Draco a kis k�nyvt�rban �lt �s elmer�lten tanulm�nyozott egy k�nyvet, amikor is halk pukkan�st hallott. Harry j�tt meg �s l�that�an a l�nyt kereste.

- Mit akarsz Potter? - n�zett fel k�nyv�bõl Malfoy.
- Hermione merre van?
- Valamerre dolga van. Tudsz valamit Weasleyrõl?
- Semmit. Egyenlõre m�g csak lap�t, Valamire biztosan hogy k�sz�l �s szerintem az ellopott j�slatokhoz is k�ze lehet.
- Az logikus lenne, b�r �gy tudom, õ nem tudott a j�slatr�l.
- Nem, t�nyleg nem. - r�ztam meg a fej�t Harry. - De akkor ki �rulhatta el, hogy a j�slat l�tezik. Kik voltak ott, amikor hallottuk?
- �n, te, McGalagony, Lupin, Tonks, R�mszem, Krum, Longbotom, Weasley�k, meg m�g p�r rendtag, de az õ nev�ket nem tudom.
- Ezzel leszûk�lt a k�r. M�r csak az a k�rd�s, ki is lehet az �rul�?
- Minden viszony�t�s k�rd�se, Potter. A m�sik oldalon �n vagyok az �rul�.
- Csakhogy n�lunk m�sok a j�t�kszab�lyok! N�lunk te ugyan olyan Rend tag vagy, mint ak�r �n vagy Hermione. Sokat seg�tett�l nek�nk, �s ha a sok marhas�godat nem is, de ezt tisztelem benned.
-
Malfoy f�loldalasan elmosolyodott.

- Meg�rj�k a v�g�n m�g azt a napot, hogy puszipajt�sok lesz�nk.
- Akkor jobb, ha le�llunk! - mosolyodott el Harry is. - Hogyan j�ssz ki Hermion�vel?
- Ha mind a ketten olvasunk, kib�rjuk egym�st. B�r a reggeleket nem tudom, hogy fogja t�l �lni a csaj.
- Mert?
- Mert Granger nem tûri a sorban �ll�st.
- H�t, amikor a te kedves h�rom szem�lyed egy �r�n �t, k�sz�lõdik, m�g csod�lkozol? - hangzott Hermione v�lasza, aki �ppen akkor �rkezett meg.
- Hermione! Szia! Besz�lnem kell veled!
- Tõlem. - j�tt a meglepett v�lasz.
- Hogy �llsz a nyomoz�ssal?
- Onnan j�v�k. Nagyon elakadtam. Rengeteg Melissa van, akit az elm�lt t�z �vben adopt�ltak. A nev�t meg pontosan nem tudom. - mondta szomor�an. - De nem adom fel!
- Vigy�zz Ronnal, szerintem õ is ezen az �gy�n dolgozik!
- Biztos, ugyanis azt mondt�k az int�zetben, hogy egy magas, v�r�s haj� f�rfi is k�rdezgetett a l�ny ut�n. Enyh�n sz�lva feltûnõen! Ha m�r bele �ti az orr�t, legal�bb �gy csin�ln�, hogy a muglik ne vegy�k �szre! - mondta bossz�san.
- Te hogy haladsz az �rul�val kapcsolatosan?
- Sehogyan. Fogalmam sincsen r�la ki az, �s m�g a M�gia�gyi Miniszt�rium is folyton zaklat. Most �ppen b�lra kell mennem �s term�szetesen nekem semmi kedvem.
- �s ha azt mondom, �n is ott leszek? - k�rdezte pirulva a l�ny.
- Hogy-hogy?
- Krum h�vott meg. - mondta, m�r f�lig elpirulva Hermione.
- Akkor tal�n elr�ngatom Ginnyt. De akkor m�r megyek is megh�vni. Ja �s Malfoy! A Miniszt�rium t�ged is "sz�vesen l�tna".
- Nincsen hozz� kedvem.
- Ezt vedd tõl�k parancsnak, vagy letart�ztatnak. - mondta komolyan Harry.
- Hûha! Mekkora reflektorf�ny. �gy l�tom, hi�nyoztam nekik. - fintorodott el.
- Nem azzal van bajuk, hogy Hal�lfal� volt�l, hanem az, hogy most Rend tag vagy. Hasonl� miniszter�nk van, min hajdan�n Caramel. Azt hiszi a Rend, t�bbet �rt, mint haszn�l. Csak nem �rtem ezt a logik�t!
- Sz�val a Miniszt�riumra, megint nem sz�m�thatunk? - k�rdezte Hermione.
- Nem, ne is v�rd. Krummal meg vigy�zz! Lehet hogy Rendtag, de a Miniszt�riumhoz k�tõdik jobban.

Hermione b�lintott.

- Rendben, de most m�r ir�ny Ginny! M�g ha j�l tudom, meg kell h�vnod õt!
- Jaj, t�nyleg! Ez m�r ki is ment a fejembõl! - csapott a homlok�ra.
- �s Potter! Nekem ugye nem kell p�r?
- Arr�l m�r gondoskodtam! - somolygott sejtelmesen Harry.
- �s megtudhatom ki az? - ki�ltott a fi� ut�n, de hi�ba. Hiszen addigra m�r el is tûnt.

Feln�zett a kis fali�r�ra a k�nyvt�rban. A nagymutat� lust�n r�fordult a 12-es cikorny�s sz�mra, m�g a kismutat�, a 3-as sz�mn�l l�gatta a l�b�t. L�tta amint Granger egy serpenyõt vett elõ.

- Az el maradt reggeli �s eb�d helyett, most valami kiad�s vacsor�t k�sz�tek. Ha nem b�nod, megh�vn�m Harryt, �s Ginnyt!
- Nekem mindegy! - ki�ltotta ki a szob�j�b�l. - Nem tudod, kivel akar Potter �sszehozni?
- Fogalmam nincs! Ezt holnap megtudod! K�r�lbel�l �tre leszek k�sz, �s akkor j�nnek Harry�k.
- Akkor addigra itt leszek, de most valahol dolgom van! - Azzal kapta is a k�peny�t, mag�ra ter�tette �s m�r hoppan�lt is.

Nem volt k�l�n�sebb dolga, csak ki akarta szellõztetni a fej�t. Lassan r�tta a havas utakat. December eleje volt �s igazi t�li hangulat. A muglik kivil�g�tott�k mindenf�le villog�val a h�zaikat. �rezni lehetett a kar�csony k�zeledt�nek az izgalm�t. Draco csak maga el� meredve s�t�lgatott. Kipirosodott arc�, vid�man futkos� gyerekeket pillantott meg. H�goly�ztak, �s nem lehettek t�bb tizenegy-tizenk�t �vestõl. Malfoy elmosolyodott a r�gi eml�kein ez idõbõl. Az volt a legnagyobb gondja, hogy hogyan tegyen keresztbe Potter�knak. B�r az akkori tetteit nem b�nta meg, sõt m�g mindig �gy �rzi, Potterrel nagyon elsz�llt a l� akkoriban. B�r amit tal�n megb�nt, az az volt, hogy Lucius Malfoy volt az "apja". Nem volt panaszkodni oka, hiszen mindent a feneke al� pakoltak, de a szeretetbõl igen keveset kapott, �rzett. Õ mindig is t�bbre v�gyott p�r j�t�kn�l. Ha apja egyszer az �letben megdics�rte volna, most tal�n m�g mindig a S�t�t oldalon harcolna, �s akkor õ lett volna Dumbledor gyilkosa. De dics�rõ sz� h�j�n, csak mag�ba zuhant �s nem tal�lta az �tj�t. M�g mindig �gy �rezte, eddig b�zhatott a S�t�t oldalban, de ez a bizalom megszûnt. Megszûnt, miut�n r�j�tt: rossz oldal az, amin harcol. Csak k�r, hogy �gy kellett erre r�j�nnie, hogy beleszeretett valakibe. Olyan valakibe, aki ezt tal�n m�g viszonozta egyszer. Az a l�ny is ugyan �gy a rossz oldalon harcolt �s nem is k�v�nkozott el. Csak egy apr� bakl�v�s, egy apr� stikli miatt meg�lte az õ "Ura". Pedig arr�l csak is kiz�r�lag a S�t�t Nagy�r tehetett. Nem tudta m�sra r�fogni, h�t a l�ny lett a tettes, �s ez�rt neki lakolnia kellet. Malfoynak akkor rend�lt meg a bizalma, amikor az a l�ny belet�rõdve, szinte m�r mag�t okolva a helyzet miatt, n�zett szembe a hal�llal. Ezen elgondolkodott akkor. Teh�t õ is csak egy eszk�z lenne, hogy a S�t�t Nagy�r kij�tszogathassa mag�t, �s ha ez a j�t�k rosszul s�l el, akkor a j�t�k katona lakol meg? H�t nem! Õ nem egy j�t�k katona, amit Voldemort k�nnyû szerrel kiselejtezhet! Õ Draco Malfoy, aki nem hagyja t�bb�, hogy �rtatlanok haljanak meg, mert a S�t�t Nagy�rnak nincsen jobb idõt�lt�se. Nem hagyja, hogy m�g t�bb �rtatlan emberi v�r tapadjon Voldemort m�r am�gy is mocskos kez�re. Nem �s nem! Gondolatmenet�bõl egy kerek arc� kisl�ny mosolyg�s arca z�kkentette ki. Nem mondott semmit, csak Malfoy kez�be nyomott egy kis pap�rrep�lõt, azzal el is rohant. A kisl�ny olyan n�gy �ves forma lehetett, de tal�n õ volt az elsõ az �letben, aki igazi mosolyt csalt a j�gg� fagyott sz�vû Draco Malfoy sz�j�ra. Kedvesen mosolygott vissza a l�nyra. Nem igaz�n tudta mit kapott most õ, de tetszett neki ahogyan a kisl�ny b�tortalanul oda adta a kez�be. R�n�zett �r�j�ra.

- �t �ra

Konstat�lta mag�ban. Semmi kedve nem volt m�g "haza" menni. Nem hitte, hogy Grangernek k�l�n�sebben hi�nyzik a t�rsas�ga. J�l esett neki az egyed�l l�t. M�r teljesen bes�t�tedett, �s egy pap�rrep�lõt szorongatva a kez�ben, rend�letlen�l r�tta a k�r�ket az utc�kon. Mindig is szeretett s�t�tben s�t�lgatni �s most is nyugtat�lak hatott r�. Ahogyan �gy s�t�lgatott egy nemk�v�natos hang sz�l�totta meg.
- Na mi van Malfoy, csak nem le�gt�l, hogy muglik k�z�tt s�t�lgatsz? - k�rdezte egy v�r�s haj�, szeplõs fi�.
- Nem, csak t�ged kerestelek Weasley! B�r ha jobban meggondolom, a nyalisok k�ze az, ahol keresnem k�ne.
- �rul�! - fintorgott Ron.
- �n? Szerintem elt�vesztetted a h�zsz�mot Weasley! �n egy bar�tomat se hagytam fak�pn�l �s hidd el, meg fogod te m�g b�nni a d�nt�sedet!
- K�tve hiszem, nem tudod, milyen rangon vagyok �n most a S�t�t nagy�rn�l.
Malfoy csak nevetett.
- Mi vagy te Weasley? Semmi! A S�t�t Nagy�r nem tart t�bre t�ged m�g Monstr�n�l se! Te egy kis paraszt vagy a sakk t�bl�j�n! �n viszont b�stya voltam. A legbizalmasabb szolg�ja �s amint l�tod, nem igaz�n �r�ltem a tiszts�gnek. Idõvel te is r� j�ssz, hogy Potter�k mellet te sokkal t�bb volt�l. �rt�l valamit emberk�nt. De �gy? Amint m�r mondtam: semmit nem �rsz!

Ron kivonta a p�lc�j�t Malfoy fel�.

- �n a helyedben eltenn�m az Weasley! M�g a v�g�n valami bajod esik! Am�gy ha nem volna feltûnõ neked, ez egy mugli k�rny�k �s m�g a Nagy�r sem szeretn�, ha lebuktatn�d.

Azzal sz�les mosolyk�s�ret�ben h�t�tford�tott a f�st�lgõ Ronnak, majd kom�tos l�p�sekkel ment tov�bb. Ronnak be kellett l�tnia, hogy igaza van a szõkes�gnek. T�l vesz�lyes lenne a ny�lt terepen p�rbajozni.

- M�g megtal�llak Malfoy!
- Alig v�rom, hogy �jra dumcsizzunk egy j�t. - v�kony�totta el a hangj�t.

Ron m�r happan�lt is. F�l nyolc.

- Ideje lenne szerintem nekem is visszatûzni Grangerhez, mielõtt szobafogs�got kapok.

Azzal halk pukkan�s k�s�ret�ben vissza hoppan�lt a sz�ll�s�ra. Mire vissza �rt, Hermione m�r rendezgette a konyh�t. L�that�an m�r a vend�gei is elmentek.

- Hagytatok valami kaj�t? - volt az elsõ k�rd�se Malfoynak, mivel a nap folyam�n m�g nem evett �s m�r igen csak ki volt �hezve.
- Hagytunk nyugi! Merre j�rt�l?
- Csak s�t�ltam, semmi k�l�n�s. B�r nem tartozom neked elsz�mol�ssal �s m�g este t�z elõtt van.
- J� kisfi�, l�tom, tudod te az illemet. Akkor ut�na el is mosogathatn�l? - rebegtette a szempill�it �rtatlanul Hermione.
- Tal�n…, ha eny�m a f�rdõszoba holnap eg�sz nap. - mosolyodott el ravaszul.
- Na j� nincs alku. Elmosogatok �s a f�rdõszoba csak reggel a ti�d. D�lut�n egytõl f�l �tig az eny�m!
- Mi a csud�t csin�lsz te annyi ideig?
- Egy l�nynak sok idõ kell, am�g elk�sz�l! Holnap lesz a b�l.
- Elõre f�lek a partneremtõl, lehet egy b�nya r�m lesz �s m�g veled is jobban j�rn�k.

Hermione csak megforgatta a szem�t.

- Pasik. - azzal elmosogatta az ed�nyeket (egy p�lcaint�sbe tellett neki), �s mielõtt a lak�t�rsa lecsaphatna az �h�tott szent helyre, a f�rdõszob�ra, bev�gta maga m�g�tt az ajt�t.