Hatodikban kezd�d�tt. Egy este egyed�l maradtam a leck�immel a k�nyvt�rban. Senkinek nem volt kedve tanulni, mert a k�vetkez� nap m�r t�li sz�net volt. Egyesek �nnepeltek, m�sok pedig csomagoltak a m�snapi utaz�sra.
Madam Cvikker is elment m�r, r�m b�zta a k�nyvt�r kulcs�t, amit m�r annyiszor megtett �rtem – a szab�lyok ellen�re. Szerintem �n voltam az egyetlen, akivel kiv�telezett. Tal�n az�rt, mert �n is osztoztam a k�nyvek ir�nti lelkesed�s�ben.
Nem tudom, mit kereshetett ott Draco. Nem hiszem, hogy miattam j�tt volna be. Lehet, hogy k�v�ncsi volt, hogy mi�rt van m�g nyitva a k�nyvt�r. Bel�pett �s g�nyosan megsz�lalt:
- Mit csin�lsz itt ilyenkor, Granger?
Igazs�g szerint �vek �ta vonz�dtam Malfoyhoz. Zavarba j�ttem, ha csak megl�ttam. Szerencs�mre azonban minden ilyen �rz�sem r�gt�n elp�rolgott, mihelyt s�rtegetni kezdett volna engem vagy a bar�taimat.
A k�vetkez� percek hom�lyba vesznek. Nyersen v�laszoltam neki –gondosan pal�stolva zavaromat- � azonban �szrevehette. Csak arra eml�kszem, hogy egyre k�zelebb �s k�zelebb j�tt hozz�m. �n pedig egyre jobban �sszezavarodtam. Szinte k�v�ntam, hogy megb�ntson valamivel, hogy visszav�ghassak neki.
De � nem tette. Csak n�zett engem azzal az ellen�llhatatlanul sz�p szemeivel �s fels�bbs�gesen mosolygott. Azt hiszem, ez a mosoly volt a vesztem.
Minden olyan gyorsan t�rt�nt. El�sz�r tiltakoztam, m�ghozz� er�sen. De egyszer�en megb�n�tott. Akkor voltam �letemben el�sz�r f�rfival: sohasem fogom elfelejteni.
M�snap undorodtam magamt�l. El sem tudtam k�pzelni, hogy mi t�rt�nt velem. Parvatit�l �ppen ebben a tan�vben, sz�let�snapomra kaptam egy k�nyvet, amelyet azel�tt sohasem akartam kinyitni: A cs�b�t�s m�v�szete – Sz�z, sz�modra eddig ismeretlen b�jital.
Szerencs�m volt, tal�ltam benne fogamz�sg�tl� b�jitalt. De a b�ntudatomat nem igaz�n tudtam semmivel sem csillap�tani.
Azt hittem, legal�bb bocs�natot k�r, vagy magyar�zatot ad az el�z� est�re vonatkoz�an. � azonban m�g mindig olyan hideg �s k�z�ny�s volt ir�ntam a k�lvil�g sz�m�ra. K�s�bb �rtettem csak meg, hogy ekkor m�g szeretett, de k�ptelen volt -f�leg m�sok el�tt- kimutatni.
Sz�gyelltem magamat mind a bar�taim el�tt, mind �nmagam el�tt. Szerencs�re aznap elutazott haza, a Malfoy K�ri�ba, �gy azzal �ltathattam magamat, hogy mire hazaj�n, elfelejti az eg�szet, �s ott folytathatom a r�gi �letemet, ahol abbahagytam.
Persze bel�lr�l az�rt fesz�tett a k�v�ncsis�g, hogy vajon komolyan gondolta-e, ami k�zt�nk t�rt�nt. �jszak�kon �t t�pel�dtem rajta, de a v�g�n mindig arra jutottam, hogy ez csak egy egy�jszak�s kaland lehetett neki.
Minden este a k�nyvt�rban �ltem, �s pr�b�ltam a h�zi feladatokra �sszpontos�tani. Nem igaz�n ment a koncentr�l�s, de am�g Madam Cvikker az �r�asztal�n�l �lt, biztons�gban �reztem magamat. N�ha Harry�k is elh�vtak ide-oda, �gy nem igaz�n volt es�lyem rendesen kipihennem magamat.
Annyira nem haladtam a leck�kkel, hogy a sz�net utols� est�j�re k�t eg�sz tekercs r�naford�t�som maradt. Teljesen belemer�ltem a munk�ba, Madam Cvikker pedig gondolom nem akart zavarni, ez�rt halkan kiosont. Az�ta sem tudom biztosan, hogy l�tta-e Drac�t, vagy a fi� k�ldte volna ki: a viselked�se ir�ntam k�s�bb sem v�ltozott, �gyhogy nem hiszem.

***

- Mit adhatok, h�lgyeim? –k�rdezte ny�jasan a pinc�r, miut�n �jra odamer�szkedett a k�t l�nyhoz.
- K�t te�t k�r�nk. –legyintett t�relmetlen�l Liz.
- Alisea! Az�rt legk�zelebb kicsit udvariasabban! –mosolyodott el Hermione, els�p�rve szem�n az eml�kek hat�s�ra el�t�r� k�nnyeit.
- Mondd tov�bb, k�rlek! –biztatta Liz.
- Hol is hagytam abba? Megvan…


***

Sz�val �szre sem vettem, hogy a fi� a k�nyvt�rban van. Egy ideig sz�tlanul n�zhetett, majd mikor befejeztem a munk�t, h�tulr�l �t�lelt. M�g mindig �rzem, mekkor�t dobbant akkor a sz�vem. Tudtam, hogy � az. Ekkor tudatosult bennem, hogy folytatni akarja a… viszonyunkat.
Ekkor m�r azt is sejtettem, hogy ebb�l a rom�ncb�l nemigen fogok szabadulni.
Nem tudtam parancsolni magamnak. �jra engedtem neki. �s napr�l-napra �jra tal�lkoztunk. Egy id� ut�n �tt�rt�nk a Sz�ks�g Szob�j�ra, hiszen a k�nyvt�r nagyon vesz�lyes hely volt.
� pedig nem el�gedett meg velem. Mindig t�bbet �s t�bbet akart bel�lem. �n pedig nem tagadtam meg t�le semmit. Gyenge voltam. Nappal �getett a b�ntudat, de este a v�gy mindig fel�lkerekedett bennem.
Egyre bizalmasabb lett velem. Sokat besz�lgett�nk, miut�n egy�tt voltunk. Lassan a bizalm�ba avatott, ahogyan �n is �t: de mindig �reztette velem, hogy � t�bb n�lam, �n csak a szeret�je vagyok. N�ha kiss� megal�z� is volt, de nem tudtam haragudni r�. Nem voltam �nmagam t�bb�.
Szinte felem�sztett ez a kett�s �let. De nem tehettem r�la: egyikr�l sem tudtam lemondani. A bar�taim tartott�k bennem a lelket. Hogy is mondhattam volna le r�luk? De Drac�t sem tudtam le�ll�tani. Nem is tudom, mi�rt. Tal�n nem is akartam. Azt hiszem, ez nem csak szenved�lyr�l �s v�gyr�l sz�lt: t�nyleg szerelmes voltam bel�.
Err�l a ny�ri sz�netben bizonyosodtam meg, mikor nem tal�lkozhattunk. El�tte nem b�cs�zkodott, nem sz�lt egy sz�t sem err�l. �rz�seit csak cs�kjaib�l tudtam meg: � sem akart t�vol lenni t�lem ilyen hossz� ideig.
�letem egyik legborzaszt�bb nyara volt. Meg�rtettem, mir�l besz�lt Harry, mikor Dursley nev� rokonain�l vak�ci�zott �s csak arra b�rt gondolni, hogy mikor mehet haza, a Roxfortba. A v�rakoz�s annyira sz�rny� tud lenni! Tal�n ann�l is rosszabb, mikor egyed�l kell boldogulnod egy orsz�gban, bar�tok �s sz�l�k n�lk�l, egy beteg gyerekkel… akkor legal�bb tehetsz magad�rt valamit!
K�s�bb meg�rtettem, hogy �n is hi�nyoztam neki. Mikor a ny�r ut�n el�sz�r egy�tt voltunk, szinte azonnal letepert. Eml�kszem, az volt az eredeti tervem, hogy szak�tok vele. De persze nem tudtam megtenni. Sz�rny� volt az az este. Akkor -�letemben el�sz�r �s utolj�ra- sz�rny� f�jdalmat okozott nekem. Megb�nta, �reztem a cs�kj�n: � csak �gy tudott vallani nekem.
Meg�rj�tett ez a szerelem. Tudom, mi gondolsz, de ez nem csak testi szerelem volt. Mindketten im�dtuk egym�st, de sohasem mondtuk volna ki a m�sik el�tt: t�l b�szk�k voltunk hozz�.
�s minden �jjel megb�ntam. �jra �s �jra megb�ntam. Minden �jjel teles�rtam a p�rn�mat. Nem tudtam d�nteni a k�t �let k�z�tt, �s nem tudtam, hogy mit is akarok val�j�ban.
Addig mindig tudtam, hogy mit mi�rt teszek. K�pes lettem volna fel�ldozni magamat ak�rmelyik bar�tom�rt, ha �gy ad�dik. Tudtam, hogy hova akarok menni tov�bbtanulni, b�r v�g�l m�s lett bel�le, de legal�bb terveim voltak! Tudtam, hogy mit akarok el�rni: c�ljaim voltak!
A tervez�s mindig megnyugtatott. Viszolyogtam a d�nt�shelyzetekt�l, szerettem el�re tudni, hogy mit akarok. Itt azonban egyszer�en k�ptelen voltam r�, hogy v�lasszak.
Nem is tudom, hogy siker�ltek a vizsg�im. Valahogy, mikor �reztem, hogy s�lyos dolog k�vetkezik, mindig k�pes voltam odafigyelni: de akkor, �s csakis akkor. �n maradtam az eminens tanul�, az els� volt a tanulm�nyi eredm�nyem, holott ekkor m�r szinte mindenki t�bbet tanult n�lam. Ez volt az az id�, amikor �lvezhettem addigi el�retanul�som �s kell� �rdekl�d�sem gy�m�lcs�t.
Sz�pen, lassan ez a tan�v is eltelt. Mindenb�l kit�n�re vizsg�ztam, ami az aurork�pz�be kellett, ezenfel�l m�g egy�b fontos tant�rgyakb�l is. Kiny�ltak fel�m a lehet�s�gek, �s nem is tudom, ki lenn�k, vagy hol lenn�k most, ha nem t�rt�nik meg az a baleset.
Az a baleset, amely kett�t�rte az �letemet. Mostm�r ink�bb �gy mondan�m: elvette a lehet�s�geimet. Az a baleset, amelynek visszan�zve h�l�t adok: csak �gy sz�lethetett meg a kicsi l�nyom, aki n�lk�l nem is tudom, hogy �ltem volna t�l ezt a poklot, ami �vekig k�r�lvett.
Nem, err�l sem mondtam el neked a teljes igazs�got. Ez az oka mostani betegs�gemnek is. A Roxfortban t�rt�nt.
K�t �v �ta el�sz�r �szrevett valaki minket. Ez a l�ny pedig nem m�s volt, mint �si ellens�gem: Pansy Parkinson. Soha nem b�rtam azt a csajt, de nem gondoltam volna r�la, hogy k�pes olyan aljass�gokra, amit velem tett.
El�rulta Ronnak, hogy mit m�velek �n minden nap, lassan k�t �ve d�lut�n 6 �s 8 �ra k�z�tt. Ha ennyire pontosan tudta, biztos sokszor megfigyelt benn�nket… M�g mindig csod�lkozom rajta, hogy hogyan lehetett annyi �nuralma, hogy nem fedett fel minket, miut�n felismerte a helyzetet. De azt is mesterien megfigyelte, hogy Ron mennyire vonz�dott hozz�m. Ez�rt volt k�pes csak neki el�rulni, hogy mit csin�lok. Nem is tudom, mire sz�m�tott az a persz�na, de azt hiszem, Ron nem h�zta kereszt�l a sz�m�t�sait.

***
- H�lgyeim, m�g egy te�t? –k�rdezte a pinc�r.
- K�r�nk. –legyintett bossz�san Liz. –Folytasd, k�rlek, Hermione!
- Sz�val a baleset… -kezdte �jra a l�ny.