5.- A szerelem tüze
LilyEvans 2005.12.29. 11:52
Már egy hete, hogy nem beszélt Lianaval, s azóta ismét elkezdett depressziós lenni. Megint rémálmai voltak, főleg ismét Siriusról, de most már bekapcsolódott Liana is, és a szülei is megjelentek egy csomószor. Ronék újra elkezdtek írni, s egyre többet. Nem mertek levelekben konkrét időpontot írni Harry szöktetéséről, ezért mindig csak verseket írogattak, amik ki tudja miért, de a szabadságról szóltak. Harryt nagyon bántotta néhány dolog, amit nem mert megbeszélni senkivel. Egyre többször álmodta, még nappal is, hogy elbukik a Voldemort elleni harcban, de előtte mindenkit akit szeretett megkínoztak, és ő nem tehetett semmit. Néha a Minisztérium folyosóján futott, aminek a végén megjelent Trelawney és a jóslatot mondta. Ekkor Harry befogta a fülét és csak futott és futott, de egy óriási Voldemort állta útját. Az álmai vagy az érzelmeit mutatják, vagy a jövőt… más nem lehet… -gondolta Harry. Végre egy délutánon elszánta magát, mikor is egy ismeretlen kicsike baglyot, küldtek neki. Hogy pontosítsak, a kicsi baglyot ő vette. Kinézett az ablakon, és a szomszéd kertben látta Lianat, aki a fánál ült, és két új barátnője vigasztalta. Gyorsan rákötötte a bagoly lábára a nagyon fontos levelet, ami egészen a fűben ülő lányokig repült. Azok éppen így beszélgettek:
-Jaj, ne szomorkodj már! Ha szereted, akkor menj át, és beszéljétek meg.
-A mi korunkban már nem leváltani kell a szerelmünket, hanem megoldást kell találni.
-De én nem szeretem!- fakadt ki Liana, újabb könnycseppek közepette.
-Ugyan már! Mindenki tudja, hogy egymásba zúgtatok! Legalábbis rajtatok kívül…
-De hazudott!
-Miben?
-Sok mindenben.- senkinek se mondta el, hogy mit tudott meg.
-Biztos megvolt rá az oka!
-Igen és nem hagyhatod, hogy az a másik **** nyomuljon!
-Dudley nem ****, csak épp nem elég normális… és néha kedves!
-Ugye? Ezt mondom már neki egy éve! Nem hisz nekem!
-Timi belezúgott.- súgta Clara Liananak.
-És akkor mi van?!- kérdezte kicsit sértődötten Timi.- Te meg szerelmes vagy Piersbe!
-Én nem! Nagyon bunkó! Egy rendes szava sincs senkihez! Utálom!- Liana egy kicsit kuncogott.
-Te legalább normálisat fogtál ki! Mondjuk, kérdés, hogy Harry Potter mennyire normális.
-Miért? Mi bajod Harryvel? Nagyon rendes! És olyan cuki mikor…- ekkor rájött, hogy akit az előbb még nem szeretett, most foggal körömmel védi.
-Na látod!
-Különben is! Mikor esküdött meg neked, hogy nem hazudik többet?
-Hát… nem esküdött meg… csak én vettem úgy…
-Itt van a kutya elásva!
-Kié ez a kis tolcsomó?
-Olyan aranyos!
-Egy levelet hozott…- mondta Liana.- Nekem…
-Mi áll benne???
-Olvasd fel!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Kedves Liana!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Szeretnék bocsánatot kérni, amiért hazudtam! Csak azért volt, mert ezt soha senkise tudhatja meg. Ezért kérlek téged is, hogy ne mondd el senkinek! Tényleg nem akartalak megbántani, távol álljon tőlem. Nemt’om te hogy vagy vele, de szerintem egész jól kijöttünk egymással… és elég érettek vagyunk hozzá (szerintem), hogy rájöjjünk: kár lenne félbeszakítani a „barátságunkat” egy ilyen dolog miatt. Én békét ajánlok. Persze, mivel te vagy a sértett, te döntöd el, hogy mi legyen. Kíváncsian várom a válaszod!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Ha nem bocsátasz meg, akkor örökké üdvözöl: Harry Potter (a „híres” : ) )
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
U.i.: Ez a kicsi bagoly egy macskabagoly, és tojó. Sajnos nincs gazdája. Reméltem, hogy befogadod… még nincs neve…ha nem tennéd meg, kérlek írd meg! Ha megtennéd, kérlek írd meg, és nevezd el! Ja…bárhol megtalál bárkit, csak írd rá a címzett nevét a borítékra, és az sem árt, ha megmondod neki kinek küldöd.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
U. u. i.: Végső mentségemre csak annyit tudok felhozni, hogy még sose éreztem így- ennyire- senki iránt se, és sose mondtam ezt még senkinek se…szóval csak annyit akarok mondani…hogy…nem akarlak elveszíteni…mert…nagyon hiányoznál…és mert…szeretlek!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
-Jaj…hát ez aranyos…
-Cuki…- és a két lány Lianara nézett, aki Harry ablakát nézte. Sejtelmesen összemosolyogtak, mikor meglátták a lány tekintetét. Egyszerre boldog, és mégis szenvedélyesen szerelmes volt.
-Tényleg ezt gondoljátok?- kérdezte vidáman, mire a 2 lány bólintott.- Akkor megbocsátok neki.- Persze a levél utó- utó irata meggyőzte, csak a szíve megnyugtatására kérdezte ki a lányok véleményét.
-Mi lesz a neve? Gondolom befogadod.
-Lily.
-Ki után?
-Harry anyukája után.
-Most azonnal menj és beszélj vele!
-Rendben.- és egy nagy levegőt vett. Ezután átment Dursleyékhez, és becsöngetett. Petunia nyitott ajtót.
-Igen?- kérdezte.
-Hát…én csak… izé…Harryvel szeretnék…beszélni…
-Elutazott.
-Máris?
-Igen. Viszlát!- ezzel be is csukta az ajtót a lány előtt.
-Viszlát…- Liana szomorúan visszament a barátnőihez.
-Mi az?
-Elutazott.
-Akkor írj neki levelet.
-Nem tudom a címét.
-Azt írta, hogy a bagoly bárhol megtalálja, akárhol is van.
-Igaz!- derült fel Liana.- Ha nem sértelek meg titeket, akkor én felmegyek a szobámba, és megírom a levelet. Sziasztok!
-Szia!- hangzott a kórus. Fent, gyorsan megírta a levelet és elküldte Lilyvel. A kis bagoly, boldogan röppent ki az ablakon, és már szállt is a naplementével.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Harryért hirtelen jelent meg Lupin, Mordon és Tonks. Zsupszkulccsal vitték el, mert a többi megoldás nem lett volna túl biztonságos. A Grimmauld tér 12. szám alatti házban landoltak, persze ez se volt egyszerű, hisz a házat rengeteg bűbáj védi. Mrs. Weasley hangját hallották:
-Fred, George! Azonnal hagyjátok abba! Ginny kitöri a nyakát.
-De anya!
-Látod, hogy nagyon jól érzi magát!
-Nem érdekel! Ront és Hermionét, pedig változtassátok vissza láthatóvá.
-Nincs szükség rá, 1-2 perc múlva elmúlik a hatása.- mikor végre mindenki abbahagyta amit csinált, újra Mrs. Weasley hangja hallatszott:
-Így mindjárt jobb. Rakjatok rendet, és ha készen vagytok, lejöhettek a konyhába. Előbb nem. Vár rátok egy kis meglepetés.
-Micsoda?- kérdezte izgatottan Ginny.
-Majd megtudjátok, ha készen lesztek. Én a helyetekben sietnék.- majd lejött a földszintre.- Végre megérkeztél Harry drágám.
-Igen.
-Nem vagy éhes?
-Nem, köszönöm. Felmehetnék a szobánkba? Gondolom ugyanúgy vannak, mint múltévben.
-Igen, te Ronnal vagy egy szobában.- mondta Lupin.
-Menj csak föl nyugodtan, és ne zavard meg a takarító brigádot!
-Persze.- Harry felért szép csendben a szobájukba, s ott egy aranyos kis bagoly fogadta. Pontosabban Liana baglya. Gyorsan lekötözte a lábáról a levelet, és elolvasta. Mikor végzett, nagy örömmel vette elő bájitaltankönyvét. –Ez egy különleges alkalom.- Már a hátralévő két leckét is elolvasta, mikor Ron fáradtan bejött a szobájukba. Tátva maradt a szája, mikor meglátta az ágyon olvasgató Harryt, akinek nem tűnt fel barátja jelenléte.
-Harry?! Te mit keresel itt? Egyáltalán mikor érkeztél?
-Szia Ron!- köszönt Harry és letette a könyvet.- Nemrég érkeztem, amióta takarítotok.
-És nem szóltál, hogy itt vagy?
-Nem zavarhattalak titeket.
-Jól hallottuk, hogy itt van Harry?- nyitottak be a lányok.
-Szia Harry!
-Már azt hittük sose érkezel meg!
-Amint látjátok megérkeztem.- időközben Fred és George is megjöttek, s egy csomót beszélgettek, mikor is szóltak nekik, hogy menjenek le vacsorázni. A lányok ezt az utasítást nem hallották, mert átmentek a szobájukba beszélgetni, s először a fiúk szobájába mentek.
-Oh, biztos lementek vacsizni. Gyere Gin!
-Hermione várj! Mi ez?- és egy levélre mutatott, amit Harry biztos véletlenül lelökhetett az ágyról a földre.
-Szerintem ez egy levél, és Harrynek jött.- Ginny felvette, és a kezében tartva mozgatta, nézegette, majd ránézett Hermionéra.
-Nem, ezt nem szabad! Ez Harryé!- suttogta Hermione.
-De sose tudná meg senki rajtunk kívül! Légyszi! Annyira kíváncsi vagyok! Ki írhatott neki rajtunk kívül?
-Hát…végül is…ha senki se tudja meg…- már Hermione sem palástolhatta kíváncsiságát.
-Felolvasom.- jelentette ki Ginny, és leültek Harry ágyára.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Kedves Harry!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Én is! Nem tudom mióta, de szeretlek!
Nekem kellett volna bocsánatot kérnem, hisz nem eskütél meg, hogy nem hazudsz, csak én mondtam. Sajnálom, hogy olyan nyafka voltam és bevágtam a durcit! Ugye, a Dudleysat nem vetted komolyan?
Nagyon édes a kis bagoly, és befogadtam! Szeretném megköszönni, mert ugyan nem írtad le, de szerintem nem véletlenül került hozzád, már elve így nevelve. Lilynek neveztem el, mit gondolsz róla? Tetszik ez a név?
Képzeld, elfelejtettem mondani, hogy én is egy bentlakásos suliban leszek, de Lilyt becsempészem! ; ) Sajnálom, hogy elmentél, de a téli szünetet nálunk tölthetnéd! Ugye el jössz? Én is visszamegyek karácsonyozni anyáékhoz.
Öhm… tartozom egy kis magyarázattal. Azért mentem be a szobádba, mert egy kis meglepit akartam berakni a cuccaid közé…csak mert mondtad, hogy hamarosan el fogsz menni. Hát cselekedtem…, de nagyon meglepődtem és nem állhattam meg, hogy ne találjak magyarázatot. Mikor tényleg elhittem… egy kicsit dühös lettem…meg csalódott…de az jobban. Ezért vártlak meg. Megkellett volna hallgatnom a magyarázatodat, de már betelt a pohár. Elolvastam néhány számot abból a Reggeli micsodából…én…tényleg nem tudtam… és annyi hülye kérdést tettem föl! Sajnálom!
Azt is olvastam, hogy a csapatotokban tag vagy… melyik? És igazán mesélhetnél most már… hisz kiderült… egyébként senkinek se mondtam el!
Nehogy gyorsan válaszolj! Vágd be a durcit egy kicsit te is, hogy kvittek legyünk!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Örökké szeret: Liana
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
U.i.: Kezdünk hasonlítani a csöpögős szappanoperákra!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Ginny nagyon mosolygott, s mikor ránézett Hermionéra, látta, hogy a lány is mosolyog.
-Hát ezért akart ott maradni minél tovább. Nem komolyodott meg, csak szerelmes lett!- szólalt meg végül logikusan és kicsit hangosabban a kelleténél Hermione.
-Szerinted elmondjuk Ronnak? Hisz a legjobb barátja… vagy mi…
-Eszedbe ne jusson!
-Miért?
-Egyrészt, nekünk ezt nem is kéne tudnunk, másrészt, jusson eszedbe, hogy Ron mennyire nem vette komolyan mikor Harry Choba volt szerelmes.
-Igaz. Mi van ha valaki látta mit csinálunk?- kérdezte ijedten Ginny.
-Mordon? Nem hiszem…- ekkor tényleg benyitott Rémszem Mordon, mire a lányok felsikkantottak.
-Nem jöttetek le vacsorázni, és Molly felküldött, hogy nézzem meg mi van veletek.
-Mi csak…csak…
-Olvastátok Potter levelét.
-Mi- mindent hallott?- kérdezte dadogva Hermione.
-Hát…onnan biztos, hogy „Kedves Harry!”.
-U- ugye nem mondja el senkinek…- rémüldözött Ginny.
-Tényleg nem akartunk rosszat!- esküdözött Hermione.- Csak megláttuk a földön… és felvettük…- Mordon nem lett dühös, csak a fejét rázta.
-Hányszor mondjam el Potternek, hogy legyen óvatos?!- szólalt meg recsegve.- Ismét fel kell világosítanom! Le merem fogadni, hogy még mindig a farzsebébe teszi a pálcáját, pedig az…
-Akkor nem mondja el?
-Nem hát.- hangzott egy recsegős válasz.- Menjetek le vacsorázni amíg van az ételből! –adta ki a parancsot Rémszem.
-Köszönjük!- hangzott a vidám kórus, és visszatették a levelet a földre, úgy ahogy volt, majd lerohantak vacsorázni. Mikor Harry vissztért, gyorsan megfogalmazta a választ, és elküldte Lilyvel. A kis bagoly nem idegesítette Hedviget, ezért hagyta, hogy igyon indulás előtt, a vizes táljából. Harry szerette volna már olvasni Liana válaszát…és olyan boldog volt…
-Harry?- zökkentette ki gondolatai közül Ron, amit nem köszönt volna meg barátjának.
-Tessék?- kérdezte inkább.
-Összepakoltál már?
-Nem… de csak most érkeztem!- szólt kicsit sem leplezve kétségbeesettségét. „A barátai máris megakarnak szabadulni tőle?!”- gondolta.- Miért kellett volna?
-Miért?!- lepődött meg Ron.- Talán, mert holnap indul a Roxfort Express! Váó, Harry! Túltettél anyán, mert mikor elakarunk indulni mindig visszakell fordulni, mert annyira izgul, hogy mindent elfelejt.
-Teljesen elfelejettem!- fakadt ki Harry.- Nem vettem se talárt, se tollat, se pergament, se a tankönyveket… és…
-Nyugi! Anya mindent megvett az Abszol úton, mert akik megfigyeltek, azok jelentették, hogy a könyveken kívül még mi kell neked. Egyébként ha ránézel az asztalra, ott van minden, s rajta, hogy Harry Potteré.- és tényleg. Amiket Harry vett volna, minden ott volt („hegyekben”).
-Ezt meg kell köszönnöm.- jelentette ki.
-Hallottad? Lehet, hogy hamarosan csinálnak egy, a Tűzvillámnál is jobb seprűt. Feltétlenül be kell szerezned majd egy olyat.
-Minek? Ron…a Tűzvillámomnak semmi baja…
-Akkor add el!- indítványozta Ron, de hamar megbánta, mert észbe kapott, hogy Harry miért ragaszkodhat hozzá. Gyorsan visszavonta.- Vagy még sem. Biztos elrontják majd valamivel. Rángatni fog…vagy ilyesmi.
-Késő van! Mindenki pakoljon be, és feküdjön le aludni! – hallatszott Mrs. Weasley hangja valahonnan az emeletről. Harry gyorsan bepakolt…illetve mindent bedobált a ládájába, és abban a hitben feküdt le aludni, hogy a Roxfortban ezúttal egy nyugis éve lesz. Végre kviddicsezhet, és itt van Liana is… na és persze a legjobb úton halad az aurorság felé. Ebben a hitben aludt el…szegény.
Következő fejezet...
|