Hermione m�g mindig a kandall� elõtt kuporgott. Remegõ k�zzel beleny�lt bal zseb�be �s egy kis bor�t�kot h�zott elõ. N�zegette a bor�t�kot, �s nem tudta eld�nteni, hogy a tûzbe dobja, vagy juttassa el a c�mzettnek. M�r r�gen meg�rta a levelet, b�r addig soha nem jutott el, hogy k�zbes�tse is. Hirtelen megind�totta kez�t a tûz fel�, �m f�l�ton visszakapta.

- Nem - gondolta mag�ban. - Ennek a lev�lnek mindenf�lek�ppen el kell jutnia a c�mzetthez.

Fel�llt a kandall� elõl �s a szob�ja fel� indul. A levelet letette az asztal�ra �s erõtlen�l v�gig dõlt az �gy�n. A rengeteg s�r�s legyeng�tette, �s r�gt�n elnyomta az �lom.

*

Hermione egy kis keskeny �sv�nyen futott. Az �sv�ny v�g�n nagy f�ny �s f�st l�tsz�dott. Valami �gett. Egyre r�m�ltebben futott a f�nyforr�s fel�, hiszen sejtette, hogy az õ h�zuk �ll l�ngokban. Megl�tta az �gõ h�zat, �s m�g hallotta sz�lei jajvesz�kel�s�t. K�r�ln�z, ki seg�thetne. Nem messze a h�zt�l ott �lldog�lt Ron.

- Mit �llsz ott Ron! K�rlek, seg�ts, a sz�leim benn �gnek! - kiab�lt mag�b�l kikelve a l�ny.

�m Ron mint ha meg sem hallotta volna. Hermione k�zelebb futott.

- Ron nem hallod! Seg�tened kell!

Hermione meglepõd�tten vette �szre, hogy Ron nevet. Nevet az õ szerencs�tlens�g�n.

- Nem ez nem lehet, ezt õ nem tette volna! Õ nem �lte volna meg a sz�leimet! Hiszen a bar�tom! A bar�tom vagy Ron!

Ron m�r csak kacagott. Egyre hidegebben �s gonoszabban.

- De mi�rt?! A Bar�tom vagy....

*

Hermione ny�sz�r�gve �s izzadtan �bredt. Egyre csak hajtogatta: Te a bar�tom vagy, mi�rt, te a bar�tom vagy…
Teljesen kisz�radt a torka, forgott vele a vil�g. H�t hova menek�lj�n az eml�kei elõl, ha m�r az �lm�ban sem lehet nyugodtan. R�n�zett az �r�ra, az f�l h�rmat mutatott. Felkelt az �gy�b�l �s kiment a konyh�ba t�lteni mag�nak egy poh�r vizet. A keze remegett az idegess�gtõl. Egyenetlen�l vette a levegõt. Gyorsan megitta a vizet �s visszament a szob�j�ba. Le�lt az �gy sz�l�re, �s pillant�sa megakadt azon a s�rga bor�t�kon.

- Tal�n, ha oda adn�m neki a levelet, akkor tal�n k�nnyebben fel tudn�m dolgozni az elveszt�s�t.

Bizonytalanul a lev�l ut�n ny�lt. �jra �t kellett olvasnia. Szeme sokszor �tfutotta m�r a rem�nyvesztett sorokat.

"Kedves (bar�tom?) Ron!
Nem tudom, hogyan tehetted ezt vel�nk, a bar�taiddal, sz�leiddel? Hogy volt�l k�pes a szem�nkbe hazudni! A legutols� tal�lkoz�sunkkor m�g bizonygattad nekem, mennyire szeretsz! Tudom, ezt nem tudtam viszonozni, de bar�tk�nt mindig is szerettelek �s seg�tettelek t�ged. Harrynek mindig is te volt�l a legjobb bar�tja �s �n, csak ott l�zengtem mellettetek egy kis okoskod� s�rv�rû l�nyk�nt. Eml�kszem, amikor elsõben megmentett�l engem a Troll-t�l, a var�zsl� sakkt�bl�n�l fel�ldoztad magadat �rt�nk! Az Od�ban elt�lt�tt sok-sok vid�m napok m�g mindig a legkedvesebb eml�keim k�z� tartoznak. Nem v�ltozhatt�l ennyit! Nem felejthetted el, azt a sok egy�tt t�lt�tt percet, a cs�nyeket, a sok tilos esti �tjainkat Hagridhoz, a kalandjainkat, amit �t�lt�nk. Egyszerûen nem felejthetted el azt a szeretetet, ami �sszetartott minket �veken �t. Mert �n egyszerûen NEM TUDOM elfelejteni, hogy a legjobb bar�tunk volt�l! �n t�ged nem tudlak ellens�gk�nt elfogadni, ezzel a lev�llel b�cs�zom a r�gi Ront�l. Mostant�l a sz�momra csak egy halott, akit gy�szolok, a sz�leimmel egy�tt �s csak a j�ra fogok eml�kezni.
�g veled! Hi�nyozni fogsz…"

K�nnyes szemmel visszarakta a levelet. M�r sokadszorra b�cs�t vett Ront�l �s a sz�ve m�ly�n egy kis vir�gos s�rba temette. �s ma m�r m�sodszorra �lomba s�rta mag�t.

Reggel legnagyobb csod�lkoz�s�ra, frissen �s kipihenten �bredt. R�n�zett az �r�ra, �s m�g csak hat �ra volt. Gonoszul elmosolyodott…

- Ma v�gre eny�m lehet elsõnek a f�rdõ!

Kipattant az �gy�b�l, �s egyenesen a f�rdõszoba fel� vette az ir�nyt. Megeresztette a zuhanyt, �s percekig csak folyatta mag�ra a meleg vizet…

*

Draco �lmosan n�zett az �r�j�ra. Hat �ra m�lt 10 perccel. Lassan felt�p�szkodott az �gyb�l �s kom�tosan elindult a f�rdõszoba ir�ny�ba. Automatikusan nyitotta az ajt�t, amikor is meghallotta, hogy valaki m�r zuhanyozik odabent. Reflexszerûen visszaz�rta az ajt�t, �s mag�ban m�rgelõd�tt hogy az a l�ke Granger mi�rt nem b�rja bekulcsolni.

- Hmm, Granger zuhanyozik… Ezt meg kell n�znem! - Majd ravaszul mosolyogva �jra kinyitotta az ajt�t.

A zuhanyz�nak a f�lk�je m�g�tt csak sejteni lehetett a Hermione karcs� alakj�t. A l�ny pont ekkor z�rta el a csapot, �s Draconak h�ttal l�pett ki a f�lk�bõl. Hermione sz�rakozottan dudor�szott valamit. Malfoy v�gig m�rte õt. Gy�ny�rû sz�p bõre volt �s t�k�letes alakja. Draco szemei elidõztek g�mb�lyded fenek�n. Sz�rakoztat�nak tal�lta a helyzetet, hogy Hermione nem is sejti, hogy figyelik. �vatosan visszaz�rta az ajt�t, mielõtt m�g lebukna.
Mosolyogva l�pett be a konyh�ba. Le�lt egy sz�kre �s r��rõsen elkezdte olvasgatni a reggeli Pr�f�t�t.

Hermione percekkel k�sõbb felfriss�lten j�tt ki a f�rdõszob�b�l.

- J� reggelt Granger! - k�sz�nt derûsen Malfoy. - Hogy aludt�l?
- R�mesen! - mosolygott Hermione. - K�sz�n�m k�rd�sed!

Draco kihaszn�lva az alkalmat, elment f�rdeni. A biztons�g kedv��rt õ bez�rta az ajt�t. Ekkor has�tott bele Hermion�be a felismer�s, õ nem z�rta be az ajt�t. Az meg m�r mag�ban furcsa volt, hogy Malfoy nem a f�rdõszob�ba ment elõsz�r, hanem a konyh�ba. �s feltûnõen j� kedve volt.

- H�t ez nem lehet igaz! Ez meglesett? Ennyire csak nem mocsok… De! Õ pontosan ennyire mocsok! Hogy lehettem ennyire szerencs�tlen, hogy elfelejtettem bez�rni? Na most m�r mindegy! Legyen ez a legnagyobb �r�me! Meg k�l�nben is m�r ezer m�sik nõt l�tott meztelen�l.

Hermione hallotta, hogy Draco kinyitotta a f�rdõszoba ajt�t. Hirtelen esz�be jutott valami �s a fi�nak kiki�ltott.

- Ha szeretn�l reggelire gofrit enni, akkor hozd ki az asztalomr�l a receptes k�nyvet!

Hermione m�g hallotta, amint Draco befordul a szob�j�ba, majd az asztal�n kezdett el keresg�lni, mik�zben valami olyat motyogott, hogy: nem vagyok a csicsk�ja, ha annyira kell neki, akkor mi�rt nem õ megy �rte. Hermion�nak akkor jutott esz�be, hogy az asztal�n van a lev�l �s riadtan szaladt Draco ut�n. Draco ahogyan keresg�lte az asztal�n a receptes k�nyvet, felemelte a bor�t�kot, k�zben folyamatosan motyogott.

- Hogy a fen�be n�zhet ki egy receptes k�nyv? Ennyi k�nyv k�z�l, hogy a francba tal�ljam meg? - m�rgelõd�tt.

Amint Hermione bel�pett a szob�ba, megl�tta, hogy Malfoy a level�t fogja �s azon nyomban let�madta.

- Hogy mersz a cuccaim k�z�tt turk�lni? - ordib�lt r� hirtelen Dracora.
- Megõr�lt�l? Te k�ldt�l be a receptes k�nyved�rt!
- De ez nem jogos�t fel arra, hogy a dolgaim k�z�tt turk�lj! - pr�b�lta volna kit�pni Malfoy kez�bõl, �m az csak magasan lebegtette, hogy Hermione ne �rhesse el.
- Mi�rt olyan fontos ez? Csak nem Weasleynek �rt�l szerelmes levelet? - mosolyodott el komiszul.
- Malfoy, most t�l messzire ment�l, tegnap m�r azt hittem megv�ltozt�l, de te m�g mindig csak az a p�khendi Draco Malfoy vagy, aki mindig is volt�l!

Draco m�g mindig csak mosolygott �s azt figyelte milyen �des Hermione, amikor m�rges. M�r Hermione szavaira egy�ltal�n nem is figyelt. �m õ meg�ll�s n�lk�l szidta �s folyamatosan ugr�lt, hogy el�rhesse a m�g mindig z�szl�k�nt lebegtetett levelet.
Hirtelen Draco mag�hoz �lelte �s szenved�lyesen megcs�kolta. Hermione d�bbenten n�zett a fi�ra.

- Ezt most mi�rt csin�ltad?
- Az�rt hogy lenyugtassalak. - mosolygott r�, �s �jra megcs�kolta.