Te meg�r�lt�l – suttogta Harry.

- Nem �n – v�laszolt Norbert. – Te. Vagy. Az. Ap�m.

- Az lehetetlen! Hogyan…?

- Hogyan? Nos, hadd mes�ljek el neked egy t�rt�netet – mondta Norbert. – Vagy ink�bb… mutassam meg?

- Mit mutass meg? – k�rdezte Ginny homlokr�ncolva. Nagyon rossz �rz�se volt ezzel az eg�sszel kapcsolatban. M�r �gy is �pp el�gg� kellemetlen helyzetben voltak, de az �szt�nei azt s�gt�k, hogy hamarosan m�g enn�l is rosszabb helyzetben lesznek.

Norbert ajk�n titokzatos kis mosoly j�tszott, ahogy Harryr�l Ginnyre pillantott. �lvezte a h�zasp�r arc�n t�rk�z�d� zavarodotts�got �s az sem hozta ki a sodr�b�l, hogy azok ketten szemmel l�that�an �r�ltnek tartj�k �t.

- Azt hiszitek, hogy bolond vagyok, mi? – vigyorgott a fi�. – Pedig nem vagyok az. Sosem voltam az, Harry. De ha nem hiszel nekem… h�t megmutatom. Muglik k�z�tt n�tt�l fel, ugye? Akkor bizony�ra szeretsz t�v�t n�zni… - Ezzel egyet suhintott a p�lc�j�val �s el�var�zsolt egy t�v�re eml�keztet� szerkezetet, amely a leveg�ben lebegett. – Kezd�dj�k a m�sor.

P�lc�j�nak �jabb suhint�s�val �letre kelt a k�perny�, �s az els� dolog, amely megjelent rajta, egy s�t�t szoba volt a v�g�ben egy �ggyal �s egy, az �gyon fekv� alakkal. A k�perny�-ill�zi� pontosan �gy m�k�d�tt, mint egy mugli telev�zi�, amely egy r�gi vide�szalagot j�tszik vissza. M�g a d�tum is l�tszott a k�p sark�ban: 2000.04.07.

L�ptek hallatszottak �s egy �szes-sz�ke haj� f�rfi s�t�lt oda az �gyhoz.

Az �gyban fekv� alak megmozdult. – Hol vagyok? – k�rdezte n�ies hangon, amely k�l�n�sk�ppen ismer�snek t�nt Harrynek, m�gsem tudta volna megmondani, ki� az a hang.

- A Malfoy k�ri�ban van – j�tt a v�lasz.

- De h�t… nem haltam meg? – k�rdezte a n�, akinek az arca tov�bbra is �rny�kban maradt. – �n… �n azt hittem, hogy meghaltam… Meg�ltem a szeret�met, azt�n…

- Azt�n elvesztette az eszm�let�t, mert s�lyosan megs�r�lt – v�laszolt a f�rfi, akiben Harry �s Ginny felismerte Lucius Malfoyt. – Megs�r�lt, de nem hal�losan. A t�bbiek azt hitt�k, hogy meghalt, �s �n magamra v�llaltam, hogy eltemetem �nt. M�g egy hamis s�rt is �stam, azt�n elhoztam �nt ide.

- De h�t mi�rt? – csod�lkozott a n�. – Maga… maga is a v�r�s haj� f�rfiakkal �rkezett… maga is a m�sik oldalon volt, ellen�nk harcolt… akkor h�t mi�rt mentett meg?

- Erre igaz�n egyszer� a v�lasz, kedvesem – mondta Lucius, helyet foglalva az �gyon. – Nem akartam, hogy az Azkabanba ker�lj�n, mert sz�ks�gem van mag�ra.

- Sz�ks�ge? R�m? Mi�rt?

- Nos, val�j�ban nem is nekem van �nre sz�ks�gem… hanem az uramnak. �s val�j�ban nem is �nt akarja, hanem valamit, ami az �n birtok�ban van.

- Az �n birtokomban? – a n� hangja rekedtes volt �s ijedtnek t�nt. – De h�t nekem semmim sincs! Semmim sem maradt. Mindenem elpusztult, amikor meg�ltem az egyetlen f�rfit, akit valaha is szerettem… Mim lehet nekem, amit a maga ura annyira akar?

- Nos, kedvesem… a gyermek, akit a sz�ve alatt hord – v�laszolta Lucius.

- Gyermek? – kapott leveg��rt a n�. – Mir�l besz�l maga? Nem lehetek… Anornak �s nekem nem is volt r� lehet�s�g�nk, hogy… �, te j� �g!

- L�tom, v�gre meg�rtette – sz�lt Lucius.

A n� fel�lt, �s az eddig �rny�kban lev� arc�t v�gre megvil�g�totta egy gyertya, amely az �jjeliszekr�nyen �llt. Arca r�m�ltnek t�nt. Harry m�g sosem l�tta azt az arcot ilyen r�m�ltnek. De a n�t felismerte – �pp el�gszer l�tta ahhoz, hogy eg�sz �let�ben eml�kezzen r�.

- Harry Potter gyermek�t v�rom – suttogta a n�.

Lucius b�lintott. – �gy van, kedves Tatyana.


A k�perny� n�h�ny m�sodpercre els�t�t�lt �s Norbert a halotts�padt Harryr�l a r�m�lt Ginnyre pillantott. – Na, tetszett, amit eddig l�ttatok? H�t akkor n�zz�k tov�bb!


A s�t�t szoba �jra megjelent a k�perny�n, de a d�tum 2000.12.10. volt.

Ez�ttal azonban nem honolt csend a szob�ban, �pp ellenkez�leg: keserves ny�g�sek �s sikolyok hallatszottak az �gy ir�ny�b�l. Mintha egy m�gikus kamera hirtelen bezoomolta volna az �gyban fekv� alakot, Tatyana Fjodrovna szenved� arca ker�lt a f�kuszba. Noha a szoba s�t�t volt, a gy�trelem �gy is l�tszott a von�sain. Izzads�gcseppek gy�ngy�ztek a homlok�n �s futottak le a hal�nt�k�n, m�g �sszeszor�tott foggal a leped�t gy�r�gette k�nj�ban.

- Meddig tart m�g? – k�rdezte balr�l Lucius hangja. A f�rfi is a szob�ban volt, de nem lehetett l�tni.

- M�r sem sok�, uram – v�laszolt egy h�ziman� v�konyka hangj�n, ahogy odasietett az �gyon fekv� n�h�z. – J�l csin�lja, kisasszony, csak m�g egy kicsit tartson ki…

- Szedj�tek ki bel�lem ezt a nyavaly�s kis d�g�t! – ord�totta Tatyana, �s visszahanyatlott a p�rn�j�ra.

- T�relem, kisasszony, t�relem! – k�rlelte a h�ziman�.

Egy �jabb alak jelent meg egy lav�r forr� v�zzel.

- Seg�ts neki, Narcissa! – utas�totta Lucius.

- Minden t�lem telhet�t megteszek, de ez olyasmi, amit nem lehet felgyors�tani! �s egy�bk�nt sem vagyok medim�gus! – j�tt az inger�lt felelet.

- Nem szereted a Cruciatust, ugye, dr�g�m? – k�rdezte Malfoy valamivel gyeng�debb hangon. A sz�ke n� megr�zta a fej�t. – Gondoltam. Akkor eredj �s seg�ts neki!

Narcissa �s a h�ziman� Tatyana f�l� hajolt �s eltakart�k �t a ’kamera’ el�l. Percekig csak sikolyokat lehetetett hallani, azt�n… egy �jsz�l�tt s�r�s�t.

Megreccsent egy sz�k, ahogy valaki fel�llt, �s hamarosan Lucius h�ta jelent meg a k�pben. – Menjetek onnan! – parancsolta hidegen a feles�g�nek �s a h�ziman�nak.

Narcissa, aki a m�g meg sem mosdatott, v�rt�l ragad� csecsem�t tartotta, r�m�let�ben t�gra ny�lt szemmel elh�tr�lt a f�rj�t�l.

Az ifj� anya lihegve feln�zett. – Mi… mi folyik itt? – motyogta. A v�laszt az Adava Kedavra z�ld f�nye adta meg.

Harry felszisszent. Ez volt h�t visszat�r� r�m�lm�nak m�sik fele: a k�nj�ban sikoltoz� n�, azt�n a z�ld f�ny…

A k�perny�n Narcissa takar�ba csavarta az �jsz�l�ttet �s a f�rje �tvette t�le a kis csomagot. Lucius arca szinte ragyogott, ahogy len�zett a kicsire. – Isten hozta megint k�zt�nk, Uram.

Minden �sszev�gott. A d�tum: 2000. december 10.! Harry j�l eml�kezett arra a napra: Minerva �s Aberforth esk�v�j�nek napj�ra. Eml�kezett, hogy �pp Neville-lel besz�lgetett, amikor Neville v�letlen�l leejtette a s�tij�t, �s mind a ketten lehajoltak �rte. A fej�k �ssze�tk�z�tt, �s Harry sebhelye belesajdult. Neville-nek csak egy picit meg kellett massz�roznia a fej�t, �s m�ris elm�lt a f�jdalma, de Harry homloka komolyan �s kitart�an f�jt… �s nem is az�rt, mert lefejelte Neville-t, hanem az�rt… minden bizonnyal az�rt, mert Voldemort abban a pillanatban sz�letett �jj�.

�jj�sz�letett… Harry fiak�nt.

Harry egyszer�en nem tudta, hogyan reag�ljon. Val�s�ggal megb�nult. Semmi m�sra nem volt k�pes, mint hogy a fi� arc�t b�mulja, �s hirtelen felfedezte a hasonl�s�gokat: Norbert haja nem az�rt volt fekete, mert v�mp�rok is voltak Malfoy�k �sei k�z�tt – az�rt volt fekete, mert mind Harry, mind pedig Tatyana haja fekete volt. Norbert szeme nem az�rt volt sz�rke, mert minden Malfoy sz�rke szem�, hanem mert Tatyana jeges-sz�rke szem�t �r�k�lte. Harry v�gre mindent meg�rtett, de azt k�v�nta, b�rcsak ne �rten�. Azt k�v�nta, b�rcsak s�ket volna, hogy ne halljon, �s vak, hogy ne l�sson. Azt k�v�nta, b�rcsak elmebeteg lenne, hogy ne tudja felfogni mindazt, amit hallott…

Amikor el�sz�r tal�lkozott a fi�val a King’s Crosson, Norbert k�l�n�s pillant�st vetett r�, azaz a sebhely�re. Egy pillant�st, amit�l Harryt kir�zta a hideg. Most v�gre magyar�zatot nyert az a furcsa �rz�s, amit Harry Norberttel kapcsolatban �rzett. Kar�csonykor azt mondta Hagridnak, hogy egyszerre tasz�tja �s vonzza is a fi�. Most m�r �rtette, hogy mi�rt.

V�gre mindent meg�rtett.

Undorodott Norbertt�l, mert tudatalattija azt sugallta, hogy valami nem stimmel azzal a fi�val… Harry �rezte benne a gonoszt, de nem engedte be a tudat�ba, ink�bb elfojtotta… Undorodott a fi�ban lakoz� Voldemort nagy�rt�l, m�g �gy is, hogy nem tudta, hogy kicsoda is a gyerek val�j�ban.

�s m�gis, Norbert vonzotta is �t, mert a fia. Az � h�sa �s v�re.

Aberforth Dumbledore is el�rz�keny�lt a kis Julie t�rsas�g�ban, m�r akkor is, amikor m�g nem is tudta, hogy rokonok, �s Harry is �rezte, hogy valami k�l�nleges k�tel�k van k�zte �s e k�z�tt a fi� k�z�tt. V�rs�gi k�tel�k.

Az � v�re… �s Griffend�l Godrik v�re.

- Sz�val �gy siker�lt kinyitnod a kamra ajtaj�t, mi? – motyogta Harry. Ez val�j�ban nem is k�rd�s volt, hanem meg�llap�t�s.

- Term�szetesen – b�lintott Norbert. – V�g�l is �n is Griffend�l lesz�rmazottja vagyok, rajtad kereszt�l… B�r be kell valljam, igencsak nevets�gesnek tal�lom, hogy Griffend�l ut�da legyek azok ut�n, hogy egyszer Mardek�r lesz�rmazottja voltam…

- Ezek szerint… az �cs�m vagy? – k�rdezte Daniel undorodva. – Az �cs�m vagy �s m�gis elloptad azt a lapot, hogy ir�ny�ts? Az �cs�m vagy, �s… �s meg pr�b�lt�l meg�lni? – K�nnyek futottak le a fi� arc�n ahogy Harryhez fordult. – Hogy tehetted, Apa? Hogy fekhett�l le egy m�sik n�vel, �s… hogy nemzhett�l egy ilyen… ilyen…

- Sz�rnyeteget? – fejezte be Norbert seg�t�k�szen. – Ugyan, ne l�gy d�h�s ap�nkra, Dan. Nem az � hib�ja volt. Megb�v�lt�k, �s azt sem tudta, mit csin�l. �s term�szetesen halv�ny lila g�ze sem volt r�la, hogy gaz cs�b�t�ja, Tatyana nem halt meg.

- Mi�rt? – v�gott k�zbe Harry. – Mi�rt Tatyan�t v�lasztottad? �s egy�ltal�n, hogy tudt�l a l�tez�s�r�l?

- H�t nem megmondtam? – sz�lt durc�san Norbert. – Odalent a pokolban mindent l�t az ember. Mindent, ami a fenti vil�gban t�rt�nik. Ez a b�ntet�s�nk egy r�sze: n�zn�nk kell, ahogy odaf�nt boldogan �lnek az emberek, m�g mi ott lenn rohadunk. Minden l�p�sedet figyeltem, Harry. �n tudtam el�sz�r Tatyana terhess�g�r�l. Tudod, az a n� t�l izgatott volt, hogy v�gre fel�bresztheti a nyavaly�s szeret�j�t �r�k �lm�b�l – annyira izgatott, hogy elfelejtette bevenni az antib�bi b�jitalt miel�tt harmadszor is elcs�b�tott t�ged. �n tudtam, hogy elfelejtette, �s minden pillanat�t figyeltem annak a visszatasz�t� egy�ttl�teteknek. Figyeltem, �s v�rtam… �s amikor tan�ja voltam a fogantat�s t�rt�nelmi pillanat�nak, majd’ kiugrottam k�nk�ves tavacsk�mb�l �r�m�mben. Teljesen felvillanyoz�dtam, amikor l�ttam, hogy egy Y �s egy X kromosz�ma olvadt �ssze… tudtam, hogy fi� lesz a gyermek, teh�t �pp megfelel� arra, hogy �jj�sz�lessek a test�ben. – Norbert gy�zelmes vigyort k�ld�tt a Potter h�zasp�r fel�, l�tva, hogy Ginny elz�ld�l a h�nyingert�l �s Harry arca m�r nem falfeh�r, hanem v�rv�r�s a d�ht�l.

- Mi�rt? – ny�g�tt fel Harry. – Mi�rt �t? Mi�rt az �n gyerekemet v�lasztottad?

- �, persze, ezt nem tudhatod – m�l�zott el Norbert egy pillanatra. – L�tezik egy szab�ly az alvil�gban. Egy szab�ly, amely kimondja, hogy ha valakit puszta gonoszs�gb�l meg�lt�l, nem sz�lethetsz �jj�. Err�l �n is tudtam, term�szetesen. �s roppant m�d bosszantott. Van azonban egy m�sik szab�ly is, amelyr�l te nem tudhatsz…amelyr�l m�g az a k�nyv, ’A hal�lon t�l’ sem tesz eml�t�st: m�g a leggonoszabb var�zsl�k is kaphatnak egy m�sodik es�lyt, egy felt�tellel: egyszer, mind�ssze egyszer, �jj�sz�lethetnek, de csakis legnagyobb ellens�g�k gyermek�nek a test�ben. Ha az ember s�t�t var�zsl� �s a legnagyobb ellens�g�nek nincsenek gyerekei, h�t az pech. De nekem szerencs�m volt. Ismertem ezt a szab�lyt �s �ltem a lehet�s�ggel. Term�szetesen nem voltam oda az �tlett�l, hogy pont egy Potterk�nt j�jjek a vil�gra… - A fi� Ginnyre pillantott. – Nem tudtam volna elviselni egy Weasleyt any�mk�nt. �gyhogy Tatyana �pp kap�ra j�tt. Mind�ssze annyit kellett tennem, hogy megkeresem egy kor�bbi szolg�mat, �s tudtam, hogy minden hal�lfal�m k�z�l egyed�l Lucius Malfoy van szabad l�bon. Egyszer ugyanis engedetlen volt �s �n megb�ntettem �t a Cruciatusszal. �gy hallottam, �tmenetileg meg�r�lt �s a St. Mungo’s-ba ker�lt, �gy nem lehetett ott a t�bbi hal�lfal�val egy�tt Stonehenge-n�l… ez�rt volt � az egyetlen hal�lfal�, aki nem ker�lt az Azkabanba, teh�t az egyetlen, aki seg�thetett nekem…

- �s � beleegyezett, hogy seg�tsen neked… mindazok ut�n, amit vele tett�l? – k�rdezte remegve Ginny. Tudta, hogy min�l t�bb k�rd�st tesznek fel Voldemortnak, ann�l tov�bb tart a v�laszad�s (hiszen meg�g�rte, hogy miel�tt meghalnak, mindent el�rul nekik), �s ann�l tov�bb �lnek.

- Term�szetesen seg�tett. Att�l az egyszeri, apr�cska engedetlens�gt�l eltekintve Lucius mindig is h� k�vet�m volt – felelt Norbert. – �s most bizony�ra azon t�n�dt�k, hogy vajon hogyan tudtam kapcsolatba l�pni vele, amikor � �letben volt, �n pedig nem…

- Hogyan is? – �rdekl�d�tt Ginny, hogy id�t nyerjen, de hi�ba pr�b�lt nyugodnak t�nni, a hangja remegett.

Voldemort b�lintott. – N�ha m�g a halottak is tudnak kommunik�lni az �l�kkel, ha el�gg� er�s az akaratuk. N�ha csak az �lmaikon kereszt�l tudj�k el�rni �ket, de ha el�gg� elsz�ntak – �s �n az voltam – akkor b�rmikor besz�lhetnek az �l�kkel. Tiszt�n eml�kszem arra, amikor a hal�lomat k�vet�en el�sz�r sz�l�tottam meg Luciust… Nem sokkal azut�n t�rt�nt, hogy te, Virginia, elindult�l a Durmstrangba.

Ginny leveg��rt kapott. Alig tudta elhinni, hogy Voldemort l�tta �t, ahogy elindul a Durmstrangba… hogy Voldemort az eg�sz �let�ket figyelemmel k�s�rte: minden boldog pillanatot, minden b�natot… belel�tott a lelk�kbe �s a test�kbe is…

- Miut�n elindult�l a Durmstrangba, a sz�leid �s testv�reid kiss� agg�dni kezdtek �rted �s �gy d�nt�ttek, hogy ut�nad mennek – folytatta Norbert. – Meg is l�togatt�k Luciust a Malfoy k�ri�ban �s k�vetelt�k, hogy Lucius �rulja el nekik, hol van a Durmstrang. Lucius term�szetesen nem volt r� hajland�. �s ekkor l�ptem k�zbe �n. Term�szetesen csak Lucius hallott engem. ’Mondd el nekik, Lucius’, mondtam neki. Szeg�ny �reg Lucius �gy megijedt att�l, hogy egykori mester�t hallja a fej�ben besz�lni, hogy elejtette az �veget, amit a kez�ben tartott. – A fi� felnevetett, mint aki remek�l sz�rakozik az eml�ken. – K�s�bb, amikor Weasley�k nem tudt�k, hogy hova t�nt�l a Durmstrangt�l, �gy d�nt�ttem, hogy elk�ld�m vel�k Luciust is Azgardba.

- Mi�rt akartad, hogy Malfoy elmondja Weasley�knek, hogy hova menjenek? – k�rdezte Harry. � szint�n �gy v�lekedett, mint Ginny: min�l tov�bb besz�lnek, ann�l tov�bb �lnek. B�r, az igazat megvallva, Harry nem is volt biztos benne, hogy akar-e m�g �lni azzal a tudattal, hogy ha akaratlanul is, de egy m�sodik Voldemortot nemzett… hogy � Voldemort apja. Viszont a feles�ge �s fia kedv��rt nem hagyott fel a k�rdez�sk�d�ssel, rem�nykedve, hogy valaki csak megtal�lja �ket… m�g akkor is, ha Norbert azt �ll�totta, hogy az esetleges megment�k �gyis csapd�ba esn�nek itt. Harry m�r azt sem tudta, hogy mir�l mit gondoljon, miben rem�nykedjen, de az �szt�nei azt s�gt�k neki, hogy folytassa a k�rdez�sk�d�st.

- Hogy mi�rt? – mosolygott hidegen Norbert. – Az�rt, mert tudtam Tatyana terhess�g�r�l �s azt akartam, hogy Lucius Weasley�kkel a Durmstrangba menjen �s ker�lj�n Tatyana k�zel�be. Azt a feladatot kapta t�lem, hogy v�delmezze Tatyan�t abban az esetben, ha Weasley�k meg akarn�k �lni… Az a n� �lve kellett nekem, hogy kihordja a gyereket, �s Luciusnak gondoskodnia kellett arr�l, hogy meg is sz�lje azt a k�lyk�t. Tatyana sebes�l�se Azgardban kap�ra j�tt. Szerencs�re a s�r�l�se nem volt hal�los, viszont az az Aaron fick� teljesen odavolt, mert azt hitte, hogy meg�lte �t. Ezek ut�n Luciusnak igaz�n k�nny� dolga volt elhitetni a t�bbiekkel, hogy Tatyana t�nyleg meghalt. Mindenkinek azt hazudta, hogy eltemette a n�t, de helyette elhozta �t ide �s fogva tartotta am�g �letet nem adott a gyereknek… azt�n megszabadult t�le.

- Undor�t� vagy! – vetette oda Harry.

- Igen, ezt egy p�ran m�r mondt�k nekem – vigyorgott Voldemort. – A kit�r�sed viszont arra utal, hogy sajn�lod azt a n�t… tal�n gyeng�d �rzelmeket t�pl�lt�l ir�nta?

- Dehogyis! – v�gta r� Harry. – Teljes sz�vemb�l gy�l�ltem az�rt, amit velem tett, de hogy a sz�l�s ut�n meg�lt�tek, az… az…

- Kegyetlen dolog – suttogta Ginny a f�rj�re pillantva. – Harry, tudnod kell, hogy nem hib�ztatlak. Semmi�rt sem hib�ztatlak.

- Szeretlek – v�laszolta Harry.

Mosolyogva, Ginny hozz�szor�totta az ujjhegyeit Harry�hez, mintha megszor�tan� a kez�t. – �n is szeretlek.

Norbert tapsolni kezdett. – Csod�latos! Ak�r egy dr�ma f�szerep�t is elv�llalhatn�tok, mondjuk j�tszhatn�tok R�me� �s J�li�t… igaz�n hihet�en adhatn�tok el� a haldokl�s jelenetet… Csakhogy �n nem engedem meg, hogy egy�tt haljatok meg – tette hozz� k�r�rvend� vigyorral. – Virginia, te �lt�l meg Stonehenge-n�l, teh�t te fogsz a legt�bbet szenvedni! V�gig fogod n�zni, ahogy szeretett f�rjecsk�d meghal Daniel fiatoknak k�sz�nhet�en…

- NE! – ki�ltott Daniel hamusz�rk�re v�lt arccal. – Nem k�nyszer�thetsz, hogy meg�ljem az ap�mat!

- Mi�rt ne tehetn�m? – k�rdezte hanyagul Norbert. – Meg�l�d ap�dat… azaz ap�nkat, az �n seg�ts�gemmel. �n fogom elk�pzelni, ahogy meghal, �s te fogod v�grehajtani a gondolataimat… Egy�tt fogunk v�gezni vele. Mit sz�lsz hozz�, testv�r?

- Ne h�vj a testv�rednek! – fakadt ki Daniel. – Nem vagy az �cs�m! Gy�l�llek!

- J���� – kuncogott Voldemort. – A gy�l�let er�t ad neked. �s nekem pontosan az er�dre van sz�ks�gem. – �jra Harryhez fordult. – Sz�val, kezdhetj�k a kiv�gz�st, apuci?

- Nem vagyok neked apuci – sziszegte Harry.

- Dehogyneeeem – sz�lt Norbert �s olyan k�zel hajolt, hogy Harry nem is n�zhetett m�shov�, csak a fi� hideg sz�rke szem�be. – A te v�red vagyok. Ak�r tetszik, ak�r nem, te vagy az ap�m. Hmm… ez valahogy Art�r kir�ly eset�re eml�keztet… �t is akarat�n k�v�l cs�b�tott�k el. � is akarat�n k�v�l ejtett teherbe egy boszork�nyt, akit megvetett… �s aki �letet adott Mordrednek, aki v�g�l meg�lte az apj�t.

- �gy �rted, egym�st �lt�k meg – jav�totta ki Harry. – Egyszerre sz�rt�k le egym�st �s egym�s kez�t�l haltak. Tanulj m�giat�rt�netet, miel�tt t�vesen id�zgetsz!

- Nos – Norbert kiss� h�tr�bb l�pett – Mordred figyelmetlen volt. De Voldemort nem az. �s hidd el nekem, meg foglak �lni. Tudod, Daniel – a b�tyj�hoz fordult – tudod, hogy val�j�ban mit l�ttam Edevis t�kr�ben, amikor szeptemberben mindketten belen�zt�nk?

- Nem tudom �s nem is �rdekel – morogta Daniel gy�l�lettel teli csokol�d�barna szemekkel. L�tszott rajta, hogy sz�rnyen frusztr�lja a dolog, hogy nem tud kiszabadulni Norbert befoly�sa al�l. Ha Norbert �gy akarja, meg kell �lnie a sz�leit.

- Nem baj, hogy nem �rdekel t�ged – vont v�llat Norbert. – Akkor is elmondom, te pedig meg fogsz hallgatni. Amikor belen�ztem a t�k�rbe, magamat l�ttam, ahogy leb�mulok Harry Potter �lettelen test�re, �s nevetek, mert meg�ltem �t. Meg�ltem az ap�mat, pont �gy, ahogy els� �letemben meg�ltem az els� ap�mat. Ez volt akkor, �s most is ez a legnagyobb v�gyam. – A fi� megint Harryhez l�pett, szinte s�v�rg� arckifejez�ssel. – Ha tudn�d, mennyit v�rtam erre a percre, Potter… h�nyszor, de h�nyszor k�pzeltem el, ahogy megteszem…

- Akkor ne besz�lj, hanem tedd meg! – ord�totta Harry. Csak legyen m�r t�l rajta…

Norbert oldalra hajtott fejjel, k�rd�n n�zett r�, mintha nem is hinn� el, amit hallott. Volt a fi� pillant�s�ban valami, ami elszor�totta Harry sz�v�t – nem a pillant�sban rejl� gonoszs�g, nem is a hitetlenked�s; hanem az, hogy Harry is ugyan�gy szokta oldalra ford�tani a fej�t, ugyanezzel a pillant�ssal szokta hitetlenked�s�t kifejezni m�sok fel�. Szinte mellbe v�gta, hogy ez a fi� mennyire hasonl�t r�. Nemcsak a haja, de az ajkainak vonala, ahogy a szem�ld�k�t r�ncolja… mindezt Harryt�l �r�k�lte.

Harry l�tta, ahogy Norbert Danielre sand�t, �s tudta, hogy ez mit jelent: a k�vetkez� pillanatban Norbert az � hal�l�t fogja k�pzelni, �s Daniel k�nytelen lesz v�grehajtani a gyilkoss�got…

Harry m�g egyszer, utolj�ra Ginnyre pillantott, �s szavak n�lk�l azt �zente neki, hogy ’�r�kre szeretni foglak’, majd Danielre n�zett, �s azt a hangtalan �zenetet k�ldte fel�, hogy ’nem a te hib�d, szeretlek’, v�g�l pillant�sa visszat�rt Norbert arc�ra �s meg�llapodott rajta.

Norbert. A fia. A legnagyobb ellens�ge.

- Tedd meg – suttogta Harry.

Sz�les vigyor ter�lt sz�t Norbert csinos arc�n, ahogy felk�sz�lt az olyan r�g v�rt �s �h�tott percre…
�s abban a szent pillanatban kiv�g�dott a kamra ajtaja.