2000. december 10.

A Roxforti nagytermet ism�t esk�v�re d�sz�tett�k fel, ez�ttal Minerva �s Aberforth esk�v�j�re. R�zsasz�n vir�gf�z�rek f�ggtek a mennyezetr�l �s var�zslatos muzsika sz�lt valahonnan. A terem t�mve volt, legink�bb roxfortos di�kokkal, de sok megh�vott is elj�tt.

- El se tudom hinni, hogy az �reg Minerva f�rjhez megy – mosolygott a feles�g�re Bill Weasley.

- Igen. Natyon vicces – b�lintott Fleur, egy�ves kisl�ny�val, Yvette-tel az egyik karj�n. A m�sik keze, Gabrielle h�ga v�ll�n nyugodott.

- �n nem tartom viccesnek – jelentette ki Hermione. – Ink�bb… sz�pnek… csod�latos, hogy a szerelem b�rmilyen korban meg�rintheti az embert.

- Ja… - vigyorgott Ron. – Tudod, mit? Azt szeretn�m l�tni, amint Piton professzor elveszi Trelawneyt.

- �, az a szeg�ny Piton professzor! – nevetett Hermione.

- Szeg�ny Trelawney professzor! – v�gott vissza Ron.

- Nos, nem hiszem, hogy valaha h�zasodni l�tjuk Pitont – r�zta fej�t Bill. – T�nyleg, igazak a pletyk�k Lupin eljegyz�s�r�l?

- Azok h�t. De azt hiszem, Harry vagy Sirius t�bbet tudna mondani err�l – vont v�llat Hermione. – �n csak annyit tudok, kider�lt, hogy Lupin professzor Stella Sinistra tan�rn�be szerelmes, mi�ta egy�tt j�rtak az iskol�ba. De amikor a n� megtudta, hogy Remus v�rfarkas, elhagyta �t… Most, hogy �jra norm�lis ember, Stella bevallotta, hogy m�g mindig szereti. K�l�nben Lupin is nagyon megv�ltozott… m�r nem olyan f�l�nk. �gy n�z ki, hogy szeret t�rsas�gba j�rni… minden bulin ott van, nevet �s tr�f�lkozik… r� sem ismern�tek, de igaz�n. Micsoda v�ltoz�s! De k�ts�gtelen, hogy igaz�n meg�rdemel egy kis boldogs�got.

- Nagyszer�… az�rt k�r, hogy Sinistra professzornak nem lesznek �des kis v�rfarkas k�lykei. – somolygott Ron.

- Ha-ha. Mit sz�ln�l, ha Viv �s Val lenne v�rfarkas? – vonta �ssze szem�ld�k�t Hermione.

- Nos… hagyn�m, hogy te tedd �ket tiszt�ba minden teliholdn�l – felelte f�rje vigyorogva.

- Nem mintha m�sk�l�nben t�l gyakran cser�ln�d a pelenk�jukat, Ronald Weasley! – csattant f�l Hermione.

- Nem. De �n mondok nekik esti mes�t – mutatott r� amaz.

- Mintha a h�rom h�napos kisbab�k meg�rten�k a mes�ket – morogta a boszork�ny v�dl�n. Mi�ta az ikrek (az ut�bbit az ut�n a nap ut�n nevezte el, amikor r�j�tt, hogy terhes) megsz�lettek, Hermione �lland�an panaszkodott, hogy Ron nincs otthon eleget (legal�bbis Hermione szerint nem eleget). „Ink�bb elm�sz megn�zni, hogyan t�ri ki a nyak�t Harry azokon a h�lye meccseken, ahelyett, hogy a l�nyaiddal lenn�l!” volt leggyakoribb panasza. De m�g neki is el kellett ismernie, hogy Ron t�ls�gosan szereti a kviddicset ahhoz, hogy kihagyna egy j� meccset, pl�ne, hogy legjobb bar�tja a fog� a Porpici SC-n�l.

- J� kis buli, mi? Alig v�rom, hogy l�ssam a menyasszonyt! – mondta Fred, amint �, George �s Angelina (karj�ban �t h�napos kisfi�val Kevinnel) els�t�ltak mellett�k.

- Ja – b�lintott Ron. – Hogy van Kevin, Angie?

- K�szi, nagyon j�l – felelte sz�lesen mosolyogva Mrs. Fred Weasley. – K�t ilyen csod�latos ap�val csakis csod�san �rezheti mag�t.

- K�t apa… - ciccegett Hermione, amint az ikrek �s Angelina tov�bb s�t�ltak. – M�g mindig nem tudom meg�rteni, hogyan egyezhetett bele Angelina, hogy mindkett�j�kkel �ljen!

- Nem igazh�n �l mindkett�vel – v�laszolt Fleur. – Tulajdonk�ppen Fhreddel �l. Geohrge ’sak a ’�zukban lakik.

- De ez ugyanaz! – v�gott vissza Hermione.

- Nem ugyanaz – sz�lalt meg Bill. – V�g�l is csak a hites f�rj�vel fekszik le.

- �n elhiszem, de a legt�bben nem! – csattant f�l Hermione. – Eml�kszel az �js�gcikkekre a Szombati Boszork�nyban? A f�c�mekre amelyek �desh�rmasr�l sz�ltak? El�sz�r azt hittem, Rita Vitrol �rta �ket, de � persze nem �rhatta…

- Figyelj, Hermione – fogta k�zen Ron, – Fred, George �s Angelina nem t�r�dik vele, mit sz�l a vil�g, �s igazuk van. Ha nekik j� �gy, hadd legyenek boldogok. Fred �s George mindketten nagyon j� ap�i Kevinnek.

- Nekem akkor se tetszik – r�zta fej�t az asszony.

- Tudod, mi a te bajod? Pr�d vagy! – mondta Ron.

- Pr�d? �n? – k�pedt el a feles�ge. – Azok ut�n, amit veled csin�ltam a…? – elv�r�s�d�tt �s k�r�ln�zett, hogy nem hallotta-e valaki. A nagy �rdekl�d�ssel figyel� Billt �s Fleurt kiv�ve, �gy t�nt senki sem hallott semmit. Hermione megk�nnyebb�lten fels�hajtott.

- Ugyan m�r, Herm – karolta �t Ron – Ha Harryt nem �t�led el a kis aff�rja miatt azzal az orosz csajjal, akkor nem szabad megsz�lnod az ikreket �s Angie-t sem.

- De Harry nem tehetett r�la. Csak az �ldozata volt annak a n�nek.

- T�nyleg, igaz, ’ogy ’Arry lefek�dt valaki m�ssal? – k�rdezte Fleur. – Csak a csal�dban ’allottam valamit, de nem tudtam, ’ogy igaz-e.

- Igaz – s�hajtotta Hermione. – De m�r v�ge �s jobb elfelejteni. Harry �s Ginny kedv��rt. – Ginnyre pillantott, aki p�r m�terrel od�bb �llt Harryvel, �s �l�nken besz�lgettek Dennisszel �s Milet�val. Ginny a nyolcadik h�napban volt, de �gy n�zett ki, mintha a kilencedik v�g�n j�rna. A h�rom bab�t�l akkora volt, mint egy b�lna, de Harry szerint � volt a legcsinosabb n� a vil�gon.

�ppen arr�l faggatt�k Dennist, hogy milyen volt, amikor Aaron megl�togatta a fi�t a ny�ron.

- �, nem fogod elhinni! – nevetett Dennis. – Amikor Aaron el�sz�r l�tta a t�v�t, azt k�rdezte, hogyan b�v�ltem bele azokat a kis alakokat a l�d�ba. Az meg k�l�n�sen vicces volt, amikor egy �jjel egyszer�en elt�nt, �s reggel a legnagyobb h�t�ben �lve tal�ltunk r�. Azt akarta megn�zni, hogy el van-e var�zsolva, hogy olyan hideg maradjon, �s v�letlen�l leolvasztotta az eg�szet. Az �sszes kaja megromlott. Egyszer meg majdnem elg�zolta egy aut� �s kiab�lni kezdett a sof�rrel, hogy jobban k�ne idom�tania azt a furcsa lov�t. Azt�n egy h�v�s, k�d�s reggelen borzalmas szagra �bredt�nk. Aaron ugyanis kor�bban l�tta, hogyan meleg�tj�k az �telt a mikros�t�ben, �s �gy d�nt�tt, megmeleg�ti a zoknij�t, miel�tt f�lveszi… �s a mikr�ba tette �ket. El tudj�tok k�pzelni, a zoknik hamuv� �gtek, �s eg�sz nap alig lehetett leveg�t venni a h�zban. Azt�n j�tt a kalandja a sz�m�t�g�ppel. Colin �s �n elmondtuk neki, hogyan kell haszn�lni, azt�n lefek�dt�nk. Az �jszaka k�zep�n elektromos kis�l�sre riadtunk f�l… �ll�t�lag Aaron vissza akarta v�ltoztatni szeg�ny “egeret” val�di eg�rr�, de v�letlen�l felgy�jtotta a computert! Szerencs�re hamarosan meg�rkezett a feles�ge, �s egy�ttes er�vel helyre�ll�tott�k a sz�m�t�g�pet – fejezte be a t�rt�netet Dennis. – Egy biztos, egy ideig nem h�vjuk meg Aaront hozz�nk.

- �gy van – sz�lalt meg egy hang m�g�tte. – J�v� ny�ron Des �s �n h�vunk meg t�ged �s Colint Azgardba.

- Ah… Aaron… Desideria... – fordult meg Dennis elpirulva. – Nem akartam… nem �gy gondoltam…

- Rendben van, ifj� Creevey, el kell ismernem, elk�vettem n�h�ny bakl�v�st… - nevetett a fekete szak�ll� f�rfi.

- � h�t, tal�n nem csak n�h�nyat…

- Egy kis figyelmet k�rek! – sz�lalt meg Albus Dumbledore hangja. A terem hirtelen elcs�ndesedett. – Kezd�dj�k… az esk�v�!

A t�meg sz�tv�lt, hogy utat engedjen a m�lyk�k tal�rt �s tenger�szk�k alapon szikr�z� kis csillagokkal d�sz�tett cs�csos s�veget visel� Aberforth Dumbledore-nak (Minerva k�ny�rg�tt neki, hogy NE a szok�sos t�lap�s k�p�nyeg�t vegye f�l). A szak�lla is nagyon �polt volt, Harry m�g sosem l�tta ilyen takarosnak az �regembert.

Aberforth meg�llt a fiv�re el�tt, aki savany�an n�zett r�, majd elford�totta tekintet�t, �s oldalt l�pett, hogy utat engedjen a lelk�sznek. Albus nem volt hajland� �sszeadni �ccs�t Minerv�val, ahogy el�z� kar�csonykor a h�rom p�rral tette. Harry a k�t testv�r ellens�gesked�s�nek tudta be a dolgot, b�r m�g mindig nem sejtette, mi bajuk van egym�ssal. Amikor McGalagony megk�rte Albust, hogy hadd tarts�k az esk�v�j�ket Aberforth-szel a Roxfortban, Albus �ll�t�lag majd’ f�lrobbant m�rg�ben. Hogy hogyan tudta Minerva v�g�l meggy�zni az igazgat�t, arr�l Harrynek sejtelme sem volt. Nem mintha sz�m�tott volna - f�, hogy siker�lt.

Amint a v�leg�ny megigaz�totta a havasi gyop�rt a tal�rj�n, a nagyterem ajtaja kiny�lt �s az elvar�zsolt er�s�t�kb�l felhangzott a n�szindul�. A v�leg�ny megfordult �s megbicsaklott a t�rde.

Az ajt�ban ott �llt a nagy �, burgundi-v�r�s ruh�ban, elb�v�l� mosollyal.

- Minnie! – s�hajtotta a v�leg�ny.

McGalagony egy csokor havasi gyop�rral a kez�ben, lassan v�gigs�t�lt a lelk�szhez �s j�vend�beli f�rj�hez vezet� v�r�s sz�nyegen. A kis Lily Potter, aki most m�r k�t �s f�l �ves volt, v�r�s haj�t�l borzalmasan el�t� fodros, r�zsasz�n ruh�ban haladt a menyasszony el�tt. Ginny integetett a menyasszony l�ba el� r�zsaszirmokat sz�r� kisl�nynak.

- Az �n l�nyom! – mondta b�szk�n Harry.

- A�, a m�sik l�nyod, vagy fiad �pp most r�gott bel�m! – r�ndult meg Ginny arca, �s megmassz�rozta domborod� pocakj�t.

- �, igaz�n? – Harry a kismama has�ra tette a kez�t, gyeng�den megsimogatta. – Csitt, kicsik�im, maradjatok nyugton egy kicsit, k�l�nben a mami lemarad az esk�v� legjobb r�sz�r�l!

�s a legjobb r�sz m�r kezd�d�tt is…

- Aberforth, akarod, hogy Minerva a feles�ged �s �leted t�rsa legyen? – k�rdezte a lelk�sz.

- Akarom – a v�leg�ny val�s�ggal ragyogott a menyasszonyra.

- �s te Minerva, akarod, hogy Aberforth f�rjed, p�rod �s seg�t�t�rsad legyen j�ban-rosszban?

- Igen, akarom – Minerva, a mindig szigor�, k�z�mb�s Minerva, enged�lyezett mag�nak egy mosolyt.

- Most j�n a legjobb r�sz: a cs�k! – s�gta George Frednek, aki kuncogni kezdett.

- N�zd, hogy megy nekik! – kapott leveg��rt Ron, az ifj� p�r cs�kol�z�s�t b�mulva. – H�ha! Nem gondoltam volna az �reg McGalagonyr�l!

- L�ttad volna B�lint napkor, amikor eltal�lta az a ny�l… - nevetg�lt Hermione. – Annyira j�l csin�lt�k, hogy megnyert�k a cs�kverseny f�d�j�t, egy k�tszem�lyes sepr�t.

- B�rcsak l�ttam volna! – nevetett Fred. – De nem is �rtem az igazgat�t – mutatott Albusra. – Mi�rt olyan keser�? Az egyetlen �ccse �s a helyettese kel most egybe!

- Tal�n �pp az�rt olyan morcos – sz�lt k�zbe Harry. – Mivel a helyettese hozz�ment Aberforth-h�z, nagyon val�sz�n�, hogy szinte minden nap k�nytelen lesz majd elviselni az �ccs�t.

- De… mi�rt baj ez? – vonta f�l szem�ld�k�t Angelina, a kis Kevin h�t�t simogatva. A gyerek elaludt a karj�ban. – Fiv�rek… akkor meg szeretik egym�st, nem?

- Nem igaz�n – r�zta a fej�t Harry. – �sszevesztek… �s m�g mindig nem tudom min!

- Tal�n mindketten igazgat�k akartak lenni, �s az �ll�son veszekedtek – tal�lgatott Sirius.

- �, h�t t�ged is lehet l�tni, keresztap�m – tette karba a kez�t Harry – H�rom hete sz�nedet sem l�ttuk.

- Nos, tudod… - pirult el Sirius. – Az �gy volt… hogy megl�togattam… valakit.

- Rosie-t? – somolygott Harry.

- Honnan tudod? – kerekedett el keresztapja szeme.

- K�mkedtem ut�nad – kacsintott r� Harry. – Nem, t�nyleg… csak eml�keztem a m�lt novemberi besz�lget�s�nkre, amikor ifj�korod nagy szerelm�r�l mes�lt�l. Teh�t, j�ban vagytok Madame Rosmert�val?

- El�g j�ban – vigyorgott Sirius. – �pp t�le j�v�k. Vacsor�ztunk… de �gy d�nt�ttem, elj�v�k a Roxfortba �s m�g egyszer megvacsor�zom.

- F�rfiak – s�hajtotta Ginny. – Mindig a hasukra gondolnak.

* * * * *

Miut�n az esk�v�i szertart�s befejez�d�tt, a vend�gek tov�bb folytatt�k a t�ncot �s lakom�z�st, Fred, George, Ron �s Sirius eset�ben az iv�st.

Hirtelen egy izgatott Percy Weasley rontott be a terembe: - Fi�! – kiab�lta elragadtatott arccal.

- Mi van? – k�rdezt�k az ikrek.

- FIAM VAN! – ordib�lt Percy. – Apa lettem!

- Uhhhhh… szeg�ny gyerek… hogy � az apja! – suttogta Ron Hermion�nak, aki csak szemreh�ny�an pillant�st vetett r�.

- Mi a neve? – k�rdezte Harry.

Percy kih�zta mag�t. – Lancelot Percival Galahad Weasley.

- MICSODA? – k�pte ki a pezsg�j�t Fred.

- Te j� �g, szeg�ny k�ly�k! – h�pogott Ginny.

- Nem olyan v�szes… - vigyorgott Harry. – Sz�l�thatjuk Lance-nek. Az aranyos.

- Rem�lem Penelop�ra hasonl�t majd, nem a Nagyokosra – tette hozz� Ron.

* * * * *

- �jabb Weasley gyerek, mi? – Draco Malfoy megvet� mosollyal l�pett oda hozz�juk. – Ti Weasleyk szeml�tom�st olyan gyorsan szaporodtok, mint a nyulak. – Ginny nagy has�ra pillantott. – �gy hallottam, h�rmas ikrek.

- Pontosan – Harry mag�hoz �lelte feles�g�t. – Tal�n neked is keresned k�ne valakit �s csal�dot alap�tani, Malfoy.

- Az szomor� nap lesz a var�zsvil�g sz�m�ra, amikor Malfoy csal�dot alap�t – jegyezte meg George.

Draco g�g�s pillant�st vetett r� �s els�t�lt.

T�voz�s�t l�tva, az eddig hallgatag Gabrielle Delacour fels�hajtott. – �, micsoda f�hrfi!

- F�rfi? Ez? – nevetett Fred. – Mondhatom, kicsik�m, magasabbra tehetn�d a m�rc�t, mint hogy belez�gj egy Malfoyba! Nem mintha nem az egyik legk�v�natosabb aggleg�ny lenne…

- K�v�natos? – vonta f�l szem�ld�k�t Ginny. – �gy tudtam, Malfoy�k m�r nem igaz�n gazdagok.

- �, nem, de hamarosan megint azok lesznek – v�laszolt Fred. – Van egy rettent�en gazdag francia b�csik�juk, ha j�l hallottam. Egy �reg nagyb�csi… hamarosan feldobja a talp�t, �s Malfoy�k �r�k�lnek mindent. Nagy k�r. – Fleur h�g�ra pillantott. – Hallgass r�m kisl�ny, felejtsd el ezt a fick�t, m�g ha gazdag is lesz. Nem neked val�.

Gabrielle azonban nem hallgatott r�. Sz�v�re szor�tott k�zzel, �lmodoz� arccal figyelte Drac�t. – Micsoda f�hrfi!

* * * * *

Aaronnak kicsit h�nyingere volt, mivel mindenf�le �telt megk�stolt, amit csak tal�lt. Tizenegy �vsz�zaddal azel�tt az �dess�gek el�gg� k�l�nb�ztek a mostaniakt�l, h�t mindent ki akart pr�b�lni.

- De igaz�n! – cicegett a feles�ge, �s em�szt�s el�seg�t� b�b�jt sz�rt r�. – Musz�j volt h�t t�k�s lep�nyt enned? �s nyolc mentolos egeret?

Aaron v�llat vont. – Olyan cs�b�t�an n�ztek ki… �, n�zd �ket! – mutatott a sarokban cs�kol�z� Harryre �s Ginnyre. – H�t nem aranyosak?

- De, azok – b�lintott Desideria.

- Gondterheltnek l�tszol – jegyezte meg Aaron, �tkarolva feles�ge v�ll�t. – Mi t�rt�nt?

- �n csak… Harry harmadik k�v�ns�ga… att�l tartok m�g baj lesz bel�le – s�hajtotta a boszork�ny.

- Hogy �rted ezt? – k�rdezte a f�rje.

- Nos… nem vagyok biztos benne, hogy b�lcs dolog volt… - suttogta amaz.

* * * * *

Draco unatkozott. Nem volt kivel besz�lgetnie �s m�r b�nta, hogy egy�ltal�n elj�tt. Persze nem utas�thatta vissza a megh�v�st, v�gt�re is Aberforth �s Minerva h�vta meg �t �s apj�t, hogy k�sz�netet mondjanak az azgardi seg�ts�g�k�rt.

Draco k�r�ln�zett, de apj�t nem tal�lta. Lucius meg�g�rte, hogy elj�n, de �gy t�nt, hogy m�g mindig nem �rkezett meg. Draco v�llat vont, �s egy szelet tort��rt ny�lt. Akkor vette �szre, hogy valaki figyeli.

Megfordult �s l�tta, hogy egy csinos, sz�ke, tizenn�gy �v k�r�li l�ny, csipk�s baracksz�n� ruh�ban �t n�zi nagy, m�lyk�k szem�vel.

- Mit n�zel? – k�rdezte.

- T�ged – felelte a l�ny �des mosollyal.

- Mi�rt? – vonta f�l szem�ld�k�t a fiatalember.

- Merht k�v�ncsi vagyok, ’ogy … angyal vagy-e? �gy �hrtem fi�-angyal?

- Angyal? – Draco kik�p�tt egy kis tort�t meglepet�s�ben.

- Igen… �k na’yon sz�p tehremtm�nyek, �s ilyen vil�gossz�ke ’ajuk van, �pp, mint neked. – vont v�llat a l�ny.

- Milyen furcsa kisl�ny vagy – felelte a sz�ke var�zsl�. – Hogy h�vnak?

- Gabrielle. Gabrielle Delacour – mosolygott r� a l�ny.

- Draco Malfoy vagyok – A fiatalember letette a t�ny�rj�t. – �s hidd el, olyan messze vagyok az angyals�gt�l, mint Neville Longbottom att�l, hogy felszedjen egy l�nyt.

Gabrielle �sszevonta a szem�ld�k�t, mivel nem �rtette a g�nyos megjegyez�st. – ’Ozz�d megyek feles�g�l – mondta hirtelen.

Draco elnevette mag�t. H�napok �ta el�sz�r nevetett.

- Komolyan gondolom – er�sk�d�tt a kisl�ny.

- Att�l tartok, nem vehetlek el – v�laszolt a fiatalember, t�r�lgetve a nevet�st�l csorg� k�nnyeit. – M�g csak kisl�ny vagy.

- Nem leszek mindig az.

* * * * *

- Potter, egy sz�ra – l�pett oda Harryhez Piton professzor.

- Mindj�rt visszaj�v�k – mondta Harry Ginnynek, �s k�vette a b�jitaltan tan�rt a sarokba. – Igen, professzor?

- Csak azt akartam elmondani, Potter, hogy eg�szen el�multam a dolgozat�n. Nagyon meggy�z� elm�let arr�l, hogy mi�rt nem m�k�dtek a sz�let�s szab�lyoz� f�zetei. Igaz�n meglep�dtem, amikor a baglya meg�rkezett az essz�vel. Nem gondoltam volna, hogy valaha meg�rja, azut�n az eml�kezetes felvil�gos�t� �ra ut�n… Azt hittem, m�r r�g elfelejtette.

- Nem felejtettem el, tan�r �r – vont v�llat Harry. – K�r, hogy nem j�ttem r� el�bb… a b�jital-tan RAVASZ vizsga el�tt. Tal�n jobb jegyet kaptam volna.

- Nem val�sz�n�, tekintve irt�z�s�t a tant�rgyamt�l, Potter – v�laszolt Piton. – Rem�lhet�leg a gyermekei jobban kedvelik majd a b�jital-f�z�st, mint maga. Saj�t �rdek�kben, j�ban kell lenni�k velem.

Harry f�lvonta a szem�ld�k�t. – Sz�val ennyire egy�rtelm� �nnek, hogy a di�kok… h�t, nem igaz�n kedvelik?

- Sohasem volt c�lom a n�pszer�s�g, ink�bb a j� tan�t�s – jelentette ki Piton h�v�sen. – Ennek a k�vetelm�nynek pedig azt hiszem megfeleltem, nemde?

- Nem sz�vesen ismerem el, professzor, de �n �tkozottul j� tan�r. M�g ha nem voltam is a rajong�ja – mosolyodott el Harry. – Megpr�b�lom felk�sz�teni a gyerekeimet arra a megpr�b�ltat�sra, hogy �nt�l tanuljanak b�jitaltant, �s biztos vagyok benne, nem fognak annyi galib�t okozni, mint �n.

- Hm, ha m�r a gyerekekr�l van sz�… - Perselus t�n�dni l�tszott. – K�rdezni akarok mag�t�l valamit: hogyan lett var�zsl� a fia? �s a pergamenk�nyvben mi�rt �prilis 5-�n t�nt fel a neve?

- Nos h�t, a d�tum… azt hiszem, �prilis 5-e volt Daniel sz�let�snapja a m�gi�ban… az�rt jegyezte fel a k�nyv aznap. Hogy hogyan lett var�zsl�… - Harry ker�lte Piton tekintet�t. - …ez el�g hossz� t�rt�net, professzor. Fogalmazzunk �gy, hogy ez volt a sz�vem legm�lyebb �s legk�ts�gbeesettebb k�v�ns�ga, amely val�ra v�lt. – Oldalpillant�st vetett a jegyes�vel, Stella Sinistr�val t�ncol� Remus Lupinra. M�g a Durmstrangban meg�g�rtette bar�taival �s rokonaival, hogy soha, senkinek nem besz�lnek arr�l, mit k�v�nt m�sodszorra az aranyhalt�l. Remus v�rfarkask�nt nagyon sz�gyenl�s volt, �s Sirirus szerint nehezen bar�tkozott. V�rfarkask�nt t�lt�tt �vei alatt kisebbrend�s�gi �rz�se alakult ki, �s s�lyos s�rt�snek vette, ha valaki seg�teni akart rajta. El�sz�r h�rom tekerg� bar�tja sz�nalma is s�rtette �t. Ez�rt Harry nem akarta, hogy megtudja, ki seg�tett rajta. Rem�lem, soha nem tudod meg, ki volt a patr�nusod, bar�tom - gondolta Harry, amint a kuncog� Sinistr�t forgat� Remust figyelte.

- �, Harry! – l�pett hozz�juk Albus. – V�gre tal�lkozunk! Annyit hallottam az oroszorsz�gi kalandjaitokr�l, �s rengeteg k�rd�sem van!

Piton kimentette mag�t �s elment. Albus nem t�lzottan b�nta, legal�bb volt lehet�s�ge feltenni azt a k�rd�st, amely m�r h�napok �ta izgatta a fant�zi�j�t. – Milyen �rz�s volt elvesz�teni a var�zser�det? – szegezte neki a k�rd�st Harrynek.

- �gy �reztem… mintha hirtelen megvakultam volna… - v�laszolta Harry cs�ndesen, majdnem suttogva. – �gy �reztem magam, mint a mad�r, amely hirtelen elveszti rep�l�si k�pess�g�t…

- �rtem – b�lintott Albus. – Ez biztosan sz�rny� eml�k neked… teh�t nem er�ltetem, hogy besz�lj r�la, ha nem akarsz.

- Rendben van, professzor �r. M�r v�ge. M�r csak rossz eml�k, �s sz�vesen mes�lek r�la, ha akarja.

* * * * *

- Most pedig velem j�ssz! – ki�ltott r� Minerva �jdons�lt f�rj�re, �s megragadta a kez�t.

- A szob�dba? – k�rdezte Aberforth egy pajkos mosollyal.

- Nem – r�zta fej�t a boszork�ny. – A fiv�redhez. Ki fogtok b�k�lni.

- Micsoda? – kapott leveg��rt a v�leg�ny. – Sz� se lehet r�la!

- Na ide figyelj, Aberforth Dumbledore, ha nem vagy hajland� kib�k�lni a fiv�reddel, a k�zel�be se megyek az �gyadnak ma �jjel!

Aberforth arca megr�ndult. – Ez azt�n a fenyeget�s, dr�g�m… rendben van. – Mit tehetett, mit nem, hagyta mag�t odavonszolni az �pp Harryvel besz�lget� igazgat�hoz.

- Albus, besz�ln�nk kell – sz�lt szigor�an Minerva. – Aberforth akar besz�lni mag�val.

- Akkor �n jobb, ha megyek… - mondta Harry, l�tv�n a v�leg�ny ideges arc�t.

- Nem, Harry maradj, k�rlek – felelte Albus. – B�rmit akar is mondani az �cs�m, mondhatja el�tted is. Teh�t Aberforth, mit akarsz?

- Nos… Albus… tudod, a feles�gem… hat�rozottan megparancsolta, hogy j�jjek �s besz�ljek veled… hehe, m�g csak most h�zasodtunk �ssze, �s m�ris utas�tgat engem… de mindegy. Sz�val… - Aberforth kih�zta mag�t, – azt hiszem, v�get kellene vetni ennek a buta ellens�gesked�snek kett�nk k�z�tt, Albus. �ssuk el a csatab�rdot, j�?

A Roxfort igazgat�ja kiny�jtott k�zzel �ll� �ccs�re n�zett, de nem mozdult. – Te aj�nlasz nekem b�kejobbot? Azok ut�n, amit te tett�l velem?

Aberforth kezdte k�nyelmetlen�l �rezni mag�t. Oldalpillant�st vetett a feles�g�re, l�that�an seg�ts�get v�rt t�le. Az asszony l�tta a k�ts�gbees�st az arc�n, �s az igazgat�hoz fordult.

- Albus, nem tudom, a f�rjem mit m�velt mag�val, de nem hiszem, hogy annyira s�lyos dolog lehetett, hogy ne akarjon kib�k�lni vele.

- �nnek fogalma sincs, mit tett – Albus az �ccs�re mutatott. – Halv�ny fogalma sincs r�la.

- Akkor mondja el, hogy tudjam – v�laszolt t�rgyilagosan Minerva.

Albus habozni l�tszott egy ideig, azt�n b�lintott. – J�l van h�t. Elmondom, mit tett a f�rje a saj�t egyetlen fiv�r�vel… sz�zh�rom �vvel ezel�tt.

Sz�zh�rom �v? H�ha Dumbledore nagyon haragtart� lehet, ha k�ptelen volt megbocs�tani t�bb mint egy �vsz�zad alatt! - gondolta Harry. Ez biztosan �rdekes lesz!

- Nos? – vonta f�l szem�ld�k�t Minerva.

- Nos… a z �cs�m megtr�f�lt engem – felelte Albus.

- De h�t bolondok napja volt, �prilis elseje! – v�gott k�zbe Aberforth.

- N�v� v�ltoztatott egy kecsk�t... – folytatta Albus.

- Csak vicc volt! – felelte Aberforth.

- �gy mutatta be a kecsk�t, mint egy r�gi ismer�s�t! – csattant f�l Albus.

- Azt hittem j� vicc… - vont v�llat Aberforth.

- … �s �n beleszerettem a kecsk�be! – morogta Albus, akinek m�g a bajusza is remegett az indulatt�l.

Harry szeme elkerekedett a meglepet�st�l. – Micsoda? Bele… beleszeretett a…?

- Igen – Albus hangja elcsuklott. – Olyan elb�v�l� volt… a sz�ke haj�val, �gsz�nk�k szem�vel… �s az a kis piros kalapja… �n… m�r �prilis elsej�n kezdtem megszeretni… �s az �cs�m kiv�l�an sz�rakozott, amint l�tta, hogy teljesen el vagyok b�v�lve t�le, mert… elfelejtette visszav�ltoztatni kecsk�v�! – Az igazgat� cs�ny�n n�zett a testv�r�re. – Amelia, �gy h�vt�k a kecsk�t, szint�n hamar megkedvelt engem… egy m�jusi napon megh�vtam piknikezni… - Harry Aberforthre n�zett, aki pr�b�lt fapof�t v�gni, de nem nagyon siker�lt neki. Tudom�st sem v�ve �ccse vigyor�r�l, Albus folytatta. – Amelia �s �n leter�tett�nk egy kock�s takar�t a f�re, el�vett�k a szendvicseket a kos�rb�l, azt�n kedvem t�madt vir�got szedni neki. P�r percre mag�ra hagytam… - az id�s var�zsl� nagyot nyelt. – Amikor vissza�rtem, sehol sem tal�ltam Ameli�t… helyette… egy kecske �lt a takar�n… Amelia piros kalapja volt rajta �s mekegett… - Harry l�tta, hogy az igazgat� keze �k�lbe szorul. – Amikor megtudtam, hogy mindez a fiv�rem kis tr�f�ja volt, kedvem lett volna megfojtani!

- De be kell ismerned, hogy �gyes kis b�b�j volt! – vigyorgott Aberforth. – Csod�latosan n�zett ki.

Albus szeme vill�mokat sz�rt az �ccs�re. Harry m�g sosem l�tta ennyire d�h�snek. – Professzor…? – v�gott k�zbe, miel�tt Albus meg�lhette volna az �ccs�t, – �n azt mondta, hogy mindez sz�z �vvel ezel�tt t�rt�nt…

- Az id� nem sz�m�t, Harry – mordult fel Albus.

- De egy sz�vb�l j�v� bocs�natk�r�s sz�m�t – v�laszolta Harry. – �s Aberforth �ppen bocs�natot akart k�rni, ugye, Aberforth?

- Pontosan, k�ly�k – b�lintott a v�leg�ny, �s a fiv�r�hez fordult. – Beismerem, hogy el�g rossz vicc volt, �s mindj�rt �prilis elseje ut�n le kellett volna vennem a b�b�jt a kecsk�r�l… de ismersz engem, Albus… tudod, mekkora boh�c vagyok, �s egyszer�en nem tudtam meg�llni, hogy ne folytassam a kis �tver�semet… - m�lyet s�hajtott – Sajn�lom, Albus, k�rlek, bocs�ss meg – �jra kezet ny�jtott.

Albus elfintorodott, azt�n lassan, nagyon lassan megr�zta Aberforth kez�t. – �ssuk el a csatab�rdot, �cs�m… de �g�rd meg, hogy soha, SOHA nem tr�f�lsz meg t�bbet!

- Meg�g�rem… �s igyekszem is tartani magam hozz�, b�tyus – ragyogott a v�leg�ny. – �s most… l�ssuk azt az esk�v�i tort�t, Minnie, kiscic�m! Gyer�nk Harry, err�l nem maradhatsz le!

Harry k�vette az ifj� p�rt. Amikor kiker�ltek Albus hall�t�vols�g�b�l, Aberforth Harryhez fordult: - K�sz�n�m a seg�ts�gedet, k�ly�k.

- Sz�vesen. Legal�bb megtudtam a h�res t�rt�netet a kecsk�vel.

- M�g nem tudsz mindent… - a v�leg�ny k�zelebb hajolt. – Albus kihagyott egy r�szletet a mes�b�l…

- Mit? – Harry kezdett igaz�n k�v�ncsi lenni.

- Hogy �… csitt, ne mondd el senkinek… - Aberforth odahajolt Harry, hogy a f�l�be suttoghasson, �s a feles�ge ne hallja. – Sz�val…

- H�, Harry! – integetett neki Neville egy mindenf�le �dess�ggel megrakott hossz� asztal mell�l.

- �, hello Neville – integetett vissza Harry. – Megbocs�tasz, Aberforth?

- H�t persze, k�ly�k – mosolygott a v�leg�ny �s az esk�v�i tort�hoz vezette Minerv�t.

Harry odal�pett Neville-hez. – Hogy vagy?

- K�sz, nagyon j�l – vigyorgott a m�sik fi� egy csoki-kr�mes bonbont t�mve a sz�j�ba.

- J�lius �ta nem l�ttalak, de �gy hallottam, minden meccseden gy�zt�l.

- Ja… csak akkor vesztettem, amikor ellened j�tszottam – vigyorgott Neville. – Az volt �m a meccs!

- Aha… - Harry valami francia �dess�get kezdett r�gni. – Csod�s m�rk�z�s… Ginny kicsit kezdett ideges lenni, amikor m�r t�bb mint, egy hete tartott.

- Mit sz�lt, amikor csak k�t h�ttel a meccs kezdete ut�n �rt�l haza?

- Azt mondta, pocs�kul n�zek ki �s legal�bb egy h�tig aludnom kell – v�laszolt Harry. – T�nyleg… az volt az els� meccsem, amely k�t h�tig tartott! Oliver Wood m�g mindig nem �p�lt fel teljesen… azok a gurk�k… szeg�ny Oliver. Pr�b�lja elint�zni, hogy a Porpici SC ne j�tsszon a Dimbourne-e Darazsakkal a k�zelj�v�ben… Tudod, az�rt eg�szen k�l�n�s volt… majdnem minden n�z� hazament mire a m�rk�z�s v�get �rt… persze Ront kiv�ve… �s a sz�leidet.

- Ja… legal�bb sz�zszor k�zel voltam hozz�, hogy elkapjam a cikeszt, de te mindig megakad�lyozt�l – jegyezte meg Neville.

- �n meg azt hittem, hogy te akad�lyozt�l meg engem – vigyorgott Harry – Pokoli j� fog� vagy, Neville.

- Aha, persze… - biggyesztette a sz�j�t ifj� Longbottom. – Az�rt kaptad el v�g�l te a cikeszt…

- H�, nem te tehetsz r�la… csak v�g�l elaludt�l – felelte Harry. – �n is olyan �lmos voltam k�theti rep�l�s ut�n, hogy alig b�rtam megmaradni a sepr�m�n…

- Nem fogod elhinni, Harry…

- Mit?

- A nagymam�m… ami�ta megtudta, hogy az�rt mulasztottam el a cikeszt, mert elaludtam a sepr�m�n, minden meccs el�tt bel�m dikt�l t�bb cs�sze k�v�t.

- Legal�bb nem kell att�l tartanod, hogy elalszol – vont v�llat Harry. – Ha j�l hallottam, az�ta minden meccsen p�r perc alatt elkaptad a cikeszt…

- Persze, hogy el… - somolygott Neville. – Amikor t�l sok k�v�t iszol… pisilni kell. Tudod… mindig olyan sz�rnyen kell, hogy egyszer�en musz�j elkapnom a cikeszt amilyen gyorsan csak lehet…

- Nem rossz taktika – nevetett Harry.

Neville �lmodoz� arccal elhallgatott egy percre. – Sz�p esk�v�, mi?

- �h�m, nagyon sz�p.

- Tudod mit, Harry?

- Mit?

- �n is megh�zasodom – v�r�s�d�tt el az ifj� Longbottom.

- H�ha! Gratul�lok, Neville! – veregette h�tba Harry. – Ki az a szerencs�s l�ny?

- Nem ismered. – vont v�llat a m�sik fi�. – Mary Sue a neve. Az egyik csapatt�rsam h�ga. Mugli. De nem �rdekel. Szeret engem �s ez el�g.

- T�bb, mint el�g, Neville – b�lintott Harry. – Nagyon sok boldogs�got k�v�nok nektek.

- K�sz… ����, Harry, nem gondolod, hogy Madame Maxime kicsit… hm nagyobb? – mutatott Neville a f�l�ri�s n�re, aki Hagriddal t�ncolt.

- Nagyobb… - t�n�d�tt Harry. – �gy �rted, der�kt�jon?

Longbottom kuncogott �s t�ny�rj�t a f�lig megevett tort�val v�letlen�l leverte az asztalr�l. Mindk�t fiatalember lehajolt, hogy felszedje a darabokat, �s �sszekoccant a fej�k.

- Au! – Harry a homlok�ra szor�totta kez�t. Neville csak nevetett, �s visszan�zett Olympe-ra.

- Gondolod, hogy lehet…?

- Mi�rt ne? – vigyorgott Harry, m�g mindig homlok�t massz�rozva. – Ideje, hogy gyerek�k legyen… v�szesen ketyeg a biol�giai �r�juk.

* * * * *

- …. �s hov� mennek n�sz�tra? – k�rdezte Hermione.

- Nos… az�rt akartunk k�t h�ttel kar�csony el�tt esk�dni, mert a sz�nid�t �s a m�zesheteinket a Kar�csony szigeteken akartuk t�lteni… de csak miut�n megl�togattuk H�feh�rk�t. – v�laszolta Minerva.

- H�feh�rk�t? – nevetett Hermione. – A jetit?

- Pontosan – b�lintott Aberforth. – Hi�nyzik nekem. �s, b�r Minnie nem ismeri el, neki is. A himal�jai utaz�s ut�n a Kar�csony szigetekre megy�nk. Elvissz�k a k�tszem�lyes sepr�nket, hogy helyi kir�ndul�sokat tehess�nk. Amellett megtan�tom Minnie-t �szni.

- Micsoda? Nem tud �szni, tan�rn�? – k�rdezte Ron.

- Nem. De Aberforth biztosan megtan�t majd… � tan�tott korcsoly�zni is – felelte McGalagony (a McGalagony n�v megtart�sa mellet d�nt�tt a h�zass�gk�t�s ut�n is).

- �, sz�val tud korcsoly�zni? – kuncogott Hermione, eml�kezve Minerva korcsolya tud�s�ra (vagy ink�bb annak hi�ny�ra) a durmstrangos t� jeg�n.

- J� tan�rom volt – mosolygott a menyasszony. – Nos, azt hiszem, ideje elhaj�tani a csokromat, nemde?

- �, igen! – b�logatott buzg�n Ginny.

- Igennnnnn, az �reg McGalagony eldobja a csokr�t! – kukor�kolta H�borc egy vir�gf�z�ren f�ggeszkedve. – Sosem hittem volna, hogy elj�n ez a nap! A v�n banya f�rjhez megy!

- Fiscella! – Aberforth H�borcra szegezte p�lc�j�t, aki a sz�j�t markol�szta - sz�jkosarat kapott! Mindenki nevetni kezdett a kopog�-szellemen, aki vadul r�ngatta a sz�jkosarat, hogy leszedje, de az nem mozdult.

- K�sz�n�m, dr�g�m – Minerva elb�v�l�en r�mosolygott f�rj�re.

Albus piros szikr�kat eregetett, hogy elhallgattassa az egybegy�lteket. – H�lgyeim �s uraim, f�leg h�lgyeim, a menyasszony eldobja a csokr�t. Ne feledj�k, csak semmi Invito, egy�ltal�n semmi p�lca haszn�lat!

McGalagony h�tat ford�tott a t�megnek, �s h�tradobta a havasi gyop�r csokrot.

- Megvan! – sik�totta Gabrielle Delacour boldogan, �s diadalmas pillant�s vetett Drac�ra.

* * * * *

Ginny Drac�ra n�zett, �s nem �rtette a fiatal var�zsl� savany� arckifejez�s�t, amikor Gabrielle elkapta a bokr�t�t. Tekintete a t�ncparkett k�zep�n Mrs. Figgel kering�z� Albusra esett. Vigyorognia kellett: Harry �pp most mondta el neki az esetet Aberforth-szel �s a kecsk�vel. Szeg�ny Albus… milyen sz�rny� lehetett neki!

K�l�nben is, hol van m�r megint Harry? Ginny k�r�ln�zett, a t�meget p�szt�zva. Aha, ott van, Aberforth mellett �ll, aki odahajol hozz�, �s suttog valamit a f�l�be. Az a ’valami’ szemmel l�that�an roppant sz�rakoztat� lehetett, mert Harry hahot�ban t�rt ki, k�tr�t g�rnyedt, �s az oldal�t markol�szta. Ginny �gy d�nt�tt, k�s�bb felt�tlen�l megk�rdezi t�le, min mulatott olyan j�t.

* * * * *

- ����, Minnie, hova is megy�nk pontosan? – k�rdezte Aberforth izgatott hangon, miut�n elhagyt�k a nagytermet. – A szob�dba?

- Nem, dr�g�m – r�zta fej�t az ara. – Nekem egyszem�lyes �gyam van, de abban a szob�ban, ahova megy�nk, van k�tszem�lyes. Hamarosan be�ll�tanak egy francia�gyat a szob�mba, de addig be kell �rn�nk ezzel.

- �, alig v�rom kiscic�m! – vigyorgott az ifj� f�rj, �s hagyta mag�t vezetni a folyos�kon. Amikor jobbra fordultak egy sarkon, Minerva meg�ll�totta �s visszah�zta.

- Mi van? – k�rdezte az �reg var�zsl�.

- N�zd! – egy alakra mutatott, aki �pp elhagyta a szob�t - a szob�t, ahova �k is tartottak.

- Lucius Malfoy? – vonta f�l szem�ld�k�t Aberforth, figyelve ahogy Malfoy a folyos� t�ls� v�ge fel� halad, �s elt�nik a sarkon.

- Igen – b�lintott a neje. – De mit keresett abban a szob�ban?

- Milyen szob�ban?

- Abban, ahov� mi is megy�nk – felelte Minerva, �s az ajt�hoz vezette. Kinyitotta �s bel�ptek.

- Hm… kellemes kis szoba – n�zett k�r�l Aberforth. – Ez a h�res roxforti pergamenk�nyv?

- Az bizony – b�lintott a feles�ge. – K�v�ncsi vagyok… - a k�nyvh�z l�pett. – N�zd csak meg ezt! – ki�ltott f�l.

- Mit?

- Ezt – mutatott a k�nyvre. Aznapra k�t bejegyz�s volt.

Lancelot Percival Galahad Weasley, sz�letett 2000. december 10. sz�l�k: Percival �s Penelope Weasley

Norbert Devilsmoor-Malfoy, sz�letett 2000. december 10. sz�l�k: Lucius �s Narcissa Malfoy

- Malfoy�knak �jabb gyerek�k sz�letett? – r�ncolta szem�ld�k�t Minerva. – Nem is tudtam, hogy Malfoy feles�ge terhes. De semmi sem lehetetlen… k�l�nben sem l�ttam Narciss�t m�r vagy f�l �ve.

- De… mit keresett itt Lucius?

- Nem tudom… - vonta meg a v�ll�t az asszony. – Tal�n csak f�lt, hogy a fia is kvibli lesz �s meg akart bizonyosodni r�la, hogy nem az. Hallottam Arthur Weasleyt�l, hogy Lucius az eg�sz durmstrangi utaz�suk alatt a kvibli unok�j�val bosszantotta.

Aberforth �jra elolvasta az utols� bejegyz�st. – Devilsmoor… Mif�le n�v ez?

- Ha j�l tudom, Narcissa l�nykori neve. Nyilv�n meg�llapodtak, hogy m�sodik fiukat mindk�t sz�l�je ut�n nevezik el, �gy a Devilsmoor n�v nem hal ki. Ismertem Narcissa apj�t… nagyon b�szke volt a csal�dja nev�re, �s rendk�v�l csal�dott volt, amikor a feles�ge csak egy l�nyt sz�lt neki, aki nem viszi tov�bb a nev�t.

- �rtem. Teh�t b�szkes�gb�l, �s az �s�k ir�nti tiszteletb�l adt�k ezt a kett�s nevet a fiuknak – b�lintott a v�leg�ny. – De tudod mit, Minnie? Nem �rdekel! – Ezzel �t�lelte feles�g�t. – Pillanatnyilag csak te �rdekelsz!

- �, t�nyleg? – kuncogott az asszony. – Akkor mutasd meg, mennyire �rdekellek!

- Ahogy k�v�nja, h�lgyem – vigyorgott Aberforth �s hat�rozottan megcs�kolta.

* * * * *

- Minden j�, ha j� a v�ge – s�hajtotta Harry a Black h�zban, mikor karj�ba z�rta feles�g�t. Hajnali k�t �ra volt, �ppen akkor j�ttek vissza a fogad�sr�l. – Aberforth �s Minerva… Remus �s Sinistra… Sirius �s Rosmerta… Neville �s Mary Sue…

- K�v�ncsi vagyok, ki lesz a k�vetkez� – kuncogott Ginny.

- Rem�lhet�leg nem Piton – felelte f�rje �s megcs�kolta a n� orra hegy�t.

- Ja… k�pzeld el a gyerekeit: g�rbe orr, zs�ros haj �s b�jital-m�nia – nevetett a boszorka. – T�nyleg, mir�l besz�lt�l Pitonnal?

- Arr�l, hogy mi�rt nem haszn�ltak nek�nk sem a b�jitalok, sem a b�b�jok. – Harry a kez�t feles�ge g�mb�ly�d� pocakj�ra tette. – �s arr�l, hogyan lett Dannie var�zsl�. Tudni akarta, mi�rt jegyezte be a pergamenk�nyv �prilis 5-�n. �n megmondtam neki, hogy az Dan m�gikus sz�let�snapja.

- Aha – b�lintott Ginny. Amint hazat�rtek a Durmstrangb�l, els� �tjuk a Roxfortba vezetett ellen�rizni, megjelent-e a k�nyvben Daniel neve. – Ez azt jelenti, hogy egy �vvel k�s�bb kezdi az iskol�t, ugye? Mintha 2000-ben sz�letett volna, nem 1999-ben.

- Igen, �s ez j� lesz, hiszen egy�tt kezdi majd az iskol�t Hermione ikreivel, Angelina fi�val �s… ah, Percy fi�val… rem�lhet�leg a kis Lancelot nem lesz olyan ideges�t�, mint az apuk�ja.

Ginny ledobta h�l�k�nt�s�t �s mag�ra h�zta a takar�t. Harry beb�jt mell� az �gyba, �s �t�lelte. – K�v�ncsi vagyok – sz�lalt meg, – milyen lesz McGalagony �s Aberforth h�zass�ga. McGalagonnyal nem lehet k�nny� kij�nni.

- M�gis vele t�lt�tted majdnem minden szabad id�det mostan�ban – mondta v�dl�n Ginny. – �s m�g csak meg se mondtad, mivel foglalkoztok!

- Biztos�thatlak, semmi vesz�lyessel – nevetett Harry.

- Akkor meg mivel?

- Tan�tott engem – felelte Harry.

- Tan�tott? – vonta f�l szem�ld�k�t Ginny. – Mire?

- Hogyan kell anim�giuss� v�ltozni.

- Mi? – Ginny hirtelen fel�lt az �gyban, hitetlenked� arckifejez�ssel. – �s siker�lt… siker�lt megtanulnod?

- Azt hiszem…

- Milyen �llatt� tudsz v�ltozni? – j�tt az izgatott k�rd�s. – Muti, muti, mutiii!

- �hm, rendben – felelte Harry. A k�vetkez� pillanatban egy r�nszarvas fek�dt Ginny mellett az �gyban.

Ginny sik�tva kiugrott az �gyb�l, azt�n kis� t�zetesebben kezdte vizsg�lni az �llatot. Vil�gos sz�rke bund�ja volt, de az agancsa alatt s�t�tebb sz�n�, vill�m alak� sz�rpamacsot viselt.

- Harry… - kezdett kuncogni Ginny. – Mi�rt nem bagoly alakot v�lasztott�l? Az valamivel kisebb lenne…

- Nem v�laszthatod meg, milyen �llatt� v�ltozz – felelte Harry, miut�n �jra emberi alakot �lt�tt. – T�nyleg nem v�laszthatsz. McGalagony szerint csak olyan �llatt� v�ltozhatsz, amelyhez a legk�zelebb �rzed magad.

- K�v�ncsi lenn�k, mi�rt �rzi McGalagony k�zel mag�t a macsk�khoz – mosolygott Ginny.

- Nemt’om… de Aberforthnek szok�s�v� v�lt ’kiscic�mnak’ sz�l�tani �t…

Ginny visszab�jt a takar� al� �s bef�szkelte mag�t Harry karj�ba. Harry megcs�kolta a neje feje b�bj�t �s a mennyezetre vigyorgott. Boldog volt. El�gedett. Mintha m�r semmi baj nem t�rt�nhetne… Ha most belen�zne Edevis t�kr�be, val�sz�n�leg pontosan olyannak l�tn� mag�t, mint amilyen, mivel a legboldogabb embernek �rezte mag�t a vil�gon.

Neville-nek igaza volt: ha van szeretet, semmi m�s nem sz�m�t. M�g a m�gia hi�nya sem...

A szeretet maga a var�zslat.

Harry �pp kezdett �lomba mer�lni, amikor Ginny megb�kd�ste.

- Harry?

- Igen, dr�g�m? – pislogott a fiatal var�zsl�, amint megl�tta az izgatott arckifejez�st feles�ge arc�n. – M�g nem a bab�k, ugye?

- Nem m�g egy h�napig nem j�nnek… legal�bbis rem�lem – mosolygott Ginny. – Csak eszembe jutott, hogy �r�lten nevett�l valamin, amit Aberforth s�gott neked. Mi volt az?

- �… - Harry kacar�szni kezdett. – Eml�kszel, mit mondtam Albusr�l �s a kecsk�r�l?

- Igen, �s?

- Nos, amikor Aberforth el�sz�r elmondta, m�g hozz� akart tenni valamit, de Neville k�zbev�gott… �gy k�s�bb mondta el.

- Micsod�t?

- Sz�val… - Harry nem b�rta abbahagyni a vigyorg�st. – Sz�val… Albus nem csak hogy szerelmes lett a kecsk�be.

- Nem?

- Nem. Le is fek�dt vele.

V�GE

Az �r� megjegyz�se: nos, igen, v�gre v�ge. Rem�lem, tetszett, �s eln�z�st, hogy ilyen sok� tartott felrakni ide, de mostan�ban nagyon elfoglalt voltam/vagyok. A harmadik r�szt (A legnagyobb ellens�g c. ficet) m�g j� ideig ne v�rj�tok, mert a ford�t� eddig mind�ssze n�gy-�t fejezetet ford�tott le a 31-b�l, r�ad�sul az oldalak sz�m�t tekintve a harmadik a leghosszabb. Ti. a Botr�ny 12-es bet�m�rettel �rva kb. 200 oldal, a Sz�gyen 300, az ’Ellens�g’ pedig 400 oldalas. Teh�t k�tszer olyan hossz�, mint a Botr�ny. J� esetben 2005 �v k�zepe fel� lesz itt fenn, rossz esetben nagyj�b�l egy �v m�lva. Aki nem tudja kiv�rni, elolvashatja a http://www.fanfiction.net/~AgiVega oldalon, The greatest enemy ever faced c�mmel :)