Hermione kisírt szemekkel érkezett haza. Erõtlenül besétált a konyhába, ahol látta, hogy az ablakban egy bagoly várakozik.

- Vajon kitõl jöhetett a levél? - gondolkozott Hermione.

Gyorsan kinyitotta az ablakot, és elvette a levelet, amiben csak ennyi állt

"Szia Hermione!

A suli óta nem láttalak, mi van veled? Remélem minden rendben. Szívesen találkoznék veled a közeljövõben valamikor. Kérlek, küldj egy baglyot, hogy mikor érsz rá.
Cormac McLaggen

- Nahát McLaggen! De rég nem hallottan róla. Szegényt hogy kikosaraztam év végén, méghozzá talán pont Ron miatt… Biztos õ is olyan ramatyul érezte magát, mint én most. Nem akarom, hogy Draco megtudja, hogy ennyire összetörte a szívem. Te jó ég, én beleszerettem?! De miért szeretem? Hisz annyira önzõ. Engem is csak kihasznált. Bárkit megcsókol, ha úgy tartja kedve. De ha neki ilyen könnyen megy, hogy barátnõt találjon, akkor én is találok magamnak barátot!

Gyorsan tollat fogott, és a következõket írta:

"Szia Cormac!

Örülök, hogy írtál. Holnap pont nincs semmi programom, ha gondolod, átjöhetsz hozzám a cím: Preston street 5. Addig megszüntetem a védõ varázst!

Hermione"

Gyorsan borítékba tette a levelet, és odaadta a várakozó bagolynak.
Fáradtan dõlt le az ágyán és a plafont bámulta. Nem tudta kiverni a fejébõl a foltozott üstben látott eseményeket. Nyugtalanul forgolódott, és végül álomba sírta magát.

*

Álmában megint azon a rémes alagúton szaladt valakivel. Érezte, ahogyan végigcsurog a vér az arcán. Valószínûleg megvágta magát valamivel… Félt. Borzongott. El volt keseredve. Magát hibáztatta. Miért volt olyan könnyelmû? Most valaki, egy ártatlan, talán miatta szenved. A karja megsérült. Összeszorította ajkait fájdalmában. Az alak elesett mellette. Nehezen felhúzta. Tovább futottak. Érezte, hogy az a valaki sántítva fut, de ettõl még mindig gyorsabb, mint õ. Lehet, hogy neki a lába sérült meg… Az ajtó… már csak pár méter… csak három… kettõ…egy… Újra ugyanaz a látvány. Egy lány kitekert pózban a földön, zöld villanás, és hirtelen sikoltva ébred, a már sokszor visszatérõ rémálmából.

*

Reggel álmosan ébredt. Kisétált a fürdõszobába, és rendbe hozta magát. A konyhaablakban újabb két bagoly várta. Az egyik Draco baglya, a másik McLaggené. Hermione izgatottan
nyúlt Malfoy levele felé, és gyorsan ki is bontotta.

"Hello Granger!

Tegnap olyan gyorsan elrohantál, pedig fontos mondanivalóm lett volna. Találkozzunk dél körül a Búgó köz bejáratánál.

Malfoy"

-Fontos mondanivaló mi? Csak nem azt akartad közölni, hogy új barátnõd van? Grrr... Most nekem is lesz közölnivalóm. Az, hogy nem érdekelsz! -sziszegte a fogai között Hermione.

Ezután kibontotta a másik levelet is.

"Rendben akkor, holnap délelõtt átugrok hozzád.
Cormac"
- Te jó ég, Mclaggen meg mindjárt itt lesz. Már 10 óra és én meg még át sem öltöztem. Gyorsan átöltözött, és már rohannia is kellett ajtót nyitni, mert csöngettek. Két puszival üdvözölte a vendéget.
- De jól nézel ki Hermione! - mondta Cormac, és egy csokor virágot nyújtott a lánynak.
- Köszi - mondta Hermione kicsit elpirulva, mivel nem számított rá, hogy virágot is kap, és ráadásul a kedvencét: Vörös rózsát.
- Gyere be és foglalj helyet a nappaliban - invitálta Hermione.
- Kérsz valamit inni?
- Egy kis vajsör jólesne.

Hermione gyorsan kihozta a konyhából az italt, és leült a fiúval szemben.

- Nos, mesélj, mi történt veled mostanság? -kérdezte McLaggen.
- Sajnos nem sok jó. Még év elején a szüleim meghaltak autóbalesetben, de errõl nem szeretnék beszélni.
- Semmi baj. Részvétem. - nézett együtt érzõen Hermionéra a fiú.
- Köszi. Ronról gondolom, hallottál... - terelte inkább a szót el a szüleirõl.
- Igen. Nagyon meglepõdtem. Nem értem hogy miért tette ezt. Bár szerintem várható volt… - mondta kicsit fennhéjázóan.

Hermione ezen a megjegyzésen elfintorodott, de rá kellett jönnie, talán igaza lehet a fiúnak.

- Az a baj, hogy én sem értem. A minisztériumtól meg sikeresen ellopták a jóslatot Voldemort unokájáról. Mióta Dumbledore meghalt semmi sem a régi. - sóhajtott Hermione. - Tényleg! Malfoy meg átállt a jó oldalra. Na ehhez mit szólsz? - kérdezte.
- Na ne! Tényleg??? Ezt nem is tudtam. Az a görény? Nem lehet, hogy csapda?
- Nem hiszem, eléggé megváltozott... Akarsz vele találkozni? Most délben ott lesz a Búgó köz bejáratánál.
- Hát nem is tudom, én veled akartam találkozni. Tudod, el kell, hogy mondjak valamit. Én még mindig nem tudtalak elfelejteni, és látni akartalak. Nem akarlak semmire
kényszeríteni, csak arra kérlek, hogy adj még egy esélyt!

Hermione nem akarta megbántani a fiút, de tudta, hogy sosem tudna beleszeretni, ezért csak elmosolyodott, és annyit mondott:

- Majd meglátjuk. De nekem tényleg találkoznom kell Malfoyal, mert valamit meg akar beszélni velem, és azt mondta, hogy fontos. Ha gondolod, jöhetsz velem.
- Rendben. - válaszolt lemondóan McLaggen.
- Akkor lassan indulnunk kell, mert mindjárt dél.

Már közeledtek a Búgó közhöz, mikor Hermione meglátta Malfoyt. Újra eszébe jutott, amikor csókolóztak Pansyval, a fiú észrevette, hogy figyelik, és Hermionéra nézett. Hermione hirtelen ötlettõl vezérelve megcsókolta McLaggent. A fiú csak állt fülig érõ szájjal Hermione elõtt, és vissza akarta csókolni, de Hermione elfordította a fejét.

- Ezzel tartoztam neked még tavalyról… Majd késõbb találkozunk, rendben? Most inkább egyedül megyek. - hadarta Hermione, és elindult Draco felé.

McLaggen állt egy darabig, majd úgy gondolta, jobb, ha távozik.

- Nocsak Granger! Csak nem bepasiztál.
- Semmi közöd hozzá. -felelte flegmán.
- Nos mirõl lenne szó?
- Öööö. Hát a… -dadogott Draco.

Hermione kérdõn nézett Dracora. Nem volt rá jellemzõ ez a szétszórtság.

- Ja persze! Nálad hagytam a fogkefém. - nyögte ki végül Malfoy.
- Tessék? Ez volt annyira fontos? Ezt megírhattad volna, és akkor elhozom neked.
- Igaz.

Hermione úgy érezte egy pillanatra, mintha Draco újra meg akarta volna csókolni, de nem történt semmi. Hermione szíve a torkában dobogott. Már majdnem õ csókolta meg a fiút, mikor az megszólalt.

- Mennem kell.
- De... a fogkeféd nem kell? - Fejezte be a mondatod Hermione, de Draco már addigra elhoppanált.
- Mi volt ez? Nem értem. Oh miért kellett megcsókolnom McLaggent? Mi van, ha ezért volt ennyire összezavarodva Malfoy? Nem, már megint képzelõdöm. De ilyen hülyeséget, hogy nálam hagyta a fogkeféjét… Valami jobbat is kitalálhatott volna. Hiszen még akkor írta, hogy találkozni akar velem, mikor összepakolt. Te jó ég, mit fogok mondani McLaggennek? Nem lehet igaz. Miért ennyire bonyolult minden? Én is szép kis csajszi vagyok. Megcsókolok egy srácot aki szerelmes belém, csak azért, hogy bosszút álljak azon akit én szeretek. ÁÁÁÁ Most
rögtön találkoznom kell Ginnyvel.

*

A nap elégedetten nyújtóztatta sugarait, most kezdett ébredezni téli álmából. A hó már olvadozott, a jégcsapokról vízcseppek csöpögtek. Néhol már látni lehetett a zöld
fûszállakat. Minden madár énekelt, és örült a közelgõ tavasznak. A parkban az emberek játszadoztak gyermekeikkel, kutyájukkal. Két fiatal pár vonult végig egy kis szûk ösvényen, nevetgélve, kézen fogva, igazi jelét adva a tavasz boldogságának. Csak egy magas, tejfelszõke hajú fiú sétált a parkban gondterhelt arccal.

- Átkozott Granger. Hogy képzeli, hogy csókolózik egy másik fiúval. Én akartam megcsókolni... Hogy végre a helyére tegyem ezeket az érzéseket a fejemben. Már a Foltozott üstbe is ezért hívtam, hogy újra megcsókoljam. Nem tudok másra gondolni csak rá. Annyira finom volt a csókja, és olyan puhák az ajkai. Éreztem, hogy neki is ugyan olyan jó volt, mint nekem. Most meg összejön ezzel a ficsúrral. Nem tudok kiigazodni rajta... Bár...- mosolyodott el Draco - Azt hiszem értem. Õ sem közömbös irántam, és mivel látta a csókunkat Pansyval, vissza akarta adni. Ha tudná, hogy Pansy nem jelent számomra semmit, és csak azért látta, hogy csókolózunk, mert õ megcsókolt, és még vissza sem csókoltam. Ha várt volna még egy pillanatot, akkor azt is látta volna, ahogy elzavarom a Foltozott Üstbõl azt a rámenõs csajt. Igen, szinte biztos vagyok benne, hogy bosszúból csinálta. De megbánja még õ ezt hogy engem ennyire zavarba hozott... A harc, hát legyen harc!