16b.- A második film
LilyEvans 2005.12.29. 15:31
Igazság szerint én itt ki vagyok? -Hát… Johnatan! -Johnatan?! -Igen és Johnatan Hard az apád. -Nem lehetne valami más? Mármint az én nevem… -Akkor… legyél mondjuk… Sam. -Egyre jobb. Na nem baj… mindenesetre jobb mint az előtte levő… és Liana? -Ő Liza. -Uh… tényleg nagyon utálom a jelek szerint.- csöngettek. -Ezek a többiek lesznek!- kinyitotta az ajtót. Belépett egy középkorú férfi és egy nő, egy velük egy idős helyes srác és egy csinos lány, aki már látott. Harry megismerkedett velük. A lány persze Soffie volt, a fiú Hank, a férfi Kevin és a nő, Julia. Mind a négyen felmentek. Hárman átöltözni és az egyikük pedig csak sminkelni. Clarissa egy pálcapöccintéssel Harryre varázsolta azt az öltönyét és a fekete ingét, ami a Dursley házban volt. Persze Dudley az ablakból leskelődött. Aztán elintézte a különböző fények megoldását is. Ezután pedig a később megérkezett néhány színésszel beszélgetett, majd a kamerással. Mikor mindenki készen volt, Liana is megérkezett. Egyszerűen varázslatos volt. Még a fülbevalója is csodás volt benne. A haja nem csak egy egyszerű kontyba volt feltéve, hanem felvolt tekerve és valami furcsa kontyfélére hasonlíthatott, de nagyon jól nézett ki. Mivel Harry ekkor a konyhában tartózkodott, hogy megcsinálják a haját (felzselézték) meg valamennyire őt is kisminkeljék így, nem látta ezt a megjelenést. Hank viszont igen, és őt elvarázsolta ez a látvány. Még a szája is tátva maradt. Már ment is volna segíteni a lánynak, hogy adja a kezét majd ő levezeti, de ekkor belépett Harry is. Pont a lépcső alatt kezdődik a konyha, így összefutott a lánnyal. Liana a kezét nyújtotta, mire ő megfogta és levezette. Egymásra kacsintottak. Hankben pedig nyílván valóvá vált a tény, hogy ők ketten nem illenek össze. Viszont ő, a szőke hajával és barna szemével, pontosan ugyanolyan mint a lány, tehát összeillenének. -Rendben, mindenki figyeljen! Ismeritek a forgatókönyvet, igaz? -Igen!- hangzott a kórus. -Egy apró változtatás történt! Johnatan Hard fia nem az apja nevét örökölte, hanem Sam lesz a neve! -Johnatan sosem adna ilyen flegma nevet a fiának!- méltatlankodott Kevin, aki el fogja játszani. -Ha ő nem is, én viszont igen! Mindenki készüljön a jelenetre amit megbeszéltünk! Színpadra!- a szereplők beálltak úgy ahogyan kellett. Az utolsónak érkezett szereplők is átöltöztek már, de ők csak tanárok szerepét fogják eljátszani.- Várjatok!- Clarissa odarohant Harryhez és egy üveg pezsgőre mutatva motyogott valamit neki, hogy más ne hallhassa. Igen fontos lehetett, mert a fiún látszott a hatalmas megkönnyebbülés. Aztán mindenki beült egy pózba, a kajával és italokkal megrakodott ünnepi asztalhoz. Az egyik férfi tanár felállt. -Egy kis figyelmet kérnék!- a nyüzsgő beszélgetés elhalkult.- Szeretnék pohárköszöntőt mondani erre a két nemes diákra!- és kezével Lizára és Samre mutatott, akik a lehető legtávolabb ültek egymástól, az asztal a két végén. A szülők persze büszkén kihúzták magukat, hogy ez az én fiam és az én lányom!- Most is mint minden évben, ők teljesítettek a legjobban és megnyerték ezt a versenyt amit rendeztünk. Ez a verseny az összedolgozásról szólt, és ők tökéletesen dolgoztak együtt. Természetesen el is érték céljukat. Mivel rengeteg táncversenyen vettek részt is mint egy pár, úgy gondoltuk, hogy had járjanak el még utoljára egy táncot. Azt a táncot, amivel mindenhol megnyerték a versenyt. Tehát lássunk tőlük egy igazán különlegesen átformált tangót! -Remek! -Lássuk!- hallatszott a tanárok és a két szülő kórusa, de a két gyerek egy gyűlölet teljes pillantást váltott és először Liana súgott oda valamit anyjának. -Anya! Én utálom ezt a srácot! Egyszerűen gusztustalan! -Nem érdekel kislányom! Ne égess le az apja előtt! Ha tovább csinálod ezt a fesztivált, örökké szobafogságon leszel!- erre a lány abbahagyta és ránézett a fiúra, aki az apjának súgott valamit. -Ez a csaj egyszerűen kibírhatatlan! Amikor párban kellett lenni vele, bármikor is, kész kínzás volt! -Legyél úriember és fogadd el! Ne alázz meg az anyja előtt! -Vágj jó képet és erőltess az arcodra mosolyt!- mondta egyszerre a két szülő. Mire Sam felállt, levette az öltöny felső részét és elsétált az asztal másik vége felé. Erre beindították a Greese- t, mert már ez is a tánchoz tartozott. Sam, avagy Harry elegánsan meghajolt és felkérte táncolni. A lány pedig csinált egy pukedlit amivel is elfogadta. Aztán kinyújtotta balkezét, hogy a fiú a táncparkettre vezethesse. Mindkettejük arcán mosoly ült meg, és alig látszott, hogy erőltetett. -Ha bármi olyat csinálsz, ami nem tartozik a táncunkba, én esküszöm, hogy beléd rúgok! -Nyugi! Undorodom, hogyha hozzád kell érnem! Nem , hogy a finálét megcsináljam! -Akkor megegyeztünk!- mikor kiértek és elhelyezkedtek, hogy elkezdjék, a zene már lelassult. Aztán hirtelen elindult a egy másik zene. Itt Clarissa leállította a filmezést. -Valamit elszúrtunk?- kérdezte Liana. -Nem! Tökéletesen utáltátok egymást! Csak attól félek, hogy a táncot fogjátok elszúrni! Ezért ezt különvesszük fel a jelenettől! -Aha. -Tehát helyezkedjetek be!- megtették és ő beindította zenjüket. Az asztalnál ülők csodálkozva nézték, mert nagyon jól csinálták. A zenéjük egyébként egy teljesen új mix volt. Az alap a Lambada volt, de ezt teljesen átformálták. Úgy tűnt, mikor táncolnak, nem tudnak a másikkal törődni, mert boldognak látszottak. A tangóból egy eléggé furcsa tangó lett, de nagyon jól nézett ki. A vége felé a Lambada átment Overprotected be, majd a végén teljesen átment a Titanicba, de itt már lelassult, pedig a leggyorsabb rész volt bevágva, mert a szám végéhez értek. És a tangóból eléggé más sült ki. Egy olyan tánc, ami sokkal inkább romantikusabb és lágy. Arról, hogy ezt kényszerből csinálják, teljesen megfeledkeztek, de egy forgásnál Liana megcsúszott, mert Clarissa a frászt hozta rá mikor hirtelen leállította a zenét és odakiabált nekik, hogy: -Állj!- Harry elkapta mielőtt földet ért volna és talpra állította.- Mi volt ez gyerekek?!- háborgott Clarissa miközben vészesen gyorsan haladt a táncparkett felé. -Ez most költői kérdés volt?- kérdezte suttogva Harry, mire Liana kuncogva felelt. -Nem hiszem… -Akkor viszont válaszolni kellene rá. -De nála sose lehet tudni… -Akkor csak figyeljünk. -Ez reális.- a nő odaért hozzájuk. -Szóval?! -Nézd, Clarissa!- kezdett a magyarázatba Liana.- Egyetlen egyszer csináltuk meg ezen kívül és akkor is csak a hagyományosat. Ráadásul az a pasas széttaposta a lábunkat, te pedig hullára fárasztottad Harryt. Most mégis mit vársz tőlünk?!- fakadt ki. -Azt várom, hogy csináljátok meg rendesen! -Szerintem nagyon szép volt!- szólt közbe Julia, még mindig a könnyeit törölgetve. Kevin pedig csak mosolygott és gratulált nekik: -Elismerésem! Nagyon ügyesek voltatok! -És szépek! -Szerintem pedig iszonyatosan bénák!- szólt közbe az ömlengésbe Hank. Minden tekintet rászegeződött. -Úgy gondolod?- kérdezte élesen Clarissa. Neki tetszettek, de néhány dolgot hiányolt. -A vak is látja, hogy Potter két ballábas! -Ez a te véleményed! De ameddig ezt a filmet én rendezem, elvárom a tiszteletet Lianának és Harrynek is! És nem fogom egy beugró színész miatt kirúgni egyiküket sem!- kiabálta Hanknek, aki teljesen meglepődött. Nem tudhatta, hogy ők ketten a főszereplők és rajtuk áll a film. Ráadásul nem beugró, hanem szerződéses színészek, vagyis nem tudja elérni a leváltásukat, ergo fölöslegesen erőlködik és fölösleges volt hazudnia is.- Szerintem Harrynek nincs semmi baj a lábaival, mert nem bénázott semmit sem, ahogyan Liana sem. Csupán annyit akartam nekik mondani,- fordult most a megszeppent pároshoz, - hogy több szenvedélyt és forgást tegyenek bele! Pont ti ne tudnátok, könyörgöm?! -Rendben…- jött a teljesen tartózkodó és megszeppent felelet, a két fiataltól egyszerre. -És az istenért! Ne ti szeppenjetek, meg hanem ő, aki ki akart rúgatni titeket! Vagy legalábbis az egyikőtöket! -Rendben!- most már csak tartózkodóak voltak. -Mellesleg Liana, ne aggódj, mert Harry holnap reggel még többet fog futni, úgyhogy reménykedjen, hogy talpra tud majd állni!- majd visszatért rendezői székébe. Liana közben odasúgott valamit Harrynek, de mosolyogva. -Bocsi! Erre nem számítottam! -Egyébként nem is olyan rossz futni… sőt! Én élveztem!- hangzott a suttogó válasz. -Akkor jó, mert repetázhatsz!- kacsintott. -Most egy másik zenétek lesz, ami lényegében ugyanez, de az Overprotectedből át fog váltani egy másik számra! Tehát a Titanic kimarad! -Nagyszerű!- hangzott a válasz. -Akkor álljatok be.- Clarissa végre újra normálisan beszélt velük. Ők beálltak, de egy nagyon merész pózba.- Rendben, megy!- és elindult a zene. Ők pedig táncoltak és táncoltak. Amikor ment az Overprotected, Liana éppen forgott és forgás közben átváltott a Toxicra. Liana olyan művészi forgásokat mutatott, hogy egyszerűen csodálatos volt. Clarissa tátott szájjal nézte mit művelnek éppen. Volt benne szenvedély, bőven. A Toxic végénél pedig Liana becsúszott a megbeszélt pózba. De most egészen máshogy, mint reggel. Sokkal kihívóbban. Teste félig oldalra dőlt és közben két kezével elegánsan átkarolta Harry nyakát. Azért Harry se volt piskóta. Egészen más pózban volt mint reggel és egészen máshogy tartotta a lányt. De arcuk vészesen közel került egymáshoz, és megcsókolták egymást. Nem csak Sam csókolta meg Lizát, hanem Liza is szemet. Erre mindenkinek tátva maradt a szája. Aztán mintha Lizának beugrott volna valami, „pofonvágta” Samet. -Hogy merted?! Megállapodtunk!- Ezzel fogta magát, kimászott a fiú karjai közül és dühösen elkopogott ki, a teremből. Ezután Clarissa leállította a felvételt. Még Sam szája is tátva maradt. Juliából kitörtek a könnyek és férje, Kevin vigasztalta. -Nagyon szépen csináltátok! Ilyenre még nem volt példa soha!- közben Liana visszament Harry mellé. Egymás mellett állva várták, hogy Clarissa odaérjen. Mikor odaért, a nyakukba borult és örömkönnyekben tört ki.- Egyszerűen varázslatosak vagytok! -Tudjuk!- kacsintottak egymásra. -Nem úgy!- legyintett a rendezőnő. -Tudjuk, hogy nem úgy, de azért mégis csak úgy.- fejtette ki Harry. -Jaj! Látjátok, hogy ment ez jobban is? Tudtam én, hogy nem szabad hagyni azt és megelégedni csupán annyival. -Na azért az a változat se volt rossz. -Csak ez a fajta zenekeverés többet kihozott belőlünk!- mondta a tényeket Liana. -Na jó gyerekek! Mára ennyi elég volt! Holnap találkozunk reggel 8-kor, ugyanitt.- a színészek elköszöntek és leléptek. A sminkessel együtt. Csak Harry és Liana maradtak ott és beszélgettek.- Hm… még van egy kis idő, mert csak 5 lesz. Harry! -Nem megyek ki futni! Izomlázam lesz! -Dehogynem! Én tudom, hogy ki akarsz menni futni! Nyomás!- egy intés és Harry újra a sportfelszerelésben díszelgett. -De már megint esik!- védte a lány. -Akkor futószalagon!- odavarázsolt a Stúdióból egy egész kondi termet. Aztán a lányra intett, mire az is teljes felszerelésben díszelgett. Minden ruhájuk, a nadrág, a póló és a cipő sötétkék volt. Sőt! Liana haja egy sötétkék hajgumival volt összefogva, copfba. -Harry! -Megyek…- odament a futószalaghoz és ráállt. -Liana! -Tessék?- kérdezte csüggedten. -Irány a lépcsőző gép!- a lány odalépett a futógép melletti géphez.- Remek! Mindjárt visszajövök! Addig kezdjétek el!- kiment. -Ennyit az áldott jó szívemről! -Egyet neked is meg kell tanulnod! Én már rég megtettem. -Mit? -Mindig a jók szívnak és sose jön össze nekik semmi. -Te… ez ismerősen hangzik!- közben lassan elkezdte feladatát. Harry pedig elindította az ő gépét, de amit csinált, még sétának is lassú volt. Ekkor visszajött a rendező hölgy.- Ti meg mi a hóhért csináltok?! Ez nem nyugdíjas torna! Gyerünk! Kapkodd a lábad Liana!- a lány begyorsított, de nem sok kedvvel. Háttal állt Harry gépének, de így is megtalálta azt a tekerőt, amivel feltekerte a leggyorsabb fokozatra. Ezután csak egy hatalmas puffanás hallatszott. Megfordult. Nézi a gépet. Hiányérzete támad… aztán eszébe jut, hogy mi hiányzik. -Harry hol van? -Kipurcant…- lihegte Liana. Clarissa a gép mellé lépett. A fiú ott feküdt mellette, de most felült, és ezt kérdezte: -Begyorsítottad? -Igen…, de haladjunk a következőre!- a fiú engedelmesen követte. Egy leginkább csónakra hasonlító tárgyba kellett beleülnie. Ezután a másik súlyos súlyokat tett az evezők két végére. És Harry elkezdett evezni, de alig bírta megmozdítani. Egy idő után csak belejött. -Meg akarsz ölni?! -Ugyan!- legyintett.- Minden színésznek kínoznia kell magát, hogy bukjanak rá! -De én csak 3 filmre vagyok az! -De azokra edzett leszel és kész! Egyébként pedig igazi sztárt fogok belőletek csinálni! -Már ha életben maradunk…- hangzott hátulról. -Én így is túl nagy reflektorfényben vagyok! Szívesen cserélek azzal a Hankkel is ha akarja! -De én nem akarom, hogy egy félnótás töksötét emberke, elrontsa a filmem! Azért is lett belőle pincér, mert nem bír rögtönözni. Egy idő tán, Harry mehetett vissza futni a leggyorsabb fokozatra. Liana pedig mehetett szobabiciklizni, a legnehezebben. Már vagy félórája edzhettek az új gépükön, mikor ja váltottak. Liana mehetett felüléseket csinálni, Harryt pedig agyonnyomta A súlyzó. Hogy ez hogyan is történt? Elhelyezkedett a pózba, hogy majd megtudja emelni. Clarissa simán felemelte súlyzót és a kezébe adta. Helyből megmondom, hogy nem egy, egy vagy két kilós súlyzó volt, hanem egy bazi nagy, nehéz fém súlyzó. Tehát már a vasrúd is nehéz volt. Csak az volt 2 kiló. Plusz a cserélhető súlyok a két végén. Szépen, óvatosan beletette a kezébe. -Kész vagy? Elengedhetem? -Nem! -Akkor engedem!- és elengedte. Ennek következtében a súlyzó lerántotta Harry karját és majdnem megfullasztotta a fiút. Közben Liana már vagy 150 felülést csinálhatott. Harry megpróbálta kinyomni, vagy elérni, hogy ne fulladjon meg. Végül is össze jött neki, mert nagy nehezen kinyomta. Innentől kezdve valamennyire összejött neki, mert könnyebben ki tudta nyomni. Csak rá kellett jönnie a titkára. Mire befejezték az edzést, ( kb. fél óráig csinálhatták ezt is és Liana vagy 500 felülést megcsinálhatott) teljesen kifulladtak. Harry ottmaradt a „kínpadon”, míg Liana leült egy székre. Egyik lába ki volt nyújtva és lelógott a földre, míg a másik be volt hajlítva és a széken volt. Összefogott hajából már kikandikált egy- két tincs, de ezeket füle mögé tűrte, de míg a széken ült, egy kulaccsal babrált. -Most pedig egy olyan táncot tanulhattok meg, ami igen népszerű és szép. -Meghaltam és ez a pokol…- merengett Harry a semmibe. -Tévedsz,- vitatkozott a lány ugyanúgy merengve.- mert ez a poklok pokla. -Ez a tánc az angol keringő.- a fiatalok menten felkapták a fejüket. Ennek örültek, hisz ez alapdolog. -Miért nem ezzel kezdted?! -Végre valami értelmes.- a két fiatal harcra… bocsánat! Táncra készen pattant fel. -Na? Akkor most megmutatod?- érdeklődött Liana. -Persze!- és Clarissa megtanította nekik. Ez mondhatjuk azt is, hogy egy viszonylag egyszerű tánc. Ha az ember szívvel csinálja és nem kényszerből. Clarissa csak nézte őket.- Nem tudnátok összerakni egy táncot? Annyi lépést tudtok! Olyan jól jönne, ha lenne egy saját táncotok! -Megpróbálhatjuk. -Én átmegyek Dursleyékhez amíg ti gyakoroltok. -Rendben.- kiment. Harry és Liana még mindig sportruhában voltak, de zokniban hozzá. -Te... én le tudok menni spárgába…- és elkezdtek összerakni egy táncot. Kerestek egy viszonylag normális zenét. -Legyen az Overprotected! Könyi!!!!!!!! -Miért kell nekünk mindent arra csinálni? -Mert én szeretem! Ez a kedvenc számom és átlehet faragni kellemesen gyorsra is és lassúra is! Egyszóval mindenre jó! -Rendben, legyen ahogy akarod! -Imádlak! -Tudom. -Akkor csináljuk meg. Ülj le a keverőpulthoz! -Ha én ehhez a géphez hozzáérek, nem lesz hosszú életű. Darabokra fog esni. -Annyira csak nem lehetsz béna. -Köszi ezt a nagy bizalmat! -Szivi! -Melyik szám az? -Ez…- Harry bekapcsolta, miközben Liana a háta mögött állt, de nem méterekre azért, hanem közel. Esetlegesen hangot s adott rá, hogy hallják. -Tényleg ez a kedvenced? -Aha… tudom, hogy ez az én hibám, de akkor is! -Na jó… tehát ez az alap. Egy kicsit felturbózva… -Jézusom! Ez neked kicsi?! -Nem lehet nagyon lassú. -Már megint nem szorult beléd egy cseppnyi romantika sem! -Hát… ezúttal nem áll szándékában, úgy tűnik. Majd legközelebb. -Mindenesetre kár. Akkor majd legközelebb… ne szórakozz már! Legyél már egy kicsit romantikusabb!- Harry ránézett. -Már a halálomon vagyok, olyan hullafáradt vagyok, fáj a szemem ha nyitva kell tartani, ezért természetesen ezt a fárasztó képernyőt kell néznem, ezenkívül nem érzem se a lábamat se a karomat. Ha ezek után te még elvárod tőlem, hát én megteszem, de megfogod bánni. -Na jó… akkor majd holnap…- sóhajtotta.- De tényleg. -Ha a reggelt túlélem, akkor megígérem! -Vigyázz! Az ígéret szépszó, ha betartják úgy jó! -Vigyázok. Szóval mi a másik zene amivel keverjük? -Valami lassúbb szám… -Értem, szóval maradjunk a Titanicnál… -Gondolatolvasó vagy!- mosolygott a lány. -Ne emlékeztess rá. -Boci, de ezt muszáj volt! -Akkor a harmadik a Lambada… -Tökéletes vagy! -Javaslom, hogy tegyünk bele néhány számot még… -Rendben, de közben kapcsold be a Lambadát, hogy menjen itt nekem. Én addig megpróbálok valami alkotni. -Mondtam már, hogy nem szeretek táncolni? -Á…Eddig még nem… mondtam már, hogy utálom a magas helyeket? -Á…Nekem biztosan nem. -Akkor jó, mert a mostaniban úgyis te fogsz hegyet mászni. -Hogy mi?! -Aha. Vagy nem olvastad a forgatókönyvet? -De igen, csak mindig elaludtam egy résznél. -Akkor ugord át és haladj tovább. -Nem hagyhatom ki az elejét! -Néha nem árt! Higgy nekem! Egyébként a második oldaltól szívatjuk meg egymást egyfolytában… én azt a részt ajánlom. -Rendicsek, majd elolvasom. -Tegyük bele a God is a girl- t is! -Rendben, de csak azért, mert megtaláltam. -Akkor egy gyorsabb számot is! -Szerintem egy lassabb kellene, megint. Amit betehetnénk a végére. Where ever you will go? -Nekem jó! De az elejére tegyünk be egy sejtelmeset is! Hallottam valami Chamber of Secrets zenéről. Az jó lenne. - Várj… meg is van! Figyeld meg, a végén még ezt is rám kenik!- Dudleynak mennie kellett, pedig továbbnézte volna őket. Eltervezte, hogy hogyan fogja unokatestvérét kicsinálni. A házukban gyorsan átöltözött és lement a konyhába, ahol anyja már nagyon várta és ideges volt. Azért, mert Mr. Dursley nem akarta útjára engedni Clarissa Melissát. Hiszen a hölgyemény eléggé befolyásos, és ha látják, hogy egy ilyen hölgyet ismer, természetesen neki fogják adni a munkát. Közben megérkeztek a vendégek. A bácsi nagyon meglepődött, mikor a férfi elhozta nejét és lányát. Dudleynak leesett az álla. A lány nem volt csont sovány, de nem is volt kövér. Inkább ducinak lehetett volna mondani, de így is tetszett neki a lány. Szőke volt és szeme kék. A magassága közepes. A szülők beszélgettek, míg a két gyerek csak a másikat fürkészte. Aztán elmentek a konyhába, hogy vacsorázzanak. Ez nagy szám volt, mert onnan pont beláttak a másik házba, hogy ott mi zajlik, és mivel Lianáék nappalija olyan volt, hogy ott hiányzott a fal, mert helyette betetettek üveget, majd egy hosszú vörös függönyt, amit ha valaki megvilágított, ez esetben csak felkapcsolta a villanyt, tökéletesen látszott, hogy mit csinálnak. Liana és Harry nem álltak be egy kezdőpózba, hanem két oldalról jöttek be. Úgy döntöttek, hogy keringővel indítják, áttérnek tangóra, és valamit betesznek a végére. Mind a két család, plusz Clarissa is őket nézte, ugyanis jelen pillanatban még a függöny sem volt behúzva. És elkezdték csinálni… - Bocsássanak meg kérem,- kezdte Clarissa.- de néhány perc múlva visszajövök, ha még nem zavarok.- gyorsan átment a másik házba, hogy nézze és cenzúrázza amit csinálnak. Így a Dursley házból most már őt is ott látták. - Egy kicsit több szenvedélyt gyerekek! Nem a halálra készültök! - Ezt meg honnan tudod? - -Tudom és kész! Harry ne szórakozz velem! - Azt hiszem fáradt lehetsz, mert én meg se nyikkantam. - Akkor Liana! - Mert én szerinted megszólaltam? - Ne csináljátok ezt! Nincs most kedvem ilyenekhez. - Mert, hogy nekünk kedvünk volt futni… - …lépcsőzni… - …evezni… - …biciklizni… -…súlyt emelni… - …és felüléseket csinálni?!- közben újjal mutogattak a nőre. Az meg imádkozva bocsánatot kért és megígérte, hogy holnap többet szívhatnak majd. - Most pedig elindítom előröl és ti újra megcsináljátok! - Eddig nem ment zene, mert nem akartuk zavarni a szomszédokat. - Gyertek egy kicsit a konyhába…- ott egy intés és újra táncruhában voltak, de ezúttal Liana haja úgy volt összefogva, hogy lófarokba, de nagyon fel lett téve, mondjuk nem a feje tetejére, de közel állt hozzá. Visszamentek és akik meglátták őket, azoknak még a lélegzetük is elakadt. - Tehát a táncos jelenetetek, ez még valahol az elején lesz… igen mert a versenyt ezzel fogjátok megnyerni. A hátteret majd kicseréljük, de próbáljuk el a tán előtti részt, úgyis csak ti ketten szerepeltek benne. Én veszem fel. Úgy indítunk, hogy Liana ott toporogsz és vársz rá, de már nagyon ideges legyél, mert elkésett és mindjárt ti következtek… Harry te pedig csak flegmán gyere be és kész. - Kezdjük!- és elkezdte felvenni, ahogyan Liana ott toporog és szörnyen ideges, annyira várja hogy partnere megérkezzen. És ekkor besétál a képbe Harry. A haját persze fel kellett zselézni megint. - Elkéstél! - Ne húzd fel magad… csak nyugi! - De felhúzom magam, mert utállak! Mindig is utáltalak, de nekem ez már sok! Nem elég, hogy mindig kénytelen vagyok veled pármunkát folytatni, de te ráadásul még szemét módon el is késel! Milyen érzés lett volna szerinted nekem, hogyha én egyedül kényszerültem volna ki a táncparkettre és be kellett volna jelentenem, hogy bocs, de a partnerem még nem jött meg! Ha vársz egy kicsit egyszer biztos megérkezik! Bár ki tudja… lehet, hogy elment Afrikába! De talán még az idén visszajön!!!- fakad ki és meg akarta pofozni, de a fiú elkapta a kezét. Nyoma sem volt az előbbi jó hangulatának. Szeme csak a szikrákat szórta. - Nekem sem ez volt az álmom, hogy veled kelljen mindig együtt dolgoznom! Vedd tudomásul, hogy egyszerűen gyűlöllek és irtózom attól, hogy akár hozzád érjek, de muszáj! És ajánlom, hogy vágj hozzá te is jó képet, mert én meg akarom kapni az ösztöndíjat és ahhoz te is kellesz! - Ugyan miért te kapnád meg?! Én fogom megkapni és te nem kapsz semmit! És én sokkal kibírhatóbb vagyok mint te! Nem én lökdösök mindenkit a suliban és nem én gengszterkeddem egyfolytában! Talán drogbáró is vagy?! - Még mindig jobb, mintha eljátszanám a jó kisfiút és rendszeresen benyalnám magam a tanároknál mindennel!- Liana erre megrúgta egy eléggé kellemetlen helyen, de persze nem igazából, mert csak színészi rúgás volt. Harry pedig tökéletesen eljátszotta. A földön fetrengett mintha valójában megtette volna. - Ha! Ki a jó kislány?! Nem szokásom benyalni a tanároknál! Mondd, most őszintén! Néztél már tükörbe?! - Megpróbáltam, de te elálltad az egészet!- most a fetrengőbe „rúgott” egyet. - Itt meg mi történik?! Miért fetreng ez a szerencsétlen?- jött be egyik tanáruk. - Nekiment a falnak! Én mondtam neki, hogy ott van, de ő nem… hogy ő mindig kiszúrja a falakat és még behunyt szemmel sem megy nekik!- panaszolta ártatlanképpel.- És most nézze meg! Borzalmas volt! Ahogyan nekiment és kiterült utána! - Jól van! Semmi baj! Nyugodj meg! A következő szám ti lesztek! - Rendben!- amíg a tanár ki nem ment, gyászos képet vágott, aztán újra kemény és harcias lett.- Látod? Én csak a tényeket mondtam el neki, de így is hitt nekem! - Meglehet, de nekem is fog, ezt elfelejtetted!- közben feltápászkodott és a lány szemébe nézett. - Ugyan már! Mindenki tudja milyen arrogáns, beképzelt és öntelt vagy! Azt fogja hinni, hogy…- ekkor egy hangot hallottak, miszerint ők jönnek. Vagyis félbekellett szakítaniuk mindent. Egy kis időre nem számított semmi sem. Hogy mennyire utálják egymást. És a táncparkett két szélére mentek. A zenéjük pedig elindult, s a mixer táncukat adták elő. Ennél mosolyogtak és élvezték. Még Clarissa sem panaszkodhat, mert volt ebben minden. Szenvedélytől kezdve, forgás, sőt! Erem állítani, hogy élvezet is volt bőven. Erre a kis időre nem számított, hogy ki mennyire nem tud táncolni vagy éppen csak nem akar. A zenét pedig jó hangosra feltekerték nekik. Ennyit csak kibírnak a szomszédok címszó alatt! ;) A két család akik nézték őket, teljesen eltátották szájukat, mikor Liana bemutatta a legjobb forgását, s utána lecsúszott a szokásos végpózba. De ez jobban sikerült mint valaha. Most igazán romantikus volt a helyzet. Clarissa leállította a kamerát egy kicsit és ezt mondta: - Jól van, és most lement a vörös függöny, hatalmas tapsvihar. A függöny mögött nincs senki rajtatok kívül. Folytatódik.- és bekapcsolta. Látszott ahogyan a lány levegőt vesz, majd látszott a fiú szemében valamilyen tűz. A lány felvonta a szemöldökét, mire Harry gúnyosan elmosolyodott és elengedte. - Au!- Liana nagy koppanással a földön kötött ki és Harry pedig otthagyta, egy mondattal. - Én mondtam, hogy undorodom tőled!- nézett vissza. - Gyűlöllek! Egy undorító csótány vagy amit el kellene taposni Sam Hard!- kiáltotta utána, de a fiú eleresztette a füle mellett a megjegyzést. - Én is szeretlek!- hallatszott a távolból. Valószínűleg egy tanár miatt mondhatta - Ezt még nagyon- nagyon meg fogod bánni! Erre megesküszöm! Itt görbüljek meg, ha nem égetlek le az egész iskola előtt!- és itt leállt a filmezés. - Nagyszerűek voltatok! Ez lesz a film eleje!- örvendezett Clarissa. - Egyébként Tonny,- szólt a tanárt játszó színésznek.- te hogy- hogy itt vagy? Azt hittem rég elmentél! - Én mentem volna, de elaludtam!- közben Harry visszajött a színre és felsegítette a lányt. Mindannyian nevettek ezen a válaszon. Clarissa közölte velük, hogy békén hagyja őket mára és Tonnyval együtt elköszönt majd kiment, hogy átmehessen Dursleyékhez. Erre Liana bejelentette, hogy: - Pezsgőt kellene bontani! - Legfeljebb almalét! - Tényleg! Te mit ittál? Mármint amikor az asztalnál ültünk… - Szerinted? - Buborékos almalét? - Talált süllyedt. Na jó én felmegyek átöltözni és megfürdeni! - Ne fel! Oda én akartam menni! - Rendben! Akkor megyek ide! Legalább kevesebbet kell mozogni.- 5- 10 perc alatt végeztek és már lent is voltak. Na nem díszes ruhákban. Clarissa jutalomból mind a kettőjüknek odakészített egy melegítőt, ami nagyon is tiszta volt és jól állt mind a kettőjüknek. Liana elővadászott egy zacskó pattogatott kukoricát és beleöntötte egy tálba. A nappaliban szórakoztak, édes kettesben, de néha elengedhetetlen volt egy csók. Teljes joggal kérdezhetnétek, hogy mi, vagy inkább ki szakította mindezt félbe. Természetesen Ang volt az. - Helloka!- jött be nyakig sárosan, de ekkor semmi válasz nem érkezett. Csendben bement a nappaliba, ahol csak azt látta, hogy Liana és Harry úgy szórakoznak mint a 4 éves óvodások. Ott csúszkáltak a csúszós parketten zokniban, miközben az Overprotected ment. Egy ilyen csúszás alkalmával, Liana elhibázott valamit és lement spárgába. Harry odalépett és felsegítette. - Lehetséges lenne, hogy ezt elszúrtam? - Több mint valószínű. - Hoppá. - És még egyesek azt mondják, hogy én nem vagyok értelmes? - Nem is tudom miért mondják… ismered ezt a forgást?- a lány keresztezte a kezét, mire Harry is és így fogták meg a másik két kezét. Aztán elkezdtek forogni, mindig csak egy irányba, de nagyon gyorsan, aminek következtében szépen el is szédültek, de ha megszakítják a forgást, kitudja hol landoltak volna. Ang csak nézte őket az ajtóból. Már nagyon nagy sebességgel forogtak, mikor nem bírták tovább fogni a másik kezét és elengedték. Mind a ketten a padlón kötöttek ki, de dőltek a nevetéstől. - Nini! Ange! - Jé, Liana! Egyeseknek mekkora a humorérzékük! Jól van gyerekek! Én helyettesítem a nagymamát! Sipirc az ágyba! Azt hiszem, hogy holnap korán kell kelnetek! - Ünneprontó tudsz lenni! - Harry, téged pedig jó néhány levél vár a baglyoddal együtt, fent! És egy egészen más bagoly is… olyan hivatalos levél lehet.- Harry furcsállta ezért felment, magára hagyva a két lányt, akik nagyon jól elszórakoztak egymással. Dobálták a pattogatott kukoricát egymásra és fogócskáztak. Mikor felért, rögtön a bagolyhoz sétált. Tudta, hogy milyen levelet hozhatott neki. Elvette a csőréből és leült az ágyra olvasni. Felkapcsolta a falilámpát és annak fényénél olvasta.
Kedves Potter úr!
Úgy gondoljuk, hogy már ön is tudja mi történhetett a két nappal ezelőtti éjjelen, mikor is Mr. Lucius Malfoy- t valaki meggyilkolta. Tudatában vagyunk minden apró információnak, így természetesen annak is, hogy Mr. Malfoy halálfaló volt. Ebbe az ügyben ön is gyanúba keveredett. Ugyanakkor tudomásunkra jutott, hogy Ön főbenjáró átkokat is végrehajtott eme napon, ami nagyon súlyos következményeket vonhat maga után. A július 31- i fegyelmi tárgyalásán, melyen ítélet születik abban az ügyben is, hogy Ön felelős- e Mr. Malfoy haláláért vagy nem. A tárgyalás pontban 10:00- kor kezdődik. Pontos megjelenésére feltétlenül számítunk. Amennyiben pedig nem jelenik meg e tárgyaláson, az még súlyosabb következményeket vonhat maga után. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából pedig azonnali hatállyal eltanácsolták! Minden jót kívánunk!
Szívélyes üdvözlettel:
Mafalda Hopkirk Mágiaügyi Minisztérium Varázshasználati Főosztály
Tehát végleg így fejeződött be a tanulása. Dumbledore nem védi meg többet. Nem mehet vissza a Roxfortba sem, soha! Nem láthatja viszont Ront és Hermionét! Illetve mégis. Ha eljönnek, hogy őt, Harryt sajnálják és vigasztalják. Ennél pedig nincs is rosszabb! Érezni ahogyan az embert sajnálják! Ez lehetetlen! Biztos van más megoldás… vagy már nincs és régen nem is volt. Lehet, hogy Dumbledore számított erre a látogatásra, de akkor miért nem vigyázott rá sok- sok varázsló?! Miért hagyták már megint varázsolni?! Ez annyira igazságtalanság! Amikor nem kellene kihallgatják és a nyomában koslatnak, de amikor szüksége lenne rájuk, sehol senki! Most már oly mindegy. Össz- vissz azért imádkozhat, hogy ne törjék el a pálcáját tekintve a jelenlegi körülményekre, és hogy ne zárják be Azkabanba. Ott aztán ölbe tett kézzel várhatná, hogy vajon Voldemort mikor akarja végre megölni. De miért nem érti meg senki, hogy már elkezdődött a végső harc és ebből összetartás nélkül senki sem kerülhet ki győztesen?! Ha majd Voldemort a szemük láttára fogja őt, Harryt halálra kínozni és legvégül megölni azzal a halálos átokkal, ami sok- sok évvel ezelőtt édesanyja áldozata miatt nem ölte meg, de most meg fogja, mert nem lesz senki aki feláldozná magát érte, de akkor majd talán felnyílik a szemük! De akkor már késő lesz arra, hogy összefogjanak, mert akkor már beteljesült a jóslat és egyikük már meg halt a másik keze által… de mi van ha neki mégis sikerül legyőznie? Eljött az a pont, hogy ezt mind leírta a naplójába, aminek tulajdonképpen eddig csak 6 oldalára írt. És ezt amit az előbb elgondolt, mind leírta, majd folytatta. Tehát… de mi van akkor, ha neki mégis sikerül legyőznie Voldemort Nagyurat? Vajon akkor is gyilkosnak kiáltják- e majd ki? Ha legyőzni a Sötét Nagyurat… akkor is gyilkos lenne? Hiszen eddig az volt a baj, hogy a halálfalók randalíroztak. Ártatlan muglikat, boszorkányokat és varázslókat kínoztak meg, kergették őket az őrületbe, illetve öltek meg… és most, rajta volt a sor. Őt kínozták, ő szenvedett úgy, hogy majdnem beleőrült… valamivel csak védekeznie kellett… ezt mindenki elismerheti, hogy más bűbájjal vagy átokkal nem lehetett volna semmi esélye! Hiszen még annyi ideje sem lett volna, hogy elmeneküljön vagy segítséget kérjen! Ha a Mágiaügyi Minisztérium felfogná végre a helyzet súlyosságát és nem engedné, hogy ilyen fölösleges dolgokból kiindulva, mint az önvédelem, fölösleges tárgyalásokat tartson a Mágiaügyi Miniszter, Cornelius Caramel, még lenne idejük mindenre! Időt nyerhetnének és védekezhetnének Voldemort ellen! Persze lehet, hogy már késő, mert olyan lényeket állított maga mellé... az emberek pedig még nem sejtenek semmit! Szólni kéne a mugliknak is és szövetkezniük kéne, de nem… nem teszik meg… ahhoz túl büszkék… ha majd ártatlan emberek ezrei fognak meghalni, majd talán akkor… talán! Ő maga hiába tenné meg! Még a végén diliházba dugnák, hogy menjen már! Boszorkányok tündérek, varázslók és egyéb badarságok nincsenek! Túl sok tévét nézett és mesét olvasott! Sőt! Amiért megpróbálta volna elmondani, még biztos, hogy szakítottak volna időt a megrovására is! És amelyik mugli elhinné neki, azt egy felejtésátokkal kezelnék és máris ott tartanának ahol most… pedig a mugliknak is MEG KELL TUDNIUK! Ez már nem egy egyszerű játék mint aminek gondolják! De ha tavaly egy egyszerű riportot elhittek… elhitték amit mondott… jó lehet, hogy sokan elküldték a Szent Mungóba, mégis sokan elhitték neki… de most… á, most erre semmi esély. Csak azt hinnék, hogy még több embert akar a halálba kergetni, és akkor a Szent Mungóba zárnák be egy elmeosztályra, azzal a címszóval, hogy megártott neki az alkohol! Biztos, hogy azt sem mondanák, hogy megártott neki a Cruciatus átok, mert valami nyomatéka lenne onnantól kezdve a szavának… de nem ülhetnek itt ölbe tett kézzel! Ez olyan abszurd! Itt van ennyi ember és egy se hiszi el, hogy még van esély a menekülésre! Ki tudja, hogy hány olyan mugli, boszorkány vagy varázsló tűnt már el, akik elmentek valahova, mint Bertha Jorkins és nem jöttek vissza soha többé. Indokot mindig egyszerű találni, hogy miért, de a legszörnyűbb mégis legnyilvánvalóbb ott van az orruk előtt! Csak ki kéne nyitni a szemüket. Lehet, hogy azt se vennék észre ha ő eltűnne… ha mondjuk elrabolnák vagy megölnék… vajon akkor hány ember siratná meg Lianán, Angen és a barátain kívül? Valószínű, hogy egy sem. Miért is siratnák? Mit számít ő? Hiszen csak addig fontos valaki, míg pletykákat terjesztenek róla. Az igazság persze fájna nekik! Ha tudnák, hogy mindannyiszor mikor valamilyen „hőstettet” elkövetett, mindig volt valamilyen segítsége… vagy valaki segített neki… De persze, ha ők is elvesztették volna már azokat akik valaha fontosak voltak számukra, biztos, hogy ők is bosszút esküdtek volna! És igen, ő, Harry már esküdött bosszút! De valaki szavait inkább mégis megszívleli és lemond a bosszúról. Nem fog se önként se dalolva Voldemort és Bellatrix Lestrange karjai közé szaladni vagy felkutatni őket! A bosszú sosem kifizetődő! - beragasztotta a két képet, amit Siriustól kapott, a naplójába.- De ha találkozik Voldemorttal, úgy se állja meg, hogy bosszút ne álljon!!! Ép ésszel fog gondolkodni és azt sem fogja megvárni, hogy eltörjék a pálcáját, mert akkor csak a biztos halál vár rá… mondjuk Voldemort valószínűleg párbajt akar végső harcként, tehát úgymond tisztességes lenne és adna egy pálcát neki is, de az nem ugyanaz! Különben is! Voldemort erősebb lenne, mert az ő pálcája olyan mint Harryé, de ő, Harry alig tudná használni egy idegen, valószínűleg halálfaló pálcáját, mert mi van akkor ha az nem engedelmeskedne? És vajon mit szólna mind ehhez ami lehetséges, hogy megtörténik… Liana? Vajon…- háromszor áthúzva- Biztosan kitartana mellette, de ő ezt nem akarná! Nem akarná végignézni a lány halálát! Liana nem arra született, hogy varázslók ellen harcoljon, ahogy ő mondaná, egy értelmetlen harcban, ami csak azért zajlik, hogy kié legyen a hatalom. De nem. Ez már nem a hatalomért, hanem az emberiségért folyik…és ha ezt senki sem képes fel fogni, akkor mit ért mind az amit nem sokan, de megpróbáltak évek alatt megakadályozni? Semmit. Az égvilágon SEMMIT!! Vajon direkt lesz a tárgyalás pont az Ő születésnapján?! Még mindig a fülében csengenek Voldemort szavai: „Vegyem úgy, hogy nincs kedved tovább párbajozni? Szeretnéd, ha gyorsan befejezném? Ahogy akarod, Harry… Gyere elő… gyorsan túl leszel rajta… talán nem is fog fájni… habár nem tudom, még sosem haltam meg…” Nem is az fájna neki, hanem a hülyeség amit folytatnak! Na és itt van a feledhetetlen jóslat is: Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött… azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt… A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik… Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli…” Na igen… az Egyetlen akinek sohasem hiszne…- de innentől csak krikszkrakszok olvashatóak, semmi több, mert valami megzavarta Harryt, amiért ő a pálcájához kapott, de elkésett. Egy kábító átok eltalálta. Aztán egy újabb pukkanás hallatszott, olyan mint ami az imént megzavarta és Harrynek hűlt helye maradt. Csak a naplója és az összes holmija, amit Clarissa csak azért hozott ide, mert úgy gondolta, hogy szüksége lehet rá, hiszen a Dursley család kitette őt a mai estére. És talán ez lett a veszte. Hogy akiken az élete múlott per pillanat és akik az egész életét megkeserítették, most távol voltak tőle. Pontosabban, legfeljebb csak 20 méterre. De ilyen helyzetben, ha egy méterre lettek volna, akkor is messze lettek volna.
|