Hermione m�r �t napja meg�ll�s n�lk�l dolgozott. Bûntudata volt, ami�rt a j�slatot �gy elhanyagolta �s saj�t szerelm�vel t�rõd�tt…

Kint m�r a tavasz elsõ peri�dusa megkezdõd�tt. Az utakat, f�kat, h�ztetõket, parkokat, m�r nem fedte h�. A f�ldbõl gyenge, �mde t�rekvõ fûsz�lak serkentek elõ. Elsõ vir�gk�nt megjelent a h�vir�g, meleg feh�r szirmait a nap elõszeretettel simogatta, kiemelve ezzel kecses alakj�t. A fecsk�k visszat�rtek d�li k�r�tjaikr�l �s vid�m csivitel�sbe kezdtek. A gyerekek kint v�g j�t�kokat j�tszottak �s nevet�s�kkel bet�lt�tt�k az utc�kat.
Szerelmes p�rok k�zen fogva j�rk�ltak �s kedves szavakat suttogtak egym�s f�l�be, ezzel tõrt d�fve Hermione am�gy is �rz�keny lelk�be.
�gy h�t a l�ny jobb h�j�n a lak�s�ban "mulatta" a napokat, a sok sz�let�si anyak�nyvi kivonat k�z�tt.
L�zasan j�rt azt agya. Teljesen k�ts�gbe volt esve. Amikor az �rvah�zban j�rt, k�z�lt�k vele, hogy az a j�v�g�s� k�kszemû, v�r�s haj� f�rfi, akit õ k�ld�tt m�r megtal�lta neki a sz�ks�ges iratokat. Hermione csak �llt ott f�ldbe gy�kerezett l�bakkal. R�k�rdezett, �s m�g azt is mondt�k, hogy egy al��rt pap�rral j�tt, miszerint csal�dfelkutat� volt, �s a kisl�nyt a nagyapja kerestette.
Hermion�nak ez volt az utols� csepp a poh�rban �s feledve b�j�t-baj�t (�s tal�n pont b�nata miatt is) a munk�ba �sta mag�t.
Imm�ron �t�dik napja egyre nyugtalanabbul forgol�dik est�nk�nt az �gy�ban. Nem mer elaludni, mert ha elaludna, mindig azon a folyos�n fut, az idegen alakkal. R�gen csak az elm�lt esem�nyekre, vagy arra a s�t�t k�nyvre fogta. De m�r egyre jobban �rezte a s�ly�t. Nagyon f�lt att�l, hogy az �lom val�ra v�lik. Viszont ahogyan egyre t�bbsz�r �lmodta, egyre val�s�g hûbb lett. F�lt. F�lt, att�l hogy t�nylegesen �gy fog t�rt�nni, �s az csak miatta lesz.

- Minek kellett nekem Malfoyal t�rõdni? - korholta mag�t - T�bb idõt kellett volna a l�nyra ford�tanom!

Ilyen gondolatokkal keresg�lt m�g n�ha a k�nyvekben is. Nem akarta elhinni, hogy hõn szeretett k�nyvei �gy cserbenhagyj�k, �s a megold�s szikr�j�t sem lobbantj�k l�ngra fej�ben.
Elkezdett versenyt futni az idõvel…

- Ez lehetetlen! - ki�ltott fel hiszt�rikusan. - Az nem lehet, hogy meghalt az unok�ja!

�jra �tolvasta a sorokat.

Halotti bizony�tv�ny:
Melissa Gilbert, meghalt 1985. Febru�r 2.-�n
Anyja le�nykori neve: Am�lia Scott
Apja neve: Alfr�d Gilbert

- Ez nem v�g �ssze! A j�slat szerint igenis �l! Hacsak… - l�zasan keresg�l mem�ri�j�ban. Esz�be jutott Dumbledore egy elejtett mondata, amit Hermion�hez int�zett.
- "Ne feledd, hogy Voldemort legjobban mindig a rokonait�l f�lt. Meg�lte mindet egytõl-egyig. B�r maradtak neki, m�ghozz� el�g k�zeliek, csak j�l rejtve vannak, tal�n nem is tud a l�tez�s�krõl…"

Hermione ezt akkor nem vette komolyan �s nem is igaz�n t�rõd�tt vele. De visszaeml�kezve ez akkor nem is illett a t�m�hoz, amirõl besz�lgettek. �s ez a besz�lget�s m�r a l�ny hal�la ut�n volt, mint az is, hogy a j�slat megsz�letett. Most meggyõzõd�se volt, hogy Dumbledore mindent tudott. Dumbledore tudta, hogy ki az a l�ny!
Mag�ban agyon szidta r�gi b�jitaltan tan�rukat �s annak kedvenc di�kj�t. Kapta mag�t, �s k�penyt ter�tett mag�ra, sebtiben r�n�zett az �r�ra.

- Nyolc �ra.

F�l perc m�lva m�r csak a hûlt hely�t lehetett l�tni.

*

Egyenesen a Roxfortba hoppan�l. Megd�bbentette a l�tv�ny. Az a kedves iskola, ahova mindig is szeretett j�rni, most elhagyatott volt. A kop�r falak visszhangot vertek minden egyes l�p�s�n�l. A vid�man lobog� f�kly�k, most csak alig pisl�koltak valamennyire.
Sz�rnyû volt �gy l�tnia.

- A Roxfort nem biztons�gos t�bb�…

Erõt vett mag�n �s tov�bb ment. Egyebesen Dumbledore irod�j�ig.

- Ha t�nyleg van Voldemortnak unok�ja, akkor fel kell, hogy legyen jegyezve a jegyzõk�nyven. M�g az is lehet, hogy ide j�rt.

Hermion�ben t�bb �r�s keres�s ut�n felgyulladt a rem�ny. Tal�n megtal�lta azt amit keresett…
Ekkor egy hideg hang sz�l�totta meg.

- Tudtam, hogy el fogsz j�nni.

Hermion�ba mintha �ramot vezettek volna, �gy ugrott hirtelen egyet �llt�ban. Megfordul �s m�r felk�sz�lt a legrosszabbra. Ott �llt vele szemben teljes val�j�ban…

*

Draco m�r egy f�l �r�ja �llt Pansy f�rdõszob�ja elõtt. M�r pirosodott a m�regtõl.

- PANSY! Ha nem j�ssz ki azonnal, �n esk�sz�m, hogy bet�r�m az ajt�t! - kiab�lta.
- J�l van, na! - ny�vogta bentrõl Pansy - F�rd�k!
- Minden reggel?
- Igen!

Malfoy m�r r�kv�r�s arccal baktatott be a konyh�ba. Les�p�rte a sz�krõl a Var�zs Trend Var�zs�t�sre magazint, �s le�lt r�. Minden reggel megj�tszotta m�r ezeket a k�psorokat, mi�ta Parkinsonn�l lakott. Mindig is nagyon nyugodtan, higgadtan tudott b�rmit kezelni. Sokak emiatt nem szerettek vele k�t�zk�dni, mert semmi �rzelmet nem tudtak kiv�ltani belõle. �m ez a szil�rds�ga Pansy k�zel�ben szertefoszlott, �s mint az oroszl�n, kiab�lt. A d�h, teljesen kirajzol�dik az arc�ra.
Lemond�an ette a reggelij�t.

- Minden �ldott nap! - d�rm�gte m�ly hangj�n. - M�g Reggeli Pr�f�ta sem j�r!
Nehezen, de kezdte beismerni, hogy m�g Grangern�l is jobb volt, mint itt lenni. Minden reggel Pansy �rt be hamarabb a f�rdõszob�ba �s k�t �r�n�l hamarabb ki sem j�tt. Malfoy d�r�mb�lt… Pansy csillap�totta… Malfoy d�r�mb�lt… Pansy csillap�totta… �gy ment napr�l-napra.
Mikor v�gre bejutott a f�rdõszob�ba, �s v�gzett, gyorsan el is ment a h�zb�l. Rendszerint Harryhez a gyûl�sekre. El�g hasznos tagja lett a DS-nek. Rengeteget tudott mondani a Hal�lfal�k "szok�sair�l" �s tan�csokat adott, hogy hogyan k�sz�tse fel a tagokat, milyen �tkokat haszn�lnak rendszerint.

- Malfoy! - sz�l�totta meg õt Harry - Tudsz valamit Hermion�rõl? Nem j�n a gyûl�sekre �s �letjelet sem ad mag�r�l.
- Nem. K�ne? - k�rdezte vissza a maga nemt�rõd�m st�lus�ban.
- Esetleg �sszevesztetek? - puhatol�zott tov�bb Harry
- Nem. De lehet, hogy akkora a lam�r McLaggen meg k�zte, hogy nincsen kedve j�nni a gyûl�sre.
- Mi van McLaggennel? - h�ledezett Harry.
- Ezt k�rdezd Grangertõl…

Harry csak felh�zta a szem�ld�k�t, megr�zta a fej�t �s bes�t�lt a terembe, ahol m�r v�rt�k õt a DS tagok…

*

- Ron! Mit keresel te itt? - hangja f�lõsen csilingelt bele a nagy csendbe.
- T�ged. - felelte sz�ntelen hangon

Hermione r�ncba szedte a von�sait �s imm�ron elt�k�lt arccal meredt volt bar�tj�ra.

- Mit akarsz tõlem? - hangja m�g mindig remegett.
- A l�nyt!

Hermione meglepõd�tt.

- Fogalmam sincsen, hogy hol van! - mondta teljesen õszint�n.
- Tudom!
- Akkor? - most m�r egy csepp f�lelem sem volt a hangj�ban, ink�bb csak a megr�k�ny�d�s �s meglepetts�g.
- De te m�r tudod ki az.
- �s azt v�rod, hogy �n mondjam el neked? Hiszen te is pontosan tudod!
- Igen, tudom.

A l�ny most m�r teljesen �rtetlen�l n�zett a nyugodt, karbafont k�zzel �lldog�l� Ronra.

- Akkor kifejten�d, m�gis mit akarsz? - fakadt ki t�relm�t vesztve Hermione.

Ron csak megr�zta a fej�t, �s t�ntetõen tov�bb n�zte a l�nyt. Sz�ja sark�ban g�nyos mosoly jelent meg.

- MIT AKARSZ? - j�tt ki v�gk�pp Hermione a b�ketûr�s�bõl.

Hirtelen Ron k�dd� v�lt. Hermione csak �rtetlen�l meredt maga el�.

- Ez meg mi volt? - k�rdezte mag�t�l. Hirtelen felkapta a fej�t. - Sz�lnom kell Harrynek, hogy Ron tudja ki az a l�ny! �s most m�r �n is!

�s elt�k�lt sz�nd�ka volt, hogy elmes�li Harrynek, hogy milyen k�l�n�s tal�lk�ja volt Ronnal.

*

- Ez neked mire volt j�? - ordib�lta le Ront Krum.
- El�g, ha �n tudom!
- �s nem is sz�nd�kozod elmondani?
- Tal�n… majd egyszer!
- Azt aj�nlom, most r�gt�n mondd el!
- A Nagy �r tudja! Legyen neked el�g ennyi! Ink�bb a l�nyra koncentr�lj! Biztos vagyok benne, hogy v�dõ-õrizet alatt �ll.

Krum csak egy bar�ts�gtalan arcot mutatott Ronnak �s m�r hoppan�lt is, kutatni a l�ny ut�n.

- Ha tudn�d, �n mit tudok r�lad Hermione… - azzal m�r ment is jelenteni ur�nak.

*

- Harry! - csapta ki Hermione a tan�csterem ajtaj�t. Haja k�cos volt, szeme beesett �s tal�n m�g feh�rebb volt arca, mint �ltal�ban Malfoynak.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte ijedten Harry.
- R�j�ttem ki az a l�ny!
- De h�t, azt eddig is…
- Nem! - v�gott a szav�ba Hermione. Az egy m�sik unok�ja volt, de az "rejt�lyes" k�r�lm�nyek k�z�tt meghalt m�g 1985-ben. Voldemortnak volt egy l�nya, m�g Androm�da Blacktõl.
- Hogy kitõl? - ki�ltott be Malfoy - A nagyn�n�m Androm�da Black?
- Õ, igen.

Malfoy hitetlenkedve n�zett r�.

- Az meg hogy…
- Ez most nem l�nyeg! A l�ny tizen�t �ves �s m�ghozz� Roxfortos volt.
- Hogy h�vj�k?
- Cristine Tie
- Tudod, hol lakik?
- Arr�l nincsen inform�ci�, de abban biztos vagyok, hogy Ron m�r azt is tudja. Tudn�l seg�teni Harry?

Harry elm�l�zva n�zte a l�nyt �s �gyet sem vetett a sugdol�z� t�megre.

- Nem tudom, miben seg�thetn�k?
- Keresõ csapatokat kellene ind�tani. Ha megtal�ln�tok a l�nyt, akkor pedig õrk�dni. �n v�llalom, hogy felv�ltva õrk�d�k!

Harry b�lintott.

- Mindent megteszek ennek �rdek�ben! De nem engedem, hogy egyed�l õrk�dj, ez�rt ott leszek veled �n, vagy ak�rki a DS-bõl. Maximum egyszerre n�gyen õrk�d�nk, �s minimum k�t ember. Ez mindenkinek sz�l.

B�lintottak, jelezve, hogy meg�rtett�k.

- M�g valami! Errõl sem tudhat a Miniszt�rium! Mr. Weasley, �n nem lehet ezen az õrj�raton, a Miniszter nem n�zn� j� szemmel, hogy est�nk�nt eltûnik.
- Rendben! De b�rmire sz�ks�g van, akkor sz�ljatok!
- Term�szetesen. Valakinek van k�rd�se?
- Kik kezdik el keresni. Mert ha j�l vettem ki, a l�ny m�g nincsen meg, de az õrj�ratot m�r szervezed.
- A l�ny megtal�l�sa nem probl�ma, Semaus. R�mszem, Lupin, tudj�tok a dolgotokat.

A k�t idõsebb alak csak biccentett �s m�r indultak is.

- Hermione, nagyon k�sz�n�m! - h�l�lkodott Harry
- Sz�vesen. De m�g van valami, amirõl besz�ln�nk kellene. - fogta suttog�ra a l�ny.
- Mirõl?
- Tal�lkoztam a Roxfortban Ronnal.
- Mit csin�lt? - k�rdezte ijedten Harry.
- Semmit, �ppen ez az, ami aggaszt! Fogalmam sincsen, hogy mit akart tõlem. Csak �llt ott �s n�zett… Te j� �g Harry! Ugye Ron nem �rt a legillimenci�hoz?
- Nem tudok r�la, de m�r nem lepõdn�k meg rajta!

*

- Meghoztam az inform�zi�kat Nagy�r! - hajolt meg Ron Voldemor elõtt…