minerva pironkodva. – Kar�csony k�r�l, azt hiszem.

- Kar�csony? Nagyszer�! – csapta �ssze kez�t Ron. – Nincs jobb, mint kar�csonykor h�zasodni, ugye �des? – szorosan �t�lelte Hermion�t. – De persze… ha gyerekei vannak az embernek az m�g jobb.

Hermione az �gre emelte a tekintet�t. – Ami�ta megtudta, hogy ikreink lesznek, egy pillanatra sem tudja befogni a sz�j�t. Egyfolyt�ban a gyerekszoba berendez�s�t tervezgeti, �lland�an neveket javasol… t�nyleg Gin van p�r j� n�v a tarsolyodban?

- �, sz�ks�ge lesz a nevekre a saj�t sz�letend� gyerekeinek – Ron Ginnyre kacsintott, de a h�ga elford�totta a tekintet�t. Nem volt benne biztos, hogy lesznek-e m�g gyerekei… az adott k�r�lm�nyek k�z�tt t�nyleg nem vehette biztosra.

* * * * *

Eb�dn�l Krum igazgat� �r bejelentette, hogy a m�sodik pr�ba pontjait k�t �rakor kapj�k meg a bajnokok, �s az eljegyz�si bankettet a nagyteremben tartj�k vacsor�val egybek�tve. Mindk�t h�r meglepte a di�kokat. Minerva eg�sz eb�d alatt a t�ny�rj�t b�multa, fel sem n�zett, mert mag�n �rezve a di�kok tekintet�t. Aberforth viszont vid�mabb volt, mint valaha, �lland�an vigyorgott �s egyre csak a jegyes�t b�multa, melynek k�sz�nhet�en folyton elt�vesztette a sz�j�t a kan�llal.

Nem sok �tel fogyott eb�dre, mivel a di�kok besz�lget�sre haszn�lt�k a sz�jukat ev�s helyett. Annyi minden megbesz�lni val�juk volt - az elm�lt napok azgardi esem�nyei, az eljegyz�s, Aberforth csod�val hat�ros gy�gyul�sa, �s persze a lehets�ges pontok.

Annyi minden t�rt�nt a m�sodik pr�ba �ta, hogy az ut�bbiakr�l szinte mindenki elfelejtkezett – m�g maguk a bajnokok is.

- Hogy fogtok pontozni, ha egyszer nem l�tt�tok a teljes�tm�ny�nket? – k�rdezte Mileta a b�tyj�t�l, amint kil�ptek a nagyteremb�l.

- �, a m�gikus k�perny�k m�g a hely�k�n vannak – vont v�llat Viktor. – Egyszer�en csak visszaj�tsz�s b�b�jt kell r�juk sz�rni.

- Visszaj�tsz�s? – Mileta falfeh�rre s�padt. Mit gondolnak majd a b�r�k, ha megl�tj�k a mumus�t??? - �s… Harry vajon ott lesz?

- Nem hinn�m – r�zta fej�t Viktor. – A feles�ge szerint mostan�ban ker�li a t�rsas�got, amit meg is tudok �rteni. Szeg�ny fick�… nem lenn�k a hely�ben.

- Akkor… ki lesz az �t�dik b�r�? – k�v�ncsiskodott a h�ga.

- Nos… felk�rtem Ginnyt.

- Gi… - Mileta �gy �rezte mag�t, mintha k�v� dermesztett�k volna. – Jaj, ne!

K�t �rakor a di�kok �s a tan�rok �sszegy�ltek a k�perny� el�tt, amely a j�gbarlang bej�rata el�tt lebegett m�r egy hete.

Dennis magabiztos volt. Eleanor Branstone biztat� pillant�sokat vetett r� - na nem mintha sz�ks�ge lett volna r�, hiszen nem rontott el semmit a m�sodik pr�b�n.

Guillaume, b�r Zvezda professzorra mosolygott, m�g mindig ideges volt. Perceken bel�l mindenki megl�tja gy�ny�r� j�gszobrait… a talajjal egy�tt, amelyet butas�g�ban olyan cs�sz�ss� v�ltoztatott, hogy Mileta elesett �s feld�nt�tte a szobrokat. A b�r�k biztosan mindkett�j�kt�l levonnak miatta j� p�r pontot.

A legidegesebb Krum kisasszony volt. Nemhogy k�ptelen volt megk�zdeni a mumus�val, de lerombolta az eg�sz barlangot is. – Egy �rva pontot sem fogok kapni… egyetlenegyet sem… - mormolta.

- Ezt meg mib�l gondolod? – k�rdezte Dennis.

- Mert… elb�n�ztam az eg�sz m�sodik pr�b�t! – duzzogott a l�ny. – �n omlasztottam be a folyos�t…

- …kiszabad�tva Aaront a j�g fogs�g�b�l – eml�keztette Dennis. – Lehet, hogy b�n�z�s volt, de v�g�l j�l s�lt el.

- A b�r�k nem adnak pontokat a puszta szerencs��rt! – vonta �ssze szem�ld�k�t a l�ny. – Azt�n… amikor megl�tj�k a mumusomat… pl�ne amikor Mrs. Potter megl�tja… azt hiszem, el�julok.

- Dehogy fogsz el�julni – Denis megveregette a v�ll�t. – Legyen egy kis �nbizalmad Milli!

- Megpr�b�lom. – A l�ny r�mosolygott a fi�ra, aki viszont m�r megint Eleanort figyelte. Ez az �n szerencs�m - gondolta. Amikor megkedvelek egy fi�t, kider�l, hogy n�s vagy legal�bbis valaki m�sba esett bele. Mileta legsz�vesebben beler�gott volna valamibe.

Elkezd�d�tt a m�sor. A t�meg �rdekl�dve n�zte, amint a bajnokok lek�zdik a neh�zs�geket. A n�z�k nagy r�sze j�t nevetett a Lockhart-mumuson. Fred �s George val�s�ggal vis�tott a r�h�g�st�l, �s Ginny is annyira nevetett, hogy a k�nnye is kicsordult. Amikor Mileta mumusa ker�lt sorra, Ginny m�r nem nevetett.

- Te ostoba kisl�ny! – ki�ltotta a mumus-Harry. – Azt hitted, t�nyleg azt hitted, hogy valaha is megkedvellek?

Ginny Milet�ra bandzs�tott, aki les�t�tt szemmel �lldog�lt ott. Ginny sz�ve elszorult, l�tva a l�ny nyomor�s�g�t. Mileta el�g cs�ny�n viselkedett vele, � m�gis egy�tt �rzett a l�nnyal. Volt valami k�z�s benn�k, v�g�l is mindketten ugyanazt a f�rfit szerett�k.

Ezalatt a f�rfi, akit mindketten szerettek, a t� melletti kis dombon �llt, �s len�zett a t�megre. A l�thatatlann� t�v� k�p�nyeg�t viselte, amelyet siker�lt megmentenie Azgardb�l.

Az alant �sszegy�lt var�zsl�k �s boszork�nyok elismer�en tapsoltak, amikor a bajnokok valami b�tor dolgot tettek, �s egy emberk�nt kaptak leveg� ut�n, amikor a folyos� kezdett beomlani. Harryt az � els� pr�b�j�ra eml�keztett�k… amikor a n�z�k �ljeneztek �s ����-kat �s �����-kat hallattak… de azok az id�k elm�ltak. Harrynek �gy t�nt, mintha mindez egy ember�lt�vel ezel�tt t�rt�nt volna… egy m�sik �letben.

M�sik �let.

Az �lete m�s soha nem lesz a r�gi. � nem �rezte ugyanannak. K�ts�gbeesetten kereste �nmag�t a testnek nevezett �res h�jban, de egyszer�en k�ptelen volt megtal�lni. El volt veszve. Az a Harry Potter, akit a vil�g ismert, t�bb� nem l�tezett. �s nem csak a vil�g, hanem Harry saj�t maga sz�m�ra is meghalt.

Len�zve a zajos t�megre, borzaszt�an �resnek �rezte mag�t. Nem irigyelte a k�pess�g�ket, nem irigyelte a boldogs�gukat… egy�ltal�n nem �rzett irigys�get. �ress�get �rzett.

Olyan �ress�get, amelyet m�g a feles�ge szerelme sem tudott bet�lteni. M�g a gyerekei vagy a bar�tai ir�nt �rzett szeretete sem…

�gy �rezte, t�bb� nem tartozik hozz�juk. �k egy m�sik vil�ghoz tartoztak, amely m�r nem volt Harry�.

Mikor �gy �rezte, hogy m�r eleget l�tott, visszat�rt a kast�lyba. Nem hallotta, amikor Viktor Krum bejelentette, hogy a h�rom bajnok egyenk�nt �tven pontot kapott.

Mileta szeme elkerekedett. – De… egy csom�t b�n�ztam! Nem tudtam legy�zni a mumusomat! T�nkretettem Guillaume arc�t!

- Eml�keztek, mir�l sz�lt a m�sodik pr�ba? – sz�lt Aberforth – Egy�ttm�k�d�sr�l. Az egy�ttm�k�d�si k�szs�geteket akartuk tesztelni. Mindannyian bizony�tott�tok, hogy rendelkeztek a k�v�nt k�pess�ggel, mivel mindannyian seg�tettetek egym�snak. Teh�t mindh�rman maxim�lis pontot �rdemeltek.

- De a mennyezet! A falak…! Guillaume arca! – tiltakozott Mileta.

- Mr. Lochar arca m�r majdnem norm�lis… k�t h�t m�lva olyan r�zs�s lesz, mint mindig. K�l�nben is, egy darabban j�ttetek ki, �s csak ez sz�m�t. Kiv�l� csapatmunka volt! �tven pont. �s ne pr�b�lj�tok r�besz�lni a b�r�kat, hogy kevesebbet �rdemeltek! – az �reg var�zsl� a l�nyra kacsintott.

- L�tod, nagyszer�en ment, Mili – mondta Dennis. – T�nyleg nagyszer�en. �s az a dolog, amit Azgardban m�velt�l a k�t p�lc�val… wow!

- Hogyan eml�kszel te arra? Akkor �pp eszm�letlen volt�l – mutatott r� a l�ny.

- H�t elmes�lt�k nekem, �n meg elk�pzeltem – mosolygott vissza a fi�, �s Mileta �rezte, hogy a t�rde megbicsaklik.

* * * * *

- �s mikor j�ttek r�, hogy szeretik egym�st? – k�rdezte Ginny McGalagonyt�l az eljegyz�si bankettel egybek�t�tt vacsor�n.

- Nos… - Minerva j�vend�beli f�rj�re pillantott.

- �n akkor j�ttem r�, hogy szeretem… - v�gott k�zbe Aberforth - … amikor leszidott a hajnali �nekl�s�rt. Mindj�rt a meg�rkez�se ut�ni napon.

McGalagony meglepetten n�zett r�. – Igaz�n, Aberforth? Nem is tudtam…

- Megbabon�zt�l engem dr�ga Minerva, az els� letol�ssal, amiben r�szes�tett�l – vigyorgott r� Dumbledore.

- �s �n? – fordult Ron Mc Galagonyhoz.

- Nos… azt hiszem, azut�n kezdtem megkedvelni… amikor cilindert �s csokornyakkend�t adott a s�rk�nyra.

- Nah�t, hiszen az �pp ugyanaznap volt, amikor �n kezdtelek megkedvelni! – jegyezte meg a v�leg�nye.

- Az volt? – vonta f�l szem�ld�k�t a boszork�ny. – Lehet…

- Poh�rk�sz�nt�t mondok! – �llt f�l Krum �s felemelte pohar�t.

- Rem�lhet�leg nem te�val – somolygott Aberforth.

- �, dehogy. Pezsg� – kacsintott r� az igazgat�

- Nagyszer�! – ki�ltotta Ron moh�n, ki�rdemelve Hermione les�jt� pillant�s�t.

Viktor megk�sz�r�lte a tork�t. – Sz�momra ez egy nagyon k�l�nleges pillanat… �letemben el�sz�r sz�nd�kozom poh�rk�sz�nt�t mondani. Nem igaz�n tudom, hogyan kell �kessz�l�an kifejezni a gondolataimat… teh�t Minerva �s Aberforth, legyenek nagyon boldogok egy�tt! Azt hiszem, ez minden.

A di�kok �s a tan�rok lelkesen tapsoltak.

- Cs�kot, cs�kot, cs�kot! – skand�lta Fred �s George. Arthur cs�ny�n n�zett r�juk, de hamarosan mindenki csatlakozott az ikrekhez, cs�kot k�vetelve az �jdons�lt jegyesp�rt�l.

Minerva szabadkozott. – Mindenki el�tt?

- De Minnie, m�r m�skor is megtett�k, eml�kszel? – Aberforth elkapta a kez�t. – Eml�kszel?

- Hogy felejthetn�m el? – nevetett a boszork�ny. – J�l van.

Amint megcs�kolt�k egym�st (Minerva gyors kis cs�kot sz�nd�kozott adni, de Aberforth elkapta, �s nem eresztette, m�g el nem f�lt a l�legzete), az eg�sz csarnok �jra tapsban �s �nnepl�sben t�rt ki.

Harry az ajt�b�l, k�p�nyege al�l figyelte az �j p�rt.

- �ljetek boldogan bar�taim. Meg�rdemlitek – suttogta, �s a t� fel� indult.

Mire oda�rt a partra, az aranyhal m�r ott volt.

- K�st�l! – jelentette ki, amint Harry ledobta k�p�nyeg�t a f�ldre.

- K�stem? Nem is tudtam, hogy id�re kell j�nn�m – n�zett g�nyosan a halra. Mit k�pzel mag�r�l ez a hal? Egyel�re Harry a “f�n�k”, m�gis a “szolga” ad utas�t�sokat. Nevets�ges.

- J�l van, mi a m�sodik k�v�ns�god? – k�rdezte a hal.

- Nos… - Harry le�lt a szikl�ra, �s a v�zbe b�mult.

- Nehogy azt mondd, hogy eg�sz nap nem tal�lt�l ki semmit?

- Nos… val�j�ban nem – vont v�llat Harry. – Persze gondolkodtam… annyi mindent szeretn�k…

- El�sz�r is a var�zser�det, igaz? – javasolta a hal.

- Igen, azt szeretn�m a legjobban – felelte Harry. – De…

- Mi lehet fontosabb sz�modra? – k�rdezte meglepetten a hal, amint a hold megvil�g�totta Harry nyugtalan arc�t.

A fiatalember rem�nytelen arccal n�zett k�r�l, azt�n hirtelen halv�ny mosoly jelent meg az arc�n �s el�gedetten fels�hajtott. – Megvan. A m�sodik k�v�ns�gom…