Daniel k�s� d�lut�n �bredt fel. Var�zserej�nek t�lzott ig�nybe v�tele �s az elrabl�s okozta sokk annyira kimer�tette, hogy k�t teljes napig eszm�letlen volt.

Amikor utolj�ra a gyeng�lked�n j�rt, az els�, akit �bred�skor megl�tott, Piton volt. Most azonban valaki m�s �lt az �gya mellett – olyasvalaki, akinek sokkal jobban �r�lt, mint Pitonnak.

- J� reggelt, �lomszusz�k – suttogta Gilda mosolyogva. – Rem�lem, kipihented magad.

- Asszem – motyogta a fi�. – Mit csin�lsz itt?

- �l�k, �s veled besz�lgetek – v�laszolt a l�ny.

- Nem �gy �rtettem… mi�ta vagy itt?

- Csak p�r �r�ja. Akkor j�ttem, amikor anyuk�d elment.

- Anyuk�m? – kapott leveg��rt Dan, �s hirtelen fel�lt. – �letben van? �s apa?

- Nyugodj le, Dan, mindketten j�l vannak.

- �, h�la az �gnek – s�hajtott a fi�. – �s… Norbert?

- �… - Gilda elford�totta a tekintet�t. – � meghalt.

- �. H�t… azt hiszem, meg�rdemelte… azok ut�n, amit tett… M�g mindig nem tudom elhinni, hogy eg�sz v�gig hazudott nek�nk… annyira j� bar�tnak l�tszott! Annyira kedveltem… - a fi� hangja elhalt. – Nem… Nem is kedveltem, hanem… azt hiszem, szerettem. Mint a testv�remet.

A l�ny megszor�totta a kez�t. – De h�t nem is volt a testv�red, Dan.

- T�vedsz.

- Hogyhogy? – k�rdezte a l�ny.

- Sz�val nem tudod? – r�ncolta a szem�ld�k�t Daniel. – Pontosan mi az, amit tudsz?

- H�t, azt, amit az �js�gok �rtak… hogy Norbert az �jj�sz�letett s�t�t nagy�r volt �s a b�tyja Draco Malfoy v�gzett vele…

Daniel meglepetten pislogott. Ezt nem is tudta… m�g azel�tt el�jult, hogy Draco ledobta volna a l�thatatlann� tev� k�penyt. Fogalma sem volt r�la, hogy Draco ott volt a kamr�ban.

- Draco Malfoy �ll�t�lag a t�bbiekkel ment a kamr�ba, apuk�d k�peny�t viselve, �s akkor �lte meg Norbertet, amikor Norbert t�szul ejtette Lilyt – folytatta Gilda.

- Hogy micsoda? – h�pogott Daniel. – Hogy merte…? Hogy merte ezt tenni Lilyvel? �, a nyavaly�s! Annyira gy�l�l�m! M�g az eml�k�t is gy�l�l�m! – D�h�sen belebokszolt a p�rn�j�ba. – El sem tudom hinni, hogy ez a sz�rnyeteg a rokonom…

- A rokonod?

- Ja persze, ezt nem tudod… Hogy is tudhatn�d… - s�hajtott Daniel. - Ap��k �s Dumbledore biztosan egy sz�t sem sz�ltak r�la a sajt�nak… ilyesmit m�g Piton sem sziv�rogtatna ki… de te meg�rdemled, hogy megtudd. Norbert nemcsak a j� bar�tom volt… hanem az �cs�m.

- Az �cs�d? – lehelte Gilda. – De h�t… � Draco Malfoy �ccse volt! Nem… nem �rtem.

- Elmagyar�zom. Tizenk�t �ve ap�m tal�lkozott valami n�vel a Durmstrangban. Az a boszork�ny elvar�zsolta �t, �s arra k�sztette, hogy… hogy…

- Mire?

- Hogy megdugja – felelete Daniel kelletlen�l. – Ne k�rdezd az ok�t, mert �n sem tudom. Majd megk�rdem ap�t… A l�nyeg az, hogy azt a n�t mindenki halottnak hitte, pedig nem halt meg. Lucius Malfoy elvitte �t a k�ri�j�ba �s ott tartotta, mert megtudta, hogy a n� ap�mt�l terhes. Miut�n megsz�lte a gyereket, Lucius Malfoy meg�lte �t. Az egyetlen m�d arra, hogy Voldemort visszat�rhessen az volt, hogy legnagyobb ellens�ge gyermekek�nt kellett �jj�sz�letnie. Term�szetesen a legnagyobb ellens�ge az ap�m. Sz�val… Norbert a f�ltestv�rem volt. Annyira… annyira neh�z ez, Gil… T�nyleg testv�remk�nt szerettem �t, m�r akkor is, amikor m�g nem tudtam, hogy a testv�rem! Mindig is �reztem, hogy valami l�thatatlan k�tel�k van kett�nk k�z�tt. Azt hiszem, ez a v�r k�tel�ke lehetett… Gil, �g�rd meg, hogy senkinek sem sz�lsz err�l, m�g a sz�leidnek sem! Ha a sz�leim senkinek sem mondt�k el, akkor nyilv�n titokban akarj�k tartani.

- Meg�g�rem, Dan – v�laszolt a l�ny. – �s k�sz�n�m, hogy megb�zt�l bennem annyira, hogy elmondd nekem.

- V�g�l is err�l sz�l a bar�ts�g, nem igaz? A bizalomr�l – felelt a fi�.

- Aha – b�lintott mosolyogva Gilda. – Bar�ts�g… - A l�ny mosolya k�l�n�sk�ppen szomor�nak t�nt, de Dannek fogalma sem volt, mi�rt. Persze, Gilda biztosan szomor� volt egy bar�t – vagy �ll�t�lagos bar�t – elveszt�s miatt… Daniel azonban nem sejtette, hogy a l�ny az � legut�bbi szavai miatt volt szomor�. Az�rt, mert a fi� m�g mindig csak bar�ts�gk�nt gondolt a kapcsolatukra.

- H� – t�rte meg a csendet Dan – eml�kszel arra a k�rd�sre, amit meg kellett v�laszolnod?

- Melyik k�rd�sre?

- Arra, hogy mi lenne, ha egy h�res szem�llyel tal�lkozn�l. Azt mondtad, hogy Voldemorttal szeretn�l tal�lkozni. R�d�bbent�l m�r, hogy val�j�ban tal�lkozt�l is vele? Hogy tal�lkozt�l vele, de sosem tudtad meg, hogy mi�rt is lett gonosz?

- Nem, ez m�g eszembe sem jutott – r�zta meg a fej�t a l�ny. – De igazad van. Tal�lkoztam vele. �sszebar�tkoztam vele… pedig b�rcsak ne is ismertem volna!

Most a fi� szor�totta meg b�tor�t�lag a l�ny kez�t. – H�, minden rendben lesz. Mi m�g itt vagyunk egym�snak.

- Igen. Bar�tok vagyunk – b�lintott Gilda, visszatartva a k�nnyeit.

- K�rdezhetek valamit?

- Persze.

- Mi�rt v�gattad le a hossz� hajadat?

- H����t… - a l�ny elpirult. – T�ged kicsaptak, Dan, �s �n nem akartam m�snak… tetszeni. – Elfordult, hogy elrejtse pirul� orc�j�t, de a fi� kiny�lt, �s gyeng�den megfogta Gilda �ll�t, hogy maga fel� ford�tsa.

- Pedig te nagyon tetszel nekem, tudod-e? M�g a hossz� hajad n�lk�l is.

- T�nyleg? – a l�ny hatalmas, k�k szeme elkerekedett meglepet�s�ben �s �r�m�ben.

- Aha… Akarod, hogy megmutassam mennyire?

- Ha akarod… - vont v�llat a l�ny, igyekezve nemt�r�d�mnek �s komolynak t�nni, de a komolys�ga semmiv� foszlott, amint Dan a karj�ba vette �s megcs�kolta.

Csak akkor rebbentek sz�t, amikor valaki megk�sz�r�lte a tork�t.

- A beteg�nknek nyugalomra van sz�ks�ge, Lockhart kisasszony – sz�lt Madam Pomfrey csib�szesen csillog� szemekkel.

Gilda felpattant, �s l�ngv�r�s arccal kisietett a gyeng�lked�r�l.