Draco hanyagul dobálta a ruháit az utazó táskájába. Nem régen költözködött be, de így látta jónak, hogy ideje lesz elköltöznie innen. Vagyis, Potter látta így jónak. Most újra költözhet. Jobb híján meg…
Végzett a pakolással, és összezsugorította a bõröndjét. Berakta bal zsebébe, majd tollat és papírt vett elõ. Írt egy gyors, pár soros levelet Hermionének. Letette a konyhaasztalra, és már hoppanált is új "lakásába".

*

Hermione késõn kelt, ahhoz képest, hogy korán szokott. Kezében a Rómeó és Júliával, amit már elalvás elõtt nem rakott le. Elsõ gondolata most az volt:

- Vajon Draco végzett már? Semmi kedvem még rá is várni…

Kiballagott a szobájából, nagy ásítások közepette. Meglepetten vette észre, hogy üres a fürdõszoba.

- Na végre! Nem kell sorban állnom a saját lakásomban ma. - dörmögte morcosan az orra alá.

Miután lezuhanyozott, bement a konyhába. Meglepetten vette észre, hogy egy levél van az asztalán. Kezébe vette és elkezdte olvasni:

"Granger!
Tudom, nagyon pótolhatatlan vagyok, de ki kell bírnod nélkülem. Elköltözök, mert Potter talált nekem való helyet. (Ezt konkrétan õ mondta így nekem, én meg csak ráhagytam) Elköszöntem volna tõled tegnap, de úgy az orromra csaptad az ajtót, hogy valahogy nem volt kedvem utána hozzá. Hogy ne mond, hogy hálátlan vagyok, kösz! Az én három személyemtõl ennyi telik. Lenne veled egy kis megbeszélni valóm. Csütörtök 5 órakor legyél a Foltozott Üstben!
Draco Malfoy"

Hermione nem tudta eldönteni, sírjon e vagy nevessen? Az egoizmus áradt a levélbõl, de meghívta õt a Foltozott Üstbe. Hirtelen ennél a pontál elhúzta a száját.

- Valami kellemesebb helyet is választhatott volna!

Biztos volt abban, hogy Ginny rögtön Harryhez rohant. Harry meg úgy látta jónak, ha nem "rontja" tovább a levegõt Hermione házában. A lány nem volt biztos abban, hogy ez az õ szemszögébõl így lenne a helyes.

- De vajon mirõl akar beszélni velem? Az tény, hogy volna mirõl, de arról õ nem hiszem, hogy szót akar ejteni. És vajon hova költöztette Harry?

Hermione még magában sem vallotta be, de talán kicsit rosszul érintette a dolog. Inkább úgy fogta fel, hogy Malfoy megsértette az érzéseit, és csak azért kuszálódott benne minden össze, mert Viktor átvágta és keresett valami pótlékot. És mivel éppen Malfoy volt ott…

*

Eközben Draco morcosan hajigálta ki a cuccait egy kis szekrénybe. (Ami mellesleg kis rózsaszín virágmintás volt)

- Potter ettõl biztosan nem talált jobb helyet? Ennél még Granger is jobb volt.

Körbenézett és valahogyan nem volt elragadtatva. Mindig is tudta, hogy Pansy egy kis rózsaszín, fidres-fodros stílusú lány, de azt soha nem képzelte volna el róla, hogy teljesen a divat szerint éljen. Grangernél természetes volt, hogy múzeumi rend van, de az valahogyan taszította, ha valahol nagy a felfordulás. (Õ leginkább csinálni szerette azt) Pansy nem volt az a típusú lány, aki megmozdította volna akár az ujját is valamiért. Házimanó híján pedig, nem nagyon ment neki a rendrakás. Igaz, csak egy pálca legyintésbe került volna, de hát, akinek nem volt eddig rá szüksége, minek tanulja meg hogyan kell?
Miközben ilyeneken füstölgött, beállított az ajtóba Pansy.

- Na, nem örülsz, hogy velem kell laknod? - kérdezte kényeskedve.

Draco hátán futkosott a hideg ettõl a hangtól. Megforgatta szemeit, majd pakolt tovább, fel sem nézve a lányra.

- Mit csináljak ebédre? - kérdzte mézes-mázos hangon.
- Isten ments attól! - ellenkezett Malfoy, ismerve a lány fûzési tehetségét. - Inkább elmegyek egy ebédlõbe.
- Én is veled mehetek? - lelkendezett a lány
- Nem - jött az undok felelet. Ám nem szegte a lány kedvét.
- Emlékszel, amikor még a Roxfortban együtt voltunk?

Malfoy nosztalgikusan visszagondolt.

- Tényleg! - gondolta magában - Akkor "jártam" Viviennel is!

Malfoy ezen elmosolyodott, ám Pansy félre értelmezte.

- Ugye milyen jó volt akkor?
- De még mennyire! - mosolyodott el kajánul Draco. - "Ha tudnád, nekem mennyire jó volt akkor"
- Még mindig nem mehetek veled? - nyafogott tovább Pansy
- Nem - vágta rá nemes egyszerûséggel Malfoy, és ezzel a vitát lezártnak tekintette.

*

- Hogy micsoda? Parkinsonhoz lett költöztetve? - nevetett Hermione. - Ugye csak vicceltek!

Ginny megrázta a fejét.

- Neked is így lesz jó!
- Aha! Ezt igazán hagyhatnád nekem eldönteni!
- Te nem tudtad, én meg megoldottam. Nem kell többet sorban állni, és kivered a fejedbõl azt az egoista barmot!
- Nem is szoktam rá gondolni…csak ritkán…

Ginny megingatta a fejét.

- Hallanád magad! Te nem vagy ilyen, legalábbis, eddig nem voltál az! - mondta a végén már bizonytalanul Ginny.
- Igazad van! Csütörtökön elmegyek, és pontot teszek ennek az egésznek a végére.