- Te utols� szem�tl�da! – ki�ltotta a l�ny, �s olyan er�vel l�kte el mag�t�l a fi�t, hogy az majdnem elesett. – Te undor�t� alak! Hogy mert�l megcs�kolni? Hogy tehetted? Te… te… Voldemort!

- Mi bajod? Tal�n nem tetszik a nevem? Ha akarod, tov�bbra is sz�l�thatsz Norbertnek – vigyorgott a fi�. – J�tszottam veled, Lily, ezt bevallom, de nem voltunk �ppen rossz p�ros… Ha �jra �sszefogn�nk, igaz�n, igaz�n j� p�ros lehetn�nk… Folytathatn�nk ott, ahol abbahagytuk…

A l�ny arcul k�pte.

- Musz�j nektek, v�r�s haj� n�knek folyton ezt csin�lnotok? – k�rdezte inger�lten Norbert, ahogy tal�rja ujj�val megt�r�lte az arc�t. – Komolyan gondoltam, amit mondtam, Lily. – Megint kiny�lt a l�ny fel�.

- Hozz�m ne �rj! – sik�tott Lily.- Nemcsak… nemcsak Voldemort vagy, hanem… hanem az �cs�m is!

- �, h�t nem m�k�s dolog a v�rfert�z�s? – nevetett Norbert.

- Te szem�t! – sziszegte Lily. – Egy visszatasz�t� sz�rnyeteg vagy, egy visszatasz�t� kapcsolat gy�m�lcse! Hogyan is v�rhatn�d el, hogy… hogy… tov�bbra is azt akarjam, hogy b�rmi k�z�m is legyen hozz�d?

- Visszatasz�t� sz�rnyeteg, visszatasz�t� kapcsolat… - Norbert ajak biggyesztve n�zett a l�nyra. – Az �cs�d vagyok. Szeretned illene…

- Ink�bb szeretn�k egy fut�f�rget! – v�gott vissza Lily. – Ink�bb azt, mint egy nyavaly�s kis fatty�t, akit az ap�m �gy nemzett, hogy megcsalta az any�mat!

- Hogy megcsalta? – nevetett Norbert. – Olyan naiv vagy, Lily. A j� �reg apuci sosem csalta meg any�dat. Az �n any�m elvar�zsolta �t. Var�zslattal k�nyszer�tette a k�z�s�l�sre. Nem apuci hib�ja volt.

Lily k�tked� pillant�st vetette a fi�ra. – Mi�rt k�ne hinnem neked? – V�gt�re is l�tta Harryt, ahogy Cho Changgal cs�kol�zott az �lt�z�ben. Ezek alapj�n k�nnyen el tudta k�pzelni, hogy apja m�s n�kkel is csalta az anyj�t.

- Az�rt, mert az igazat mondom. Apa �rtatlan. Nem igaz, Harry? – Norbert az ifj� professzorra vigyorgott. – Sosem akart�l semmit Tatyan�t�l… �s m�gis megt�rt�nt kett�t�k k�z�tt. Lilyke itt azt �ll�tja, hogy nem akarja, hogy b�rmi k�ze is legyen hozz�m… de tal�n m�gis csak lesz…

- Hagyd b�k�n a l�nyomat! – ord�totta Harry. Norbert m�g sosem l�tta �t ilyen d�h�snek: Harry �gy feszegette a b�kly�it, mint a bibliai S�mson, de nem volt el�g ereje ahhoz, hogy b�rmit is led�nts�n, csak a csukl�ja kezdett egyre jobban v�rezni.

- Szerinted a jelen helyzetben jogod van parancsolgatni nekem? – kacagott fel �lesen Norbert. – Nagyon t�vedsz, Harry. Hi�ba vagy az ap�m, �n nem vagyok az engedelmes kisfiad. Hagyd, hogy Lily maga hozza meg a d�nt�s�t.

- M�r meghoztam – suttogta a kisl�ny a sz�leire n�zve. Az ujjai a nyak�ban f�gg� l�ncot markol�szt�k. – Ink�bb haln�k meg, minthogy b�rmi k�z�m is legyen hozz�. �s ez is t�le van – ezzel r�ntott egyet a l�ncon, amely elszakadt �s a f�ldre esett. – Most m�r meg�lhetsz, Voldemort. Egy�tt halok meg a sz�leimmel, akiket nagyon, nagyon szeretek.

Ginny szeme k�nnyel telt meg, Harry arca pedig valami megmagyar�zhatatlan kifejez�st �lt�tt… b�szkes�g, �r�m �s megk�nnyebb�l�s keveredett rajta. Ez volt h�t az � Lilyje. Egy igazi Potter. De… bizonyos szemsz�gb�l n�zve, Norbert is Potter volt, �pp csak m�s n�ven. �s m�gis, a k�lsej�t lesz�m�tva egy�ltal�n semmiben sem hasonl�tott a Potterekre. Hogy is hasonl�thatott volna, ha egyszer a lelke Voldemort�?

- B�rmi t�rt�nj�k is, Lily – sz�lt Harry – azt akarom, hogy tudd: nagyon b�tor volt�l. Hihetetlen�l b�szke vagyok r�d.

- K�sz�n�m, apa.

- K�sz�n�m apaaaa… - imit�lta Norbert Lily hangj�t. Nyilv�nval�an nem tetszett neki a l�ny v�laszt�sa. – Nagy hib�t k�vett�l el, n�v�rk�m. Ezek ut�n k�nytelen leszel v�gign�zni, ahogy ap�d meghal… �s lass�, f�jdalmas hal�l lesz, nem egy gyors Adava Kedavra… V�gign�zed, ahogy szenved.

- Ink�bb n�zem v�gig a hal�l�t �gy, hogy szeretem �t, mint �gy, hogy semmit sem �rzek – jelentette ki Lily, kih�zva mag�t. – Szeretem �t.

- �n is szeretlek, kicsim – v�laszolta az apja, s mintha a pillant�s�val egy gyeng�d simogat�st k�ld�tt volna a l�nya fel�.

- Csod�s – t�rte meg Norbert hangja a csendet. – Most, hogy t�l vagyunk az �rzelg�s r�szen, tal�n ess�nk is neki az izgalmas dolgoknak. Tudod, Dumbledore, azt hittem, hogy nem vagy a Roxfortban, az�rt is v�lasztottam a mai napot erre a kis emberrabl�sra… de v�g�l is nem b�nom, hogy itt vagy. �pp ellenkez�leg: �r�l�k, hogy bemutathatom neked a Kis T�l�l� kiv�gz�s�t. M�t�l �gy fogj�k �t h�vni, hogy A Fi�, Akit Saj�t Fiai �ltek Meg. Tetszik az �j titulusod, Harry? – nevetett Norbert �s Danielre sand�tott.

Harry m�ly leveg�t vett, mintha ez lenne az utols� l�legzete, �s felk�sz�lt a r� v�r� borzalmakra. A pillant�sa arcr�l arcra siklott: Daniel ijedt �s b�ntudatos arc�r�l Lily b�szke arc�ra, majd Cho k�nny�ztatta arc�ra. Cho egy h�nappal ezel�tt bevallotta neki, hogy mit �rez ir�nta, de Harry mind a mai napig nem tudta elhinni. Most azt�n m�r elhitte. Ez a n� t�nyleg szerette �t…

Harry tekintete Cho arc�r�l Piton�ra esett. A b�jitaltan tan�r arckifejez�se szinte �rtelmezhetetlen volt, de Harrynek m�gis siker�lt meg�rtenie… �s amikor meg�rtette, megd�bbent. Piton arc�n nyoma sem volt a szok�sos megvet�snek. Harry csup�n tiszteletet l�tott rajta.

Tiszteletet? De mi ir�nt? �, Harry, nem �rdemelt tiszteletet. Nem, hiszen – m�g ha akarat�n k�v�l is – es�lyt adott Voldemortnak arra, hogy visszat�rjen!

R�j�tt azonban, hogy semmi �rtelme Piton arckifejez�s�t elemezni, semmi �rtelme pr�b�lni meg�rteni azt a k�l�n�s tiszteletteljes tekintetet, mert volt m�g valaki, akire egy utols� pillant�st akart vetni.

Ginny.

A feles�ge.

Az �lete.

Ginny volt az �let�ben a legszebb, legt�k�letesebb dolog: nemcsak a k�lseje, de a sz�ve is gy�ny�r� volt. Gy�ny�r� volt, ahogy szerette �t… ezt az eml�ket Harry mag�val akarta vinni a t�lvil�gra.

A n� b�tran mosolygott r�. Nem voltak k�nnyek a szem�ben, b�r sz�ve szerint zokogott volna. Visszatartotta a k�nnyeit. Nem fog s�rni. Nem hagyja, hogy az utols� dolog, amit Harry l�t, az az � k�nny�ztatta arca legyen, amikor az � mosolyg� arca is lehet.

- K�sz�n�m, hogy a feles�gem vagy, Ginny. Te volt�l a legjobb dolog az �letemben.

- Te is az eny�mben – suttogta a n�. – Hamarosan veled leszek. �r�kre.

Harry b�lintott, szem�t egy pillanatra sem v�ve le Ginnyr�l. Egyszer�en nem tudott m�sfel� n�zni. Legyen Ginny az utols�, aki �let�ben l�t… �s hal�lakor l�ssa az � mosoly�t…

Norbert undorod� arckifejez�ssel n�zte a f�rj �s feles�g k�z�tt kibontakoz� �rzelg�s jelenetet. Azt akarta, hogy Potter�k szenvedjenek, de neeeem, Harry Potter k�ptelen szerencs�tlennek �rezni mag�t am�g a feles�g�t l�tja! �s ez rendk�v�l d�h�tette Norbertet. De v�g�l is, kit �rdekel, hogy hogyan hal meg Potter, csak haljon m�r meg!

Norbert visszafordult Danielhez, k�szen r�, hogy elk�pzelje a lehet� legsz�rny�bb v�gzetet a Kis T�l�l� sz�m�ra. Daniel reszketett, mert tudta, mi k�vetkezik: �l�sre k�nyszer�tik. Meg kell �lnie a saj�t apj�t… �s semmit sem tehet ellene. K�ptelen volt kiszabadulni a m�sik fi� hatalm�b�l, nem tudta ler�zni az elm�j�re nehezed� b�kly�kat…

Daniel �rezte, ahogy test�ben felgy�lemlik az energia, �s lehunyta a szem�t, hogy ne l�ssa a puszt�t�st, amit v�ghez visz. Lehunyt szemmel nem l�tta, ahogy Dumbledore, Piton �s Cho megfogja egym�s kez�t a ketrec�kben… nem l�tta, ahogy a h�rmak ajka mozogni kezd, egy halk var�zsig�t mormolva… Daniel csak azt k�v�nta, b�r kiszabad�thatn� a sz�leit, de Norbert ir�ny�totta a cselekedeteit… azaz… m�g mindig Norbert ir�ny�tott? Daniel m�rges ki�lt�st hallott, �s kinyitotta a szem�t. Szinte el sem merte hinni, amit l�t.

A bilincsek Daniel szeme l�tt�ra t�ntek el Harry �s Ginny csukl�j�r�l �s bok�j�r�l. Norbert maga el� tartotta a p�lc�j�t, hogy kimondja az Adava Kedavr�t, de csup�n az ’Adava’ r�szig jutott, miel�tt Harry, r�nszarvas alakban, r�rontott.

Hogy lehets�ges ez? – k�pedt el Daniel.

L�tta, ahogy anyja kihaszn�lja az �tmeneti z�rzavart �s lebukik a f�ld�n fekv� p�lc�j��rt. Dumbledore, Piton �s Cho Chang m�g mindig a ketrecben voltak, p�lc�ik n�lk�l, de az arcuk diadalittasan ragyogott.

�s Daniel v�gre meg�rtette: kiszabadult. T�bb� nem �llt Voldemort ir�ny�t�sa alatt. A gondolatai �s az akarata �jra az �v� volt. F�radt volt, az igaz, de tal�n, ha megpr�b�ln�, m�g K�pzelhetne valamit… musz�j K�pzelnie, ezt j�l tudta. Koncentr�lni kezdett h�t a kamra t�voli sark�ban fekv� h�rom var�zsp�lc�ra, melyek a k�vetkez� pillanatban visszar�ppentek tulajdonosaik kez�be. Albus Dumbledore megsuhintotta a p�lc�j�t, �s elt�ntette az �ket fogva tart� ketrecet.

Dan l�tta, hogy �desanyja egy k�nyvespolc m�g� l�ki Lilyt �s odaki�ltja neki, hogy ’Maradj itt!’

Ugyanebben a pillanatban Voldemort is suhintott a p�lc�j�val, egy hatalmas, neh�z k�nyvk�tetet k�ldve a r�nszarvas fel�. A k�nyvvel val� �tk�z�s okozta pillanatnyi f�jdalom el�g volt ahhoz, hogy elterelje Harry figyelm�t, �s ezzel Norbert nyert annyi id�t, hogy beugorjon egy k�nyvespolc m�g�. Miel�tt Harry m�g egy l�p�st tehetett volna, a k�nyvespolc megingott, mintha a m�sik oldalr�l l�kn� valaki. Tal�n m�g var�zslattal sem lehetett volna meg�ll�tani a polc zuhan�s�t. Nem mintha Daniel nem pr�b�lta volna meg, de t�ls�gosan kimer�lt volt ahhoz, hogy el�g gyorsan cselekedjen. Olyan f�radt volt, hogy tal�n az apa-gyilkoss�gra sem futotta volna az erej�b�l. A f�radts�g hirtelen annyira er�t vett rajta, hogy �jultan rogyott �ssze.

- Harry! – sik�tott Cho, �s gondolkod�s n�lk�l el�rugaszkodott, �s siker�lt eltasz�tania az anim�gust egy tizedm�sodperccel azel�tt, hogy a polc r�zuhant volna. Cho azonban nem volt olyan szerencs�s, mint Harry, �s az ezer�ves k�nyvk�tetekkel megpakolt neh�z, t�lgyfa szerkezet maga al� temette.

- Choooooo! – ki�ltotta Potter professzor, visszav�ltozva emberi alakj�ba. K�ts�gbeesetten rohant a n�h�z, akinek a teste nyakt�l lefel� elt�nt a polc alatt, de miel�tt Harry leguggolhatott volna mell�, egy var�zs-sug�r r�ppent fel�: a sugarat Piton k�ldte, hogy elt�r�tse a Norbert �ltal Harryre k�ld�tt gyilkos �tkot. A k�t �tok egym�snak �tk�z�tt, f�l�ton felrobbanva Harry �s a fi� k�z�tt.

Lehetett b�rmilyen okos, tehets�ges �s gyors is Norbert, h�rom ellens�g ellen m�g � sem bizonyult el�g �gyesnek. �jabb �tkot k�ld�tt Harry ir�ny�ba, melyet ez�ttal Ginny semleges�tett. Amint Ginny kik�ldte az ellen�tkot, Dumbledore Capitulatust ki�ltott. A sarokba szor�tott Voldemort kez�b�l kirep�lt a p�lc�ja. Ha Daniel m�g mindig a hatalm�ban lett volna, tal�n lett volna es�lye, hogy felvegye a k�zdelmet, de p�lca n�lk�l, k�t var�zsl� �s egy d�h�s boszork�ny ellen�ben semmit sem tehetett. Legy�zetett.

- Te rohad�k! – ord�totta Harry, �tugorva a k�nyvespolc f�l�tt. Ugr�s k�zben visszav�ltozott anim�gus alakj�ba, �s a polc t�loldal�n m�r n�gy pat�n �rt f�ldet, agancs�val a falhoz szor�tva Norbertet.

A fi� leveg��rt kapkodott. Egyszer�en nem tudta elhinni, hogy zseni�lis terve kudarcba fulladt. Dumbledore, Piton �s az az �zsiai n� valahogy megsz�ntette Daniel feletti hatalm�t, �s Daniel kiszabad�totta a sz�leit, a t�bbieknek meg visszaadta a var�zsp�lc�jukat. Norbertnek m�g Pottert sem siker�lt meg�lnie – sem a gyilkos �tokkal, sem a polc feld�nt�s�vel… Azok h�rman hogyan tal�lhatt�k meg az ellen�tkot, amikor � ellopta azt az oldalt a K�pzel�kr�l sz�l� k�nyvb�l? Norbert agya zakatolt, k�ts�gbeesetten kereste a kiutat, amely nem l�tezett. Csapd�ba esett, egy r�nszarvas tartja sakkban, meg sem tud mozdulni…

Izzads�gcseppek gy�ngy�ztek a fi� homlok�n �s csorogtak le a hal�nt�k�n, ahogy az �llat szem�be n�zett. Azok a szemek d�ht�l �s gy�l�lett�l szikr�ztak. Harry arc�n m�g r�nszarvas alakj�ban is pontosan l�tszottak az �rzelmei, �s ett�l Norbert csak m�g jobban reszketni kezdett. Kez�vel a falat tapogatta, h�tha tal�l valami haszn�lhat�t…

- Csak… csak nem… nem akarsz meg�lni? – k�rdezte Harryt�l. – Nem teheted… hiszen… hiszen a fiad vagyok!

- Nem vagy a fiam! – sziszegte Harry, �jra fel�ltve emberi k�lsej�t. Legsz�vesebben megfojtotta volna a fi�t. Hiba volt azonban visszav�ltoznia, mert abban a pillanatban, hogy kiszabadult az agancsok fogs�g�b�l, Norbert leszak�totta a k�zeli f�kly�t a falr�l, Harry fel� haj�totta �s a szomsz�dos polc m�g� ugrott.

Dumbledore, Piton �s Ginny k�b�t� �tkokat k�ld�tt a falra, ahol egy pillanattal kor�bban m�g Norbert feje volt.

- Nem b�j�csk�zni akarok veled, Voldemort – morogta Harry. Sok-sok �vvel azel�tt a s�t�t nagy�r mondta neki ugyanezeket a szavakat a temet�ben.

- Gyere el�, �s �letben maradsz. Az Azkabanba ker�lsz, de �lni fogsz – sz�lt Dumbledore. – Ha tov�bb bujdokolsz, meghalsz.

- T�nyleg? – sz�lt Norbert szarkasztikus hangon, �s kil�kte Lilyt a polc m�g�l. A fi� bal karja a l�ny derek�t �lelte szorosan, a jobb kez�vel pedig Lily tork�ra szegezte a l�nyt�l elvett p�lc�t. Ak�rcsak a mugli krimikben… - Ha meg akartok �lni, ak�r az Adava Kedavr�val, ak�r m�shogyan, el�sz�r a t�szomat kell meg�ln�t�k. B�rmilyen �tok csak �rajta kereszt�l �rhet el engem.

Ginny leveg��rt kapott.

- V�laszthattok. �ljetek meg mindkett�nket, vagy dobj�tok el a p�lc�itokat – k�vetelte Voldemort, jelent�s�gteljes pillant�st vetve Dumbledore-ra.

- Tegy�tek, amit mond – sz�lt az igazgat� nyugodtan, �s eldobta a p�lc�j�t. Piton �s Ginny k�vette a p�ld�j�t.

- Helyes – vigyorgott Norbert. – �s most Lily �s �n t�vozunk, ha nem b�nj�tok. Ne gyertek k�zelebb! Ne mozduljatok, vagy � meghal – mondta a fi�, �s oldalra l�pett, mag�val vonszolva Lilyt.

- Csin�ljatok valamit! – h�r�gte a l�ny a tehetetlen var�zsl�knak. �s ekkor valaki TETT valamit.

Egy Adava Kedavra has�tott a leveg�be, �s Lily �rezte, hogy Norbert szor�t�sa gyeng�l… a tork�ra szegezett p�lca hangos koppan�ssal a f�ldre hullott. A koppan�st egy m�g hangosabb d�rej k�vette.

Lily lassan h�tra fordult, �s pillant�sa a f�ld�n fekv�, halott Norbert Devilsmoor-Malfoyra esett.

A k�vetkez� pillanatban egy alak jelent meg a semmib�l, ahogy leh�mozta mag�r�l a l�thatatlann� tev� k�penyt.

- H�, Potter, rem�lem, nem b�nod, hogy k�lcs�nvettem a k�penyedet – sz�lt Draco, sz�les vigyort k�ldve a d�bbent Harry fel�.

- M…Malfoy?

- Szem�lyesen. �n voltam a v�sztartal�k. Dumbledore a lelkemre k�t�tte, hogy csak az utols� pillanatban cselekedjek, �s �n �gy is tettem – vont v�llat a bank�r. – Nem is �r�lsz, hogy l�thatsz?
Harry azonban nem v�laszolt. K�ptelen volt megsz�lalni.

Teljesen �ssze volt zavarodva.

V�ge volt. T�l voltak rajta. Voldemort meghalt, �s ez�ttal az id�k v�gezet�ig halott is marad. Nem l�tezik oly er�, amely m�g egyszer visszahozhatn�… � meghalt, de…

Harry a led�lt polchoz sietett. Ginny csatlakozott hozz�, �s egy�tt kimondtak egy var�zsig�t, hogy egy kicsit megemelj�k a polcot �s kih�zhass�k al�la a szerencs�tlen�l j�rt boszork�nyt.

Cho �jult volt �s falfeh�r. M�g �lt, de �pphogy csak. Ginny el�var�zsolt k�t hord�gy�t. Harry r�emelte Ch�t az egyikre, majd seg�tett Ginnynek, hogy a m�sikra r�emelje Danielt. Amint Daniel hord�gya kilebegett a kamr�b�l, Cho kinyitotta a szem�t.

- Harry… - suttogta elhal� hangon.

- Rendbe j�ssz – v�laszolt a f�rfi. – Madam Pomfrey majd rendbe hoz.

- Nem – mondta Cho. – Tudom… hogy nem tud.

- Mi�rt ne tudna? Mindenf�le s�r�l�st meg tud gy�gy�tani – �rvelt Harry elszorult sz�vvel. Tudta, hogy csak �ssze-vissza besz�l, mert Cho s�r�l�sei t�l komolyak ahhoz, hogy egy �pol�n� vagy ak�r egy medim�gus a St. Mungo’s-ban meggy�gy�tsa.

- Sz�nalmas… hazudoz� vagy… Harry – mosolygott szomor�an Cho. Harry megfogta a n� kez�t �s gyeng�den megszor�totta, b�r nem volt benne biztos, hogy Cho �rzi-e a szor�t�st. A n�nek elt�rt a gerince, �gy nyakt�l lefel� teljesen megb�nult. Noha Cho nem �rezte Harry szor�t�s�t, m�gis tudta, hogy megfogta a kez�t. Egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. – Vigy�zz… vigy�zz a kisl�nyomra, Harry… K�rlek.

- Vigy�zok, Cho – b�lintott Harry a k�nnyeivel k�szk�dve. – Am�g te jobban leszel.

- Tudod… tudod, hogy �n m�r… sosem leszek jobban… - Cho hangja egyre gyeng�bben csengett. – �g�rd… �g�rd meg, Harry.

- Meg�g�rem, Cho.

- Akkor j�… - Boldog mosoly ter�lt sz�t a n� arc�n. – Az �n kicsim… v�gre… megkapja a nagy… boldog csal�dot… amir�l mindig is… �lmodott. K�sz�n�m, Harry.

- Cho – suttogta az ifj� var�zsl�. M�r azt sem tudta, mit mondjon. Mit mondhat az ember egy haldokl�nak? Mondja azt, hogy ’nekem kell neked k�sz�netet mondanom, hiszen megmentetted az �letemet?’ Megr�zta a fej�t. Semmi �rtelme. �gy ink�bb csak lehajolt �s homlokon cs�kolta Ch�t.

A n� ebben a pillanatban boldognak l�tszott. Olyan boldognak, amilyennek Harry csak Cedric hal�la el�tt l�tta �t. Cho arca szinte f�ld�n t�li boldogs�got sug�rzott, �s a szeme t�gra ny�lt, mintha nem is a mennyezetet l�tn�, hanem valamit azon t�l. – Cedric… - suttogta. – V�r… v�r r�m… Megyek… - Ezzel Cho Chang kilehelte a lelk�t.