Még soha nem látott boldog színész pár leszünk… példa mindenkinek…
-Ja…és aztán én összejövök vele…
-Harryvel?!
-Dehogy is…
-Ja… hogy vele?
-Ühüm.
-Ó… és egy csodálatos holdfényes estén, mikor mindent beragyog, s ti éppen együtt nyaraltok, valahol a Kanári- szigeteken, ő letérdel eléd… vörös lesz a füle, mert zavarban lesz… de megkérdezi, hogy hozzá mész- e, s te rögvest igent mondasz…
-Aztán egymás nyakába borulunk és egész éjjelen át táncolunk… együtt…
-A holdfényben… a csillagok alatt… miközben latin zenét játszanak…
-Imádom a latin zenét… de hogy kerülnek oda?
-Fogalmam sincs… felfogadta őket, hogy romantikusabb legyen az egész…
-Ó…- és még rengeteg ideig olvadoztak, álmodoztak, ahogyan fiatal lányokhoz illik ha ilyen dolgokról van szó.

*******

Másnap reggel, a Dursley- házban:
-Igyekezz már a reggelivel!
-Viszem már Petúnia.- de helyette, mikor az asztalhoz ért a serpenyővel, az egészet Dudley fejére borította. Harry majdnem belefulladt a nevetésbe. Végül is sikerült visszatartania az egészet, s meg sem nyikkant. Aztán jött nénikéje, hogy leszidja férjét.
-Vernon! Nézd meg mit csináltál! Dudluska jól vagy?- Dudley meg sem mukkant, csak ette le magáról a tükörtojást.- Jaj kicsim, ne ezt edd meg! Mindjárt csinálok neked másikat, rendben?- kérdezte anyja, de olyan nyálasan… aztán a bácsi úgy döntött, hogy nem fog tovább szenvedni a konyhában való tevékenységtől.
- Ez mégis csak női munka! Én most leülök és megiszom a reggeli kávémat, aztán elmegyek dolgozni!- Harry nénikéje meg sem nyikkant. Inkább csinálta az új reggelit. Harry közben, már teljesen vörös fejjel ült. Vernon bácsi pedig töltött magának kávét, de tömött ujjaival a csésze kicsiny és vékony fülét nehezen fogta meg, s a kis csésze könnyeden kicsusszant kezéből. Ennek következménye, hogy kiömlő tartalma elég kellemetlen helyre folyt neki, és mivel tűzforró volt, alkatától eltérő gyorsasággal rohant fel a fürdőszobába. Közben Harry egy prüszkölésnek álcázott kisebb nevetést produkált. Nénikéje rosszallóan nézett rá, mire folytatta.
-Azt hiszem megfáztam tegnap, a mű hóban. Felmegyek egy sálért.- Dudley nem vett észre semmit, csak bamba képpel meredt előre. Harry nagyon szapora léptekkel, mondhatnánk azt is, hogy szinte rohanva ment fel. Ezen a napon nem fognak forgatni, mert a filmet vágják össze és készítik el. Ezután pedig cenzúrázzák és meghirdetik. De egyelőre, csak a szobájába akart feljutni. Fent gyorsan becsukta maga mögött az ajtót és neki dőlt. Kitört belőle a nevetés. Még mindig maga előtt látta a jelenetet. Most is szemüvegét viselte, de közben elrakta a kontaktlencséket is, mert a forgatáson biztos szüksége lesz rájuk. Ekkor egy bagoly repült be ablakán. Még olyan korán volt, hogy most jött meg a Reggeli Próféta. Kifizette az árát, a kézbesítő bagoly pedig kiszállt az ablakon. Nyugalma rögtön szertefoszlott, mikor meglátta az első oldalt. Kiderül az igazság!!! Elkezdte olvasni.

Kiderül az igazság!!!


Sokan kételkedtek, hogy a képek és a hírek tényleg valósak- e. A szerkesztő személyesen ment el a dolgok után járni, s bejelentheti, minden igaz. Harry Potter megkérte Lara Elizabeth Megan kezét. És őszinte véleménye szerint, megnyugtatásképpen a következőket nyilatkozta:
-Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy amit leközöltünk a napokban, az mind igaz. Harry Potter, ténylegesen megkérte Lara Elizabeth Megan kisasszony kezét. Az én őszinte véleményem szerint szép párt alkotnak. Nézzenek csak rájuk! Ezen a képen látszik minden, ami a boldogsághoz kell. Én csak gratulálni tudok nekik, és remélem mihamarabbi esküvőjüket! Harry figyelmesen szemügyre vette a fényképet. Kicsit homályos volt, szerencsére, mert amit látott… az a kép volt mikor tegnap reggel együtt aludtak!!! Ez már több mint arcátlanság! Összecsavarta az újságot és elindult lefelé a lépcsőn, majd kifelé a házból, hogy megkeresse a szerkesztőséget. Ez azért mégiscsak sok volt tőlük! Még az ajtót is bevágta maga után. Az udvaron szembe jött vele Liana.
-Szia!- köszönt mosolyogva, de hamar rájött, hogy Harrynek nincs kedve üdvözölni.
-Gr…- morogta a fiú.
-Neked is ugyanilyen szépeket… és mondd csak, mitől van ilyen rózsás kedved? –baktatott Harry mellett. Nem csüggedt, továbbra is vidám volt.
-Rrrrrrr…- nyilvánvalóan meghatározhatatlan morgást hallatott. De hogy Liana megtudja, inkább odaadta neki az újságot. A lány nem nézte meg rögtön, mert gondolta, hogy megint leírták egy napját vagy valami ilyesmi… de tévedett természetesen.
-Szóval hova is tartasz?
-A szerkesztőségbe…- morogott továbbra is, de legalább már érthető volt.
-Értem… és mit is akarsz csinálni?
-Megölöm őket…
-Áh… kicsit ágresszíván ébredtél igáz?- mikor rájött, hogy hogyan is beszélt, szája elé kapta kezét.- Bocsánát! A fránciá nyelv teszi ézt...- rákacsintott a fiúra.- Szóvál… meg ákárod őlni őket?
-Igen…
-Nem ér ennyit áz egész… dé mindegy… azt legálább tudod, hogy hol ván?
-Nem…
-Éz etyje nyobb… és azt tudod kiket keresel?
-Nem…
-Hát ez csodás! És vétyül isz, hová tartyunk?
-Gőzöm sincs…
-Konykrétyabban?
-Oda, ahol nem érnek utol!
-Áhá… ákkor én mosty begogom, mejt nem tyom elvisejnyi a hantyomat…- Harry megállt és a lányra nézett. Annak még mindig jókedve volt. Értetlenül meredt a fiúra.
-Mosty ákkor metyünk vágy nyem?- Harry sarkon fordult és elindult vissza.- Mosty mi vany?
-Ott hagytam mindent. Nincs nálam semmi.- ügyesen hangsúlyozta, hogy rá lehessen jönni.

-Béla!- Harry megállt és újra a lányra nézett.
-Nem vagyok Béla!
-Nem is ázt montyám, hánem ázt hoty béla!
-Ja vagy úgy… hát az sem vagyok.
-Tyulajdony képpeny, mosty mity fogjsz csinyálnyi? Merty ázt látyom, hoty dühöngsz, bár még nem eléggé, mert akkor valami már összetyörty volnya…
-Ákkor most szépenyau- befogta ő is a száját.- Hopsz!
-Ázt hiszem, válámity tye is elféléjtéttél.- mosolygott és kacsintott egyet.
-Ezt a túlnyomó kedvességety…
-Az én végtagjaim teljesen elmacskásodtak. Ha még most befogod, akkor megúszhatogy, és nem jutsz a mostyani solysomra…
-Áhá… de ákkor is elmegyek.
-Csák nyugotyan! Majgy külgyesz képesjapot?- vigyorgott.
-Akkor is bemegyek érte és utána megyek. Ebben semmi sem gátolhat meg!- mondta, miközben beléptek a házba.
-Te még mindig itt vagy?!- förmedt rá Harryre valaki a nappaliból. Gyors összenézés, és már ott is voltak.
-Csak ő…- Marge néni terpeszkedett a szegény kanapén. Feje mögött egy párna volt, s ő maga be volt takarva, ráadásul egy hálóingben feszített. A két fiatal elszörnyedve meredt a nénire.
-Vernon! Hová is jár ez az elfajzott kis féreg?!- ahogyan Harry nőtt, a néni mindinkább egyre keményebb volt vele.
-A Szent Brútusz Szigorított Javítóintézetbe.
-És mondd csak, nem akarták még kirúgni?- Harry feje vészesen vörösödött, de inkább másra gondolt.. valami másra, de mégis mire?! Azt látta, hogy Lianának még a szava is elállt. Úgy tűnt inkább eltűnt volna onnan. Aztán mintha erőt gyűjtött volna valamire, hirtelen eszébe jutott a Reggeli Próféta. Na ez se segítség volt! Sőt! Még rosszabb is, hiszen már nagyon ideges volt… nyugalom! Csak fő a nyugalom! Feje lassan elkezdett normál színt ölteni.
-Dehogynem. Számtalanszor, de hát mit tehettünk volna? Az a legszigorúbb intézet.
-Ennek nem intézet kell, hanem börtön. - felült és úgy mondta Harry szemébe.- Nem hiába, én meg mondtam nektek még az elején, hogy elfajzott kis korcs az a kölyök! Ha egy kutya fiadzik, mindig olyan kölyke lesz, amilyen a kutya. Ha pedig az egyik kutya egy korcs, borzalom, akkor a kölyke nem lesz más mint egy elfajzott, veszett, bolhás dög! És be kellett volna látnotok, hogy hiába az áldott jó szívű nevelésetek, ha egyszer korcsnak született. Persze ez a szülőkön múlott. Két részeges szülő, nem csoda, hogy összehozták azt az autóbalesetet. Biztosan meg akartak szabadulni egy gondtól.- majd hátradőlt volna, de a kispárna amire feküdt, egyszer csak felrobbant. Mindenhol tollak röpködtek. Marge nénit teljesen beterítették, de senki sem maradt ki belőle. Még Harry sem. Pedig hogy igyekezett… csak Vernon bácsi elkapta, hogy ne lóghasson meg. Mindenkiben megfagyott a vér. Rögtön Harryre néztek. Liana, hogy mentse a menthetetlent, gyorsan megszólalt. Úgy néz ki, hogy összegyűjtötte minden erejét.
-Oh, elnézést szeretnék kérni! Biztosan összekevertem tegnap az én kispárnámat és Dudley- ét. Tetszik tudni, ez a kispárna egy színi kellék volt, és pont az volt a feladata, hogy felrobbanjon, ha ráfekszenek. Tényleg elnézést szeretnék kérni, mert olyan késő volt, hogy már elfáradt a szemem. És természetesen,- most Petuniához fordult.- az eltűnt párnát visszaszolgáltatom.- tényleg meggyőző volt a színjátéka.
-Téged már láttalak egyszer.- mondta a néni, miközben Petunia lesöpörte róla a tollakat.
-Igen, tényleg…- csapott homlokára a lány.- tavaly ilyenkor. De nem is mertem remélni, hogy ilyen hamar újra találkozunk majd. Azóta sokat tetszett változni, és előnyére.- a lány így udvarolt, miközben Harry újra elvörösödött, de az elfojtott nevetéstől.- De azért újra bemutatkoznék. Lara Elizabeth Megan vagyok, és nagyon örülök, hogy megismerhettem.- itt csinált egy elegáns pukedlit, ami, mivelhogy ruhában volt, nagyon cseles volt. Marge néni el volt ragadtatva, hogy egy ilyen ifjú hölgy az, aki Dudleyval összejött.
-És mondd csak, mikor lettetek ennyire jóban Dudleyval?- Liana szemei majdnem elkerekedetek.
-Hát… öh…
-Télen, mikor én nem voltam itt.- vágott közbe Harry, s nem átallott egy gyilkos pillantást vetni Dudleyra.
-Nagyon helyes.- jelentette ki a néni.- Te pedig ne nézz így, mert kapsz egyet a nádpálcával!- a fiú majdnem elszólta magát, hogy ő meg fog kapni egyet a tiszafa pálcájával. Inkább lehiggadt.-Még mindig naponta vernek titeket?
-Óránként, de ez is épp elég.
-De még mindig nem eleget! Túl szemtelen vagy!- ha a néni pillantásával ölni tudott volna… akkor Harry halál halálával halt volna.
-Majd beszélünk az ott dolgozó fegyelmezővel. Most pedig takarodj felfele!- csak úgy fröcsögött a bácsi szájából a nyál. Még egy hónap… még egy hónap és szabad lesz! Akkor olyan rontásokat küld majd a családra, hogy azok sose felejtik el, ne húzzanak ujjat egy igazi varázslóval.
-Nem Vernon, hagyd csak… szóval nem elég. Mesélj csak akkor, hogy szerinted mi lenne az igazi büntetés, mit érdemelnél?- „ez még kérdéses?! Ha vele vagy Pitonnal lenne összezárva egy hétig, teljesen egyedül, szabadulás nélkül!” Liana hirtelen prüszkölt egyet, majd vörös fejjel ezt mondta:
-Elnézést kérek, de allergiás vagyok a.. a… tollraCI ! Hapci! Mindjárt jövök, csak megkeresem a zsebkendőmet.- kiment. Rögtön beállt a csend. Vissza is jött, de csak egy két mondatra.
-Potter, már megint eldugtad a zsebkendőmet?!- egy gyűlölet teli pillantást vetett Haryre.
-Oh, igen.- mosolygott gonoszul a fiú.- Hát nem vicces, így az allergia közepén?
-Azt ajánlom, hogy add vissza azonnal, vagy halálfia vagy!- visszament a másik helyiségbe.
-Egyesek nem értik a viccet.- vont vállat Harry, majd a lány után ment. Aztán Harry, hogy hallják keres valamit, felrohant a pálcájáért, majd mind a ketten leléptek a házból. Átrohantak a szomszéd udvarra, s ott letelepedtek egy fa tövébe.
-Na jó...ezt megúsztuk.- sóhajtotta a lány.- Kiakasztó egy nőszemély ez.
-Ez nem nőszemély, hanem egy buldog! És mibe, hogy Marcang is vele van?!
-Hogy megszelídüljön, segíthetek rajta!- s kacsintott egyet.
-Az ráférne.
-Egyébként nem úgy van, hogy csak néhány évente szokott jönni?
-De. Három évente. De most beteg és egyedül nem tudja ellátni magát. Segítség kell neki.
-Segítség kell neki?! Megkaphatja tőlem! Majd én ellátom a baját! Csak bízd rám.
-Bízik benned, úgyhogy hajrá!
-Mellesleg ezt most honnan tudtad meg?
-Az egyik dolgot Vernon bácsi gondolta, a másikat Marge néni.
-Aha! És most nézzük ezt a borzalmat rejtő újságot!- kinyitotta a Reggeli Prófétát, s elkezdte olvasni. Amikor ahhoz a részhez ért amihez Harry, meg sem tudott szólalni.
-…?! … …. …,… …, …. ... …!!!!!!!!!
-Aha, én is erre gondoltam.- és egyéb kritikákkal illeték szegényújságot. Aztán írtak együttesen s egy levelet. Ennek másnapra meg is lett a következménye, mert nem is közöltek le több mindent róluk, egész idő alatt. Újra a régi Próféta lett. Helyet kaptak a hirdetések és egyebek. De előtte még leközölték utolsó levelüket, aminek hatására békén hagyták őket.

*************

Egy héttel később már be is fejezték a forgatásokat. A FILM- et már csak össze kellett vagdosni, ragasztani, s kész is lett.
Egyébként az utolsó felvételek miatt be kéne vinnünk a kamerákat.- mondta Harry, mikor Lianáék udvarán ültek.
-Bele akarja tenni?!
-Nem, hanem a kimaradt jelenetekhez. Érdekes lesz.
-Úgyis a varázslatod fogja vinni a pálmát.
-A hókuszpókusz?- nevetett Harry.
-Igen.- nevetett Liana is.- Ha láttad volna magad és amit mondtál?
-De te se panaszkodhatsz! Ahogyan bemutattad hogyan kellett volna csinálni…
-De te tényleg nem nézted a Hupikék törpikéket?
-Nem hát. Szerinted én a gardrób falán kívül mit néztem?
-A pókokat?
-Eltaláltad.
-Na jó, akkor most bemutatom helyesen.
-Ó, előadás van kilátásban. Erre én is befizetek.
-Te már megint hogyan kerülsz ide?
-Jaj, túl kedves és udvarias vagy velem. A leendő sztárok nem ilyenek. Persze, ha kijelentenek ripacsnak akkor megértem, ha mérges vagy.
-Hahó!- Liana elkezdett integetni nekik.- Még én is itt vagyok.
-Hallom.- mondta Ang, de közben továbbra is farkasszemet nézett Harryvel.- Azt hiszem, ezt egyszer s mindenkorra le kell zárnunk.
-Szerintem is. És hogyan gondoltad?
-Konkrétan?
-Konkrétan.
-Még nem tudom.
-Ötlet?- kérdezték teljesen egyszerre és Lianára néztek. Amaz elkezdett hátrálni és ellenkezni.
-Na nem! Én ilyenre nem találok ki semmit! Ez az egész olyan esztelenség! Miért nem tudtok egymás mellett meglenni?!
-Megtudunk…- vigyorgott Ang.
-…csak nem nyugodtan.- fejezte be Harry, szintén vigyorogva.
-Nyugton maradtok!!!
-Több fordulós legyen!- indítványozta vidáman Ang.
-Rendben! A elsőt te választhatod!- Harry is vidám volt. Mint egy furcsa összebeszélés.
-Hm… mi is legyen… ismered azt a festék fegyverest?
-Amikor van festékpatron és hozzávaló fegyver és azzal kell lelőni a másikat?
-Pontosan. Na? Tudok egy helyet a közelben, ahol van ilyen.
-Rendben.- kezet fogtak és megegyeztek.- Te is jössz vagy maradsz?
-De nekünk először be kell ugranunk a Stúdióba.
-Igaz. Még csak 8 lesz. Ráérünk. Nincs időponthoz kötve, de azért siethetnénk…- Ang és Harry elindultak, méghozzá sietős léptekkel.
-Ez lesz életem legborzalmasabb napja! -jelentette ki, majd elindult, hogy utolérje őket.
A Stúdióban.
-Áh, vannak itt még korán kelők. Tehát hol vannak?
-Én nem tudom.
-Én sem.
-Én viszont igen!
-A kis mindent tudó.
-Mondja a nagyszájú?
-Az legfeljebb te lehetsz, mert mindenbe beleütöd az orrod, és állandóan csak beszélsz.
-Te viszont nagyképű, öntelt és idióta vagy!
-Kimegyek levegőzni!- Liana kiment. Harry és Ang abba is hagyták.
-Tudja ma van a szülinapja,- kezdte magyarázni Harry.- és elterveztük, hogy ez emlékezetes nap lesz… persze ezt ő még nem tudja…
-Egy bizonyos formában sejti…
-… csak nem abban amiben kéne…
-… szóval nem áll szándékunkban kiborítani…

-…teljesen…
-…de amit megérdemel…
-…azt megérdemel…
-… egész évben gyűlt…
-…és most itt a következmény…
-A legkiborítóbb születésnap… ez érdekes történet. Hagyjuk rajtatok a kamerát és 9 körül gyertek vissza, csak nem mehetek veletek…
-De mi nem a legkiborítóbb születésnapot akarjuk megcsinálni neki!- vitatkozott Harry.- Egészen más fog kisülni belőle.
-És ő még azt hitte, hogy te el fogod felejteni a szülinapját…
-Még hogy én?! Direkt felírtam!
-Nem lesz belőled papucs férj.
-Ez megnyugtató. Ha megérem…
-Mindig a legjobban kell reménykedni!
-De ez egy: nem remény tárgya, kettő: csak kellene. Menjünk!
-Össze kell állítani egy clip- et, amiben összevágott részletek vannak… a szülinapról… és az összes többiből, aztán csak a zenét kell hozzá megtalálni, és ez mindig be lesz téve a film elé. A premieren pedig külön meglepetés lesz! Hogy én milyen egy lángelme vagyok!
-Tehát most lesz megcsinálva a film?
-Igen, mivel csak részleteket csináltunk meg, de még délelőtt minden gyorsan kész lesz! Persze hála annak, hogy ti rögtönzitek önmagatokat. Csakis ezért tudtuk megcsinálni 1 hét alatt.
-Ennyi csak elvárható magunktól…
-Ez csak természetes!- vigyorgott Ang.- Szülinapi hadművelet indul! Ja… és nagyi direkt adott pénzt, hogy megcsináljuk amit elterveztünk… illetve elterveztél…, ha ezt megtudja, hogy te ötleted, akkor esküvő lefújva és te halálfia vagy… mindegy! Szóval te külön kaptál pénzt, hogy utána menjetek el vásárolni neki egy elegáns estéjit, és vidd el vacsorázni egy étterembe. Tessék, itt van.- odanyújtotta a fiúnak a pénzt. Az megszemlélte.
-De az lehetetlen, hogy ez ennyibe kerüljön! Ez rengeteg hozzá!
-Tudod te mennyibe kerül egy csinosabb estéji?! Egyébként neked is kell egy öltöny. Abba a boltba menjetek ami a…- és elmagyarázta.- El van téve neki egy és neked is. Nem, mert fiúból vagy! - közben elindultak, de csak azért kezdtek rá a veszekedésre, mert ott volt Liana. Átöltözött, farmerbe és egy kék topba. Haja copfba volt összefogva, s sportcipőben volt. Nyomottabbnak tűnt mint az előbb. Falfehér volt.
-Jól vagy?- kérdezte Harry, mert sejtette, hogy baj van.
-Persze, csak egy kicsit fáradt vagyok… - Ang észre vett egy plakátot, ami majd az ő filmjüket fogja hirdetni. Középre ki volt írva a sors.
-Siessünk, mert a JELENNEK kell élni!!!- karon ragadta a kis párt és elindultak kifelé, de útközben, mielőtt elérték volna a kiszemelt helyet, betértek mást csinálni egy parkba. De ez nem akármilyen park! Itt mindenféle megtalálható, de csak azok jöhettek ide, akik elmúltak 16 évesek. Vagyis nem voltak ilyen korán ebben a parkban mások. Még bőven aludtak. Ők viszont felmentek valahová, valamit csinálni itt. Nevezetesen bungejumpingozni. Az volt a cél, hogy ki bír többet menni anélkül, hogy rosszul lenne. Persze Liana még nem tudta, hogy ez lesz a feladat, s azt sem tudta, hogy hol vannak. Mikor felmásztak a tetejére, leült a lépcsőre és átölelt egy oszlopot. Szeme az elején még nyitva volt, de aztán nem bírta tovább a látványt és becsukta. Így nem látta, mikor Harryre rákötöttek valamit.
-Nem vagytok még rosszul? Én még lenézni sem merek!
-A kisasszonyt biztonságba kéne helyezni. Nem kötné rá ezt?- Harry egy kötélfélét mutatott az üzemeltető embernek. Az vette az adást.- Csakhogy biztonságban érezze magát…
-Természetesen.- Liana nem tudta, hogy valami terv van készülőben tehát felállt, hogy az- az ember „biztonságba” helyezze. Mikor végeztek a hadművelettel, Harry megfogta a lány kezét és egészen a pereméig húzta magával.
-De én nem merek lenézni sem!
-Akkor most fogsz, mert biztonságban vagy.- Liana lenézett. Majdnem leszédült.
-Jesszus! Hogy lehet valami ilyen messze és ennyire lent? Ha innen leesne valaki… uh… az palacsinta lenne…- Harry elegánsan meglökte, mire az nem esett le, csak elkezdett kalimpálózni, mert kezdte elveszíteni egyensúlyát.
-De nekem… de nekem…
-Valami baj van?
-Tériszonyom vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa…..!!!!!!!!!!!!!!!!!- sikította, miközben lefelé zuhant. –Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa….!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Ó, Harry?- kérdezte nyájasan.
-Tessék?- kérdezte gyanakodva a fiú.
-Nem felejtettél el valamit?
-Mit?
-Hogy rajtad is van egy kötél!- ezzel erősen meglökte Harryt, mire az hátraesve elkezdett ugyanúgy zuhanni mint Liana, de csak ennyit hallottak ami kivehető volt:
-De nekem is az vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa………....!!!!!!!!!!!!!!!!!- Mikor az félúton jött felfele, összetalálkoztak.
-AAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa…..!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- rengeteg ideig csak ez hallatszott…már vagy 30 perce…
-Nem kéne már leállítani őket?- kérdezte Ang halál nyugalommal.
-Ha gondolja…
-Igen… azt hittem, hogy ez meg van határozva, hogy mennyi ideig…
-Nem most nincs, mert csak maguk vannak itt.
-Aha. Akkor jobb lenne leszedni őket.- laza 10 perc után Harry és Liana is ott álltak… illetve szédelegtek mellettük. Tiszta zöld volt a fejük.
-Van valahol egy WC?- kérdezte Harry.
-Persze, lent a lépcsőkezdetétől balra a női… jobbra a férfi…- Harry és Liana szélsebességgel rohantak lefele a WC- re. Lent, egyikük balra, míg a másik jobbra tért el.- Nincsenek egy kicsit rosszul?
-De… meglehet…- furcsa hangokat hallottak, még ekkora magasságról is.-… sőt! Biztos!
-Ön is kipróbálja?
-Nem, most nem… köszönöm! Inkább lemegyek…- és szuper gyorsan rohant le a lépcsősoron. Szintén félóra múlva…
-Végre kijöttetek! Egy cseppet sápadtnak tűntök! Vettem nektek is hamburgert, hátha jobbkedvre derültök!- mosolygott vidáman a lány, de a két fiatal feje újra zöld színt vett fel, s újra bemenekült a vécére. 31, 345 perccel később…
-Jó… akkor most megnyugodtok és elindulunk lassan. Kértek egy rágót?- Harry és Liana vettek egyet- egyet majd elindultak a leggyorsabb úton el attól a „játéktól”.- Látom kezdtek felvenni valami színt! Jaj nem… bocsi, maradtatok hófehérek…- menet közben továbbra is magyarázott és nem vette észre, hogy Harry és Liana lemaradtak. Ők megálltak és egymásra néztek. Tekintetük elárulta a nemes egyetértést. Miszerint, valaki itt leckéztetésre szorul!
-Én arra akarok felszállni!- kiáltotta Harry hirtelen, s egy hullámvasútnak álcázott szellemvasútra mutatott.
-Remek! Biztosan izgalmas lesz!- csatlakozott Liana is.
-Én nem tartom túl jó ötletnek! Biztosan félelmetes!
-Hiszen hárman lehet beülni egyszerre! Simán beülhetünk és együtt nem fogunk félni!
-Na jó!- bementek, de mikor Ang beszállt, ők becsukták az ajtót kívülről és jelezték, hogy indíthatja. A lány így nem tudott kiszállni és nekiindult egyedül.
-Meddig kíván utazni?- egy kedves fiatal hölgy irányította ezt a mulatságot és ő kérdezte.
-Ó, igazán ráér még. Nagyon szereti az efféle dolgokat.- mondta Liana, mire a hölgy elmosolyodott. Harry és Liana pedig leültek a játék előtt levő padra, egymás mellé, nagyon közel. A fiú egyik karjával átkarolta a lányt, míg a másikkal integetett, csak úgy mint Liana, minden alkalommal mikor a kocsi elment előttük. Nagyon élvezték de olyan fél óra múlva nem szívatták már. Engedték, hadd szálljon ki. A lány holtsápadt volt és minden porcikája remegett. Még a szellőtől s felsikoltott.
-Érdekes volt, igaz? Egy feledhetetlen élmény?
-Az feledhetetlen élmény, hogy egy órán keresztül rókáztatok, folyamatosan!
-Most valami olyasmire fogunk felülni, ami érdekes, izgalmas vagy ilyesmi…- jelentette ki Harry. Ki is szúrt egy hullámvasúthoz hasonló tárgyat. Csak ezen egyenként folytak végig a kocsik, és nem síneken, hanem vízen. De csak kétszemélyes volt.
-Itt egy neked való! Izgalmas meg minden! Valami baj van?
-Semmi… csak itt a végén az a tengernyi víz amibe beleshet az ember…
-Adnak egy búvárruha szerű dolgot, mert utána egy palackkal le lehet merülni. Gondolom kidekorálták az alját.
-Na jó… próba szerencse.
-Harry, nem kell beülnöd ebbe a nem is tudom mibe! Eléggé félelmetes!- próbálta lebeszélni Liana.
-De engem érdekel!
-Akkor… csak nyugodtan…- már Ang sem akarta, hogy beszálljon. Csak mérgében mondta az egészet.- … de lehet, hogy nem kéne… lehet, hogy veszélyes…
-Mindegy. Már kíváncsi vagyok!
-Csak ön fog menni?
-Nem! Én is vele megyek!- Harry meglepődötten a lányra nézett.- Kell valaki aki kimentsen!- kacsintott.
-Parancsoljanak! Ezt vegyék fel, ott találnak két kisebb öltözőt. Öltözzenek át, majd itt megkapják a többi kelléket.- bementek két külön sátorba, és átöltöztek. A búvárruha térdig ért nekik és iszonyatosan tapadt rájuk. Harryé fekete volt, míg Lianáé szintén fekete, a változatosság kedvéért. Aztán kiléptek a sátorból. Odasétáltak ahol be kell szállni. Ott megkapták a búvárszemüvegeiket, a légző palackjaikat, megmondták, hogy mikor kell ezeket felvenniük, mikor fognak a vízbe kerülni és, hogy mikor kell majd feljönniük a vízből. Beszálltak egy kocsiba, és vártak. Végre elindultak. Megfogták egymás kezét. Végig fogták a másik kezét, de nagyon élvezték. Aztán felvették amit kellett. A kocsi hirtelen fékezett és ők belerepültek fejjel a vízbe. Az tisztavolt és rendesen láttak benne. Lejjebb mentek. Egy „elsüllyedt kalózhajót” láttak… annak kincseit és rengeteg halat, de ezek élő halak voltak. Lent korall (persze nem igazi élő) szigetet találtak. Ezt körbeúszták és szórakoztak. Két kezükkel megfogták a másik két kezét. Teljesen vízszintesek voltak. (persze egy kamera figyelte őket, hogyha valami baj történne, akkor segíteni tudjanak rögtön) Így, egy láncot képezve lebegetek illetve forogtak. Fogócskáztak, bújócskáztak és mókáztak. Aztán látták, hogy a vízben egy lila festékcsík fut végig, vagyis fel kellett menniük. Felúsztak. Visszamásztak kocsijukba, illetve Harry mászott be először, és ő behúzta Lianát. Majd a kis kocsi egyenesen oda vitte őket, ahol elindultak. Ott kimásztak. Levették a szemüveget, a palack lélegeztető részét, és egymásra néztek. Ang elegánsan tett egy fordulást és megindokolva, hogy lelépett, azt mondta elmegy inni valamit és hoz nekik is. Ők pedig, hát öhm… egy szülinapi különleges ajándék. Egy különleges csók, mely még sosem volt. Ebben nem voltak gondok, csak szerelem, boldogság és még több szerelem. Aztán elmentek visszaöltözni. A ruhákat is visszaadták. Mikor Ang megérkezett az italokkal, akkor hajuk még mindig csurom vizes volt, de mit számított, hisz a nap tűzött. Hamarosan úgyis megszárad majd… címszó alatt elmentek körülnézni. Találtak egy rövid kis cirkuszi előadást is, felültek egy körhintára, ami boszorkányokat, lovakat és még néhány furcsa állatot ábrázoltak. Amit se Harry, se Liana nem tudott, hogy Ang, titokban fényképeket csinált róluk, hogy legyen emlékük. Persze, a körhintán már észrevették, és egyenesen arra mosolyogtak, pózoltak. Harry egy boszorkány púpján ült, Liana pedig az ölében és úgy mutatta a jól ismert jelet két ujjával. A jel: V (nem tudom jobban körülírni!!!) Aztán felszálltak egy óriáskerékre, ahol a lány egész végig a fiúhoz bújt, mert annyira félt. A viszont érdekesnek találta a kilátást. Mármint a tájat… azt, hogy milyen nagy a park meg minden… Beültek egy szerelemalagútba is. Egy hattyúban utaztak. Liana nagyon romantikusnak találta. Majd a lányok ültek fel sok mindenre. Csónakáztak Fantázia földön… voltak ugrálón is, amire Harry nem akart felmenni, de a végén felráncigálták akár akarta akár nem. Szegény… nem is ugrált, csak a lányok ugráltak és szórakoztak, de egyszerre. Ennek következtében aztán valamennyire ő is ugrált, mert kilőtték, s mikor már ő is ugrált, akkor megállíthatatlan volt a folyamat… lecsúsztak egy óriási csúszdán, ami végén tengernyi labdán landoltak... itt labdacsatáztak… és rengeteget szórakoztak. Még ebédelni is elfelejtettek. Majd fizettek mindenért. Itt utólag kellett. Szép összeg volt.
Aztán elmentek az eredeti céljuk felé. Liana teljesen elfelejtette, hogy miért is indultak el „valójában”. Harry és Ang felvették a védőruhát , ami nyugodtan festékes lehet. Harryé volt a sárga, Angé a piros, Lianáé lett volna a kék, de ő nem szállt be, csak mint kívülálló akarta nézni az egészet. A pálya szélén állt. Ang és Harry túlságosan nyugodtan elvoltak. Lassan, kúszva haladtak a mit sem sejtő lány felé. Az kezdte furcsállni a dolgokat. És éppen azt akarta kérdezni, hogy vannak- e még, de épp hogy kinyitotta a száját, rögtön rálőttek, s ő egyik oldalon sárga, míg a másik oldalon piros volt. De felületesen ám. Még a szája is telement festékkel. Elkezdte kiköpködni.
-Elegem van! Utálom a festéket!- mondta, miközben egyfolytában köhögte a festéket.- És tudjátok mit utálok még a legjobban a festéken kívül?!
-Mit?- érdeklődtek.
-Titeket!!!!!!- Nagyon dühös lett rájuk, ezért fogott két fegyvert, az egyiket megtöltötte zöld festékkel, míg a másikban ott volt a kék, és beszállt a meccsbe. A kékkel Harryt lőtte, míg a zölddel Anget. Ez utóbbit meglepte ez a támadás, ezért zöld színben pompázott. Harry viszont könnyűszerrel kitért a kék sugár elől. A végére mindenki -Harry kivételével, aki simán kitért a lányok lövései elől,- különböző színekben pompázott. Persze utána Liana bement a vécére, ahonnan teljesen tisztán jött vissza. Ang és Harry csak levették ezt a furi ruhát amit erre kaptak, hogy vegyék rá az utcai ruhájukra. Itt is elszámolták és kiléptek az ajtón… öhm… bocsánat… kapun!
-Akkor most mit is csinálunk?- kérdezte Liana.
-Menjünk a műjégpályára!- indítványozta Ang.
-Rendben!- a két lány el is indult.
-Én ezt nem tartom túl jó ötletnek…- Harry megpróbálta megúszni ezt a furcsa elfoglaltságot.
-Le vagy szavazva!- mondta egyszerre a két lány és két oldalról karon ragadva vonszolták magukkal. Mindent megtett volna, hogy lassítson, de valahogy semmi sem akart neki összejönni. Egyszer még egy oszlopnak is egyenesen nekiment, mert a két lány nem figyelt és hiába szólt, tovább húzták. Így ő egyenesen nekiment az oszlopnak. És ez még kétszer megtörtént. De harmadszorra már más történt. Ismét nekiment egy erősebb, keményebb anyagból készült oszlopnak, ami ráadásul vastag is volt, tehát sehogyan sem tudta kikerülni. Illetve megpróbálta úgy, hogy megállt, de azok azt hitték csak húzatja magát és egy nagyot rántva tovább húzták, s így erősebben ment neki… jobban mondva becsapódott. A lányok csak akkor vették észre, mikor érezték, hogy a fiú lehajol. Na már most. Ebből az- az igazság, hogy az ütéstől kidőlt. A lányok megfordultak. Elhúzták szájukat és mondtak egy hoppát, meg egy bocsit, aztán adtak neki egy zsepit a vérző orrára, majd felhúzták és ismét karon ragadva tovább mentek. És mindennek mi volt az oka? Hogy a kirakatokat nézegették közben. De most már nagyon megunta és kiszabadította magát. Harry duzzogva sietett előttük, hogy még véletlenül se ragadhassák karon. Ang a kirakatokat nézegette, és Liana pedig próbálta utolérni. Mikor sikerült neki, akkor megpróbálta kiengesztelni, de nem jött össze. Aztán átakartak menni az úttesten. Liana háttal állt az útnak, mert Harryvel szemben akart állni magyarázás közben. Aztán mikor le akart lépni a járdáról, mert hallotta, hogy nem jön semmi, akkor félig behunyt szemmel megfordult és lelépett, de telibe talált egy szegény buszt oldalról. Buszmegállóban álltak meg.
-Uh…!- ez az értelmes megnyilvánulás. Levakarták a lányt és tovább haladtak.
-Köszi…- jött a hálás ám nyomot felelet. Tehát most Harry és Liana mentek egymás mellett, kezükben zsebkendőkkel, miközben elakarták állítani az orrvérzést. Megérkeztek a fedett műjégpályához. Ang elkezdett beszélgetni az egyik üzemeltetővel, aki nem akarta őket beengedni, merthogy most nyár van és ilyenkor nem üzemeltetik mindenkinek aki hobbiból akar bemenni. De az elkezdett magyarázni valamit nagy bőszen, s mégis beengedték őket. Egy kisebb pályára, de Harrynek ez is éppen elég volt. Ahhoz, hogy a pálya szélére betudjon menni, neki is felkellett vennie egy korcsolyát. A két lány vidáman csúszkált, de ő csak a nézőtéren ült. Semmi kedve sem volt a jégre menni..., de mikor Ang elrontott valamit egy forgásnál és egyenesen nekiment a falnak, majd kiterült a jégen, akkor kénytelen volt.
-Harry! Segíts!- a fiú felnézett, mert eddig a talajt fixírozta. Liana kérte éppen ezért a segítségét. Egyedül nem bírta elvonszolni az eszméletlenül fekvő lányt. Felállt és minden akarat erejét összegyűjtve, rálépett a jégre. A perembe kapaszkodva vontatta magát. Végre odaért. Segített kivinni az eszméletét vesztett lányt, s leültették a nézőtérre. Semmi baja sem volt, csak nem volt magánál.
-Jössz?- kérdezte a lány.
-Hova? Oda? Na nem! Jobb nekem itt a biztos talajon.
-Végül is ha félsz… te tudod…- a világ minden kincséért se ment volna a jégre, de ez… ha a lány bármikor ezt mondta, mindig rátudta venni bármire.
-Nem félek!- kiáltott a jégen csúszó lány után.
-Én is ezt mondanám!- hangzott a válasz. Most már tényleg elég! Ezt még ő sem hagyhatja szó nélkül! Rávette magát, hogy rámenjen a jégre, kapaszkodás nélkül! Megpróbált elindulni. Lassan, nagyon lassan, de már legalább haladt. Liana elkezdte nézni, majd odacsusszant mellé, és karon ragadva magával húzta. Egy röpke óra és egyforma sebességgel haladtak, de nem kellett húzni. Nem is esett el, mint előtte tízszer. Ang természetesen nem ájult el soha. Az első perctől kezdve csak megjátszották az egészet. Vidáman nézte őket, majd bekapcsolódott a fogócskába. 5 óra körül, már elindultak hazafelé. Illetve Ang ment haza, és Liana Harryvel, pedig egy boltba, de az inkább valamilyen szalonra hasonlíthatott. Ez egy nagyon elegáns bolt volt és nem értették először, hogy mit szeretnének. Igazság szerint Liana sem értette, csak követte.
-Jó napot!- valamit a boltos fülébe súgott, mire annak tágra nyíltak a szemei.- Valami baj van?
-Elnézésüket kell kérnem, de azt hittem, hogy elkényeztetett kis párral lesz majd dolgom. Amik félre lettek téve önöknek, és amit mondtak, hogy hogyan csinosítsuk ki magukat… hát… mondjuk a leírás kétségtelenül illik magukra… de ön nem szemüveges?
-De igen, csak kontaktlencsét használok.
-Ó, értem. Sokkal elegánsabb. A nevüket, ha szabad?
-Lara Elizabeth Megan és Harry Potter.- eddig csak Harry beszélt.
-Igen, mostanra kaptak időpontot. Kérem várjanak egy percet a teázóban.- egy még nyugodtabb helyiségbe vezették őket, ahol festmények borítottak mindent, gyertyák tették még hangulatosabbá.- Az éttermünkben, amit szemben találnak ahogyan kilépnek az utcáról, 19: 30- ra kaptak helyet egy asztalnál. Gratulálunk a választásukhoz. Akik önökkel fognak foglalkozni, mind ruhaügyben, mind pedig egy kis igazítás képpen.
-Igazán köszönjük.- mosolygott a lány, kedvesen.
-Nincs mit, és a masszázs részlegről majd szintén kapnak hírt.
-Köszönjük.- a nő mosolyogva kiment. Alighogy becsukta az ajtót, Liana szinte kétségbeesetten nézett Harryre.- Mit keresünk mi itt?- fakadt ki.
-Ne tőlem kérdezd! Nekem fogalmam sincs! Nekem csak azt mondták, hogy ide kell jönnünk.
-Nem a te ötleted volt?
-De hogy is!
-Akkor meg van bocsátva.- ekkor belépett egy kedves nő és férfi.
-Jó estét! Ma este mi fogunk foglalkozni magukkal. Ön,- mondta Harrynek.- kérem fáradjon velem!
-Ön- a hölgy Lianának szólt.- pedig velem.- a két fiatal váltott egy pillantást, majd kissé szorongva elindultak. Kilépve az ajtón kétfelé váltak. Harry mintha egy fodrászatba lépett volna. Olyan volt az egész szoba. Azzal a különbséggel, hogy tele volt tükörrel, volt ott egy masszázs asztal és egy varró részleg. Liana szint úgy csak egy másikban.
-Bemutatkoznék.- mondta a férfi.- Francois de Apró vagyok. Kérlek szólíts Francoisnak és én is tegezni foglak. Rendben?
-Rendben…- ránézve erre a emberre, tényleg kicsi volt. Talán kisebb is mint Harry. Ráadásul kezdett kételkedni abban, hogy a férfi a nőket kedveli inkább…- Khkh…- szólalt meg kiverve fejéből a gondolatait Harry.- Én pedig…
-Harry Potter, tudom. Csinos lány a barátnőd, de az én barátnőm mellett igencsak elmarad.
-Tényleg?- kezdett megnyugodni. Tehát mégis csak a nőkre bukik. Francois elővett egy képet és megmutatta Harrynek, aki eltátotta száját.
- Hát nem csodálatos egy nő?
- De- de… nagyon…- a képen egy fehérszőrű, torzonborz, masnikkal tele aggatott kutya ült. Kutyának még elment, de hogy szép is lenne?!- Hozzáfoghatót még nem is láttam…- bizonygatta a fiú.
- Én is így gondolom, de az anyja, a szomszédban, Mrs. Groh nem engedi, hogy megkérjem a kezét. De nem akarlak ezzel untatni.- „untatni?! Ugyan, hisz egy kutyába szerelmes! És ráadásul azt akarja feleségül venni!”- Már évek óta udvarolok neki…, minden este beszélek hozzá az ablaka alatt.- „na tessék! Nem kellene ezt diliházba szállítani?!”
- És visszaugatott?- bukott ki a kérdés Harryből, de gyorsan rájött, hogy elszólta magát. Valahol a szobában prüszkölt valaki, de ez is csak olyan elfojtott nevetés volt. Persze nem az asszisztensére gondolok, mert az tiszta vörös fejjel kuncogott. Egyébként az is nő volt, de nem ugyanaz. Fiatal és kedves volt. Igazán kedves és helyes is mellette. - Akarom mondani tényleg beszélget magával?
- Hát persze!!!! De látom, hogy te se vagy komoly. Ez is mindig itt rötyög mögöttem.- fejével a nő felé bökött.
- Alexandra Camy White vagyok!- mutatkozott be a hölgy és kacsintott egyet.
- Örvendek!- Harry visszakacsintott.
- Ó, én butuska… elfelejtettem az ollót!- mondta Francois, majd kiment. A két ott maradt személyből pedig vulkán kitörés szerűen kitört a nevetés.
- Szólíts csak Camnek! Az Alexandrát utálom! Mindig ezt csinálja! Itt áradozik Fifikéről, hogy milyen karcsú vonalai vannak, hogy sportos, elegáns és kedves!
- Fifikének hívják?
- Aki normális az Tifany- nak hívja.
- A Tifanyból, hogy lesz Fifi?
- Mindenki erre kíváncsi. De ő csak drága Fifikémnek vagy Fifnek hívja… egy kicsit agyára ment már az egyedül lét… pedig a szakmában ő a legjobb, hidd el. Csak új frizurát ne kérj tőle!
- Nem állt szándékomban, de miért?
- Kettőnk közt maradjon, de mindig ugyanazt a frizurát csinálja meg végül is ami szerinte az adott személyhez illik. Kérhet tőle bárki bármit. A saját feje után megy, és meg van győződve róla, hogy csak az állhat jól neki. Szerintem neked legfeljebb rövidebbre kell vágni.
- Meg tudod csinálni?
- Természetesen. Ezért vett maga mellé. A többiek mindig elszúrnak valamit, de én az ő tudásához közelítek. Már majdnem utol értem, csak erről ő még nem tud, mert nem hagy dolgozni. És mivel ő a mester, senki sem szokott megkérni, hogy csináljam meg én a haját. De egyszer majd lesz egy saját szalonom, ahol én leszek a főnök, mert a csúcsra fogok törni. Viszont ha masszázs kell majd, akkor nem ő fogja csinálni. Ő nem tenné tönkre a kezeit. Csak szólni akartam, hogy nehogy megkérdezd ki az a Ff, vagy a drága Fifikém!
- Rendben.- Ő és Cam még nevettek egy kicsit, mikor is csak úgy mint Pitonnál általában, ugyanúgy kicsapódott az ajtó, mikor Francois visszajött.
- Meg is találtam. Alexandra, légy szíves ne untasd a fiatalembert!- beleültette Harryt egy székbe, és a fodrász asztalhoz tolta.
- Igen is mester!
- Most mondd meg! Hát nem bolond ez a lány? Tudom, hogy tanítanom kellene és, hogy mint mesterre úgy néz fel rám, de ennyire zavarba hozni… na jó. Foglalkozzunk inkább a hajaddal. Neked a hosszúhaj állna jól, de mivel az nincs, el kell tüntetni az egészet.- már fogta is az ollót, de Harry felpattant, s ezzel egyidejűleg Cam és még valaki prüszkölt egy nagyot.
- Látod mit csináltál?! Megijesztetted!
- Elnézést kérek!- kért bocsánatot a lány, de tiszta vörös fejjel. Nem lehetett több Harrynél, legfeljebb 1- 2 évvel.
- Ha egy ujjal is hozzá ér a hajamhoz, akkor azt megemlegeti, erre megesküszöm!
- Ugyan már! Ha én nem nyúlhatok hozzá, akkor ki csinálja meg?- nevetett.
- Mondjuk…
- Na, ki?
- Mondjuk Cam!
- Ki az a Cam?
- Én vagyok.- lépett elő a lány.
- Alexandra? De mióta? Én miért nem tudtam erről? Sokkal egyszerűbb kimondani és nem olyan hosszú, hogy le megy a nap mire kimondják.
- Én mondtam, csak ön nem hallgatott meg.
- Kendd csak rám ezt is! Mindenki engem hibáztat!- erre hirtelen és látványosan sírva fakadt.- Az én drága Fifikém is mindig engem hibáztat! Pedig megmondtam neki, hogy nem szöktethetem meg, mert rögtön tudnák, hogy ki volt! De ő egyre csak azt hajtogatja, hogy nem szeretem! Én pedig csak udvarolok neki mint Rómeó Júliának, de ő már szóba se ugat velem!- a két fiatal vészesen vörösödött.
- Ez iszonyatosan szomorú!- bökte ki Harry.- Még csak le se ugatja?
- Nem!- és hirtelen kirohant a helyiségből. Ekkor az ottmaradtakból megállíthatatlanul kitört a nevetés. Mikor lenyugodtak Cam ezt mondta:
- Kérlek nézd el neki! Gyengék az idegei! Főleg mostanában, mikor túl sok a bolha, itt a környéken. Fifike panaszkodik, hogy bele fog halni. Igazság szerint az- az érdekes, hogy a kutya is vonzódik hozzá.
- Neeeee… ez most komoly?
- Teljesen!- közben elkezdte Harry haját vágni. Laza 15 perc alatt készen is lettek. Harry haja végtére s ugyanolyan maradt, de valamivel rövidebb lett és így jobban nézett ki.
- Köszi! Tök jól megcsináltad!
- Őszintén szólva nem hiszem, hogy neked jól állna a hosszúhaj, bár meglehet a fejformádhoz az illik.
- Én pedig azt hiszem egyáltalán nem állna jól, ha kopasz lennék.
- Ez is igaz! Szerintem haladjunk tovább a ruhára. Ezt az öltönyt választották neked…- és elővett ez furcsa barna színűt, de nem mondom ki, hogy mire emlékeztetett.
- Ezt nem gondolhatták komolyan!- hitetlenkedett Harry.- Én ezt fel nem veszem! Ez olyan mintha ez éppen most … pingvinről letépték volna a bőrét.
- Láttad volna, hogy szegény lánynak mit választottak… remélem lesz elég lélekjelenléte, hogy másikat választasson.
- Őt nem kell félteni!
- Akkor jó… szerintem neked ez a fazon állna jól…- elővett egy katalógust ami tele volt ilyenekkel, de mintha kívülről tudta volna hol kell keresnie úgy lapozott oda. Harryt ez meglepte, mert nem sok különbséget látott a képek között, áradásul több száz oldalas volt a katalógus.
- Igen… ez jól néz ki.- Cam lemérte Harryről a kellő adatokat, aztán elment keresni egy olyat, illetve meghagyta a fiúnak, hogy öltözzön át, szóval kösse magára azt a törölközőt és készüljön a masszázshoz. Harry kihasználta, hogy senki sincs ott, és egészen halkan megkérdezte:
- Mundungus?
- Majdnem Harry, de nem volt rossz tipp.
- Tonks?- hitetlenkedett, de a boszorkány evette magáról a láthatatlanná tévő köpenyt.- Egész végig itt voltál velünk?
- És mindenhol ma… ahol ti. Én vagyok az ügyeletes… meg Dung, csak rossz irányba mentünk, és most ő van a lánnyal.
- Jaj… szegény… nem is sejti… és az átöltözésnél lesznek gondok…
- Hát nem. De ez a fickó nem teljesen normális.
- Ez igaz.
- De a lány helyes és kedves. Nagyobb tiszteletet érdemelne.
- Igen, szegény.
- Ugyanakkor ti is jól elvoltatok ma. Még a vízbe is kénytelenek voltunk lemenni…
- Bocsi… jön valaki. Asszem jobb lesz ha átöltözöm.- bement a paraván mögé, gondosan ügyelve rá, hogy oldalról senki se láthasson be. Hihetetlen sebességgel öltözött át. Mikor benyitottak, már készen is volt.
- Majd hozzák, mert van egy a te mértedben. Hoztam az illóolajokat is. Bocsi, hogy ennyi ideig elmentem… de nagy ma a forgalom. És biztosíthatlak róla, hogy tényleg nem tetszett neki a ruha. Hallottam ahogyan kiabált velük, hogy ezt ő sosem venné fel.
- Kiabált?
- Igen, mert mindenképpen azt akarták ráadni, de persze ő nem akarta. Más volt a véleménye a dologról. Végül is kiválasztott egy tényleg csinos darabot. Egyszerűen varázslatosan fog kinézni enne. Egyszerű, nem csicsás, ellentétben a másikkal, és még a színe is illik hozzá.
- Akkor jó.- sóhajtotta. Cam elkezdte masszírozni, de lássuk közben mi is történt pontosan a lánynál? Az ő haját a végén fogják megcsinálni címszóval, először a masszázst kapta, majd jött a ruhakiválasztás. Na igen, itt voltak a gondok, de mire Harry a masszázsig jutott, már elkezdték kisminkelni és a haját csinálni. Persze ő még köntösben volt. Majd végeztek a hajával, és Francois is meghozta a Harrynek készített öltönyt. Annak színe fekete volt, elegáns, mondjuk egy fekete inget raktak hozzá, fekete nyakkendővel, szóval tiszta fekete volt. A cipő volt amit utoljára kellett választania hozzá. Aztán most ugrik a majom a vízbe címszó alatt, ismét a paraván mögött állt, hogy átöltözzön. Majd végzett, de nem lépett ki rögtön. Ugyanis ott is volt tükör, és kivette a kontaktlencséket, visszatette a szemüvegét, de be kellett látnia, hogy így ténylegesen jobban nézett ki. Vissza is tette. Különben pedig megszokta már.
- Na? Milyen?- kérdezte Cam, de nem kapott választ.- Valami baj van?- ismét mélységes csend. Ő is Francois egymásra néztek és felvonták szemöldöküket. Egyébként Francois nem lehetett több 24-nél és tulajdonképpen jóképű is volt. Harry megbabonázva nézte tükörképét. Nemrég még gúnyolódtak kettétört majd összeragasztott szemüvegén… alacsony volt és egyszerűen egészen máshogy nézett ki. Az nem lehet, hogy ő legyen Harry Potter! Biztosan testet cserélt valakivel, vagy ilyesmi… de ez lehetetlen! És mégis... igaz… ez a legszörnyűbb az egészben. Hogy minden igaz. Hogy mindvégig apjára hasonlított, s most is, de talán ő jobban néz ki… hogy a szeme az anyjáé… hogy már nem szemüveges… hogy megváltozott még a jelleme is… de a leghihetetlenebb, hogy van valakije, akit nagyon szeret és az a valaki viszont szereti őt… ez a legfurcsább mindközül! De ez mind igaz! És most már, hogy Lianával együtt lehet, nagyon boldog és még maga Voldemort sem tudná elrontani a kedvét. Lehet, hogy nem is kéne a végsőharcon gondolkodnia mindig, mert ez nagy hiba? Hanem addig kéne élveznie minden egyes percet amíg teheti? Igen… ez lesz a legjobb! Nem érdekli Voldemort! Ha egyszer eljön, akkor eljön és akkor már úgy is mindegy lesz! Felveszi majd a harcot és minden tőle telhetőt megtesz! Hirtelen magabiztos lett, és lassan eltolta a paravánt, majd kilépett elé.
- Te jóságos ég!- hüledezett Cam.
- Az én tanítványom csinálta!- könnyezett boldogságában Francois és magához ölelte a lányt, majd megcsókolta, de az hagyta magát.- Hozzám jönnél feleségül?- kérdezte a lányt.
- De te Fifikét szereted!
- Dehogy szeretem! Megcsalt az a szuka… te viszont mind végig itt voltál... mellettem! És én nem vettem észre… mert vak voltam, de megvilágosodtam!
- Igen!- mondta ki végül a választ a lány, majd átölelték egymást.
- Ez olyan romantikus!- borult a vállára könnyes szemekkel Liana.
- De te.. az előbb még nem… de hát… vagy mégis… de én…- a fiú nem is emlékezett rá, hogy mikor kerülhetett oda. Talán akkor, mikor még átöltözött. Persze a sminkje rögtön elmosódott és az a nő akit először láttak, meg az asszisztense, rögtön leültették őt a székbe, és elővették a sminktáskájukat. Ezúttal vízálló sminket csináltak neki. Harry közben gratulált nekik, de be kellett látnia, hogy Liana azért sokkal boldogabb volt. Talán azért, mert az ő helyzetük annyira lehetetlen volt, egészen eddig.
- Mindjárt fél nyolc! Nekik már ott kéne lenniük!- sikkantotta Cam. Harry gyorsan fizetett, tényleg eléggé drága volt, de nem számított ilyen puccos helyre és ilyen kiszolgálásra. Kéz a kézben siettek át az étterembe a lánnyal. Liana szőke haja, ezúttal tiszta szőke volt, illetve aranyszőke, de csak azért, mert túl boldog volt. Egy nagyon elegáns kontyba tették fel haját. Ruhája kék volt, de királykék és nagyon hosszú. Hátul egy kicsit lelógott a földre. Amúgy teljesen rátapadt. Nem volt ujja természetesen, viszont a lány karjára két oldalt mégis tettek két gyűrűszerű nagy fodrot. Csak néha csillant meg némi csillogás rajta, de akkor nagyon. Cipője ezzel szemben, tűsarkú volt ugyan és kék, de állandóan csillogott. Sminkje is elegáns volt. Volt egy, a ruhához illő táskája is, és a csattok és hajgumi pedig a cipőjéhez illettek. Gyönyörűek voltak együtt. Egyszerűen csodálatosak. Kiegészítették egymást. Már amikor beléptek, felhívták magukra a figyelmet. Na nem a ruhájukkal, mert mindenki ilyesmikben volt. Egyszerűen a megjelenésük boldogságot sugárzott. Elmondták a nevüket, és a számukra foglalt asztalhoz vezették őket. Csodálatos volt onnan a kilátás. Ugyanis az étteremnek volt egy hátsó kertje, ami tele volt virágokkal és a közepén egy papucsállatka alakú medence helyezkedett el. Az ő asztaluk pontosan az üvegajtó mellett volt és így csodálatos látványt nyújtott számukra. Az asztalon hangulatos gyertyafény volt. Egyikük sem akar sokat enni, tehát inkább a főétellel kezdték. Nem volt kedvük előételhez. Nagyon jól érezték magukat. Mi