Szõke kislány kacaja hallatszott ki a tömegbõl egy mozgalmas december 6.-ai délutánon. Az emberek észre sem vették a csöppséget, aki alig lehetett több három évesnél, mégis meglepõen okos és ravasz volt � akárcsak a szülei.
Gyorsan szökellt az úton, sietve a Mikulást ígérõ szép játékboltig. Megállt a kirakat elõtt, s érdeklõdve bámulta a bent nevetgélõ alakokat.
Egy kisebb sor állt a boltban várakozó gyerekekbõl és unatkozó-szitkozódó szülõkbõl. A kislány gondolt egyet, s belépett az üzletbe.
Otthonos melegség és egy kedves barna hajú nõ fogadta Hailiet.
- Szervusz, kincsem. Segíthetek valamit? �kérdezte a nõ barátságosan.
- Jó napot kívánok! �mondta a kicsi. � A Mikuláshoz jöttem.
- Hát ez nagyszerû. De a mamád tudja, hogy itt vagy? �kérdezte a meglepõen magabiztos csöppséget.
- Semmi baj. �rázta a fejét a lány nagy komolyan. �Csak egy-két percre jöttem.
- Akkor maradj szépen itt, állj be a sorba, én pedig megkeresem a mamádat, rendben? �ajánlotta a nõ töretlen mosollyal.
- Persze. A neve Hermione Jane Granger és hosszú drapp muglikabát van rajta. �sorolta vidáman Hailie. �Akkor én beállok a sorba.
- Ez a gyerek kivételesen okos. �gondolta az eladó, majd nevetve kilépett az Abszol útra, hogy körbenézzen a gyermek szüleit illetõen. Hailie ez idõ alatt türelmesen kivárta a sorát.
A Mikulás �mint a gyermek képzeletében- egy kedves mosolyú, hosszú õsz szakállú, tetõtõl talpig pirosba öltözött vidám öregember volt. Minden egyes gyerek kívánságára bólintott egyet, örömteli mosolyt varázsolva az összes kis arcocskára. Hailie mókásnak találta a vénembert.
- Te következel? Gyere, fuss ide hozzám! �bíztatta az apó a kislányt.
- Jó napot kívánok. A nevem Hailie Jade Granger. -köszönt a gyermek illendõen. �Maga pedig a Mikulás, igaz?
- Eltaláltad. És az anyukádat hol hagytad, Hailie?
- Hát, õ most éppen talárt vásárol Madam Malkinnál. Nem akartam zavarni, gondoltam kicsit szétnézek. �pirult el kissé kicsi hõsnõnk.
- Mit kívánnál? �tette fel a jól megszokott kérdést a �piros bácsi�.
- Maga mit kívánna? �kérdezett válaszképpen Hailie.
- Ó� -nevetett az öregember. �Ilyen kívánságot még sohasem hallottam.
- Ez nem a kívánságom volt. Csak elõbb megkérdezem, hogy ön mit szeretne, mivel én úgy tudom, ha valaki megajándékoz, azt illik visszaadni. Kíváncsi vagyok rá, hogy a Télapó mit kérne. �magyarázta a csöppség.
- Nagyon jólelkû leányzó vagy. �dicsérte a Mikulás. � Én azt kérem tõled, hogy többé ne szökj meg anyukád tudta nélkül. Biztosan nagyon aggódik.
- Megpróbálom. �fogadkozott a kicsi.
- És te mit szeretnél? �kíváncsiskodott az apó.
- Ne mondja el senkinek. �mondta a kislány, majd közelebb lépett a piros emberkéhez.
- Egy apukát. �suttogta félénken.
- Aha! � csillant fel a Mikulás szeme. �Értelek. Ne aggódj, ha igyekszel teljesíteni a kívánságomat, én is segítek neked.
- Köszönöm. �válaszolta áhítatosan a kislány.
- Hailie Jade! �hallatszott az ajtó felõl egy vészjósló hang.
- Mama! �szólt derûsen Hailie.- De jó, hogy végre itt vagy.
- És te mit keresel itt? Már megint eltûntél. �bosszankodott a fiatal nõ. Nem lehetett több 21-22 évesnél, de hangja ezt meghazudtolóan roppant szigorú volt.
- Csak beszélgettünk a Mikulással. �mesélte derûsen a kislány.- De mostmár mehetünk.
- Otthon megbeszéljük. �suttogta Hermione kislányának azzal finoman meglökte, hogy kijussanak a boltból.
- Köszönöm szépen, hogy vigyázott rá, Meredith. Még csak az kellett volna, hogy megint eltûnjön. �hálálkodott Hermione az eladó hölgynek.
- Ez csak természetes. Boldog Karácsonyt! �intett búcsúzóul a nõ.
- Magának is! �köszönt el a két Granger-lány.
- Ha így folytatod, nem fogunk kijönni karácsonykor. Tudom, hogy Ginny megígérte neked, de én akkor sem fogom eltûrni, hogy megint elkóborolj. �dorgálta gyermekét a nõ. �Karácsonyig nyugton maradsz, megegyeztünk?
- Karácsonyig mindenképpen. �ígérte a kislány.
- És mit kértél a Télapótól? �kérdezte Hermione megenyhülve.
- Hát� ezt nem mondhatom el. Különben nem teljesülne. �rázta meg Hailie bõszen a kis fejét.- És én azt szeretném, ha mindenképpen teljesülne.
- Naaa� kééérlek� -bújt elõ a gyermek a fiatal lányból. �Csak nekem mond el. Tudod, hogy én is mindig megsúgom a titkaimat.
- De ez nem titok, hanem kívánság. �erõsködött Hailie.
- De karácsony estéjén elmondod? �nógatta a lányt Hermione.
- Ha teljesülni fog. �mosolygott Hailie csillogó szemekkel.
- Igyekezzünk, még meg akartam venni pár könyvet. Már alig pár hónap van a vizsgákig. Gyere be velem. És nincs mászkálás! �figyelmeztette a nõ gyermekét.
- Igenis. �állt �Vigyázz!�-ba Hailie.
- Na ezért ennyire nem kell. Csak ne menj ki az üzletbõl. �csitítgatta Hermione.
- Oké. �kacsintott a kicsi.
Beléptek az ajtón, Hermione a legközelebbi könyvespolchoz lépett, a kicsi pedig félrehúzódott a másik oldalon egy sarokba.
Az üzlet tele volt visítozó kisgyerekekkel és türelmetlen felnõttekkel. A zaj már-már elviselhetetlen volt.
- Félelmetes ez a gyerek. Hogy honnan van ennyi energiája? Tényleg annyira okos. Én vagyok a világ legszerencsésebb anyukája. �gondolta Hermione büszkén, miközben a könyveket kereste.

- Segíthetek valamit? �lépett Hermione mellé a boltos gondterhelten.
- Nem, köszönöm. Megtalálom egyedül is. �mondta Hermione jó hangosan, túlkiabálva az ember-rengeteget.
A boltos ekkor már rég egy másik házaspár mellett állt, akik majdnem levertek egy polcot ügyetlenségükben.
Hailie eközben az ajtó közelében várakozott. Nagyon untatta az a sok könyv, amit a polcokon látott, viszont a boltban ricsajozó közönség sokkal inkább lekötötte. Gyorsan jöttek-mentek a vásárlók, s õ élvezettel bámulta az érkezõket. Hermione eközben békésen keresgélt. Pénzét direkt úgy osztotta be, hogy ide kerüljön a legtöbb, de mégis nehezen tudott gazdálkodni, hogy minden beleférjen. Diákként még egy kisgyermeket is el kellett tartania, bár barátai és családja bármikor készségesen segített volna, õ a saját lábán akart állni.
Miután legközelebb megszólalt a kis csengõ, jelezve, hogy újabb vásárló lépett be a boltba, a nõ fülét egy ismerõs hang ütötte meg. Úgy érezte, ereiben megfagy a vér. Lélegzet visszafojtva figyelt, hogy megbizonyosodjon róla: csak képzelõdött. Csalódnia kellett. Ugyanazt a hangot hallotta, ami annak idején annyiszor megdobogtatta a szívét.
- Muszáj volt most jönni? Óriási a tömeg. �méltatlanodott a hang tulajdonosa, egy fiatal, szõke férfi.