A l�ny a szabad kez�vel megfogta a fi� derek�t, majd a keze a gerinc�n kereszt�l feljebb cs�szott, �s v�g�l a nyak�n �llt meg. Simogatta a fi� sz�ke haj�t, majd k�zelebb h�zta mag�hoz. Az ajkuk k�zt m�r csak egy lehelet finom r�s maradt. Majd ez is elt�nt, �s Draco megcs�kolta a l�nyt. Azt k�v�nta b�rcsak �r�kk� tartana ez a pillanat. M�r vagy 5 perce elv�laszthatatlanok voltak, amikor bel�pett a terembe Madame Pomfrey. A l�ptek zaj�ra figyelmesek lettek, �s gyorsan sz�tv�ltak, de egym�s kez�t nem engedt�k el.

• Nocsak egy korai l�togat�. �gy l�tom, kisasszony, hogy jobban van. Akkor ma m�r tud �r�kra is menni.
• Tudok asszonyom.
• Akkor, �lt�z�s, �s indul�s reggelizni. Megtenn� �rfi, hogy am�g a h�lgy �lt�zik, kif�radna a gyeng�lked�r�l?
• H�t persze…

Draco kinn megv�rta, am�g Snay fel�lt�zik, �s egy�tt indultak reggelizni. Mikor le�rtek k�z a k�zben a terembe, �s le�ltek a Mardek�ros asztalhoz, Pansy Parkinson sikoltva rohant ki a teremb�l.

• Ennek meg mi baja? – k�rdezte Snay.
• �h, csak egy undok pattan�sa n�tt… - mosolygott Draco. (m�g � sz�rta r� az �tkot a klubhelys�gb�l kifele menet, hogy ha b�rkinek egy mondatban eml�ti a nev�t Hermione-val, akkor n�j�n egy pattan�sa.)
• K�rdezhetek valamit? – fordult a l�nyhoz Draco.
• Persze.
• Mi�rt volt n�lad a f�nyk�pem?
• Oh… Tudod, miut�n az t�rt�nt, ezt a k�pet tal�ltam a n�v�rem p�rn�ja alatt. El�sz�r nem tudtam, hogy ki vagy, de k�s�bb r�j�ttem. A tekintetedb�l.
• Aha… - Draco zavarban volt. Nem gondolta, hogy ilyen sz�lak f�zt�k �t a l�ny n�v�r�hez. Azon viszont elgondolkozott, hogy honnan ismerte �t

Cornelia. De nem akart tov�bb k�rdez�sk�dni, mert l�tta, hogy m�r �gy is el�gg� felzaklatta a l�nyt.

Draco k�r�l n�zett a teremben. Megl�tta Hermione-t a Griffend�les asztaln�l, aki �pp �gy b�mult r�juk, mint aki nem hisz a szem�nek. Mikor tekintet�k tal�lkozott, Hermione egy �szinte mosolyt k�ld�tt Draco fel�, Draco pedig intett neki. Potter �s Weasley egyszerre k�pt�k ki t�klev�ket.

• Draco Malfoy mosolyog, �s nem gonosz vigyorral, egy l�nnyal van, �s Hermione-nak integet?!
• Vagy beteg, de akkor nagyon s�lyos, vagy kicser�lt�k, �s sz�zf�l�-f�zettel valaki a hely�be l�pett…
• Egyik se… Csak szerelmes. – nyugtatta meg bar�tait Hermione.
• MI?! – k�rdezte k�rusban a k�t fi�.

Hermione csak mosolygott r�juk, �s elm�l�zva tov�bb ette a reggeli�t.

Az utols� �r�juk egy�tt volt a Griffend�lesekkel. Am�g az udvaron Hagrid-ra v�rtak, Draco �s Snay oda mentek a h�rom j� bar�thoz.

• Szia Hermione! Sziasztok. – k�sz�nt Draco.
• Sziasztok! – k�sz�nt vissza Hermione.
• Draco mindent elmes�lt, arr�l, hogy mi mindent tett�l �rte. Nagyon rendes volt t�led. F�leg azok ut�n, amiket tett ellenetek. – mondta h�l�san Snay Hermione-nak.
• Igaz�n nincs mit, b�r m�r �n se tudom, mi�rt tettem…
• T�nyleg Hermione, nem akarom, hogy ideges legy�l, de k�sz, �s bocs.
• Draco! – sz�lt fenyeget�en Hermione.
• Tudom, tudom… - mosolygott a fi�.

A m�sik k�t fi� nem gy�z�tt csod�lkozni. Hermione �s Draco �gy besz�ltek egym�ssal, mint az ezer�ves bar�tokn�l szok�s.

• Po… Harry, Ron figyeljetek, sajn�lom, amit tettem… Mindent. Bocs�ssatok meg, k�rlek! F�leg te Harry… - mondta sajn�lkozva Draco.
• �h… Rendben… - mondta zavartan Harry.
• De furcsa ilyet t�led hallani. – Hitetlenkedett Ron.
• RON!!! – rivallt r� Hermione.
• Ne, hagyd, t�nyleg megv�ltoztam. T�rt�ntek dolgok, amik felnyitott�k a szemem.

Az �ra kezdt�vel, Draco �s Snay el�re �lltak, hogy figyeljenek Hagrid-ra. V�gig egym�s kez�t fogt�k. Draco el se hitte mind ezt. Kib�k�lt �si ellens�geivel, a l�ny, akit elvei miatt gy�l�lt a legjobb bar�tja lett, �s a m�sik l�ny, aki az els� pillanatt�l fogva tetszett neki, itt �ll mellette �s fogja a kez�t… De hirtelen elkapta a kez�t Draco-�b�l, �s a sz�ja el� kapta. Draco agg�dva figyelte.

• Mi a baj?

A l�ny r�m�lten n�zett az erd� sz�le fel�.

• Ne, menjetek innen… Hagyjatok b�k�n… HAGYJATOK M�R B�K�N! – sik�totta a l�ny �s zokog�sba t�rt ki.
• Mi az, mit l�tsz? – k�rdezte teljes p�nikban Draco.
• Thesztr�lok… - mondta m�g�tte Harry.
• Snay! Snaylin, figyelj r�m! Ne t�r�dj vel�k! Gyere, gyere ide! – mondta, �s mag�hoz h�zta a l�nyt.

A l�ny bele zokogott a fi� mellkas�ba.

• K�rlek, csin�lj valamit! Nem akarom l�tni �ket, k�rlek!
• Ne agg�dj! Nem hagyom, hogy szenvedj!

Erre a sz�ra a l�ny ijedten felkapta a fej�t. A szem�ben ism�t a r�m�let t�kr�z�d�tt, �s a tekintete elhom�lyosodott. Ell�kte mag�t Draco-t�l.

• Menj… menj innen!!!
• Snay, mi a baj? – Draco p�nikba esett.
• Hagyj b�k�n! – a l�ny egyenesen menek�lt Draco keze el�l.

A fi� k�ts�gbe esett. De h�t most mi a baja? Csak meg akarta v�deni. A l�ny viszont megr�m�lt t�le.

Egyszerre kitisztult a tekintete. A l�ny zavartan tekintett k�rbe.

• Bocs�ss meg… - suttogta Draco fel�, �s elrohant a kast�lyba.
• Snay, v�rj! – ki�ltott a fi� a l�ny ut�n.
• Draco, maradj! – sz�lt oda Hermione – Majd �n ut�na megyek.

Draco nem �rtette, mi t�rt�nik k�r�l�tte. Teljesen �ssze volt zavarodva.

• Hopp�, Malfoy, pof�ra es�s? L�tod, m�g menek�l is el�led.

A fi� inger�lten a hang ir�ny�ba fordult. A g�nyos megjegyz�s Pansy Parkinson-t�l sz�rmazott. Draco m�r indult volna, hogy kit�ltse m�rg�t a l�nyon, �s ha nem fogja �t vissza Harry �s Ron, m�g azzal se t�r�d�tt volna, hogy l�ny az illet�. Igen meg kellett fesz�teni�k magukat, hogy visszatarts�k a feld�h�d�tt Draco-t, mert m�g viszonylag nyugodt �llapotban is j� er�ben kell lenni ahhoz, hogy visszafogj�k az izmos fi�t, de �gy adrenalint�l f�tve… Nem volt k�nny� dolguk.

A biztons�g kedv��rt Pansy az�rt h�tr�lt egy p�r l�p�st, �s be�llt Monstro m�g�. Malfoy egy sikertelen kap�l�dz�s ut�n lenyugodott, �s megk�sz�nte �jdon s�lt bar�tainak a seg�ts�get. �gy gondolta, jobb, �gy, mert k�s�bb m�r b�nta volna azt, amit tett volna a l�nnyal. Eg�sz �ra alatt m�shol j�rt az agya… �s nem neh�z kital�lni, hogy hol…

Eb�d ut�n visszament a klubhelys�gbe, �s le�lt a kandall� el�tti fotelba. A t�zet b�mulva gondolkozott azon, hogy mit tett rosszul. Ekkor felcsend�lt egy hang m�g�tte.

• �r�l�k, hogy itt tal�llak.

Draco-nak nem kellet h�tra fordulnia, hogy tudja, ki sz�l hozz�. Ezt a hangot ezer k�z�l is felismern�. Ez volt az egyetlen olyan hang, amit napr�l-napra v�rt, hogy hallhasson. Most viszont valahogy megborzongott, ahogy meghallotta.

• Szia Snay…
• Figyelj Draco, nagyon sajn�lom, hogy �gy viselkedtem ma legend�sl�nyek-gondoz�s�n… de r�j�ttem, valamire, amit el kell mondanom neked.
• Mond csak, hallgatlak.

A l�ny le�lt vele szembe, egy m�sik fotelbe.

• Rendben. Sz�val, tudod �n mi�rt l�tok thesztr�lokat?
• Igen, tudom… - mondta keser�en Draco. Megint esz�be jutott apja ridegs�ge.
• Teh�t, ak�rh�nyszor l�tom �ket, mindig eszembe jut az a d�lut�n. Haza mentem, �pp egy bar�tn�mn�l voltam. Mikor az ajt�hoz �rtem, l�ttam, hogy f�lig nyitva �ll. Bementem �s �pp any�m sikoly�t hallottam. Berohantam a szob�ba, �s l�ttam, hogy any�m er�tlen�l fekszik a padl�n. Rettent�en megr�m�ltem. Oda rohantam hozz�, �s a fej�t az �lembe t�ve pr�b�ltam sz�ra b�rni. De csak ernyedten oldalra billentette, �s m�r a l�legzet�t se �reztem… El kezdtem zokogni. Oldalra n�zve l�ttam, hogy ap�m h�ttal �ll nekem, �s zokogva k�ny�r�g valakinek. Ezt mondta: K�rem, hagyja b�k�n a l�nyaimat! �lj�n meg engem, de �ket hagyja b�k�n! Mire ez a v�lasz hallatszott: Ugyan m�r, Gother. Mi�rt venn�k egy h�ziman�t, ha egy �r�n kett�t is szerezhetek? A hang g�nyos volt, �s kegyetlen�l rideg. Ekkor egy �les z�ld f�nyt l�ttam, �s mire a szemem abba hagyta a k�pr�z�st, oda n�ztem, �s l�ttam, hogy ap�m �lettelen teste �sszeesik. Megl�ttam a f�rfit, aki megnyomor�totta �letemet… Magas volt, hossz� sz�ke haja, �s kegyetlen sz�rke szemei voltak… az ap�d volt… Mellette guggolt a n�v�rem, m�skor �polt, sz�p v�r�s haja csapzott volt, �s szem�ben soha nem l�tott gy�l�let, �s f�lelem egyvelege csillant. R�m n�zett, �s b�r sz�ja be volt k�tve �rtettem mit akar mondani; Fuss Snaylin, menek�lj, am�g lehet! �n csak n�m�n meglengettem a fejem. Nem akartam, de a f�lelemt�l nem is tudtam volna mozdulni. A f�rfi r�m n�zett. Hideg sz�rke szemeib�l csak �gy �radt a gonoszs�g. V�gig akarod n�zni a hal�l�t? H�t legyen. Mondta k�ny�rtelen�l. Leszedte Cornelia sz�j�r�l a k�t�st, �s r�m n�zett ism�t. Csak hogy halld a sikoly�t… Annyira m�g nem gy�l�ltem embert, mint akkor. K�ny�rtelen�l megk�nozta… n�v�rem f�jdalmas sikolyai �gy t�rt�k meg a csendet, mint ahogy a sz�vembe t�rt a f�jdalom. Mikor n�v�remnek m�r sikoltani se volt ereje, csak fek�dt a padl�n, szem�ben a megt�rts�g volt l�that�, �s m�r nem k�v�nt semmit, csak a megv�lt� hal�lt. Sz�rny� volt l�tnom, hogy szenvedi ki utols� l�legzet�t is. A v�g�n egy Adava Kedavra �tok v�gzett vele is. �n m�r nem tudtam s�rni. A d�bbenet, �s a f�jdalom �gy sokkolt, hogy csak magam el� b�mulva t�rtem �ssze csendben. Ap�d r�m n�zett. �n itt v�geztem is. K�ny�r�gtem, hogy �lj�n meg engem is. De � sz�vtelen�l ezt mondta: nem �llek meg. Hagyom, hogy szenvedj… Majd a h�rom holttesttel egy�tt ott hagyott. A szemem l�tt�ra �lt meg mindenkit, aki fontos volt nekem. Rezzen�stelen arccal. Gy�l�l�m, �rted? Gy�l�l�m. T�ged az�rt ut�ltalak, mert ak�rh�nyszor megl�ttalak, mindig �t l�ttam. A hasonl�s�g kett�t�k k�zt megd�bbent�. Tudom, ut�lod ezt hallani, de ez az igazs�g. Amikor el�sz�r megl�ttalak, egyszer�en bel�d szerettem. De ut�na, bevillant ap�d k�pe, �s r� eml�keztett�l. Nem tudtam r�d szeretettel gondolni, viszont ha nem figyeltem oda, �s csak a hangodat hallottam, megint �gy �reztem, hogy csak te �s �n vagyunk az eg�sz vil�gon. Mint a m�ltkori b�jital-tan el�tt. Amikor besz�lt�l Potternek. T�l hangosan nevettem fel, �s �szre vett�l. De amint r�m n�zt�l… megint azt a tekintetet l�ttam. Azt�n id�vel megismertelek, �s r� kellett j�nn�m, hogy te nem vagy olyan, mint az ap�d. Ez akkor bizonyosodott be v�glegesen, amikor felvitt�l a gyeng�lked�re. R�j�ttem, hogy nem kell, hogy ut�ljalak, csak az�rt, mert Malfoy vagy. Amikor fel�bredtem, �s te ott �llt�l mellettem… �gy �reztem, v�gre megtal�ltam azt az embert, aki t�r�dik velem. A sz�leim hal�la �ta, csak a nevel� tisztem volt velem, �s �t ut�ltam. Nem t�r�d�tt azzal, hogy velem mi van, �s csak az�rt maradt velem, mert az any�m r�gi bar�tja. Egy nap betelt a poh�r, �s hirtelen felindul�sb�l elt�rtem a k�t l�bsz�r�t. Akkor ker�ltem �t ide, a bentlak�sos Roxfortba. Itt nem kellet, hogy fel�gyeljen r�m, �s m�g oktatnak is. Teh�t, miut�n r�j�ttem, hogy te vagy az egyetlen, aki t�r�dik velem, rettent�en meg�r�ltem. Azt akkor, �s ott el is mondtam. Boldog voltam melletted, eg�szen ma legend�sl�nyek-gondoz�s�ig… Akkor �jra megl�ttam azokat a lovakat. A m�ltkor is azokt�l lettem rosszul. Ak�rh�nyszor megl�tom �ket, mindig eszembe jut, hogy mi�rt l�tom �ket, �s bevillannak eml�kek… �s hallom a n�v�rem sikolyait. A halott any�mat az �lemben. �s az er�tlen�l �sszees� ap�mat. Magadhoz �lelt�l, �s ezt mondtad: nem hagyom, hogy szenvedj. Err�l eszembe jutott ap�d hangja. Mintha � mondta volna… Amikor feln�ztem, megint �t l�ttam. Mintha �jra �ltem volna azt a d�lut�nt. Megrettentem. Zavaromban ell�ktem magam t�led. Mikor ut�nam ny�lt�l, �gy l�ttam, mintha � akarna elragadni… az ap�d. Azt�n kitisztult a k�p… �s megl�ttam, hogy te vagy az, nem ap�d. Olyan zavarodott lett minden. Sz�ks�gem volt az egyed�l l�tre, ez�rt rohantam el. Hermione ut�nam j�tt, �s elmondtam neki, mit �ltem �t. � azt tan�csolta, hogy mondjak el neked mindent, �gy tisztess�ges.

A l�ny mire befejezte, a szeme k�nnyekkel volt telve.

• H�t, ez… - Draco nem tudta mit mondjon. – Snay, �n nem tudtam, hogy neked ilyen k�nt kell �t�lned minden alkalommal… Ha tudok neked seg�teni b�rmiben…
• Igen, ez a m�sik, amit mondanom kell. – a l�ny kit�r�lte a k�nnyeket a szem�b�l, �s el�re hajolva megfogta Draco kez�t. – Draco… nem tudom, hogy mondjam… Draco, �n szeretlek, �s te vagy az egyetlen, aki t�r�dik velem, de… nem megy… nem tudok melletted lenni. Szeretlek, de ha a szemedbe n�zek, fell�ngol a bennem a gy�l�let. Hidd el, �gy jobb lesz mindkett�nknek.
• Te… te most… szak�tasz velem? – Draco �gy �rezte enn�l f�j�bbat meg nem mondtak neki.

A l�ny, akiben megtal�lta a t�k�letest, �s aki megv�ltoztatta az eg�sz vil�gn�zet�t, most elhagyja. Vele el tudta volna k�pzelni a h�tra l�v� �let�t, de nem… Most v�ge. V�ge az �lmoknak, v�ge a j�v�nek.

• Draco, nem tudod, mennyire sajn�lom! Hidd el, nekem is ugyan olyan neh�z, mint neked, de nincs m�s v�laszt�som…
• M�r hogy ne lenne? Mi�rt nem k�pes senki se felfogni, hogy �n nem az ap�m vagyok? – �v�lt�tte a fi�.
• Draco, k�rlek, nyugodj meg! Ennek semmi �rtelme, hogy most itt �v�lt�zz. Nagyon sajn�lom! K�rlek Draco! Draco, ne menj el!

A fi� m�r nem b�rta tov�bb. Felpattant, �s kirohant a klubhelys�gb�l. Eg�szen a t� partj�ig, ahol a f�zfa lombjai alatt, az �rny�kban lehuppant, �s csak d�h�ng�tt mag�ban. Itt most nem arr�l van sz�, hogy egy l�ny dobta �t, hanem, hogy el�sz�r volt, szerelmes, �s az apja miatt, megint az apja miatt kellett �sszet�rnie a j�v�k�p�t. A boldogs�gr�l, �s arr�l, hogy valaha norm�lis csal�dja lesz. Hogy norm�lis �lete lesz. Bar�tokkal, �s nem talpnyal�kkal. Igaz szerelemmel, �s nem k�nyszer�ttet h�zass�ggal. De az apja miatt �sszet�rtek az �lmai. Hirtelen �resnek �rezte mag�t. M�r nem d�h�ng�tt, csak cs�ndben �lt a parton, �s b�multa a sz�l fodrozta vizet. Nem volt �rtelme m�r, hogy fontolgassa j�v�j�t, hogy �lmai legyenek. Az apja fog d�nteni helyette mindenben. �s minden, ami fontos neki, elveszi t�le. � is az apja befoly�sa alatt fog �llni, �s nem saj�t akarat�b�l. Sz�let�se �ta elrendeltetett… Nem tehet semmit, ami sz�m�ra j� lenne. Az apja fog neki csal�dot szerezni, �s nem szerelemb�l, hanem k�nyszerb�l.

• Draco, jobban vagy?

Hermione �llt m�g�tte.

• Hermione, nincs �rtelem, hogy �ljek…
• Jajj, Draco, ne mondj ilyet! – h�ledezett a l�ny.
• De, ez az igazs�g Hermione. Nincs saj�t �letem. Ap�m ir�ny�t mindenkit. Engem is. Miut�n v�gzek a Roxfortban, �n is be�llok a hal�lfal�k k�z�, �s a S�t�t Nagyurat fogom szolg�lni. Nincs mit tennem ez ellen…
• De h�t, mi�rt?
• Mert nincs v�laszt�som…

Azzal a sr�c elment. Hermione ut�na akart menni, de r�j�tt, itt m�r egy-k�t j� tan�cs nem seg�t… A fi�n csak ennyi, m�r nem seg�t…

Eltelt a tan�v. Draco mag�nyosan, senkivel se t�r�dve �gy j�rt az iskol�ban, mint egy k�sza l�lek. Nem voltak bar�tai, �s senkivel se besz�lt, kiv�ve Hermione-t. Vele is csak nagy ritk�n, mikor a l�ny �rdekl�d�tt a hogyl�t�r�l. Sikeres vizsg�kat tettek, �s mindenki a maga �tj�n haladt tov�bb. Hermione a Miniszt�rium sikeres aurora lett, Potter-rel �s Weasley-vel egy�tt. Snaylin bele betegedett b�nat�ba, �s mag�ny�ba. 23 �vesen meghalt. Draco-r�l senki nem tudott semmit.

�vekkel k�s�bb a hal�lfal�k bet�rtek a Miniszt�riumba, �s meg�lt�k a legjobb aurorokat. Draco is k�zt�k volt. Mikor bel�pett a terembe, megl�tta a gy�ny�r� barna haj� l�nyt, a padl�n fek�dve, sz�j�b�l v�r folyt. Oda ment hozz�, �s mint egykor szerelm��t, Hermione fej�t is az �l�be vette. Simogatta barna haj�t, �s ezt mondta:

• Nyugodj meg, Hermione, nem lesz semmi baj. – b�r tudta, hogy ez nem igaz, de ennyivel tartozott a l�nynak.
• Draco! T�nyleg te vagy az? De j� ennyi �v ut�n l�tni t�ged! Csak annyit mondj el nekem; mi�rt? – k�rdezte a l�ny.
• Hermione, ne besz�lj… H�l�s vagyok neked minden�rt, amit tett�l. K�sz�n�m neked.
• Draco, nagyon hi�nyozt�l. �n m�r nem �lem t�l… ezt te is tudod… K�rlek, mond el, mi�rt v�lasztottad ezt az utat?
• Nem �nsz�ntamb�l… A v�r k�telez…

A l�ny m�g egy utols�t l�legzett, majd mellkasa nem mozdult t�bb�. Draco szem�b�l egy k�nnycsepp folyt le, majd �ll�r�l lecs�ppent a l�ny arc�ra. Ez volt az utols�, amit ejtett. Az utols� ember�rt, aki fontos volt neki… a valaha �lt legjobb bar�tj��rt…

�s csak egy okb�l dobta el a boldogs�g es�ly�t. Csak egy dolog volt, ami arra k�nyszer�ttette, hogy apja befoly�sa al� �lljon… a v�re… mert k�telez…