Õ volt az, Heri K�kler, korunk h�se, a vil�g t�bbsz�r�s megment�je. Ruh�zata �tlagosnak t�nt, haja �poltnak l�tszott, de amit a kez�ben tartott, az bizony nem volt m�s, mint a B�z Serlege. A semmi m�shoz nem hasonl�that�, nagy k�cs�g oldal�t s�rk�nyfogakkal vert�k ki k�sz�t�i, az �si mesterek. Az ed�nyben biog�z illat�, m�rgez� folyad�k l�ty�g�tt, a hal�los vegy�letre az ed�nyre er�s�tett apr�cska hal�lfej figyelmeztetett. De hi�ba! Mert a B�z Serleg�b�l Dolby, a Mon� Man� egyik keze ny�lt ki seg�lyk�r�en. Heri nem tehetett semmit, mert csak k�t keze volt. A B�z Serleg�b�l kip�rolg� er�s arom�kt�l sz�d�lni kezdett. Tekintete most a folyad�kra t�vedt, amely felbugyogott,mint egy gejz�r. Az ed�ny alj�r�l a var�zsp�lc�ja mell� felemelkedett a toj�sa. Piros volt �s repedt! Mik�zben Heri f�jdalmasan felord�tott, arra gondolt, micsoda ostobas�g volt annyit �t�getni, feszegetni, ink�bba zacsk�ban kellett volna hagynia a m�sik mellett. A m�horizonton al�buk� Nap el�tt, nem tudni mi�rt, a csodat�v� erej� egyfark� vontatta automobil sz�guldott kereszt�l. A mit sem sejt� Heri K�kler h�ta m�g�tt, a s�v�ny t�loldal�n, rettenetes r�malak emelkedett fel, hogy v�gre elvegye t�le azt ami az �v�.

1. K�s�rteth�z


�jszaka volt, s�t�t, bar�ts�gtalan, az eget olyan s�r�, fekete 
atomfelh�k bor�tott�k, hogy m�g a csillagok sem l�tsz�dtak, nem 
is besz�lve szeg�ny Holdr�l, amely f�lhold volt az ijedts�gt�l.
S�t�t volt, nagyon s�t�t.
�s a s�t�ts�g egyre csak fokoz�dott, eg�szen addig, am�g a 
n�gerek m�r vak�t�an vil�g�tottak az �jszak�ban.
Hideg, dermeszt� sz�l f�jt, amit a szakadatlanul zuhog� es� m�g 
elviselhetetlenebb� tett. Az utc�k, terek, lak�parkok, temet�k 
teljesen kihaltak voltak, az emberek otthonaikban reszkettek, �s azt 
k�v�nt�k, b�rcsak soha ne olvasn�nak ilyen r�mk�nyveket, mint ez.
Az �gen ebben a pillanatban iszonyatos mennyd�rg�s k�zepette 
vill�m cik�zott �t, �s egyenesen belev�gott a Little Hungarotown 
hegy�n �ll� r�gi k�s�rtetkast�ly torny�ba. A torony abban a 
szempillant�sban leomlott, maga al� temetve n�h�ny �rtatlan 
statiszt�t �s CIA-�gyn�k�t, akik ki tudja, hogyan ker�lhettek oda.
– Igaz�n hat�sos bel�p� volt a t�rt�netbe – lihegte Pedigr� 
P�l hossz�, nyalakod� nyelvvel. Alvil�gi fed�nev�n Cickafarknak 
h�vt�k a f�rfit, aki k�pes volt akarat�nak erej�vel herbate�v� 
v�ltozni, ha akart. Most nem akart, mert itt volt dolga. �ppen heves 
ny�ladz�s k�zepette pitizni kezdett ur�nak.
Aki.
Nem volt m�s.
Mint.
Netuddki!!!
De ha m�gis, akkor el�rulhatjuk igazi felvett nev�t.
� volt a s�t�t var�zsl�k legs�t�tebbike.
A gonoszok leggonoszabbika.
A kegyetlenked�k legkegyetlenebbike.
Igen!
� volt Megawatt Voltm�rvolt nagy�r! Nev�t f�lt�k, tekintet�t�l 
rettegtek, hangj�t�l borzongtak, szav�t�l remegtek, szag�t�l 
pedig �klendeztek azok a szerencs�tlenek, akik �let�k utols� 
pillanataiban szembe ker�ltek vele.
�m most Voltm�rvolt csak halov�ny �rny�ka volt �nmag�nak. Hol 
volt m�r r�gi ereje? Hol volt m�r r�gi dics�s�ge? Hol volt m�r 
r�gi hatalma? Hol voltak r�gi sz�vets�gesei? Vajon hol volt eddig, 
hogy senki nem l�tta?
Hossz� t�rt�net ez, amelyet r�viden is el lehet mes�lni.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Voltm�rvolt. Kev�s h�j�n 
m�r uralma al� hajtotta a vil�got, meg�lte ellens�geinek z�m�t, 
amikor egy balul sikeredett var�zslata k�zben legy�zte �t a kis 
Heri K�kler. Heri K�kler, bizony, aki az elm�lt �vek alatt m�g 
h�romszor kinyiffantotta a gonosz fekete m�gust, �s visszak�ldte 
fekete lelk�t a pokolba, oda, ahov� val� volt. Csakhogy 
Voltm�rvolt mindig visszat�rt, mert annyira demoraliz�l� volt a 
jelenl�te eme felkapott �d�l�helyen, hogy az �zembentart� bukott 
angyal �gy rendelkezett, hogy ilyeneket ott a tov�bbiakban nem 
szolg�lnak ki.
Voltm�rvolt ez�rt visszat�rt, mint a Termin�tor, b�r igaz�b�l 
senki sem volt m�r r� k�v�ncsi. Id�k�zben ugyanis a h�veit 
elfogt�k, kiv�gezt�k, megt�r�tett�k, �tnevelt�k, a 
legmeg�talkodottabb kegyenceit pedig bedugt�k a vil�g 
legborzalmasabb m�gikus b�rt�n�be, Alkatrazba, ahonnan m�g soha 
senki nem sz�k�tt meg azokon k�v�l, akiknek m�giscsak siker�lt.
Megawatt Voltm�rvolt, aliasz Netuddki, azonban jelen pillanatban 
rendk�v�l rossz b�rben volt. Ez nem is csoda, ha figyelembe 
vessz�k, hogy az ut�bbi �vben Transilv�ni�ban b�jk�lt, ahol nap 
mint nap menek�lni k�nyszer�lt nagy rajong�ja, Drakula gr�f 
el�l, aki minden�ron v�rszerz�d�st akart vele k�tni.
Voltm�rvolt rendes k�r�lm�nyek k�zepette, hatalm�nak �s 
erej�nek teljes birtok�ban val�sz�n�leg seperc alatt �gy 
hazav�gta volna Drakul�t a kast�ly�ba, hogy att�l koldul, de most 
nem voltak meg a rendes k�r�lm�nyek. Inkognit�ban volt, ami nem 
volt igaz�n k�nyelmes viselet.
A fekete var�zsl�k legfeket�bbike ugyanis emberi roncsk�nt 
tengette napjait. Fizikai teste az ut�bbi �vekben Heri K�klernek 
k�sz�nhet�en t�bbsz�r is megsemmis�lt, vagy �ppen az �tkozott 
k�ly�k miatt kudarcba fulladt abb�li f�radoz�sa, hogy valami 
set�t var�zslat �tj�n-m�dj�n visszanyerje azt.
Ez�rt azt�n Netuddki kiss� neheztelt a fi�ra. S�t, nyugodtan 
�ll�thatjuk, hogy �llatira gy�l�lte Heri K�klert, akit viszont 
m�sok szerettek, akik nem szerett�k Voltm�rvoltot, persze 
Voltm�rvolt sem szerette ezeket az embereket, �s minden v�gya az 
volt, hogy visszanyerje elveszett erej�t, meger�s�dve 
visszat�rjen �s lesz�moljon ellens�geivel, azaz, a fent eml�tett 
c�lszem�lyekkel.
Pofonegyszer�, ha jobban belegondolunk.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Voltm�rvolt legsz�vesebben 
ki�rtotta volna az emberis�get, hogy egyed�l maradva a vil�gon, 
nyugis k�r�lm�nyek k�z�tt, ellenz�ki er�k furk�l�sait�l 
mind�r�kre b�k�n hagyatva, az id�k v�gezet�ig uralkodhass�k.
Persze ez a grandi�zus politikai terv sokaknak nem tetszett. 
P�ld�ul annak az �tkozott k�ly�knek, annak a sebhelyes homlok�, 
rosszarc�, r�vidl�t� kis korcsnak, annak a Heri K�klernek. Hiszen 
m�g csak nem is var�zsl�! Csak egy ostoba kis mitugr�sz, akinek a 
sz�leit s�m�n elint�zte, de a k�ly�kkel valami�rt nem b�rt.
– Igaz�b�l nem gy�z�tt le, csak egy var�zsbaleset volt. Ez m�g 
a legnagyobbakkal, teh�t m�g velem is n�ha el�fordul – gondolta 
Netuddki d�h�dten. – Az a k�ly�k nem gy�zhetett le, hiszen 
m�r �vek �ta legy�zhetetlen voltam. Csakis baleset lehetett, semmi 
k�ts�g, csakis az. De most megfizet majd minden�rt. Megfizet 
az�rt, hogy legszebb �veimet k�nytelen voltam k�s�rtet alakban, 
�llatok test�be b�jva, k�gy�k, h�ll�k b�r�be z�rva tengetni. 
De a legrosszabb az volt, amikor �t �vig n�st�ny ny�l voltam �s 
naponta �tvenszer kellett nemi �letet �ljek hatvanh�rom h�mmel. 
Igen, k�nnyen lehets�ges, hogy att�l k�sz�ltem ki ennyire... A 
k...va �letbe!
Cickafark �r, idegesen lihegve �llt nagyura el�tt, aki egy nagyobb 
akv�rium m�ret� lombikban, genny alakban folydog�lva engedett 
foly�st gondolatainak.
– Parancsol valamit, Nagy�r? – k�rdezte al�zatosan Cickafark.
– Menj a pokolba! – mondta m�rgesen Voltm�rvolt, ami�rt 
megzavarta ez a kis f�reg s�t�t gondolatait.
Cickafark savany� k�pet v�gott, majd r�vid csomagol�s ut�n 
b�r�ndjeivel egy�tt menni k�sz�lt.
– Hov� m�sz, te idi�ta? – d�rrent r� Voltm�rvolt.
– Nagyuram parancsolta, hogy menjek a pokolba... – lihegte 
Cickafark. – M�ris indulok.
– �, te szellemi fogyat�kos! – d�h�ng�tt a fekete 
var�zsl�. – �tvitt �rtelemben gondoltam. Itt maradsz, �s 
teljes�ted a parancsaimat! Meg�rtetted?
– Igen, Nagyuram! – hajlongott Cickafark Voltm�rvolt lombikja 
el�tt.
– Hol van a k�gy�m, Boooo���-2., a kis dr�ga?
– Boooo���-2? – k�rdezte ostob�n Cickafark.
– Az, te ostoba kis f�reg – bosszankodott fagyos hangon 
Voltm�rvolt. – Meg kell keresned, mert �hes vagyok. Fogass vele 
egeret, mert annyira gyenge a gyomrom, hogy az emberv�r m�r nem is 
esik igaz�n j�l. Er�re kell kapjak, mert m�g gyenge vagyok, ak�r 
a hajnali harmat. Ha �gy folytatom, nem biztos, hogy meg�rem a 
k�nyv v�g�t, ahol pedig fontos jelen�sem lesz, mert akkor fogom 
kiny�vasztani Heri K�klert, az �tkozottat.
– �rtettem, Nagy�r! – tisztelgett Cickafark. – Azonnal 
megkeresem Boooo���-2-t, �s begy�jt�m t�le az egereket.
– Azt helyesen teszed – sziszegte Voltm�rvolt, aki l�that�an 
volt m�r jobb passzban is.
  Cicakafark n�h�ny mikroszekundumnyi id�re elt�nt a folyos�n, 
majd kisv�rtatva visszat�rt egy zacsk�nyi eg�rrel meg a 
k�gy�val, amelyik �ri�si nagy volt. Szinte m�r bazinagy.
– Etess meg! – parancsolta Voltm�rvolt, mint gyerek az anyj�nak.
– M�ris, Nagyuram... – k�szs�geskedett Cickafark. – Itt 
vannak a finom, friss eg�rk�k. M�ris adom a finom eg�rpapit 
Voltm�rvolt Nagy�rnak.
– Igyekezz! – s�rgette a lombikban kavarg� gennyfolyam, �s m�g 
jobban kavarogni kezdett.
Cickafark egyenk�nt bedob�lta az egereket a lombikba, �s 
�lvezettel hallgatta, hogy a vis�toz� kis szerencs�tlenek 
Voltm�rvolt vacsor�j�v� l�nyeg�lnek �t.
Amikor v�get �rt az etet�s, Voltm�rvolt nagyot b�ffenve jelezte, 
hogy j�llakott.
Cickafark izgatottan toporgott el�tte. L�that�an mondani k�sz�lt 
valamit.
– Besz�lj, szolg�m! – parancsolta Netuddki.
– Nagyuram – kezdte Cickafark –, csak arra gondoltam, hogy Marha 
P�rkinzt nem kellett volna meg�ln�nk. Biztosan �szre fogj�k venni 
a M�gja �s Vil�g�t�stechnikai Mini Szt�riumban, hogy meghalt. De 
ha nem is j�nnek r� azonnal, az biztosan el�bb-ut�bb fel fog nekik 
t�nni, hogy nincs ott.
– Ha nem �lj�k meg, akkor eg�szen biztosan el�rul minket – 
felelte Voltm�rvolt.
– Ez igaz – ismerte el Cickafark.
– Van m�g egy m�sik okom is, ami�rt �t akarom. �t, Heri 
K�klert, a kis korcsot – mosolyodott el gonoszul Voltm�rvolt. Nem 
lehetett k�ny� neki, mivel nem volt teste, nem is besz�lve arr�l, 
hogy a feje, �gy az arca is teljes m�rt�kben hi�nyzott.
– Mi? – k�rdezte Cickafark.
– Nem „mi”, hanem tess�k – oktatta ki Voltm�rvolt egy j� 
pedag�gus t�relmetlens�g�vel. – Az a tervem, hogy meg�l�m Heri 
K�klert, r�gi ellens�gemet. A szakr�lis c�c� k�zben pedig 
v�r�t veszem.
– �s ha nem akarja eladni? – k�rdezte Cickafark aggodalmas 
k�ppel.
– �, te mozg� �llatkert! – m�rgel�d�tt Voltm�rvolt. – 
H�t ennyire f�lesz� vagy? Nem fogok p�nzt adni a v�r��rt, hanem 
elveszem t�le. Felv�gom az ereit �s kifolyatom bel�le az eg�szet.
– Grandi�zus terv, Nagyuram! – ismerte el Cickafark borzongva.
– Ugye! – morgott tov�bb Voltm�rvolt.
– De tal�n haszn�lhatn�nk helyette m�sik var�zsl�gyereket. 
Valakit, aki nem annyira popul�ris, akit nem �riznek annyira. Nem 
lesz k�nny� elcsalni �s meg�lni – probl�m�zgatott Cickafark.
– Megmondtam, amit megmondtam – sziszegte Voltm�rvolt olyan 
hangs�llyal, hogy a mellette tekerg�z� Boooo���-2 eg�szen 
felemelkedett. – Csakis Heri K�kler lehet az, aki sz�ba j�het a 
nagyszab�s� var�zsl�sn�l. M�s nem j�, csakis � kell.
– F�lek, Nagyuram! – vallotta be Cickafark. – Att�l f�lek, 
hogy nem tudjuk �t megszerezni. �s akkor Nagyuram mind�r�kre 
lombikb�bi marad! – Cickafark felzokogott.
– Kedves t�led, hogy ennyire sz�veden viseled a sorsomat – 
nevetett Voltm�rvolt. – De nem kell f�lned, hamarosan 
visszat�rek. �s er�sebb leszek, mint valaha.
Cickafark b�lintott.
Itt v�ge is lehetett volna ennek a fejezetnek, csak az�rt nem lett 
m�g v�ge, mert mindkett�j�knek hirtelen s�lyos hi�ny�rzete 
t�madt.
Csak n�ztek egym�sra, nem sz�ltak, de �rezt�k, hogy valami m�g 
hi�nyzik.
– Megvan! – ki�ltott fel nem l�tez� sz�j�val Voltm�rvolt. 
– Tudom m�r mi hi�nyzik.
– Mi? – k�rdezte Cickafark.
– H�nyszor mondjam neked, hogy nem „mi”, hanem tess�k.
– Iz�, tess�k...
– Most meg kell k�rdezned t�lem, hogy mi hi�nyzik.
– Mi hi�nyzik, Nagyuram? – k�rdezte engedelmesen Cickafark, 
ahogy egy j� kuty�hoz illik.
– H�t a kert�sz! – v�gta r� Voltm�rvolt.
– A kert�sz? – d�bbent meg Cickafark.
– Igen az! – er�s�tette meg Voltm�rvolt.
– De mi�rt hi�nyzik nek�nk a kert�sz, Nagyuram? Tal�n 
termeszteni akarunk valamit? – k�rdezte olyan arccal, hogy teljesen 
nyilv�nval� volt, hogy egy kukkot sem �rt abb�l, amit Voltm�rvolt 
mondott.
– Dehogy, dehogy, te isten barma! A forgat�k�nyv szerint a 
kert�sz, tudja a fene, hogy mi is a neve, kint hallgat�zik az ajt� 
el�tt. Te �szreveszed, ber�ngatod, �n pedig meg�l�m.
– Nah�t! – csod�lkozott Cickafark. – Nagyuram ismeri a 
forgat�k�nyvet?
– Hogyne ismern�m! – dicsekedett Voltm�rvolt fennh�j�z�lag.
Ez persze hazugs�g volt, mert a forgat�k�nyvet senki m�s nem 
ismerhette, csakis a nagy �r�, K. B. Rottring.
Valamint Heri K�kler, aki a kegyeltje volt, ez�rt is adta neki 
t�bbek k�z�tt a csodat�v� szakr�lis �s m�gikus objektumot, a 
Szt. Ebonit Rudat, hogy t�rt�nj�k b�rmi, minden pillanatban a 
helyzet ura maradhasson, de ez egy m�sik t�rt�net.
Voltm�rvolt bizony hazudott, de ez egy ilyen alakt�l tal�n m�r nem 
is volt meglep�. Mert aki hazudik, az lop is, aki lop, az bizony 
rabolhat is, aki pedig rabol, az k�nnyen �lhet is, az ilyeneket 
pedig kiveti mag�b�l a t�rsadalom, �s...
– Rohanj, �s keresd meg, mert �rzem, hogy mindj�rt v�ge a 
fejezetnek. Ha hat�rid�re nem �lj�k meg a kert�szt, nem kapjuk 
meg a szt�rg�zsinkat! – fenyegette meg Voltm�rvolt a szolg�j�t.
– Jaj, csak azt ne! – h�rg�tt Cickafark. – A szt�rg�zsit meg 
kell, hogy kapjuk! Mib�l vesz�nk k�l�nben dr�ga luxusholmikat, 
holliv�di �lomk�r�t �s rengeteg drogot, amire pedig nagyon nagy 
sz�ks�g�nk van?
– Bizony, honnan... – �rtett egyet Voltm�rvolt is. – Ne 
szarakodj, fiam, hanem l�dulj, �s hozd ide nekem a kert�szt. Ha 
nincs itthon, ker�ts egy j�r�kel�t, az is megteszi. Majd 
be�lt�ztetj�k kert�sznek. Adunk a kez�be gerebly�t �s 
locsol�kann�t, a l�b�ra meg gumicsizm�t h�z�nk, �s bekenj�k 
egy kis diszn�tr�gy�val, hogy megfelel� buk�ja legyen. A fej�re 
pap�rzacsk�t tesz�nk, hogy ne l�tszon annyira, hogy v�rzik a feje.
– De h�t m�g nem is v�rzik a feje – lep�d�tt meg Cickafark.
– De v�rezni fog! – �g�rte Voltm�rvolt v�sztj�sl�an. – 
�s a ti�d is, ha nem igyekszel kell�k�ppen.
Cickafark elinalt mint egy �llat.
Nem telt bele kett� tizedm�sodperc, m�ris visszaj�tt. A f�ld�n 
maga ut�n vonszolt egy testet.
– Ez a kert�sz – jelentette Cickafark. – A kert�szlakban 
n�zte a t�v�t. Hosszasan faggattam, mire v�gre el�rulta, hogy 
elfelejtett id�ben felj�nni, hogy kihallgasson minket. Azt 
�ll�totta k�nvallat�s k�zben, hogy mindennek az az oka, hogy 
elaludt az �r�ja.
– Az ostoba! – d�h�ng�tt Voltm�rvolt. – Az ilyenek miatt 
kell �lland�an megism�telni minden �tkozott jelenetet.
A f�rendez� egyet�rt�en b�logatott.
Cickafark igyekezett mag�hoz t�r�teni a kert�szt. R�vid 
pofozgat�s ut�n a szerencs�tlen fl�t�s mag�hoz t�rt.
Riadt tekintettel b�mult Cickafarkra.
– Nagyuram, v�gre mag�hoz t�rt! – �r�mk�d�tt Cickafark.
– Maga meg kihez besz�l? – d�bbent meg a kert�sz.
– Nagyuramhoz, aki most meg fogja �nt �lni.
– Mi? – k�rdezte a kert�sz d�bbenten.
– Ostoba tah�! Nem mi, hanem tess�k! – oktatta ki Voltm�rvolt, 
aki nem b�rta a kult�r�latlan emberegyedeket ekkora nagy 
koncentr�ci�ban.
A kert�sz d�bbenten b�mult a lombikra, amely besz�lt hozz�.
– Maga is hallotta? – s�padt el a szerencs�tlen fl�t�s. – Az 
a valami besz�l!
– Nem valami, hanem valaki! – hergelte be mag�t Voltm�rvolt. – 
Netuddki, hogy ki...
A kert�sz nem volt m�r fiatal ember. Csak id�s. De nem akart m�g 
meghalni. �lni akart, nagyokat s�t�lgatni, nagyokat enni, inni, 
aludni, �s est�nk�nt a csillagokat vagy az erotikus csatorn�kat 
b�mulni.
De nem lehetett! Mert ebben a pillanatban el�rte �t a kegyetlen 
v�gzet. Voltm�rvolt felr�h�g�tt, pedig egy�ltal�n nem volt 
semmi vicces, ami ezt indokolta volna.
A kert�sz mondani akart valamit, de ehelyett �rezte, hogy valami 
l�thatatlan k�z kapja el a tork�t. H�r�gni kezdett, mint a 
porolt�val a h�t�n lemer�lt b�v�r, a szeme kig�vadt, a nyelve 
pedig h�tracs�szott a tork�ba.
Egy�ltal�n nem volt sz�p l�tv�ny.
A kert�sz hirtelen �sszerogyott.
– Na v�gre! – sziszegte Voltm�rvolt. – Azt hittem, soha nem 
fog m�r meghalni.
Cickafark remegett, mint egy gy�gyf�bokor, ha mad�rka pottyintott 
r�ja.
– Most v�gre visszat�rhet�nk nagyszab�s� terveimhez. M�g 
n�h�nyat kell aludnunk, �s akkor cselekedni fogunk. Megv�rjuk a 
kedvez� alkalmat, �s akkor becserk�szem Heri K�klert, hogy v�gre 
megronthassam. Ut�na pedig...
– Gyilkos! – �llt fel a halottnak hitt kert�sz. – Mindent 
hallottam! Sz�val �jabb gyilkoss�gokra k�sz�l! Megyek a 
rend�rs�gre!
– Hah! – lep�d�tt meg Voltm�rvolt, �s bugybor�kolni kezdett a 
lombikban.
Cickafark �sszerezzent, amikor a halottnak hitt megsz�lalt, �s csak 
annyit mondott, hogy juj!
– Ne menjenek sehov�. A rekl�m ut�n �jra j�v�nk vissza a 
rend�rs�ggel! – mondta a kert�sz �s indulni k�sz�lt. De nem 
jutott el az ajt�ig, mert miel�tt megfoghatta volna az ajt� 
kilincs�t, Voltm�rvolt egy j�lir�nyzott �tokal m�sodszor is 
meg�lte.
A kert�sz holtan esett �ssze.
Cickafark megk�nnyebb�lten s�hajtott.
Voltm�rvolt asztr�lis val�ja csicsogva gennyedzett a lombikban.
– Milyen sz�v�sak ezek a kert�szek! – jegyezte meg a fekete 
var�zsl�. Vagyis az, ami megmaradt bel�le �s �lland�an kavargott.
– Igen, Nagyuram – �rtett egyet Cickafark. – Biztosan a sok 
friss leveg�, a napf�ny, a nyugis munkak�r�lm�nyek miatt ennyire 
�leter�s. Biztosan ez�rt ilyen sz�v�sak ezek a kert�szek.
– Egy �tlagos var�zsl� ett�l az adag �tokt�l m�r hatszor 
meghalt volna, m�g akkor is, ha h�t �lete van, mint egy 
macsk�nak – morfond�rozott Voltm�rvolt.
– Nem is haltam meg! – ugrott fel a kert�sz olyan hirtelen, hogy 
Cickafark majdnem �sszeizgulta mag�t ijedt�ben.
– Mi? – h�kkent meg Voltm�rvolt.
– Tess�k – figyelmeztette j�indulat�an Cickafark.
– Hogy-hogy tess�k? – k�rdezte Voltm�rvolt d�h�sen, �s 
sziszegni kezdett a lombikj�ban. A k�gy�ja is l�that�an morcos 
volt, mert m�rgesen tekergett, k�zben �gy �lt�gette a nyelv�t, 
mint nagymama a varrnival�t.
– Nagyuram vil�gos�tott fel nyelvi k�pzetlens�gemre, mid�n 
k�tszer is sz�v� tette nekem a mai este, hogy nem azt kell 
k�rdezz�k, hogy „mi”, hanem, azt, hogy „tess�k”.
Voltm�rvolt tajt�kozni kezdett a d�ht�l. Ez nem lehetett sz�m�ra 
k�nny�, hiszen nem volt neki egy sz�l teste sem hozz�.
– �, te emberforma �llat! – ki�ltotta, �s bizony�ra �gnek 
emelte volna a kez�t, ha lett volna neki olyan.
De nem volt!
Ez�rt azut�n csak ord�tott, becsm�rl� kifejez�sekkel illette 
Cickafarkot, �s t�bbsz�r utal�st tett arra, hogy val�sz�n�leg 
nincs a f�ld�n m�g egy ekkora nagy balf�k, mint a szolg�ja.
Cickafark rosszkedv� arccal hallgatta a jogos kritik�t, de nem mert 
ellentmondani, mert gy�va volt, mint a ny�l. De erre az �llatra 
m�g gondolnia sem volt szabad, mert Voltm�rvolt egy ideje 
rettent�en �t�lta a nyulakat. Ha meg�rezte a szagukat(nem volt 
orra), vagy ha megl�tta �ket(szeme sem volt neki), akkor tiszt�ra 
kikelt mag�b�l. Mivel telepatikus �ton mindent hallott, amit 
Cickafark gondolt, ezt is meghallotta.
– Ne gondolj a nyulakra, mert v�gzek veled, te kutyat�pszer! 
Meg�rtetted? – h�r�gte a Nagy�r.
Cickafark annyira megr�m�lt, hogy remegni kezdett, mint egy 
kiny�rfalev�l.
– Meg�llek! – fenyeget�z�tt Voltm�rvolt.
– Ne, k�rem! – esedezett Cickafark, �s t�rdre rogyott. – 
V�tkeztem, b�n�s vagyok, de ezt nem �rdemlem, ha lehet, �lni 
szeretn�k...
– Nem t�ged, ostoba! – sziszegte a Nagy�r. – Hanem a kert�szt!
– Az m�s! – l�legzett fel Cickafark. Felt�p�szkodott �s 
leporolta a ruh�j�t meg a nagy cickafark�t, amir�l a nev�t is 
kapta.
– Ezt m�r az el�bb is mondta! – mondta a kert�sz provokat�ve.
– K�tekedni mer�szelsz velem, gya�r kutya? – k�rdezte 
Voltm�rvolt fenyeget�en.
– Megyek, �s h�vom a rend�rs�get! – �g�rte a kert�sz.
– Nem m�sz te sehova! – �g�rte Voltm�rvolt.
– De bizony megyek! – felelte a kert�sz. – �s h�vom a 
rend�rs�get.
– De nem!
– De igen!
Voltm�rvolt f�stszer�en �tl�tsz� keze kiny�lt a lombikb�l. A 
kez�ben ott szorongatta var�zsvessz�j�t, amivel r�mutatott a 
kert�szre.
– D�g�lj meg! – mondta latinul.
A kert�sz a sz�v�hez kapott, majd holtan esett �ssze.
– V�gre! – s�hajott Cickafark. – K�sz horror volt ez a fick�.
– Velem nem sz�rakozhat egyetlen senkih�zi, egyetlen kugli sem – 
ord�totta a fekete r�m.
– Mi az a kugli? – k�rdezte a kert�sz �rtetlen�l.
– A kugli olyan emberegyed, amely nem rendelkezik a var�zsl�k 
erej�vel, vagyis nincs var�zsereje, ez�rt nem tud var�zsolni, 
ez�rt azt�n... – Voltm�rvolt d�h�sen kavarogni kezdett a 
lombikj�ban.
Cickafarkkal egyszerre ord�tott fel, amikor r�d�bbent a hihetetlen 
t�nyre.
– De hisz ez m�g mindig �l!