El�j�t�k a prol�gushoz

Az �j s�t�t volt, ak�r a hal�l. Az �gen k�kesfeh�r vill�m v�gott kereszt�l, de megmagyar�zhatatlan m�don nem k�s�rte mennyd�rg�s ezt a hat�sos 
f�ny effektet.
Valaki felki�ltott, mintha mondani akart volna valamit, de egy tompa 
puffan�s ut�ni r�vid h�rg�s v�gk�pp lehetetlenn� tette, hogy 
valaha is megtudjuk, �gy volt-e vagy sem.
A Hold keskeny szelet�t fekete felh�k takart�k. Ha nem takart�k 
volna, akkor vil�gosan kivehet� lett volna a sarl�j�n 
horg�szbottal �cs�rg�, l�b�t l�b�l� kisfi�, aki Dreamworks 
felirat� p�l�j�ban igen felt�n� hat�st keltett.
A leveg� hideg volt, cs�p�s sz�l f�jt.
L�ptek dobogtak a j�rd�n, mert k�s�re j�rt.
Az utc�k, terek kihaltak m�r, az emberek otthonaik meleg�ben 
megh�z�dva rejt�ztek el a t�li �jszaka borong�s, rosszkedv� 
hangulat�t�l, hogy a vacsora elfogyaszt�sa ut�n puha, meleg 
�gyb�l n�zz�k az esti filmet, a vil�g legn�pszer�bb 
szappanoper�j�t, a Vak Angyalt.
Nem sokkal a kilenc �r�s h�rek ut�n egy fekete �rny jelent meg a 
s�t�t kapualjban, a Death Street 13. sz�m alatt, ahol egy 
kisgyermekes h�zasp�r lakott. Egy f�rfi �s egy n�, ami Nagy-
Britanni�ban m�r egyre ritk�bban fordult el�. Sokan megsz�lt�k 
�ket ez�rt, n�h�nyan egyenesen gusztustalannak tartott�k ezt az 
�lett�rsi form�t, amelyben ellent�tes nem� emberek k�t�tt�k 
�ssze �let�ket, de �k nem t�r�dtek vele, csak �ltek tov�bb 
egy�tt.
Az alak k�r�l k�kesfeh�r energianyal�bok vibr�ltak, szikr�zva 
pattogtak le a test�r�l, hogy azut�n t�lt�s�ket �s 
energi�jukat vesz�tve elhaljanak a gyalogj�rda aszfaltj�ban. A 
teremtm�ny szinte teljesen meztelen volt.
Csak egy zokni, egy Martens bakancs, egy als�gatya, egy kommand�s 
cicanadr�g �s egy fekete hentesk�peny volt rajta, ha a fej�re 
h�zott sikoly-�larcot nem sz�m�tjuk.
Az alak legfeljebb k�t, esetleg h�rom m�ter magas lehetett. �m ez 
egy�ltal�n nem l�tszott rajta, mert olyan tart�sban helyezkedett 
el, mint Arnold Schwarzenegger a Termin�tor I-ben, azon pillanatban, 
amikor a j�v�b�l a m�ltba vet�d�tt. A f�rfi – mert f�rfi 
volt – �vek �ta gyakorolta ezt a testtart�st, amit sok-sok 
gyakorl�s ut�n a „Hat�sos megjelen�s – szinte m�r f�l 
siker” c�m�, menedzsereknek �rt k�zik�nyvb�l saj�t�tott el. 
F�radhatatlanul csiszolgatta, finom�totta, eg�szen addig, am�g 
szinte t�k�letesen ment, �gy ilyen hideg, �jszakai k�r�lm�nyek 
k�zepette is k�pes volt b�rmikor felvenni ezt a pozit�r�t.
S�t�t volt, nagyon s�t�t.
Olyan s�t�t, mint a n�ger az alag�tban.
Vagy mint a Negr� a n�ger sz�j�ban.
De az is lehet, hogy olyan s�t�t, mint az alag�tban l�v� n�ger 
sz�j�ban a Negr�.
Vagy...
Soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen, mert az alak hirtelen 
megmozdult �s fel�llt, a teste ennek k�vetkezt�ben kiegyenesedett.
Most l�tszott, hogy mennyire nem kicsi.
S�t, hogy ilyen nagyon nagyon nagy.
De s�t�t volt, az utc�n senki sem j�rt, �gy senki sem l�tta, 
hogy a s�t�t alak kiegyenesedett.
A teremtm�ny megr�zta gonosz, sikoly-�larcos fej�t. K�zben 
cs�nya, szem�rems�rt� szavak hagyt�k el fekete ajk�t, mert 
m�lyen felbosszantotta a t�ny, hogy l�that�an senki sem l�tta 
hat�sos bel�p�j�t a t�rt�netbe, pedig annyit gyakorolta, �s 
most nagyon �gy l�tszott, tot�l hi�ba.
A r�ms�ges l�ny k�r�lpillantott. Fekete maszkj�b�l v�r�s 
szemp�r villogott, ak�r egy szemafor a tilos jelz�s k�zben.
Mik�zben k�rbefordult, hogy meglelje a keresett 13. sz�mot, 
megvillant a fekete k�peny�nek h�tulj�ra h�mzett fekete sz�n�, 
m�gikus felirat.
Ez �llt rajta:
„Netuddki”
Ha b�rki megl�tta volna ezt a feliratot, minden bizonnyal ott 
helyben �sszeizgulja mag�t.
De senki sem l�tta, mert Netuddki s�t�tben settenkedett.
Az �j s�t�tje rejtette, hogy sz�rny�, gonosz tett�t v�grehajtsa.
Az �gen egy csapatnyi aranysz�n� bagoly h�zott kereszt�l.
Senki, m�g �n sem tudtam, hogy mi a fen�t keresnek itt. Most, 
amikor a vil�g leggonoszabb fekete m�gusa �ppen 
sorozatgyilkoss�gra k�sz�l.
Az alak felvihogott. A nevet�se is gonosz volt, s�t k�r�rvend�. 
Megb�zhat�nak t�n� kutat�sok bizony�tj�k, hogy m�g a 
legelvetem�ltebb fogorvos sem nevet �gy soha fogf�r�s vagy 
gy�k�ridegel�s k�zben.
A baglyok elt�ntek, mintha az el�bb el sem h�ztak volna a kihalt 
utcar�szlet felett.
Csend lett, s�ri csend.
A teremtm�ny hirtelen mozdulattal felt�pte k�peny�nek 
t�p�z�rj�t, �s valamit el�r�ntott ruh�j�nak egyik bels� 
rejtek�b�l.
Egy tizen�t fontos kr�mac�l krumplinyom� volt! Az alak halkan 
k�romkodott, majd sziszeg� hangot adott. A krumplinyom�t 
visszadugta a k�p�nyeg m�ly�re, majd egy m�sik, ugyancsak 
hirtelen mozdulattal el�r�ntott a ruha m�gikus rejtekeinek m�sik, 
nagyon titkos zug�b�l egy feh�r �regi nyulat.
A fekete m�gus ism�t cs�nya, nem kisgyerek f�l�nek val� szavakat 
sziszegett, ezek id�z�s�t�l ezennel el is tekinten�nk, majd a 
k�vetkez� n�h�ny perc alatt a kis feh�r, imm�r d�gl�tt 
j�sz�got visszadugta a ruh�j�nak nagyon titkos �reg�be.
Most m�r egy kev�sb� hirtelen mozdulattal, de ism�telten 
el�r�ntott valamit. Egy sz�nes tollsepr�t!
A fekete m�gus hangtalanul ord�tott, a f�ldre haj�totta a 
tiritarka takar�t�eszk�zt, majd m�dszeresen megtaposta, de 
l�bujjhegyen, hogy ne csapjon felesleges zajt.
Amikor lecsillapodott a d�he, ism�t a kab�tj�hoz ny�lt. Jobb 
kez�vel behatolt a jobb zseb�be, k�ny�kig elt�nt benne, majd 
v�ratlanul az ujjai a bal zsebb�l kandik�ltak ki. Tekintete egyszer 
csak v�ratlanul elhom�lyosult, ajkait s�r� s�hajok hagyt�k el, 
mert olyan helyre tapintott, ami j� volt, nagyon j�.
Amikor v�gzett, lihegett egy sort, majd ism�t kotor�szni kezdett a 
zsebeiben. Egyszer � maga is elt�nt benn�k, csak a cip�j�nek 
fekete sarka l�tszott ki bel�le.
Percek teltek el �gy.
�m hi�ba, mert nem tal�lta meg, amit keresett.
Netuddki, akinek polg�ri neve egy�bk�nt Megawatt Voltm�rvolt volt, 
de �gy senki sem h�vta, mert gonosz m�gus volt, �s az ilyeneket 
nem h�vt�k a nev�k�n, nehogy v�letlen�l megid�zz�k �ket, 
tov�bb m�rgel�d�tt.
Ki tudja, meddig m�rgel�d�tt �gy, amikor h�rom perc k�t 
m�sodperc m�lt�n fekete pap�rtekercset r�ntott el� a 
legtitkosabb zseb�b�l, amely m�r egyenesen a Top Secret 
kateg�ri�ba tartozott, �s s�t�t hangj�n gonosz hahot�ban t�rt 
ki.
A fekete lapon szinte vil�g�tottak a fekete bet�k, amint a fekete 
alak fekete �rny�ka re� vet�lt.
A lapon ez �llt:
„A TERV”
Netuddki el�gedetten felmordult.
V�gre meglelte, amit ezid�ig hal�lra keresett!
K�p�nyeg�be burkol�zott, majd megindult a h�z fel�, ahol 
leend� �ldozatai laktak. �vatosan l�pkedett. Fekete csizm�ja 
alatt megcsikordult a fekete �ttest, a fekete kavicsok meg a fekete 
s�r.
A Hold keskeny sarl�j�t egyre vastagabb �s egyre feket�bb felh�k 
takart�k el.
Netuddki tal�n ez�rt nem vette �szre a s�t�tben azt a nyitott 
csatorn�t, amelynek tetej�r�l egy rosszakar�ja elt�vol�totta a 
fed�t.
A k�vetkez� pillanatban Netuddki ord�tva elt�nt a feneketlen 
m�lys�gben.
Fekete test�t elnyelte a s�t�t v�ros s�t�t fek�liafolyama.
Az utc�ra n�ma csend telepedett.
A csatorn�b�l langymeleg, de ann�l b�d�sebb p�ra sziv�rgott, 
�s neh�z, b�d�s k�d bor�totta a nedves utcak�veket.
N�h�ny aranysz�n� bagoly rep�lt kereszt�l az �gen, de ennek 
senki sem tulajdon�tott volna nagy jelent�s�get, mert senki sem 
tudta, mit jelentenek ezen a vil�gon az �jszaka felt�n� 
aranybaglyok.
Hirtelen felvihogott egy denev�r.
Sz�rnycsap�sait elnyomta egy fekete macska kapar�sz�sa, amely 
eg�szen k�zelr�l hallatszott.
V�szesen k�zelr�l.
A macska hirtelen megremegett, szerencs�tlen pof�j�ra meglepett 
arckifejez�s telepedett, amikor kil�pett bel�le valaki.
Valaki, aki Netuddki volt.
A gonosz var�zsl�, aki olyan hatalmas fekete m�gus volt, hogy nem 
lehetett csak �gy orvul eltenni l�b al�l, visszat�rt, hogy 
bev�gezze, amit elkezdett.
Netuddki les�p�rte mag�r�l a macska maradv�nyait, kik�p�tt egy 
mar�knyi macskasz�rt, elt�vol�totta a nadr�gj�b�l a macska 
fark�t, majd gyors l�ptekkel a 13. sz�mn�l termett.
Ott �llt az ajt� el�tt, �s a n�vt�bl�t vizsg�lgatta.
De mivel nagyon s�t�t volt, semmit sem l�tott.
Kotor�szni kezdett a zseb�ben.
Egy porsz�v�cs� �s egy n�i harisnyatart� t�ved�sb�l val� 
el�var�zsl�sa ut�n megtal�lta azt, amit keresett.
Egy fekete �ngy�jt�t, amit nyomban fel is kattintott. A fekete 
l�ngok fekete f�ny�n�l s�t�t tekintettel olvasta a n�vt�bl�t.
Amelyen ez �llt:
„Dr. K�KLER, PhD”
– Ez az! – suttogta maga el�. A k�vetkez� pillanatban, 
ahelyett, hogy csengetett volna, fogta mag�t, �s kereszt�ls�t�lt 
a csukott ajt�n, hogy hozz�l�sson rettenetes terv�nek 
v�grehajt�s�hoz.
Ezen a vil�gon nem l�tezett egyetlen ember sem, aki meg�ll�thatta 
volna.


1,5. fejezet

Prol�gus

Netuddki v�giglopakodott a f�ldszinten, majd fellopakodott az 
emeletre, mert a nappaliban �s a konyh�ban semmit sem tal�lt. 
L�bujjhegyen lopakodott a r�mesen nyikorg� l�pcs�k�n, majd 
tov�bb lopakodott el�re, v�gig egy folyos�n, amely Mr. �s Mrs. 
K�kler h�l�szob�j�hoz vezetett.
A padl�zat egyre jobban nyikorgott, m�r-m�r lehetetlenn� t�ve a 
norm�lis lopakod�st.
Netuddki mag�ban �tkoz�dott, gonosz dolgokra koncentr�lt �s 
rosszakarat kavargott a gondolataiban.
A falakat �zl�ses tap�ta bor�totta, amelyen �rny�kok mozogtak.
Netuddki meg�llt, az �rny�kok is megtorpantak.
F�rg�n tov�bbl�pett, mire az �rny�kok is tov�bbindultak, igaz, 
n�mi k�s�ssel.
Netuddki a t�k�r el� �rt.
�vatosan belepillantott a sikoly-�larcos fej�vel. R�m�lten 
felsikoltott, de r�viddel ezut�n er�t vett mag�n, mert esz�be 
jutott, hogy a r�mpof�t m�r otthon is l�tta a borotv�lkoz� 
t�kr�ben. Mem�ri�j�ban kutatva r�vid �ton eljutott a 
felismer�sig: a sz�rnyeteg nem m�s, mint egy r�gi ismer�se, aki 
eddig sem b�ntotta, de majd most...
Nem kellett t�lzottan sok�ig v�rnia.
Kih�zta a k�penye al�l a hordozhat� kasz�t, amit m�r j�el�re 
penge�lesre fent, majd bekopogott az ajt�n, ahol a mit sem sejt� 
K�kler h�zasp�r aludt.
Odabentr�l motoz�s hallatszott, majd egy j�v�g�s� f�rfi� 
nyitott ajt�t. Meglepett volt az arca, ami nem is csoda, hiszen a 
saj�t h�l�szob�j�nak ajtaj�n kopogtak. Fogalma sem volt r�la, 
ki lehet az. Amikor megl�tta a sikoly-�larcos r�mpof�t, amelyik 
r�ad�sul egy kasz�t szorongatott a kez�ben, megd�bbenve suttogta:
– Maga meg mit akar?
– Az �leted�rt j�ttem! – r�h�gte rekedt hangj�n Netuddki, 
�s nyomat�k k�ppen meglengette a kasz�j�t.
A j�v�g�s� f�rfi megk�nnyebb�lt. Arc�n halov�ny mosoly 
szaladt kereszt�l, olyan megfoghatatlanul gyorsan, mint ahogyan egy 
bog�r ken�dik sz�t a sz�guld� aut� sz�lv�d�j�n.
A f�rfi �vatosan megfordult, �s besz�lt a szob�ba:
– �letem! T�ged keresnek!
Egy gy�ny�r� n� jelent meg az ajt�ban. Egysz�l h�l�ingben 
volt, test�nek vonalai, g�mb�lyded form�i teljesen elvont�k a 
gonosz fekete m�gus figyelm�t a gyilkol�sr�l.
– ����, hmmmm, aaaaaa – hebegte Netuddki, �s nyelt egyet.
– Maga meg kicsoda? – f�rmedt r� a h�lgyem�ny 
Voltm�rvoltra. – �s f�k�nt, mit akar t�l�nk?
– Iz�... – nyelt m�g egyet Netuddki, mik�zben k�ptelen volt 
levenni a szem�t a h�lgy var�zslatos test�nek titokzatos 
pontjair�l. A l�tv�ny eg�szen megbabon�zta, elfelejtette, hogy 
mi�rt j�tt, mi�rt vette fel otthon a gonosz �larc�t, mi�rt fente 
ki a kasz�j�t, mi�rt lopakodott az utc�n, mi�rt hatolt be a 
csukott ajt�n kereszt�l a h�zba, hogy mi�rt b�mulja ennyire 
�nfeledten ezt a gy�ny�r� n�t, �s hogy mi�rt ilyen hossz� ez a 
mondat.
– Besz�ljen, j�ember! – noszogatta a n�. – Magyar�zattal 
tartozik nek�nk! Mi�rt t�rt be az otthonunkba �jnek idej�n?
– H�t... – h�mm�g�tt Netuddki. – �n igaz�n nem is 
tudom... – szabadkozott, mik�zben k�ts�gbeesetten pr�b�lta meg 
�sszeszedni a gondolatait. – Ja, tudj�k, az a h�lye 
forgat�k�nyv. Na, abban az �ll, hogy nekem ide be kell t�rn�m �s 
mindenkit meg kell �ljek.
– Baroms�g! – r�zta a fej�t a f�rfi.
Netuddki sziszegett k�zben, mert nagyon f�jt neki a fejr�z�s.
– Nem min�s�thetem a forgat�k�nyvet – szabadkozott tov�bb 
Netuddki. – �n is g�zsi�rt dolgozom. Ha nekem az a dolgom, hogy 
mindenkit meg�ljek a h�zban, m�ghozz� a mai �jszaka, akkor azt 
kell tennem, nincs mese.
A h�tuk m�g�l bizonytalan l�ptekkel egy t�zh�napos kisfi� 
k�zeledett az el�szob�ban.
– Apu, anyu! – mondta a cs�pps�g. – Nem tudok aludni. M�r 
kiolvastam az akad�miai sz�t�rat, de annyira unalmas, hogy azt el 
sem tudom mondani. Nem kaphatn�k legal�bb egy altat�t?
– Kicsik�m, te m�g t�l fiatal vagy ahhoz, hogy altat�t szedj – 
intette le az anyja. – Ink�bb �nekelek neked egy dalt a tengeri 
s�n�k metakommunik�ci�j�r�l – javasolta, �s megsimogatta a 
kis buksij�t.
– A tengeri s�n�k metakommunik�ci�j�r�l? – �r�lt meg a 
gyerek. – Az nagyszer� lesz! De mit keres n�lunk ez a b�csi? – 
lep�d�tt meg a fi�cska. – �s mi�rt van a fej�n az a h�lye 
�larc? Azt hiszi, hogy akkor nem fogj�k felismerni? De hiszen a 
k�peny�nek a h�tulj�ra r� van �rva, hogy „Netuddki”.
– Netuddki? – lep�d�tt meg a k�t sz�l�. – Azt mondod, az 
van oda�rva, hogy Netuddki?
– Igen, azt! – b�logatott a gyerek. – Mi�rt, ki a fene az a 
Netuddki?
A sz�l�k els�padtak.
– Ne tudd, ki az a Netuddki – hebegte az apja.
– A leghatalmasabb feketem�gus a vil�gon – suttogta az anyja.
– Ha t�nyleg � az, akkor nek�nk l�ttek – tette hozz� az 
apja, �s s�r�ss� v�lt a hangja.
Netuddki szabadkozni kezdett:
– Igaz�n j�lesik, hogy ilyen nagyra becs�lnek, de t�nyleg nem is 
tudom, hogy mit mondjak. Csak a munk�mat v�gzem. Semmi sallang vagy 
h�scafat. Csak egy-k�t suhint�s, prec�z munkatemp�, t�rhet� 
munkamor�l meg miegym�s. De az �vek munk�ja ezek szerint meghozta 
a h�rnevet. K�sz�n�m.
– Meg akar minket �lni? – k�rdezte a kisfi� r�m�lten.
– Igen, dr�g�m – szaladt oda hozz� �s �lelte �t az anyja. 
– De ne f�lj, nem fog f�jni. Csak egy suhint�s, �s m�r v�ge 
is. Ennek a b�csinak nagy gyakorlata van m�r.
– J� kezekben lesz�nk – b�ztatta szomor�an az apja, aki m�g 
mindig nagyon j�v�g�s� volt, pedig eddig egyetlen v�g�s sem volt 
rajta.
– Igyekezni fogok, hogy gyorsan t�l legyenek rajta – �g�rte 
Netuddki. – Sz�ljanak nyugodtan, mikor kezdhetj�k.
– V�rhatn�nk m�g n�h�ny �vet – pr�b�lt alkudozni az apa.
– Sajnos, nem megy – r�zta a fej�t Netuddki. – Mindj�rt v�ge 
a fejezetnek. Az �r� elk�pzel�sei szerint a fejezet v�g�n 
maguknak meg kell halniuk.
– De h�t mi is nagy m�gusok vagyunk, nem olyan k�nny� minket 
eltenni l�b al�l! F�leg, ha ketten vagyunk egy ellen – pr�b�lt 
meg kib�v�t keresni Mr. K�kler. – Logik�tlannak tartom, hogy 
mindkett�nkkel egyszerre akar v�gezni. Ne vegye s�rt�snek, de ez 
�nre n�zve sem vesz�lytelen.
– Mire c�lozna? – vetette k�zbe Netuddki.
– Ha lenne n�lam egy 38-as Smith & Wesson, akkor pont a homloka 
k�zep�re...
– Esetleg nem lehetne tal�lnunk valami megold�st, hogy… – 
vetette fel Mrs. K�kler.
– Sajnos nem tehetek semmit – t�rta sz�t a kasz�j�t a fekete 
m�gus. – Mint m�r eml�tettem, �n is csak a munk�mat v�gzem. Ha 
nem csin�lom tisztess�gesen, egyik napr�l a m�sikra az utc�ra 
ker�lhetek, mert se sz�, se besz�d, ki fognak �rni a k�nyvb�l. 
Ezt pedig igaz�n nem akarhatj�k...
– �, azt t�nyleg nem! – szabadkozott udvariasan Mr. K�kler. – 
De biztos vagyok benne, hogy siker�l valami megold�st tal�lnunk a 
probl�m�ra. – �sszen�zett a feles�g�vel, majd Netuddkira 
kacsintott, aki nem tudta mire v�lni a dolgot. Meg is k�rdezte:
– Mire gondolnak?
– A szexre – felelte a kisfi� helyett�k. – Ami�ta nemileg 
�rettek, a szabadidej�k z�m�t erre ford�tj�k. Az�ta semmi 
kutat�s, m�giafejleszt�s, elm�lyed�s a var�zstudom�nyokban, 
csak mindig az a szex.
– �des fiam – csattant fel az apja –, ha mi nem foglalkoztunk 
volna az eml�tett t�ma gyakorlati megval�s�t�s�val, akkor te 
m�g mindig csak egy erotikus gondolat lenn�l az agyunkban.
– Mindig ezt mondod – intette le a gyerek.
– Mert �gy is van, kisfiam – simogatta meg a fej�t az anyja. – 
Te ezt m�g nem �rted, de ha majd nagyobb leszel, te is r�j�ssz, mi 
az a libid�.
– Mi az, mami? – faggatta a kisfi�.
Netuddki t�relmesen hallgatta �ket, de most m�r k�zbe kellett 
sz�lnia.
– K�rem, ne terelj�k mell�kv�g�nyra a besz�lget�st. Az �n 
id�m is v�ges, de holnap kor�n kell kelljek, mert ki kell menjek a 
piacra. Ha ma este nem v�gzek id�ben �n�kkel, holnap eg�sz nap 
�lmos, f�radt �s rosszkedv� leszek. Ezt pedig rem�lem, nem 
akarj�k. Nincs rosszabb, mint egy f�radtan le�lt nap.
– �, Mr. Netuddki – szabadkozott Mr. K�kler – f�lre ne 
�rtsen, nem az id�t akarjuk h�zni. Ink�bb szeretn�nk egy 
megold�st javasolni a probl�m�inkra.
– Mif�le probl�m�inkra? – �rtetlenkedett Netuddki.
– Mir�l besz�ltek? – sz�lt k�zbe a kisfi�. – Ez a b�csi 
az�rt j�tt, hogy meg�lj�n minket az �les kasz�j�val. �n ezt 
nem akarom! – nyafogott a cs�pps�g.
– Nyugodj meg, picik�m, mi sem akarjuk.
– Csak az a cs�nya b�csi – mondta a gyerekkel incselkedve 
Netuddki, �s a sikolyos �larc�nak leg�rb�l� sz�jr�sz�t k�t 
kez�nek ujjaival felfel� h�zta. Ett�l mulats�gos, mosolyg�s lett 
a r�mpofa-maszk, a kisfi� is megint mosolyogni kezdett r�.
– Teh�t mir�l lenne sz�? – k�rdezte gyanakodva Netuddki.
A h�zasp�r egym�sra n�zett, kiss� idegesen elmosolyodtak, majd a 
f�rfi besz�lni kezdett:
– A feles�gemmel egy�tt arra gondoltunk, nem lenn�nk 
h�l�tlanok, ha esetleg egy olyan kompromisszumos megold�st 
siker�lne tal�lnunk, hogy nek�nk ne kelljen m�g meghalnunk, 
ugyanakkor uras�god sem vesz�ten� el az �ll�s�t.
– H�t bizony, maguknak azt�n fogalmuk sem lehet r�la, hogy milyen 
neh�z manaps�g egy ilyen remek �ll�st tal�lni – t�rta sz�t a 
kez�t Netiddki. K�zben a kasz�j�val v�letlen�l �tsz�rta az 
el�szoba fal�t. – Nem volt k�nny� elnyerni. �ri�si volt a 
t�ljelentkez�s, de nekem siker�lt beker�ln�m. Pokoli neh�z volt, 
de �rd�g�m volt, �s �gy siker�lt.
– Igen, igen – a j� kapcsolatok gondolom az �n p�ly�j�n is 
n�lk�l�zhetetlenek – b�logatott sokat sejtet�en Mr. K�kler.
– �gy, ahogy mondja – �rtett egyet Netuddki. – De az m�g nem 
minden. Fontos a munkamor�l, a szakmai felk�sz�lts�g �s a 
hivat�studat. Az�ta is egyfolyt�ban hal�losan komolyan veszek 
mindent, ami a munk�mmal kapcsolatos.
– Mindezt meg�rtj�k, �m volna egy olyan aj�nlatunk, amely 
v�lem�ny�nk szerint egyform�n kedvez� lenne uras�godnak is, de a 
mi sz�munkra is hasonl� el�ny�kkel j�rna ahhoz k�pest, hogy a 
jelenlegi �ll�s szerint most mindannyiunknak meg kellene halnunk.
Netuddki elmerengett. L�tszott, pro �s kontra m�rlegeli a 
lehet�s�geket. Elgondolkodva kapargatta a maszkj�t, v�g�l azt 
mondta:
– Mire gondolnak?
– Mondtam m�r a b�csinak... – vihogta a kisfi�, de 
lepisszegt�k. Ezut�n csendben maradt. Az anyja karjaiban �lt, �s 
onnan figyelte a kibontakoz� esem�nyeket.
– Arra gondoln�nk, hogy nem lenn�nk bizony h�l�tlanok, ha 
m�giscsak valahogy elint�zhetn�nk ezt a k�nyes k�rd�st – 
vetette fel az apa.
Netuddki megr�zta a fej�t.
– Ha arra gondolnak, hogy m�gse �ljem meg magukat, akkor sajnos 
csal�d�st kell, hogy okozzak. Egyszer�en nem t�rhetek haza �gy, 
hogy nem v�geztem el egy ilyen fontos munk�t. Nekem is vannak 
feletteseim. �s a k�teless�gtudat, persze. Arr�l m�g sz�t sem 
ejtettem.
– �s ha esetleg p�nzt aj�nlan�nk az�rt �nnek, hogy uras�god 
m�gsem �lj�n meg minket...
– Nos, ez �gy m�r term�szetesen m�s – b�logatott Netuddki. 
– Mi�rt nem ezzel kezdt�k?
– Iz�... – szabadkozott Mr. K�kler. – L�tv�n uras�god 
m�ly, elk�telezett hivat�studat�t, nem is mert�k azt gondolni, 
hogy egy kev�s p�nzzel el�rhetj�k, hogy �let�nk megmaradjon.
– Egy kev�s p�nzzel semmik�ppen sem �rhetik el – r�zta a 
fej�t Netuddki. – Csakis sok p�nzzel. M�ghozz� nagyon sokkkal. 
– A gonosz m�gus szem�ben a kapzsis�g f�nye csillant.
– Mennyire volna sz�ks�ge? – k�rdezte Mrs. K�kler.
– Mivel vannak koll�g�im, �s azoknak is fontos, magas beoszt�s� 
munkat�rsaik, azt hiszem, �tmilli� font nem lenne kev�s. De 
biztos, ami biztos, hogy eg�szen bizonyosan el�g legyen, mit 
sz�ln�nak ink�bb t�zmilli�hoz. Ennyi�rt m�g azt is el tudn�m 
int�zni, hogy k�tsz�z �vig �ljenek. �j szem�lyazonnoss�got 
kapn�nak, ezzel a kasz�val ak�r itt helyben elv�gezhet� egy 
kisplasztikai m�t�t, teh�t �j arcot is kapn�nak. H�szmilli�t 
csak meg�r, ha az embernek nem kell hozz� meghalnia, nem igaz?
– Ez nagyon sok p�nz – mondta �vatosan Mr. K�kler. – Mi 
lenne, ha ezt m�g egy kicsit �tgondoln�nk mindannyian?
– Gondolj�k �t, de ne sok�ig gondolkodjanak, mert meggondolom 
magam. Vagy ami m�g rosszabb, tov�bb is emelhetem az �rat.
– Ne, azt ne tegye! – k�ny�rg�tt Mr. K�kler. – Az �rat ne 
emelje! Akkor ink�bb �lj�n meg minket mind egy sz�lig. De t�bbet 
nem fogunk fizetni. A p�nzt �reg napjainkra tartogatjuk.