A Roxfortban, ugyanazon az est�n

Argus Frics d�h�s volt. K�t mardek�ros bet�rt egy lez�rt szob�ba a f�ldszinten, hogy egy szigor�an tiltott b�jitalt k�sz�tsen, amely persze f�lrobbant, �s bemocskolta a sz�p nefelejcsk�k falat. A sz�ban forg� helyis�g �resen �llt, mi�ta Harry Potter �s feles�ge elv�gezt�k az iskol�t. �res volt, eltekintve az �vsz�zados pergamenk�nyvt�l.

Frics k�r�ln�zett a szob�ban �s m�rge percr�l percre n�tt. Valami s�rg�s, ny�l�s ragacs �ppen lecs�p�gni k�sz�lt a falakr�l �s a mennyezetr�l, hogy beszennyezze a padl�t is.

A k�nyvet kiv�ve, amelyet er�s b�b�j v�dett a port�l �s egy�b piszokt�l, semmi sem maradt tiszta a szob�ban.

Frics felkapott egy rongyot, belev�gta egy teli v�d�r Mrs. Skower-f�le Var�zskosz-elt�vol�t�ba, �s elkezdte lemosni a falakat.

- Ezeket a di�kokat ki kellene csapni, �desem! – morogta oda Mrs. Norrisnak, amint a macska megszagolt egy s�rg�s t�cs�t a padl�n �s undorodva ny�vogott.

A gondnok annyira elmer�lt munk�j�ban �s m�rg�ben, hogy fel sem t�nt neki, amikor a m�gikus penna beleugrott a k�k tint�t tartalmaz� �vegbe, �s korcsoly�zni kezdett a pergamenen.

Ha Mrs. Norris nem h�vta volna fel r� a figyelm�t, Frics nem is vette volna �szre.

- Argh, egy �jabb roxforti di�k… - horkantott fel. – Na, l�ssuk… nem mintha �rdekelne, de…

Odas�t�lt a pergamenk�nyvh�z, �s szeme elkerekedett a meglepet�st�l, amint elolvasta a penna �ltal le�rt nevet.

- Ez lehetetlen! Az a k�ly�k kvibli! Kvibli, ak�rcsak �n! – h�rd�lt fel. – De ez az �tkozott k�nyv soha nem t�ved! – Beler�gott a f�b�l k�sz�lt emelv�nybe, amelyen a k�nyv �llt. – �tkozott, �tkozott k�nyv! – A d�h elhom�lyos�totta a l�t�s�t �s elm�j�t, tehetetlens�g�ben t�pni kezdte a haj�t, v�g�l pedig kiszak�totta azt a bizonyos lapot a k�nyvb�l. – Rohadt k�nyv! – kiab�lta, �sszegy�rte a pap�rt, �s apr� darabokra t�pkedte. – �tkozott…

- Frics! Mi – az – �rd�g�t - csin�l?

Argus lihegve megfordult, �s Piton professzort l�tta meg az ajt�ban. – �n csak…

- Csak arra k�rtem, hogy takar�tsa ki a helyis�get, Frics, nem arra, hogy l�rm�zzon… mit csin�l? – Perselus bel�pett, �s azonnal �szrevette a f�ktelen d�h�t a gondnok szem�ben. – Maga kit�pett egy lapot a pergamenk�nyvb�l? De h�t mi�rt?

Frics m�g mindig nem v�laszolt, val�s�ggal fojtogatta a d�h.

- Reparo! – Perselus a f�ld�n hever� pap�r-fecnikre szegezte a p�lc�j�t. A lap azonnal egy darabba �llt �ssze, visszar�ppent a k�nyvbe, �s nyom n�lk�l beillesztette mag�t, mintha sosem t�pt�k volna ki. – Most m�r igaz�n �rdekel mi az, ami ennyire f�lingerelte mag�t – sz�lt a b�jitaltan tan�r a k�nyvh�z l�pve.

Szeme elkerekedett meglepet�s�ben. – Hogyan lehets�ges ez? Az a gyerek kviblinek sz�letett!

- Ez az! – b�logatott buzg�n Frics. – El se tudja k�pzelni, mennyire �r�ltem, amikor megtudtam, hogy a nagy Harry Potter fia kvibli! – ki�ltotta megsz�llottan a gondnok. – Az volt �letem legcsod�latosabb napja!!! �s most… Ezt nem tudom elhinni! Nem tudok belenyugodni! – �jra beler�gott az emelv�nybe. – Az �let olyan rohadtul igazs�gtalan!

- Nyugodjon meg, Frics, gondolkodnom kell – mondta Piton a sorra n�zve, melyet a penna �rt:

Daniel Leonard Potter, sz�letett 2000. �prilis 5-�n, sz�l�k: Harry James Potter �s Virginia Potter

- K�l�n�s… roppant k�l�n�s – suttogta. – Mi�rt �rta a penna a mai napot, amikor az a gyerek a m�lt ny�ron sz�letett? �s hogyan lett bel�le var�zsl� ilyen hirtelen? – Undorodva r�ncolta az orr�t. – �hh, m�g egy Potter, akit tan�tanom kell majd…

* * * * *

Harry �mulattal n�zte a n�t. Gy�ny�r� sz�p volt, �s valahogy hasonl�tott az � Ginnyj�re. – Ki… kicsoda �n?

A v�r�s haj� n� nem felelt. A v�zben �llt, ruh�ja �s haja csurom v�z volt, m�g � maga a kez�t b�multa �s az arc�t tapogatta… l�that�an k�ptelen volt megsz�lalni.

Harry l�tta, hogy nincs olyan �llapotban, hogy besz�lgessen, �gy odament �s kez�t ny�jtotta neki. A n� elfogadta a seg�t� kezet �s hagyta, hogy Harry kih�zza �t a t�b�l, majd beburkolja pogrebin bund�j�ba.

- K�sz�n�m – suttogta v�g�l.

- Sz�vesen – mosolygott r� Harry. – Kicsoda �n?

- �n… �n…

- Desideria! – ki�ltott fel egy hang m�g�tt�k. Megfordultak �s Aaront l�tt�k elk�pedt arccal szaladni fel�j�k. Amint oda�rt hozz�juk, szorosan karjaiba z�rta az asszonyt, �s hangosan zokogott. – Des… �, Des, azt mondt�k, meghalt�l! Hol volt�l ennyi ideig?

- A… Aaron… - dadogta a n�, �gy kapaszkodva bel�, mint a fuldokl�. – ���, Aaron… - � is s�rt, k�nnyei �sszevegy�ltek az arc�r�l cs�p�g� v�zzel. – Nem fogod… nem fogod elhinni, ha elmondom…

- Mit? Mit dr�g�m?

- A fiv�red… meg�tkozott engem – szipogta a n� – Mert visszautas�tottam �t. �tv�ltoztatott… aranyhall�, �s arra k�rhoztatott, hogy az id�k v�gezet�ig a t�ban �ljek…

- De akkor… hogyan? Hogyan v�ltozt�l vissza? – k�rdezte f�rje szorosan �lelve �t.

- Ez a fiatalember – Desideria Harryre mutatott, – szabad�tott ki.

- �n? – pislogott Harry. – Hogyan?

- Arra voltam �tkozva… hogy aranyhalk�nt �ljek, �s k�v�ns�gokat teljes�tsek… am�g olyan valaki nem fog ki, aki �nzetlen… valaki, aki m�soknak k�v�n boldogs�got, �s nem saj�t mag�nak… M�r-m�r feladtam a rem�nyt… kezdem azt hinni, hogy nem l�tezik ilyen ember… azt�n j�tt�l te – mosolygott r� Harryre. – K�sz�n�m. K�sz�n�m, hogy ilyen nagylelk� volt�l… a gyermekeid �s a bar�taid ir�nti szereteted szabad�tott fel… �s adott vissza az �n Aaronomak. – Odafordult a f�rj�hez. – T�nyleg… hogy lehetsz m�g �letben tizenegy �vsz�zad ut�n?

- Ez hossz� t�rt�net, dr�g�m. Hadd mondjam el k�s�bb. Most menj�nk, �s ker�ts�nk neked valami sz�raz ruh�t. – Amint elindultak a kast�ly fel�, Harry �gy �rezte, valami hihetetlen melegs�g �nti el a sz�v�t. M�g egy p�r, akit � seg�tett a boldogs�ghoz… a gondolat nagy-nagy el�gedetts�ggel t�lt�tte el. Annyira el�gedett volt, hogy csaknem elfeledte elvesztett var�zserej�t, amelyet m�r soha t�bb� nem kaphat vissza…

- Micsoda? Halk�nt �lt a t�ban? – k�pedt el Hermione, amint Desideria t�rt�net�t hallgatt�k a tan�riban.

- �s k�v�ns�gokat teljes�tett? – v�gott k�zbe Ron. – Csak ki kellett fogni �nt, �s mindent megtett, amit mondtak?

- Igen – b�lintott Desideria.

- �s Harry felszabad�totta mag�t… - suttogta Ginny k�nnyes szemmel. – Felszabad�totta az �nzetlens�g�vel…

- M�g mindig nem tudom elhinni, hogy Harry mentette meg az �letemet! – r�zta fej�t Aberforth. – Nagyszer� fi�. Csod�latos bar�t.

- �s Lupin professzor rendbej�tt? – v�gott k�zbe Fred. – M�r nem v�rfarkas?

- T�bb� m�r nem v�rfarkas – b�lintott az egykori hal.

- Harry, igaz�n sz�lnod kellett volna r�la – sz�lalt meg Ron. – Nekem is lett volna h�rom k�v�ns�gom…

- Ja… - b�lintott George. – El�sz�r is k�v�nhattad volna, hogy a gyerekeid Hermione orr�t �r�k�lj�k.

A tan�ri szob�t nevet�s t�lt�tte be, egyed�l Viktor Krum nem nevetett. M�g mindig rem�nytelen�l szerelmes volt Hermion�ba, ugyanolyan rem�nytelen�l, ahogy Draco szerette Ginnyt.

- Csak azt nem �rtem, Harry mi�rt nem besz�lt a h�rom k�v�ns�gr�l – jegyezte meg George.

- Nem akarta, hogy tudj�tok, kinek seg�tett… - mondta Desideria, Aberforth-h�z fordulva. M�g azt sem akarta, hogy maga megtudja, hogy megmentette az �let�t az els� k�v�ns�ggal.

- A mi Harrynk t�ls�gosan szer�ny – jelentette ki Fred.

Ginny hamarosan kimentette mag�t �s felment a szob�jukba.

Ott tal�lta Harryt, az ablakp�rk�nyon �lve.

- Mire gondolsz? – k�rdezte a boszorka.

Harry r�n�zett, tekintete csupa �rzelem volt. – K�l�n�s… az �let olyan k�l�n�s, nem, Gin?

- Mi�rt? – k�rdezte a n�, le�lve f�rje mell�.

- H�t… �gy t�nik, vel�nk minden megt�rt�nik – mondta Harry, �s kin�zett a parkra. A megmaradt h�foltok csillogtak a holdf�nyben.

- Ez igaz – b�lintott a n�, megfogva f�rje kez�t. – De nem csak rossz dolgok t�rt�ntek vel�nk. V�g�l minden rendbe j�tt.

- Ja – felelte Harry szomor� mosollyal. – Legal�bb a csal�dunk nem hullott sz�t. �jra egy�tt vagyunk… m�g vil�g a vil�g.

- Igen, �s egy�tt fogunk meg�regedni, n�zz�k majd tizen�t gyerek�nket, negyvenh�t unok�nkat, �s sz�zegy d�dunok�nkat magunk k�r�l – vigyorgott r� Ginny �s megpuszilta az arc�t.

- Hm… tizen�t gyerek? Nem sok az egy kicsit?

- Akkor tizenn�gy – Ginny belef�szkelte arc�t a f�rje v�ll�ba.

- �s mindannyian boszork�nyok �s var�zsl�k lesznek – tette hozz� Harry. – Nem kell agg�dni t�bb�.

- Ez volt a harmadik k�v�ns�god, ugye? – Harry b�lintott. – Pedig azt sem b�nn�m, ha minden gyerekem mugli lenne, felt�ve, ha te lenn�l az apjuk – mondta Ginny.

- M�lt ny�ron m�g m�s v�lem�nyed volt err�l – eml�keztette Harry.

- Az�ta sok minden t�rt�nt, sz�vem. R��bredtem, hogy a m�gia nem minden. A szeretet sz�m�t igaz�n, nem a m�gikus k�pess�gek.

Harry megcs�kolta Ginny feje b�bj�t. – �r�l�k, hogy �gy gondolod, Gin… �, alig v�rom, hogy �jra l�ssam Lilyt �s Dant!

- Ak�rcsak �n. Anya rem�lhet�leg gondjukat viselte.

- �desany�d? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry. – Azt hittem, Sirius vigy�z r�juk.

- Nem. Apa elvitte a gyerekeket az Od�ba, mert Sirius nem volt otthon, mint rendesen. Nem sokat l�ttam, miel�tt idej�ttem…

- K�v�ncsi vagyok, hol lehetett eg�sz id� alatt… - tette hozz� Harry.

- Ha j�l halottam, Roxmortsban – vont v�llat Ginny. – De, mi�rt…?

- Roxmortsban? – kuncogott Harry. – Akkor azt hiszem, �n tudom, mi�rt t�lt�tt ott annyi id�t…

Lefekv�s el�tt �sszecsomagolt�k a holmijukat az angliai vissza�tra.

�gy volt, hogy Szentp�terv�rra mennek hopp-porral, azt�n Arthur �s az ikrek hoppan�lnak haza. Hermione �s Ginny v�rand�sak l�v�n, nem akart�k a hoppan�l�st megkock�ztatni, �gy Ronnal �s Harryvel egy�tt mugli vonattal utaznak majd Franciaorsz�gba, azt�n komppal �tkelnek a La Manche csatorn�n.

Ginny csomagolta be Harry b�r�ndj�t is, mondv�n, hogy f�rje �gyis csak �sszegy�rn� a ruh�it. Harry nem ellenkezet. K�l�nben is, Ginny jobban �rt az ilyesmihez. Harry el�szedte a holmij�t a szekr�nyb�l, adogatta a feles�g�nek, hogy sz�pen tegye el a b�r�ndbe. Mikor m�r majdnem ki�r�tette a fi�kjait, kitapintott valamit egy als�nadr�g kupac alatt. Valami sima �s hossz�k�s dolgot. A var�zsp�lc�j�t. S�hajtva el�h�zta a fi�kb�l �s megforgatta a kez�ben. Amikor Ginny megl�tta, mi van n�la, odal�pett hozz� �s h�tulr�l �tkarolta. A fiatalember h�l�s volt a gesztus�rt, de m�g mindig �rzett egy kis �ress�get… mintha a sz�ve is ki�r�lne, ahogy a fi�kok.

- Tedd ezt is a t�bbihez – adta �t a p�lc�t Ginnynek. – Sz�p eml�k lesz…

* * * * *

M�snap reggel a Weasley �s Potter csal�d b�cs�t mondott a Durmstrangban marad�knak. Ginny �r�lt, hogy visszamehet a gyermekeihez, az ikrek izgatottak voltak, hogy l�thatj�k Angelin�t (�, igen mindketten!) Arthur pedig alig v�rta, hogy l�thassa Mollyt �s az unok�it. Hermione viszont kiss� agg�dott a korai hazautaz�s miatt, mivel annak idej�n meg�g�rte McGalagonynak, hogy garded�mot j�tszik mellette a tusa v�g�ig.

- Csak menjen, Hermione – vigyorgott r� Aberforth. – Minnie-re m�r nem kell vigy�zni… m�r itt vagyok neki �n!

Minerva kiss� elpirult �s kuncogott. – Menj csak, Hermione. Igaz�n. Pihenned kell a t�rt�ntek ut�n. Menj haza �s vigy�zz magadra �s a bab�kra.

- McGalagony professzornak igaza van, dr�g�m – Ron �tkarolta Hermione v�ll�t. – Amint haza�rt�nk, j�rni kezd�nk a Szent Mung�ba a TGO-ra.

- TGO? – vonta �ssze szem�ld�k�t a kismama.

- Terhes Gondoz�si Oszt�ly – felelte Ron. – Csak p�r h�napja nyitott�k, de m�ris nagyon sikeres. A v�rand�s boszork�nyok megtanulhatnak ott minden sz�ks�ges dolgot, a reggeli rosszull�t elleni b�jital k�sz�t�s�t�l a f�jdalomcsillap�t� b�b�jokig…

- B�rcsak �n j�rhattam volna egy ilyen oszt�lyra az els� k�t terhess�gemmel – vigyorgott Ginny. – De most m�g megtehetem. Fel kell k�sz�ln�m a h�rmas ikrekre. – Has�ra tette a kez�t. – M�g mindig nem tudom elhinni… h�rom gyerek egyszerre…

- El fogod hinni, amikor az eg�sz Black udvarh�z gyereks�r�st�l zeng majd, �s az se tudod, mihez kapj el�sz�r, tiszt�ba tedd-e �ket, vagy a reggeli tej�ket meleg�tsd, vagy orvost h�vj a f�rjecsk�dhez, aki m�r megbolondult – jegyezte meg George.

- Micsoda �g�retes kil�t�sok – r�ncolta az orr�t Ginny. – Azt hiszem fel kell venn�nk m�g egy vagy k�t h�ziman�t, k�l�nben nem tudunk mindent ell�tni az �t gyerek k�r�l. Te pedig George k�nnyen besz�lsz, te r�s�zod a gyerekedet Fredre.

- Nem eg�szen – felelte George. – Megbesz�lt�k Freddel a dolgot �s elhat�roztuk, hogy megosztjuk a sz�l�i feladatokat.

- �s mit gondolsz, Angelina mit sz�l majd ehhez? – k�rdezte Ginny.

- Nos… szerencs�je lesz, hogy mindkett�nket megkap – kacsintott r� George, �s felkapta a csomagj�t.

- Els�nek te menj, Fred – vez�nyelt Arthur �s Fred A T�ncol� Medv�be! ki�lt�ssal a l�ngok k�z� l�pett.

Mire Harry le�rt a tan�riba a kandall�hoz, Arthur, a Weasley fi�k �s Hermione m�r elmentek. � b�r�k�nt maradhatott volna a Durmstrangban, de var�zsereje h�j�n ennek nem l�tta �rtelm�t. M�sr�szt t�ls�gosan kimer�lt volt az elm�lt hetek esem�nyeit�l. Egy kis nyugalomra volt sz�ks�ge. �gy d�nt�tt, hogy majd a harmadik pr�b�ra visszaj�n - vonattal Szentp�terv�rig, �s hopp-porral a kast�lyba. De a harmadik pr�ba csak j�niusban lesz…

- McGalagony professzor… Aberforth… - Harry ledobta a poggy�sz�t, Minerva pedig any�skodva �t�lelte, majd az �reg var�zsl� ragadta meg a kez�t �s megr�zta.

- Vigy�zzon mag�ra Mr. Potter… �s te is vigy�zz r�, Ginny! – sz�lt Minerva, k�nnyes szemmel.

- Vigy�zni fogok – mosolygott Ginny, �s a l�ngokba l�pett. – Viszontl�t�sra!

- Vigy�zz magadra, k�ly�k, �g�rd meg, hogy vigy�zol! – Aberforth k�nnyes szemmel egyre csak r�zta Harry kez�t.

- Vigy�zok, Aberforth. Te is vigy�zz magadra �s a tan�rn�re – Harry r�vigyorgott a zsebkend�j�t gy�r�get� McGalagonyra. – Ok�, akkor megyek.

Amint bel�pet a kandall�ba, k�szen a T�ncol� Medv�be! ki�t�sra, meghallotta, hogy valaki a nev�n sz�l�tja.

Megfordult, �s a liheg� Aaront l�tta berontani a tan�ri szob�ba. A viking var�zsl�t a feles�ge k�vette, oldal�ra szor�tott k�zzel.

- Haaa-aarry… - kapkodott leveg��rt Aaron. – H�la… h�la az �gnek, hogy m�g itt vagy… Hogy k�pzelted, hogy elm�sz… b�cs�z�s n�lk�l?

- Azt hittem, el�gg�… ���… el vannak foglalva egym�ssal… - vont v�llat Harry. – Be kell p�tolni az elvesztegetett id�t… egy eg�sz �vezredet.

- T�nyleg el voltunk foglalva… de nem azzal – lihegett Desideria. – Mi… mi aj�nd�kot szeretn�nk adni neked, Harry.

- Aj�nd�kot? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry. – Nincs sz�let�snapom.

- Mi… szeretn�nk adni valami… aj�nd�kot, h�l�nk jel��l – mondta Aaron.

- Igen – b�lintott a feles�ge. – Meg szeretn�nk mutatni, mennyire h�l�sak vagyunk, ami�rt visszaadt�l minket egym�snak, Harry.

- De… - Harry megpr�b�lt tiltakozni.

- Nincs semmi, de – v�gott k�zbe Aaron. – Hadd magyar�zzuk el. Desideria �s �n… nagy hatalm� var�zsl�k vagyunk… az er�nk az egys�g�nkben rejlik. R�gen, amikor egy�tt voltunk, legy�zhetetlenek voltunk. Nem volt olyan, amit ne tehett�nk volna meg, �s senki sem �rthatott nek�nk. A fiv�remnek azonban siker�lt elv�lasztani minket, ravaszs�ggal �s hazugs�gokkal… k�l�n-k�l�n m�r kor�ntsem voltunk olyan er�sek, mint egy�tt. Az engem �s Desideri�t �sszek�t� var�zslatot Anor gonoszs�ga sajnos megt�rte. De a m�lt �jjel helyre�ll�tottuk. Egy �rva percet sem aludtunk… - Harry a p�r arc�ra n�zve meg�llap�totta, hogy t�nyleg kimer�ltnek t�nnek �s karik�s a szem�k. F�radts�guk ellen�re is valami �teri f�ny izzott a tekintet�kben - olyan f�ny, amely nem volt ott el�z� este.

- �rtem – b�lintott a fiatalember. – Teh�t… �jra egyes�ltetek a m�gi�ban. Ez t�nyleg… szuper.

- Szuper? – pislogott Aaron. – Att�l tartok, nem �rtem ezt a kifejez�st.

- �gy �rtem… �r�l�k a boldogs�gotoknak – felelte Harry.

- Pontosan ez az, boldogok vagyunk – mosolygott r� Desideria. – �s adni akarunk egy kicsit a boldogs�gunkb�l.

Harry a homlok�t r�ncolta. �tadhat� boldogs�g? Sose hallott ilyesmir�l. Vajon olyasmi lehet, mint a vid�t� b�b�j? – Att�l tartok… nem �rtem.

Aaron �s Desideria egym�sra n�zett, arcukon sz�les mosoly t�nt f�l. Harry egyikr�l a m�sikra pillantott, de k�ptelen volt megfejteni arckifejez�s�ket. �gy t�nt, mintha telep�ti�val besz�lgetn�nek. Harry figyelte, amint megp�ccintett�k a p�lc�jukat, �ssze�rintett�k a hegy�t �s a restituo vium magicae var�zsig�t mormolt�k. Az �rintkez� p�lcav�gek hatalmas, szikr�z�, feh�ren izz� g�mb�t bocs�tottak ki, amely mintha foly�kony krist�lyb�l, vagy �tl�tsz� h�pelyhekb�l lett volna… k�pr�ztat�an sz�p volt.

Harry a szipork�z� f�nyg�mb puszta l�tv�ny�t�l is �gy �rezte, hogy boldogs�g �nti el a sz�v�t - olyan boldogs�g, amelyhez foghat�t nem �rzett soha… b�r a szikr�z� anyag m�g hozz� sem �rt.

Aberforth �s McGalagony is �mulattal n�zt�k a jelens�get. Minerva a jegyese kez�t szorongatta, amint Aaron �s Desideria lassan felemelt�k egyes�tett p�lc�ikat, Harryre mutatva vel�k.

Egy szemvillan�s alatt t�rt�nt: a vak�t� feh�r f�nyg�mb �st�k�ss� v�ltozott, �s bes�v�tett Harry test�be. Ugyanabban a pillanatban a fekete szak�llas var�zsl� �s v�r�s haj� feles�ge dehoppan�lt. Nagyon nagyhatalm� var�zsl�nak kellett lenni�k ahhoz, hogy a Durmstrang hoppan�l�s-g�tolt ter�let�t ilyen m�don elhagyj�k.

Minerva leveg��rt kapott, �s a kandall�sz�nyegen, a pattog� l�ngok el�tt �jultan fekv� Harryhez futott.

- Mr. Potter! Harry! – sik�totta �s gyeng�den megpaskolta a fiatalember arc�t, hogy mag�hoz t�r�tse.

- K�ly�k! – kiab�lta Aberforth a f�l�be, olyan hanger�vel, hogy Harry egy r�ndul�ssal mag�hoz t�rt.

- Mi van? – zavarodottan n�zett k�r�l. – Mi t�rt�nt? Hol van Aaron �s a feles�ge?

- Elmentek – sz�lalt meg Minerva. – De… valamit csin�ltak mag�val…

- Ja… - Harry megtapogatta a fej�t. – Val�sz�n�leg fejbe v�gtak egy baseball-�t�vel… ���… - sz�d�lve fel�lt.

Hirtelen valaki kirobbant a kandall�b�l �s az �l�ben landolt.

- Ginny! – ki�ltotta. – Mi�rt j�tt�l vissza?

- Harry! – feles�ge zokogva vetette mag�t a nyak�ba.

- Mi t�rt�nt? – Harry kiss� elh�z�dott, de csak annyira, hogy a n� arc�ba n�zhessen. – Mi t�rt�nt?

- Harry! – Ginny felemelte a jobb kez�t. – N�zd!

- N�zzek? Mit? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Harry.

- A gy�r�t!

Harry szeme elkerekedett. Ginny gy�r�j�n �jra izzott az �kk�. Len�zett a saj�t kez�re - az � �kk�ve is par�zslott.

Ez csak egyet jelenthetett: �jra var�zsl� volt.