Harry, Ginny �s Daniel leveg� ut�n kapott.

- Nem, ez nem lehet igaz! – ki�ltotta Harry. – Te nem... nem lehetsz... Voldemort!

- �, dehogyis nem. Az vagyok, hidd el. M�g a kedves holl�mat is Iv�nak h�vj�k, amely tiszaf�t jelent. Ha j�l sejtem, rossz eml�keid vannak a tiszaf�val kapcsolatban, nem igaz, Harry? – mondta Norbert egy diadalmas vigyorral az arc�n. A fej�t magasan tartotta, mintha �v� lenne az eg�sz vil�g. T�bb� nem is eml�keztetett a kor�bbi seg�t�k�sz, szimpatikus kisfi�ra. A tart�sa b�szke volt, �s hihetetlen�l Voldemort-szer�… A ’gyerek’ l�tt�n borzong�s futott v�gig Harry h�t�n, �s a S�t�t Nagy�rral kapcsolatos rossz eml�kei egyszerre a felsz�nre t�rtek.

- �jj�sz�lettem – jelentette ki a fi� m�lt�s�gteljesen. – Te okoztad a hal�lomat, Potter, de visszat�rtem. �s most meg foglak �lni. T�ged, meg a dr�gal�tos kis feles�gedet, aki legal�bb annyira hib�s az elpuszt�t�somban, mint te, vagy m�g jobban. – Norbert Ginnyre pillantott, aki reszketett. – Megfizettek minden�rt. Mind a ketten.

Harry megpr�b�lta el�rni Ginny kez�t, hogy b�tor�t�lag megszor�thassa, de a bilincsei miatt csak az ujja hegy�t tudta hozz��rinteni Ginny�hez. A kez�k�n viselt gy�r�k veszedelmesen villogtak. Harry nyelt egyet. – Tudtad – sz�lt Norberthez. – Tudt�l a gy�r�kr�l, nem igaz?

- Term�szetesen tudtam – vonta meg a v�ll�t a fi�. – Daniel eml�tette meg nekem… De v�g�l is m�r kor�bban is l�ttam �ket, m�g miel�tt Dan mes�lt volna r�luk… �, Harry, fogalmad sincs r�la, min mentem kereszt�l a pokolban! Piszok forr� egy hely! Mindennapjaimat egy k�nk�ves t�ban aszal�dva t�lt�ttem, onnan figyeltelek �s �tkoztalak el milli�szor �s milli�szor. �, igen, Potter. A halottak l�tnak titeket a m�svil�gr�l… l�tj�k a cselekedeteiteket, de nem tudnak k�zbel�pni. �n is l�ttam, amikor megvetted azokat az �kk�ves gy�r�ket… �s mindent l�ttam, amit csin�lt�l. – Voldemort m�r-m�r szinte gy�ny�r-teli k�r�rvend�ssel ejtette ki ezeket a szavakat, �s sz�rke szeme k�jesen vizslatta Harry arc�nak minden kis r�ndul�s�t. – V�g�l megtal�ltam a m�dj�t, hogy visszat�rjek, �s elhat�roztam, hogy bossz�t �llok rajtatok.

- Hogyan? – k�rdezte Harry. – T�bb sz�z �rtatlan v�re sz�rad a lelkeden… nem lett volna szabad �jj�sz�letned!

- A k�rd�sedre k�s�bb v�laszolok, Potter. – R�ntotta meg a v�ll�t a fi�. – Miel�tt meghalsz, mindent megtudsz. H�vhatsz kegyetlennek, de m�g �n is hiszek abban, hogy az �ldozatnak joga van megtudni az igazs�got, miel�tt meghal. Sz�val engedd meg, hogy elmes�ljem, hogyan is sz�v�gettem gonosz kis tervemet mind a mai napig…

- Mintha �rdekelne, Voldemort! – vetette oda Harry.

- �, �rdekelni fog, abban biztos lehetsz – v�laszolt Norbert egy undok vigyorral. – Kimondottan �lvezetes �s izgalmas t�rt�net… a naivit�s �s ravaszs�g harc�nak t�rt�nete. Kezdj�k is tal�n szeptember elsej�vel, amikor elk�ldtem Luciust Dumbledore-hoz. A kast�ly fel� menet Luciusnak az a kellemes feladat jutott, hogy �tkozza meg a cs�nakokat, hogy azok els�llyedjenek, amikor Aberforth �tviszi az els�s�ket a tavon. Lucius ezut�n beadott Dumbledore-nak egy idi�ta kis mes�t arr�l, hogy agg�dik az � �rtatlan pici fi��rt – �rtem. Ek�zben a cs�nakok s�llyedni kezdtek. Albusnak sietnie kellett, hogy megmentse a di�kokat, �s Lucius egyed�l maradt az igazgat� irod�j�ban. Egyed�l a Teszlek S�veggel, melyet megb�v�lt, hogy a Mardek�rba tegye a fiadat.

- Micsoda? – h�pogott Daniel. – Csak nem azt akarod mondani, hogy az �tkozott ap�d nyavaly�s b�b�ja miatt ker�ltem abba a h�zba?

- Dehogynem, pontosan azt akarom mondani, Dan – v�laszolt Norbert. – Minden bizonnyal a Griffend�lbe ker�lt�l volna a sz�nalmas kis unokatestv�reidhez, ha Lucius nem seg�tett volna be egy kicsit… De nekem a Mardek�rban volt r�d sz�ks�gem. Azt akartam, hogy k�zel l�gy hozz�m, hogy �ltalad k�zel ker�lhessek a Potter csal�dhoz. Meg kell mondjam, igencsak k�nny� dolgom volt veled – gyenge az akarater�d, Dannie. Bizonytalan volt�l, �gyhogy �gy tudtalak hajl�tani, ahogy csak akartalak. Azt akartam, hogy �sszevessz a bar�taiddal, �s erre felhaszn�ltam az unikornis-kaland adta lehet�s�geket.

Dan homlokr�ncolva meredt egykori bar�tj�ra. – Sz�val ez�rt akartad, hogy bek�pj�k Kevin�ket Pitonnak. Tudtad, hogy Piton egy csom� pontot elvesz majd a Griffend�lt�l! Te volt�l az, aki bek�pted �ket Pitonnak, �s te mondtad nekik, hogy �n csak seg�teni akartam! �s amikor nem hallgattak r�d, te sz�nd�kosan ellenem ford�tottad �ket! Egyre csak azt hajtogattad, hogy ne bocs�ssak meg nekik, mert nem �rdemlik meg… �s �n azt hittem, hogy puszta j�indulatb�l mondod! – ord�totta Daniel. – Azt hittem, hogy a bar�tom vagy!

- Na igen, t�nyleg �gy festettem, mint egy igazi bar�t, mi? – nevetett Norbert. – Megj�tszottam a t�k�letes bar�tot, �s hidd el nekem, hogy undorodtam magamt�l, amikor vigasztaltalak, amikor minden ostoba kis gondodat t�relmesen meghallgattam, amikor egy sz� n�lk�l t�rtem, hogy �lland�an a b�nas�god miatt riny�lsz nekem! H�t elegem lett bel�led. Miut�n elint�ztem, hogy any�d elvet�ljen �s felgy�jtottam a h�zatokat, elhat�roztam, hogy…

- MICSODA? – ki�ltott Harry �s Ginny egyszerre, nem hagyv�n, hogy Norbert befejezze a mondand�j�t.

- ����, nem is sejtett�tek, ugye? – Norbert odal�pett a n�h�z �s egyenesen a szem�be n�zett. – Tudod, kedvesem, Piton professzor remek �tletet adott nekem az els� b�jitaltan �r�nkon… Egy olyan b�jitalr�l besz�lt, amit a boszork�nyok a nem k�v�nt terhess�geik megszak�t�s�ra haszn�ltak. Amikor Dan elmes�lte, hogy a hetedik gyerekedet v�rod, �gy d�nt�ttem, hogy meg�l�m. Csak hogy szenvedj. – Ginny megremegett a fi� hangj�b�l �rad� hidegs�g hallat�n. Egyszer�en nem tudta elhinni, hogy ez a… ez a sz�rnyeteg okozta a kisbab�ja hal�l�t.

- Sz�val megm�rgezt�l? – suttogta.

- Igen, megm�rgeztelek. – B�lintott vid�man Norbert. – Tudod, ti Potterek t�lzottan j�hiszem�ek vagytok. Hagyt�tok, hogy n�latok t�ltsem a kar�csonyi �nnepeket, �s �gy hozz�f�rtem az �teletekhez �s italotokhoz… Te pedig, Virginia, m�g nagyobb hib�t k�vett�l el, amikor engem k�rt�l meg, hogy vigyem az italokat a nappaliba kar�csony este. �, igen, l�tom a szemeden, hogy m�r eml�kszel! Norbert, lenn�l olyan kedves �s bevinn�d az italokat? K�rlek, t�lts t�klevet a gyerekek poharaiba �s egy kis pezsg�t a feln�tteknek, rendben? �n pedig azt gondoltam: term�szetesen, Mrs. Potter. – Norbert vigyorogva k�zelebb hajolt.

- Te szem�t! – Ginny arcon k�pte a fi�t.

- Hm. Meg�rtem, hogy ki vagy borulva… - Norbert hanyagul megt�r�lte az arc�t. – �n is ki lenn�k akadva a helyedben.

- �s mi van a h�zammal? – k�rdezte Harry d�ht�l szikr�z� szemekkel. Megbilincselt keze �k�lbe szorult.

- �n gy�jtottam fel, m�r mondtam, nem? – felelte Norbert k�r�rvend� mosollyal. – Vagyis, nem szem�lyesen �n csin�ltam. Erre a c�lra felhaszn�ltam egy �rtatlan eszk�zt… Diggle lelk�szt.

- A lelk�szt? – kapott leveg��rt Harry.

- Igen. Eml�kszel r�? Ott volt az �j�vi partin a H�rom Sepr�ben. �s r�szeg volt. Amikor kiment h�nyni, k�vettem �t �s r�k�ldtem az Imperiust. �gy sz�pen elv�gezte helyettem a piszkos munk�t �s ut�na semmire sem eml�kezett az eg�szb�l. Term�szetesen egy kobold-k�sz�t�s� fegyvert adtam a kez�be, hogy az eg�sz eset �gy t�nj�n, mintha Draco h�za lett volna a c�lpont. Okos, mi? Az igazs�g azonban az, hogy a c�lpont m�g csak nem is a h�zad volt, Potter. Az �des kicsi l�nyod volt az, aki b�k�sen aluk�lt odabenn… de sajnos, �t megmentett�k… - Bossz�s arckifejez�s jelenet meg Norbert arc�n. – M�rhetetlen csal�d�somra csak az a nyavaly�s bagoly pusztult el a t�zben!

Harryb�l olyan er�vel t�rt ki a d�h, hogy ha nem lett volna megbilincselve, Voldemortra vetette volna mag�t. – Az a nyavaly�s bagoly a bar�tom volt!

- � igen, �n is �gy gondoltam – felelt Norbert. – Amikor l�ttam, hogy b�gni kezdt�l �s olyan tisztelettel temetted el azt az �llatot, mintha valami kir�lyi fels�g lenne, r�gt�n azt gondoltam, hogy sokat jelenthetett neked, �s m�ris nem voltam annyira csal�dott… De hol is tartottam, amikor f�lbeszak�tott�l? �, igen. Danieln�l. – Norbert a m�sik fi�hoz fordult. – Sz�val megel�geltem az �lland� nyavalyg�sodat, Dan, �s miut�n t�nkretettem a sz�leid �let�t a vet�l�ssel �s a le�gett h�zzal, �gy d�nt�ttem: ideje megszabadulni t�led is.

Daniel hirtelen �gy �rezte, mintha egy t�rt d�ftek volna a sz�v�be. – Meg… meg akart�l �lni?

- Bing�, Pottyk�m. Meg akartalak �lni. Az�rt is gy�zk�dtelek, hogy menj�nk el a k�v�ns�gos k�thoz.

Daniel leveg��rt kapott. – Te… te l�kt�l bele?

- M�g j�, hogy �n. M�r �gyis el�gg� a k�t k�v�ja f�l� hajolt�l, nekem csak egy picit kellett beseg�tenem… csak egy apr�cska p�cc a p�lc�mmal �s m�ris zuhant�l a f�ld m�ly�be. Azt akartam, hogy a sz�leid m�g jobban szenvedjenek az�ltal, hogy t�ged is elvesz�tenek.

Ezzel Harryn�l betelt a poh�r, �s el�reugrott, megpr�b�lv�n elt�rni a b�kly�it, de mind�ssze annyit �rt el, hogy olyan cs�ny�n felhorzsolta a csukl�j�t, hogy v�rezni kezdett. Ha nincs m�s �t, h�t megteszi… Egy pukkan�ssal fel�lt�tte anim�gus alakj�t. A r�nszarvas l�bai sokkal v�konyabbak voltak az emberi l�bakn�l �s karokn�l, �gy k�nnyed�n kih�zta v�gtagjait a bilincsekb�l. Miel�tt azonban r�t�madhatott volna a d�moni teremtm�nyre, egy l�thatatlan er� visszaparancsolta emberi alakj�ba �s visszaszor�totta b�kly�iba, m�ghozz� sokkal durv�bban, mint el�sz�r.

- Bocs�ss meg, Apa – ny�g�tt fel Daniel. – Semmit sem tehetek az akarata ellen! Azt kell tennem, amit � k�pzel!

- Tudom, fiam – felelte Harry.

Norbert ked�lyesen vigyorogva figyelte a jelenetet. – Tal�n ink�bb egy m�sfajta anim�gus form�t kellett volna v�lasztanod – valami kisebbet, mondjuk egy patk�nyt, akkor tal�n el tudt�l volna menek�lni… De nem, val�sz�n�leg akkor sem. Senki sem menek�lhet a mi csod�latos kis K�pzel�nk el�l. – A fi� sz�rakozott pillant�st vetett Danielre. – Igen, t�nyleg meg akartam szabadulni t�led, Dan. Riny�l�s �s gyenge volt�l… m�g az unokatestv�reidnek is megbocs�tott�l kar�csonykor! A bocs�nat a gyenges�g jele, Daniel. �s nekem nem kellett egy gyenge bar�t. Meg akartalak �lni, de k�s�bb m�gis boldog voltam, hogy nem siker�lt. A csod�val hat�ros megmenek�l�sed ut�n kihallgattam egy besz�lget�st k�zted �s any�d k�z�tt. Valami olyasmit mondt�l neki, hogy kip�rn�ztad a kutat, hogy puh�ra ess. �s ekkor m�r tudtam, hogy amit azel�tt csak gyan�tottam, igaz: K�pzel� vagy. Az is eszembe jutott, hogy tudn�k mire haszn�lni egy K�pzel�t – �s igazam volt, nemde?

- Sz�val tudtad – �llap�totta meg Harry. – Ezek szerint te t�pted ki azt a lapot a k�nyvb�l.

- Igen, �n voltam. – B�lintott Norbert. – Meg akartam szerezni Daniel erej�t, hogy felhaszn�lhassam Piton ellen, azt�n ti ellenetek. H�t nem lenne csod�latos, ha te �s a feles�ged a saj�t fiatok keze �ltal haln�tok? – tette hozz� a fi� egy metsz� kacaj k�s�ret�ben. – Majd meghalok, hogy l�ssam!

- Sz�val te pr�b�ltad meg�lni Pitont, eg�sz v�gig? – sziszegte Ginny.

- Persze, hogy �n. Piton el�rult engem azzal, hogy rossz receptet hozott, �s Stonehenge-n�l is ellenem j�tszott. Meg�rdemli, hogy meghaljon, �s biztosak lehettek benne, hogy meg is fog. De csak ut�natok.

- Akkor… akkor te csin�ltad azt a p�kos balh�t is? – k�rdezte Daniel. Az az �t ronda d�g m�g mindig �l�nken �lt az eml�kezet�ben.

- Term�szetesen. Tettem egy kis kir�ndul�st a Tiltott Rengetegbe �s baziliszkusz-ill�zi�t bocs�tottam egy g�cs�rt�s fa�gra. De m�g azel�tt r�k�ldtem az Imperiust Gild�ra, hogy nyomja azt az �zen�-cetlit Piton kez�be.

- H�t az is te volt�l? – fortyant fel Daniel. – Gild�t is kihaszn�ltad?!?

- Jaj, nyugodj m�r le, Dan �s tartsd vissza a megkerg�lt hormonjaidat! – legyintett Norbert. – Tudom, hogy od�ig vagy a kiscsaj�rt, de az nem ok egy eff�le kirohan�sra. De komolyan, semmit sem �rtottam a l�nynak. Mind�ssze arra vettem r�, hogy �tadjon egy �zenetet �s m�rgezze meg Harryt �s Lupint.

- Sz�val azt is te tetted – sziszegte a fogai k�z�tt Harry. – Mi�rt?

- Mi�rt, mi�rt, ugyan m�r, Potter, nem lehetsz ilyen lass� felfog�s�! Teljesen �ssze akartalak t�rni! Azt akartam, hogy szenvedj, hogy iszonyatos szenvedj, miel�tt meg�ln�lek… Pszichol�giai hadvisel�s. Meg akartam �lni n�h�ny csal�dtagodat de �gy gondoltam, hogy egy k�zeli j�bar�t elt�vol�t�sa szint�n b�ntana. �s b�ntott is, nem igaz?

Harry arca v�r�sl�tt a d�ht�l �s a szeme r�snyire sz�k�lt.

- Ha pillant�ssal �lni lehetne, �n m�r nem �ln�k! – hahot�zott Voldemort. Hideg kacaja visszhangzott a kamr�ban.
.