Reggelre, mikor Hedvig visszatért, Harry még mélyen aludt, de ismét felriadt. Megint a temetőben ját, de a végén nem Cedricet, hanem Siriust látta. Hedvig kedvesen megcsipkedte Harry kezét, aki ettől megnyugodott. Aztán felállt, és elővette a leveleket, amiket tegnap elfelejtett elolvasni. Először Hermione levelét olvasta el:

Harry!

Megint rémálmod volt! Nincs értelme tagadnod, mert úgyis tudom!
Ronnal aggódunk érted. Sosem akarsz beszélni Siriusról…ja és ne mondd el Ronnak, hogy beszélni akartam róla veled, mert nem értené meg. Mindegy, most itt vagyok a tudod hol.
Doumbledore szerint hamarosan el fogsz kerülni onnan ahol vagy.

Már várunk!

Hermione

Most legalább már azt tudta, hogy honnan tudta mindenki, hogy minden éjjel rémálma van. Erre még nem válaszol, döntött végül. Elkezdte olvasni Ron levelét:


Harry!

Én nem bírom tovább! Tudom, hogy te nem rendeled meg a Reggeli Prófétát, de mi igen. Egy hete, állandóan csak rólad írnak, pontosan úgy, ahogy abban a számban, amit elküldtem neked. Éppen ezért, úgy gondoljuk veszélyben vagy, mert mindenki ismeri minden lépésedet. Csak üzenj egyszer, ha felkészültél, és hamarosan elviszünk onnan, egy bizonytalan időpontban. Ugye tudod mit jelent ez? Várom a választ. Ugye Pulinak nem esett baja? Nagy volt a szélvihar itt a környékünkön, mikor elengedtem.

Hamarosan találkozunk!

Ron

Ron legalább őszinte, és elmondta neki… , de van itt egy bökkenő. Persze, hogy tudta mit jelent mind ez! Ha válaszol, hogy megkapta a levelet, akkor rögtön elviszik, függetlenül attól, ha azt írja, nem akar elmenni. Viszont, ha nem válaszol, akkor szintén eljönnek érte, mert azt hiszik, bajban van. Válaszol Ronnak és talál valamilyen nyomós érvet, amiért nem mehet el. Meg is van:

Ron!

Tudom, hogy azt szeretnétek, hogy biztonságban legyek, de itt nem sodrok senkit bajba, és itt vagyok biztonságban! Voldemort itt nem érhet el, és nem jelentek gondot senkinek. Nézd, okoztam én már elég fejtörést…, de már benőtt a fejem lágya, és megértem mindkét érvet, és meggondolatlan sem leszek többet… nem úgy, mint néhány hete. Ha ezt nem érted meg, sajnálom, de ez egyszer nekem van igazam. Puli egészségesen megérkezett, az újsággal együtt. Köszönöm, hogy elküldted. Tényleg nem tudtam, hogy egy hete, csak rólam írnak, bár sejtetem. Gondolom az én RBF- eimet már tudod. Neked, hogy sikerült? Csodálkoztam, hogy Hermione nem írta le, hogy mi sikerült neki. Ez hihetetlen, hogy jóslástanból átmentem! Te is emlékszel, hogy mit produkáltam…és nem voltak képesek megbuktatni belőle! Hát nem szörnyű? Neked biztos szerencséd volt, és sikeresen megbuktál belőle. Ja, és valaki nem tudná kiiktatni azt a személyt aki folyton figyel? Mármint a riportert. Nem gondoltam volna, hogy percre pontosan leírták a napomat! Ez borzalmas! Rosszabb mint a múlt évi…habár, talán nem is. Potter!!!- bocsi ezt azért húztam át, mert csak hallottam és leírtam…nemt’om befejezni a levelet, úgyhogy elküldöm.

Üdvözöl:
Harry

Gyorsan rákötötte a levelet a kicsi bagolyra, és útnak indította. Ekkor betört a bácsikája.
-Kölyök!!! Már megint elrontottad a mikrót, és Dudley kedvenc konyhai tévéjét!
-De…én ki se mentem innen tegnap óta!
-Ne hazudj! Biztos megint azt csináltad! Meg mondtam, hogy ne merészeld, mert bajba kerülsz!
-Nem mintha amúgy nem kerülnék eleget…- szólt halkabban Harry, de a bácsi ezt is hallotta.- És amúgy még mindig nem varázsolhatok.- akarta lezárni a vitát Harry, de a dolog nem volt ilyen egyszerű.
-Ne merészelj velem ilyen hangon beszélni, és ne feleselj! Marge látogatóba jön! Ha még egyszer megismétlődik ami a múltkor, esküszöm teszek róla, hogy ne menj vissza se oda, se máshova, de SOHA!!!- ezzel idegesen kicsörtetett. Harry merev végtagokkal állt. Még mindig nem eszmélt fel, ebből a sok borzalomból. Azt már megszokta, hogy olyan dolgokkal vádolják amiket el sem követhetett…, de hogy Marge néni látogatóba jöjjön, azzal a dilis kutyával Marcanggal, az több a soknál! Mindjárt 16, és talán Voldemort karjaiba is szívesebben rohanna, minthogy újra átélje a Marge néni által okozott lelki sérüléseket…és a fizikai fájdalmakat... nem, mégsem. Inkább a néni és a kutya. Kinézett az ablakon, és eszébe jutott egy jelenet, arról a fáról ami kint áll.
-Jobb lesz ha kimegyek, és gyakorlom a fáramászást. – mondta, és elindult az ajtó felé. Ekkor egy bagoly röppent be az ablakán. Letett egy levelet, és várt. Harry odament, és megvizsgálta a levelet. Vajon… kitől jöhetett? Mit akarhat tőle az a valaki? Megnyugodva vette észre, hogy roxforti pecsét van rajta. Felemelte a levelet, de habozott. Nem akart újabb információt megtudni, mert ez is sok volt. Abban biztos volt, hogy nem iskolai könyvlista jött. Vajon mi érkezhetett úgy mégis? Ki kell bontania, de mi van ha… nem, megteszi. Jobban megvizsgálta a pecsétet, és rájött, hogy valaki olyan rakhatta rá, aki álcázni akarja a simalevelét, de köze van a Roxforthoz. Kinyitotta, és mélységes megnyugvással töltötte el, hogy Hagrid írt neki. Közben egy másik bagoly, ami feltételezhetően Errol volt, ugyanis nekirepült a széktámlának, egy újságot hozott neki. Elolvasta Hagrid levelét, ami röviden összefoglalva, azt taglalta, hogy mennyire büszke Harryre, azért is amit Ronnak írt, és azért is amit az újságnak. Harry gyanakodott, hogy valami még mindig nem stimmel az újság körül, hisz máshonnan nem tudhatott róla…de azt biztosan nem merték… kinyitotta az újságot. Szeme elkerekedett. A címoldalon ott volt az a jelenet, mikor Liana a labdát rúgta, majd Harry kiterült, és a lány sajnálkozva odafutott, és Harry széttárt kezekkel magyarázott valamit. Alatta az újság tartalma…ugyanazok mint tegnap…kivéve…”Harry Potter levele a szerkesztőségnek”…”Harry Potter egy napja(frissítve)”…”A kis hős sajnálja, hogy mi sajnáljuk!”…”Harry Potter számára az ideális barátnő”…
Itt kinyitotta:
„Mint azt mindenki tudja, Harry Potter negyedévesként, egy olyan lánnyal járt, akinek a külseje inkább nem tagolandó, de a tudása kétségtelenül nagy volt, hisz még iskola első is lehetett volna, ha elég idős. A lány neve: Hermine Granger. Abban az évben szakítottak, és valószínűleg szegény Harry padlón volt. A következő évben, vagyis múlt évben, a kis hős, úja szerelmes lett, mégpedig egy szintén kviddicsező- aki szintén fogó- lánnyal. Kétségtelenül tovább jutottak mint az előző barátnőjével, de Harry Potter számára ez az év nagyon zavaros volt, és folyton veszekedtek. Végül aztán szakítottak, de lehet, hogy újra megpróbálják.- nyilatkozta mindezt nekünk valaki, aki jól ismeri Harry Pottert. A következő tippeket mi gyűjtöttük össze, bizonyos újabb ismeretek alapján.
Vajon milyen az ideális barátnő Harry Potter számára? Ezt próbáltuk kideríteni, és most megosztjuk mindenkivel.Tulajdonságai, hogy legyen:
 aranyosv
 kedvesv
 jóv humorú
 szépv
 érdeklődőv
 kíváncsiv
 okosv
 olyan akire lehetv számítani
 csacsogóv
 szeresse a kviddicsetv
 imádja a kalandokatv
v legyen mindig egy jó terve, vagy tudjon rögtönözni
 és önmagáértv szeresse
 kicsit szeleburdiv

Ez mind beleillik Harry Potter ideáljába. Lányok, kapjátok össze magatokat!”
Hát…ez egyenesen botrányos! Miért nem képes soha senki békén hagyni?! Semmi rosszat sem csinált…legalábbis annyira mégse nagyot, hogy ennyit kéne szenvednie miatta. Mindegy…a feje tetejére állhatna, akkor se hagynák békén, sőt! Még nagyobb szám lenne. Inkább odalapozott a leveléhez, és csak remélte, hogy nem rakták bele pontosan ugyanazt.

„Tisztelt szerkesztőség!

Ugyan csak most jutott tudomásomra, hogy már jó ideje csak rólam írnak újságukban, s csak egy számot olvastam el, mert felhívták rá a figyelmem, mégis nagyon zavar. Azt sem igazán értem, hogy milyen jogon írják le a magánéletemet a tudtomon kívül. Úgy gondolom, hogy már 2 évnyi pletyka után az olvasók nem kíváncsiak rám, sőt remélem! Nagyon zavaró, ha az embernek még magán élete se lehet, mert sehol se hagyják békén. Nyomatékosan megkérem önöket, hogy hagyják abba, mert ha nem teszik, annak következményei lehetnek. Kérem, hogy az olvasókat se bíztassák az írással, mert már több mint 5 zsáknyi levél gyűlt össze és nincs se időm se kedvem elolvasni őket, mert mindenki ugyanazt írja. Ha még több levelet kapok, mert maguk továbbra is azt írják, hogy írjanak nekem milliónyi levelet…, hát én esküszöm kiugrom az ablakon.
Csak remélni merem, hogy levelem elég meggyőző volt, és ha nem, akkor sajnálom, hogy fölöslegesen írtam és, hogy maguk nem értenek a szépszóból.

Jó éjszakát kíván:
Harry Potter

U.i.: Szerintem egy olyan ember élete, akit észre sem vettek eddig, biztosan érdekesebb, mint az enyém!”

De, pontosan ugyanazt rakták bele. Ez annyira idegesítő. – gondolta, és eldobta az újságot, a „Harry Potter egy napja” című rovatot el sem olvasva. Pedig ha tudná,hogy benne van a Lianaval való találkozásától, az éjszakai kalandja végéig, mikor is úgy nézett ki, hogy rendesen eltudott aludni. Lement az udvarra a könyvével a kezében. Lent az udvaron csak bámulta a fát, és mintha keresett volna valamit.
-Szia!- hangzott egy kedvesen csengő hang.- Mit keresel?
-Egy kötelet.
-Minek?
-Hogy felkössem magam arra a fára.- a lány az elején kuncogott, mert azt hitte tréfa, de mikor látta, hogy a fiú komolyan gondolja, az ő arca is elkomorodott.
- Tudod, néha az embernek összegyűlnek a dolgok, és arra gondol, hogy ennél nem lehet jobb soha.
-Mert így is van.
-Nem, ez tévedés. Az ember tetteivel, jobbá teheti a sorsát, és akkor, már nem igaz ez a gondolkodás. Sokan azt hiszik, hogy a halál a legrosszabb, és ennél rosszabb nincs. Ha pedig meghalnak, akkor már csak jobb lehet.
-Fogadjunk, hogy ez sem igaz.
-Hát, nem is.
-Véleményed szerint mi a legrosszabb?
-Egyedül meghalni. Mikor az embert senkise szereti.
-És ha valaki úgy hal meg, hogy még változtatni akart valamin, a többiek érdekében, ha nem akart meghalni, mert annak döntő szerepe volt, ahhoz mit szólsz?
-Azaz ember boldogan halhat meg, mert a többiek nem fognak rá haragudni, hisz megpróbált segíteni, és ő is ezt fogja érezni a szíve mélyén, hogy ő mindent megtett… de ennél többet már nem tehet.
-Még akkor is ha nagy teher van rajta?
-Akkor is, ha tényleg megtett mindent, amire képes volt.
-Érdekes elképzelés.
-Érdekes kérdés. Na, mesélj, mi ilyen borzalmas?- de Harry most nem figyelt a lány kérdésére, mert azon gondolkodott amit a lány mondott.
-És ha az egész világ sorsa azon az emberen áll?- folytatta.
-Ha nincs egyedül, ha van aki mindig mellette áll, aki segíti és sose hagyja el, és úgy bukik el, akkor se legyen szomorú, mert a sorson még tudnak változtatni az emberek, de a végzeten nem. Miért érdekelt ennyi minden?
-Semmi érdekes, csak elgondolkoztam egy könyvön, aminek a főhőse, egy szerencsétlen ember, mert ebbe a helyzetbe került.
-Egyáltalán nem szerencsétlen, hisz valami fontosat tehetett az életben, aminek nyoma marad.
-A könyvekben…
-Nem. A szívében, a lelkében, hogy segíteni akart. Mi lett a főhőssel?
-Azt senki se tudja. Honnan tudsz ennyi mindent?
-Hát… igazság szerint, én ügyvéd akarok lenni, és meg kell tanulnom véleményt nyilvánítani, átérezni és dönteni… meg ilyenek…szóval elmondod, hogy mi ilyen súlyos gond?
-Á, ehhez képest érdektelen. Csak a nénikém jön látogatóba, aki köszönés gyanánt, eltöri a bordáimat. Aztán ameddig marad, nekem minden sértést és minden kínt el kell viselnem, mert ha nem, akkor utána még többet kell. – Harry nagyon úgy érezte amióta a lánnyal találkozott ma és elkezdtek beszélgetni, hogy valaki előtte áll…nézi…hallgatja… talán láthatatlanná tévő köpenyben van…talán ismeri…nem idegen, mert rossz előérzete lenne.- Neked nincs olyan érzésed néha, mintha figyelnének?- kérdezte Liana.
- De, és talán nem is ok nélkül.
- Aha…figyu, anyáékkal épp sátorozni szeretnénk…ha gondolod…ha szeretnéd…épp van egy szabad sátrunk…
- Á, az én „drága” rokonaim biztos nem engednének el… habár…
- Igen?- kérdezte kíváncsian a lány.
- Nem szeretnék a terhetekre lenni…
- Mi?- kérdezte megrökönyödve a lány. –Tudod, a szüleimmel inkább a kert hátsó részében szoktunk sátorozni, mert nappal bent lehetnek a házban és apa dolgozhat. Szóval…haditerv?
- Hát…
- Ne mondd, hogy csak simán el akarsz beszélgetni velük?- kérdezte csodálkozva a lány.
- Pontosan ez volt a szándékom, de… ez általában nem jön be sehol és senkivel. Kell egy A, egy B és egy C terv.
- Minek 3 terv?
- Az A, a beszélgetés, hátha bejön… a B, az igazi terv, és a C…hát az akármi, csak jöjjön be.
- Aha…nálam csak két terv szokott lenni. Egy haditerv, és egy mentő ötlet, de… mindig a mentőötletet kell használni.
- Miért?
- Mert sosem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én azt elképzeltem.
- Ez is ismerős… de általában én csak egy tervet használok.
- Mit?
- Odamenni, csinálni valamit és menekülni.
- Ja, gondolom a menekülés, az általában nálad is a végkifejlet.
- Aha.
- Szóval mi lesz a B terv?
- Nemt’om… talán a feltartás ha előbb megérkezik?
- Nem rossz….de valami más?
- Tőlem hiába vársz mást, én csak fejjel nekirohanok a falnak…
- Én se szoktam… mindig a barátnőm akarta, hogy tervezzük meg. Hm…és ahhoz mit szólsz, hogy…- és elkezdték egymásnak magyarázni, dehogy senkise hallja, egymás fülébe suttogva. Ezért sajnos én se értettem…
- Jaj, bocsi, hogy nem szóltam, de én mindig bajba kerülök.- mondta a lány, de már ismét normál hangon.
- Hogy- hogy?
- Mindig segíteni akarok, és mindig valami borzalom jön ki… valahogy mindig áthágom a szabályokat…persze nem direkt, félre ne értsd…csak…
- Nyugi, ez is ismerős…- és sóhajtott … borzalom…egy szörnyeteg…egy baziliskus… Tom Denem… Voldemort…Belatrix Lestrange a leghűségesebb halálfalója…megölte Siriust…bosszút kell állnia…megesküdött, mikor Bellatrix megszökött…
- Te is?- erre a kérdésre Harry kizökkent a gondolatai közül, és bólintott, de még mindig bambán…- Na ne! Pedig olyan egyszerű a terved!
- Általában egyszerű…illetve nem mindig, de a végső hatás sose marad el, sajnos.
- Én imádom a kalandokat.- és itt nagyot sóhajtott.
- Mi a baj?
- Olyan kár, hogy boszorkányok és varázslók nem léteznek. Képzelj csak el, egy varázsló iskolát, mondjuk a neve legyen Roxfort…
- Roxfort?- kérdezte Harry elkerekedett szemekkel.
- Hát már nem is emlékszel? Rokfort helyett ezt mondtad…illetve én ezt értettem, de igazad van, tényleg képtelen ötlet. Még belegondolni is butaság volt…- szólt lelombozódva.
- Álmodozni mindig lehet, szóval a neve Roxfort…és?
- Képzeld csak el milyen lehet odajárni!- folytatta újra lelkesen.
- Kalandos… érdekes, talán?
- Pontosan! Varázslatot tanulni… milyen lenne már, ha az ember egyszer csak megtudná, hogy boszorkány…és lehetne saját aranyos kis gyöngybaglya…mekkora poén lenne…
- Pontosan! Azt hinné, hogy csak vicc az egész.
- És…talán ki is próbálhatná ezt a kviddicset…- folytatta a lány, monológját.
- Még azt se tudod, hogy mi az.
- Mondjuk a focinál biztos nem érdekesebb…
- Fogadunk?
- Akkor mesélj róla, mert a könyvet megint elfelejtettük.
- Rendben, de ne feledd, hogy ez csak képzeletbeli sport.- és magyarázta…
- Én fogó lennék.- szólalt meg a végén Liana.
- Az van a legnagyobb veszélyben…
- Az csak érdekesebbé, és jobbá tehet mindent. Ih! Mindjárt dél! A terv?- ismét átvették.- Ok.
- Egyébként mi lett a… másik tervvel?
- Totális siker…
- Csak?
- Képes volt és felébredt mire visszaértem!De azt mondtam, hogy kivittem a szemetet.
- És minek a 3. tányér?
- Mert ügyetlenül ráöntöttem a sót, ami az asztalon állt. Ezért kellett egy új tányér. Na, milyen?
- Jó az alibi.
- Te miért nem tudtad a végét? Csak nem elaludtál?
- Muszáj volt, ha nem alszom el mire visszaértek, már lebuktunk volna.
- Kár, hogy a jelenet csúcspontját nem láttad. Nagyszerű volt. Váltig állította, hogy te igenis ott voltál, és velem beszélgettél, és ő közben aludt el…és reggel mi volt?
- Rám kenték, hogy elrontottam a mikrót és Dud kedvenc tévéjét…szóval a szokásos. Asszem megyek, kezdődik az A terv.
- Ok…várj! Mi a C?
- Bármi ami nem szerepelt az A és B tervben.
- Figyelj, a walkie- talkie másik fele legyen nálad, bekapcsolva, hogy halljam amit mondasz.
- Szerintem minden simán fog menni…ezt mindig magadnál tartod?
- Aha… sose lehet tudni, hogy mikor lesz szükség a másikra. Ahol laktam mindig ezt használtuk.
- Minden simán megy, ha előbb kiérek, mint ő megérkezne.
- Mit mondanak majd, hova lettél?
- Nem kel őket félteni, biztos azt mondják majd, hogy a kiskorúak börtönébe zártak.
- Miért?
- Miért ne? Ha már a Szent Brútusz Szigorított Javítóintézetbe jártam…ahol naponta vertek…
- Akkor most indul?
- Aha, és már csak fél óránk van.
- Ugye elég lesz?
- Remélem…ha találkoznál vele…ne ijedj meg…mert…
- Rendben. Indulhatsz, ha nem tudsz kijutni, szóval tartom, és szólok neked.
- Ok.- ezzel Harry berohant a házba, és Liana meg a bokorba.


Bent:


-Kölyök!!!- szólt ismét a dühös bácsi, mert Harry nem vette észre, hogy tisztaságmániás nénikéje, megint felmosta a padlót, így mikor belépett, megcsúszott. Egyenesen neki az ajtó előtt lévő kisasztalnak, ahonnan levert egy értékes vázát, de Harry gyorsan elkezdett mentegetőzni:
-Megtudom javítani! De tényleg! Nem fog rajta semmi se látszódni…
-Ne merészeld! Tűnj a gardróbba!- Harry kérdőn tekintett rá. A gardróbba…mikor már legalább 6 éve nem volt ott…-Ha Marge megjött, elő ne merj jönni onnan!- aha, tuti, hogy a gardróbra gondolt…várjunk csak?! Hány hétig is kéne ott szenvednie?!- És ha egyetlen egyszer meglátok valamit a bolondságaidból, akkor azt megbá…
-Azért jöttem be, mert…- vágott közbe Harry, de most nem jutott jobb az eszébe…- üzletet ajánlok.
-Hogy gon…- kezdte a bácsi, de arcáról lerítt, hogy tudja mire készül Harry.
-Végig hallgatod?- élvezte a fölényét Harry, de még minden elveszhet…
-kh…- hallatszott, egy fel nem ismerhető morgás.
-Szóval, mindenkinek jobb lenne, ha én eltűnnék, mikor Marge néni itt van…és épp lenne egy hely ahova mehetnék addig míg ő itt tartózkodik…szóval akkor én most elmennék oda…
-És miből gondolod, hogy elengedlek?
-Hát…sajnos állandó megfigyelés alatt állok…és rengeteg varázsló figyeli minden mozdulatom…- hm… kezd belejönni a zsarolásba…- szóval…biztos feltűnő lenne ha eltűnnék…- Harry zsebében megszólalt a walke- talkie:
-Houston, baj van! Észak- keleti irány…feltartom…- ezzel elhallgatott a készülék. És a fiú folytathatta. –Szóval?- sürgette.
-Rendben…-és látszott rajta, hogy nagyon gondolkodik, mit tehetne hozzá. Harrynek ennyi is elég volt, felment a szobájába, összeszedett néhány holmit, és a bejárati ajtón át, látta, hogy a lánynak sikerült elérni, hogy a Dursleyk háttal álljanak a bejárati ajtónak, és lassan elsurrant a ház fala mentén, úgyhogy senkise láthassa, de ő hallja mi folyik. Csak a kíváncsiság kedvéért hallgatta még…Liana beszélt, de nagyon gyorsan, s szavai alig voltak kivehetők, de látszólag mindenkit lekötött.
- Majd ha elvégeztem a jogi egyetemet, ami előtt persze a Szent Anna És Athéné Tiszteletére Alapított Korvin Horatius Görög És Angol Akadémiai Bentlakásos Különösen Lányok Számára ajánlott Bentlakásos Sport és Jogi Bentlakásos Főiskolát…ami persze nem tartalmaz Néptánci Műegyetemet, bár régen volt egy Főnix…öhm…mindig elfelejtem én buta, pedig milyen rövid neve van…- s homlokára csapott…-hát persze A Főnix Lángja És Sárkányok Kultúrája nevű Műegyetemi Szintű Főiskolai Bentlakásos Kollégium Nevű Keringős és Lambadás Iskolát…persze azt senki se tudja csak néhányan, hogy régen ez a hely kutatott az eltűnt Atlantisz után, és innen kerültek ki a leghíresebb régészek, ezért lehet, hogy régész leszek…persze itt már nem lehet a megfelelő tudományokat megtanulni…ezért fogok, a Illíriai Szent Rozmaring Műegyetemi Foci Bajnokságra Nevelt Csapatok És Edzők Számára Alapított Régészeti Iskolába, aminek régebbi neve…K…k…-ekkor észrevette az elfojtott nevetéstől fuldokló Harryt.-…Kviddics Ligai Oregánói Szent Milétoszi Protagorasz Tételei Alapján Alapított Nemzeti Sport Egyesületi Iskolát…Viszlát!- és ezzel gyorsan átfutott a szomszéd kertbe. Még a kutya is mereven meredt előre. Harry nem bírta tovább, mindjárt kitörik belőle a nevetés… a kistársaság, még mindig csodálkozva ugyan, de bevonult a házba. Harrynek se kellett több, rögtön átrohant a másik kertbe, s mikor meglátta a karbatett kézzel álló Lianat, akaratlanul is kitört belőle a nevetés…
-Ez nem volt igazságos!- szólt a lány, tettetett dühvel.
-Bocsi…de kíváncsi voltam, hogy hogyan tartod fel őket, és már épp kezdtem élvezni, mikor abbahagytad.
-Ez csak elterelő manőver volt.
-C terv.
-Igen. B vagy A?
-A.
-Kár.
-Már akinek! Ugye nem léteznek ilyen intézmények?
-Hát nem. Persze… kicsit furcsa lenne… Minden egyszerűen ment?
-Ez csak természetes.
-Na jó. Akkor gyorsan menjünk be a házba. Képzeld, egy ismerősünk, reggel jött, de már elment, mindegy, szóval rám bízta a cicáját.
-Aha…
-Nem szereted a cicákat?- kérdezte döbbenten a lány.
-De, csak legyen kicsi, és ne karmoljon…úgy mint Csámpás…- Csámpás…karmolás…a macska egyszer megkarmolta mikor a varázspálcájáért nyúlt, hogy harcoljon…Sirius ellen. Akkor megakarta ölni, de már nem…és most mégis halott, és Harry miatt…miatta…csak ő tehet róla…ez a sors furcsa fintora?
-Csámpás?- zökkentette ki újra a lánya gondolataiból…talán hálás is volt érte.
-Igen, az egyik barátom macskája, de Hedvig se nagyon kedveli a macskákat.
-Aha, de ez egy nagyon aranyos macsek, és még csak nagyon kicsi. A nap legtöbb részében alszik. Te nem félsz a macskáktól, ugye?
-Mi okom volna félni tőlük?
-Hát, nemt’om… mi okod van kerülni őket?
-Én nem kerülöm őket és nem is félek tőlük
-Akkor mire várunk? Gyerünk be!- és ezzel be is mentek.

4. fejezet...