<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Alice Tamara! Meg mondtam, hogy ne piszkálj! A nevem pedig Liana! Egyébként egy levelet olvasok, amihez semmi közöd az ég világon!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Még hogy semmi közöm?- hüledezett az említett.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Úgy bizony!- szólalt meg még egy hang, aki mellett ott állt az egyik társa.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Angelina Soffie! Téged meg ki kérdezett?!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Te, és én pontosan válaszoltam is rá! Neked semmi jogod, sincs ilyen kérdéseket intézni egyik társadhoz sem, akinek jogában áll a magánügyi védelem! Márpedig neki a jogában áll! Ráadásul én vagyok az egyetlen jogosult, aki megkérdezhetné, és ő kötelezve lenne a válaszra, de én nem vagyok kíváncsi rá!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Miért lenne neked több jogod?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Talán elfelejtetted? Én vagyok a szobánk vezetője, és a mi szobánk szabályai alapján, melyeket együtt írtunk, én vagyok az egyedüli aki rendelkezik ezekkel a jogokkal!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]--> Elegem van a jogokból! Itt az ég világon semmit sem lehet kérdezni! Akármire kíváncsi az ember, mindig jogi ügyekbe megy át az egész!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ha nem lennél ennyire kíváncsi, és olyat kérdeznél amihez talán van egy kis közöd, hidd el, nem ez lenne!- erre Alice, sértődötten elvonult. Egyébként vörös és rövid hajú lány volt, enyhén duci, de néha elszállt vele a ló. Alapvetően normális csaj, csak Lianat nem bírta. Angelina fekete és elöl lépcsőzetesre vágatott, félhosszú hajú lány volt. Mindig ki tudot találni valamilyen mesét, főleg, ha jogi ügyekről volt szó. Hisz, mire az ember kibogozná a mondata értelmét, eltelt volna egy jó hosszú idő, ami alatt Angelina simán elintézett volna akármit. Ezért is választották meg őt vezetőnek. Mindenki vele akart barátkozni, mert irtó kedves és gyönyörű volt. Karcsú és kisportolt is egyben. Liana legjobb barátnőjeként tekintett Angelinara, mert a lány mindig mellette állt, tök jól kijöttek egymással, ráadásul Angelina is Lianat tekintette legjobb barátnőjének. Angelina mellett, mindig ott volt Caroline Sherry, aki hosszú és barnahajú, alapvetően visszahúzódó lány volt. Neki Liana és Angelina volt a legjobb barátnője, mert rájuk mindig számíthatott. Most is odamentek Lianahoz, és mostmár mint barátnők kezdtek el beszélgetni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Már megint jól kifogtad!- vélekedett Angelina.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ja…- itt sóhajtott- köszi a segítséget! Sose fog leszállni rólam… már nincs egy szabad percem sem!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De tudod, hogy én mindig ott állok melletted, és megvédelek ha kell, igaz?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, persze! Hé! Mi lenne ha… te lennél az én védőangyalom!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem irtó jó ötlet!- szállt be a beszélgetésbe Caroline.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Carol, ez bizti?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Persze!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Na látod! Még ő is jó ötletnek tartja!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tényleg…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor oka is van! Úgy is Angel- nek szoktunk becézni… akkor meg… legalább meg lenne az oka!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rendben, leszek a védőangyalod!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Köszi!!! : )

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Egyébként mit is olvasol? Csak nem egy szerelmes levelet?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De igen, ha tudni akarod. Természetesen csakis az igazat mondom, és esküszöm eme szent pohárra és tartalmára!- mondta Liana, miközben felemelte poharát, melyben még volt egy kis gyümölcslé, és kiitta.- Pardon… már csak a pohárra!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Te, ha az igazad is így fog fogyni, akkor nagyon sok mindenre nem fogunk jutni…- nevetett Angel.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Aha, csakis.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tényleg, kitől jött?- kérdezte a kíváncsi Carol.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Titok.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ja, tényleg! Velmen tanárnő hívott téged és engem!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Vajon mit akarhat az a vén rozmár?- kérdezte Liana, mikor Angellel - ketten- haladtak lefelé a lépcsőn.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem olyan mint egy jó kövér papagáj.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Miért sértegeted a papagájokat?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem sértegetem őket. Csak azért mondtam, mert folyton ismételgeti magát: „ Megan kisasszony!!!...

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->…Már megint maga?!- kezdett rá a két lány egyszerre, és ugyanazzal a hangsúllyal.- Legalább magának lehetne annyi esze Sofia!!! Mit képzelnek még is hol vannak?! Egy heti büntetés! Mind- a – kettőjüknek!!!- mikor a végére értek, röhögő görcsöt kaptak.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ez a tanár komolyan azt hiszi, hogy Sofia- nak hívnak?- kérdezte Angelina.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem igen! Ha legalább csak a vezetéknevedet mondaná… de biztos, hogy keresztnévként akarja használni. Ó, nagy Sofia!- és elkezdett hajladozni a másik lány előtt.- Megmondaná, hogy hova a fenébe is tartunk tulajdonképpen?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem!- mondta a másik lány, akinek hirtelen mosoly terült el az arcán.- Csak nem képzelted, hogy akkor is látni akar ha nem muszáj?- már majdnem kitört belőle az elfojtott nevetés.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem, én nem képzeltem, hanem reménykedtem, hogy NEM akar látni! Amúgy meg tesz róla, hogy ne kelljen látnia.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ez igaz. Figyu, szerintem legközelebb menj oda a teremhez fél órával előbb.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem jó, ma próbáltam ki!- rázta a fejét Liana.- Azt hitte nagyon ráérek, és elküldött egy halom papírral a titkárságra.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ja, tényleg!- csapott a homlokára Angelina.- Emlékszem! Csak becsengetés után 15 perccel tudtál visszajönni és a fele papírmennyiség el sem volt intézve.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, és most egy csomó leckét adott föl. Hány oldalt is? 20- at?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->21 és felet. Én nem értem az alperes jogait.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Pedig az egyszerű, egy csomó mindent diktált róla.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Téged kiküldött, hogy tudtál jegyzetelni?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hallgatóztam.- mondta nemes egyszerűséggel Liana, mintha ez olyan megszokott dolog lett volna.- Szóval…hova is megyünk? Most komolyan!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Na jó! Egy szupi helyre! Nem rég fedeztem fel! Meg is érkeztünk!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->A nagyterem mellett lévő, jobbról a harmadik gyertyatartó mellett álló kép mögötti járatot már réges- régen felfedeztem.  

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Azt ki nem?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->     Ang, nem veszélyes az a hely?- kérdezte egy furcsa vigyorral Liana.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ha félsz… el is mehetsz…- válaszolta Angelina vigyorogva.- Különben is Lizbeth, megmondtam, hogy ne hívj így! Nem szeretem az Ang, rövidítést.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ezt eddig csak másoknak mondtad! Engem nem szidtál le!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igaz, neked szabad! Vagy mondjam úgy, jogodban áll?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nekem holt mindegy, nem úgy mint Alicenek. Egyébként én meg Liana vagyok, és a Lizbethnek semmi köze az Elizabethhez!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Láégyszi! Had hívjalak Lizbethnek vagy Liznek!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rendben…- adta be  a derekát Liana.- Miért van nekem ilyen óriási hosszú nevem?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem t’om, ezt ne tőlem kérdezd! Nekem meg olyan hülye nevem van, hogy az már fáj!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ang! Nem ez az?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ami ott van!- és rámutatott egy pontjára a falnak.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De, pontosan ez az! Kopogni kell négyszer, majd suttogni a neved!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rendben…- Liana, vagy Liz, odalépett és kopogott négyszer. Ekkor egy alig hallható hang szólalt meg.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Kérem a nevét!- csak ennyit mondott, majd elhalkult, és megszűnt mindenféle hörgős mellékhang. Liana megkérdezte barátnőjét.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Neked történt valami ilyesmi…?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, de mikor bediktáltam a nevem, nem történt semmi, csak elmondta a rám jellemzőket, és békén hagyott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->A teljes nevedet mondtad?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Aha,  …- it!- nem mondhatta ki, hisz ugyanaz történt volna. Liana közel hajolt a falhoz, és odasuttogta:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]--> Lara Elizabeth Megan!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hm… szeleburdi, kedves, vicces, megbízható, okos és bátor! Rejtett kincs lakozik benne, melyre oly rég óta vár e vár… beléphet az Örökség szobájába… ezzel a kulccsal… -ekkor apró gyűrű pottyant Liana kezébe valahonnan. Ő rápillantott barátnőjére és felhúzta a gyűrűt. Szívét határtalan melegség öntötte el, s mintha hirtelen rájött volna néhány dologra… egy hatalmas fénygömb vonult át a folyosón, de Liananal megállt, és minden cseppnyi fényt beszívott a kicsi gyűrű. Ezzel abba is maradt minden.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mióta vár ez az épület?- kérdezte értetlenül Angelina, miközben próbált megnyugodni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Még az 1624- es években… de ezt bent beszéljük meg!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hol bent?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hát a falon túl. Figyelj!- kinyújtotta kezét, úgyhogy a gyűrű egyvonalban legyen a fallal. Ezután a kicsi ékszerből egy fény csík tört elő, ami bevilágította a fal egy részét, és kijjebb emelkedett egy tégla. Liana benyomta a téglát, mire az benyomódott.- Gyere utánam! Ne félj!- utasította Angelinát. Egyszerűen átsétáltak a falon. Bent zajokat hallottak.- Angelina Soffie! Barát!- ezekre a szavakra, minden zaj abba maradt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi volt ez?!- kérdezte a másik egy kicsit ijedten.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->A gyűrű mesélt el mindent. Az ajtót… a vár részeit…a járatokat… a történtet… ez szörnyű!- kiáltott fel Liana, majd elájult.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Liz!- Ang, odarohant a lányhoz, és megpróbálta felébreszteni. Pár perc múlva sikerült is neki, de miközben a lány felült, ezüstösen csillogó könnycseppek potyogtak szemeiből.- Mi volt ez? És mi történt nem t’om mennyi évvel ezelőtt?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Elmesélem, de nem mondhatod el senkinek!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rendben, tudod, hogy bennem megbízhatsz!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ismered a varázsvilágot igaz?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Persze! Egy csomót meséltem róla neked!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igaz, hisz a bátyád varázsló. Az egész iskola, egy vár romjaira, legalábbis látszatra az volt, szóval arra épült, még 1624- ben.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Miért ilyen ismerős ez a dátum?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem emlékszel? Te mesélted, hogy ekkor volt egy hatalmas kobold lázadás!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen…   

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szóval, ennek a várnak, mert a vár hibátlanul áll még… csak szabad szemmel nem lehet látni, és ezért van ennyi járat is, szóval nem mondanám, hogy él, de van rajta egy olyan bűbáj, ami megvédi minden betolakodótól… legalábbis eddig így volt… de most valami rossz fog történni… érzi… és én is érzem most már! Ennek a várnak az ura Serven Megan volt. Szörnyen bánt minden lénnyel a világon, még a szerelmével is, ha egy hatalom úrrá lett rajta. Szerelme Lizbeth Clerensa, nagyon szerette, még ha ilyen is volt. Hiába verte meg a lányt, az annál jobban szerette. 1624- ben építtetett egy várat szerelmének. Rengeteg csapdát és átjárót építtetett bele, ezeken kívül bűbájt és átkot küldött a házra, hogy az vigyázzon a lányra. Mikor a koboldok tömege fellázadt, a férfi már feleségül vette a lányt, és megváltozott. Sose lett úrrá rajta a hatalom. Úgy hitték itt biztonságban vannak, de egyik nap, mikor Lizbeth a kertben sétált és virágokat szedett, hogy feldíszítse a várat egy hatalmas alkalom miatt, egy nagy kobold csoport tört be az udvarra. Serven csak arra lett figyelmes, hogy szerelme sikoltozik és eltűnik a tömegben. Lerohant és elkezdett harcolni, hogy megbosszulja szerelmét, de túl sokan voltak és megölték.  Abban a hitben halt meg, hogy szerelmének miatta kellett meghalnia. Pedig a lánynak sikerült elmenekülnie, de csakis Serven miatt, mert elterelte a koboldok figyelmét. Bemenekült a várba, ahová nem tudtak utána menni. Később, mikor a lázadások elmúltak, rá majdnem egy évre, Lizbeth- hez orvost kellett hívni, mert gyermeke született szerelmétől. Egy fiú, James Megan, csakhogy Lizbeth a gyermek születése után meghalt, így az árvaházba került, s a vár más tulajdona lett.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->A leszármazottad?!- kérdezte hitetlenkedve Angelina.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Váltsunk témát, de gyorsan!- mondta ijedten Ang, mert látta, hogy Lizt megint az ájulás keringeti.- Mi is állt abban a levélben?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Még nem is tudom… el sem olvastam!- mondta Liana, akit megnyugtatott ez a téma. Gyorsan elővette a levelet, és elkezdte hangosan olvasni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->„Kedves Liana! Sajnálom, hogy sokáig nem írtam, de… nem volt időm!
Remélem, hogy jól vagy! Én is jól vagyok!” Na persze! Ha ezt írja, akkor baja van! Különben is megéreztem!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Folytasd!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->„Tényleg! Minden rendben van, csak közölnöm kell egy sajnálatos hírt. Tudom, hogy azt írtam, ráérek a téli szünetben, de nem mehetek…bizonyos okok miatt. Nem tudsz meggyőzni, és mielőtt még megkérdeznéd nem lehet megoldani sehogy azt amire gondolsz!” Nem is gondoltam semmire! „Egyre többet tudsz a varázsvilágról, legalábbis a leveleid alapján. Pedig nem is írtam róla semmit, honnan tudsz mégis ennyi mindent? Mindegy… inkább ne válaszolj!” Akkor nem válaszolok!- mondta és kacsintott egyet, majd folytatta- „Ja, és az új sulidról még nem is kérdeztem! Milyen? Történt valami érdekes?” Lesz mit mesélnem!” Öhm…gondolom nagy kérés, de nem tudnál beszerezni egy naplót, és elküldeni? Visszafizetem meg minden, csak itt nem igazán van lehetőségem… nem t’om neked mennyire van… légyszi!” Persze, hogy küldök neki! Természetesen nem kell visszafizetnie! „  Van valami híred Dudleyról? Tudom, hogy undok és megkeserítette az életem, és persze utálom is…, de mégsem szép dolog így kiszúrni vele… szóval?” Persze, hogy van! Folyamatosan ír! ” Üdv: Harry” Hm…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor is beszéltél volna magadban nem lettem volna itt?- kérdezte kuncogva Ang.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem! Ki kell találnom valamit… meg is van!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Várj! Utóiratot is írt. „U. i.: Tudom mit gondolsz, de nem mehetek!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor van egy másik!     

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->„ U. u. i.: Nem!!!”

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ünneprontó! Pedig igazán remek ötletem támadt! Nem baj! Van másik!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor menjünk és írjuk meg a választ!- felmentek a szobájukba, és Liana válasz levelet írt. Mikor kész lett, elküldte Lilyvel.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

*********************  

És itt most visszatérünk Harryhez és Dumbledorehoz! Csak annyit beszéltek meg, amennyit Dumbledore megtudott Harry bajáról és elmondott a fiúnak, majd Harry is beszámolt azokról a dolgokról, amiről Ron és Hermione nem beszélhettek. Mint kiderült, így is beszéltek… mindegy!

*********************

Harry és Dumbledore beszélgetnek, miközben  a Madam nem is sejt róla, hogy itt van az igazgató.

-Harry, ha ismét előkerül egy új képesség, feltétlenül szólnod kell! Gondolom, hogy már mindent megmutatott neked ami történt.- a fiú bólintott.- Tudom, hogy ismét nem kis dolog amire megkélek, de el kell mondanod, hidd el neked is jobb lesz!- Harry legszívesebben igent mondott volna, mert a múltkor is mikor elmondta Dumbledore- nak, hogy mi történt, jobban érezte magát, persze borzalmas volt újra átéreznie és átélnie az egészet… főleg mikor a szülei is előkerültek. Az az érv is szól a döntés  mellett, hogy mikor Sirius meghalt, az igazgató végül is rákényszeríttette, hogy kiadjon magából mindent, utána jobb lett valamivel persze, de… Sirius… egy álom miatt történt ez a borzalom… egy álom miatt csöppent bele az egészbe… egy rémálom, ami miatt a valóság is rémálom lett… mi van ha most is egy rémálom az egész? Megint elhamarkodott mindent! Hisz nem emlékszik semmire az ég világon! Mi van, ha ez ismét Voldemort csapdája, és ő megint belesétál?! Megint ő tehet az egészről! Ha letudná zárni az elméjét végre… de ez képtelenség!!! Pont most?! Tudta és érezte, hogy Voldemort nem hazudott és igaz volt az álma, mert néha bevillantak apró jelenetek, amik benne voltak az álomban. Végül is megrázta a fejét.- Rendben, a te döntésed, és én nem kényszeríthetlek rá, hogy elmond, de ha bármikor el akarod mondani… csak nyugodtan, én várok! Az egyik dolog amiről még év elején akartam veled beszélni, az- az, hogy tanítanálak okklumenciára, de úgy látom jobban jársz, ha most nem terheljük az elmédet fölöslegesen ilyen dolgokkal. Gondolom éppen olyan élesen emlékszel a tavalyi év eseményeire mint én.

-Igen.- nyögte ki Harry nyugtalanul.

-A tapasztalatok alapján sok diák fejlődött nagyon sokat a DS edzéseken.- mondta mosolyogva az igazgató.- Persze nem akarlak terhelni ezzel sem, de arra gondoltam, hogy most is taníthatnád azokat a diákokat önvédelemre, akik úgy érzik, hogy szükségük van rá. Persze mivel ez köztudott lenne, nem lenne szükség átokkal kezelt listára sem.- és újra elmosolyodott, de most már Harry is.

-Szívesen folytatnám…- kezdte Harry, de Dumbledore félbeszakította.

-Azt hiszem ezt meg is beszéltük. Az időpontokat, hogy milyen gyakori lenne, és a fontosabb részleteket McGalagony professzorasszonynál adhatod le. Van egy dolog, ami miatt elnézést kell kérnem!- mondta ismét az igazgató, de folytatta, Harry értetlenkedő arcát látva.- Gondolom a nyár folyamán, mi után tudomást szereztél róla, eléggé zavarhatott, hogy mindenki azt olvashatja, mit csinálsz nap mint nap, hogy érzel… múlt béli eseményekről…

-Igen…- válaszolta Harry gyanakodva, mert rossz előérzete volt.

-A titokzatos forrás én voltam.- Harry szemei elkerekedtek.- Persze a hazugságokat és a pletykásabb részeket nem én nyilatkoztam, de a többit igen…

-Te- te- tessék?!- hüledezett.

-Igen, és Mundungus, gondolom ismered, szóval ismét ő volt aki minden részletet feljegyzett. Mielőtt még rosszra gondolnál, ez egy stratégia volt, hisz gondoltam, hogy ha Voldemort olvassa a Prófétát, ami biztos, akkor nem kell kémeket küldenie a közeledbe, és nem vagy veszélyben annyira… ez eléggé jó terv olt, csak csúszott egy kis hiba a számításaim közé!- mondta az igazgató.- Rá jössz, Harry?- a fiú  elgondolkodott, de mielőtt komolyan belegondolhatott volna, Lily repült be az ablakon, és egy levelet pottyantott Harry ölébe, majd letelepedett a fiú kezére. Dumbledore felvette a levelet és megmutatta Harrynek, akibe hirtelen belehasított a felismerés és a félelem, mert egy valamire eddig nem gondolt… volt valaki aki nála is nagyobb veszélyben volt, mert ő még csak nem is volt varázsló… nem tudja megvédeni magát… nem tudja, hogy veszélyben van… nem sejt semmit, és ha őt is elveszíti, akkor inkább önként rohan Voldemort karjai közé!

-Igen… Lara Elizabeth Megan kisasszony… nem lett volna semmi baj, ha nem lettetek volna egyre jobban jóban, s ha a Próféta ezt nem írta volna meg. Sajnos most már Voldemort is tudja, hogy mennyire fontos számodra, és attól kezdtem el tartani- nem is alaptalanul- , hogy fel fogja használni. Megpróbáltam biztonságba helyezni, mert nap mint nap figyelik minden lépését és védelmezik, csak úgy mint téged. Tudom, hogy olyan dolgot kérek, ami nem teljesíthető, de meg kell ígérned valamit.- Harry sejtette, de előre eltöklte, hogy nem cselekedik így.- Ha bármi történne vele, te nem mész utána, nem sodorsz veszélybe senkit és nem teszel elhamarkodott döntéseket. Valakinek szólsz, de te magad nyugton maradsz.

-Rendben…- válaszolta Harry rekedten. Nem teheti, Liana szereti, neki is szüksége van rá, és megesküdött, hogy mindig számíthat rá, ha úgy adódik. Ezért hát, miközben válaszolt, végig az ellentettjét gondolta, és az ujjat is a jól ismert pózba helyezte.

-Köszönöm.- mondta Dumbledore Harrynek, de mindketten tudták, hogy a másik hazudik.- Csak ennyit szerettem volna veled megbeszélni.- már indult is volna tovább, de eszébe jutott valami, és visszafordult. Egy apró borítékot húzott elő, átnyújtotta Harrynek.- Harry, ezt a szüleid bízták rám, miután megtudták a jóslatot, és azt szerették volna, ha akkor kapod meg, mikor mindenre felkészültél és szükséged van rá. A levél tartalmát én sem ismerem, de szerintem ez lehet az a pillanat amire gondoltak. Szeretném ha még két napig itt lennél a gyengélkedőn, megfigyelés alatt. Jó éjszakát, Harry, és ne felejtsd el bevenni az italt!- ezzel Dumbledore lassan kisétált a gyertya fényköréből, magára hagyva Harryt a gondolataival, és a két levéllel.      

Következő fejezet...