Reggel, midőn a nap ismét bevilágított mindent, kissé álmosan bár, de magával vitte, fel az égre a leplet, mivel éjszakára betakarta a varázsló, s mugli embert.
-Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!- egy hatalmas sikítás hallatszott, az egyik házból. Jobban megnézve, pontosan a 3. szám alatt levőből. A legfelső szinten levő, folyosó végi vendégszobából. Éppen most nyitott be Liana nagymamája. És mit látott? Hogy a két fiatal együtt alszik. Harry kiterülve feküdt, mellette és félig ráborulva pedig Liana.
-Au!!!!!! Ne kiabálj!- kérlelte a lány.
-Mi az, hogy ne kiabáljak?! Mégis mit csináltok?!
-Semmit! Miért? Kellett volna valamit?
-Isten mentsen tőle! Mit műveltetek?! Együtt!!!
-Hát…- kezdett bele Harry.- Nekem fogalmam sincs…
-Ittatok?! Olyan bamba képetek van és látom, hogy tiszta részegek voltatok!
-De hogy ittunk!- ellenkezett a lány.
-Akkor?
-Főztem egy kis gyógyteát… és odavittem, hogy igya meg… de többre nem emlékszem…
-Na jó! Két fürdő van! Harry te mész erre a szintre, te pedig kisasszony a lentire. Oda készítettem nektek mindent. Sietnetek kell, hogy el ne késsetek a munkából.
-Ja, tényleg.- fogta meg fejét Harry.- A FILM!
-Na jó… én mindjárt ott vagyok, csak még egy percet…- mondta Liana, miközben hátradőlt az ágyon és tovább aludt. A fiú felkelt és elment megfürdeni, de még hallotta, hogy a nagyi hogyan is keltegeti a lányt. 1- 2 órával később, mikor fél óra múlva 8.
-És siessetek, mert elkéstek!- búcsúzott a kis pártól az idős hölgy.
-Nem léphetnénk vissza?- kérdezte Liana, miközben menet közben rádőlt Harry vállára.
-Hidd el, én lépnék vissza elsőnek! Utálom a reflektor fényt.- masszírozta fejét a fiú.
-Akkor most megszokod.
-Sajnos évek alatt sem sikerült. Mondjuk jobb is így.
-Nem tudnál halkabban beszélni?- kérlelte, bár nem mintha eddig nem suttogtak volna.
-Bocsi, de ha ennél halkabban beszélek, akkor még én se hallom.
-Az én fejemben bezzeg visszhangzik minden.
-Az enyémben is, de legalább a fejfájás megszűnt. Van helyette más.
-Hány óra?- mivel Harrynek nem volt, így megnézte a lány karján levőt.
-5 perc múlva 8.- ekkor megálltak és ledöbbentek. Aztán egymásra meredtek és elkezdtek futni. Liana akárhányszor lemaradt, Harry húzta magával, mert ő még bírta. Végül is egymás mellett száguldottak, kézen fogva. Az utolsó pillanatban értek oda. A Stúdió egyébként a bevásárló központban volt. A legfelső szinten, és persze a lift bedöglött, így tökvörös fejjel estek be az ajtóba, ahol Liana összerogyott.
-Elé…. vol… ne… bíroh… továh….
-Már csak néhány lépés!- húzta föl Harry.- Csak fel kell… érnünk…
-Azon a tökhosszú lépcsősoron…- nyafogott, de hagyta magát felhúzni. Tovább futottak. Össz- vissz 4 emeletet kellett csak futniuk. Végül tényleg beestek. Clarissa Melissa, már egy elegánsan kidekorált rendezői székben ült, egy hangosbemondóval a kezében.
-Hú ha… itt valakik nagyon edzettek! Ezt a részt feltétlenül belerakjuk. A ruháidról pedig, és a tiédről sem,- tette hozzá.- fogjuk eltűntetni a kamerákat és poloskákat. Kezdjük az elején. A sztori karácsonykor indul, tehát rengeteg havat! Milyen épületben szálltatok meg?
-Öhm… egy kis faházban…- rögtönzött a lány.- A barátainkkal.- tette hozzá.
-Ok. Akkor csak néhány szereplő kell, aki eljátssza őket. Hogyan is néznek ki?
-Az egyik fiú rövid vörös, míg a másik szintén rövid, de szőke hajjal rendelkezik. A lány pedig hosszú barnával…. Mondjuk…
-Rendben! Kellékes! Hozza be a megfelelő szereplőket!- az rögtön kiment. A két fiatal elképedt.- Rengeteg tartalék színészem van.- a kellékes vissza is tért. Mind a három fiatal, velük egy idős „gyerek”, mint is mondhatnék, eléggé jól nézett ki. A lány kedves volt és csinos. Csak a forgatás közben, na nem a kamerák előtt, de kikezdett Harryvel. Egy pofonnal végezte a földön, csak úgy, mint a Malfoyt megszemélyesítő személy, aki viszont Lianával akart kikezdeni. Sikeresen leforgattak minden részt, a szereplők tökéletesen játszották el őket, ráadásul úgy lettek kisminkelve, mintha a valódi Ron, Hermione és Draco állt volna előttük. Aztán persze, hogy mi fog történni velük, az következett. A házassági jelenethez, Lianára jó sok vakolatot tettek, de Harry sem maradt le mögötte. Egy kicsit öregíteni kellett őket, hisz csak 17 évesek lesznek. De a forgatás közben, Harrynek feltűnt egy macska, amit csak a Roxfortban látott néhányszor. Biztos volt benne, hogy McGalagony az. Ráadásul még néhány varázslót és boszorkányt, mintha látott volna… persze lehet, hogy csak képzelődött, de mi van ha nem?! Liana szőke haját elegánsan feltűzték egy kontyba, és gyönyörűre sminkelték, mintha tényleg legalább 18 éves lenne, szóval kész nőnek nézett ki, de most jött csak a java, hiszen még a ruha nem volt kiválasztva. Egy csodálatos darabot választott. Nem volt fodros és iszonyúan díszes, de olyan különleges mégis. Térdig ért neki, de persze hozzá tapadt. Ilyen volt elöl, de hátul hosszú volt mint egy palást. Gyöngyház fényes volt az anyaga. A fátyol szintén ilyesmi volt. Cipője is a ruhához illő. Gyűrűje pedig az, amit eleve a fiútól kapott. Harrynek kontaktlencsét adtak!!!! Azzal igazolva, hogy ha majd felnő, akkor biztosan nem fog szemüvegben járkálni. Amikor Liana meglátta, teljesen elképedt, mert így talán még jobban tetszett neki. Csak Harry volt kiakadva, akinek viselnie kellett. Nem is kellett rajta sokat öregíteni, mert ilyen szempontból a fiúk érettebbek általában. Sok embert belekevertek, akik az esküvőjükön részt vettek. A ceremónia élethűre sikeredett. Nem az átlag szappanopera stílust vette fel, hanem az igazi normális esküvőjét. A nap végére elkészültek a főbb részekkel, de innentől kezdve csak apróbbak lesznek felvéve, hogy az egész sokkal viccesebb lehessen. Mindig rögtönözniük kellett. Boldogan sétálgattak hazafelé, kézen fogva, amíg a lány udvarára nem értek. Ang rohant ki sikoltozva. Őt egy apró kis fehér egér követte.
-Jaj, de cuki!- jegyezte meg Liana, majd rögtön meg is fogta a kisegeret. Erre Ang is megnyugodott és oda lépett a lányhoz, akinek tenyerén ott ült és fülelt a kisegér. Szembe nézett a kisállattal és ezt mondta:
-Kígyókaja!- Harry ezen elkezdett nevetni. Sosem gondolta volna, hogy a lány fél az egerektől. Liana hősiesen védte kis kedvencét.
-Hagyd békén! Nem csinált semmi rosszat! Ugye, hogy milyen kis aranyos vagy? Hát persze!- gügyögött neki.
-Na jó, én megyek vissza oda, ahol kéne lennem. Ha Dudley előbb ért „haza” mint én… akkor már elkéstem.
-Miért akarsz oda vissza menni?- kérdezte teljesen normálisan Liana.
-Nem akarok, de muszáj. És Hedvig is ott unatkozhat már…- ekkor látta, hogy baglya éppen most szállt be szobája ablakába.
-Ja…. Vagy úgy… oksi, felfogtam! Siess be! De a tea azért segített, nem?
-Ja… persze… ha meg akartam volna halni akkor biztosan!
-Miért? Mi történt?- kérdezte egy huncut vigyorral Ang.- Hallottam egyet s mást…
-Miről?
-Hogy mit műveltetek az éjjel…- Harry és Liana most érték el azt a pontot, mikor az embernek egy hang se jön ki torkából. Erre még ravaszabbul elvigyorodott.- Nagyi abban reménykedik, hogy legalább védekeztetek…- Liana majdnem elájult, de inkább megszólalt.
-Rossz az aki rosszra gondol!!!
-Én nem gondoltam semmire, de őt igazán megnyugtathatnád… ráadásul azt hiszi, hogy részegre ittátok magatokat vagy drogoztatok. Végül is… talán igaza van. Fel akartalak kelteni titeket, mikor előbb benyitottam, de sehogy sem akartatok felébredni. Ezek szerint legközelebb sikítanom kell.
-Attól még a holtak is felébrednek.- szólt közbe Harry.
-Szóval elég furcsa pózban voltatok, ti ketten. Meg hát Harryről lerí, hogy rossz fiú.- itt kacsintott egyet a fiúra, mire az a szokásos ezt még úgy is visszakapod arckifejezést vette fel.- Mit csináltatok egyébként?
-Nem t’om… nekem még mindig csak a nagy homályosság rémlik.
-Miért?
-Nekem eszembe jutott, hogy mi történt!- jelentette ki határozottan Liana.
-Mi???- kérdezte egyszerre a másik kettő.
-Harrynek tegnap fájt a feje és én tudok rá egy remek gyógyírt, csak az a baj vele, ha az ember azt a teát nem megissza, hanem beszívja a gőzét, akkor teljesen kiütődik abban a pillanatban. Semmire sem lesz ideje. Ezt Harry persze nem tudta, é mikor oda adtam neki, megszagolta előtte, ahogy jó diákhoz illik… és persze egy másodperc sem kellett, de már ki is ütődött. A csésze pedig eltört. Én meg elkezdtem feltakarítani, de túl forró volt és még ott is gőzölgött egy kicsit. Lévén, hogy nem volt olyan tömény, még szédelegtem egy kicsit… aztán kész… vége.
-Aha… hát ez eléggé gőzös dolog.
-És te egy csészét takarítottál inkább össze, minthogy megnézd élek- e még egyáltalán?!- hüledezett Harry.
-Nézd, megtanulhattad volna már, hogy a Herendi porcelán nagyon drága. Reménykedett, hogy még menthető… de hát te…- kezdett a szokásos csipkelődésbe Ang.
-Ezt megjegyeztem. És neked is.- nézett Lianára.- Na jó, én leléptem!
-Várj! Jól áll, hogy nincs rajtad szemüveg.- jegyezte meg Ang.
-Kösz, de ez rosszabb.- még intett nekik, majd felkészülve a legrosszabbra, belépett a Dursley házba.
-A Stúdió neki adta a kontaktlencséket amiket a filmnél használtunk. Szegény. Nagyon nem akarta, de így öregedett egy kicsit.
-Lehet… bár szerintem nem látszik 17- nek. Talán idősebbnek.
-Ez a fiúk átka illetve szerencséje. Egyébként még nem 17. Csak júliusban lesz annyi.
-De te mához egy hétre. Szóval idősebb vagy nála.
-Tényleg… ez még nem is jutott az eszembe… biztosan elfelejti majd…
-Majd én kezeskedem róla, hogy ne tegye.
-Ne! Most jól figyelj! Nem akarom, hogy te figyelmeztesd! Vagy eszébe jut vagy nem.
-Igen is, ahogyan parancsolja.- váltott át úrnőnek szóló hangra.
-Te! Ne csináld ezt, mert elkaplak!- elkezdtek szórakozni. Közben Harry mintha kínhalált szenvedett volna. Nénikéje, bácsikája, és hőn szeretett unokatestvére vele beszélgettek!!! A teázóban ültek.
-Hogy sikerült a mai filmezés? Ugye még nem vagytok készen?- Harry azt hitte szívrohamot kap, Petúnia néni olyan nyájasan kérdezte.
-Nagyon jól sikerült és készen vagyunk. Az nagy részével. Már csak az apróbb jelenetek vannak hátra.
-Akkor próbáld meg lassítani.- mondta Vernon bácsi.- Felmehetsz a szobádba.- Harry gondolta, hogy mindez csak azért történhetett meg, mert rokonai örültek ha dicsekedhettek, és amennyi pénz itt be fog folyni, annyi kocsit vehetnek belőle, hogy a szomszédoknak leesik az álluk, és tiszta sárgák lesznek. Az irigységtől. Felrohant szobájába, ahol először Hedvighez lépett oda. A bagoly kedvesen megcsipkedte kezét, jelezve, hogy üdvözli. Harry rögtön észre vette a halomnyi levélkupacot, melynek tetején, ott virított néhány magazin. A legtetején a Reggeli Prófétával természetesen. Az első oldalon ott virított képe, amint behúz egyet Dudleynak. Úgy gondolta, hogy ezt kivételesen szemügyre kéne venni. Az újság már túl személyes! Elkezdte hát olvasni.

A sorskeze

Harry Potter megbotránkoztató volt a tegnapi nap!
-Nahát, még a végén le is szállnak rólam!- korai örvendés volt ez részéről.
Titkos riporterünk személyesen adta le, hogy mi történt. A kis hős, azután, hogy rengeteg ideig tűnt el szem elől, megjelent az egyik ház előtt és ekkor kezdődött el minden. Azt tudni kell, hogy előtte való nap volt az egyik mugli kórházban. Egy lányt látogatott meg. Ez később kiderül, hogy miért is. A ház előtt ott ült az a lány, egy kerekeken guruló mugli széken, és egy orvossal veszekedett. ( így hívják a muglik azokat, akik értelmetlenül összevagdossák az embereket, remélve, hogy így ,megszűnnek a betegek panaszai) Utána, Harry Potter és a lány veszekedett. Megtudtuk, hogy régebbről ismerték egymást. Sőt, szorosabb kapcsolatuk is volt, de a hölgy lelépett és ezzel érthetően magára vonta a fiú haragját. Megpróbálta kimagyarázni magát, d nem sikerült neki. Végül is a dolog sértegetésbe ment át. Először innen idézünk:
„-De igen, csak te nem az vagy akit én szerettem! Megváltoztál.
-Te pedig tudod mi vagy?
-Na mi?
-Egy öntelt, elkényeztetett, beképzelt kis pláza cica.” ( arról, hogy pontosan mit jelent ez a fogalom, nem tudtunk meg semmit, de ez egy mugli eredetű szó) És pontosan mi volt a beszélgetés, az előzménye ennek? Mi ezt is megmutatjuk! Hogy tudják, hogyan is zajlott, minden apró részletet mellékelünk, tehát az arckifejezést is!
„ -Minek követsz?- morogta oda a lánynak.
-Beszélni szeretnék veled! Mondd csak nem várnál végre meg?
-Amint látod, nem!
-Örülök. Egyszer utolérlek! Csak kíváncsi leszek, hogy hány ezer év múlva… ha megállnál se érnélek utol!
-Na jó.- fordult vele szembe, komoly arccal. Csak megjátszotta.
-Gondolom a válaszok miatt akadtál ki.
-Nem volt semmilyen válasz. Egy sem.
-Tudom, de csak azért, mert nem voltam magamnál! Kómában voltam!
-És ez engem miért is kéne, hogy érdekeljen?
-Hát ezért akadtál ki, nem?
-Nem! Gőzöd sincs, hogy miért? - Most nem kellett megjátszania. Tényleg ki volt akadva.
-De, van.
-Pontosabban?
-Először mondd el te!
-Az ok egyszerű! Szakítottunk, méghozzá egy levélben, úgy hogy elhagytál, szó nélkül!
-Kérlek ne haragudj! Iszonyatosan féltettelek! Csak bajba sodortalak volna! Látod mi történt akkor is, mikor ott hagytalak rá egy néhány perccel!
-De engem ez sosem érdekelt, te is tudod!- dühösen meredt rá.
-Igen tudom.
-Ráadásul te mindig is nagyobb veszélyben voltál mint én! Pont miattam! Én kerülök folyton bajba! Engem talál meg mindig!
-De neked még fontos szereped van, ami miatt nem halhatsz meg! Épp elég bajod volt nélkülem is! És én kinek vagyok fontos?! Én nem számítok!
-De igen. Nekem számítottál! Valaha.- Ez nem volt megbeszélve. Ez már szívből jött. Hátat fordított a lánynak és újra elindult. Épp hogy csak nem csordult ki könny szeméből.
-És most már nem számítok?- kérdezte a lány nyugodtan, mire a fiú megállt.
-Nem.
-Hazudsz.
-És ez téged miért érdekel?- visszafordult és egyenesen a lány szemébe nézett, hogy lássa, most nem fog hazudni.
-Mert én szeretlek!
-Na ez a hazugság. És nem csak ez, hanem az is aki azt mondja a szerelem egy el nem múló érzés, ami átsegít mindenen, hogy aki szerelmes, az a másikért mindenre képes. Azt se felejtsük el, hogy létezik igaz szerelem és szerelem első látásra, na meg, hogy aki szereti a másikat az sose hagyja el, akkor se ha meghal.
-Tényleg ez a véleményed?
-Igen. Vagy talán nem hallottad?
-De igen, csak te nem az vagy akit én szerettem! Megváltoztál.
-Te pedig tudod mi vagy?
-Na mi?
-Egy öntelt, elkényeztetett, beképzelt kis pláza cica.- ezeket a szavakat fintorogva mondta ki, majd hátat fordított a lánynak és elindult a Dursley ház felé. Unokatestvére, Dudley Dursley a kerítésnek dőlve röhögött.” Ezek voltak az előzményei, de ez eléggé a végletekig fajult. Természetesen erről is beszámolunk.
” -Látod? Velem nem akartál járni, de most jól megkaptad.- röhögött miközben a lányra nézett, akinek eddig le volt hajtva a feje, hogy ne látszódhasson potyogó könnycsepp áradata.- Most, hogy béna vagy ám még enyhén csinos, már nem kellesz senkinek sem. Bánhatnád, hogy kihasználtál. Meg is érdemelted amit kaptál.- szembenézett a fiúval, egy gyűlölködő pillantást vetve rá.- Bár csak az lett volna jobb, ha az arcod is elcsúfult volna…- tovább röhögött, mire Harry Potter megkocogtatta a vállát. Mit sem sejtve megfordult, de ennek következménye, hogy behúzott neki egy akkorát, amiért az vérző orral elterült a földön. Aztán ott jajongott.- A kis hős az öklét masszírozta, majd vetett egy pillantást a lányra, aki csodálkozva nézte a fiút. Elfordította tekintetét az elvarázsoló barna szemektől, és újra unokatestvéréhez fordult.
-Nem illik egy hölgyet sem sértegetni.- indokolta meg, majd tovább haladt.
-Ezért még kapni fogsz!- hangzott a válasz.
-Csak ne, hogy közben berezelj a bandád előtt, ha netántán összefutnánk egyik éjszaka egy sötét sikátorban.- Akkorát behúzott neki, hogy nem bírt felkelni.
-Szóval ez a véleményed rólam.- hangzott a lánytól, aki most felállt.- Előbb is őszinte lehettél volna, bár mondják, hogy a szerelem vak. Talán ezért szúrtam ki magamnak egy ilyen balszerencsés bénaságot , akiről azt hittem egy darabig, hogy jó fej! De hát mindenki tévedhet, és most legalább eggyel kevesebb lesz, az ilyen… hogy is mondtad? Ja igen… megvan! Az öntelt, elkényeztetett, beképzelt kis pláza cicákból. De téged nem kell, hogy zavarjon. A macskáknál megszokott ha elütik.- kilépett az úttestre, vagy valami ilyesmire. Látszott, hogy jön egy mugli autó, de akkora sebességgel, hogy meg sem álhatott volna. A lány ugyanis középre helyezkedett, ahol kikerülhetetlen, és kitárta karjait, mintha repülne, majd becsukta szemeit és várt. Várt a végzetre. Harry Potter ezt a jelenetet látva, elkezdett futni és pont az utolsó pillanatban érte el a lányt, majd azt a derekánál megragadva oldalra rántotta. A sofőr ijedten vette észre a két fiatalt, ezért lekanyarodott a járdára. Szerencsére tovább ment mint Dudley Dursley feküdt. Ők pedig úgy landoltak, hogy a fiú ért betont, persze neki a járdaszegélynek???, de a hölgy sértetlenül Potteren ért földet. Már az utolsó pillanatokban kinyitotta szemeit. Meglepődött, hogy ilyen hamar levette lábáról. ;)
-Jól vagy?
-Igen.- nyögte nagy fájdalmak közepette. Szegény!!!! - Vagy mégsem? Asszem hadirokkant lettem.
-Miért csináltad ezt?
-Valaki egyszer azt mondta, hogy sosem a halál a legrosszabb illetve a segítség. Tehát kötelességem volt erre emlékeztetni. Meg aztán…- egy fájdalmasat felnyögött. Annyira fájdalmasat, hogy még riporterünknek is fájt!!!-… van ez a megmentési kényszerem is…- a lány elmosolyodott, csak úgy mint a fiú.
-Ugye nem akarsz itt nekem meghalni?
-Ha hozol egy kanalat és felvakarsz, akkor nem.
-Én jobbat tudok.- elrohant a tolókocsiért. (kiderítettük, hogy így hívják ezt a mugli eszközt, és arra használják, hogy azok akik nem tudnak járni beleülve haladhassanak)
-Ne is reménykedj, hogy én ebbe beszállok.
-Nem akarod, hogy kárpótlásul, meggyógyítsalak?
-Ha azt az elmebeteg orvost a közelembe engeded, hát akkor…
-Nem is elmebeteg! Csak egy kicsit ködös az agya!
-Ja, a tiéd is!- a lány végül is sikeresen beleültette. Ez lett a végzete.
-És akkor most, következzék az ápolási terápia.
-Bármit csinálhatsz, csak ne…
-Ja, és Dudlicsek, hogy valaki szavaival éljek,- közben elengedte.- nem használtalak ki, és még csak nem is áltattalak soha. Te nem hagytál békén!
-Lianaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!- hangzott a kis életmentő távolodó hangja. Azt akarhatta mondani, hogy bármit csinálhat csak ne engedje el, ugyanis a lejtő miatt az magától is elindul lefelé. A lány ijedve vette észre.
-Bakker!!!!!!- észrevett a földön heverő fiú mellett egy új verseny biciklit. ( az a két kereken guruló eszköz, amit lábbal hajtanak és nagyon fárasztó, ráadásul semmi izgalmas nincs benne) Odafutott és felpattant rá. Majd rögvest a fiú után sietett. Az orvos új betegekben reménykedve, utánuk a mentőautóval. (ebben szállítják a beteg muglikat a kórházakba) A kis árva közben „lelkesen” kerülgette a szembe jövő kocsikat. Nagy nehezen, de eddig mindig összejött neki. A gond csak az volt, hogy nagy volt a lejtő. A lány mellette haladt lefelé.
-Ha egyszer a kezeim közé kaparintalak, azt megemlegeted! Erre megesküszöööööööööm!!!!!!!
-Ne húzd fel magad! Csak fő a nyugalom! Kerüld ki azt a kocsit!
-Aaaaaaaaaaaaaaaaa…!!!!!
-Ez meleg volt… jaj ne! A főtér! Próbáld meg kikerülni!!!
-Mégis hogyan?!- dühöngött. A főtéren középen egy nagy szökőkút (egy valamilyen szobor, amiből csöveken keresztül víz jön ki) állt. A szökőkút úgy nézett ki, mint egy nagy kerek térdig érő kőmedence (ilyenekben szoktak fürdeni) , közepén egy nagyon hosszú és széles éneklő hallal.
-Kapaszkodj meg, mert ez fájni fog!!!!
-Remélem tudod, hogy ezért utálni foglak!- kiabálta neki, mert a szembejövő mugli járművek zaja elnyomta a hangjukat.
-Igen!!! Valamiért gondoltam!!!
-Azért örülök, hogy megismertelek!
-Én is! Majd még találkozunk!
-Remélem!
-Előre megyek! Talán tudok csinálni valamit még!
-Igazán megpróbálhatnád!!!- előre tekert. Amint szökőkúthoz ért, ott hagyta előtte a biciklit és elrohant az egyik boltba valami szivacsszerűért. Az egyik boltost sikerült is megfűznie. Nagy, vastag szivacsokkal körberakták a szökőkút alsó részét, hogy a kocsiból ne repülhessen ki, hanem csak simán ütközzön neki. És már érkezett is. Óriási sebességgel jött. Megpróbált lefékezni, ezernyi módon, de így sem sikerült. Meglátta, amitől még a lélegzete is elállt. A biciklit!!!! Lábait felhúzta, és szemeit behunyta. Magában imádkozott és örült, hátha találkozik elvesztett szüleivel. A lány is rájött, hogy ott a bicikli, de már túl későn, mert a kocsi neki ment.
-A francba!- mondta, miközben kezével gondosan eltakarta arcát. A tolókocsi maga előtt tolta a biciklit, ami nekiment a szivacsoknak, hirtelen megállítva a kocsit, amiből ennek következményeként, ő kirepült, egyenesen felkenődött az éneklő hal fejére. Szemet szúrt a halnak, bár nem szándékosan! Eszméletét veszthette, mert így bele esett az alján levő vízbe. A lány kinyitotta szemét és elvette kezét, de még akkor, mikor kirepült. Majd bemászott a vízbe, és kihúzta onnan a szegény kis hőst, mielőtt az még megfulladhatott volna benne. Majd kihúzta a szökőkútból is. Kint aztán elkezdte magához téríteni. DE szegénynek a fején, oldalt egy csíkban elkezdett lefolyni a vér.
-Harry! Könyörgök térj magadhoz!- közben befutott az orvos is, de a lány unokatestvére nem engedte a fiúhoz. Szerencsére Harry Potter elkezdett felébredni.- Jól vagy?- kérdezte, mikor az kinyitotta szemét és felült.
-Persze nagyon… legfeljebb agyrászkódást kaphattam…- mondta, majd eszméletét vesztve, kidőlt. A lány ránézett az orvosra és ezt mondta.
-Új orvost követelek!- a másik mentő is hamar kiért.” Ez a szomorú eseménysorozat történt, szegény Harry Potterrel! Reménykedjünk a legjobbakban! Mindenki drukkoljon neki! Megpróbálták már csellel átszállítani a Szent Mungóba, de sikertelenül. Harry elolvasta az alcikkeket. Örömmel vette észre, hogy napjait már nem írják le részletesen. Ugyanakkor eléggé vicces dolgokra talált. Mint például a Képek a mindennapi életéből című cikket. Kinyitotta és megnézte. Tele volt képekkel. Mikor behúzott Dudleynak, mikor felkenődött a halra, mikor veszekedett a lánnyal, mikor megmentette azt, mikor simán sétált, mikor a lány rajta feküdt és úgy beszélgettek, mikor kint ült ablakában és bámult a semmibe, mikor meglátogatta az lányt a kórházban, mikor kidőlt a hal utáni nekicsapódástól, mikor száguldott lefelé, mikor repült egyet és ami kihagyhatatlan volt, egy kép, amin teljesen mozdulatlan, mert eszméletét vesztette az ütközéstől, de úgy volt megcsinálva, mint egy arckép. Csak a vér folyt le, arcáról oldalt. Igazság szerint ezeken jót nevetett így utólag. Ugyanakkor megnézett néhány cikket. Harry Potter érzelmi állapota a mai nap ez nem lehet igaz! Amit eddig nem tudtunk meg Harry Potterről , Hogyan csábítsuk el?, Furmányok és trükkök, hogyan is hívjuk fel figyelmét magunkra , Ne hagyjuk, hogy egy mugli miatt szomorkodjon! , < barátai? a>, Milyenek a kedves rokonai, akik befogadták, ápolták és tisztességre nevelték? Azt hitte rosszul olvasott.
-Te jóságos ég! Ez rosszabb mint tavaly volt! Habár… néhánynál jobb, de mégis!- úgy döntött ezen nem fogja felhúzni magát. Ez csak a tegnap reggeli Próféta volt még. Megnézett egy másikat, amin viszont a ma reggeli dátum volt rajta. Címoldal: Minden elveszett! És alatta a képe, amint ott térdel és megkéri a lány kezét, majd az végre valahára igent mond, a nyakába borul és megcsókolják egymást.

Minden elveszett!

Tegnap reggel, Harry Pottert hazaengedték, illetve hazavitték egy mentő autóval. Majdnem mindenhol be volt kötve, a lába eltört, feje pedig iszonyatosan fájt. Miután elment az autó, az unokatestvér és a lány nagymamája is bement, már csak ketten maradtak kint az udvaron. A lány meggyógyította az eltört lábát, de nem láttunk semmilyen varázslatot, ráadásul azért is furcsa, mert mugli. És a mugliktól ez eléggé szokatlan, hogy bármi ilyesmire, akár egy csekély apróságra ami varázslat, képesek legyenek. De ami a legfurcsább számunkra, hogy a kis hős, nem hogy összeveszett volna már a balszerencsét hozó lánnyal, hanem inkább feleségül kérte! Ráadásul az tudja is magáról, hogy csak bajt hoz és mégis igent mondott. Lányok, mindenkinek megmondtuk, hogy siessetek elcsábítani amíg lehet. Hát most mindenki bánhatja! Mert Harry Potter egy muglit fog elvenni! Hogy ez pontosan hogy is történt? Induljunk ki a kórházból.
-Szia!- köszönt neki halkan a lány mosolyogva.
-Utállak!- köszönt halkan Harry Potter és szintén mosolyogva.
-Tudom!- kacsintott rá a lány. Belépett egy ismeretlen ember. Ő volt az orvosa.
-Jó reggelt!- köszönt a betegének.
-Jó reggelt mindenkinek!- azért köszönt így, mert az unokatestvér és a lány nagymamája is ott voltak, bár nem tudni, hogy miért.
-Tudja- e hogy nagy szerencséje volt, hogy csak ekkora baja esett?
-Na ne mondja.
-Ha most egy kicsit mogorva vagy, az érthető. Elvégre rengeteg gyógyszert kaptál és biztos sajog mindened, meg fájhat is.
-Nem doktor úr.- rázta a fejét a lány.- Szerintem ugyanolyan mint máskor. Sőt, kedvesebb is!
-Te is!- motyogta a fiú egy hatalmas nyújtózás közepette, mire az orvos ismét elmosolyodott. -Nagy baja nem lehet, ha vissza tud vágni.
-Ne reménykedjen, még ha a halálán is van, akkor is tud gúnyolódni.- mosolygott vidáman a lány.
-TE, én egyszer ígértem neked, hogy legközelebb cserélünk.- szólalt meg Harry Potter, a lányra nézve, majd fel vette szemüvegét.
-Igen, de az rögtön meg is történt.
-Ja, tényleg, de akkor most újra ezt mondom.
-Köszi, túl kedves vagy.
-Á, szóval önök ilyen bajba kerülős párost alkotnak?- somolygott.
-Miből gondolja? Abból, hogy már megint majdnem meghalhattam volna tőle, nyugodtan, vagy abból, hogy nem rég ő volt ugyanitt egy másik szobában?
-A kettőt összesítve.
-De én is kerültem már bajba miattad, elégszer!
-Na, és?
-Mit na és? Csak semmi és!
-Rendben, akkor ha a hölgyek kifáradnak, én megvizsgálnám.
-Minek az?- kérdi a lány mosolyogva.
-Hogy biztosak legyünk abban, hogy hazaengedhetjük- e.
-Nincs rá szükség. Úgyis fog találkozni még vele. Hamarabb is, mint szeretné.
-Hát ha rajtad múlik, akkor nem csoda.” így mentek később vissza a házba. Aztán a ház előtt: ”
-Azt hiszem nekünk vacsorát kéne főzni!- mondta az unokatestvér, Angelina Soffie és bevonszolta a nagymamát a házba.
-Bocsi a tegnapiért!
-Az tegnap volt?
-Aha.
-És tegnap milyen nap volt?
-Hát… öhm… kedd…
-Akkor ma szerda van.
-Miért?
-Semmi… csak valahogyan kiment a fejemből…, de most kijelenthetek valamit.
-Mit?
-Végleg nyugállományba vonulok mint életmentő!
-Miért is?
-Mert nem éri meg! A végén úgyis én iszom meg az egész levét.
-Aha. Pedig épp mikor kezdtél volna belejönni…, de azt ugye tudod, hogy nem lankadhatsz a gyakorlásban?
-Persze.
-A lábtörés miatt meg ne fájjon a fejed! Van rá gyógyszerem!- itt kacsintott egyet.
-Szépen néznénk ki, ha amiatt is fájna a fejem.
-Hogy- hogy amiatt is?!
-Csak azért, mert most is úgy fáj, mintha menten széthasadna… de ezt hagyjuk!
-Majd főzök rá egy kis gyógyteát! Az segíteni fog!
-Talán egy kis alvás sem ártana…
-Az se rossz ötlet, de az is ki fog ütni, úgyhogy mindegy. Visszatérve a tegnapra… a vita témára…
-Igen?
-Hát… komolyan gondoltad a pláza cicásat?- a kis árva elmosolyodott.
-De hogy is! Mikor láttalak én plázában?
-Honnan tudjam?! Nem is szoktam oda járni, csak egyszer- kétszer egy évben, ha valamilyen ajándékot vagy ruhát venni kell. És a többit?
-Azt sem!- mosolygott rá, mire az a nyakába ugrott. A lendülettől, ő elejtette a mankóit (ezek olyan fa botok, amikre a muglik ilyenkor mikor teljesen bekötik az emberek lábát, hogy azok már járni sem tudnak, szóval olyankor használják, hogy járhassanak) és ennek következtében egyensúlyát is elvesztve, egyszerűen a földön landolt. Már megint a földön!
-Au! Most már nem élem túl! Kész, nekem végem! Meghaltam!- jelentette ki, majd elegánsan hátra dőlt.
-Mit is kezdhetnék egy hullával…- „töprengett” a lány.- Majd elásom a kert sarkába és rakok a tetejére egy kis cserepes kaktuszt. Talán senkinek nem fog feltűnni, hogy eltűnt.
-Ha- ha- ha!- szólalt meg a fiú.- Ezt a határtalan kedvességet!
-Jé! Lássanak csodát, él!
-Felsegítenél?
-Mégis hogy gondoltad? Húzzalak fel? Mert úgysem tudsz ráállni a lábadra. Ahhoz túlságosan fájdalmas lenne.
-Nekem nagyon mindegy.- valahogyan megfordult és talpra állt, persze a mankói segítségével.
-Látod, hogy megy ez! Na gyere, menjünk be.
-Egy valamit elfelejtettél.
-Mit?
-Hogy Dursley- éknél lakom.
-Kár, pedig nálunk van egy gazdátlan vendégszoba, és szerintem őket nagyon nem érdekelné, hogy ápolni kéne. Na, gyere.- megfogta a karját és elkezdte behúzni.- Miért is kéreted magad?
-Őszintén?
-Őszintén.
-Félek tőled.- a lány LÁTSZÓLAG kiakadt, majd megcsókolta.
-Még most is?
-Egy kicsit.
-Hát most?
-Már nem.
-Reméltem is.- mosolygott a lány, majd kinyitotta az ajtót.- Nagyi, van egy vendégünk! Mindjárt bemegyünk, csak még egy kicsit beszélgetünk!
-Rendben!- hallatszott.
-Szóval, akkor most mi legyen? Kibékülünk, vagy örök időkig veszekedni fogunk, mint egy rossz házaspár?- kérdezte a lány, mikor már becsukta az ajtót.
-Nem is tudom… talán ez utóbbi jobban hangzik.
-Miért?- nevetett a lány.
-Mert akkor legalább házasok leszünk.
-És ha nem veszekednénk, úgy nem lenne jobb?
-Meglehet, de abban mi az érdekes?
-Az, hogy együtt vagyunk, örökre…
-… örökkön örökké, míg világ a világ…
-Valahogy így. Várj csak.- becsukta szemeit, valamit csinálhatott gondolatban, majd abba hagyta.- Most szedjük le rólad ezt a gipszet. (így nevezik azt a kötést)
-Tényleg?
-Bízol bennem?
-Őszintén?
-Őszintén.
-Nem.
-Valamiből gondoltam, hogy ezt fogod mondani.
-Gondoltam, hogy gondoltad. Na jó, van nálad egy fűrész?
-Rögtön a lábadtól is szabaduljunk meg?
-Talán nem is ártana… nem lenne vele több gondom.
-Az egyszer biztos. Itt van nálam ez a golyós toll. Egy kicsikét megbűvölve. –laza 10 perc alatt, sikerült is leszedniük, de közben halálra röhögték magukat. Már a fűben fetrengtek. –Mit is kezdenél nélkülem?
-Szerintem nem akarnék folyamatosan meghalni.
-Figyelj, segíthetek ebben. Nem fogsz többet majdnem meghalni, mert tényleg össze fog jönni.- odamászott a fűben és elkezdte csikizni. Ez tisztességtelen! Még csak nem is figyelmeztette!!!!
-Nem ér!
-Csiklandós vagy! Nem is tudtam!- ekkor hátravetette magát, mert Harry Potter kezdte el ugyanezt.
-De te se panaszkodhatsz!
-Most már gyertek be!- az ajtóban meglátták a nagymamát, aki igencsak mérgesnek látszott. Van is miért! Ezt a csalást!
-Még egy perc, nagyi.- ezt követően bement és becsukta az ajtót. A lány pedig felállt.- Jössz?- kérdezte, de a fiú válasz helyett, csak félig térdelt fel és megfogta a lány kezét. A lány szemei elkezdtek vörösek lenni. Már tisztára vizesek voltak az elfojtott könnyektől.
-Lara Elizabeth Megan, hozzám jönnél?- kérdezte a gyűrűt tartalmazó bársonyos dobozkával a kezében. A lány az ajkába harapott. Még egy ilyen libát?! Tálcán kínálja magát!!!!
-Legszívesebben azt mondanám, hogy igen, de egy bolond érzés van a szívemben.- egy ezüstös könnycsepp folyt végig szép arcán.
-Pontosabban?
-A félelem. Téged féltelek. Csak veszélyben lennél a közelemben.
-Életveszélyben vagyok, ha nem vagy mindenhol velem.
-Vonzom a bajt!
-Szívem folyton bajban van.- könnyei lassan mind hullottak.- Szükségem van rád. Vagy legyek öngyilkos?- mosolyodott el.- Álljak ki én is az úttest közepére és várjak egy arra tévedő kocsira?- állt fel.- Vagy netán, várjam meg Voldit? És könyörögjek neki a halálért? Nem hinném, hogy azt én is megtudnám csinálni magammal. De legalább valaki élvezné.
-Harry, te olyan hülye vagy!- mosolyodott el és megfogta a már „elindult” fiú karját.
-Tudom, de csak miattad.- igaza van, ha képes volt megkérni!!!
-Akkor jó, mert a válaszom…- itt beállt a csend. Még a házban is, ami azt jelentette, hogy eddig is figyeltek, de most már végképp.- …igen!
-Igen?
-Igen!!!- mosolygott a lány. A kis hős felhúzta a lány ujjára a kis aranygyűrűt, melynek közepén egy aranyos akvamarin kő helyezkedett el. Ez az ikrek horoszkópú ember drágaköve. Ezt derítettük ki. Majd miután végeztek a „hadművelettel”, a lány Potter nyakába ugrott és átölelte. Szeméből már az örömkönny áradat is megindult. Majd abbahagyta az ölelést, és egy hosszú csókkal megpecsételték az egészet!!!” Ez a dolog teljesen felfoghatatlan!!! De már késő. Senki sem akadályozta meg. Már csak gratulálni lehet nekik. Tehát… sok boldogságot nekik!!! Bár mondjuk… a házasság még nem volt meg és nem is lehet egy darabig… pontosan egy évig még bármi történhet… Harry megnézte ki írta a cikket. El se akarta hinni. Rita Vitrol!!!!!!!!!!!! Nem is törődött a többi sajnálkozó cikkel. Megkereste azt a levelet, ami az utolsók között érkezhetett. Szerencséjére pontosan ahogyan gondolta, Ron írta.

Harry!

Most nem Dumbledore adja az infókat! Vitrol egy ideje nem tevékenykedett, legalábbis mi ezt hittük, de tévedtünk, mert igenis csinált valamit. Kicselezte Hermionét is, mert bejegyeztette magát mint animágus, azt hazudva, hogy McGalagony tanította meg rá, és csak nem régen, a napokban sikerült teljesen neki az animágiát elsajátítani. Egyébként egy csomószor azt hitték, hogy hazudik és nem akarták, hogy rólad terjesszenek pont most ilyen álhíreket, de mikor képeket is felmutatott hozzá…
Dumbledore hiába próbálta megakadályozni, hogy ennyire az életedre törjenek, mert túlságosan kíváncsiak az emberek.
Minket is belekevertek néhányszor…
Egyébként mindenkivel közölték utána a szerkesztők, hogy valószínűleg csak kitaláció amit rólatok írtak, mert még egyszer megvizsgálták a képeket és több mint gyanúsak voltak…
Anya már kezdett megijedni, hogy „nem tehetett ekkora felelőtlenséget!”, „Szegény kis drágám túl elkeseredett volt”… szóval, hogy megkérted a kezét. Hermione és én ezt találtuk eddig a legjobbnak amit Vitrol kitalált. Eléggé poénos lenne, ha tényleg el akarnád venni feleségül. Dumbledore valamiért boldog volt, de nagyon komoly. Neki nem tetszett ez mint tréfa. Nem nagyon érthette, hogy anya miért keseredett el ennyire… ugye nem fogod?
Ráadásul, hogy becézgetnéd Tudodkit… Voldinak… hát ez kész röhej…
Szóval minden tagját a Rendnek, megnyugtatta, hogy ez nem igaz.
Örülök, hogy már jár neked is a Próféta, mert különben nem tudnád megint, hogy miket írnak rólad.

Majd találkozunk, ha Vitrol egyszer befejezi a hazugságokat!
Ron

Harry elgondolkozott a levelén amit kapott, majd kitört belőle a nevetés. Elkezdte írni a választ, melyben megnyugtatta barátját, hogy nem kérte meg Liana kezét, és hogy ez csak újabb hazugság, amit róla terjesztenek. Nagyon remélte, hogy azzal, hogy hazugságnak vélték, le is zárták ezt a témát. A Voldi- s részhez pedig nem szólt semmit. Nem vallotta be, hogy tényleg ezt mondta. Azt persze nem írta meg, de gondolta, hogy Dumbledore titkos forrásokból tudja, hogy amit a Próféta egész eddig levitt, mind igaz. Elküldte ezt a levelet Hedviggel, de nem csak ezt kötött a bagoly lábára, hanem egy olyan levelet is ami megint a szerkesztőségnek szólt. Kihajolt az ablakán és nézte ahogyan a bagoly elrepül. Aztán elkezdett gondolkodni miközben nézte a csillagos eget. Valaki ugyanígy gondolkodhatott, mert látott valakit szintén az ablaka közelében. De ez a valaki a tetőn ült. Úgy helyezkedett el ablaka, hogy könnyedén kiülhetett, mert egyenesen rányílt. Térdeit behajtva ült, miközben kezeivel átfogta azokat. Csak a csillagokat kémlelte. Persze felismerte benne Lianát. A lány talán szomorúnak tűnt. Valamit érezhetett. Valamit érzett, amire fel kellett készülni, különben mindennek vége lesz. De ezt Harry nem tudhatta. Ő nem ülhetett ki a tetőre, csak bámulhatott ki ablakán. Tekintete újra az eget szelte, de figyelme újra a lány felé terelődött. Ahhoz kiült valaki. Ang. Nézte őket amint beszélgetnek. De nem hallhatta őket.
-Mondd csak, mit üzennek a csillagok?
-Az örök titok.
-De te tudod. Már ismered. Elmondod?
-Tudod, hogy titok.
-Nekem elmondhatod. És neki is.- a mellettük levő házra néztek, ahol Harry már inkább lefeküdt aludni.
-Neki soha.
-Miért?
-Tudod mi történt, mikor valaki elmondta valakinek, hogy mi lesz.
-Tudom. Mind a ketten meghaltak. De a végzetük meg volt írva. Csak a sorsuk alakulását látta. Ha Lizbeth tudta volna, soha sem mondta volna el Servennek.
-De én…
-De te?
-De én nem a sorsot látom benne…- becsukta szemét és térdére hajtva lelógatta fejét.
-Akkor mit?- kérdezte Ang, de felkészült rá, hogy a lány a lehető legborzalmasabbat fogja mondani. Liana lassan felemelte fejét. Szemei újra könnyekben áztak, de eddig még egy sem szántotta arcát. Ránézett Angre és kimondta.
-A végzetet.
-Látod, hogy mi fog az emberekkel történni?
-De a végzetben ott van a halál is. Hogy mikor és hogyan…
-És az övét is láttad?
-Csak az jár az eszemben…
-Akkor mondd el neki! Segíts rajta amíg megteheted! Ugye még van rá esélyed?
-Van, de az ember hiába változtatja meg sorsát, ha a végzet, az elkerülhetetlen. Nincs mit tenni. Az ugyanúgy be fog következni, de lehet, hogy hamarabb és fájdalmasabban. Ez nem fog fájni. Nem érez majd semmit. Még kínt sem. És ez így tisztességes.
-Ha hagyod meghalni az nem!- fakadt ki Ang.- Ő mindent megtesz, hogy megmentsen téged! Amit tud elmond, hogy megakadályozzon mindent! De te nem mondod meg neki?! Szereted vagy nem?
-Mindennél, még az életemnél jobban is, de értsd már meg, hogy ha megteszem, csak ellene teszek!
-Nem tudom megérteni.
-Ha elmondom mi fog történni és hogyan, mikor, csak aggasztani fogja. Megakadályozná majd, talán, de az is lehet, hogy nem és akkor csak rágná magát. Neki van esze, nem fogja megakadályozni, ha megtudja akkor sem, mert az valamilyen formában mindenképpen bekövetkezik. Mindegy, hogy az ember perceket, órákat vagy éveket nyer,- újra felnézett az égre.- a halál akkor is ott van, körülötte. Ilyet ő se mondana el, de nem azért , mert nem szeret hanem azért, hogy megkíméljen. Hogy nyugodt legyek mindaddig.
-Tehát, akkor most nem csinálsz az ég világon kívül semmit. Gyors vagy lassú lesz?
-Félek, ha elmondom, valamit kikotyogsz, s az, az életébe kerülne.- a lányra néz.
-Köt a titoktartás, ami ilyenkor mindegyikünket.
-Igaz.
-Tehát, gyors vagy lassú?
-Közepes. – felnéz a csillagokra, s mintha olvasná őket, úgy mondja- Felfog fogni mindent. Érezni fogja és tudni, hogy mi következik, de ez már előtte nem sokkal is látszik majd rajta. És nem fogja nyomasztani. Harcol majd amíg bírja. De nem önmagáért fog küzdeni. És egy átok, amit lát majd, ami kikerülhetetlen, mindent elvesz. Mindent.- egy könny csepp.- És nem lesz menekülés. És elbukik. De mégis boldog lesz. És ez mind…
-Miattad?
-Nem… ez nem miattam. Hanem az emberek miatt. A hitetlenek miatt, kik bíztak benne, de bizalmat azt aztán megtagadták tőle. De utána nem fog szenvedni. Nem fog kínlódni, kétségek közt élni. Mindennek vége lesz egy perc leforgása alatt.
-Ez nem lehet… nem bukhat el! Rosszul láttad! Nézd meg még egyszer! Ez lehetetlen! Mikor egyszer megnéztem, hosszú és szép életet láttam! Én csak az élet hosszúságát látom, néha. Egy emberét egyszer.
-De azóta a sors többszörösen megváltozott. Hol így, hol úgy. Végeredményben, ez lett. És ez már biztos.
-Annyira közel?
-Igen. És bekövetkezik. De előtte, még sok mindent fog megtudni az egész világ. És sokat fog szenvedni. Túl sokan fognak kételkedni, és ez lesz a végzete. Egyedül nem veheti majd fel a harcot, sehogy sem.
-De te ott leszel, így nem lesz egyedül! Segíthetsz neki azzal, hogy mellette leszel.- még egy könnycsepp.- Miért?- hirtelen megvilágosodott.- De az nem lehet! Te nem! Még nem!
-De igen. És ez így van rendjén. Én nem akarok örök életet. Jöjjön hát előtte, aminek jönnie kell. Ennyi áldozat szükséges, hogy egy bolond Világ rájöjjön, mekkora nagy is most a baj.
-Mondd el mi lesz! Mondd el! Még segíthetünk rajta! Rád is szükségünk van! Te vagy az egyetlen leszármazott!
-A harcból senki sem maradhat ki. Nincs kivétel. Még én sem. De ti sem. De a végletekig fog fajulni, hogy azt senki se veszi majd észre, és senki se veszi majd komolyan.
-Ez nem lehet…- maga elé mered.- Könyörgök, szóljunk mindenkinek!
-Nem szólunk senkinek! Nem lehet. Talán egyszer lesz majd egy jobb világ… egy szebb, melyben a békesség fog uralkodni. A jókedv és a szerelem fog csak dúlni. Ahol a harcnak nyoma sem marad…
-Te is tudod, hogy ilyen már nem lehet, csak vér és a hozzá tartozó élvezet.
-Én semmit sem tudok.
-De igen! Mondd, mi fog történni., ha bekövetkezik.
-Így is túl sokat tudsz. Felejtsd is el!
-Meg ne próbáld!- egy nagyon erős bűbáj kezdett dolgozni, mellyel bárki aki hallotta ezt, s nem is egy volt, az tudni fogja, de valahogyan mégsem. Így aztán nem adhatja ki sehogy sem. Persze mindez csak a tudat alatt, mert amúgy mindent elfelejt amit hallott.- Mit is mondtál az előbb?
-Én? Semmit. Te mondtad, hogy megtaláltad a Nagy Medvét.- előbbi könnyei nem is látszódtak, és arca csak úgy ragyogott a boldogságtól.
-Tényleg? Hol?
-Azt nem tudom. Csak te mondtad. Én viszont mindet Sarkcsillagnak nézem, olyan fényesek.
-Jé, tényleg. Hát… ez van. Csak arra voltam kíváncsi, most már emlékszem…, hogy kérsz egy gyümölcs teát?
-Aha, az jól esne.- Ang benyúlt az ablakon keresztül az asztalra, és elvett két kék csészét. Azokban csak úgy gőzölgött a tea. Liana megköszönte, elvette és hátradőlt vele. Ezt azért tehette meg, mert egy kis lejtőn ültek, de előtte, az még valamennyire függőlegesebb volt. Most így lehet, hogy rossz elképzelni, de amúgy nagyon jól néz ki. Ang majdnem törökülésben ült, és így kérdezte:
-Még nem is kérdeztem, milyen ha eljegyzik az embert? Mikor tartjátok meg?
-Szuper érzés. Mintha a fellegekben járnál… azt sem tudod mit csinálnál legszívesebben… talán csak feküdnél és álmodoznál.- még véletlenül sem nézett az égre.- De legszívesebben, már összeházasodnál és mindig csak vele lennél…- Ang csak mosolygott. Elképzelni sem tudta ezt az érzést. Mondjuk a szerelmet, azért el tudta, hisz nem rég szerelmes lett... és az akibe szerelmes lett, nagyon hiányzott neki. De most túl messze volt, s talán ő nem is szereti viszont, csak a külseje tetszett neki…- A karjaiban… amitől úgy érzed, hogy mindentől megvéd… és ha együtt lehetsz vele, akkor semmi sem áll az utadba… mintha minden rózsaszín lenne. Egy rózsaszín világ… egy rózsaszín város, egy rózsaszín ház… ami elválaszt tőle.
-De legalább itt van egy karnyújtásnyira.
-Lehet, de még az is messze van.
-Szóval, mikorra tervezitek?
-Még nem tudjuk. Ebben az évben nem lehet. Viszont jövő ilyenkor már lehet.
-De csak neked. Egy hónappal idősebb vagy.
-Tényleg… hoppá… de mi azt szeretnénk, ha valamilyen emlékezetes napon lenne…
-Amikor megismerkedtetek?
-Az nem jó. Az után van a szülinapja.
-Akkor… amikor megkapta a Roxfortba szóló levelét?
-Az meg túl messze van! Addig nem várok.
-És ha az ő születésnapján lenne?
-Akkor mindig egybe ünnepeljük majd?
-Igaz… Egy tetszőleges nap miért nem jó?
-Csak.
-Akkor várjátok meg a Valentin napot. Olyan szép esküvőtök lehetne. Úgyis nagyon előre le kell foglalni.
-Ez igaz. Tényleg csak arra a hónapra kapnánk időpontot… akkor pedig legyen már stílusos.
-Igen… és egy hajón fogjátok tartani… itt a közelben…
-Nem. A Hawaii- szigeteken. Tele virágfüzérekkel. A tengerparton, naplementekor. Közben madarak repülnek majd a fejünk fölött. És mi boldogok leszünk, mert minden nyugodt és csendes lesz. Ott lesznek a barátaink, de ez csak afféle szolid esküvő lesz…
-És egy kellemes Hawaii- i zenét fognak közben lágyan játszani…
-És ha ránézek Harryre, nem fogom szemében a harci szellemet, a felkészültséget látni, mert nem fog foglalkozni semmivel…
-Csak veled… és esküvői ruha gyanánt egy térdig érő, félig laza, félig tapadós ruhát fogsz viselni… lábadon nem lesz majd cipő, mert mindek ha az ember a tengerparton van… a bokádon helyette egy fehér kis virágfüzér lesz… hajadban szintén virágfüzér, ami fehér és gyönyörű… hajad kibontva fog válladra borulni…
-És szőke lesz…, mert annyira boldog leszek…
-És elkezdik az ünnepélyt… ti ragyogni fogtok a boldogságtól… Harryn nem lesz szemüveg, mert kontaklencséje lesz… és egy laza, ám elegáns nyári hosszú fehérnadrág… hozzá egy fehér inggel…
-Fenéket!- nézett a másikra álmodozásukat megszakítva Liana.- Egy fekete nadrág lesz rajta, és egy fekte latin tánchoz való ing!
-Ne már! Akkor inkább egy sima fekete ing…- visszatérnek az álmodozáshoz- és a szertartás közepette nézitek majd a naplementét… aztán kimondjátok a boldogító igent…
-És a forró homokban, végleg összeolvadunk…- a két lány, annyira romantikusnak találta a dolgot, hogy fejükkel egymásnak dőltek, és tovább meredve előre, csak tovább álmodoztak.- Aztán az első heteteket, mint házasok, ott fogjátok tölteni… a tengerparton sétálgattok… édes kettesben… aztán hónapokkal később…
-Lesz egy lányunk és egy fiunk…
-Akik olyanok lesz mint ti… tiszta szívűek… nemesek… becsületesek… szépek… kedvesek… és…
-Egyszerűen csodálatosak!
-És boldogok lesztek együtt, négyen…
-Egy kész család… a gyönyörű békében…
-És te tovább színészkedsz majd…
-És ő is velem… együtt leszünk mindig…
-Aztán örökkön örökké együtt lesztek…