Hermione �s Draco bekuporodtak a m�r megszokott hely�kre, a k�nyvt�rba. B�r amit olvastak, egyik�k agy�ig sem jutott el, mind a ketten az elm�l esem�nyeken t�prengtek. Hermione elõtt �jra leperegtek az elejtett mondatok. Nem tudott szabadulni tõl�k. Fel-feltekintgetett Malfoyra. Valami miatt csod�lat fogta el a fi� ir�nt. Csod�lta, hogy olyan rezzen�stelen arccal v�gigb�rta Lucius Malfoy tekintet�t. B�r v�gigs�p�rt az is az agy�n, hogy mert ennyire �rz�ketlen. De ha ennyire �rz�ketlen volna, akkor nem j�tt volna �t a m�sik oldalr�l. Rejt�ly. Mi�rt is j�tt �t õ a m�sik oldalr�l? Volt egyszer egy olyan mondata, hogy csal�dott Voldemortban. De h�t Mi�rt? Mikor a l�ny eljutott id�ig a sz�ig, hirtelen �sszeszorult a sz�ve. M�r megint a mi�rtek. De most ahelyett, hogy els�rta volna mag�t, ink�bb csak egyre d�h�sebb lett. D�he most Ronra �s Krumra fordult. Felejteni! Ez az! Felejteni! A sz� elbizatotts�got ind�tott a sz�v�ben. Min�l hamarabb felejtenie kell!
Azzal kapta mag�t �s kirohant a szob�b�l, �t a saj�tj�ba. Elõ kapott r�gi leveleket, fot�kat, egysz�val eml�keket. Mint az õr�lt, �gy hajig�lta a sok pap�rt. Krum levelei, Ronr�l k�pek, egyszerûen mindent, amit csal tal�lt. Ide-oda kapkodta, kis, t�r�keny kez�t. V�gigcsordult egy k�nnycsepp az arc�n, majd m�g egy. Let�r�lte õket, de �jabbak jelentek meg hamvas bõr�n. M�r nem is akarta õket let�r�lni. Siratta az eml�keit. Tal�n most fogta fel igaz�n, hogy mi is t�rt�nt k�r�l�tte az elm�lt f�l �vben. A sz�lei hal�la, Draco a j� oldalon, Neville hal�la, Ron a rossz oldalon, Krum kihaszn�lta. Felzokogott. Nem is akarta m�r visszatartani a felt�rõ z�port. Mindenki azt mondta neki, hogy nincsen semmi baj, ettõl m�r csak jobb j�het, nem kell s�rnia, tartsa mag�t, ne vesszen el. Nem! Nem b�rja tov�bb. Meg kell szabadulnia az eml�keitõl. Septiben, zokogva �sszekapta a feltornyosult eml�keit �s a nappaliba futott vel�k. A kandall�ban �gett a tûz. Lekuporodott el�, majd egyes�vel pakolta a sok levelet, f�nyk�peket, �gy, mintha azok gy�jt�sok lettek volna. Hangosan zokogott k�zben. �gy �rezte, ezzel most kitiszt�thatja eml�keit. A zokog�sra Draco is felfigyelt. Kin�zett a k�nyvt�r ajtaj�n, �s bizonytalanul megsz�l�totta a zokog� l�nyt.

- Granger, minden rendben?

Hermione megr�zta a fej�t.

- M�r hogy lehetne? – pr�szk�lte – Elegem van mindenbõl. Eddig csak rossz dolgok t�rt�ntek velem. Igazad volt, nem kellett volna bel�pnem a var�zsl� vil�gba. �r�lhetsz, m�r megb�ntam.

Hangja erõtlen volt �s f�jdalmas. Dracoban v�gig futott az „h�t �n is �gy gondoltam” tudat, de valahogy most m�gis sajn�lta a f�ld�n kuporg� l�nyt. Odal�pett hozz� �s meg�lelte. �gy �lelte �desanyj�t is mindig, ha az b�natos volt. A l�ny meg csak bel�kapaszkodott. Mindegy volt neki, hogy bar�t e vagy ellens�g, j� volt valakit meg�lelni. Negyed �r�ig voltak �gy, mire Hermione k�nnyei ritkulni kezdtek. Malfoy fel�llt, �s csak annyit mondott:

- Hozok valamit inni – a l�ny b�lintott, mire õ kiment.

Hermione elõre h�zott t�rdekkel figyelte, hogyan lesz a tûz martal�k�v� az a k�p, amin Ronnal mosolyognak egy�tt, m�g tizenk�t �vesen. �resnek �rezte a fej�t. Nem �rzett m�r b�natot, tal�n egy kis keserûs�get, de m�r nem gondolkodott. Nem �nt�tte el a sok f�j� eml�k, nem k�nozta õt m�r az a tudat, hogy az a kedves, mosolyg�s Ron nincsen t�bb�. Malfoy meg�rkezett k�t vajs�rrel a kez�ben. Kint m�r s�t�t volt �s a szob�t csak a tûz f�nye bor�totta be v�r�sre.

- Szeretn�l errõl besz�lni? – k�rdezte mag�t is meglepõ, kedves hangon.

Hermione feln�zett r�, elvette az egyik vajs�r �s belek�stolt. B�lintott egyet, majd erõtlen�l megsz�lalt.

- J� lenne, b�r akkor m�r szeretn�m, ha te is besz�ln�l. Nagyon j� hogy itt vagy ezen az oldalon, hiszen ha te nem vagy, akkor �n m�r r�gen Voldemort elõtt szenvedn�k. De szeretn�m tudni, mi hozott erre az oldalra.

Draco szeme �sszeszûk�lt a n�v hallat�n. Csak �llt ott, Hermione felett.

- Persze nem fontos – mentegetõz�tt r�gt�n a l�ny, l�tva Malfoy rezzen�stelen, �veges szemeit.

�m legnagyobb megr�k�ny�d�s�re a fi� le�lt mell�, �s õ is Hermione �gõ „eml�keit” n�zte.

- Csal�dtam a S�t�t Nagy�rban. – mondta t�m�ren Malfoy. – Te most mitõl bukt�l ki ennyire?
- El�z�nl�ttek az eml�kek �s szabadulni akartam tõluk. A sz�leim hal�la �ta nem tomboltam ki magam el�gg�. Akkor nyugtat�kat szedtem, ut�na meg a tanul�sba temetkeztem, �s a munk�ba. – Hermion�bõl csak �ml�ttek a szavak – J�tt ut�nuk Neville hal�la. Akkor m�g csak egy k�nnycsepp sem hagyta el a szememet. Most meg Ron �s Krum �t�ll�sa. Mind a ketten becsaptak. Ez volt az utols� csepp a poh�rban. J�l esett szabadj�ra engednem az �rz�seimet. �gy �reztem, megfojtanak. – fejezte be v�g�l.

Malfoy csak elmerengve n�zte a l�nyt, majd �gy d�nt�tt megk�rdezi:

- Mikor haltak meg a sz�leid?
- Egy f�l�ve. Aut�balesetben. Te nem fejten�d kicsit ki bõvebben azt a dolgot? Lehet j� lenne r�la besz�lned. �s nem vagyok egy pletyk�s fajta… - rem�nykedett a siker�ben, hiszen kicsit sz�gyellte mag�t amiatt, hogy õ ilyen sok dolgot elmondott a fi�nak mag�r�l, csup�n gyenges�gbõl.
- Szerinted mi lehetett az indokom? – v�laszolt k�rd�ssel a l�ny k�rd�s�re.

Most Hermione f�rk�szte a fi� arc�t.

- Nem tudom, tal�n szerelem?

Malfoy elmosolyodott.

- Tal�n, mondhatjuk �gy is. De nem ez a teljes indok. �s ne k�rdezd, �gysem mondok t�bbet!
- Ezt valahogy gondoltam.
- Magadra hagylak, akkor tal�n jobb lesz! – elszedte a l�ny kez�bõl az �res b�gr�t �s kivitte a konyh�ba.

Onnan egyenesen a szob�j�ba ment. Elõszedett egy hossz� fekete haj� l�ny k�p�t. Berakta egy k�teg Mardek�ros f�nyk�p k�z�.

- �g veled!

Azzal se sz�, se besz�d, vitte a kandall�ban �gõ t�bbi eml�k k�z�.

- Most j� �tletet adt�l! – mondta, azzal m�r haj�totta is bele a tûzbe a k�teget. – �n is akarok p�r dolgot felejteni.

Ekkor sarkon fordult, �s ism�t mag�ra hagyta a mag�ba zuhant l�nyt.