Harry hajnalban arra ébredt, hogy zajokat hall. Föl akart kelni, hogy megnézze ki az vagy kik azok, de akárhányszor felkelt, mindannyiszor visszaterült kényelmes ágyára. Végül is nem próbálkozott többet, de amúgy is benyitott hozzá valaki. Oda fordította fejét és Vernon bácsi volt az.
-Használtál bármit is ami tilos lett volna?
-Nem…- sóhajtotta Harry, majd megfogta feje alatt párnáját és arcára szorította.
-Rendben, de úgy is megtudom úgy vigyázz. Most pedig kelj fel és csináld meg a reggelit!
-Nem…
-Mi az, hogy nem? Csecsemőkorod óta nevelünk, ennyit te is megcsinálhatsz.- Harry levette a párnát és bácsikája szemébe nézett.
-Mindig én csináltam mindent, de ennek vége. Nem fogok úgy ugrálni ahogyan ti fütyültök és nem fogok Dudley és a bandája elől menekülni, minden sarkon azt lesni, hogy jönnek- e.
-Akkor viszont semmi keresnivalód itt!
-El is mennék innen, de sajnos nem tehetem.
-Mi tart vissza?
-A vér köteléke.- Vernon bácsi erre már nem tudott mit lépni, csak egy dolgot mondott.
-Már pedig amíg az én házamban vagy, dolgozni fogsz! Reggeli után gyomláld ki a kertet és nehogy kárt tegyél a díjnyertes begóniáimban! Negyedóra múlva reggeli!- ezzel mogorván és dühösen becsapta az ajtót, Harry pedig kúszva, mászva lemászott az ágyról, de így pedig a padlón kötött ki, hatalmas zajjal. Még a padlón fekve megfésülködött, aztán feltette ágyára a fésűt.
-Rég volt ilyen jó reggelem…- motyogta maga elé a padlón, de ekkor újra benyitott a bácsikája, nyomában Dudleyval, aki majdnem megfulladt a nevetéstől, mikor meglátta Harryt ahogy az megpróbált felkelni a padlóról.
-Mi volt ez a nagy zaj? -kérdezte. Mivel Harry utcai ruhában volt, a bácsi bizonyára azt hihette, hogy már fel is öltözött nappali ruhába, unokatestvére pedig valószínűleg azt hitte, hogy elesett.
-Csak leestem az ágyról.
-Fésülködj meg és öltözz fel normálisan! Ma este megint vendégeket várunk, de ha elmered rontani ugyan úgy mint a múltkor, akkor azt nagyon megemlegeted!
-Már fésülködtem.- a bácsi rosszallta a dolgot, de nem szólt semmit, csak kiment. Dudley viszont megeresztett egy kaján vigyort. Ő csak ezután ment ki. Harry nem örült a hírnek, hogy megint ez lesz. Gyorsan elment fürdeni, hozzá kivette a kontaktlencséket, majd fogatmosott, felöltözött, visszatette, -mivel nem volt szemüvege- aztán lement reggelizni, de még nem ment be a konyhába. Lent Petunia néni felsikkantott.
-Valami baj van, Petunia?
-Találtam egy fekete macskaszőrt!
-Tessék?! Egy macskaszőrt a mi házunkban?! Kölyök!!!- Harry felkészült legrosszabbra, de valahogy nem volt kedve emberként megjelenni. Felvette hát szokásos alakját, vagyis a fekete macskát, s így ment be a konyhába. Petunia néni elborzadt a látványtól, Vernon bácsi pedig fogta is a seprűt, de mielőtt beleüthetett volna az állatba, és Dudley élvezhette volna a műsort, óriási meglepődést okozott nekik, hogy visszaváltozott Harryvé.
-Jó reggelt!- köszönt mindenkinek. Mivel reggelizni nem volt kedve, így fogta magát és kint rögtön a kertbe. Természetesen hűvös volt, mert még hajnali fél öt volt. Szerencséje volt, hogy felkészült a hűvösre és felvett egy melegítő felsőt. Nekiállt kigyomlálni a kertet.
-Szép hosszú munka lesz…- állapította meg. Mikor a negyedével végzett, kijött Dudley és leült a kerti padra, hogy élvezze ahogyan Harry dolgozik, ő pedig falja az édességet. Persze diétás édességet, de amennyit megeszik belőle, úgy is hízik.
-Nem unod még?- kérdezte munka közben Harry unokatestvérétől.
-Mit?- értetlenkedett bamba képpel.
-Azt a rengeteg édességet amit minden percben eszel.
-Féltékeny vagy.- állapította meg Dudley.
-Mire? A csökött valamire ami az agyad helyén van vagy a zsírra ami a gerincedet görbíti.- normál esetben elment volna, meg sem várva míg unokatestvére kibogarássza az értelmét, de most dolga volt. 6-ra már végzett a felével, mikor is, egy álmos és ismerős arcot fedezett fel a szomszéd kertben. Liana volt az. Csak kijött levegőzni, a szaténhálóingében, egy sportcipőben és természetesen egy selyem köntösben. Mindez vörös színű volt, tehát eléggé ébresztő hatású látványt nyújthatott. Egy csésze kávé volt a kezében. Azzal próbált felébredni, de rögtön felderült mikor meglátta Harryt. Mosolyogva integetett a fiúnak. Harry visszamosolygott és folytatta amit csinált. Dudley viszont szintén mosolyogva integetett a lánynak. Bizonyára azt hitte neki szól a köszönés. Harry pedig áttért a kerítés melletti részhez, ahol Liana is guggolt és szemlélte a kertet és feltűnés nélkül beszélgettek. Mivel Harry háttal volt így Dudley nem láthatta, hogy beszél.
-Szevasz!- köszönt Liana.
-Neked is szép jó reggelt!
-Mitől vagy így feldobva? Én már fél hat óta fent vagyok!
-Én pedig negyed 5 óta.
-Te nyertél. Tehát?
-Tudod milyen szórakoztató Dudleyt nézni ahogyan falja az diétásédességet és közben azt hiszi, hogy attól nem fog hízni?
-Gondolom, de rossz ránézni, hogy mennyire nem törődik magával.
-Hát igen. Na jó… én kész vagyok.
-Várj! Ne menj el! Légyszi!
-Még át kell öltöznöm és meg kell fürödnöm, mert minél előbb le kell lépnem Durslyéktől.
-Értem. Na jó… igazad van. Nekem is meg kell fürödnöm és át kell öltöznöm, de fél nyolckor találkozunk itt, mert mennünk kell a Stúdióba.
-Egyetértek. Szia!
-Szia!- ezzel Harry be is ment, magára hagyva a lányt és unokatestvérét. Dudley persze rögtön elindult a lány felé. Liana éppen indult volna befelé mikor utána szólt.
-Lara!- amaz felkészült erre az eshetőségre is és kávéjával a kezében visszafordult.
-Tessék!- kedves volt.
-Szia!- köszönt neki Dudley eléggé esetlenül.
-Szia! Mondani akartál valamit?
-Igen! Csak mondani akartam, hogy jól áll neked ez az izé…
-Köszönöm. Ez egy köntös és egy hálóing. Még valami?- nem tudta elfelejteni ami akkor történt mikor tolókocsiban volt.
-Kíváncsi lennék, hogy ráérsz- e ma este?
-Éppenséggel ráérek. Miért?
-Mert gondoltam elmehetnénk moziba.
-Én, veled?- teljesen ledöbbent.
-Igen.- bökte ki.
-Bocsi, d nincs kedvem elmenni veled moziba. Most pedig ha nem haragszol akkor bemennék. Szia!- megfordult és elindult.
-De én folyamatosan fogyókúrázom!- Liana szíve megesett a fiún és visszafordult.
-Dudley.
-Tessék?
-Én mindig őszinte voltam veled, akárhányszor zaklattál, akárhányszor ébresztettél fel a mobilommal és akárhányszor írtál levelet. Így volt?
-Igen.
-Én sosem áltattalak és játszottam az érzéseiddel. Most sem fogom ezt tenni.
-Mi bajod van velem?
-Nézd.- kezdett újból a lassú és érthető magyarázásba.- Nekem nem jönnek be az olyan pasik, akinek nullánál kezdődik az IQ- juk, akiknek semmit sem számít a jó modor és ártatlan embereket, mondjuk 8 éves gyerekeket vernek meg. De az egy dolog hogy milyen fiatal. A másik a durvaság. Az értelmetlen harc, a kegyetlen öröm. Nekem olyan ember soha nem kellene aki durva és faragatlan. Ha nekem lesz egy barátom, az legyen mindenkivel normális. Ne csak velem bánjon normálisan, hanem mindenkivel. Ne legyen bunkó, aki gátlástalanul beszól másoknak. Egyébként mondjuk az ész csak egy dolog, nem ez fő indok, és nem is lehet ez a főindok, hiszen az ember sosem tehet róla, hogy hogyan születik és mit kapa természettől ajándékba. Van akiknek megadatik és van akiknek nem. Benned viszont minden megvan, hogy meg tagadd önmagad és képes legyél megváltozni. S ha megváltoztál,
-Akkor keresselek meg…, de csak akkor?
-Nem, akkor se keress meg. Azt akartam mondani, hogy ha megváltoztál, akkor rá fogsz jönni, hogy néha a változás hasznos és kifejezetten jó a léleknek. Talán megtalálod igai önmagad. Én hiszek benne, hogy nem az vagy akinek mutatod önmagad. De a legfontosabb, hogy ne miattam változz meg, hanem saját magad miatt. Néha az embernek tennie kell valamit önmagáért is. És dicséretes, hogy kitűztél egy célt és el akarod érni, de most tűzz ki egy újabb, sokkal nagyobb célt és harcolj jobban, küzdj érte. Szerintem te is örömöd fogod lelni a változásban és meglátod, majd hullnak a lányok utánad. De egyet tanulj meg te is még hozzá. Ne a külső alapján ítélj, mert nem mindig helyes. Ezt vésd jól az eszedbe és mindig ezekre a szavakra gondolj, ha kell egy kis kitartás! Szia!- és megfordult hogy elinduljon, de a fiú megfogta a karját és visszarántotta. Meg akarta csókolni Lianát.
-Dudley ne!
-Kell egy kiinduló segítség!
-De ne én! Én mást szeretek! Hagyj békén!- a fiú nem engedte el. Liana kínjában már háromszor is lekent neki egy eléggé csattanós pofont, de hozzászokhatott. Harry nem volt sehol, hogy megvédje a lányt. Dudley ajka vészesen közel volt, ezért és mivel nem volt más választása, egy eléggé kellemetlen helyen rúgta meg, de nagyon erősen. Ettől a fiú kiterült és elengedte a kaját. Liana ott masszírozta ahol még látszottak a fiú ujjai, hogy visszajöjjön bele ismét vér.
-Meg mondtam, hogy én mást szeretek! És mást is fogok, mert szerelmes vagyok és ő viszont szeret! Ezt a kapcsolatot nem lehet, csak így megszakítani. Keress magadnak valaki mást. Van aki szeret téged és igen szemrevaló. Engem pedig hagyj békén, mert már van barátom és foglalt vagyok.- szinte menekülve berohant a házukba. Dudley felfogta amit Liana mondott, de semmi esetre se volt hajlandó lemondani szerelméről. Elhatározta, hogy kideríti ki lehet a lány titokzatos barátja és jobb belátásra téríti. Harry már háromnegyed 7 előtt kint sétált. Tisztaságmániás nénikéje kiküldte a házból, mert útban volt. Persze ő rögtön kiment, nehogy a nyakába sózzanak még valami munkát mint ezt a kellemes reggeli elfoglaltságot. Közben Liana egy esernyővel a kezében sétált kint, mivel közben eleredt az eső. Rajta egy halásznadrág és egy a nadrághoz illő felső volt, mindez vörös árnyalatban. Persze a sportcipő a legfontosabb kellék. Mivel a halásznadrág egyfajta sportos öltözet volt, egy ahhoz való sportosabb felső is tartozott, ami a hűvösre tekintve nagyon jól jött a lánynak. Mikor Harry meglátta a lányt. Csak szépen lassan sétált arrafelé, a járdára. Közben Dudley észrevette őt. Az ablaknál figyelt, széthúzva a függönyt. Onnan figyelte a lányt egész eddig. Előre örült, hogy Harry is mekkorát fog beégni és tervezte, hogy mit fog majd kérdezni. De nagy meglepetésére, mikor Liana észrevette, lassan ő is elindult felé, majd az utolsó métereket futva tette meg és Harry nyakába borult. Dudley elkerekedett szemekkel figyelte a jelenetet. Csak most tűnt fel neki, hogy Harryn nincs rajta a szemüvege. Ahogyan nézte őket, fellángolt benne a féltékenység és az irigység. És pont azt az embert irigyelte akit mindig is gúnyolt és megvetett. Elindult kifelé a kertbe. A teraszról nézte, ahogyan ők az esernyő alatt csinálnak valamit. Lévén, hogy Liana két kézzel Harry nyakát karolta át és Harry pedig a lány derekát, így az esernyő a fejükön volt és eltakarta, hogy mi történik alatta. Dudley először azt hitte, hogy biztosan veszekednek vagy beszélgetnek, de mikor Az esernyőt elfújta a szél, meglátta, hogy mit csináltak.
-Szóval így! Velem nem akartál, de vele igen?!- meg sem fordult a fejében, hogy Harry lehetne az a barát. Sőt! Gyanússá vált számára minden. Azt képzelte, hogy a lány megcsalja a szívtipró álom pasiját, unokaöccsével. Szerinte Lianának ő nem elég tökéletes és minden csak hazugság volt, amit mondott az imént, hogy elterelje a szót. Közben Harry egy kicsit esetlenül megpróbálta levadászni a szökött esernyőt. Valahányadik próbálkozásra sikerült is neki, de majdnem elvitte a szél a nagy esernyővel együtt. Liana pedig kedvesen nevetett a mutatványon, majd mikor Harrynek végre sikerült megfognia úgyhogy ne vigye el közben őt is a szél, visszament a lányhoz. Most először hallhatta is hogy beszéltek egymással.
-Nem kéne már mennünk?
-Viccelsz?
-Miért?
-Olyan jó itt kint elázni. Még csak félig áztam el az esernyőd hajkurászásában, egyedül.
-Vettem az adást.
- Könyörgöm hadd ázzak meg teljesen! Na! Légyszi!
-Tőlem nyugodtan állj ki az esőre, de emlékeztetnélek, hogy megfáztál és nem célszerű tovább segíteni a vírusoknak. Mindenesetre én megyek.
-Akkor majd ott találkozunk.- Harry megállt és meredt előre. Tényleg el akart ázni.
-Ennyire még te sem lehetsz hülye!- nevetett a lány, mire a fiú mosolygott. Liana megfogta a kezét és elkezdte húzni, de az teljesen lecövekelt. Egy húzásnál viszont Liana megcsúszott és majdnem a földön kötött ki, de Harry reflexeinek ismét hála, elkapta mielőtt földet ért volna. Liana arccal felé fordult ezután. Hát ismét abba a pózba kerültek mint karácsonykor. És most nincs az- az idegesítő korona, hogy mindent tönkre tegyen. Azt persze nem tudhatták, hogy tekintettel a nemrég történtekre, most hány varázsló is figyeli minden lépésüket. Most is ott voltak, csak láthatatlan köpenyben és álcázva. Őket figyelték, hogy ne történhessen meg ismét ami a múltkor. A lány csak egyik lábával állt valamennyire a betonon, mert a másik a levegőben lógott. Végre egy romantikus pillanat amit semmi sem tehet tönkre… kivéve egy szépen ápolt kocsi, ami előttük állt meg, teljesen lefröcskölve és átáztatva őket. Letekeredett az ablak s egy nő, Clarissa arca jelent meg egy fényképezővel.
-Ne is vegyetek tudomást rólam! Folytassátok ahol abbahagytátok.
-Felejtsd el!- mondta Harry, miközben sikeresen talpra állította Lianát és kivette a nő kezéből a fényképezőgépet.
-Csak egyetlen egy képet!- könyörgött.
-Megígérted, hogy csak az a film…
-Már bocsánat, de A FILM!
-Tehát csak az A FILM fog szólni és belecsavarodni a magánéletünkbe! Ezt ígérted nekünk!- emlékeztette a lány.
-De egyetlen fénykép nem árthat senkinek sem! Mekkora szám lenne, ha ez lenne a plakátokon!
-De nem lesz, amíg én itt vagyok.- mondta Harry miközben vissza adta a gépet.
-Ne adj neki ötleteket.- súgta oda neki „alig” hallhatóan a lány.
-Remek ötletet adtál Harry! Mit szólnál hozzá, ha egy másik lánnyal vennélek fel, és téged pedig egy másik fiúval, majd a kettőt kombinálnánk! Így nem avatkoznék bele a magánéletedbe. Na?
-Felejtse el!- szólt közbe Liana.- Ha mást fog ugyanígy ölelgetni, odamegyek és felpofozom vagy megfojtom! Még mielőtt megkérdezed- fordult Harryhez- téged és nem a lányt!
-Ez még a jobbik eset…
-Már előre sajnálod amit még el sem követtél?
-Mernék én ilyet tenni?
-Ez tényleg kérdéses?
-Ez csak természetes!
-Olyan ünneprontók vagytok, de legalább összeilletek!
-Tudjuk!- hangzott egyszerre a mosolygós válasz.
-Egyébként abban a filmben amit most rendezni fogunk, nagyon is el kell majd viselned, mert ti ketten esküdt ellenségek lesztek… és bizony ő mást fog ölelgetni.
-Ez most komoly?- hüledezett a lány.
-Akkor bemutatkoznék.- fordult a fiú a lányhoz és egymással szembe álltak. Teljesen komoly képpel fogtak kezet.- Harry Potter vagyok avagy az ön legveszélyesebb ellensége! Örülök, hogy megismertem!
-Lara Elizabeth Megan! Részemről is szerencse, de ha szabadna megjegyeznem egyáltalán nem olyan biztos, hogy a legveszélyesebb ellenségem lenne ön! Elképzelhető és valószínű, hogy a legszerencsétlenebb vagy legbénább!
-Engedje meg, hogy vitatkozzam önnel, miszerint a legveszélyesebb vagyok és ezt be is bizonyíthatom!
-Na jó. Ezt tartogassátok a forgatásra! Kell majd a rögtönzés! Lesz egy tangós jelenetetek is, amikor csak kettesben lesztek! Olyan romantikus lesz, hogy kárpótolni tudlak majd titeket.
-Tangó?!
-Igen az.
-Akkor jobb lesz, ha figyelem minden lépésedet és óvakodom tőled, Mr. Legveszélyesebb ellenségem.
-Miért is?- kérdezte Harry a lányhoz fordulva.
-Nem akarom, hogy összetaposd a lábam.
-Ezek szerint nekem is jobb lesz ha vigyázok magamra és óvakodom tőled.
-Miért is?
-Mert a végén kiszúrod a lábam a tűsarkú cipőddel!
-Minden egyes sértést és mindent tartogatni! Még a végén szöveg könyvet kell majd írnom! Pattanjatok be! A hátsó ülésen találtok hajszárítót és törölközőt. Ruhaszárító az ülések alatt.- Liana kinyitotta az ajtót és beszállt.
-Jaj!
-Mi van?- kérdezte a lány.
-Ott hagytam a belépőkártyám! Egy perc és jövök!- ezzel vissza is futott. Dudleynak se kellett több. Fogta magát és bement a házba. Követte Harryt, így amikor az lefutott mellette a lépcsőn, már a belépőkártyájával és egy szál virággal, teljesen gyanútlanul ment volna el mellette, ha unokatestvére nem vágja jó erősen gyomorszájon étszer, de úgy hogy ő a falnak csapódott és megszólalni sem tudott, nemhogy megmozdulni. Dudley pedig kiment az udvarra, mintha mi sem történt volna. Nagy nehezen Harry is kapott levegőt, és két kezével fogta ott ahol fájt most neki, vagyis a hasát. Valahogyan kiért a lakásból. Hőn szeretett unokatestvére természetesen ugyanott volt a falnál. Liana nem értette, hogy mi baja van a fiúnak. Kiszállt a kocsiból és a segítségére sietett.
-Jól vagy?
-…..!- Harry csak tátogni tudott, mert hangja még mindig nem volt. De a lány értetlen arcát látva, bólogatott.
-Akkor meg gyerünk! Egésznap szórakozni fogsz ezzel?
-Remélem nem…- hörögte mikor újra lett hangja és normálisan kezdett kapni levegőt.
-Mi volt ez az előbb?
-Hátbatámadás…illetve hasba támadás.
-Jaj nem… ez az én hibám!
-Nem te vagy ő… vagy te vagy ő… ő meg te? Vagy most mi van?
-Gyere segítek! A kocsiban elmagyarázom, hogy miért tehette ezt! De most már elég! Találkozni fogok vele… nem jó, mert nem tudok ellene védekezni… de majd te ma este elmondod neki! Aha… ez lesz a legjobb!- vidult fel, miközben a fiú egyik karját áttette a vállán és a nyakán.
-Meg vagy te őrülve?! Nem megyek be a medve barlangjába!!! Önként pedig főleg nem!
-Akkor majd én kényszerítelek rá…
-Ezzel most komolyan megnyugtattál!
-Tudom, én már csak ilyen rendes vagyok!- kacsintott.- Egyébként mi bajod van ezzel az ötlettel?
-Egy: helyből utáljuk egymást, kettő: vegyük a múltkori ugyanilyen ötletedet, hogy segítsünk szegény emberen, kinek kellett segíteni?
-Neked.
-Kit vertek meg?
-Téged..
-És ki lett utána részeg?
-Te… khkh… de itt most nincs rá semmi esély! Egyébként pedig honnan tudhattam volna, hogy az nyamvadt medence tele van pezsgővel, és hogy te nem bírod az italt?! Zárjuk le most egy időre ezt a témát, rendben?
-Nem csak egy időre hanem sokáig.
-Rendben, akkor sokáig!
-Na azért.- közben odaértek a kocsihoz.
-Mellesleg a tegnapi akcióitok nagyon tetszett.- szólalt meg Clarissa.
-Milyen akcióink?!
-Hát a kutyás meg a reklámos!
-Nekem kevésbé! Szerintem engem kergetett Little Whinging összes kutyája.- szólalt meg Harry.
-Nem, mert azok közül négy biztosan engem.
-A fene se gondolná, hogy ennyi kutya van a környéken.
-Mert nincs is! Azért szöktek meg a sintértől, hogy engem elkaphassanak.- válaszolta Harry.
-Hát… ez eléggé ciki…
-Csak mindennek nekimentem, de nem baj.
-Nem fontos. Mellesleg nem is tudtam, hogy kék a szemed.
-Mert nem is kék, hanem zöld.
-Akkor el kell mennem szemészetre. Én színvak lettem.
-Nem lettél színvak!- tiltakozott Liana.
-De hát…
-Úgy áll a fáma, hogy amikor A FILM- hez kellett valamilyen kontaktlencse, ugyebár elkezdték nézni, hogy melyik jó neki… melyikben nem lát…
-Én kapásból megmondtam nekik, hogy melyikben nem látok mikor feltették, de azért ki kellett próbálnom vagy tizet. Azt viszont sikeresen megjegyeztem, hogy a sminkasztaltól a fal 12 és fél lépésnyire van és onnan a lámpa 3 tenyérnyire van a falon balra. Jobbra pedig négy tenyérnyire az ablak.
-Ezt meg honnan tudod?- kérdezte őszinte elismeréssel Clarissa Melissa.
-Az első három alkalom után kiszámolta.- mondta Liana.- A lényeg az, hogy megtalálták ami neki jó volt, de hiába mondtam nekik, hogy ő nem kékszemű hanem zöldszemű, nem érdekelte őket, mert azt mondták, hogy zöld nincs. Akkor rákérdeztem a normál színtelenre, arra pedig azt mondták:
-„Kisasszony, ne legyen má’ ilyen ódivatúúú. Mostan ez itten a divat!” Épp csak a „he”- t nem tette hozzá!
-Jó volt Harry! Bemelegítésnek mindenképpen!- örvendezett a nő.
-Te ott voltál! Hallottad és nem szóltál!
-Lehet, hogy olyan vak vagyok mint a vakegér, de hallani azért még hallok mindent! Mellesleg én egész idő alatt szóltam, de ők azt mondták, hogy jobban tudják melyik az amelyik jó az én szememnek. Volt amelyiknél még úgyis jobban láttam, hogy nem volt rajtam semmi, még szemüveg sem.
-Na jó gyerekek… legközelebb én is ott leszek! A saját alkalmazottjaim szúrják el, holott megmondtam nekik, hogy hallgassanak rátok! Ezért még kapni fognak! De legalábbis megszabadulok tőlük! Úgyis nyugdíjasok, meg aztán felvettem egy csinos sminkelő lányt, aki tényleg ért a szakmához. És van esze is! Eléggé szemrevaló ha érted mire célzok…
-Megnyugtatlak, hogy érti mire célzol! De ha elfelejtetted volna, Harry foglalt és van már egy jegyese! Ha érted mire célzok…
-Természetesen értem, de vannak akik nem sokáig maradnak együtt…
-Mindig is tudtam, hogy nagyon szeretsz! De ne reménykedj! Egy jó darabig még együtt leszünk!- válaszolta Liana.
-Kár, de majd szólj, ha sikerült leráznod ezt a kis kullancsot.
-Kettőnk közül nem én vagyok az, aki még mindig hülye kis kamerákat rakosgat a két leszerződött színészére az ő tudtukon kívül. Elgondolkoztató, hogy vajon ki is a kullancs?
-Elgondolkoztató, hogy milyen szenvtelen vagy! Ki kéne rúgnom.
-Elgondolkoztató, hogy mit keresek én itt köztetek a tűzvonalban!- szólt bele a témába Harry.
-Te kérlek azt keresed itt, hogy Liana beszáll a kocsiba, most!- a lány beszállt és becsukta az ajtót.- Te pedig itt fogsz futni mellettünk és tartod a tempót, ha gyorsítok akkor is!
-De miért pont én?
-Mert neked kell edzettnek tűnnöd a következő filmben! És ezt minden nap elfogjuk játszani, oda és vissza!
-Uh… nem lennék a helyedben!- nézett ki az ablakon Liana.
-Kezdjük is!
-Még levegőt se kapok rendesen, nem hogy futni tudjak!
-Pedig muszáj lesz! Egyébként, ha a tudtodon kívül asztmás lennél, csak szólj és adok rá gyógyszert, mert én is az vagyok!
-Igazán köszönöm!
-Akkor készülj fel! Ja… és elfelejtettem mondani, hogy mivel ráérünk, nem a Stúdióba megyünk először, csak megteszünk néhány kört a környéken, aztán megyünk oda! És ez mindig így lesz!
-Utálok futni…
-Kezdjük!- beindította a motort és elkezdett elindulni, de nem ám lassan, hogy kocogni lehessen, hanem tök gyorsan! Harry legfeljebb mögötte futhatott volna.
-Ezt nem gondolhatja komolyan…
-Gyerünk!- hallatszott a kocsiból.
-Miért mindig én?!- tette fel a kérdést, majd a kocsi után eredt.Negyedóra múlva visszaértek a másik irányból. A fiú nekidőlt egy lámpaoszlopnak. A feje tiszta vörös volt.
-Gyerünk! Hé, ne állj le! Még csak az első körön vagy túl!- állt le a kocsi is, és beszélt Clarissa letekert ablaknál. Liana is letekerte.
-Nyugi, még csak a fél várost futottad körbe! Igazán nem nagydolog!- a lány a fiúval értett egyet, éppen ezért nem is a fiú számára incselkedő, hanem inkább Clarissa számára incselkedő és gúnyolódó hangon mondta, miközben elvette tőle a fölsőjét, mert melege volt. Így csak a pólója volt rajta.
-Te csak fogd be, mert te is edzeni fogsz! Nem tűröm el, hogy a színészeim feleseljenek velem! Gyerünk! Megy a második kör! Most gyorsabban!
-Nekem... ... … ez is... ... … éppen eléggé... ... … gyors volt... ... …
-Nem érdekel! Ennyit nevetve ki kéne bírnod! Felkészülni, gyerünk!- és a kocsi még gyorsabban elindult. Harry összeszedte az összes energiáját és elindult futni. Csak futott és futott, míg körbe nem ért újra. Már nem csak nekidőlt, hanem le is guggolt hozzá.
-10 perc! Nem volt olyan szörnyű mint az előző.
-15… perc………….
-Azt akarta mondani, hogy az előző 15 perc volt! Szerintem már eléggé kikészült! És csurom vizes! Bár szerintem nem az esőtől… de mindegy… szerencsétlenre teljesen rátapad a pólója is! Meg fog fázni!
-Nem fog megfázni, de lehet. Rendben! Kezdésnek tényleg nem volt rossz! Jó hatással volt rád a tegnapi.
-Nem………….
-Szerinte nem!
-Ennyit még én is értek abból amit mond! Vagy éppen csak akarna mondani, de alig kap levegőt.
-Biztos ami biztos.
-Rendben, már csak a Stúdióig kell kibírnod, de nem kocogva!
-CSAK… …. mi...?!...
-Ne hogy tolmácsolj! Mit akartál mondani?
-Hogy legközelebb te fogsz futni!- szólt bele Liana.- Egyébként azt mondta, hogy :CSAK mi?! Szerintem neki bőven elég volt a futásból…
-Szerinted! De szerintem pedig nem! Különben is! Egészségesen kell élni, és ebbe beletartozik a futás is! Hajrá! Pár nap és meg se fog kottyanni!
-Már ha túl éli…
-Tessék?
-Ne nézz így rám! Mg se szólaltam!- mosolygott a lány a nőre, majd rákacsintott Harryre, aki összeszedte minden megmaradt akaraterejét és elkezdett futni, de előtte visszamosolygott a lányra.
-Ez az! Így kell hozzá állni!
-Na mi van?! Lemaradtatok?- szólt hátra, mikor a kocsi meg se moccant.
-Nem indul be a motor! Szegénykém eléggé ősi motorral megy! Azt hiszem szerelőt kell hívni!- szólt ki a kocsiból Clarissa.
-Márpedig a show nem állhat le! Folytatódnia kell!- mondta Liana, miközben kinyitotta az ajtót.
-Mit csinálsz?! Hogy akarsz eljutni oda?
-Futva! Nem először muszáj…
-Tudtam, hogy mindig elakartok késni! Tudjátok ki hiszi el, hogy meleg volt a buszon!
-Legalább egészséges reggelünk volt! Gyere, mert mire odaérünk, Harry már ős régen ránk fog várni! És jogos lesz tőle, hogy neki mért kell ennyit futnia, ha te még a Stúdióig se bírod ki!
-Na jó… még szerencse, hogy farmert vettem fel és hozzá sportcipőt…- kiszállt a kocsijából egy táskával a kezében.
-Ez meg minek?
-Nem gondolhattad, hogy itt fogom hagyni!
-De igen! Pontosan! Bár nekem mindegy! Majd ott találkozunk, mert ez le fog lassítani.- és Liana is elkezdett futni. Majd nem sokkal utána Clarissa is. Kb. háromnegyed nyolckor indult el Harry, ők pedig utána 1- 2 perccel és Harry mégis 8 előtt ott volt, de Liana csak 8:15-re ért oda, míg Clarissa Melissa csak 8:30-ra. Mire a lányok odaértek, Harry már meg is fürdött és vizes haja volt ugyan, de már felvette az egyik ruhát amit a kellékes adott neki. A csinos sminkes lány volt a kellékes is, és tényleg eléggé csinos volt. De tagadhatatlan, hogy ő kiszúrta magának Harryt. Mikor Harry elkészült, ott várta őket lent, a szökőkútnál.
-Azt hittem meg se érkezel!
-De... megérkeztem...
-Soffie segít neked is találni valami olyan ruhát ami kevésbé nedves és jól áll.
-Tényleg… ez a sportos szerelés jól áll neked!- állapította meg elismerően Liana, de eltátotta száját, amikor meglátta Soffiet. A lány felvehette volna vele a versenyt. Igazán helyes, csinos és kedves volt. Arról, hogy mennyire segítőkész, már nem is beszélek. Az ízlése pedig egyszerűen varázslatos. Liana egy elegáns farmerben és fölsőben ült le Harry mellé.
-Neked is jól áll ez a farmer fajta.
-Igen, azt tudtam, hogy a trapézos farmer a divat, de eddig nekem még nem volt!- aztán befutott Clarissa is. A két fiatal szívatás ként, úgy csinált, mintha egymásra dőlve aludnának, de ő is résen volt és lefényképezte őket.
-Hé… mi van?- kérdezte ásítva a lány, mert időközben tényleg sikerült elaludnia ugyanúgy mint Harrynek, aki nem ébredt még fel.
-Sokkal több futás lesz! Bár a kocsimat még ma megcsinálják és este már azzal megyünk haza.
-Harry! Még többet akar téged futtatni!
-Most szórakozik?
-Nem, tényleg elaludt.- Liana megrázta Harry vállát, mire az úgy riadt fel, mintha rémálma lett volna.
-Mi- mi van?
-Semmi! Nyugi! Csak fel kellett ébreszteni téged!
-Csak a szerepemet gyakoroltam estére!
-Aha. Úgy elmondod, hogy nagyjából mit fogunk csinálni?
-Persze, de ma még nem filmezünk csak gyakorlunk, mert ma a tangót fogjátok tanulni.
-Előre örülök!
-Én tényleg örülök! A tangó nagyon kedvelt tánc és iszonyatosan nehéz! Ez nagyszerű lesz!
-Direkt kevertettem nektek egy hozzáillő zenét is, amiről kapni fogtok egy másolatot! És a végén, abba a pózba fogtok kerülni mibe reggel.
-Na ennek nem örülök!
-Ő csak az alapokat fogja megtanítani nektek, mert ti majd ha akarjátok, kidekorálhatjátok a táncot.
-Rendben!- és felmentek, ahol kezdetét vette a tánctanítás. Azt egy szintén jóképű pasi tartotta, méghozzá Eric. Megtanította nekik koradélutánra, de úgy, hogy közben agyontaposta Harry és Liana lábát. Ők speciel csak egyszer táncoltak együtt, de akkor nem léptek rá a másikra, ami azt bizonyítja, hogy nem is ők voltak a hibások. Amikor Eric bejelentette, hogy kész, megtanulták, Liana és Harry odaálltak a két oldalára és megköszönték, majd így hárman le lettek fotózva, de nem csak így. Úgy is, hogy Harry és Liana két oldalról direkt erősen rátaposnak a lábára. Egy eléggé vicces kép keletkezett. Kivételesen három körül hazamehettek volna, de Clarissa inkább megfuttatta Harryt, mondván: hogy elállt az eső! Így Harry nem abba amibe jött, mert az még mindig vizes és sáros volt, elkezdett futni, hazafelé. Clarissának ez nem volt elég. Azt akarta hogy legalább annyit fusson mint reggel, csak most az ellenkező irányba, ha nem többet. És Harry ismét futott és futott. Dudley pedig kiült a kerti padra és onnan figyelte a jelenetet. Anyja leszidta amiért sáros cipővel ment be a lakásba, de még a szava is elakadt, mert azt hitte, hogy Harry azóta csak fut. Már a harmadik kört is lefutotta, mikor megállt a kocsi és ő inkább arra ült rá, mikor azt mondták neki, hogy tolja meg. Ugyanis hátrament és elkezdte megtolni, de mintha azon egy nehezítő bűbáj lett volna… (mellékesen nem is tévedt). Aztán mikor sikerült végre egy méterrel arrébb tolnia, fogta magát és ráült a kocsi hátsórészére. Clarissa pedig kiszállt, Lianával együtt, ezután pedig bezárta a kocsit.
-Mintha nem ezt mondtam volna.
-Bocsi, de nem akartam megszakadni. Feltétlenül. De ha gondolod tovább próbálkozhatok, de úgy e megy arrébb.
-Nem is véletlenül nem ment arrébb. Te s gondoltad komolyan, hogy egyszerű dolgod lesz!
-Utálom mikor ezt csinálod!
-Tudom. És azt is tudom, hogy ez egy utálatos nap a számodra, de gondolj bele, hogy a többi még rosszabb lesz.
-Ezzel most nagyon megnyugtattál!
-Gondoltam! Ha hibátlanul sikerül megcsinálnotok egy táncot, békén is hagylak titeket.
-Úgy érted, miután Harry kipurcant a fáradtságtól, eljárjuk a tangót, aztán békén hagyod a hulláját?
-Így is lehet fogalmazni.
-De előtte, én elmegyek fürdeni.
-Én pedig lemosom ezt a több kiló vakolatot!
-Megyek veled, mert úgyis nálatok fogjátok! Te is ide gyere! Ha jól tudom két fürdőszobátok van ugye?
-Igen. Nyugodtan jöhetsz! Nagyi sem haragudna érte, ha itthon lenne…
-De először, leszeded rólam a kamerát!
-Rendben…- bementek, ahol Clarissa leszedte róluk a kamerát és Harry pedig elment a legfölső fürdőszobába fürdeni. Laza 15 perc múlva már ugyanott voltak, lenyugodva.
-Tehát én beteszem a zenét! Készüljetek… öhm… Liana, gyere csak ide egy kicsit!- a lány odament. Suttogva beszélgettek, míg Harry csak kibambult az ablakon keresztül.
-Milyen ruháid vannak?
-Nem valami jók…
-Mi felmegyünk kiválasztani valami ruhát, mert bántja szemem, hogy nadrágban van! Ezt azért mégsem lehet nadrágban csinálni… te addig is nézz tévét mondjuk.
-Rendben.- Harry leült a kanapéra, míg ők felmentek. Semmi kedve nem volt tévét nézni, se olvasni… se semmi ilyesmit csinálni… közben fent a lányok:
-Hát tényleg eléggé kevés szexis ruhád van… főleg azért, mert szinte mindegyik kék…
-Én a kéket szeretem.
-Pirosból vagy vörösből nincs is?
-De… van egy nyári piros ruhám…
-Az nem jó!- legyintett.- Azt már láttam. Viszont ez…
-Ez a hálóingem! Nem fogok hálóingben táncikálni!
-Ez annyira vad meg minden… pontosan alkalmas lenne… vedd csak fel!- elfordult, mire Liana felvette. Amikor felvette, visszafordult és megnézte. A hálóing tökéletesen ráolvadt a lányra, teljesen hozzátapadt a ruha, csak a derekánál egy kicsit feljebb kezdett óvatosan lenge lenni, s mivel maga a ruha hosszú volt, a vége teljesen szétágazott.
-Na ezen segíthetünk.- elővette pálcáját, mire a lány ruháját mintha a térde alatt elvágták volna. A felsőrésze spagetti pántos lett és az egész ruha csillogott.- Kell egy hozzáillő cipő is!- intett egyet, mire a sportcipőből egy olyan cipő lett, mint Liana kék cipője, de ez a piros ruhához hasonlított.- Az az ötletem támadt, hogy felvesszük most a jelenetet. Rajta úgyis csak egy fekete öltöny lesz… amíg téged kisminkellek, hívom a színészeket akik szerepelni fognak a jelenet sorozatban… mindjárt jövök, csak szólok nekik és neki is lent, na meg átalakítom a helyszínt. Le is ment és közölte Harryvel, majd miközben a fiú és fent a lány olvasta a forgatókönyvet, hogy nagyjából miről kéne annak szólnia, ő átalakította a helyszínt.
-Clarissa?
-Mondd!