Albus Dumbledore egyik el�dj�nek - Hugrabug Helga fi�nak - napl�j�t olvasta, amely Godwin Potter �nk�pz�s�vel foglalkozott. � �s Daniel m�r v�geztek n�h�ny oldallal, �s a fi� imm�ron el�rte azt a szintet, hogy k�pes volt kis t�rgyakat �tv�ltoztatni m�s apr� dolgokra, amikor csak akarta, de a nehezebb feladatokkal m�g mindig nem boldogult. �gy t�nt, hogy csup�n akkor tud nagy �s vesz�lyes dolgokat �tv�ltoztatni, amikor f�l, d�h�s vagy mindkett� egyszerre. Az �tv�ltoztat�stant illet�en Daniel nagyon szorgalmas tanul� volt, de az igazgat� �gy hallotta, hogy messze nem ilyen szorgalmas az olyan t�rgyakban, mint a b�jitaltan, m�giat�rt�net vagy gy�gyn�v�nytan. Dumbledore teljesen meg�rtette �t. Mint gyerek, � maga is sz�mtalan m�giat�rt�net �r�t aludt �t - csoda, hogy egy�ltal�n eml�kezett valamire is a koboldokr�l. Az egyhetes sz�net ut�n az �reg m�gus ismerve a vesz�lyt, amit a z�ldf�l� K�pzel�k okozhatnak, elhat�rozta, hogy kem�nyebben fogja edzeni Danielt mint azel�tt. Min�l szakk�pzettebb a fi�, ann�l jobb.

Erre az est�re az igazgat� az 'apr� �llatok t�rgyakk� val� �t- �s visszav�ltoztat�sa' t�m�t tervezte be. �pp elkezdett jegyzeteket k�sz�teni az �r�ra, amikor az ajt� kiv�g�dott, �s egy nagyon d�h�s Perselus Piton rontott be a szob�ba.

- Albus! Ebb�l el�g! - ki�ltotta. - K�vetelem, hogy r�gd ki a gondnokot, de azonnal!

- Perselus... - n�zett r� szemreh�ny�an az igazgat�. - K�rlek, foglalj helyet, azt�n mondd el, mi t�rt�nt.

- K�sz�n�m, Albus, de nem vagyok olyan hangulatban, hogy le�ljek! - a B�jitalok Mestere d�h�sen Dumbledore asztal�ra csapott. - R�gd ki Bert Bradleyt!

- De mi�rt? - Albus meglepettnek t�nt.

- Mert... mert nem tudok �lni azzal a tudattal, hogy � is itt van! Torkig vagyok vele!

- Perselus! - sz�lt az igazgat� dorg�l� hangon. - Azt k�veteled t�lem, hogy r�gjam ki az �j gondnokunkat, aki nemcsak hogy remek�l dolgozik, hanem ki�rdemelte a tanul�k rokonszenv�t is – amit Frics nem mondhatott el mag�r�l. Ami engem illet, �n is megkedveltem Bert Bradleyt, ez�rt meg kell, hogy k�rjelek, indokold meg, mi�rt kellene kir�gnom… �s aj�nlom, hogy j� indokaid legyenek, Perselus! Sz�val, mi�rt is r�gjam ki?

- Mert... t�l fiatal gondnoknak. T�l fiatal �s t�l... modern gondolkod�s�. �gy �rtem... bar�tkozik a di�kokkal, �s �n ezt nevets�gesnek tartom. A di�kok nem f�lnek t�le, mint annak idej�n Fricst�l, hanem a haverjuknak tekintik, �s nem t�r�dnek vele, ha �sszekoszolj�k a folyos�kat, mert tudj�k, hogy Bradley nem b�nteti meg �ket �rte. Ez a lazas�g nem tesz j�t a gyerekek erk�lcsi fejl�d�s�nek.

- Szerintem pedig nagyszer�, hogy az �j gondnokunk ilyen csod�latosan b�nik a gyerekekkel - v�laszolt az igazgat�. - Mindig is nyugtalan�t�nak tal�ltam, hogy Argus mennyire gy�l�li a gyerekeket.

- J�l van, akkor... - Piton l�that�an �jabb indokon t�prengett. - Mr. Bradley t�l kicsi �s gyenge ahhoz, hogy ell�ssa gondnoki teend�it. El kellene t�vol�tani az iskol�b�l, a saj�t �rdek�ben.

- A saj�t �rdek�ben? - visszhangozta az igazgat� k�tkedve. – Kedves Perselus, sosem gondoltam volna, hogy valaha is agg�dni fogsz egy mugli gondnok miatt. Ez egy�ltal�n nem vall r�d.

- Igazad van, Albus! � egy egyszer� mugli! Ez a m�sik ok, hogy megszabaduljunk t�le. A Roxfort nem a muglik otthona! Arr�l nem is besz�lve, hogy mennyit nyaggatott, hogy tan�tsam b�jitaltanra...

- ... �n meg azt hallottam, hogy cser�be � mugli k�mi�t tan�t neked - juttatta esz�be Albus. - Nem ingyen oktat�st k�rt, megfizeti a tand�jat. �s amennyire �n tudom, eg�sz j� b�jitaltanb�l.

- Igen, j�, ez�rt is lett olyan bek�pzelt. Mindig is nagyon �ntelt volt. Szeptemberben p�ld�ul egyszer csak bej�tt a tantermembe, �s k�z�lte a di�kokkal, hogy hib�ztam. Megal�zott a saj�t di�kjaim el�tt! Hogy mer�szel egy gondnok ilyesmit csin�lni? Hogy meri megk�rd�jelezni a szaktud�somat?!?

- Nem vonta k�ts�gbe a szaktud�sodat - mondta Albus nyugodtan. – V�gt�re is igaza volt! T�nyleg hib�zt�l, nemde?

- �gy, sz�val elmes�lte neked - morogta Piton. - Nemcsak bek�pzelt, hanem �rulkod� is. Remek!

- Nem t�le tudom, de igaza volt, nemde? - ism�telte meg a k�rd�s�t az igazgat�.

- Igen, igaz, de...

- Semmi de! Ha igaza volt, akkor joggal jav�tott ki t�ged, Perselus.

- De... a h�rnevem! Mi lesz a professzori h�rnevemmel? �s a var�zsl�i, �s f�rfi�i h�rnevemmel? Az a gondnok r�vett, hogy felvegyem az �reg Mrs. Longbottom ruh�j�t, hogy nevets�gess� tegyem magam! Az �js�gok transzvesztit�nak titul�ltak! Torkig vagyok Bert Bradleyvel! Elegem van bel�le, hogy mindenre r� tud besz�lni! Elegem van mindenb�l! Egyszer�en m�r nem b�rom elviselni magam k�r�l!!
Dumbledore karossz�k�ben h�trad�lve, �that� pillant�st vetett a m�sik var�zsl�ra. – Ez mind nem indokolja, hogy kir�gjam Mr. Bradleyt. �n becs�letesnek, szorgalmasnak, �s egy�ltal�n nem �nteltnek ismerem. Nem gy�zt�l meg, Perselus. J� indokot mondj�l. Egy igaz�n j�t. Mi�rt akarod, hogy kir�gjam?

Piton arca eltorzult az undort�l �s a megvet�st�l, de �gy t�nt, hogy ez ink�bb saj�t maga ellen ir�nyul, mintha valami�rt undorodna mag�t�l… Dumbledore m�r sokszor l�tta d�h�snek �s idegesnek, de ilyenek m�g soha. A B�jitalok Mestere l�that�an viaskodott saj�t mag�val, hogy elmondjon-e valamit, vagy sem...

- Mert... azt hiszem... szerelmes vagyok... bel� - mondta v�g�l, nagyon halkan. Albus m�g sosem hallotta Pitont suttogni: Perselus mindig el�g magabiztos volt ahhoz, hogy hangosan besz�ljen, de ez a kijelent�s olyasvalami volt, aminek hangos kimond�s�hoz nem �rzett el�g �nbizalmat.

- Tess�k, Perselus? - pislogott Dumbledore. - Hogy mit... mit mondt�l?

- J�l hallottad, Albus! - t�rt ki Piton inger�lten. - Ne is akard, hogy megism�teljem, mert nem fogom... nem tudom...

- Mert f�lsz - b�lintott az igazgat�. Piton fekete szeme Dumbledore k�k szem�be m�lyedt, �s Albus megd�bbenten l�tta a belenyugv�st a m�sik szem�ben. Egy olyan ember, mint Perselus Piton, aki senkinek sem adta meg mag�t - m�g Voldemortnak sem - most hagyja, hogy legy�zze a tudat, hogy szerelmes… egy f�rfiba.

Piton s�hajtva helyet foglalt egy sz�ken, szemben az igazgat�val, �s tenyer�be temette arc�t, hogy ne kelljen Dumbledore szem�be n�znie

- Lefek�dtem vele - suttogta.

- T�nyleg, Perselus? - k�rdezte Dumbledore d�bbenten.

- Igen... legal�bbis azt hiszem, hogy igen. - Piton feln�zett, arca l�ngolt. Soha, senki nem l�tta m�g ilyen v�r�snek, mintha szok�sos s�padts�ga soha nem is l�tezett volna.

- Azt hiszed? Nem vagy benne biztos?

- Nem... de nagyon �gy n�z ki, hogy megt�rt�nt. Tegnap �jjel egy kicsit... becs�ptem, �s elh�vtam Bradleyt a Szellemsz�ll�sra...- ism�t elrejtette arc�t, �s hitetlenkedve megr�zta a fej�t. - Sajn�lom, Albus, de �gy t�nik, hogy m�r nem vagyok ura a gondolataimnak... biztosan meg�r�ltem, �n... a fen�be is, lefek�dtem egy f�rfival!!

- Ugyan, ugyan Perselus... - pr�b�lta nyugtatgatni Dumbledore egy j�indulat� mosollyal. - Azt mondtad, hogy be volt�l cs�pve, �gyhogy tal�n nem is t�rt�nt meg... nem is eml�kszel r�, hogy mi t�rt�nt, igaz?

- �gy van - mordult fel Piton. - De majdnem biztos vagyok benne, hogy megt�rt�nt, mert... Miel�tt elment�nk volna a Szellemsz�ll�shoz, felkaptam egy �veget az asztalomr�l… volt mellette egy m�sik, ugyanolyan �veg is, �s olyan r�szeg lehettem, hogy a rosszat vettem el... Pezsg�t akartam, de helyette az Inclinatio Animi-t vittem el! Tudod, hogy az mire val�, ugye?

- Vonzalmat kelt, ha j�l eml�kszem a latin �r�imra... sz�val, mindketten ittatok bel�le?

- Igen. Tudod, hogyha egy ember iszik bel�le, akkor beleesik az els� �l�l�nybe, akit megl�t, de... de ha k�t ember iszik egyszerre, �s egym�st l�tj�k meg el�sz�r, akkor... �r�lt v�gy t�mad benn�k egym�s ir�nt, �s... �s ez t�rt�nhetett vel�nk is, de �n csak arra eml�kszem, hogy ittunk, azut�n... nem tudom... az a helyzet, hogy ha az Inclinatio Animi b�jital alkohollal keveredik - �s a gyomromban ez biztosan megt�rt�nt - akkor lehets�ges, hogy aki megitta, elfelejt bizonyos dolgokat... ez�rt nem eml�kszem r�, hogy mi t�rt�nt ott, de... de amikor fel�bredtem a baldachinos �gyon a Szellemsz�ll�son, akkor �szrevettem, hogy meztelen vagyok, Albus! Az nem lehet, hogy semmi sem t�rt�nt ott! A ruh�im szerte-sz�t hevertek a padl�n, mintha let�ptem volna �ket magamr�l, �s... m�g sose sz�gyelltem magam annyira… - n�zett Dumbledore szem�be, �s megd�bbenve l�tta, hogy az igazgat� sejtelmesen mosolyog. – Ugyan m�r - mi - olyan - vicces - Albus? - sziszegte. – �pp most mondtam el neked �letem legsz�rny�bb titk�t, �s te csak mosolyogsz?!? H�t nem �rted, Albus? Ez id�ig egyetlen embert szerettem - Lily Evanst! �s most be kell ismernem, hogy buzi vagyok!

- �, ez egy�ltal�n nem olyan rettenetes, �n magam is r�vid kapcsolatba ker�ltem egy kecsk�vel... - Albus szeme csintalanul megvillant. – Manaps�g m�r nem olyan nagy sz�m az, ha valaki meleg... modern id�ket �l�nk, Perselus... �s k�l�nben is... az a t�ny, hogy egy b�jital hat�s�ra fek�dt�l le Mr. Bradleyvel, m�g nem jelenti azt, hogy homoszexu�lis vagy.

- Tudom... de biztosan az vagyok, mert... ami�ta csak Bradley a Roxfortba ker�lt olyan furcsa rokonszenvet �reztem ir�nta... - Piton idegesen v�gigsz�ntott ujjaival a haj�n. - Azonnal vonz�dtam hozz�... el�sz�r azt gondoltam, csak tisztelem, mert �rt a k�mi�hoz �s szereti a b�jitaltant, azt�n... lassan r��bredtem, hogy ez t�bb ann�l... mikor berontott a gyeng�lked�re a p�kt�mad�s ut�n, �n... �gy �reztem, hogy el�nt valamilyen melegs�g... boldog voltam, hogy odaj�tt, �s agg�dott �rtem... azt�n egy nappal kar�csony el�tt… egyszer csak megmostam a hajamat... �s az�ta m�g k�tszer megmostam!

- Igen, �szrevettem - b�lintott Dumbledore pajkosan csillog� szemekkel. - �s meg is lep�dtem... mint val�sz�n�leg mindenki a Roxfortban.

- Ak�rhogy is - d�rm�gte Piton. - Megtettem, magam se �rtem mi�rt, de most m�r tudom: azt akartam, hogy Bert kedveljen... a fene essen bel�! Nem tudok �lni azzal a tudattal, hogy itt van, hogy nap, mint nap tal�lkoznom kell vele, �s a szem�be kell n�zem... vagy � megy el, vagy �n.

- Ne l�gy ostoba, Perselus - mondta Albus. - A Roxfort nem tud meglenni se n�lk�led, se a gondnok n�lk�l. Mindkett�t�kre sz�ks�g van. Ha nem akarsz vele tal�lkozni, akkor ker�ld el, ilyen egyszer�.

- Neked egyszer�… �rthet� - morogta fenyeget�en a B�jitalok Mestere. - Te sosem volt�l meleg!

- Ez igaz, Perselus, de biztos vagyok benne, hogy megtal�lod a megold�st. B�zom benned.

- A probl�ma csak az, hogy �n magamban nem b�zom t�bb� - s�hajtotta Piton. - Nem �rtem, Albus... Egyszer�en nem �rtem, hogy tudtam beleesni egy f�rfiba, amikor annyira szerettem Lilyt... Tal�n biszexu�lis vagyok?

- Nos, �n azt nem tudhatom! - mosolygott Dumbledore �rtatlanul, b�r a szem�b�l - ha Piton jobban figyelt volna - kiolvashatta volna az �zenet: '�n tudom, �n jobban tudom mint te, Perselus!'

- J�l van, teh�t... nem r�god ki. Akkor olyan t�vol kell tartanom magam t�le, amennyire csak lehet.

- Rendben, tartsd magad t�vol t�le... de mi�rt is, Perselus? - k�rdezte szem�ld�k�t felvonva az igazgat�.

- Mi�rt? Te t�nyleg azt k�rded, hogy mi�rt? - t�rt ki Piton. - Mert nem tudom, nem akarom elfogadni, azt amit ir�nta �rzek! Nem hagyom, hogy a tegnap esti eset megism�tl�dj�n! M�g a gondolatt�l is undorodom, hogy mi… Nem is tudom, hogy ki volt a f�rfit �s ki a... M�g gondolni sem akarok r�! Ker�lni fogom �t, �s mostant�l nyitva tartom a szememet!

- Tedd azt, Perselus. Nem is tudod, mennyire sz�ks�ged van r�, hogy nyitva tartsd a szemed.

- Ezzel meg mit akarsz mondani? - k�rdezte rosszall�an a b�jitaltan tan�r.

- Semmit, Perselus, semmit – mosolygott az id�s var�zsl�, de mosolya ink�bb vigyorra hasonl�tott. Pitonnak olyan �rz�se volt, hogy az igazgat� tud valamit, amit � nem, vagy pedig �lvezi az � nyomor�s�g�t, b�r ut�bbi nem volt jellemz� Albus Dumbledore-ra. Ak�rhogy is volt, Dumbledore nyilv�nval�an m�g nem volt hajland� megosztani a titk�t Perselusszal. Egyel�re.