Z�ld villan�s… tompa puffan�s �s Ron �lettelen�l fekszik a f�ld�n, v�delmezõen sz�tt�rt karokkal.

- Ne! – hallatszott Hermione k�ts�gbeesett ki�lt�sa. Riadtan odaszaladt a mozdulatlanul fekvõ bar�tj�hoz.

Harry felbõsz�lten ki�ltott Voldemort fel�.
- Ezt megkeser�l�d, te aljas gyilkos! – azzal felemelte a p�lc�j�t �s Voldemortra szegezte. Voldemort lekicsinylõen nevette a jelenetet.
- Mit akarsz azzal Potter? Most nincsen itt Dumbledore, hogy megv�djen! Egyed�l vagy �s nincs menekv�s!
- Igaz�n? –mondta Harry �s m�r lend�tette is a p�lc�j�t
- Riptusempra
- Protego – Voldemort tov�bbra is lekicsinylõen n�zte Harryt. – Ennyi? Ennyi telik a nagy Harry Pottertõl?

Hirtelen egy v�r�s haj� l�ny futott be a nyitott ajt�n.

- Harry! – ki�ltott fel Ginny.
- Te hogy ker�lsz ide? – Harry ijedten h�tra n�zett szerelm�re. Figyelmetlens�g��rt nagy �rat fizetett.
- Petrificus totalus! – hallatszott Voldemort k�nnyed var�zslata.

Harry tehetetlen�l dõlt el. Tagjai nem engedelmeskedtek neki �s egy puffan�ssal f�ldet �rt.

- Harry! – Ginny odaszaladt hozz�, mik�zben Voldemort el�gedetten nevetett.

Ginny csak most vette �szre a S�t�t Nagyurat. Hirtelen �sszerezzent, ahogyan megsz�l�totta õt.

- Nah�t! Itt a m�sik Weasley! Ha nem vigy�zol, m�g �gy j�rsz, mint a b�ty�d.

Voldemort l�tva Ginny �rtetlenkedõ arc�t, fej�vel a holtan fekvõ Ron fel� b�k�tt.

- Mi t�rt�nt Ronnal? – ki�ltott fel Ginny �s seg�ts�get rem�lve a barna haj�, k�nnyes szemmel Ron mellet l�võ l�nyra pillantott.

De nem kapott v�laszt, csak egy fejr�z�st. Egy megkeseredett, mindenrõl lemondott fejr�z�st.

- Az nem lehet hogy meghalt! – hangja beles�polt a levegõbe. Hiszt�rikusan felki�ltott. – Nem! Õ nem halt meg! – Felbõsz�lten rontott neki Voldemortnak. Nem �rdekelte m�r semmi. F�jdalmat akart okozni, annak, aki elvette tõle a b�tyj�t. De nem jutott sok�ig, hiszen Voldemortot nem �rte v�ratlanul a t�mad�sa.
- Crucio! – hallatszott a Nagy�r k�ny�rtelen var�zslata.

Ginny felsik�tott. Hangja �les pengek�nt has�totta a levegõt. De nem tartott sok�ig az �tok, mert Draco k�zbel�pett �s Voldmortnak ki kellet v�denie az �tkot. Ginny erõtlen�l ter�lt el a f�ld�n, r�borulva halott b�tyj�ra.

- H�t szembe mersz �llni uraddal? – k�rdezte Voldemort – Csal�dtam benned, Draco.
- Urammal? – Draco g�nyosan elmosolyodott. – Ha j�l eml�kszem m�r nem.

Ek�zben Hermione nehezen felt�p�szkodott. Szem�ben harag volt. R�n�zett halott bar�tj�ra, a felette zokog� bar�tnõj�re, a mozdulatlanul fekvõ Harryre, �s az �veges szemmel elõre meredõ Cristinre, akit l�that�an nagyon meggy�t�rtek az �t�ltek. Majd sz�p lassan szerelm�re k�szott a tekintete, akinek az arc�ban �jra csak a gõg�t l�tta. Gõg�sen n�zett bele Voldemort v�r�s, gonoszs�ggal teli szem�be. Megint hatalm�ba ker�tette a f�lelemmel vegyes p�nik. Mi van, ha elvesz�ti a szeretteit? A sz�leit m�r elvesz�tette. Egy bar�tj�t is. Mi lesz, ha mind meghalnak? M�rpedig nincsen t�l sok rem�ny. „�s Draco m�g nem is tudja, hogy szeretem” – gondolta. Agya l�zasan j�rt. „Mit tehetne?”

- Engedje el õket! – hallatszott Crystine halk, keserves hangja – Engem akar!

Voldemort v�r�s szeme most Cristine sz�rke szemeit f�rk�szte.

- Hasonl�tasz nagyany�dra! �gyes boszork�ny volt. Sokra vihette volna igaz, Draco? � igen! – ironiz�lt Voldemort. – A nagyany�d Draco nagyn�nje volt. Biztos vagyok abban, hogy az õ �gyess�g�bõl van benned is. De tudod, t�l nagy vesz�lyt jelentesz a sz�momra. F�lõ, hogy olyan h�l�tlan ember lenn�l, mint Draco…, �s eszemben sincsen meg kegyelmezni az itt l�võknek – a hat�s kedv��rt kez�vel k�rbemutatott, majd gonoszul elnevette mag�t �s p�lc�j�t �jra Malfoyra szegezte.


Draco dacosan n�zett bele ism�t abba a v�r�s szemp�rba. Hal�lfal�k�nt soha nem n�zhetett bele mestere szem�be, de most, hogy m�r nem az, - legal�bb is nem �rzi mag�t annak – szinte �r�mmel t�lti el a tudat, hogy megmutathatja, õ bizony nem f�l! B�r az arc�n nem l�tszott a k�n, de a l�ba rettenetesen f�jt. Az arca egyre feh�rebb sz�nt �lt�tte fel, megr�misztve ezzel, az am�gy is agg�d� Hermion�t. Egyre gyakrabban sz�d�lt, �s volt hogy megremegtek a l�bai. De uralkodott az �rz�sein. Ugyanolyan szenvtelen arccal n�zett vissza Voldmortra.

- Szeretn�l mondani valamit Draco, mielõtt meghalsz? – k�rdezte derûsen a s�t�t m�gus. – Soha senkinek nem adtam meg ezt a lehetõs�get. De mivel am�g mellettem �llt�l, j�l szolg�lt�l. Rengeteg muglit tudt�l k�nozni… tal�n az ap�don is t�l tett�l.

Hermione l�ngol� szemekkel n�zett Dracora. „Hogy micsoda? Magyar�zatot k�vetelek” – tekintettel f�rk�szte az arc�t. �m Malfoy csak hidegen elmosolyodott.

- Utols� sz�? H�t ez megtisztelõ. A dics�retet meg k�sz�n�m – hajolt meg g�nyosan
- Nos? – k�rdezte – Mi az utols� k�v�ns�g?
- Az nem publikus h�lgyek t�rsas�g�ban…
- Akkor azt hiszem, t�l is est�nk a formas�gokon – hallatszott Voldemort dermesztõ hangja.

A S�t�t Nagy�r kecsesen meglend�tette a p�lc�j�t. Draco sz�rke szemei egybe olvadtak Hermione k�ts�gbe esett barna szemeivel.

A l�ny nem b�rta tov�bb. Oda sz�kkent szerelme el�, �s meg�lelte. Egy sz�t s�gott a f�l�be: Szeretlek…
Draco viszonozta a l�ny �lel�s�t, �s visszas�gta: �n is…

Nem �szlelt�k a k�lvil�got. �gy �rezt�k, mintha egy f�nyes burokban lenn�nek. Voldemort hal�los �tka, csak messzi visszhang�t hallatszott. Z�ld f�ny villant…

*

Hermione sik�tva �bredt fel.

- M�r megint azt �lmodtad? – k�rdezte Draco, aki a sik�t�s�ra �bredt fel.

Hermione csak b�lintott. Meg�lelte a mellette fekvõ fi�t, majd felkelt az �gyb�l, mag�ra kapta a h�l�k�nt�s�t, �s elindult a konyha ir�ny�ba. Nem tudta mit is tegyen. Visszaaludni m�r nem volt kedve. Le�lt egy sz�kre. Arc�t a kez�be temette, �s �gy elm�lkedett el a t�rt�nteken.

Miut�n Voldemort kimondta a hal�los �tkot, k�r�l�tt�k megjelent, egy egyfajta v�dõburok. Hermione m�r nem is eml�kezett r� tiszt�n mi is t�rt�nt. Harry szerint az a burok olyan volt, amivel az õ anyja is megv�dte. De ebben nem volt teljesen biztos. Senki sem. Õk a jelens�g k�vetkezt�ben el�jultak, �s mikor magukhoz t�rtek, m�r egy sereg Miniszt�riumi var�zsl� s�rg�tt k�r�l�tt�k �s k�rdezgett�k, „Mi t�rt�nt”. M�ssal nem tudt�k magyar�zni, csak azzal, hogy Voldemort k�ztudottan k�ptelen felfogni a szeretet sz�t. Szeretet. Ki is tudn� ezt teljesen, hogy mit jelent? Azt mondj�k a szeretet egyenlõ a szerelemmel. Hermione nem volt ebben biztos. De hogy Voldemortnak nyoma veszett, ez megint akkora rejt�ly volt, amikor Harry megt�mad�sa ut�n is eltûnt. Az emberek m�r nem mertek �nnepelni. Tudt�k, hogy egyszer vissza fog j�nni, vissza akar j�nni. Lehet hogy most le sem gyeng�lt teljesen, hiszen ereje telj�ben volt. Rejt�ly. Csak bizakodni tudtak �s rem�nykedtek: ha vissza is t�rne, akkor is min�l k�sõbb…

Hermione valami hangot hallott. F�radtam feln�zett �s egy sz�rke szemp�rt l�tott meg.

- Cristine! – sz�l�totta meg – Mi�rt nem alszol? Holnap m�r visszak�lt�zhetsz a h�zadba is.
- Tudom! �s k�sz�n�m, hogy addig itt lehettem n�lad! – h�l�lkodott. – De nem tudok aludni. – szem�bõl kicsordult egy k�nnycsepp – Mindig csak az �lmodom, hogy ott k�noz �s nevet, �s �n nem tudok menek�lni

Hermione �t�lelte a l�nyt. Nem tudott neki egy vigasztal� sz�t sem mondani. Tudta j�l, hogy nagy trauma volt ez neki. Semmivel sem lehetne „felvid�tani”.
Cristine szipogva megt�r�lgette a szem�t, majd egy mosolyt erõltetett a sz�j�ra.

- �r�l�k, hogy megismertelek. Amikor elsõs�k voltunk azon versenyezt�nk a bar�tnõimmel, hogy a tri�tokb�l kit mer�nk megsz�l�tani.
- Ezek szerint te nyert�l… - mosolygott Hermione
- Nem – r�zta a fej�t Cristine – Anie m�sodikban megk�rdezte Harry Pottert, hogy lenne e a p�rja a kar�csonyi b�lon.

Erre a k�t l�ny elnevette mag�t

- Micsoda derûs hangulat! – hallatszott Draco hangja az ajt�b�l. – Beavatn�tok?
- Harryrõl besz�lt�nk, meg arr�l, hogy milyen j�k�pû… - mondta Hermione duruzsolva.

Draco felh�zta a szem�ld�k�t.

- �s �n nem?

Erre a k�t l�ny �jb�l elnevette mag�t. Hermione odament hozz� �s �t�lelte, majd a f�l�be s�gta:

- Te is… Malfoy!

Draco mosolyogva �t�lelte a l�ny �s a v�lla f�l�tt �tn�zve sz�lt Cristinehez.

- �n sokkal jobban n�zek ki Pottertõl.
- Rokonokr�l ilyet nem mondunk… - mondta Cristine vigyorogva. - De Draco t�nyleg j�l n�z ki!
- �rul�!

Hermione belen�zett Draco sz�rke szem�be.

- Szeretn�k kimenni a temetõbe. Elj�nn�l velem?
- Biztos azt akarod?

Hermione b�lintott.

- Nem szeretn�k egyed�l menni. De m�g van ott… egy kis dolgom.
- �n is mehetn�k? – k�rdezte Cristine f�l�nken – Szeretn�m neki megk�sz�nni, ha m�r k�sõ is…
- Persze!

*

K�t �ra m�lva m�r h�rman s�t�ltak a napf�nyes �ton. A nap ahhoz k�pest, hogy reggel volt, kedvtelve ny�jt�ztatta sugarait az arraj�r�kra, meleget teremtve, hogy ne f�zzanak.
A temetõ nagy kov�csoltvas kapuj�t kinyitva, egyenesen Ron feh�rm�rv�ny s�rj�hoz mentek. Hermione kez�ben nem volt m�s, csak egy kis s�rga bor�t�k. Elengedte Draco kez�t �s k�zelebb ment a s�rhoz. Elolvasta a s�rfeliratot.

„Mind hib�zhatunk, de a megv�lt�s angyalsz�rnyon �rkezik akkor is”

Hermione sz�ve �sszeszorult. „Vajon Ron is �gy gondoln�” Remegõ k�zzel rakta le a level�t a s�rra.

- Elõbb akartam neked ezt oda adni Ron! De nem mertem, m�g �lt�l. Ha tudtam volna, hogy a sors elõbb ragad el az �lõk sor�b�, biztos, hogy oda adtam volna. Nem �rok benne semmi olyat, amit ne tudt�l volna. M�r tudom, hogy tudtad. Jobban �r�ltem volna, ha m�g egyszer bar�tk�nt besz�lhett�nk volna…

Hermione nem is tudta mi�rt, de folyamatosan besz�lt a s�rhoz. Ki�ntve a lelk�t, megk�nnyebb�lve. De nem s�rt. M�r nem! Sz�v�bõl elõkaparta az a kis vir�gos s�rt, ahov� bar�tj�t temette. Helyette most egy m�rv�ny s�r van, de nem hagyja, hogy ez elvesszen a lelk�ben...