Daniel vigasztalhatatlan volt, mikor megkapta Liu válaszlevelét. A legjobbakat remélve, remegő kézzel nyitotta ki, de a válasz hidegzuhanyként érte.

Most a kandallóban táncoló lángokat bámulta a Mardekár klubhelyiségében. Szerencsétlenebbnek érezte magát, mint valaha.

- Hé, mi a baj, haver? - huppant le Norbert egy karosszékbe az elkámpicsorodott fiúval szemben.

Dan erőtlenül odanyújtott egy gyűrött lapot a barátjának, és zavartan lesütötte a szemét.

Ez állt benne:

Daniel!

Nem megmondtam, hogy nem tudom elképzelni, hogy veled járjak? Azt hiszem, legalább háromszor említettem már, de úgy tűnik, még mindig nem fogtad fel. Mit tegyek, hogy végre megértsd? Barátok lehetünk, de több nem, sajnálom. Ne bosszankodj, és ne írj vissza olyasmiket, hogy 'te voltál, aki meg akart csókolni a bálon, nem pedig fordítva!’, mert ez nem változtat semmin. Csak kíváncsi voltam, milyen csókolózni valakivel, és te kéznél voltál, ez minden. Nem szeretném, ha tévedésben lennél, hogy mi ketten valaha is együtt járhatunk, mert én nem táplálok irántad romantikus érzelmeket.

Talán adtam volna neked egy esélyt, ha csak egy 'normális szerelmes levelet' küldesz, de azok után, amit írtál, nyilvánvaló lett számomra, hogy szörnyen éretlen vagy, és nem tudnánk mit kezdeni egymással. Törődj bele!

Üdvözlettel:
Liu

U.i.: mellékelve megtalálod a levelet, amit küldtél - nincs kedvem megtartani.

- Miért, mit írtál neki abban a levélben? - kíváncsiskodott Norbert.

- Nos... csak dicsértem őt. A szépségét és kecsességét és... Nem tudom mi volt vele a baja, Norb! Az egész délutánomat versírással töltöttem, még Gildától is kértem segítséget – amit ő egyébként megtagadott, mondván, hogy tanulnia kell… Szóval egyedül kellett megírnom a levelet, és Liunak ezek szerint nem tetszett...

- Mutasd csak, talán rájövök a hibáidra.

- Oké - vont vállat Dan, és egy még gyűröttebb papírlapot húzott elő táskájából. A papíron ez szerepelt:

Óda Hozzád

Imádom gyönyörű szemed,
Kár, hogy én nem tetszem neked.
Miért nem szeretsz, ó, Tündér,
Te, ki minden kinccsel felér?
Kaptam néhány jó tanácsot:
Ne dicsérjem ajkad, s lábod,
Könnyen rosszra gondolhatok,
S tiltott tájra barangolok.
Rajtad, még mit dicsérhetek?
Arcocskádat, amely kerek
Vékony vagy és mégis formás,
Versembe most nem férne más.
Te vagy Napom, üstökösöm,
Mely álmomban visszaköszön,
Te vagy életem, végzetem,
Miért ne randiznál velem?

Daniel Potter

Norbert felnézett a levélből, és jóízűen felkacagott.

- Hol a csudában hallottad, hogy nem szabad egy lány lábait és ajkát dicsérni?

- Nos, Gilda mondta, mielőtt elment... Azt mondta, hogyha ilyeneket írok Liu lábairól, akkor azt fogja hinni... izé... hogy a kettő közé akarok bejutni... - Dan elvörösödött. - És még azt is mondta, hogy ha az ajkáról beszélek, akkor Liu azt fogja gondolni, hogy én... öö, nem is tudom. Azt mondta, hogy a lányok mást is csinálnak a szájukkal a csókolózáson kívül, de én csak az evésre tudok gondolni a csókon kívül, és mégse szedhettem rímbe, hogy milyen szépen eszik Liu, nem?

- Ó, Daniel... tényleg sokat kell még tanulnod, barátom - vigyorgott az ifjú Malfoy. - Nem olvasod esetleg a Playboszit?

- Öö, nem. Az micsoda?

- Huh, ez nehéz lesz. Oké, akkor... Egyszer azt mondtad, hogy a szüleidnek van egy példányuk a Káma Szutrából.

- Igen, de az a hálószobában volt, és szerintem elégett - vont vállat Daniel.

- Kár, mert sokat tanulhattál volna belőle.

- Soha! Egyszer belenéztem, de azonnal be is csuktam. Fogalmad sincs, miféle képed vannak benne!

- Természetesen tudom, milyen képek vannak benne - válaszolt Norbert. - Tudod mit? Beosonhatnánk a zárolt részlegbe, és kereshetnénk valamit… biztosra veszem, hogy nem csak sötét varázslatos könyveket tartanak ott.

- Hogy fogunk észrevétlenül bejutni a zárolt részlegbe? - vonta fel szemöldökét Daniel.

- A Tekergők Térképével, te tökfej, és ezzel - barátja elővett egy áttetsző, ezüstös valamit a ládájából.

- Ez egy láthatatlanná tévő köpeny! – kapott levegőért Dan.

- Igen, karácsonyra kaptam apámtól. Még jó, hogy itt hagytam az iskolában a szünet idejére, különben ez is elégett volna. El akartam mesélni neked, hogy kaptam egy köpenyt, de először túl izgatott voltam, hogy a vakációt nálatok tölthetem, úgyhogy elfelejtettem megemlíteni. Később meg nem akartam erről beszélni, mert túl szomorú voltál anyukád vetélése után...

- Tökjó, hogy van egy ilyen köpenyed! - mondta csodálkozva az ifjú Potter a vízszerű, szürke anyagot nézegetve. - Apa mesélte, milyen kalandokat élt át a köpenyében... Tudod mit? Ebben még Roxmortsba is leszökhetünk! Anya nem is venne észre a Mézesfalásban!

- Nem rossz ötlet... - mondta Norbert tűnődve. - De először irány a zárolt részleg.

- Oké... de vigyáznunk kell a sikoltozó könyvekkel. Állítólag szörnyen veszélyesek!