Gondolta, hogy a fiú intézte úgy, hogy olyan gyertyái legyenek, amik meggyulladnak ismét. De a hecc kedvéért elfújta még háromszor, és mikor a többi vendég már mind nevetett a gyertyákon, amik már szikrákat szórtak és tűzijáték módjára kilőtték magukat a tortáról. Persze olyan kicsik voltak, hogy alig szálltak fel, de mivel egyszerre lettek kilőve, egyszerre is alkottak egy formát. Mégpedig egy szívét. Az emberek gyönyörködve nézték a miniatűr tűzijátékot. Liana viszont az álló Harryhez fordult és annak nyakába borult. Majd újra megszólalt a főpincér.- És most, szeretném, ha idefáradna és mondana néhány szót. Liana a fiúra nézett. Patakokban folyt le arcáról a kék szemfesték. Amikor a színpadhoz ért, rögtön kilett világítva, de csak ő. A főpincér átadta neki a mikrofont, és lement onnan. A lány pedig csak állt és kezében tartotta.
- Mit is mondhatnék…- kezdett bele, de az arcán szétterülő boldog mosoly mindent elárult.- … talán csak annyit mondhatok amit ilyenkor bárki tenne a helyemben, hogy köszönöm! Ez az őszinte öröm ami már látom, hogy mindenkire elterjedt, mint egy ragály- néhányan ismét nevettek.- ez csodálatos. Ha az ember végig néz egy másik emberen és látja, hogy az mennyire boldog, és képes részesülni, megosztani ezt a boldogságot bárkivel, csak akkor mondhatja magát igazán boldognak, hisz boldog ha látja másokon is azt, amit ő érez. És én most határtalanul boldog vagyok, mert látom ennyi emberen a boldogságot. És őszintén szólva ennél szebb születésnapi, eljegyzési és évfordulós ajándékot még nem kaptam senkitől.- szavait Harryhez intézte. Teljes mértékben hozzá fordult mikor mondta őket.- Bár meglehet, hogy még sosem voltam eljegyezve és semmilyen évfordulóm nem volt még,- ismét felnevettek, de most már többen.- de érzem, szívből érzem, hogy ez a legszebb az elkövetkezők közül. És tudom, hogy valaki- ismét Harryhez fordult.- most azt gondolja, hogy ne legyek ebben én olyan biztos.- ismét nevetés.- És ezt mind önöknek köszönhetem, akik részesültek a boldogságomban. Legyenek mindig ilyen boldogok és sose szomorúak.- elindult volna lefelé, de vissza fordult.- Talán még valamit hozzá tehetek. Hogy a vízálló sminkemnek lőttek, pedig negyed órán át szenvedtem, míg újra feltették rám,- most már mindenki nevetett- mert már egyszer lekönnyeztem magamról, de akkor az még nem vízálló volt. És az én szerény véleményem szerint az kevésbé jött le mint ez. Tehát minden kedves jelenlévő hölgy figyelmébe ajánlom, a nem vízálló sminket, mert látom, hogy mások is úgy jártak mint én. Ez csak egy tanács. Köszönöm a figyelmüket és további szép estét kívánok önöknek!- átadta a mikrofont és szó szerint leszaladt a színpadról, hogy Harry nyakába borulhasson és ott sírja ki magát. Túlságosan meghatódott. De ezúttal Harryt is kihívták, hogy mondjon néhány szót. Erre nem készült fel. Kiment és átvette a mikrofont. Most ő volt kivilágítva. Elkezdett szívből beszélni, ahogyan imént a lány.
- Még mielőtt bárki is azt hinné, nem azért rendeztem ezt az egészet, hogy ezzel lekönnyezze a sminkjét,- újra nevetett a tömeg.- bár így is csodaszép… mégis, ezt csak azért szerettem volna, mit szerettem volna. Csak azt akartam elérni, hogy érezze, igen is számít és sok mindenkinek fontos.- egyenesen a lányra nézett, aki még most is könnyezett, de mosolygott közben.- És igen is tiszteletre méltó, mert mindig őszinte… és ennél többet is megérdemelne. De ha az őszinteségnél tartunk, akkor be kell vallanom valamit. Amikor először találkoztunk, egy kicsit őrültnek vagy bolondnak tartottam. Annyira elképesztő volt… ahogyan hirtelen rám rontott, és én megijedtem… aztán mikor megnyugodtam, jött egy még nyugtalanítóbb tény. Egyfolytában csak beszélt és nagyon buzgó. Szinte levegőt se kaptam, de mégis volt valami ami még jobban elvarázsolt. Az a gyönyörű szempár, amit azóta mindig magam előtt látok. Gondolom nem voltam abban az időben éppen a legjobb társaság, de ő nem adta fel. És még sokáig nem, amíg szükség volt rá. Tehát ez is az ő érdeme. Rájöttem, hogy érdemes lenne megismerni. És lassan, de sikerült is. Hadd meséljek egy kicsit róla. Minden helyzetben még a legreménytelenebben is meg tudja őrizni hidegvérét… remek ötletei vannak, talán kifogyhatatlan belőlük… mindig segíteni akar másokon… képes átérezni azok baját és lelki sérüléseit… tekintetével mintha megtisztítaná az embert… egész lényével csak a békéért harcol és még rengeteget mesélhetnék róla… talán napokig, vagy hónapokig, de mégis a legfontosabb, hogy mindig vidám és nagyon kitartó. Bizonyára ennek köszönhetem, hogy nem a szobámban, az ágyamon fekszem a plafonra meredek, hanem őt ünnepelhetem, akit már megint én fakasztottam sírásra, pedig ismételten nem állt szándékomban.- igen, Liana szabályosan ezüst színű könnycseppjei, már teljesen átáztatták arcát. Az pedig mintha kék púderrel lett volna befedve, úgy nézett ki… de egyszerűen ragyogott a boldogságtól.- Harry visszaadta a mikrofont, de előtte ő is megköszönte mindenki figyelmét, és újra a síró lányt vigasztalta.
- Most pedig, úgy gondoltuk, hogy van rá lehetőség, hogy legyen ez egy tiszteletbeli táncest, amit ők nyissanak meg.- kezével a Harry- Liana párosra mutatott, s egy fénykör kivilágította őket. Liana lassan felemelte fejét. Hiába sírt, arca még így is gyönyörű volt és sugárzott az örömtől. Egyszerűen csodálatos volt ránézni. Harry megfogta a kezét és ő hagyta. Ha fiú ott volt, akkor nyugodt volt, mert biztonságban érezte magát. Kézen fogva mentek ki. Itt Liana ismét átvette a mikrofont, de átadta Harrynek, aki teljesen meglepődött. Visszanyújtotta a lánynak, de az nem vette el. Tehát most ő jött. De mégis mit mondjon.
- Unalmas itt egyedül egy párnak, és talán túl nagy is. Szerintem jöjjenek ki önök is.- a párok felálltak, és felmentek a parkettre. Akinek nem volt, az keresett magának. Először a Greese- t játszották majd a Lambadát, de a vendégek nagyon élvezték ezeket a régi számokat is. Harry és Liana táncoltak az élen, még így is. Majd egy lassú szám következett… a Titanic. Ez azért volt jó húzás, mert itt a párok összebújhattak és úgy táncolhattak. Harry és Liana viszont lassan, de forogva, elslisszoltak, Harry vezetésével. Kimentek a medencéhez. Ott már sütött a holdfény és ragyogtak a csillagok. Még hallották kintről a zenét és ez nagyon hangulatos volt ez így együtt. Itt lehetet csinálni néhány forgást is a tánc közben, de kettesben azért romantikusabb volt. Mikor brutálisan véget ért a szám, mindenki elhallgatott. Valaki részegesen beszélt, majd fogta magát, kinyitotta az ajtót amin ők is kijöttek, s kiment a medencéhez, ahol ők is álltak. Persze az emberek utána mentek, de csak lassan, mert féltek, hogy visszafordul.
- Akkor én most öngyilkos leszek…- sétált bambán és részegen a vízhez. Harry csak nézte, hogy az hogyan köt a lábára egy pillekönnyű műkövet, amire azt hitte igazi. Csak rápillantott a lányra, de azon megakadt a szeme, mert karbatett kézzel meredt rá.
- Na nem… én nem is ismerem!
- Mert én igen? Na jó… ő Thomas egy iskolatársam, de akkor is! És te fiú vagy! Sokkal jobban kellene tudnod, hogy mit csináljunk!
- Lehet, hogy fiú vagyok, sőt biztos, és lehet hogy tudnom kéne, hogy ilyenkor mi a teendő, de még sosem voltam részeg, és nem is akarok!- nem nézett többet a lányra, csak elindult. Megkocogtatta Thomas vállát, mire az felnézett, de még megszólalni sem tudott, mert az öklével, amit egészen lentről indított tiszta erővel állkapcson találta a fiút. Mivel Harry a medencének állt háttal, a peremén ráadásul, simán hátraesett, bee a medencébe, ahol is elmerült.
- Harry!- odament Thomashoz és belerúgott a lábába, aminek következtében az elkezdett figyelni rá. Mivel izmosak voltak a lábai is, nehezen lehetett úgy mond levenni a lábáról.
- Lizike! Te mit keresel itt?
- Lizike a nénikéd! Ne merészelj így hívni, mert puszta kézzel foglak megfojtani! Utállak és mindig is utáltalak! Csak ezt te nem vagy képes felfogni! Egyébként ezt én kérdezhetném!
- Én itt vakációzom az apámnál. Övé ez a kóceráj. Angelina hogy van? Hallottam, hogy már a bátyám nem a barátja. Szabad az út?
- Undorító vagy! Sosem engednélek a közelébe! Nem is értem, hogy szerethetett téged valaha is! Te részeg vagy?!
- Csak egy kicsit.- nevetett, de a lánynak akaratlanul is fintor ült ki az arcára.- De te egyedül vagy mint ahogyan évközben is voltál! Csak mindig azt hazudtad, hogy van barátod és szálljak le rólad…- mutogatott nevetve a lányra.
- De te nem szálltál le rólam, pedig van barátom és most is vele vagyok!
- És hol van a te híres barátod?
- Most ütötted le!- fakadt ki a lány, de mielőtt felpofozhatta volna a fiút, Harry bukkant fel a víz alól. Két kezével a medence szélére támaszkodott, de nem mászott még ki, csak egy nagy levegőt vett.
- Ő az?- kérdezte a fiú, mire a lány bólintott. De arra nem számított, hogy egy még nagyobbat be fog húzni Harrynek ráadásul ugyanoda. De ennek következtében az újra a víz alá kényszerült és elmerült abban. Már megint nem jött fel egy csomó ideig. Liana éppen úgy döntött, hogy lemerül érte, hátha az eszméletét vesztette, de erre nem lett szükség, mert újra felbukkant, de ezúttal ki is mászott.
- Jól vagy?- kérdezte Liana.
- Remélem nem, mert akkor kaphat még…- röhögött Thomas. A lány ügyet sem vetett rá, csak Harryt nézte, aki válaszra nyitotta száját, de szó helyett csuklani kezdett.
- Miért csuklik ennyi víz után?
- Mert ez nem víz.- jött oda felsegíteni a fiút a főpincér, aki úgy nézett ki, mintha leütötték volna őt is. De csak azért, mert arcához volt szorítva egy zacskónyi jég.
- Akkor mi?
- Pezsgő.
- Mit keres egy medencében pezsgő?!
- Külön megrendelés volt, de az étterem tulajdonosának fia amióta itt van, mindent tönkretett. Még az ön tortáját is megette, és a hozzátartozó marcipán figurát is. Pedig az aztán igazán jól sikerült. A fiatalember mindent ügyesen elrendezett.- közben segített felállítani Harryt. Miután sikerült és elengedték, elindultak volna, de az összeesett.- És erős a gyanúm, hogy sikerült berúgnia, noha nem állt szándékában.- most két oldalról karon ragadták és felállították, majd elindultak vele.
- Hogy- hogy nem viselkedik úgy mint ő?- itt lenézően vetett egy pillantást Thomasra.
- Nem ivott még annyit, de még a hatása sem jött ki rögtön. Bár az orra már vörösödik és a csuklás sem egy jó jel. Sokat ihatott… és lehet, hogy nem bírja az alkoholt… akkor szoktak így viselkedni. A legtöbbjük ilyenkor röhögő görcsöt kap vagy egyszerűen szédülni kezd, de a legrosszabb és legritkább eset mégis az, amikor még egészen normális az elején, szóval ilyen…
- Miért?
- Mert a végén általában nem emlékeznek semmire sem, még arra sem, hogy kik ők, és jó hosszú időre ki tudják ütni magukat… de azok általában direkt csinálják, mert élvezik…, de ha a fiatalember is így járt, akkor minél hamarabb el kell altatni mielőtt magától esik össze…
- Miért, akkor mi lesz?
- Vannak mondjuk akik hamar felébrednek, de akik még ki is készülnek előtte, napokig fel sem ébrednek… reménykedni kell, hogy nem nyelt sok pezsgőt!
- Van egy ilyen rossz szokása… mármint amikor lemerül a vízbe… nem a kedvence a búvárkodás mindenesetre… főleg akkor nem, ha nincs hozzá légző palack… biztosan sokat nyelt… én megyek és megfojtom ezt a Thomast! Utálatos egy alak! Nem lehet kijózanítani?
- Thomast? Ugyan!- legyintett.- Rutinos piás! Legfeljebb egy óráig tarthat mindez, aztán alszik egy órát, majd egy óráig panaszkodik és újrakezdi. De eddig még nem volt ilyen, hogy valakit magával rántson vagy kárt tegyen benne… majd kapsz egy kis jeget te is, ahogyan én is… akkor legalább nem fog feldagadni neked sem az arcod…
- Én nem rá, hanem rá gondoltam!- füstölgött a lány.
- Elmúlik majd a hatása… ahogyan mondtam…
- Ezek szerint ami késik, nem múlik. Kellett neked azt mondani, hogy nem akarsz részeg lenni?!- mondta Liana, arra visszagondolva, hogy Harry azt mondta nem akar részeg lenni. Bent rendezték volna a számlát, de az igazság az volt, hogy ezek után ezt adták kárpótlásként nekik. Na meg Harrynek is egy zacskó jeget. Ők mindent megköszöntek, és elindultak hazafele. Illetve először be kellett nézniük a Stúdióba is. Előbb értek oda mint 9. Liana ügyesen felhúzta Harryt a legfölső emeletig.
- Korábban jöttetek. De nem baj. A kritikusok éppen most fogják megnézni A FILM- et!- örvendezett.- Gyertek! Nézzétek meg ti is!- Liana nem mondhatott semmit, mert mire feleszmélt, már a teremben találta magukat. Harry pedig állandóan csuklott, de már kezdett nevetéssel vegyülni. A teremben jegyzettömbbel ültek emberek, és világítós tollat tartottak a kezükben. Mikor beléptek, még világos volt a teremben. Minden szem rájuk szegeződött volna, ha tudták volna, hogy ők fognak a filmben szerepelni.
- Üljetek csak le ide!- és Clarissa belenyomta őket egy-egy székbe. Harry már a film elején rosszul lett, de még időben kirohant. Lehetséges, hogy nem bírja az alkoholt? Liana ment volna utána, hátha segítségre szorul, de nem engedték ki. Harryre pedig rájött a rókázhatnék. Tonks és Mundungus, nem direkt, de elaludtak. Már régen e kellett volna őket váltania Mr. Weasleynek és Kingsleynek, de ők nem jöttek, s a kényelmes székekben, a sötétben, egyáltalán nem hibáztathatók ezért. De biztosan felébredtek volna, ha tudják mi zajlik a WC-ben.
- Most sarokba vagy szorítva Potter!- sziszegte Bellatrix Lestrange. Ott volt mellette Lucius Malfoy is. Csak ketten voltak. Harry pedig valahol a sarokban próbált megállni, úgyhogy belekapaszkodott egy mosdókagylóba. Rettenetesen szédült.- És most nem álombéli, hanem valódi bosszút fogok állni, Potter! Nincs senki aki megmenthetne! Nincs menekvés! Csak mi! A Nagyúr megengedte, hogy megöljelek! Nem pazarolja rád a drága idejét! Adava Kedavra!- de mikor kimondta, Harry már nem bírta továbbnézni ahogyan minden forog… fogta magát és összeesett. Nem direkt, de pont kikerülte az átkot.
- Állj félre! Most én jövök! Van egy kis elszámolnivalóm Potterrel! Ugye tudod mire gondolok?- közben Harry már iszonyatosan rosszul volt. Könyökére támaszkodva, féloldalasan feküdt a padlón.
- Crucio!- kiáltotta hirtelen. Nem tudta melyik átkot küldi, kire és mi lesz a hatása. Ez jutott először eszébe mint valami hatásos dolog. Persze nem sikerült.. legalábbis úgy nézett ki pár percig. De amikor saját elkeseredettségét, szenvedését és kétségbeesését is beleadta, akkor Malfoy kegyetlenül hátravágódott és csak ordított. A teremben ülő emberek nem értették mi ez. Csak néhányan tudták, s ők már rohantak is a hang irányába. Lina futott az élen, mögötte valahol Tonks és Mundungus, kivont pálcákkal, s mellettük Clarissa Melissa loholt.
- Crucio!- hallottak egy női hangot. S még valaki felordít, Harry. Közben tovább tartotta Malfoyt, aki ebbe majdnem belebolondult már. Azt hitték ott vannak, de egy emelettel lejjebb történt mindez, tehát még sokat kellett menniük.
- Adava Kedavra!- kiáltotta egy megfáradt és megtört hang, de hatásos lehetett, mert ezt mélységes csend követte. Majd egy dühös kiáltás:
- Potter! Ezért megfizetsz! Incarcerandus!- Harry testére szoros kötelek tekerődtek.
- Tarantellagra!- pálcája attól még ugyanúgy volt kezében, tehát harcolhatott amíg bírt. Bellatrix lábai őrült táncba kezdtek, de gyorsan leállította.
- Finite!- mondta, mire tényleg megálltak.- Ügyes próbálkozás, de ez rajtad nem segít, Potter! A halálfia vagy!
- Crucio!- kiáltotta Harry. Talán ez volt a legkézenfekvőbb, amivel még túlélhette a dolgot. Menekült volna, vagy legalább állva felvette volna a harcot, de így nem nagyon ment neki. És Bellatrix felsikított, majd magából kikelve sikított és ordított, vegyesen. De Harry ezt már nem látta és nem hallotta. Hirtelen elvesztette eszméletét. És így már maga az átok úgymond abbamaradt. Nő is abbahagyta az ordítást és vonaglást. Feltápászkodott és Harryre nézett. Egy ügyes kis varázslattal leszedte róla a köteleket.
- És most Potter, nem foglak úgy megölni ahogyan te szeretnéd. Szeretsz repülni? Hát most repülhetsz! Capitulatus!!!!!!!- harsogta, mire Harry nekicsapódott az ablaknak, az kitört és zuhant. Lianáék az ablak melletti lépcsőn rohantak lefelé, mikor is az ablak mellett lezuhant valami nagy.
- Harry!!!!!- kiáltotta Liana, és kirúgta az üveget, majd kinézett rajta, de mintha szántszándékkal kiesett volna azon. Csak zuhant lefelé és lefelé, de nem elég gyorsan. Jobb kezét kinyújtotta és Harryre mutatott, majd ezt kiáltotta hozzá.- Állj!!!!!!- a fiú hirtelen sebességgel megállt a föl fölött egy néhány centire. Ez meg volt, de ő mit csináljon magával?! Behunyta szemé és koncentrált. Hirtelen tollpihe módjára, lassan és ütemesen zuhant tovább, tehát semmi baja nem eshetett. A felnőttek pedig megunták, hogy folyton futniuk kell. Csak oda hopponáltak, ahol a két gyereket látni vélték. Harry ugyanúgy lebegett ahogyan a lány megállította.
- Még él!- jelentette fél mosollyal, megkönnyebbülve.- De most azonnal haza kellene vinni!
- Majd én elviszlek titeket kocsival.- ajánlkozott Clarissa és elment a kulcsokért. Mundungus visszament megnézni, hogy mi is történhetett a férfi vécében. Bellatrix most hopponált a helyszínről ahogyan belépett, de Malfoyt otthagyta. Ugyanis azt az átkot melyet mélységes csend követett, Harry mondta ki. Megölte Malfoyt. Közben Tonks végignézett a lányon és beszélgetett vele.
- És mondd csak Tonks, régóta vagy már auror?
- Nem, még nem. De mondd csak Liz…
- Lécci ne hívj Liznek! Nem használom egyik nevemet se már. Csak azt használom, hogy Liana.
- Rendben. Tehát, hogy tudod ezeket a varázslatokat végrehajtani, ráadásul pálca nélkül? Nekem azt mondták, hogy mugli vagy.
- Nem érdekes, hogy hogyan csinálom… csak mugli vagyok és kész.- legyintett a lány. Nem akarta senkinek sem elmondani, hogy mi is ő valójában. Még Harry sem tudta, pedig tudja, hogy a lány biztosan nem mugli.
- De igen, mert a muglik nem tudnak ilyet csinálni. Semmit sem tudnak megbűvölni, nem hogy ilyeneket hajtsanak végre. Szerintem te egy igen tehetséges boszorkány lehetnél. Illetve már az is vagy.
- Pedig én mugli vagyok és az is maradok.- zárta le a témát. Ekkor visszatért Mundungus is. Elkezdtek halkan beszélgetni.
- Hogy érted, hogy Malfoy meghalt?! Ki ölte volna meg?- egymásra néztek, majd Harrryre, aki nem volt eszméleténél azóta.- Harry nem tehette! Hogy tudná alkalmazni azt a bizonyos főbenjáró átkot? Egy főbenjáró átkot sem tud használni!
- Bellatrix Lestrange pedig biztos nem volt. Túlságosan jóba van Tudodkivel ahhoz, hogy a másik talpnyalóját meg merje ölni.
- És más nem volta helyszínen?
- Nem.- Liana hitelen megértette, hogy Harry megöl valakit. Ő mondta ki az átkot amiért meg kellett fizetnie. DE ha így is volt, akkor most mit csináljanak? Most értette meg csak igazán, hogy a harc már réges régen elkezdődött és, hogy Harry miért vette olyan komolyan az egészet. Ő már évek óta benne volt ebben és számára nincs kiszállás. Lényegében azért kellett megszületnie, hogy majd meghalhasson egy harcban néhány évvel később, vagy megnyerje azt. De vajon sikerülhet- e neki… és nincs- e szüksége segítségre benne? Hisz a jóslatot ő még nem hallotta… talán nem is egyedül kell majd megküzdenie a fiúnak! De miből gondolja, hogy majd pont vele akar harcolni?! Mert szereti és szüksége van rá! Ebből gondolja! És mindenképpen segíteni fog neki!!!! Ekkor jött meg Clarissa Melissa.
- Ön is boszorkány?- kérdezte Tonks.
- Természetesen igen.- válaszolta amaz egy kicsit jobban kihúzva magát.
- Akkor visszavinné Harry Pottert a biztonságos otthonába?
- Természetesen.- a lánnyal megfogták és betették a kocsi hátsó ülésére Harryt. Már este tíz is elmúlt, mire hazaértek. Óvatosan, lebegtetve vitték, de úgy csináltak, mintha ők cipelték volna. Becsöngettek a Dursley házba. Vernon bácsi ment ki ajtót nyitni, de eléggé morcosan festett pizsamában és köntösben.
- Tessék?- kérdezte, de mikor meglátta, hogy azok hogyan viszik Harryt és majdnem félrelökték, hogy utat kapjanak, még a szava is elállt. Felvitték az emeletre, be a szobájába. Lefektették az ágyára. Liana megbeszélte Clarissával, hogy az beszéljen a nagymamájával, mert ő ott marad a fiú mellett. Közben bejött Vernon bácsi és a lány kénytelen volt mindent szóról szóra elmondani neki. Kivételesen, mintha nem haragudott volna a varázskifejezésekért… tehát amaz nyugodtan mondhatta. Mikor befejezte, a bácsi kiment, de különösen kultúráltan. Liana pedig egész éjjen át virrasztott, majd elaludt a fiú mellett. Egy széken ült, de rádőlt az ágyra.

********

Másnap reggel arra riadt fel, hogy egy bagoly kaparássza a kezét és csipkedi. A bagoly a Reggeli Prófétát hozta neki, de szerencséje volt, mert Harry előre kifizetett vagy 10 számot, hogy reggel sose legyen baja ilyenekkel. Így hát csak lekötötte a lábáról az újságot és az tova röppent. Kinyitotta és elkezdte olvasni.

Halálfalók és halál Little Whingingben!!!!!!!


Ha még emlékeznek, az egyetlen varázsló aki itt él hivatalosan, az Harry Potter.
Tegnap este, két halálfaló bukkant fel Little Whingingben. Amit teljes képtelenségnek tartottunk, hiszen ŐT sok- sok varázsló és boszorkány figyelte nap mint nap, mégis bekövetkezett. Ugyanis mikor tegnap este egy feltűnően nagy mugli épületben, Harry Potter éppen a férfivécében tartózkodott, rátámadt két halálfaló. Mivel senki sem volt szemtanúja Harry Potteren kívül, így biztosat nem mondhatunk, csak annyit, hogy ezen az estén nem kis párbaj zajlott. A hangok alapján és a szavak alapján amiket hallottak a segítségére siető személyek, csak annyit mondhatunk, hogy röpködtek a főbenjáró átkok. Több ízben volt hallható a Cruciatus átok is. A megdöbbentő mégis az volt, hogy kétszer is hallható volt a legborzalmasabb és legveszélyesebb főbenjáró átok, az Adva Kedavra is. Mégis csak egy ember halt meg, nem pedig kettő. Ráadásul most sokan azt gondolhatnák, hogy Harry Potter természetesen kivédte az átkokat ahogyan már egyszer megtette, de ez nem így történt. A dolgot súlyosbítja, hogy tudomásunk szerint Pottert nem lehetett volna az éppen józan emberek közé besorolni. Hogy miért, arról a következő cikkben számolunk be. Akik a segítségére siettek, csak annyit láttak, hogy az ablak mellett zuhant lefelé eszméletlenül. Csak az utolsó pillanatban sikerült megállítania egy közelálló személynek, pár centivel a föl fölött. Szinte hihetetlenül fog hangzani, de ez a személy, Lara Elizabeth Megan, akit sokan elítéltek, hogy csak egy mugli, de már nem egyszer fordult elő apró varázslata, amit csak a véletlen művének tarthattunk, de most bebizonyosodott, hogy tévedtünk. Egy mugli képtelen lenne egy kb. 20 m magasságból zuhanó személyt egy pillanat alatt megállítani, mielőtt az becsapódott volna. Ráadásul saját maga is utána ugrott, hogy mindezt véghez vihesse. Ami még furcsa, hogy miután sikerült megállítania, mint egy tollpihe, úgy érkezett a földre, lassan, könnyen és kecsesen. Most tehát gondolkozhatnánk, hogy ha Potter magához tér, hihetünk- e szavának egyáltalán. Tekintve a jelen körülményeket. Persze az is számítani fog, hogy eszébe fog- e jutni valami is abból ami történt. Kihallgatására csak akkor fog sor kerülni, ha felébred egyáltalán, mert még ma reggel sem mutatott semmi hajlandóságot, hogy magához akarna térni a közeljövőben. Volt viszont valaki, aki mindvégig és még most is ott van mellette, s figyeli minden lélegzetét. Valószínűleg elhamarkodottan alkottak véleményt sokan arról, hogy Potter egy muglit akarna elvenni feleségül. De amint mondtuk, mégis történt egy halál eset. Természetesen nem Harry Potter halt meg. Az egyik halálfaló, Lucius Malfoy volt az áldozat. A másik halálfaló Bellatrix Lestrange elmenekült, mikor el akarták fogni. Senki sem feltételezné Potterről, hogy akár egy főbenjáró átkot is tudna alkalmazni, de most, azt a szomorú bejelentést kell tennünk, hogy mégis csak ő volt. Ugyanis halottak egy beszéd foszlányt, ami egy halálos átok által okozott csendet követett. Itt, teljesen véletlenül, de egyik riporterünk is az épületben tartózkodott és így véletlenül hallotta ő is. Ez pedig a következő részlet volt:
”- Potter! Ezért megfizetsz! Incarcerandus!
- Tarantellagra!
- Finite! Ügyes próbálkozás, de ez rajtad nem segít, Potter! A halálfia vagy!
- Crucio!
- És most Potter, nem foglak úgy megölni ahogyan te szeretnéd. Szeretsz repülni? Hát most repülhetsz! Capitulatus!!!!!!!” Egy újabb bizonyíték, hogy Potter tud főbenjáró átkot alkalmazni, de azt furcsállhatnánk, hogy nem mond semmit, csak átkokat. Ráadásul a Cruciatus átkot, abbahagyta. Önszántából. Mivel ezután egy kötélbontó varázst is hallhattunk, arra lehet következtetni, hogy már végleg elvesztette eszméletét. Mégis úgy érezhető az egész, hogy csak ő csak védekezett és nem támadt. Elvégre ezeket az átkokat nem lehet egyszerűen kivédeni… sőt! Sehogyan sem lehet! Így elnézőek lehetünk vele szemben, de valóan ennyire komoly lenne a harc, hogy ilyet megengedhetett? Mindenesetre a jelek szerint Potter gyilkolt és kínzott, vagyis épp oly kegyetlen volt, mint azok a halálfalók, akik Tudjukki idején pont ezt csinálták és az Azkabanba kerültek, vagy éppen a dementoroknak adták át őket. Vajon Potter nem tért már át a Sötét oldalra Tudjuk ki mellé? Érdemes- e megbocsátani neki, csak azért, mert egyszer tudomásunk szerint legyőzte Tudodkit? És ha még emlékeznek, ő miatta támadt fel újra. Talán már akkor is szívességből segített neki… hiszen gondoljunk bele, Potter kitudja védeni az Imperius átkot, ami igencsak dicséretes lenne, ha ez nem szólna most ellene, hiszen így biztos, hogy szabad akaratából cselekedett. Még 17 éves sem múlt el, vagyis varázsolnia pedig végképp nem volt szabad, és ez már negyedszerre fordulna elő, hogy varázsolt amikor nem lett volna szabad. Elgondolkoztató, hogy a Mágiaügyi Minisztérium emberei hogyan oldják meg ezt az ügyet. Vajon Harry Potter is az Azkabanban fog ülni egész életében? Mi csak annyit kérünk, hogy a lakosság biztonsága érdekében körültekintően és észszerűen járjanak el! És ami szükséges, tegyék meg akármibe is kerül az!!!

Liana leeresztette az újságot. Nem úgy ismerte Harryt, hogy az gyilkos lenne! Szemei könnybe lábadtak, és kétségbeesetten elkezdett zokogni. Akárhányszor ránézett, szeme előtt azt az arcot látta, amit mindig, ha a fiú ránézett. De abban a pillantásban és nézésben egyáltalán nem volt gonoszság, még egy cseppnyi sem! És most, majdnem élettelenül fekszik itt!!! Úgy döntött megnézi azt a cikket is amelyikben arról volt szó, hogy részeg lett. Szóról szóra ugyanazt írták le ami történt. Még képeket is raktak hozzá. Leírták, hogy eredetileg ő csak segíteni akart, hogy az ne legyen öngyilkos, de még csak meg sem tudott szólalni, már behúztak neki egyet. Aztán éppen hogy kibukkant a vízből, vissza is került oda. Majd mikor végre újra a felszínen volt ütések nélkül, elkezdett csuklani, vagyis sokat ivott. Utólag azt is megtudták, hogy a víznek hitt folyadék tulajdonképpen pezsgő volt. (azért nem írom le, mert nem akarlak untatni titeket, de ezt még ők is kiemelték, amit idézni fogok, valószínűleg az előtte levő cikkre gondolva mint fontos elem, de ők az egész beszélgetést leírták!)
- „ Hogy- hogy nem viselkedik úgy mint ő?- itt lenézően vetett egy pillantást Thomasra.
- Nem ivott még annyit, de még a hatása sem jött ki rögtön. Bár az orra már vörösödik és a csuklás sem egy jó jel. Sokat ihatott… és lehet, hogy nem bírja az alkoholt… akkor szoktak így viselkedni. A legtöbbjük ilyenkor röhögő görcsöt kap vagy egyszerűen szédülni kezd, de a legrosszabb és legritkább eset mégis az, amikor még egészen normális az elején, szóval ilyen…
- Miért?
- Mert a végén általában nem emlékeznek semmire sem, még arra sem, hogy kik ők, és jó hosszú időre ki tudják ütni magukat… de azok általában direkt csinálják, mert élvezik…, de ha a fiatalember is így járt, akkor minél hamarabb el kell altatni mielőtt magától esik össze…
- Miért, akkor mi lesz?
- Vannak mondjuk akik hamar felébrednek, de akik még ki is készülnek előtte, napokig fel sem ébrednek… reménykedni kell, hogy nem nyelt sok pezsgőt!
- Van egy ilyen rossz szokása… mármint amikor lemerül a vízbe… nem a kedvence a búvárkodás mindenesetre… főleg akkor nem, ha nincs hozzá légző palack… biztosan sokat nyelt… én megyek és megfojtom ezt a Thomast! Utálatos egy alak! Nem lehet kijózanítani?
- Thomast? Ugyan!- legyintett.- Rutinos piás! Legfeljebb egy óráig tarthat mindez, aztán alszik egy órát, majd egy óráig panaszkodik és újrakezdi. De eddig még nem volt ilyen, hogy valakit magával rántson vagy kárt tegyen benne… majd kapsz egy kis jeget te is, ahogyan én is… akkor legalább nem fog feldagadni neked sem az arcod…
- Én nem rá, hanem rá gondoltam!- füstölgött a lány.
- Elmúlik majd a hatása… ahogyan mondtam…
- Ezek szerint ami késik, nem múlik. Kellett neked azt mondani, hogy nem akarsz részeg lenni?!” Ránézett Harryre. Most mit csinálhatna?! Tovább nézte az újságot, de az már kezdett néhol szétázni. Annyi rossz dolgot hoztak fel ellene vádként!!! Nem igaz, hogy semmit jót sem tudnak felhozni mellette!!! Egész álló nap kedves volt a lánnyal és mindenkivel!!! Kétségbeesetten lapozta az újságot, de az nem írt le semmit, csak rosszakat, hogy Potter eltűnt egy időre évközben… tényleg! Liana erről még nem is hallott semmit, hogy mi is történt akkor! Eszébe jutott viszont valaki, aki igen! És ez történetesen itt van Harrynél. Elkezdett hát kutatni, míg végül megtalálta amit keresett.
- Áh, Liz!!!! Felsg, már azt hittem, hogy megszabadultál tőlem!!!- nyafogta.
- Csssss! Ugye segítettél neki?- kérdezte mosolyogva. Itt egy reményszál.
- Természetesen! Bár a különböző átkokat nem védhettem ki helyette, de végül is sikerült élve megúsznia és ezt nekem köszönheti, mert úgy ismerem az erdőt, mint a gyémántjaimat!
- Hogy érted azt, hogy végül is sikerült megúsznia?! Milyenátkokat és ki küldött rá?
- Valami borzalmas alak! Mindenféle alakot képes felvenni, s ezzel megtudni a legapróbb titkait is akárkinek.
- Csupán annyival, hogy felvette az alakját?- hitetlenkedett.
- Igen… és eléggé furcsa volt ahogyan saját maga ellen küzdött, egy karddal, merthogy csak mugli fegyverekkel harcolhatott és nem varázsolhatott…
- De az igazi maradt életben, ugye?- kérdezte szinte fenyegetően.
- I- igen…
- Ne merj a szemembe hazudni! Ezt hogy képzeled! Azt hiszed ez az alap tudásom hiányzik, hogy én ne tudnám ha hazudik valaki?!
- Dehogyis hittem ezt felség, csak hát… az a helyzet, hogy annyira egyformák voltak… és ugyanúgy beszéltek meg minden…
- De ha minden titkomat amit elmondtam neki, Harrynek… akkor mindent ismerne kell és nem tudom csőbe húzni!
- De egy valamit nem tudott utánozni, erre rájöttem!
- Te, rájöttél valamire?! Mire?
- Az érzéseket nem tudtak utánozni. Az érzelmekre nem volt képes!
- Honnan veszed ezt?- kérdezte újfent könnyes szemekkel.
- Onnan, - kezdett bele vidám elbeszélésébe- hogy a te szüleid sohasem bántottak volna téged és ha mégis, akkor… nem viselkedtek volna ilyen közömbösen, hanem élvezték volna a halálodat… már bocsánat…
- Semmi baj… aki a bajban van, az már megint miattam van abban.- lehorgasztott fejjel nekitámaszkodott az íróasztalnak.
- Nem te tehetsz róla!- kezdett a vigasztalásba a korona.
- De igen! Mert ha nem megyek el onnan! Hanem ott maradok, akkor sosem indult volna ennek a valaminek a keresésére! Én mondtam neki és könyörögtem, hogy találja meg kii használja fel a szüleim emlékét, de nem lett volna hozzá jogom, hiszen otthagytam!- fakadt ki, szikrázó szemekkel.
- Egy leendő királynő nem viselkedhet így!- méltatlankodott.
- Nem érdekel! Így sem viselkedhettem volna! Segíteni akartam azzal, hogy elmentem, de még szüksége lett volna rám! Ezt sose bocsátom meg magamnak! És mi történt? Valamelyikük meghalt?
- Igen, az egyikük. Éppen valamit keresett és kutatott a másik iratai között… nem akart úgy támadni, hogy az eszméletlen…
- … nekem keresett valamit…
- … de az a másik egyszer csak felébredt. Persze felhívta magára a figyelmet, ő sem akarta orvul hátba támadni… nem tudom melyikük melyik volt, csak azt tudom, hogy aki a földön hevert, nagyon jó reflexekkel rendelkezett.. nem mintha a másik azok hiányában lett volna… de végül is a földön heverő véletlenül, nem direkt de leszúrta. Megbotlott és hátraesett, míg a másik a cipőjében botlott meg, és egyenesen belefeküdt annak a felfele álló kardjába… és hát átszúrta…
- Úristen!!!!! Megöltem!!! Én tehetek róla, hogy meghalt!!!!
- Addig ne aggódjon, amíg nem ön ölte meg!
- Én mondtam neki egyszer, hogy mindegy, hogy meghalsz- e vagy sem, csak tudd, hogy ott van melletted valaki akinek szüksége van rád! Akinek számítasz, mert szeret! És meghalt!
- Ahogy mondtam, volt ez a felfedezésem, ami több helyzettel is igazolt!
- És?!!!! Akkor is én tehetek róla, hogy meghalt!!!
- De akinek a másik felszúródott a kardjára, nem közömbösen reagált! Szemei elkerekedtek és ijedt képet vágott! Kikászálódott alóla és megnézte, hogy amaz él e még, de természetesen már nem élt. S mikor ez kiderült, a falig hátrált. Alig kapott levegőt… egyszer még a lélegzete is elállt…, de mielőtt a másik felszúródott volna, becsukta a szemét…
- Ez csak egy támpont! Össze kell gyűjteni a többit is!
- A kard amivel harcolt!
- Mi van vele?!
- Mind a kettőnek más volt! Az egyiknek zöldes színű kardja volt és hozzá volt szokva nagyon, mert mintha az engedelmeskedett volna neki… de a másiknak, annak a kardja is engedelmeskedett, de mintha nem is az övé lett volna…
- Hogy nézett ki a kard?
- Egyszerűen csodás volt… és volt rajta valamiféle írás…
- Mi volt az írás?
- Valamiféle Gri... Gro… Gre…
- Griffendél Godrik?
- Igen. A másik dobta oda neki azzal, hogyha jól tudom ez a te kardod.
- Mire ő?
- Hogy szerezted meg? Egyszerűen megjelent magától az előbb! Persze még eközben is vedelte a whiskit vagy mit… az egész végig csak piált és nem is rúgott b! Bírta! Nem csuklott és még az orra sem kezdett el vörösödni… mindegy! És elfogadta… de ez nem hinném, hogy segít…- mondta leverten.- Nem cserélek kardot, tehát ő maradt életben akinek ez a Grifendéles kardja volt…- még mindig levert volt, de mikor a lányra pillantott, az csak úgy sugárzott az örömtől.- Úrnőm miért ilyen boldog? Még Lizbeth se volt soha ennyire boldog…
- Azért vagyok ennyire boldog, mert Harry maradt életben, nem pedig a másik! Azon kívül ezt a kardot más nem használhatta volna, mert Harrynek jött a segítségére. Ő ízig vérig Griffendéles és semmi köze a Mardekárhoz! Ezt bizonyítja ez a kard!
- Ah… hát nem tudom, hogy mit bizonyít, de ez mit ér?
- Csupán annyit, hogyha a kard nemrég a segítségére sietett, akkor nem állt át a sötét oldalra, hanem hű maradt! És még mindig csak azért harcolt amiért általában.
- Miért?
- Mert valami bajba keveredett, ahogyan szokott.- mosolygott.- Minden évben bajba keveredett a Roxfortban, de eddig ez viszi a pálmát! Ja nem… talán amikor másodikos korában megharapta a Baziliskus… vagy amikor harmadikos volt és több száz dementort űzött el… á- legyintett- gőzöm sincs! Ezt csak ő tudná megmondani!- és Harryre nézett, de arca szomorú volt. Megindult az ágya felé, és leült mellé. Megfogta annak kezét.- De nem fogják oda bezárni.

- Ugye nem tervezel semmit?- kérdezte a korona rosszallóan.
- De igen. Vagy nem ismersz? Már több mindent is elterveztem! De hogy lehet valaki olyan sötét, hogy azt gondolja majd pont ő fog Voldemort oldalára állni?! Hiszen meglehet néhány dolgot átvett Volditól, de csak olyat, hogy párszaszóul tud. És ez még igenis hasznos lehet! Egyszer már megmentette vele az életem! És nem csak az enyém, hanem másét is! Ha nem tudna ezen a nyelven, akkor sosem tudták volna kinyitni a Titkok Kamráját és sosem menthették volna meg azt a lányt! Na meg visszatért volna Tom Denem, alias Voldemort, teljesen fiatalon, de ugyanolyan gonoszan! Tehát mindennek meg van a jó oldala! És ha nem került volna néhány tulajdonság bele is, akkor nyíl egyenesen a Griffendélbe került volna! És a Süveg tudja, hogy mi van a szívében! Ennyit erről. Ha bezárják Azkabanba, akkor ne higgyék, hogy sokáig fog ott maradni, mert tálcán kínálják Voldemortnak! De ha ez megtörténik, én ott leszek!
- Felség, te nem avatkozhatsz bele ilyen veszélyes dolgokba!!! Mi lesz a népünkkel?
- Majd Ang vezeti őket! Nekem a csatában lesz a helyem. A végsőharcban! Épp elég ember gondolta úgy, hogy neki ez túl veszélyes meg szükség van rá valahol! Én nem hagyom, hogy a Földön a káosz és a Sötétség uralkodjon! Mindent megfogok tenni, ha kell még az életemet is feláldozom, de nem vethetünk mindennek véget azért mert az emberiség nem egységes! Talán ráébrednek, ha már nincs remény…
- Az emberek nem érnek ennyit! Gonoszak és Gyilkolnak!
- Nem mind! Pont ennek kell véget vetni! Akkor lesz mindennek vége, ha az is elbukik, aki az Egyetlen. Az Egyetlen aki képes lenne rá, hogy legyőzze a sötétséget.
- Látod?! Még ennyit sem érnek az emberek! Azt akarják bebörtönözni vagy megölni vagy tudom is én, aki az egyetlen reményük.
- De nem fogják. Én érzem. Annyira még ők sem lehetnek sötétek… ez csak a jó és a rossz átlagos harca…
- És tegyük fel, a muglik, a boszorkák és a varázslók megússzák! De mi lesz a népünkkel?! Mi csak akkor fogjuk átvészelni a bajokat, ha van egy méltó uralkodónk, és csak az lehet a méltó uralkodónk, aki Lizbeth Clerensa leszármazottja! De neki csak egyetlen egy van! TE!!! Ha nincs aki békeségben uralkodjon, aki olyanra is képes amire a többiek nem, mert lássuk be, hogy ők nem tudnak senkit sem életre kelteni… és ilyenek! Végünk lesz!
- Nem, nem, nem! Soha! És be kell látnunk, nem éppen uralkodásra születtem…
- De igen, hogy örökkön- örökké uralkodj! Alkalmas vagy rá!
- Lélekben nem. És van valami amit soha nem akarnék!
- Mi?
- Az örök élet! Nekem ez nem kell! Én nem akarok örökké élni! Nem leszek halhatatlan, mert nem vállalom! Az a természetes, ha az emberek születnek, nőnek, öregednek és végül meghalnak! A többinek nincs értelme! És ha pont én kiszállnék az egészből, s Ő meghalna a csatában vagy előbb, akkor hiába lennék halhatatlan, mert ugyanúgy haldokolnék mint Lizbeth, mikor Serven meghalt. Ezt talán elfelejtetted?
- Nem… de addig is uralkodnál!
- De hol? A Sötétségben? Ugyan már, hagyjuk…
- A ház lakói nincsenek itthon?
- Nem, nincsenek. Kénytelenek voltak Harryt itt hagyni, de ők elmentek nyaralni, Hawaiira... oh…-álmodozó képet vágott.- Ébredezik!- és valóban, Harry kinyitotta a szemét. Fejét fogta rögtön. Fájhatott neki.
- Jól vagy?- kérdezte a korona, de a fiú hitelen befogta a fülét. És úgy beszélt.
- Nem tudom kik vagytok, de légyszi nagyon halkan beszéljetek!- a korona és Liana egymásra néztek. Alig hallhatták a hangját. Talán a saját hangja is visszhangot vert fejében.
- Azt, tudod, hogy ki vagy?- kérdezte a lány, mire a fiú elgondolkodott. Tiszta üres tekintettel meredt előre.- Na ezen segíthetünk!- egészen közelhajolt a fiú füléhez és úgy ordította óriási hangerővel:
- HARRY POTTER VAGY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- de annyira kiabált, hogy még a koronának is fájt tőle a feje. Harry pedig egy óriásit kiáltva, hirtelen hátrahőkölt és leesett az ágyról.- Na, így kell ezt csinálni.- átmászott az ágy másik oldalára és lenézett a most földön heverő fiúra.- Már csak magához kell térnie.
- De miért csináltad ezt?! Ez még nekem is fájt.
- Ejnye, részeges vagy?- nevetett.- Azért csináltam, mert ezt egy sokk váltotta ki, és egy másik sokkoló élmény kell, hogy visszafordítsuk… de hát .. ez tűnt a legsokkolóbbnak…
- Sokkoló… az volt, abban biztos lehetsz…- suttogta halkan valaki.
- Felébredt! Na? Hogy vagy?
- Én? Jól, de te miért kiabálsz? Au!...au…jaj… mint egy rakás szerencsétlenség…
- Én nem kiabálok. Most is suttogok, csak te vagy túlságosan másnapos. Gondolom ezt is kiabálásnak hallod.
- Nyertél.
- De te azért még beszélhetsz hangosabban is.
- Hogy is ne! Még a gondolataim is visszhangot vernek! Au!...au…
- Mid fáj?
- A fejem és az arcom, vagy álkapcsom... igazság szerint mindenem fáj, tehát tök mindegy… mintha lezuhantam volna és becsapódtam volna…
- Tudod mi volt tegnap este?
- Szombat?
- Még ezt sem találtad el! Csütörtök, de most nem ez a fontos. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit csináltál te.
- Hát… azt tudom, hogy felkeltem… vagy nem?
- Az egyszer biztos, nyertél. Tessék itt van egy zacskó jég az arcodra.
- Köszi! De most komolyan! Mi az amire nem emlékszem, de kéne?
- Jó lenne ha az egész napra emlékeznél… főleg arra amit az étteremben mondtál nekem, de ez most nem számít… ott tartottunk, hogy az étterem után berúgtál és azután pedig elvitte…
- Na, na várjunk csak! Hogy is rúgtam én be?
- Belelöktek egy pezsgővel teli kádba, nem is egyszer, és gyanítom, hogy sokat nyeltél…
- Jó.. tehát berúgtam… amit még mindig kétlek, de mindegy… mondjuk magyarázat, hogy miért kiabál mindenki annyira, hogy fájjon…
- Aztán elvittelek a Stúdióba, leadni a kamerák felvételeit. Na már most, ő beültetett minket A FILM előadására…
- Már láttam is? Jaj, de jó… akkor nem kell ott égnem a premieren…huh…
- Ne reménykedj! A premieren mindenképpen ott kell lenned, és különben meg nem is emlékszel rá és meglepő is lenne ha emlékeznél, mert az elején rosszul lettél és kimentél a vécére. Isten tudja miért, de egy- két emelettel lejjebb mentél és nem azon az emeleten. A lényeg mindenesetre az, hogy innentől kezdve van a nagy titok, hogy mi történt.
- Hol mi történt?
- Hát a vécén, mert mondják hogy volt ott két alak is még rajtad kívül. Rémlik valami?
- Hát… röviden: nem.
- Az egyik egy nő, a másik egy férfi.
- Várj, közös vécébe mentem?
- Nem, csak bejött a vécébe, mert halálfaló!
- Tényleg? Hoppá! És mi történt?
- Elvileg főbenjáróátkokat küldözgettetek egymásra…aminek következtében te megölted Lucius Malfoyt.
- Én?! Malfoyt?! De hát… azt nem mondom, hogy nem tudom használni ezeket az átkokat, de… én Bellatrix Lestrangere és Tom Denemre utazom.- mondta tiszta természetességgel.
- Ez miért ilyen természetes?
- Mert bosszút akarok állni.- állt fel Harry.- és úgy nézett a lányra. Szemei szikrákat szórtak. Aztán elfordult és az ablakhoz sétált. Azon nézett ki.
- Miértelme a bosszúnak? Jó Voldit még megértem, de az a másik… csak azért mert most megakart ölni?!- azután csak motyogott.- Hupsz… ez most eléggé hülyén jött ki… Szóval…-ismét felemelte a hangját.- Miért is akarsz bosszút állni? Egy csekélység miatt legalább?
- Nem. Nem hinném, hogy csekélység az, hogy megölte a keresztapám.- nem nézett a lányra, de most először, régóta, egy könnycsepp gördült le arcán ahogyan eszébe jutott Sirius.
- Bellatrix Lestrange ölte meg?!
- Igen. Ez a csekélység amiért meg fogom ölni. De előtte megkínzom, hogy Neville szüleiért is bosszút álljak. Hogy érezze az ő hőn szeretett átka mellyel annyi embert kínzott meg és kergetett a halálba, mennyire élvezetes, ha az emberrel magával csinálják. És én meg fogom bosszulni Siriust, még akkor is, ha ebbe belehalok!- újabb könnycsepp.- Jó, lehet hogy harmadikos koromban én akartam őt megölni amiért elárulta a szüleimet és szegény Pettigrewt megölte, hogy csak egy ujj maradt belőle, de akkor egy estén minden megváltozott. Sok mindenre fényderült. Amikor elvonszolta Ront, és Hermione meg én végre Csámpás segítségével kicseleztük a Fúriafűzt, a kutya és Ron után mentünk. A Szellemszálláson megtaláltuk Ront egy ágyon, de a kutya nem volt sehol… aztán megjelent Sirius Black.
- Animágus?- hitetlenkedett.
- Pontosan. És nagy nehezen leterítettük, s ott volt a lehetőség, hogy bosszút álljak, de én nem tudtam megtenni… persze ez később kiderült, hogy szerencse volt. Lupin professzorral, aki elvette a pálcánkat, hogy ne csinálhassunk semmit, elmondták mi is történt valójában, és hogy Peter Pettigrew valójában él, mert ő is animágus… és ő volt a szüleim titokgazdája. Félrevezetésként akarták, hogy így legyen, ezért senki sem tudott róla, hogy nem Sirius volt a titokgazdájuk, hanem egészen más. De nem lett volna rábízni ezt a szerepet, mert elárulta őket Voldemortnak. Csak azért mert félt és mert már szinte mindenhol átvette a hatalmat. Csak ezért… egyébként Ron patkánya volt, szóval évekig mellettem volt és alkalma lehetett volna, hogy megöljön, de gyáva volt és nem tette. Na meg nem lett volna semmi haszna.
- Rajta nem állsz bosszút?
- Tartozik nekem, mert nem hagytam, hogy megöljék. Hiba volt. Az ő jóvoltából erősödött meg Voldemort, és ő készítette el a főzetet, mellyel újra testet ölthetett. De Pettigrew megszökött és nem tudtuk bebizonyítani, hogy Sirius ártatlanul ült Azkabanban. Senki sem hitt nekünk azért, mert gyerekek voltunk. Át akarták adni őt a dementoroknak, de az időnyerővel megmentettük őt is és Csikócsőrt is. Szabadon elrepülhettek. És mivel pont akkor értünk vissza a gyengélkedőre amikor elhagytuk, így eléggé furcsa lett volna, ha közben kimentünk volna. Nem tudták ránk bizonyítani, mert Madam Pomfrey ott volt velünk végig. Kicsit zavaros volt ez az este, de találkoztunk vagy száz dementorral, egy tanárral aki bosszút akart állni Siriuson egy gyerekkori sérelem miatt és egy vérfarkassal. De ő megmenekült és ez volt a fontos. Nem kötözhettem hozzá Dursleyék helyett, de legalább élt és szabad volt. Aztán mikor ötödikes voltam, Voldemort őt használta fel, hogy csapdába csaljon. Sok mindent láttam amit Voldemort csinált vagy amire csak vágyott. És egy látomással beadta nekem, hogy őt kínozza. Persze én elmentem néhány barátommal, hogy segítsek rajta, de természetesen csak a jóslatot kellett levennem. Még maga Voldemort sem volt ott. Csak a halálfalói akik a jóslatot akarták. Aztán megjelentek a Rend tagjai is egy idő után és elkezdtek harcolni a halálfalók ellen, de Sirius Bellatrix Lestrangedzsel harcolt. Unokatestvérek voltak vagy mik… mindenesetre őt eltalálta egy halálos átok, és beesett a függöny mögé. Onnan pedig nincs visszaút. Lestrange után futottam, de aztán találkoztam közben Voldemorttal meg ilyenek. Csak az a fontos, hogy Lestrange megölte Siriust. Mellesleg ő is bosszút akar állni rajtam, amiért egyszer megöltem. Azt hittem, hogy sikerült megbosszulnom, de nem. Voldemort felélesztette vagy mit tudom én. És most újra itt van.
- És mi van Lucius Malfoyjal?
- Ő mindig is utált engem, de második óta, mikor nem jött be a terve, még jobban…
- Ejnye, tönkre tetted a tervét?- mosolygott, de mosolya hamar lehervadt.- Figyelj rám! Emlékezned kell, hogy mi történt tegnap, mert Malfoy meghalt.
- De nem tudok emlékezni és nem is fogok tudni. Ha nem haragszol, most elmegyek fürdeni inkább.
- Jó ötlet. Hátha majd eszedbe jut egy kis felfrissüléstől. Én addig főzök egy kávét... illetve megyek és átöltözöm otthon. Nekem se ártana egy kis fürdés… meg egy fogmosás… na jó, akkor megyek aztán jövök.- ezzel ki is ment a szobából, majd a házból. Harry pedig kivette a kontaktlencséket, mert már attól is fájt a feje, meg a szeme, ezután pedig felvette szemüvegét. Összeszedte a ruháit, és elment fürdeni. Jó sokáig állt a víz alatt és gondolkodott. Liana közben visszatért, makulátlanul tisztán és főzött egy kávét. Már vagy ezredszerre szólt be, hogy
- Vízbe fulladtál már?- de sosem kapott választ. Harry összeszorított szemekkel állt a zuhany alatt, és arra gondolt, vajon mi történhetett tegnap. Még azt se vette észre, hogy ruhában fürdik, de hirtelen villámképek ezreit látta csukott szemmel. Reggeltől kezdve, egészen addig a percig, amikor is történtek ezek a dolgok. Látta magát, amint ott fekszik… és kínozza Malfoyt… érezte, hogy menyire rosszul van, és hogy sosem tudta melyik átkot küldi és kire. Csak mondta ami az eszébe jutott. Látta ahogyan Bellatrix megkötözi, majd ő megkínozza, s végül elsötétül előtte minden, majd elveszti eszméletét… és a sötétség mélyébe zuhan, ahonnan nincs menekvés, de fájdalom sincs. Mikor ideért, hirtelen kinyitotta szemét. Eddig észre sem vette, hogy ennyire zihál… és hogy a lány visszajött, pedig annak már jó fél órája… Innentől kezdve, mikor ténylegesen elkezdett fürdeni, már nem ruhában, végig ezen gondolkozott. Viszonylag hamar készlett. Még fogat is mosott. Felöltözött nappali ruhába, majd teljesen vizes hajjal kilépett a fürdőből és lement a konyhába. Liana tévét nézve kávézott.
- Na végre! Már azt hittem, hogy sosem jössz ki… nyomottabban nézel ki, mint mikor bementél!
- Meglehet.- töltött magának kávét és ő is leült. Elkezdte inni.
- Nem zavar, hogy tiszt fekete?
- Tényleg? Ja jó…- elkezdett bele cukrot önteni, de mintha nem is látta volna amit csinál. Rengeteg cukrot rakott bele. Elkezdte keverni, majd inni.
- Nem lett túl édes?
- Fogalmam sincs.
- De te iszod?
- Tényleg? Ja, tényleg… nem t’om…
- Mindjárt jövök, csak hív a természet.- Liana felment a fürdőbe, mert az egybe volt a vécével. Majd kezet mosott és lejött.
- Tessék itt van a szemüveged.- és odaadta a fiúnak.
- Köszi, de most nincs rá szükségem.
- Pedig jól jönne. Akkor látnád mit csinálsz.
- Lehet, de most nincs kedvem hozzá, hogy lássak mindent. Köszi a kávét.- ezzel felment. A lány belenézett a csészébe. Abban mg mindig annyi kávé volt mint mikor kiment. Valami zajt hallott. Lily repült be a konyha ablakán.
- Szia.- köszönt a kis bagolynak.- Mit hoztál?- levette lábáról a levelet. Egy ismeretlen személytől jöhetett.

Én tudom mi az igazság és most már Potter is! Egy gyilkost szeretsz, aki hamarosan meg fog halni! Rá fogsz jönni, mert már nincs sok hátra neki. Én fogom megölni, de előtte szenvedni fog!

-Lestrange vagy Voldi....- suttogta.- Gyáva! Baglyokkal üzenget! Név nélkül!- lerakta a levelet az asztalra. Ez hiba volt, mert BÁRKI elolvashatta. Ekkor belépet Ang is.
-Szia! Na, agához tért már?
-Persze.
-Akkor mi ez a jó hangulat?
-Te tudod, hogy mi történt tegnap ott és akkor, igaz?
-Miért kéne tudnom?
-Mert ott voltál! Tudom, mert te meg rám vigyázol, de mikor láttad, hogy nem mehettem utána, akkor fogtad magad és egyszerűen te mentél utána! Ott voltál, de nem segítettél neki!!! Miért?!!!!
-Tudod, hogy ezekbe nem avatkozhatok be. Én már nem, de te még ilyenekbe beavatkozhatsz. Én már több száz éve letettem az esküt!
-Nem érdekel az eskü! Végig nézted volna a halálát!
-Na ez azért nem igaz! Ahhoz képest, hogy majdnem elájult és a földön fekve harcolt félholtan, igen derekasan harcolt! Egyébként pedig nem volt más választása, mert csak azt mondta ki ami hirtelen az eszébe jutott. Szerintem ez is csak onnan jött, hogy folyton azon a bizonyos estén rágódik és beláthatod, hogy nem egyszer hangzott el. És értsd meg! Az esküt nem szeghetem meg! Te pedig, ha nem akarsz uralkodni, nem akarsz halhatatlan lenni és muglinak vallod magad, akkor legyél is az, de ne sértsd meg törvényeinket, mert egy ember se ér meg ennyit!!!- Liana szeméből könny csordult ki.
-Talán elfelejtetted, hogy mugli is voltam?!
-Nem voltál soha mugli! Mindig is benned élt ez! Akárhogyan is tiltakozol benned volt!
-Hazugság!!! Csak ti akartátok!- elkezdett könnyezni, de nagyon.
-A véredben van!!!!!- Harry ezt mind hallotta még fent is, mert nagyon kiabáltak.- A véred pedig nem tagadhatod le!!!! Az egyenesen árulás lenne!!!!
-Akkor áruló leszek, mert senki sem tökéletes!!!! Nem létezik tökéletes világ tökéletes békével és tökéletes harmóniával!!! Az egész csak hazugság és nincs értelme, hogy ezért utáljátok a muglikat és a varázslókat a boszorkányokkal együtt, mert nincs meg náluk a harmónia és az egyet értés! Könyörgök! Ha valaki rákényszeríti egy népre az akaratát, egyáltalán nem jelenti azt, hogy igaza van és csodálni kell! Minden ember egyenrangú!!! Nem számít, hogy valaki mire képes, hogy mire nem, hogy mekkora a hatalma vagy a pénze esetleg befolyással bír vagy származással!!! A lényege itt bent van!- és a szívére tette a kezét.- Mit számít az, hogy ha ti tudtok szeretni a legjobban, ha nem értitek ezt sem?! Hát semmit!
-Nem mondhatod komolyan, hogy pont TE akarsz áruló lenni!!!- fakadt ki Ang, de már torkaszakadtából kiabált a lánnyal.
-Valamiért mindenki áruló. Van aki saját magát, van aki másokat árul el, de a lényeg abba van, hogy elárulta. Te a szívedet árultad el azzal, hogy az én őrzésem miatt otthagytad azt akit szerettél. Ezt legbelül te is érzed.
-Hazudsz!!!
-Ó, valóban? Hazudnék? Biztos vagy te ebben? - kérdezte lassan és halálnyugalomban, de nem kiabálva.
-Igen, hazudsz!!!!- ő viszont kiabált.
-Rendben, ahogy gondolod…, de ne feledd kivel van dolgod!- még mindig nyugodtan beszélt.
-Pont ez az, hogy nem feledtem!! Épp ezért mondom, hogy legyen eszed!!! Utoljára mondom, hogy ne akarj áruló lenn