Boo����, a cs�rg�k�gy� sziszegve k�szott el� nagyon titkos rejtekhely�r�l, hogy v�gezzen kiskor� �ldozataival. Amikor Heri K�kler megl�tta, egy pillanatra azt hitte, elj�tt a v�g. De nem az j�tt! A terem bur�j�t �tszak�tva zuhan�rep�l�sben k�zeledett a h�tk�znapi ty�knak �lc�zott, b�v�s erej� toalettkacsa, aki bizony�tottan k�pes volt arra, hogy a legnagyobb trutyib�l is b�rkit kimentsen. A nyak�ban pedig ott fityegett a m�gikus erej� szakr�lis kegyt�rgy, a Mormon Kann�ja, amelyben az �let p�-vize l�ty�g�tt.

El�j�t�k

Olyan romantikus volt, hogy enn�l romantikusabb m�r nem is lehetett 
volna.
Adva volt hozz� minden: el�sz�r is egy holdf�nyes ny�ri este, 
mely a L�nd�nban megszokottal ellent�tben meleg volt �s 
kellemesnek nevezhet�, eg�szen olyan, mint amit a vil�g m�s 
norm�lis orsz�gaiban t�rhet� ny�ri est�nek neveznek.
Langyos szell� lengedezett, illatoz� vir�gok pollenjei sz�llongtak 
szertesz�t, amit�l arra �rz�keny egy�nek t�sszent�si rohamot 
kaptak, �m n�melyek ezt romantikus hangulatnak nevezt�k.
A term�szet l�gy �l�n, de m�g ann�l is k�zelebb, nagyon is 
megfoghat� intim helyen, egy valahol elter�l� parkban, izgalmas 
l�gyott zajlott. A s�r� bokrok m�ly�n, gallyak, �gak, bogak, 
levelek �s rejtett kutyakakik k�z�tt k�t kiskor� tin�dzser tett 
�rdekes felfedez�seket azzal kapcsolatban, hogy mily nagyszer� 
dolog is, hogy az �risten f�rfinak �s n�nek, nem pedig 
hermafrodit�nak teremt� az embert.
Net�n m�s egy�b, k�rm�nfont m�don, amir�l most ne is 
besz�lj�nk feleslegesen, hagyjuk azt a csig�kra.
De az�rt m�gsem mehet�nk el sz� n�lk�l afelett, hogy p�ld�ul 
milyen rettenetes igazs�gtalans�g lett volna a fent nevezett 
legfels�bb szem�lyt�l, ha a Teremt�s ut�ni szaporod�si 
technol�gi�t oly m�don alkotta volna meg, hogy a k�pm�s�ra 
teremtett faj is oszt�d�ssal szaporodott volna, mint holmi 
k�z�ns�ges z�ldszemes ostoros. Hov� lettek volna akkor a k�lt�k 
a szerelmes verseikkel, nem is besz�lve az erk�lyek alatt kitart�an 
kornyik�l� trubad�rokr�l, �s az irodalom fenk�lt sz�ps�g� 
remekei sem sz�lethettek volna meg, mint p�ld�ul a k�zismert Alfa 
R�me� �s J�lia.
Gondolatmenet�nket kanyar�tsuk azonban vissza L�nd�nba, �s annak 
is egy parkj�ba, ahol a k�t, eml�tett tizen�ves kiskor� �ppen 
azon volt, hogy... hmm... felfedezz�k azt, amit egyel�re zsenge 
koruk miatt nem volt szabad m�lyebben �s behat�bban megismerni�k.
– �, Heri – pihegte Hermelin, mert hogy � volt az, a Rokforti 
M�gus �s Kutyakik�pz� Okkultista Oskola frissen v�gzett els� 
oszt�ly�nak legjobb nume..., egy val�s�gos numera uno… azaz, 
legkiv�l�bb di�kja. Az ifjonc pedig, akit ily elhal� n�iess�ggel 
rebegve megsz�l�tott, nem volt m�s, mint a h�res-nevezetes Heri 
K�kler, a m�gust�rsadalom k�ztudat�ba m�r b�bi kor�ban k�teg 
dinamitk�nt berobbant ifj� var�zsl�szt�r, aki nem is olyan r�g 
imm�r m�sodszor is kem�nyen elb�nt a legy�zhetetlennek hitt 
gonosz Voltm�rvolttal, a fekete m�gia rettegett nagymester�vel.
(Ez azt jelentette, hogy kiny�rta �tet, mint �llat.)
– �, Heri – sz�lt ism�t a l�ny, olyan �t�l�ssel, hogy 
Herinek mindene az �gnek �llt.
– Mmmmmmhhhhuuuhhhhh������ – mondta nemileg izgatottan Heri, 
mik�zben kiszabad�totta bl�z�b�l Hermelint. A nevezett, s 
felett�bb felhev�lt �llapotban leledz� n�nem� egyed, 
el�gedetten konstat�lta ruh�zat�nak fogy�s�t. Heri, aki t�k�s 
leg�nyke volt �m – b�r ezt j�l rejtegette, mert mindenki meg 
volt gy�z�dve r�la, hogy akkora pup�k, mint hat m�sik – arra 
gondolt, hogy legsz�vesebben megszabad�tan� Hermelint a 
melltart�j�t�l is.
A tettek mezej�re l�pett.
El�tte m�g v�letlen�l a kutyakakira, de azt �gyesen let�r�lte a 
cip�je talp�r�l Hermelin feh�r bl�z�val. Amikor megvolt a 
m�velet, Heri �gyes mozdulatokkal nekil�tott a kapocs kinyit�s�nak.
Annak ellen�re, hogy a rosszindulat� �s buta feminist�k fennen 
hirdetik, hogy egy f�rfit �gy lehet legk�nnyebben bez�rni egy 
szob�ba, ha melltart�kapcsot szerel�nk az ajt�ra, a j�kez� 
Herinek, aki a var�zsp�lc�j�t is hihetetlen el�nnal tudta 
forgatni olykor, ha m�r nagyon musz�j volt, csek�lyke gondot sem 
okozott a ruhadarab lev�tele.
Most, hogy ilyen k�zel volt a c�lhoz, egy perc meg�ll�st sem 
enged�lyezett mag�nak.
Oly r�g�ta �lmodozott m�r err�l!
De persze eddig m�g sosem volt hozz� mersze.
Izzaszt� �jszakai �lmok, nappali mereng�sek, s megannyi gy�tr� 
b�ntudatos gondolat ut�n, amelyek miatt m�g a var�zsl�stant is 
hanyagolta, itt volt el�tte a lehet�s�g.
Hat�rozott r�nt�ssal szabad�totta meg a farmernadr�gt�l 
Hermelint, aki egy alig hallhat�an pihegett „�, Heri”-vel 
nyugt�zta a tettet. Szemmel l�that�an cseppet sem izgatta, hogy a 
gyenge min�s�g�, t�volkeleti orsz�gban gy�rtott ruhadarab 
szab�lytalan alak� cafatokra szakadt az er�s k�zmozdulat hat�s�ra.
Hermelin ig�z� pillant�st vetve lovagj�ra, oldal�ra fordult, majd 
felk�ny�k�lve megk�rdezte:
– �s most mihez akarsz kezdeni velem, dr�g�m?
Heri �gy v�laszolt, mint egy igazi, k�kem�ny f�rfi. Nem 
k�nt�rfalazott, nem lacafac�zott, hanem kimondta, bele a 
k�zep�be, �gy, ahogy egy val�di m�cs�hoz illik:
– Leh�zom a bugyidat! Kiszedem bel�le a gumit! Azt�n cs�zlit 
csin�lok bel�le, lel�v�m az �sszes m�kust az erd�ben, hogy 
feldaraboljam �ket �s megetessem vel�k az �hez� aranybaglyaimat…

1. Dolby, a mon� man�

– Herik�m, egyetlenem! Unytyi-punyti kis bog�rk�m! �bredj! – 
tolakodott be a brut�lis hang h�s�nk mag�njelleg� 
�lomvil�g�ba. Pont most, amikor m�r majdnem eljutott od�ig, hogy 
a tettek mezej�re l�pjen.
Heri morgott valamit, de a hang nem akarta abbahagyni: – Hasadra 
s�t a napocska! V�r a fincsi kis reggeli!
Heri szeme kipattant, �s nagyra kerekedett, szinte azonnal megindult 
a ny�lk�pz�se is. Lelki szemei el�tt megjelent egy hatalmas, 
f�lig �ts�lt szalonnakupac k�pe, amely csak �gy csicsogott a 
finom, friss zs�rt�l. M�g miel�tt nagyot nyelt volna, esz�be 
jutott, hogy ett�l � bizony el van tiltva. Oldal�ba nyilallott 
valami. Odakapta a kez�t is, mintha egy �tvef�r� hatolna bele, 
�gy f�jdog�lt, de megnyugodott, mert nem volt ott semmi. Ami ilyen 
g�rcs�sen k�nozta, az nem volt m�s, mint egy kis fantomf�jdalom, 
amit az elt�vol�tott epek�ve okozott. Az epek�ve, ami miatt 
sz�mtalan hihetetlen kalandba keveredett, ami miatt kis h�j�n 
�let�t vesztette az el�z� r�szben, amely nem v�letlen�l kapta a 
k�tet �sszk�r D�jas �r�j�t�l a Heri K�kler �s az epek�ve 
c�met.
Heri vil�gh�r� lett, de az epek�v�t kioper�lta bel�le a gonosz 
Voltm�rvolt fekete m�gus seg�dje, M�kus processzor, aki a 
fenek�ben gonoszkod� Voltm�rvolt professzorral egyetemben az 
el�z� r�sz v�g�n kil�v�d�tt a vil�g�rbe, felrobbant, majd 
lelke elt�nt a negat�v v�gtelenben.
R�viden: annyi lett neki.
De!
Azt besz�lik egyesek, hogy Voltm�rvolt tal�n m�gsem halt meg.
Persze ez k�ptelens�g, aki l�tta a fent eml�tett hal�l�nak 
l�tv�nyos k�r�lm�nyeit, nem k�telkedhet ebben. �m el�fordult 
m�r m�ssal is ebben a s�t�t vil�gban, hogy egyszer m�r meghalt, 
de m�gis visszat�rt szellem alakban.
�m az �let nem �llt meg. Heri sikeresen elv�gezte a Rokforti 
Var�zsl�kik�pz� �s Kisegg�t� Oskola els� oszt�ly�t, majd a 
ny�ri sz�net elej�n hazat�rt nevel�sz�leihez. A komor �s 
rosszkedv�, aranybagoly gy�l�l� Mr. Dundyhoz, feles�g�hez, 
Fek�lia n�nihez, �s a kis v�zna, alult�pl�lt, �ppen ez�rt 
�rtelmileg is m�lyen alulfejlett Dundy Nudlyhoz, aki unokatestv�re 
is volt egyben.
Meg debil.
Heri szerette �ket, mert �rezte, annak ellen�re, hogy az el�z� 
r�szben a hal�l�t k�v�nt�k, az �let�re t�rtek, gonosz 
�sszeesk�v�s keret�ben addig akart�k zs�rszalonn�val h�zlalni, 
am�g az epek�ve akkora nem lesz, hogy sim�n fel lehessen majd 
haszn�lni gonosz fekete m�gia gyakorlatokhoz, a lelk�k m�ly�n 
m�gis kedvelik �t. Ezt nem tudni, mire alapozta, de az�rt valljuk 
be, sz�p volt t�le. A gyeng�bb idegzet� olvas�t ilyenkor tal�n 
kileli a hideg �s el�rz�keny�lten elpityeredve arra gondol, milyen 
nagy sz�v� gyerek is ez a Heri K�kler.
De nem!
Nem a szive volt nagy.
Az norm�lis volt.
Hanem az epek�ve!
Az volt �m a m�retes, fekete m�gi�hoz val�!
Szeg�ny, szeg�ny, Heri K�kler!
Alig hogy hepienddel v�gz�d�tt �letvesz�lyes kalandja a 
legy�zhetetlen Voltm�rvolttal az el�z� r�szben, �jabb 
viharfelh�k gy�lekeztek t�r�keny kis feje felett. Nem is sejtette, 
hogy milyen s�t�t �s fekete viharfelh�k. Olyan s�t�tek �s 
feket�k, mint az a rettenetes gonoszs�g, amit az avatatlan szemek 
el�l gondosan �s t�k�letesen elrejtettek.
�, ha Heri tudta volna, micsoda rettenet fenyegeti, biztosan 
leszaladt volna ennek a k�nyvnek a lapjair�l!
De nem tudta, mert nem ismerte a forgat�k�nyvet, hehehe...
Heri K�kler mit sem sejtve ny�jt�zkodott pihepuha �gy�ban, amely 
kicsiny, sz�zt�z n�gyzetm�teres gyerekszob�j�nak k�tharmad 
r�sz�ben helyezkedett el, k�zben �s�tozott, ny�g�tt �s 
szuszogott.
– Arany kis gomb�ck�m! – �mlengett Fek�lia n�ni a 
sz�j�val, �s m�zes-m�zas mosoly�val igyekezett Herit 
kicsalogatni az �gy�b�l.
– A kedvencedet k�sz�tettem reggelire – h�zelgett a n�ni, 
mik�zben el�gedetten hallgatta, hogy a fi� gyenge kis gyomra 
hatalmasat kordul.
�hes em�szt�-szervrendszere utols� figyelmeztet�seinek egyik�re 
Heri rug�k�nt pattant ki az �gyb�l, �s az el�gedetten f�jtat�, 
kiss� h�jas Fek�lia n�ni t�rsas�g�ban lebattyogott a 
f�ldszintre.
A nappali �s a konyh�val �sszek�t�tt �tkez� ott kapott helyet, 
ahol most a rosszkedv� �s h�s�nkkel mindig bar�ts�gtalan 
viszonyban l�v� Dundy b�csi a minden�tt sz�rad� bagolygu�n�t 
pr�b�lta meg felsik�lni a padl�r�l.
Erre nem sok es�lye volt, mert a baglyok neh�z arom�j� 
v�gterm�ke egyenletesen �s k�kem�nyen bor�totta be a padl�t. 
Oly szil�rdan kem�nyedett r�, mint egy tubus ki�ml�tt 
pillanatragaszt�. A rem�nytelens�g �rz�se, valamint a lassan az 
eg�sz test�t bebor�t� bagolytrutyi mogorv�n morg�v� tette az 
am�gy is negat�v �letszeml�lettel megvert Dundy b�csit.
– J� reggelt, Dundy b�csi! – �dv�z�lte Heri vid�man.
Dundy b�csi amint megl�tta, vigy�zz�ll�sba merevedett, ak�r egy 
tenger�szgyalogos, mellkas�t kid�llesztette, pocakj�t beh�zta, 
szem�t pedig a plafonra f�ggesztette.
– Er�t, eg�szs�get Heri K�klernek! – ki�ltotta 
tisztelettud�an.
– Pihenj! – intett neki Heri nagyvonal�an, mire Dundy b�csi 
nagyot f�jtatva kiengedte ronda, h�jas, nagy has�t, majd egyet 
b�ffentett. De az is lehet, hogy egy-kett�t.
– Na de Vakarin b�csi! – m�ltatlankodott Heri. – Tudod j�l, 
hogy ezt a k�nyvet kiskor�ak is olvass�k. Mit gondolnak majd 
r�lad? Azt fogj�k hinni – �s nem alaptalanul –, hogy egy 
rettenetesen nagy tah� �llat vagy. Ez pedig bizonyosan rossz 
hat�ssal lehet az elad�si statisztik�kra. El�fordulhat, hogy a 
sz�l�k, akik dr�ga p�nzen megveszik a gyerek�knek ezt az 
�rt�kes olvasm�nyt, m�lyen elgondolkodnak azon, hogy �rdemes-e 
olyan irodalommal f�rasztaniuk gyermek�k l�t�szerv�t, amely nem 
fenk�lt magass�gokba, hanem az alp�ri vulgarizmus 
gusztustalans�g�ba tasz�tja csemet�j�k �ppen cs�r�z� 
sz�p�rz�k�t. Tudod, Vasty�k b�csi, a rossz p�lda ragad�s, 
ak�r a bagolytrutyi. Bizony�ra sokan �gy v�lik majd, nem �rdemes 
belefecc�lni�k a c�mszerepl�semmel fut� igen kiv�l� sorozatba. 
Miattad az is el�fordulhat, hogy cs�kkenni fog a p�ld�nysz�m, 
minek ut�na megt�p�z�dik nimbuszom, tovat�nik vil�gh�rem, �s 
egy napon azt veszem �szre, hogy m�r meg is sz�ntem, mint 
folytat�sos r�mreg�ny gyerekeknek.
Mr. Dundy s�r�sra g�rb�l� sz�jjal hallgatta Heri dorg�l� 
szavait. �nval�j�nak legm�lyebb r�tegeibe gy�r�z�tt be a 
mar� �nv�d, lelk�t t�zes cs�p�fog�k�nt em�szt� 
lelkiismeretfurdal�s marcangolta. Tekintete f�tyolos lett, arca 
els�padt, homlok�t el�nt�tte a verejt�k.
– Istenem, mit tettem! – h�r�gte Dundy b�csi. Remeg� k�zzel 
felkapott az asztalr�l egy v�letlen�l ottfelejtett diszn��l� 
k�st. M�r �ppen azon volt, hogy egy hat�rozott mozdulattal mag�ba 
d�fi, kiontva ezzel �tellel, itallal b�s�gesen telet�m�tt 
beleit, �s ellobbantja �let�nek imbolyg� f�ny� gyertyal�ngj�t, 
de Heri nagylelk�en k�zbel�pett.
– Ne! – mondta hat�rozott mozdulattal.
Fek�lia n�ni r�m�lten n�zte a jelenetet, de nem tudott 
k�zbeavatkozni, mert minden olyan gyorsan t�rt�nt, hogy egy olyan 
sz�ke n�, mint amilyen � is volt, nem tudta r�gt�n, els� 
olvasatban meg�rteni.
Dundy b�csi k�rd�n n�zett Herire.
Heri felemelte mindk�t kez�t, mint ahogy hajdan�n a nagy 
�llamf�rfi, Abraham Lincoln is tette.
N�h�ny m�sodperccel azel�tt, hogy lel�tt�k.
– Ne �ld meg magad, Dundy b�csi! – mondta az ifj� tit�n 
hat�rozottan, m�gis annyi, de annyi �rzelemmel a hangj�ban, hogy 
Fek�lia n�ni nem tudta meg�llni, hogy el ne s�rja mag�t.
– Ha �gy gondolod, fiam... – hagyta mag�t r�besz�lni Dundy 
b�csi. Felv�ltva n�zett a vastag r�tegben b�z�lg� 
bagolygu�n�ra �s feles�g�re, Fek�lia n�nire. Ki tudja, mif�le 
asszoci�ci�k kavaroghattak az agy�ban, �m v�g�l kiny�gte:
– Szar az �let! De ha Heri K�kler �rfi �gy akarja, akkor nem 
�l�m meg magam m�gse.
– Pedig meg�rdemeln�d, de ut�lom a v�rt – sz�gezte le Heri 
egy kalap�ccsal. A sz�gez�st�l a b�csi f�jdalmasan sziszegett, 
mintha porszem ment volna a szem�be.
– �n pedig a baglyokat ut�lom – merengett Dundy b�csi, de ez 
senkit sem �rdekelt.
– �n a sz�ken�s vicceket ut�lom – sz�lalt meg Fek�lia n�ni.
– �n pedig Heri K�klert ut�lom – sz�lalt meg Dundy Nudly, aki 
most toppant be, helyesebben egy eg�szen frissnek hat� bagolygu�n� 
miatt betoccsant a helyis�gbe.
– Teneked nagyobb tisztelettel kellene lenned ir�ntam – intette 
le egy h�skloffol�val Heri b�tran a n�l�n�l j�val nagyobb marha 
unokatestv�r�t, aki tompa reccsen�s k�zepette – ekkor t�rt be a 
kopony�ja – orral el�re, nyitott sz�jjal �s kiny�jtott nyelvvel 
belef�r�dott a ragad�s �s vastag bagolyb�lterm�kbe.
Ezen a gonosz h�ziakat kiv�ve mindenki j�t nevetett.
Heri jelzett a kez�vel, hogy hagyj�k mag�ra, mert r�vedezni akar.
Egy forr� kapucchin�val a kez�ben ki�lt a teraszra. Ott 
elfogyasztotta k�nny�, bioterm�kekb�l �s moh�b�l, zuzmar�b�l 
�ll� reggelij�t, amit a rokforti egyedem-begyedem f�felcsere �rt 
el� sz�m�ra, hogy valahogyan ism�t m�k�d�sre b�rja zs�rral 
�titatott m�jszerv�t.
Heri nem szerette a nyers f�vet �s a h�mozatlan s�rgar�p�t, de a 
m�jzsugor�t� gy�gyv�z, amit ut�na j��z�en lek�ld�tt a 
gyomr�ba, kimosta a sz�j�b�l a kellemetlen ut��zt �s a f�ldet. 
A sarat tal�l�kony m�don kik�pk�dte, a bogarak pedig a 
sz�jszag�nak inspir�ci�s erej�t�l vez�relve magukt�l 
kimenek�ltek a fogai k�z�l vagy �tk�zben megd�gl�ttek.
Heri elgondolkodva merengett az �let �rtelm�n, felid�zte Hermelin 
bombasztikus alakj�t, ig�z� szemp�rj�t, �s arra gondolt, milyen 
j� is lenne egyszer �lre menni vele.
Heri m�r alig v�rta, hogy visszat�rhessen a Rokforti 
M�guskik�pz� Kutyatanod�ba. Hi�nyzott neki a sz�mtalan kaland, a 
bar�tok, az ellens�gek, a mindennapi vesz�ly, a k�s�rletek, a 
k�s�rtetek, j� bar�tja, Hibrid, az �ri�s, a Kavicsj�t�k, az 
�vegez�s, miegym�s.
�ppen Einstein relativit�selm�let�nek gyakorlati kritik�j�n 
morfond�rozott, amikor egy v�ratlan pillanatban megjelent el�tte 
valaki. Egy emberform�j� kis kertit�rpe teremtm�ny. Hatalmas k�t 
f�le, d�lledt k�k szeme, z�ld b�re, egy orra �s ugyanennyi foga 
volt, ezenk�v�l pszichi�triai probl�m�i, de ez nem der�lt ki 
r�gt�n. Az �lt�zete furcsa volt, felett�bb furcsa. �m ennek Heri 
egyel�re nem tulajdon�tott k�l�n�sebb jelent�s�get.
– Dolby vagyok, a h�ziman� – �dv�z�lte a vil�gszt�r 
m�gusjel�ltet a kis l�ny �tszellem�lt hangnemben. – Annyira 
�r�l�k, hogy uras�god m�lt�ztatott szem�gyre venni engem, hogy 
az hihetetlen. Mivel mazochista vagyok, ez�rt most meg kell 
b�ntessem magam.
M�g miel�tt Heri b�rmit is tehetett volna, a t�rpefajzat 
kir�ntott az egyik picinyke zseb�b�l egy korb�csot, �s iszony�an 
megkorb�csolta mag�t.
– A nemj�j�t! – ki�ltott fel Heri. – Ez azt�n nem volt semmi!
– K�v�nja uras�god, hogy m�gegyszer megb�ntessem magamat? 
Kem�nyen, hogy m�g a v�rem is kiserkenjen?
– Ne, ne! – k�rlelte Heri. – Semmik�ppen sem annyira, mert nem 
b�rom a v�rt. H�nynom kell t�le.
– Dolbynak b�nh�dnie kell! – mondta a t�rpe.
– De h�t mi�rt? – k�rdezte �rtetlen�l Heri. – Hiszen nem 
tett�l semmi rosszat.
– De igen k�nnyen tehettem volna – felelte a mon� man�. – 
Dolbynak id�nk�nt meg kell b�ntetnie mag�t. A gazd�i 
megk�vetelik t�le, hogy �gy tegyen. Dolby rossz, Dolby r�t, Dolby 
mono, nem sztereo.
– Ez nekem magas! – r�zta a fej�t Heri. – Nem �rtek semmit. 
Fogalmam sincs, mi�rt j�tt�l ide, �s arr�l sincs halov�ny 
seg�dfogalmam sem, hogy mit �hajtasz t�lem.
A h�zimon� nagyot s�hajtott. A szem�ben f�jdalmas h�lyes�g 
csillogott, ami eg�szen meghatotta Herit, aki szoci�lisan �rz�keny 
volt a gyeng�k, az elesettek �s k�l�n�sen a komplett idi�t�k 
ir�ny�ban.
– Az�rt j�ttem el a nagy Heri K�klerhez, mert vesz�ly fenyegeti 
az �let�t.
– Vesz�ly? – csod�lkozott Heri. – Mif�le vesz�ly 
fenyegethetne engem, a kibontakoz�f�lben l�v� h�st, aki egy 
k�nyv�n bel�l k�tszer is cs�ny�n elb�nt a vil�g leggonoszabb 
feketem�gus�val, aki Voltm�rvolt, de mostm�r szerencs�re Volt-
nincs.
A t�rpefajzat k�t k�k szeme elkerekedett, apr� ujj�t magasba 
emelte, mintha figyelmeztetni akarna valakit. Nagy, el�ll� f�leit 
megrezegtette, majd besz�lni kezdett rekedt, folytott hangon, mintha 
valaki �llna a tork�n.
– Dolby azt hallotta, hogy Heri K�kler �lete nagy vesz�lyben forog.
Heri r�sz�gezte a tekintet�t.
Dolby ebb�l a szempontb�l tiszt�ra olyan volt, mint J�zus. 
Rettenetesen ut�lta, ha sz�gezik.
– Ki mondta neked, hogy �rtani akar nekem?
– Dolby azt nem mondhatja meg! De a nagy Heri K�kler nem mehet 
vissza t�bbet Rokfortba, mert sz�rny� vesz�ly fenyegeti az �let�t.
– Mi�rt nem mondhatod meg? – k�rdezte gyanakodva Heri.
– Mert Dolby nem tudja – felelte a mon� man�.
– Csak a gazd�it�l hallotta, hogy nagy gazs�g k�sz�l Heri 
K�kler ellen.
Heri a fej�t cs�v�lta. Most m�r nem sz�gezte a tekintet�t 
Dolbyra, �gy a h�zimon� megk�nnyebb�lten lihegett.
– K�rlek – ny�gte – ne menj vissza t�bbet Rokfortba, mert a 
gonosz er�k szolg�i sajtot csin�lnak majd bel�led.
– Sajtot? – nevetett Heri. – M�g hogy sajtot...?
– Igen, igen – b�logatott elsz�ntan Dolby.
– Na �s mif�le sajtot? – nevetett f�l�nyeskedve Heri.
– Ement�lit! – zokogta Dolby. – Tudod, amelyik telis-tele van 
lyukakkal.
Herinek tork�n akadt a nevet�s.
Nagyot nyelt, mik�zben �rezte, hogy kileli a hideg. Negat�v 
hangulat ker�tette hatalm�ba.
Elgondolkozva figyelgette a ronda kis teremtm�nyt, mintha csak az 
tehetne r�la, hogy ilyen rossz h�reket hallott.
– Dolby rossz h�rt mondott – sir�nkozott a mon� man�. – 
Mennyire sajn�lom, �, nagy Heri K�kler! Ha k�v�nod, megb�ntetem 
magam. P�ld�ul elektrosokkot adhatn�k magamnak egy walkmanelemmel. 
K�v�nod, hogy ambulanter ell�ssam a bajomat?
– A vil�g�rt sem! – �ll�totta meg az utols� pillanatban Heri, 
aki nem szerette m�sok szenved�s�t �l�ben n�zni. Ez�rt nem is 
volt be�l�tva a t�v�j�n a CNN.
– K�rlek, uram, semmi k�ppen se menj vissza a M�gustanod�ba, 
mert ott hal�lnak hal�l�val holsz! Gonosz er�k fenik r�d a 
kisk�s�ket. Meg a bar�taid sem �rtak neked, lehet hogy m�r el is 
felejtettek. – A mon� szem�ben apr� f�ny villant, jelezve, hogy 
ez�ttal hazudik.
– Sz�val elloptad a leveleimet? – d�bbent meg Heri, aki ismete 
az eredeti t�rt�netet, �s tudta, hogy most ezt kell k�rdeznie.
– Iz�... hmmm... nos... h�t...
– Ezek t�ltel�kszavak! – korholta Heri bossszankodva. Megragadta 
a mon� tork�t �s szorongatni kezdte.
– Igen, igen, beismerem, ezek t�nyleg t�ltel�kszavak – 
h�r�gte a mon�.
Heri megr�zta, mint a kett�h�sz az �vatlan falf�r�t. Dolby 
felsikoltott, mert a ruh�j�b�l levelek t�mkelege hullott a 
padl�ra, elfedve Heri k�r�l a bagolygu�n�t. A ketrec�ben 
szuny�k�l� f�lvak aranybagoly, aki a nagy zeneszerz�, Ludvig von 
Mozart ut�n a Ludvig keresztnevet kapta, a m�sik oldal�ra fordult. 
�m ez az oldala is pont olyan volt mint a m�sik. Aranyozott.
– Engem igenis szeretnek a bar�taim! – mondta idegesen Heri. – 
Te viszont nem szeretsz engem, mert azt akarod, hogy soha ne l�ssam 
�ket. Azt akarod, hogy �r�kre itthon maradjak �s t�bbet ne 
tal�lkozzak vel�k, a kilencesikrekkel, Hermelinnel... – Heri itt 
egy kicsit elmerengett, majd a feltolul� erotikus jelleg� 
gondolatokat kiverte a fej�b�l, �s tov�bb szorongatta Dolby nyak�t.
– Nem, nem! – ny�sz�r�gte Dolby. – �n igenis szeretem Heri 
K�klert, s�t nagy rajong�ja vagyok. Meg kell mondjam, hogy �gy 
szeretem uras�godat, mint a levesben a s�t, �s azt k�v�nom, hogy 
t�r�keny �lete �r�kk�n-�r�kk� vir�gozzon, �s soha ki ne 
hunyjon azok miatt a gonosz er�k miatt...
– L�ri-f�ri  – bosszankodott Heri. – Nem fenyeget itt 
semmif�le vesz�ly. Hacsak nem �ppen te vagy az a gonosz er� – 
n�zett r� gyanakodva.
– �n? – h�kkent meg Dolby.
– Te bizony! – igenelt a fej�vel �s az arcmimik�j�val Heri.
– De h�t �n egy�ltal�n nem... – pr�b�lkozott egy gyenge 
k�s�rlettel a szeg�ny kis mon�, de hi�ba, mert Herit most sem 
lehetett meg�ll�tani.
– Az�rt j�tt�l, hogy mer�nyletet k�s�relj meg ellenem, igaz? 
– k�rdezte Heri fenyeget�en az apr�cska teremtm�ny f�l� 
tornyosulva. K�zben elengedte a nyak�t, de Dolby nemsok�ig 
�r�lhetett, mert Heri r�l�pett a vastagbel�re, amit�l murisan 
kit�remkedett a sz�j�b�l a nyelve.
– Hhhhhhhgggggghhhh���� – ny�gte er�tlen�l Dolby, �s 
eredm�nytelen�l pr�b�lta meg visszatuszkolni a szemgoly�it az 
�reg�be.
Heri megsajn�lta, �s egy hat�rozott mozdulattal lel�pett a 
vastagbel�r�l.
Dolby h�l�s tekintettel n�zett r�, olyat�nk�ppen, mint 
legnagyobb j�tev�j�re szokott az ember.
– Szabadon engedlek, ha meg�g�red, hogy t�bbet nem j�ssz ide.
– Nem �g�rhetek ilyet – r�zta a fej�t a mon�.
– Ha m�g egyszer a szemem el� ker�lsz, esk�sz�m, hogy nem 
�llok j�t magam�rt! – fenyegette meg Heri, de hi�ba.
– Dolby rajongva szereti a nagy Heri K�klert, aki k�tszer is 
elint�zte a gonosz Netuddkit, aki Voltm�rvolt, de mostanra m�r 
szerencs�re Holnemvolt lett.
– �s? – k�rdezte Heri gyanakodva, mint Columbo, csak neki nem 
volt annyira f�l szeme, mint a detekt�vnek.
– Dolbynak kutya k�teless�ge, hogy megv�dje szeretett Heri 
K�kler�nek t�r�keny �let�t, m�g akkor is, ha esetleg 
beled�glik ebbe.
Heri nagyot s�hajtott. Rem�nytelen�l n�zett v�gig az apr�cska 
teremtm�nyen, �gy, mint ahogy az ember a gy�gy�thatatlan 
idi�t�kon szokott, akikkel nem lehet mit kezdeni.
– Nem akarlak t�bbet itt l�tni! Zavarod a k�reimet.
Dolby szomor� k�pet v�gott.
V�ghatott volna vid�mat is, esetleg valami olyat, amit egy dadaista 
m�v�sz festett, de Dundy�knek nem volt, csak ez az egy �rt�kes 
festm�ny�k, amit valami Leonardo nev� ismeretlen m�v�sz festett.
Amikor megl�tt�k, mi lett vele, nem �r�ltek.
Amikor pedig a t�rp�t is �szrevett�k, idegrohamot kaptak. Pedig 
csak az a nyavaj�s festm�ny�k lett egy kicsit �sszevagdalva. 
�rthetetlen, mi�rt voltak annyira oda meg vissza, amikor a keretnek 
p�ld�ul semmi baja nem lett...
Heri nem gy�zte �ket megfeny�teni, annyira �b�gattak meg 
sir�nkoztak, mintha valami nagy baj t�rt�nt volna.
Dolbyt, aki nem volt hajland� sz�p sz�val elhagyni a h�z sz�kebb 
vonz�sk�rzet�t, megk�t�zte, a sz�j�ba belet�mk�dte az 
�tkez�asztalon l�v� damasztmint�s abroszt, majd rosszkedv�en 
el�sta a kert v�g�ben, mert m�r l�tni sem b�rta.
De ekkor m�r Dundy b�csi �ssze volt k�t�zve Fek�lia n�nivel, a 
sz�jukat leragasztotta egy kis ragtapasszal, hogy ne k�romkodjanak 
annyit. Dundy Nudlyt bez�rta a gardr�bba, oda, ahol a legkev�sb� 
volt szem el�tt �s a kiab�l�sa sem hallatszott.
Heri felment a szob�j�ba. R�dobta mag�t a sz�let�snapj�ra 
kapott, b�s�ges aranyoz�s�, igazgy�ngy�kkel �kes�tett 
sz�ges�gy�ra, �s gondolataiba mer�lve olvasgatta a rajong�it�l 
�s a bar�tait�l kapott leveleket.
Hermelin azt �rta, hogy m�r nagyon v�rja a tan�vet, mert anyira 
hi�nyzik neki – a tanul�s.
A kilencesikrek �rtetlenked� levelek t�mkeleg�vel bomb�zt�k, 
mert nem �rtett�k, mi�rt nem v�laszol nekik.
Heri az �let �rtelm�n agyalt, k�zben pedig a jegesben tal�lt 
toj�sokkal bosszankodva dob�lta az ablak�b�l a b�ntet�s�t 
t�lt� Dundy b�csit �s az idegesnek t�n� Fek�lia n�nit.
– Micsoda gazs�g! Ez a gonosz man� ellopta a leveleimet!
�ppen amikor befejezte a levelek olvas�s�t, �szrevette, hogy 
valaki �t n�zi.
Felemelte tiszta, nemeslelk� �s m�ly l�lekr�l tanuskod� 
tekintet�t, �s szemben�zett azzal, aki viszont �ppen �t n�zte.
Heri megh�kkenve pislogott kett�t.
Volt is mi�rt!
Ugyanis a newtoni fizika t�rv�nyeit meghazudtol� objektumra lett 
figyelmes. Egy rep�l�sz�nyeg lebegett el�tte.
Nem kett�, nem h�rom.
Hanem egy.
K�r�lbel�l �t m�ter magass�gra a f�ldt�l, zajtalanul, �m 
m�gis rettent�en val�s�gosan.
Kilenc vigyorg� kis fick� nevetett r�, �s a nev�t ki�ltozt�k!
– Heri, Heri, Heri – �s �gytov�bb, legal�bb kilencszer.
– Controlles, Capslock, Shift, Pageup �s Pagedown, Owerlay, 
Backspace, Delete, Altefn�gy! – ki�ltotta felvidul� �br�zattal, 
komor gondolataib�l �nfeledt vigyorra fakadva Heri. – Bar�taim! 
Ha tudn�tok, mennyire hi�nyoztatok!
– Szia, Heri! – �v�lt�tt�k a kilencesikrek. – Tarts vel�nk! 
Hagyd itt ezt a b�d�s, bagolyszag� koszf�szket, �s gyere vel�nk 
egy j� kis kanmurira!
Herinek nem kellett k�tszer mondani. Pillanatok alatt �sszepakolta a 
moty�j�t, a h�t�ra akasztotta a tokban tartott Szputnyik 2000 
t�pus� versenysepr�j�t, a h�na al� v�gta Ludvig ketrec�t, 
amelyben a bagoly is ott fetrengett szeg�ny. Miut�n hagyott n�mi 
�lelmet �s innival�t h�n szeretett rokonainak, akik rosszkedv�en 
figyelt�k t�nyked�s�t, felpattant a sp�ci verd�ra, �s 
tovasz�guldott.
Egyenesen a k�vetkez� fejezetbe.