Õ lenne az? - Hallatszott Ron megr�k�ny�d�tt hangja.
- Viktor Krum szem�lyesen. - Ny�jtotta a kez�t a fi�, egy kaj�n mosoly k�s�ret�ben.
Ron k�pni, nyelni nem tudott.
- �n �gy tudom, hogy te Rend tag vagy!
- H�t, �n is �gy tudom r�lad!
- L�tom, ismeritek egym�st. - Hallatszott Voldemort hangja.
- Fut�lag. - V�laszolt neki Krum.
- Nos, akkor tal�n kezdhetitek is!
Ron b�lintott, �m nem �gy tûnt, mint aki fel is fogta a dolgot. Majd r�ncba szedte arcvon�sait �s meghajolt ura elõtt.
- Engedelmeddel S�t�t Nagy�r, mi induln�nk is.
Azzal csak k�t pukkan�st lehetett hallani �s k�t alak k�dd� v�lt a s�t�t terem k�zep�n.

***
- Harry! - Ki�ltott a fi� ut�n egy barna haj� l�ny.
- Azt hiszem j� nyomon vagyok!
- Komolyan? - K�rdezte boldogan a fi�.
- Malfoy tudta az anyja nev�t a l�nynak. �gy kiadtam magamat egy Regina Filengi nevû nõnek, akinek pszichol�gus diplom�ja van �s k�rdezgettem ezt-azt, mire kider�lt, hogy a gyerek most p�tsz�lõkn�l van, de azt nem tudom, hogy hol, ilyen f�le inform�ci�kat nem adnak ki. A l�nyr�l csak annyit tudni, hogy Melissa lett a neve. Azt sajnos nem tudom milyen Melissa. Ez f�gg a nevelõsz�lõktõl �s az anyj�t�l is, hogy milyen nevet adott neki.
Harrynek t�tva maradt a sz�ja.
- Ez igen, ezt nevezem sebess�gnek! - Sz�lt elismerõen bar�tnõj�hez.
- Nem volt annyira neh�z, csak �vatosan kellett k�rdezni, na meg a diploma. Nagyon �lveztem olyan okosnak lenni. Mindent megmagyar�ztam az igazgat�nak a gyerekek szok�sair�l.
- H�t ez komolyan nem lehet igaz! Hogy volt neked diplom�d? - K�rdezte vigyorogva Harry.
- Var�zsoltam.
- H�t nem vagy semmi… Am�g �l�nk felhozom neked!
- Am�g �l�nk. - Kerekedett lefel� Hermione sz�ja.
- H�! Nagyon hossz� �letet j�solok neked, sok gyerekkel. - Ut�nozta Harry Trelawney f�tyolos hangj�t, mosolyt csalva Hermione sz�j�ra.
- Na pontosan �gy szeretlek, ilyen mosolyg�san! �s mit is mondt�l, ki mondta meg a kisl�ny any�nak a nev�t?
- Draco Malfoy!
- Mit csin�lt�l? Megverted az inf�k�rt?
- Nem, kacs�t s�t�ttem neki. - J�tt Hermione nevetõs v�lasza.
- Az se rossz �tlet!
Hirtelen feltûnt a folyos�n Viktor Krum.
- Szervusztok. - K�sz�nt nekik az �rul�.
- Szia. - K�sz�nt�tt�k mosolyogva.
- Annyira kiakasztott ez a j�slatrabl�s! - Mondta sz�rny�lk�d�st erõltetve az arc�n. Ti tudtok m�r valamit?
- A j�slatot te is ismered igaz?
Krum b�lintott.
- Na azt hissz�k, m�r eg�szen k�zel vagyunk a l�nyhoz.
- Tudtok m�r biztosat?
- Csak p�r jelent�ktelen dolgot. - V�laszolta Hermione. - De m�r rajta vagyok a t�m�n!
- H�t, ha b�rmiben seg�thetek neked, csak sz�lj!
- Rendben �s k�sz! B�rmi van, sz�lok!
Azzal Krum somolyogva tov�bb ment.
- A markomban vagy, Hermione Granger!
- Azt hiszem �n most haza megyek. Mondta Hermione. Ja! �s a jelszavam: Melissa.
- Megjegyeztem! Szia!
B�cs�z�sul meg�lelt�k egym�st
- Minden rendben lesz Hermione! Majd megl�tod!
Azzal elv�ltak egym�st�l �s Hermione haza sietett.

***
- Na meg�rett a ci�nos leves ideje. - Gondolta mag�ban Hermione vid�man.
Nekik�sz�lõd�tt �s l�bast vett elõ. Barackos kr�mlevest csin�lt. Szeretett fõzni, m�g �desanyja tan�totta meg r�. Naponta �r�kat t�lt�ttek egy�tt s�t�getve �s k�zben mes�ltek egym�snak. Hermione az iskol�r�l, m�g anyja elmes�lte neki, mik t�rt�ntek a munkahely�n.
Igazi anya-l�nya kapcsolat volt k�z�tt�k. A l�ny elhessegette maga elõl a m�lt k�pkock�it �s a j�võn kezdett ink�bb gondolkodni. Hol lehet az a l�ny? �s Voldemort hogy-hogy csak most kezdte el keresg�lni. Tal�n nem is tudott r�la? Igen, ezt tartotta a legmeggyõzõbb �rvnek. Tal�n m�g a l�ny�r�l se tudott. De el�g volt! M�r f�j a feje, annyit t�rõd�tt ezzel a gonddal.
Mag�hoz vette a leves�t �s egyenesen a k�rh�zba hoppan�lt. A m�r megszokott ajt�n kopogtatott be, de onnan semmi v�lasz nem �rkezett. Benyitott �s a szõkes�g �ppen aludt. Csendesen belopakodott �s az �jjeli szekr�ny�re letette a t�lat. Hût�s g�tl� bûb�jt rakott r�, majd megfordult �s elindult kifel�. �m m�g egy utols� pillant�st vetett az alv� szõkes�gre �s elmosolyodott.
- Aranyos, amikor ilyen nyugodtan alszik! - Azzal becsukta maga m�g�tt a k�rh�zajt�t.
Pedig ha tudta volna mennyire nem alszik b�k�sen! A fi� most is a visszat�rõ r�m �lm�tõl szenvedett. Egyre tiszt�bb a k�p �s n�ha m�r tudja, mikor fog elesni, hogy hagyan h�zza fel õt egy gyenge kar, �s hogy hogyan fekszik k�z�pen egy l�ny, a v�rt�csa k�zep�n. Azt�n �jra halja azt a sik�t�st �s fel�bred sz�rnyû �lm�b�l. Ilyenkor mindig k�rbe n�z, �s nem l�t senkit, �m most megl�tott egy gõz�lgõ levest �s mintha el is felejtette volna az �lm�t.
- Csak k�r, hogy egy s�rv�rûn k�v�l, senkit nem �rdekel, mi van velem! - Majd keserûen elkezdte enni kis adag leves�t.