A Roxfortban ugyanazon az est�n

Lupin professzor kopog�st hallott az ajtaj�n. – Ki az? – ki�ltotta, rem�lve, hogy nem egy di�k az. Nem akarta, hogy most l�ssa egy tanul�, csup�n n�h�ny perccel azel�tt, hogy felj�n a Hold.

- �n vagyok, Tapmancs! – j�tt kintr�l a v�lasz.

Remus ajt�t nyitott �s megpillantotta a sz�lesen vigyorg� Siriust.

- Mit keresel te itt? – vonta f�l a szem�ld�k�t.

- Nos… elt�lt�ttem egy kis id�t Roxmortsban, �s…

- Egy kis id�t? – Remus roppant mulats�gosnak tal�lta a dolgot. – T�bb, mint k�t hete ki se tetted a l�bad Roxmortsb�l!

- K�mkedt�l ut�nam, vagy mi? – vont v�llat Tapmancs. – Megl�togattam… valakit.

- Valakit, h�t persze – somolygott Lupin. – K�t hete nem is volt�l a Black h�zban?

- Nem. Kellett volna? Ginny remek�l elvezeti a h�ztart�st n�lk�lem is – felelte Sirius, akinek fogalma sem volt r�la, hogy Ginny elment a Durmstrangba.

- Na j�, ki vele, mi sz�l hozott erre?

- Nos, tudod… kedvem t�madt… nosztalgi�zni egy kicsit. Feleleven�teni a r�gi szok�sokat, Holds�p, �reg cimbora.

- Mif�le r�gi szok�sokat? – r�ncolta szem�ld�k�t Remus.

Sirius pajkosan r�mosolygott. – Ma �jjel telehold lesz. Hadd nyargaljon �jra Holds�p �s Tapmancs!

- �szn�l vagy? – kapott leveg��rt Lupin.

- Mi�rt ne lenn�k? Nem vagy vesz�lyes, most, hogy beveszed a farkas�l�f� f�zetet. B�k�s v�rfarkass� v�ltozol, �s j�l fogunk sz�rakozni. Gyere, pr�b�ljuk meg!

Remus sz�ja mosolyra h�z�dott. – Nem b�nom.

Egy �r�val k�s�bb m�r a roxforti park harmatos f�v�n szaladg�ltak. M�r f�lkelt a Hold, feh�r f�nyben f�r�sztve a t�jat �s a f�k cs�csait, f�ld�nt�li csillog�ssal vonva be a t� t�kr�t.

Holds�pot m�g farkask�nt is �r�mmel t�lt�tte el a gy�ny�r� l�tv�ny. B�r mindig f�lt a holdf�nyt�l, de annyi �v alatt megtanulta, hogyan �ljen egy�tt az elker�lhetetlennel.

Tapmancs el�tte futott, fark�t bar�ts�gosan cs�v�lta, h�vogatta, hogy k�vesse. Pont �gy, mint a r�gi sz�p id�kben, amikor a tekerg�k m�g mind a n�gyen egy�tt voltak…

Holds�p sz�ve �sszeszorult a gondolatra, hogy �gas nem lehet vel�k… na �s persze F�regfark… b�rmiv� v�lt is k�s�bb, hajdan�n az iskol�ban j� bar�tjuk volt.

Azok az id�k azonban m�r r�g elm�ltak.

Holds�p �gy d�nt�tt, ma �jjelre kiveri a fej�b�l a szomor� gondolatokat… Tapmancs azt akarta, hogy j�l �rezze mag�t, �s pontosan ezt fogja tenni.

K�vette bar�tj�t a k�vetkez� r�tre Roxmorts fel�, �s megpr�b�lta lehagyni. A bozontos fekete kutya cs�fol�dva ugatott, mintha csak azt mondan�: - �gyse kapsz el �regfi�!

Sirius h�tratekintgetett Remusra, aki lelkesen k�vette. Hirtelen valami fura hang �t�tte meg a f�l�t.

�jra h�tran�zett, �s l�tta, ahogy farkas bar�tja k�tr�t g�rnyed a f�jdalomt�l. Mi t�rt�nt vele? Tal�n megl�tte valaki?

Tapmancs visszav�ltozott Siriussz� �s odarohant Lupinhoz.

- Mi t�rt�nt, Remus? – ki�ltotta. Fogalma sem volt mit tegyen. Nem volt b�lcs dolog emberi form�j�ban a v�rfarkas k�zel�be mennie, m�g ha az farkas�l�f� f�zetet fogyasztott is. Sirius azonban nem t�r�d�tt a vesz�llyel, egyszer�en csak seg�teni akart a bar�tj�n.

Holds�pot perceken kereszt�l iszony� k�nok gy�t�rt�k, azt�n hirtelen ritkulni kezdett a s�r�nye, a farka �sszezsugorodott �s a karmai emberi k�r�m-form�t �lt�ttek.

Az eg�sz jelenet �gy festett, mintha az ember v�rfarkass� v�ltoz�s�nak az ellenkez�je t�rt�nne.

Ez a v�rfarkas emberr� v�l�sa volt… mialatt a telihold ragyog�an vil�g�tott odaf�nt.

A farkas �v�lt�sei emberi ki�lt�sokk� szel�d�ltek, majd a kiab�l�s is megsz�nt, s m�r csak liheg�s hallatszott.

- Holds�p! – Sirius let�rdelt, �s gyeng�den megr�zta Lupin �sszekuporodott test�t. – Holds�p!

Remus lassan felemelte zil�lt fej�t, �s tekintete tal�lkozott legjobb bar�tj��val. Sirius megd�bben�st l�tott az arc�n. Lupin len�zett a kez�re… nem volt rajta karom. Kiny�jtotta jobb kez�t �s meg�rintette a bal karj�t… semmi �llati sz�rzet. Megtapogatta az arc�t… sima volt. Remus lassan f�l�lt, �s tekintet�t a Holdra emelte. T�bb mint h�rom �vtized elm�lt�val k�pes volt emberi l�nyk�nt n�zni a teliholdat. V�gre nem volt az egy�b, mint egy �gitest. Feh�r, ragyog�, �rtalmatlan.

Remus �rezte, hogy k�nnyek �ntik el a szem�t, de nagyokat nyelve megpr�b�lta visszapislogni �ket. – Tapmancs… - kr�kogta, l�tv�n bar�tja d�bbent arc�t. – Mi… mi… t�rt�nt?

- Ember vagy �jra… legal�bbis azt hiszem… - lehelte Sirius. – De… hogyan?

- Nem tudom… - r�zta fej�t Remus. – Nem tudom.

- Ez… k�sz csoda – Sirius Lupin v�ll�ra tette a kez�t. – Val�di csoda.

- Sohasem hittem a csod�kban – suttogta Remus. – Soha.

- Akkor most kezdhetsz hinni benn�k, bar�tom – mosolygott Sirius.

- De… de… hogyan t�rt�nhetett mindez? – Remus Black kez�t szorongatta, mik�zben k�nnyek peregtek le az arc�n. – Hogyan?

- Nem tudom. Nyilv�n van valahol egy j�akar�d… vagy egy �rangyalod.

Lupin k�nnyein kereszt�l r�mosolygott bar�tj�ra, n�ma k�sz�netet k�ldve annak, aki ezt a csod�t m�velte vele.

* * * * *

Harry gondolataiba m�lyedve ballagott vissza a t�t�l. A nagyteremb�l kisz�r�d� zajokb�l �t�lve m�g mindig folyt az �nnepl�s. A fiatalember m�lyet s�hajtott, �s elindult az �sv�nyen a kast�ly fel�, amikor egy m�sik hang �t�tte meg a f�l�t… sz�ncseng�k.

Balra pillantva �szrevette, hogy az ist�ll�k k�zel�ben van. Hirtelen �tlett�l vez�relve elindult a rozoga �p�let fel�. Nem tudta volna megmondani, mi k�sztette r�, hogy odamenjen - egyszer�en csak ment.

Amint bel�pett, az �sszes r�nszarvas feln�zett, mintha �dv�z�ln�k.

- Sziasztok – sz�lt Harry halv�ny mosollyal. Odal�pett Rudolfhoz �s gyeng�den megpaskolta a nyak�t. Az �llat megb�kd�ste Harry kez�t az orr�val, melegs�get �s rokonszenvet sug�rozva. – Azt hittem, nem kedveltek engem – suttogta a fiatalember. – Azt hittem, mindig is ut�ltatok.

Nem mindig, csak amikor cs�nya dolgokat mondt�l r�lunk, r�nszarvasokr�l.

- Sajn�lom, tudom, hogy nem kellett volna – felelte Harry szomor� mosollyal. – Bocs�natot k�rek.

Nem t�rt�nt semmi, k�ly�k - v�laszolt egy r�nszarvasteh�n a szellemi kapcsolaton kereszt�l, amely �sszek�t�tte Harryt ezekkel az �llatokkal.

- T�nyleg… meg tudn�tok mondani… hogyan besz�lgethetek veletek most, hogy mugli lettem?

A k�pess�gnek, hogy valaki meg�rtsen minket, semmi k�ze a m�gi�hoz. Az �reg T�lap� is mugli, de nincs ember, aki n�la jobban �rtene minket.

Harry meglep�d�tt. – Azt hittem, Aberforth csak viccelt, amikor a Mikul�sr�l mes�lt. Azt hittem, hogy csak… tudj�tok… hogy amolyan bolond �regember… – K�r�ln�zett, hogy megbizonyosodjon, senki nem hallja, azt�n k�zelebb hajolt Rudolfhoz. – T�nyleg l�tezik a T�lap�?

Persze, hogy l�tezik - v�laszolt a legid�sebb r�nszarvas. Sosem hitt�l benne? Akkor sem, amikor kicsi gyerek volt�l?

- Nem igaz�n – r�zta fej�t Harry. – Nem olyan fajta gyerekkorom volt, amely engedett volna �lmodozni, t�nd�rmes�kben, vagy… a var�zslatban hinni.

Szomor�, hogy manaps�g megfosztj�k a gyerekeket a var�zslatban val� hit sz�ps�gt�l - felelte Rudolf. Mindenhol van m�gia… �s mindenkiben.

- Bennem ugyan nem – mondta Harry keser�en.

� dehogynem, benned is van - v�laszolta egy fiatal r�nszarvas. Tal�n nem �gy, ahogy r�gebben volt… de ott van benned. Nem a sejtjeidben, nem a v�redben, de… a sz�vedben, Harry Potter.

- Hogy �rted ezt…?

Miel�tt Rudolf v�laszolhatott volna, valaki megk�sz�r�lte a tork�t.

Harry megfordult �s tekintete az ajt�ban �ll� Draco Malfoyra esett.

- Mit akarsz?

- T�ged kereslek, Potter – felelte a sz�ke fi� h�v�sen. – Ginny agg�dik miattad.

- Igaz�n? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry. – Azt hittem, jobban el van foglalva veled, mint hogy tudom�st vegyen r�lam.

- Ha, ha. Ne l�gy nevets�ges – morogta Draco. – T�j�koztat�sodra k�zl�m, hogy t�ged szeret. Nem tudom mi�rt, mert egy�ltal�n nem �rdemled meg… de szeret.

- Jobban tenn�, ha elfelejtene – felelte Harry, �s elindult az ajt� fel�. El akart menni a m�sik fiatalember mellett, de Draco megragadta a karj�t.

- Meg fogsz hallgatni, Potter.

- Mi�rt k�ne meghallgatnom t�ged, Malfoy? Mi mondanival�d van sz�momra, mi? Fel akarsz v�gni vele, hogy megkaptad a feles�gemet? Nos, gratul�lok. Eressz az utamra! – Ezzel kit�pte a karj�t Malfoy mark�b�l �s kiviharzott az ist�ll�b�l.

- Nem fek�dtem le vele – sz�lalt meg Draco csendesen, m�gis el�g hangosan, hogy Harry meghallja.

Harry meg�llt, �s lassan megfordult. – Micsoda?

- Azt mondtam, nem fek�dtem le Ginnyvel. M�g meg se cs�koltam. Egy�ltal�n semmi sem t�rt�nt k�zt�nk.

Harry k�tked� arcot v�gott. – De… a meg�llapod�sotok…

- � �s �n fogad�st k�t�tt�nk. � nyert, �gy t�r�ltem az ad�ss�g�t.

- De val�j�ban nem ez�rt mondt�l le r�la, ugye? – Harry a pogrebin bund�ja zseb�be dugta a kez�t, �s igyekezett olyan k�z�mb�snek l�tszani, amilyennek csak b�rt. – Az�rt mondt�l le r�la, mert szereted.

Draco karba tette a kez�t. – J�l van, Potter, h�t legyen. Szeretem �t, semmi �rtelme tagadni. Soha nem is gondoltam komolyan azt az ad�ss�got. J� kifog�s volt, hogy vele j�jjek, vigy�zzak r� �s megv�djem, ha kell… Ha meghalt�l volna, akkor mindent elk�vettem volna, hogy Ginny az eny�m legyen, de… �gy �r�l, hogy �lsz. T�ged v�lasztott m�g akkor is, amikor �regember volt�l, mert… t�ged szeret. T�ged szeret �s senki m�st. – Tekintete tal�lkozott a Harry�vel, akit eg�szen megd�bbentett, hogy Draco mennyire �szint�nek t�nik. Semmi m�s nem l�tszott rajta, csak �szintes�g, f�jdalmas �szintes�g. – Szeretem �t, �s boldognak akarom l�tni… m�g ha egy olyan baleken m�lik is a boldogs�ga, mint te. �rdemeld ki a szerelm�t, Potter. Felejtsd el ezt a “�-a-francba-t�bb�-m�r-nem-vagyok-var�zsl�” nyavalyg�st �s menj vissza hozz�!

Harry tekintete Draco arc�ra tapadt. A hazugs�g nyomait kutatta rajta, de nem tal�lta �ket. Eleget halotta Malfoyt hazudni a Roxfortban, hallotta g�nyol�dni, l�tta m�sokat terroriz�lni… de ez�ttal nem terroriz�lt senkit. M�g csak nem is csapott be senkit. Sehol sem volt a szok�sos Malfoy-f�le g�nyos vigyor, a hideg sz�rke szemek sem csillogtak g�nyosan – valami eg�szen m�s csillogott benn�k. De mi is? B�tor�t�s? Elt�k�lts�g? Harry nem tudta megmondani, de biztosra vette, hogy ez nem az a tipikus ’�gyis-megkapok-minden-n�t-akit-csak-akarok’ pillant�s volt, amely gyakran �lt Draco arc�n. Nem, ez ink�bb ’�nk�nt-lemondok-a-n�r�l-akit-szeretek’ tekintet volt.

- Biztos vagy benne? – k�rdezte az ifj� Potter. – T�nyleg azt gondolod, hogy boldogg� tudom tenni, m�g �gy is?

- Komplett idi�ta vagy, ha k�telkedsz benne – Draco �that� pillant�st vetett Harryre. – Gyer�nk, mire v�rsz? Szaladj Ginny h�vogat� karjaiba!

Halv�ny mosoly t�nt f�l Harry arc�n, de m�g mindig nem mozdult.

- Figyelj, ha bel�m lenne szerelmes – folytatta Draco, – m�r r�g itt hagytalak volna az �nsajn�latban fetrengeni, de nem engem szeret, hanem t�ged, Ragy�sfej�. Akkor meg mi a fen�re v�rsz m�g???

Az eddigi halv�ny mosoly sz�lesedni kezdett Harry arc�n, m�gnem val�s�ggal ragyogott, mint a delel�n �ll� nap… �s Harry futni kezdett… majd hirtelen meg�llt �s visszafordult. – Nocsak Malfoy, tudsz te norm�lis lenni, ha akarsz! – �s ezzel elrohant.

- Ja… - s�hajtotta Draco, az ist�ll� ajt�f�lf�j�nak d�lve. – Norm�lis…

* * * * *

- Ginny! – rontott be Harry a nagyterembe. A di�kok nagy r�sze m�r elment lefek�dni.

- Harry! – ki�ltott�k a bar�tai meglepetten. Eg�szen elszoktak m�r att�l, hogy Harry a t�rsas�gukat keresi.

- Harry, mi t�rt�nt? – k�rdezte Ginny agg�dva.

- Elmondom, csak gyere… - Harry k�zen fogta a feles�g�t �s kivonszolta �t a teremb�l.

- Ez meg�r�lt? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Ron.

- Fogalmam sincs. De j�, hogy v�g�l el�ker�lt, nem gondolod? – tette hozz� Hermione.

- Nos… azt hiszem, holnap reggel megtudjuk – vont v�llat Aberforth. – Gyer�nk lefek�dni. – Jelent�s�gteljes pillant�st vetett Minerv�ra, aki csak az orr�t r�ncolta �s hat�rozottan NEM-et mondott.

* * * * *

- Harry, mi t�rt�nt? – lihegett Ginny, amint n�gy emelet l�pcs�fut�s ut�n bel�ptek Harry szob�j�ba. Sz�r� oldal�t tapogatta, �s agg�dva n�zett a f�rj�re. – J�l vagy?

- Igen, csod�latosan �rzem magam – Harry szorosan �t�lelte feles�g�t. – Nem mondhatom, hogy nem voltam m�g jobban, de… a fen�be is, olyan h�lye voltam! Sz�gyen, hogy egy csapat r�nszarvas �s Draco Malfoy kellett hozz�, hogy r�d�bbenjek!

- M�g mindig nem �rtem, dr�g�m – felelte Ginny. – Mi t�rt�nt? Mit mondott Malfoy?

- Azt mondta, hogy tiszta idi�ta vagyok.

- �s mi�ta �rdekel, mit mond Malfoy? – r�ncolta szem�ld�k�t a boszork�ny.

- Mi�ta megl�ttatott velem dolgokat, amikor vak voltam… mi�ta r��bresztett, hogy ha szeretsz, akkor semmi m�s nem sz�m�t… m�g a var�zser�m hi�nya sem. Semmi. – Ezzel mag�hoz szor�totta �s forr�n megcs�kolta a feles�g�t.

- T�nyleg tiszta idi�ta vagy, Harry Potter – vigyorgott Ginny, amikor sz�tv�ltak. – Idi�ta, mert Malfoy v�lem�ny�t kellett hallanod ahhoz, hogy �szre t�rj. Azt hiszem, megint az ad�sa vagyok Malfoynak.

- Ez�ttal keress valami m�st, hogy kiegyenl�tsd az ad�ss�got – vigyorgott Harry �s egy apr�cska cs�kot nyomott a fiatalasszony orr�ra.

- Pr�b�lok – nevetett Ginny, f�rje nyak�ba fonva karjait. – �s most, Mr. Potter… mit sz�nd�kozik tenni?

- Nem tudom… menj�nk h�embert �p�teni?

- Neeeem… m�r olvad a h� – felelte Ginny leh�zva a kab�tot Harry v�ll�r�l. – Nagyon is meleg van, tudod…

- Pontosan, nagyon meleg – suttogta Harry, Ginny bal f�l�t harapd�lva. – El se tudod k�pzelni, mennyire melegem van.

- Tal�n le k�ne vetned a ruh�idat – j�tt a javaslat.

- Nem is rossz �tlet, Mrs. Potter.

Az �jszaka k�zep�n Harry arra �bredt, hogy Ginny h�nykol�dik �lm�ban. Kiab�lt, hadon�szott a karj�val, mintha el akarna kergetni valamit, �s mondott valamit… m�ghozz� p�rszasz�ul.

- Gin �bredj! – r�zogatta gyeng�den Harry. A n� felnyitott a szem�t, leveg��rt kapkodva. – J�l van… csss… csak egy rossz �lom… - Mag�hoz �lelte az asszonyt �s gyeng�d cs�kot nyomott a hal�nt�k�ra.

- Megint az a r�m�lom… - suttogta a boszork�ny. – A visszat�r� r�m�lmom a k�gy�r�l, amellyel Malfoy �s �n k�zd�tt�nk.

- Milyen k�gy�? – k�rdezte Harry.

- Nos… amikor Malfoy �s �n a Durmstrangba j�tt�nk, egy nagy tengeri k�gy�val k�zd�tt�nk a Finn �b�lben.

- � – motyogta Harry. – Eml�kezett, hogy mit �lmodott / hallucin�lt, amikor eszm�letlen volt a t�d�gyullad�sa miatt. Ginnyt �s Drac�t l�tta egy h�mez�n, amint valamivel k�zd�ttek.

- Kicsit hossz� t�rt�net – folytatta Ginny, - de a l�nyege az, hogy akkor j�ttem r�…

- … hogy p�rszasz�j� vagy? – fejezte be a mondatot Harry.

- Igen – b�lintott a n�. – Draco szerint akkor lettem p�rszasz�j�, amikor fel�lesztett�l Ap�fisz f�kly�j�val. De… h�t honnan tudod?

- Hallottalak �lmodban p�rszasz�ul besz�lni. – mosolygott a f�rje. – �gy n�z ki, hogy ha el is vesztettem a m�gikus k�pess�geimet, m�g mindig meg�rtem a k�gy�k nyelv�t. Sikoltozt�l �lmodban.

- �s… mit sik�tottam? – f�szkel�d�tt be Ginny Harry karjaiba.

- Amennyire eml�kszem, arra k�rted a k�gy�t, hogy hagyja b�k�n Malfoyt.

- Azt mondtam?

- �h�m… - b�lintott Harry �s azt�n hirtelen fel�lt, mintha vill�m csapott volna bel�. – Ez az!

- Micsoda? – �s�tott Ginny, k�v�ncsian figyelve amint Harry mag�ra kapja a h�l�k�nt�s�t. – Hov� m�sz?

- A k�nyvt�rba! Mindj�rt j�v�k! – ki�ltotta a fiatalember izgatottan �s kirohant.

- Mi �thetett bel�? – t�n�d�tt Ginny, felh�zva h�l�ing�t. Most, hogy Harry elment, nem volt, aki meleg�tse.

* * * * *

Harry lesietett a l�pcs�n, �s kicsit f�zott, mivel nem viselt semmit a h�l�k�nt�se alatt.

Kinyitotta a k�nyvt�r ajtaj�t �s bel�pett. A teliholdnak k�sz�nhet�en a helyis�g f�ny�rban �szott, �gy Harrynek nem volt sz�ks�ge l�mp�ra vagy gyerty�ra.

Odasietett az idegen nyelv� r�szleghez.

- Angol-latin sz�t�r… Latin-orosz sz�t�r… Var�zsl� kalauz a hat�kony nyelvtanul�shoz… �, Mr. Kupor biztosan olvasta ezt a k�nyvet… K�nnyed�n n�met�l h�rom m�gikus l�p�sben… Aha! A p�rszasz� enciklop�di�ja… - Levette a k�tetet a polcr�l, le�lt egy asztalhoz �s lapozni kezdte a k�nyvet. Eml�kezett, hogy olvasta m�g a Roxfortban, de nem tudott felid�zni minden r�szletet… m�gis volt valami, amire halv�nyan eml�kezett… de nem volt benne biztos. Nem lehetett biztos.

A sz�ztizenharmadik oldalon v�g�l megtal�lta, amit keresett.

Az els� p�rszasz�j� p�r Mardek�r Malaz�r �s feles�ge Marcella Mardek�r volt. Tizennyolc gyermek�k sz�letett. �veken �t pr�b�lkoztak a fogamz�sg�tl�ssal, de nem j�rtak sikerrel, b�rmilyen b�jitalt vagy b�b�jt haszn�ltak is. Csak id�s korukra ismert�k fel, hogy hihetetlen term�kenys�g�k annak tudhat� be, hogy mindketten p�rszasz�j�ak. Ha k�t p�rszasz�j� szeretkezik �s az asszony nem v�rand�s �ppen, semmi sem akad�lyozhatja meg, hogy teherbe essen. Semmilyen b�jital, vagy var�zslat.

A Mardek�r h�zasp�r term�kenys�g-elm�let�t a m�sodik ismert p�rszasz�j� p�r, Gottfried �s Griselda Grindelwald (Grindelwald, a s�t�t var�zsl� �sei) esete bizony�totta be a tizenhatodik sz�zadban. Nekik “csak” tizen�t” gyermek�k sz�letett, de legal�bb tudt�k szokatlan term�kenys�g�k ok�t.

Mostan�ig t�bb p�rszasz�j� p�rr�l nincs feljegyz�s.

Harry megn�zte a k�nyv bor�t�j�t. 1995-ben adt�k ki. Teh�t �gy t�nik, Ginny �s � a harmadik ilyen p�r a teljes var�zsl�-t�rt�nelemben.

- Nagyszer�. Egyszer�en nagyszer� – s�hajtotta. – Ma �jjel nem haszn�ltunk �vszert… hogy fogom ezt megmagyar�zni Ginnynek? Nyilv�n m�ris… arrgghhhhh… - Becsapta a k�nyvet, �s �gy d�nt�tt, felviszi mag�val, hogy Ginny is elolvashassa. �gy k�nnyebb lesz elmagyar�zni neki a dolgokat.

Kiment a k�nyvt�rb�l �s jobbra fordult a sarkon, a l�pcs� fel�, amikor bele�tk�z�tt valakibe. Fen�kre esett, a k�nyv kirep�lt a kez�b�l, �s a h�l�k�nt�se sz�tny�lt.

A hely�re r�ntotta a ruh�t, azt�n lassan feln�zett, �s l�tta, hogy Mileta Krum vigyorog le r�.

- Mi�rt nem vagy �gyban az �jszaka k�zep�n? – k�rdezte Harry, �s �rezte, hogy v�rv�r�sre pirul.

- �n is ugyanezt k�rdezhetn�m – felelte a l�ny, aki l�that�an k�ptelen volt abbahagyni a somolyg�st.

- J�l van. Nem k�rdezlek, �s nem mondom el senkinek, hogy �jjel kett�kor l�ttalak a folyos�n, ha te is hallgatsz arr�l, amit l�tt�l.

- �ll az alku – vigyorgott a l�ny, �s elszaladt.

Harry lehajolt �s felvette a k�nyvet, meglehet�sen zavarban �rezve mag�t. Mit csin�lhat itt Mileta ilyen k�s�n? - t�n�d�tt.

�pp f�lfel� indult a l�pcs�n, amikor megint l�pteket hallott. Alig tudott elrejt�zni Nagy P�ter szobra m�g�, miel�tt Dennis Creevey viharzott le a f�ldszintre, �s elt�nt ugyanabban az ir�nyba, amerre Mileta.

Aha! - gondolta Harry vigyorogva A kis csirkefog�k v�g�l m�gis �sszej�ttek. Nagyszer�. Mileta legal�bb m�r nem fog a nyomomban j�rni.

Kiss� k�nnyebb sz�vvel m�szott fel a l�pcs�n, �s bel�pett a szob�j�ba. L�tta, hogy Ginny �bren v�rja.

- Nos? – fonta �ssze karjait a boszorka. – Merre j�rt�l?

- Ginny, nem fogod elhinni, mit tudtam meg… - kezdett bele Harry. Ledobta mag�t az �gyra �s �tny�jtotta a vastag k�nyvet. – Ezt olvasd el.

* * * * *

Ron m�r lement reggelizni, de Hermione m�g a szob�jukban volt, �s �ppen egy hossz� bejegyz�st �rt a napl�j�ba. Mindent le kellett �rnia, ami az elm�lt k�t h�tben t�rt�nt: az elrabl�sukat, hogy Harry elvesztette a var�zserej�t, Harryt mint �regembert, Drac�t �s Ginnyt, ahogy meg�rkeztek a megment�s�kre, Weasley�k �s Lucius felbukkan�s�t, a gonosz p�r hal�l�t, Harry mes�s visszav�ltoz�s�t fiatalemberr�, Aberforth csod�val hat�ros gy�gyul�s�t, az eljegyz�st… egyszer�en mindent.

�ppen egy mondatot akart hozz�f�zni a m�sodik pr�ba eredm�ny�r�l, amikor kopogtak.

Ajt�t nyitott �s s�gorn�j�t l�tta s�padtan �s idegesen, kez�ben egy vaskos k�nyvvel.

- Szia Gin, gyere be – Hermione betess�kelte Ginnyt. – Nyugtalannak l�tszol. Mi t�rt�nt?

- �n… p�rszasz�j� vagyok, Hermione. – mormolta a v�r�s haj� l�ny, lerogyva egy sz�kre.

- Micsoda? – Hermione szeme elkerekedett a meglepet�st�l.

- �n… biztosan akkor v�ltam p�rszasz�j�v�, amikor Harry visszahozta a lelkemet a t�lvil�gr�l… a Z�ld l�ng� f�klya seg�ts�g�vel – s�hajtotta Ginny. – Csak k�t hete j�ttem r�.

- �s? Mi�rt olyan borzaszt� ez? – k�rdezte Hermione. – Mi�ta Tudodki meghalt, nem hiszem, hogy vesz�lyesnek tartanak majd, csak mert p�rszasz�j� vagy.

- Nem ez a l�nyeg – Ginny kinyitotta a k�nyvet a 113-as oldalon, az asztalra tette s�gorn�je el�, �s r�mutatott egy bekezd�sre.

Miut�n Hermione befejezte az olvas�st, hitetlenked� arccal n�zett fel. – Teh�t ez�rt sz�letett meg Daniel, minden �vint�zked�s ellen�re.

- Igen – b�lintott Ginny, �s m�g mindig roppant idegesnek t�nt valami miatt.

- Mi aggaszt? – vonta �ssze szem�ld�k�t Hermione.

Ginny nyelt egy nagyot. – A kar�csonyi sz�netben nem estem teherbe, mert haszn�ltuk az… aj�nd�kodat – mondta kiss� elpirulva. – De m�lt �jjel…

- �! – lehelte Hermione. – �rtem. Az hiszed, hogy �ton van a harmadik Potter baba.

- Pontosan – b�lintott Ginny. – Van valami… valami b�b�j, amellyel biztosan megtudhatom, hogy igen, vagy nem?

- Nos… van egy… de nem tudom biztosan, hogy p�r �r�val a fogamz�s ut�n m�r m�k�dik-e. De egy pr�b�t meg�r.

- Akkor pr�b�ld meg – k�rlelte Ginny. – Tudni akarom… tudnom kell.

Hermione b�tor�t�an r�mosolygott s�gorn�j�re, felemelte a p�lc�j�t, azt�n a hegy�vel meg�rintette Ginny has�t. – Profero graviditas!

A p�lca v�g�b�l egy nagyon pici szikra bukkant fel, azt�n m�g egy… �s m�g egy.

Ginny pislogott, nem igaz�n �rtette, mit jelentenek a kis szikr�k, amelyek takaros h�romsz�g alakzatba rendez�dtek, �s a leveg�ben lebegtek. – Mit jelent ez?

- Azt jelenti… - Hermione a m�sik l�ny v�ll�ra tette a kez�t, – hogy m�g az �tlagn�l is term�kenyebb volt�l m�lt �jjel, bar�tn�m.

Ginny lepislogott a kis h�romsz�gre �s sz�d�lni kezdett. V�g�l �vatosan feln�zett Hermion�ra.

- Igen, Gin… h�rmas ikreid lesznek.

Hermione alig tudta elkapni Ginnyt, amint el�jult.

- H�… h�rmas ikrek? – h�rd�lt f�l Harry �s a homlok�ra csapott. – Atyavil�g!

- H�, Harry, n�zd a j� oldal�t! – sz�lt k�zbe Fred. – most nyugodtan lefekhetsz vele, nem kell agg�dni, hogy teherbe ejted.

- �… t�nyleg nagyon vigasztal� gondolat – horkant fel Harry.

- Egy kicsit sem �r�lsz, Harry? – k�rdezte Ginny k�nnyes szemmel.

Harrynek deja vu �rz�se t�madt - Ginny ugyanezt k�rdezte t�le az esk�v�j�k�n, amikor bejelentette neki Daniel �rkez�s�t. Akkor k�nnyen mondhatta, hogy el van b�v�lve, �s t�nyleg �gy is �rezte. Akkor m�g fogalma sem volt a csal�dj�ban el�fordul� kvibliket eredm�nyez� sajn�latos hajlamr�l.

Ginnyhez fordult, megfogta a kez�t �s felemelte az �ll�t, hogy a szem�be n�zhessen. – Nem mondhatom, hogy el vagyok b�v�lve, Gin, de hazudn�k, ha azt mondan�m, nem vagyok b�szke. Az eg�sz dolog kicsit… gyorsan t�rt�nt… de menni fog.

- �, Harry – Ginny a nyak�ba borult, �s arc�t Harry mellkas�ba temette – Persze, hogy menni fog… persze, hogy!

- Minden j�, ha j� a v�ge – vigyorgott George az �lelkez� p�rra.

- Nem hiszem, hogy ez a v�ge – r�zta fej�t Fred t�le szokatlanul komoly arccal. – Azt hiszem, ez csak a kezdet. �s rem�lem, hogy valami csod�latos dolog kezdete… m�g Harry var�zsereje n�lk�l is, annyira szeretik egym�st, hogy meg�rdemlik a boldogs�got.

- Fred, mi �t�tt bel�d? – Arthur meg volt lepve, hogy pajkos fia ilyen komolyan besz�l.

- Gondolkodtam, apa – vont v�llat Fred. – Az �letr�l… a szerelemr�l… meg mindenr�l. �s elhat�roz�sra jutottam.

- Mire? – k�rdezte Arthur �s George k�rusban.

- Szeretem Angelin�t. Azt akarom, hogy boldog legyen, �s �n boldogg� tehetem �t. – Kih�zta mag�t. – Teh�t asszem, megk�rem a kez�t.

George szeme majd kiugrott meglepet�s�ben. – Te? A megr�gz�tt aggleg�ny, megn�s�lsz?

- Mi�rt ne? – vont v�llat Fred. – F�rjre van sz�ks�ge, most, hogy j�n a gyerek. Szerinte el�g j� apa lenn�k.

- �s mi van velem? – k�rdezte George. – Az �n apai jogaimmal?

- Nos… volt egy mugli film egy kisl�nyr�l, akinek h�rom apja volt egyszerre. Ha � el tudott viselni h�rom ap�t, ez a gyerek is megbirk�zik kett�vel.

- Szeg�ny Angelina – s�hajtott Arthur.

- Nem besz�lve arr�l a szeg�ny k�ly�kr�l – tette hozz� somolyogva Ron.

* * * * *

Eb�d ut�n Malfoy�k elindultak haza. Lucius azt mondta, dolga van otthon Nagy-Britanni�ban, �s Draco is er�sk�d�tt, hogy sok elint�zni val�ja van.

Miel�tt hopp-porral t�voztak volna a T�ncol� Medv�be, Harry f�lrevonta Drac�t.

- H�, Malfoy!

- Mi van, Potter?

- K�sz�n�m.

- Tartsd meg a h�l�dat, Potter, �s tegy�l r�la, hogy Ginny boldog legyen. Csak ennyit akarok – mondta, �s elment.

Nyolc �rakor Harry kimentette mag�t a csal�dj�n�l �s bar�tain�l, �s a t� fel� vette az �tj�t. M�g egy utols� k�v�ns�ga maradt.

Most, hogy m�r tudott a h�rmas ikrek j�vend� �rkez�s�r�l, az eg�sz k�v�ns�g dolgot m�g nehezebbnek tal�lta, mint kor�bban.

Szerette volna visszakapni a var�zserej�t, de azt is akarta, hogy a fia var�zsl� legyen, �s azt is, hogy a j�vend� gyerekei var�zsl�k legyenek, de lehetetlen volt mindezt egyetlen k�v�ns�gban megfogalmazni.

K�l�nben sem mondhatta azt: “legyek var�zsl� �n �s a gyermekeim”, mert benne volt az “�s” sz�, �s az az �tkozott hal visszautas�tan� a k�v�ns�g teljes�t�s�t.

Tal�n haszn�lhatna olyan gy�jt�nevet, mint “csal�d”, de nem mondhatja azt “legyen az eg�sz csal�dom var�zsl�”, mert a csal�dj�ban a Dursley�k is benne vannak. Ha Petunia �s Vernon is var�zsl�kk� v�ln�nak, az biztosan a vil�g v�g�t jelenten�!

Ha azt mondan�, “legyen var�zsl� minden kvibli a csal�domban” m�g mindig nem haszn�lna neki mag�nak, mivel � nem volt kvibli. A kviblik var�zsl� sz�l�k m�gia n�lk�li gyermekei, de Harry var�zsl�nak sz�letett, csak k�s�bb vesztette el a var�zserej�t.

Harry sosem hitte volna, hogy egy k�v�ns�g megfogalmaz�sa ennyire bonyolult lehet.

Azt sem mondhatja “tedd az �sszes Pottert var�zsl�v�!” mert ebben csal�di n�v van, �s az is tilos. Az els� k�t k�v�ns�gban a kedvezm�nyezettet Aberforthk�nt �s Remusk�nt kellett megneveznie, �s nem Aberforth Dumbledore-k�nt �s Remus Lupink�nt. A csal�di n�v nem enged�lyezett.

�tkozott megk�t�sek! Harry beler�gott egy szikl�ba.

- H�, hagyod b�k�n azt a szeg�ny k�vet?! B�ntott t�ged, vagy mi? – sz�lalt meg az aranyhal, amint oda�szott a parthoz.

- Semmi k�z�d hozz�, hogy melyik k�vet rugdosom – vetette oda Harry.

- Siker�lt kital�lnod az utols� k�v�ns�godat? – �rdekl�d�tt a hal.

Harry s�hajtott, ledobva mag�t a szikl�ra. Nyomorultul �rezte mag�t, egyszer�en nem tudott olyan k�v�ns�got kital�lni, amivel teljesen el�gedett lehetne.

Tudta, hogy �ldozatot kell hoznia… �s a gyermekei�rt meg is fogja tenni.

- J�l van, aranyhal. A harmadik k�v�ns�gom: minden lesz�rmazottamnak legyen var�zsereje.

- Biztos vagy benne? – k�rdezte a hal agg�d� arckifejez�ssel (Harryt meglepte, hogy a hal egy�ltal�n k�pes arckifejez�sekre). – Eg�szen biztos vagy benne, hogy ez a k�v�ns�god megfelel� megfogalmaz�sa? Nem akarod ink�bb visszakapni a var�zser�det?

Harry megr�zta a fej�t. – �n elvagyok var�zser� n�lk�l… valahogy. A gyerekeim sokkal fontosabbak nekem. Azt akarom, hogy teljes�tsd a k�v�ns�gomat, ahogy mondtam. – Harry nem �rtette, mi�rt kritiz�lja a k�v�ns�g�t a hal. – Nem k�v�nhatom az �n var�zser�met �s az �v�k�t is egyszerre, igaz?

- Most, hogy mondod… - a hal t�prengeni l�tszott egy ideig, - …nem. T�nyleg nem �ll�thatod �ssze a k�v�ns�got �gy, hogy mind te, mind a gyerekeid var�zsl�k legyetek. De nem �gy �rtettem. Igaz�n azt akarod, hogy minden ut�dodnak legyenek var�zsk�pess�gei?

- Persze, hogy azt akarom! – Harry felugrott. Most m�r t�nyleg inger�lt volt. Micsoda dolog, hogy a hal meg akarja gy�zni, arr�l mit tegyen?! El�g egy�rtelm�en megmondta a k�v�ns�g�t, nem?

- Rendben – egyezett bele a hal. – Legyen. – Ezzel elt�nt a v�zfelsz�n alatt, de egy pillanattal k�s�bb egy gy�ny�r�, v�r�s haj� n� emelkedett ki a t�b�l.