-De igenis, hogy…- a lány kezdett erőtlenül vitatkozni, mert a másik vészesen közelhajolt hozzá.
-De akkor sem!!!- most már biztos, hogy derűs hangulata volt.
-De…de… de…
-De igen…- próbálta csőbe húzni.
-De nem!!! Hoppá…- de ez már nem számított, mert ajkuk egy forró, elterelő csókban találkozott. Liana felemelte kezét, hogy szóljon Angnek, hogy várjon egy percet, de keze csak erőtlenül lógott, felemelve. Harry viszont hátravitt kezével mutatta a lánynak, hogy amaz tűnjön már el az istenért amíg lehet! Mikor az végre vette az adást, egy szinte tisztelgő arckifejezéssel és egy boldog mosollyal lopózott ki. Mikor az ajtó bezárult Harry abbahagyta. Liana pedig szinte elszédülten ült le egy székre, de a megrovás nem maradt el így sem.
-Hülye!!!- kiabálta direkt nagyon hangosan. Harry csak nekitámaszkodott a falnak.- Most meg mi van?! Az előbb még fájt!
-De akkor míg nem találtam füldugót. A zajok nagy részét kiszűri. Persze ettől még mindent hallok, de elviselhetőbb.
-Ez nem igazságos!- Harry kivette a füldugókat és leült a lánnyal szembe.- Miért csináltad ezt?
-Nincs szükség még egy lázadónépre. Elég az a sok nép akik most lázadnak. A dementorokkal az élen.
-De ők csak rám vadásznának. Mást nem bántanának!
-És komolyan erre van szükséged?- mosolygott.- Szerintem még egy ellenség is nagyon sok, nem hogy egy egész nép! Nekem elhiheted, én csak tudom!
-De ha nem mondom le…
-Akkor világkatasztrófa lesz?
-Nem… ez igaz, de én nem akarom…, mert…
-Értem én… semmit sem muszáj…- felállt és töltött magának kávét, amibe ezúttal normálisan tett cukrot. Egyébként a szemüvege volt rajta nem a másik. Majd összekeverte és megfogta a csészéjét.-… végül is mindenki meg fogja érteni, mert nem baj ha félsz.- ezzel elindult kifelé a konyhából.
-Aha…- bólogatott bambán.- Mi?!- de Harry ezt pontosan ezt a hatást várta, majd fokozta. Visszafordult és leült.
-Tényleg megértik nyugi…
-Én nem félek!!!
-Aha. Hát én is ezt mondanám…
-De te szoktad is!
-Lehet, de utána ráveszem magam és leküzdöm.- ezzel fejezte be, majd kinyitotta a magával lehozott Reggeli Prófétáját és elkezdte olvasni. Túl gyanúsnak tartotta, hogy a papír szétázott néhol.
-Azt nem kell elolvasnod!- kapta ki a kezéből a lány, de arra nem számított, hogy a szétázott papír magától szétmállik a másikfelétől. Így Harry érdeklődve nézte a lány kezében levő másik felet.
-Öhm…. nem cserélünk? Még kíváncsi lennék az elejére.
-Nem! Nekem erre most azonnal szükségem van…
-Majd, ha elolvastad, akkor szólj.- a gáz csak az, hogy a papír nem félbeszakadt, hanem csak a tetejéből jött le. Liana csendben ült és meredten nézte a fiút, aki végül is befejezte az újság olvasását. Közben végzett a kávéjával is és nyugodtan felállt.
-Na?- kérdezte Liana.
-Mit na?
-Hát… na?- fejével az újságra bökött.
-Semmi érdekes nincs benne.
-Hogy- hogy semmi érdekes nincs benne?!!!!! Miről szól szerinted?!
-Hogy valakit megint Azkabanba akarnak zárni.
-Igen, de kit?!
-Engem, na és?- teljesen nyugodt volt és megint olyan mintha ez természetes lenne.
-Mi az, hogy na és?! Megőrültél?!- tajtékzott.- Azkabanba!!!!! Mit gondolsz mikor engednének ki?!!!!!
-Valószínűleg soha…
-Nem őrülhettél meg ennyire egyetlen éjszaka alatt!!!!- kiabálta, de mivel nagyon közel volt, visszhangot vert Harry fejében.
-Egy kicsit beszélj halkabban lécci!
-NEM BESZÉLEK HALKABBAN, MERT MOST MÁR AZTÁN MEGÉRDEMLED!- ennél a fiú már befogta a fülét és felrohant.- Gyere vissza! Még nem fejeztem be!
-Persze! Még csak az hiányzik, hogy még jobban fájjon tőled a fejem!- jött a válsz fentről.
-Hát ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez.- morogta bosszúsan és felrohant. Kinyitotta az ajtót, de az zárva volt.- Nyisd ki!
-Ne is reménykedj!
-Nyisd ki!!
-Soha!
-Utoljára mondom, hogy nyisd ki!!!
-Utoljára mondom, hogy csak szeretnéd!
-Harry James Potter! Ne akard, hogy én nyissam ki, mert az fájdalmas lesz az ajtó számára is és a számodra is!!!
-Lara Elizabeth Megan! Ne akard, hogy valóra váltsam tervem!
-Na jó, Potter! Ebből elég! Ha háromra nem nyitod ki, kinyitom én!!! Egy…- bentről semmi.- Kettő…- ismét semmi- Kettő és fél… -még egy lépés sem.- Kettő és háromnegyed…- most sem.- Kettő egész kettő és háromnegyed… na jó! HÁROM!!!- fogta magát és elegánsan berúgta az ajtót egy jól irányzott rúgással, de előtte megsimogatta a kilincset, mire az elkezdett reszketni és kattant a zár. Belépett a szobába. Sehol sem találta a fiút. Odasétált az ablakhoz. Közben arra lett figyelmes, hogy valaki becsukja mögötte az ajtót és újra kattan a zár, de nem is egyszer.- Te akartad! Játszani akarsz? Hát legyen! Beszállok!- motyogta magában. Összetette a két tenyerét, majd mintha lenne egy láthatatlan szál benne, úgy kezdte széthúzni. Egy ki rövid szálacskát húzhatott, mert abbahagyta.
-Hedvig, ez vedd be a csőrödbe légy szíves!- és Hedvig csőrébe adhatta szál végét, majd megfogta a másikvégét… és elkezdte húzni, de az nagyon simán nyúlt. Már háromszor a szoba átlója megvolt, mikor abbahagyta.- Köszi!- kacsintott rá és kivette a csőréből. A bagoly csak huhogott egy szívesent. Liana odakötötte a végét amit húzott valahová a levegőbe, és meghúzta a kötelet vagy mit. Eléggé szorosnak találta és elkezdett lemászni ennek segítségével az ablakon át. Eléggé érdekes látványt nyújthatott, mert semmi nem látszott belőle, de érezhette a szomszédok tekintetét, ezért megsimogatta a kötelét is, mire az is megremegett és látható lett egy világosbarna szépszövésű kötél. Mikor leért a talajra, otthagyta és csendben visszalopózott a házba. Harry tudhatta előre, hogy ez lesz, mert mikor benyitott a félig nyitott ajtón, egy vödrnyi víz locsolódott rá. Jéghideg volt, de nem sikított fel, csak a foga kezdett el vacogni. Teljesen elázott, de látszott, hogy magában már fojtogatta Harryt. Harry viszont nem akarta nagyon megszívatni, ezért csak kicsit kente be a lábtörlő alatti részt étolajjal. Nem mintha sokat nyomott volna a latba, hogy csak kicsit csúszik vagy nagyon. Mindenesetre Liana megcsúszott a lábtörlővel együtt, de nem esett el, hanem továbbcsúszott a konyhába, ahol egy vízzel teli bödi volt kikészítve, így mikor nekiment a küszöbnek abba repült bele. Még vizesebb lett. Csak az volt a gáz, hogy a ruhája elkezdett összemenni. Nem bírta a vizet.
-Na jó! Nem akarom tönkre tenni a ruhámat! Nem bírja a vizet! Nem tehet róla, hogy bőrből van! Igaz, hogy műbőr, de akkor sem szereti… na várjunk csak! Ez igazi bőr! Csak az szokott összemenni!!! Segítség!!!!!- Harry lejött, mert nem tudta elképzelni hogy mi ez a agy baj, amiért segítségre szorul.
-Valami baj van?
-Igen! Nem is egy! Először is az, hogy utállak, másodszor, hogy délután menni kell forgatni, harmadszor pedig az, hogy ez igazi bőr!!!
-Akkor váltsd át.- vont vállat Harry.
-Elhagytam a lakáskulcsom és a nagyi meghagyta, hogy ne merészeljek babrálnia zárral, mert szobafogság lesz. És az a gond, hogy ő be is tartja.
-Hát… nem hinném, hogy Petunia néni ruhái jók lennének rád… hol van a nagymamád?
-Horvátországba ment egy hétre. Egyébként csinált neked egy fejfájás elleni és egy józanító teát. Ami látom rád férne, mert túl jó a hangulatod és egy kicsit szédelegsz.
-Minden esetre nem lenne rossz…
-Álmodik a nyomor! Most már csak azért sem kapnád meg!
-Ez akkor is megérte!- vigyorgott.
-Na jó… tudsz adni egy inget és egy farmert? Este Ang is hazajön majd, de addig is kell valami…
-Persze. Menj fel nyugodtan és válogass…, de ne fűzz túl sok reményt a kereséshez.
-Kössz!- mondta a lány és csurom vizesen felment. Harry pedig ledőlt a nappaliban levő ágyra, aludni. Álmában egy zöld réten járt és nagyon keresett valamit… majd hirtelen megváltozott a tájkép, és abban a temetőben találta magát ahol a szüleivel találkozott.