Azon az �jszak�n, mikor megsz�letett fejemben az utaz�s terve, �ppen szenteste volt. Egy mugli t�mad�s miatt megteltek a k�rh�zak, �gy nem lehettem any�m mellett. Ott hagytam neki a cic�mat, �n pedig nekiv�gtam az ismeretlennek. El�sz�r az Abszol �ton s�t�ltam, majd bet�rtem a Foltozott �stbe. Mik�zben forr� csokit ittam, megjelent a kocsm�ban egy csukly�s �regember. Azt tan�csolta, hogy menjek a templomba, hiszen ott f�tenek. Egy �rdekes mondattal felkeltette az �rdekl�d�semet, �s az �sz�rveket v�giggondolva megfogadtam a tan�cs�t. Esett az es�, �gy nagy kock�zata volt, hogy megf�zom �s valami �j betegs�get is �sszeszedek, teh�t k�vettem az utas�t�st �s bet�rtem egy mis�re.
Nem voltam sohasem vall�sos, de a pap szavai elgondolkodtattak, �s r�j�ttem: ideje �j �letet kezdenem. Elhat�roztam, hogy k�lf�ldre utazom. Az els� haj� La Mang�ba vitt, h�t az utols� fontjaimon jegyet v�ltottam r�. Az �r�ks�gem teljes fennmaradt r�sz�t any�m k�rh�zi ell�t�s�ra adtam be. Levelet is �rtam neki, nehogy �jra visszaessen �s gondosan megmagyar�zva tettemet letettem az �gya mell� a bor�t�kot. B�k�sen aludt, �gy nem tudtam t�le elb�cs�zni. De ez �gy volt j�, nem akartam l�tni a gy�tr�d�s�t.
Az utaz�s eg�sz kellemesen telt ahhoz k�pest, hogy egy penny sem volt n�lam. Ekkor m�r el�g l�tv�nyos volt a pocakom, nagyr�szt ennek k�sz�nhetem a menek�l�semet, hiszen ez�rt „kegyelmeztek meg” nekem olyan sokan. Az ennival�t p�ld�ul ingyen kaptam. A szem�lyzettel egy�tt �nnepeltem. A kedvess�g�ket sohasem fogom elfelejteni.
�r�ltem, hogy haj�val indultam el, hiszen a hoppan�l�s sz�momra roppant vesz�lyes lett volna abban az �llapotban.
Eleinte nem is tudtam, hogy a kis szigeten is �lnek var�zsl�k �s boszork�nyok. Csak az foglalkoztatott, hogy messze ker�ljek Malfoyt�l �s Angli�t�l. �jra akartam kezdeni, vagy ott meghalni, ahol nem ismerik megal�z� m�ltamat.
Egy sz�nh�zt�rsulathoz csatlakoztam. Azt mondtam, hogy a v�leg�nyem haj�szerencs�tlens�gben vesz�tettem el. Nem akartam, hogy len�zzenek, de szerencs�re nem k�rdez�sk�dtek sokat a m�ltamr�l.
A j� lelkek megsajn�ltak �s befogadtak maguk k�z�. A szobat�rsaimnak -dr�ga bar�tn�imnek- is csak b�cs�z�ul vallottam csak meg az igazat. Nem nehezteltek �rte, akkorra m�r t�ls�gosan megszerett�k egym�st. Vel�k ma is tartom a kapcsolatot, k�t- h�romhetente �runk egym�snak.
Sz�val egy sz�nh�zban dolgoztam, el�sz�r mint s�g�, azt�n kaptam n�h�ny h�tt�rbeli feladatot: megcsin�ltam a d�szletet, a sminkeket, ilyesmi. Itt biztons�gban megv�rhattam, m�g Hailie megsz�letik.
Ekkort�jt anya visszak�ldte a p�nzemet. Azt mondta, hogy nyugodtan k�ltsem el magamra, �t egy „n�vtelen adakoz�” �tsz�ll�ttatta a Szent Mung�ba, ahol orvosolt�k a bajait, �s m�r �jra tud gondoskodni mag�r�l. Az�ta is csak gyan�tani tudom, hogy Dumbledore professzor seg�tett rajtam ism�t.
A l�nyok f�radhatatlanul seg�tettek nekem, �s �gy nem is volt neh�z dolgom. A gondoskod�sukat, a bar�ts�gukat sohasem fogom elfelejteni.
Ez volt �letem egyik legszebb id�szaka. Hailie m�rcius k�zep�n j�tt vil�gra, kicsit k�s�bb, mint v�rtam. Eg�szs�ges �s sz�p baba volt, a t�rsulat is r�gt�n megszerette.
Ekkor kaptam egy levelet a La Mangai M�gia�gyi Miniszt�riumb�l, hogy f�radjak be hozz�juk, hogy anyak�nyvezni tudj�k a kicsit. Mivel illeg�lis bev�ndorl� voltam, f�ltem, hogy b�ntet�st r�nak ki r�m, de semmi ilyesmi nem t�rt�nt. Bedikt�ltam az adatokat �s ezut�n k�szs�gesen elengedtek. Mai napig szerencs�snek �rzem magamat, hogy nem buktam le. Tal�n nem is tudt�k, hogy dolgozom, hiszen az ottani var�zsl�t�rsadalomhoz semmi k�z�m sem volt. Mikor Hailie h�rom h�napos volt, m�jus v�ge fel�, kaptam egy levelet az aurork�pz�b�l. �rdekelte �ket, hogy akarok-e m�g halasztani, vagy a k�vetkez� tan�vben hajland� vagyok-e csatlakozni hozz�juk. K�s�bb megtudtam, hogy Dumbledore professzor int�zte el nekem, hogy ne utas�ts�k el a jelentkez�semet, csak halaszt�snak vegy�k, hogy nem mentem el. �gy j�ttem haza, s nagy szerencs�mre Malfoy ekkor m�r az �llamokban �lt. �gy v�gre nyugodt, b�k�s �letem lehetett, �j bar�tokkal �s �j tervekkel.

***

- Innent�l m�r nagyj�b�l ismered a t�rt�nteket. –fejezte be Hermione, k�m�letlen�l visszar�ngatva Lizt a val�s�g talaj�ra.
- Azt hiszem, igen. –helyeselt Liz halkan. –Sajn�lom, Mione. –�lelte �t b�ztat�an a megk�nnyebb�lt l�nyt.
- H�t, most m�r ismered a m�ltamnak ezt a r�sz�t is. K�rd�s, hogy ezut�n m�g bar�todnak tartasz-e. –mondta Hermione keser�en.
- Persze! –ki�ltotta Liz komolyan. –Hogy is mondhatsz ilyet? B�rmilyen hib�t is k�vett�l el, kamatostul megfizett�l �rte. Azt is meg�rtem, hogy el�sz�rre mi�rt nem mondt�l igazat. �n sem vallottam volna be r�gt�n mindent.
- K�szi sz�pen. –szor�totta meg Liz kez�t h�l�san a l�ny.
- De szerintem Hailie v�r r�nk. –mondta Liz az �r�j�ra pillantva.
- Ja. T�nyleg. Menj�nk. –kapott �szbe Hermione. –Hiszen majdnem egy �r�ja elj�tt�nk. Siess�nk!

***

Ek�zben Hailie a k�nyvesboltban nagyon j�l sz�rakozott. Jeremyt visszarendelt�k dolgozni, de a kicsi feltal�lta mag�t. Besz�lget�sbe elegyedett t�bb feln�ttel is. A titokzatos sz�ke n� ugyan elt�nt az �zletb�l, de ezt �szre sem vette, annyira lek�t�tte �desanyja ir�nti aggodalma.
Mostanra azonban �jra der�sen n�zett a dolgok el�be. Mikor �ppen a polcon egy �rdekes kin�zet� k�nyvet n�zegetett, amikor egy eleg�ns, �lt�ny�s �r megsz�l�totta.
- Ne haragudjon, kisasszony. Tudna nekem seg�teni? –k�rdezte a kellemes fiatalember el�z�kenyen. Hailienek nem igaz�n tetszett a „poj�ca”, de �gy gondolta, hogy �desanyj�nak „�ppen megfelelne” a fick�. Egy pillanatra eltakarta a sz�j�t, nehogy kit�rj�n bel�le a nevet�s �s megs�rtse az idegent.
- Persze. Miben seg�thetek? -v�laszolt illedelmesen, b�r ez a t�lzottan udvarias st�lus kicsit bosszantotta. Elhat�rozta, hogy legk�zelebb nem mag�zza a fick�t, �gy biztos viszonozni fogja a gesztust.
- Az unokah�gom �ppen annyi id�s, mint maga. Szeretn�k neki v�s�rolni egy k�nyvet kar�csonyra. Mag�t melyik k�nyv �rdekeln�?
- H�t… engem Rosalie de Savoir k�tete ny�g�zne le a legjobban. –mondta Hailie �szint�n. –De nem biztos, hogy az unokah�god szeretn�.
- Kor�n kezded a tanul�st. Hiszen azt a k�nyvet az aurork�pz�ben haszn�lj�k. –n�zte a f�rfi elismer�en a picit. Hailie dialmasan mosollyal konstat�lta, hogy a f�rfi m�r bar�ts�gosabb st�lusban besz�l vele.
- Anyuk�m ott tanul. De �n �sszefirk�ltam a k�nyv�t. –mondta b�ntudatos hangon, szomor�s�got tettetve, visszafojtva el�gedett vigyor�t.
- Csak nem megvont�k �rte a kar�csonyi aj�nd�kaidat? –k�rdezte a f�rfi komolys�got tettetve.
- Nem. Am�gy sem kapn�k aj�nd�kot, mert anya gy�gykezel�s�re kell a p�nz. –t�rta fel sz�v�t a kisl�ny. –Nekem b�ven el�g az, amit a J�zusk�t�l kapok.
- �, igen? �s mit szokt�l a J�zusk�t�l kapni? –k�v�ncsiskodott a f�rfi, egyre jobban megkedvelve a besz�des apr�s�got.
- M�lt kar�csonykor gy�ny�r� �lmom volt. –�js�golta Hailie az idegennek. –Rem�lem az id�n teljes�l. A Mikul�st�l is ezt k�rtem.
- �s el�rulod? –tudakolta a f�rfi sz�lesen mosolyogva.
- Nem, mert akkor nem fog teljes�lni. M�g any�nak se mondtam el. –hangs�lyozta Hailie.
- Na j�l van. Ha mutatok neked egy-k�t k�nyvet, ki tudod v�lasztani, hogy melyiket vegyem meg? –k�rte �jra a kicsi seg�ts�g�t az „�r”.
Hailie mosolyogva b�lintott:
- Persze.
Jeremy �ppen akkor �rkezett a k�t besz�lget� k�z�. Gyan�san v�gigm�rte a fess fiatalembert, majd a t�le telhet� leghiggadtabban megk�rdezte:
- Seg�thetek valamiben?
- K�sz�n�m, a kis h�lgy m�r seg�tett is nekem. Az unokah�gomnak keresek k�nyvet. A nevem Edward Drexhage. –azzal kezet ny�jtott a boltosnak.
Jeremy gyan�ja percek alatt elp�rolgott �s elfogadta a megnyer� modor� �r kez�t. L�ttszott a f�rfin, hogy nagyon befoly�sos �s gazdag ember lehet, �s val�s�ggal sokkolta, hogy egy magafajta „kisembert” �gy �dv�z�lj�n.
- Hailiet r�m b�zta az �desanyja, mert hirtelen rosszul lett. Csak az�rt sz�ltam ilyen hirtelen, mert �n felelek a kicsi�rt. –sietett a magyar�zattal.
- Semmi baj. –biztos�totta Edward. –V�lthatok a kisl�nnyal p�r sz�t?
- Persze. –mondta Jeremy csod�lkozva. –Sietek vissza. Az �zleten bel�l maradj, Hailie. –int�zte szavait a piciny l�nyhoz, majd gyorsan sietett egy holland csal�d seg�ts�g�re.
- Mit is mondott az �r? Hailie a neved?
- Igen. Hailie Jade Granger. A Jade anya kedvenc k�nai n�pmes�j�b�l j�tt. Az a c�me, hogy „A J�de-l�nyok tava”. Anya sokszor elmes�lte nekem este. B�r �n legsz�vesebben azt mondan�m, hogy a J�de-s�rk�nyr�l lettem elnevezve. Azt is valahonnan a k�nai kult�r�b�l szedte anya. A Hailiet nem tudom, anya honnan hallotta, de v�g�l is eg�sz j�. Szeretem. Jobb, mint a Mary, a Catherine, a Emily meg ilyenek. Hailieb�l legal�bb nem m�szk�l egy tucat az utc�n. –mes�lte a kisl�ny nagy lelkesen. Edward egyre jobban megkedvelte a kisl�nyt, �lvezettel hallgatta fecseg�s�t, m�g � gyermekeknek sz�l� k�nyvek�rt ny�jt�zkodott.
Egyszer csak Hailie elhallgatott, Edward pedig az ajt� fel� n�zett, ahova Hailie tekintet�t kalandozni l�tta �s v�g�l szeme megakadt egy gy�ny�r� teremt�sen.
R�gt�n tudta, hogy csakis a pici anyja l�phetett az �zletbe. Hull�mos, gesztenyebarna haja nem eml�keztette a kicsi sz�ke tincseire, viszont az arcform�juk �s a szem�k v�g�sa egy�rtelm�v� tette a k�zeli rokons�got a f�rfi sz�m�ra.
�mulva n�zte a sz�p n�t, aki tekintet�vel m�r megtal�lta, akit keresett: sietve elindult Hailie fel�. Gondterhelt arc�ra r�gt�n mosolyt csalt a kisl�nya �r�mteli kacag�sa, ahogyan megforgatta a leveg�ben.
- Hermione, az�rt �vatosan. –figyelmeztette dorg�l� hangon a l�nyt Liz.
- Mi t�rt�nt veled, Liz? –k�rdezte Hailie csod�lkozva. –M�g sosem sz�lt�l r� any�ra, csak mert megszegte az orvos tan�cs�t.
- Besz�lgett�nk. –adott r�vid magyar�zatot Hermione. –Keress�k meg Jeremyt, azt�n menj�nk!
- Jaj, nem is mondtam. Megismerkedtem egy nagyon rendes b�csival. –�js�golta Hailie j�kedv�en. –Gyertek!
Hermione �s Liz t�tott sz�jjal k�vett�k a kicsit a gyerekk�nyvek polc�hoz. Edward mosolyogva n�zte �ket.
- � az �desany�d �s a bar�tn�je? –k�rdezte teljesen term�szetes hangon Hailiet�l.
- Bizony. –b�lintott Hailie. –A mam�m, Hermione Jane Granger. � pedig a bar�tn�m, Alisea Danes. De � csak a Lizt haszn�lja. Mellesleg anya bar�tn�je is.
- Edward H. Drexhage.
A f�rfi der�j�t elfojtva, udvariasan kezet cs�kolt a k�t n�nek. Liz szemei majdnem kiestek a hely�r�l, Hermione azonban csak zavartan mosolygott.
- Gondolom, tudja, de meg kell jegyeznem: csod�latos kisl�nya van. �ll�tom, hogy h�rom �ves kor�ra t�bb esze van, mint a negyven�ves szem�lyi titk�romnak. –viccel�d�tt Edward.
- Eln�z�st, de… nem rokona v�letlen�l egy bizonyos Herbert Williamsnek? –k�rdezte Liz.
- De. A nagyb�ty�m. –helyeselt Edward. –Net�n ismeri?
- Csak hallom�sb�l. –v�laszolt Liz. –Jelent�s r�szesed�se van a Szent Mung�ban, nem igaz?
- Ahogy mondja. –adott igazat a f�rfi Liznek.
Ekkor egy gy�ny�r�, nagy sz�rke bagoly r�ppent be az �zletbe, levelet pottyantva Liz kez�be.
A n� r�gt�n kinyitotta a kicsiny bor�t�kot, sz�ja pedig sz�les mosolyra h�z�dott.
- Nekem most sajnos mennem kell. �r�l�k, hogy megismerhettem, Mr. Drexhage. Sziasztok, csajok! –k�sz�nt el Liz a „kis csapatt�l”. –Hermione, veled m�g folytatjuk azt a besz�lget�st.
- Oh. Persze. –Hermion�nak egy pillanatra els�t�t�lt az arca, de gyorsan igyekezett visszanyerni j�kedv�t.
- K�rem, sz�l�tson Edwardnak. Viszontl�t�sra, Liz! –b�cs�zott Drexhage el�z�kenyen. Hailie csak k�t puszit nyomott a n� arc�ra, �s intett neki.
- �s melyik k�nyv mellett d�nt�tt? –k�rdezte Hermione visszanyerve term�szetes hangj�t.
- A mozg�k�p-kifest� mellett. –mondta Edward. –Azt hiszem, Rosalie Le Savoir k�nyve m�g nem k�tn� le az unokah�gomat.
- Hailie ezt mondta? –nevette el mag�t Hermione.
- Olvasni m�g �n sem tudom. De nagyon sz�pek a k�pek benne. Anya meg�g�rte, hogyha vigy�zok a k�nyveire, majd felolvas bel�le. K�pzelje, egyszer m�g b�jitalt is f�zt�nk. Ketten. �s t�l�ltem. –mes�lte Hailie mik�zben Hermione megszerezte a r�g �h�tott tank�nyvet �s v�gre-valah�ra ki�rtek az �zletb�l.
- De ut�na k�t napig h�nyt�l, dr�g�m. –eml�keztette Hermione bujk�l� nevet�ssel a hangj�ban.
- Az�rt sz�p teljes�tm�ny. –biztatta Edward a b�szk�n mosolyg� kisl�nyt.
- Nos. Azt hiszem, nek�nk menn�nk kell. –mondta Hermione, miut�n az �zletb�l ki�rve kellemetlen �rz�se t�madt. M�r a gondolatt�l is rosszul volt, hogy �jra l�ssa Malfoyt.
- Megh�vhatom �nt holnapra egy vacsor�ra? Tudja igazs�g szerint �n vid�ki vagyok, Surreyban �lek �s holnaput�n utazom haza. –vallotta be Edward. –De nagyon sz�vesen elk�lten�k �nnel egy vacsor�t holnap este. Ma sajnos k�m�letlen nagyany�m megh�v�s�nak kell eleget tennem, de m�snap nagyon sz�vesen enn�k �nnel egy�tt. Mit sz�lna hozz�?
- Nem is tudom… -j�tt zavarba az id�sebb Granger-l�ny. Hailie r�gt�n mam�ja seg�ts�g�re sietett.
- Elmehetsz. –kacsintott mire Hermion�b�l majdnem kit�rt a nevet�s. Nem tudta eld�nteni, hogy mit feleljen a f�rfinak. N�gy �ve nem h�vta �t senki vacsor�zni -kiv�tel persze bar�tai- �s akaratlanul is esz�be jutott, hogy milyen kev�sszer volt r�sze romantikusabb vacsor�n.
- Azt sem tudom, hogy viselkedjek vele. –gondolta mik�zben pr�b�lta kital�lni, hogyan vessen v�get a k�nos besz�lget�snek.
- Bar�ti vacsora lesz. Szerintem m�g Hailie is fent lesz, mikor v�gz�nk. –biztatta a f�rfi megnyugtatva Hermion�t.
- Rendben. –adta meg mag�t vonakodva Hermione.
- De �jf�lre haza hozza! –k�t�tte ki a kicsi.
- Addigra biztosan. –egyezett bele Edward komoly arcot er�ltetve mag�ra. –Akkor holnap. K�ld�k baglyot. Viszl�t �s sz�p napot!
- Mag�nak is! –intett a k�t Granger-l�ny a f�rfi elvonul� alakj�nak. K�zen fogva mentek haza, Hermione cs�ndben elgondolkodva, Hailie pedig kit�r� �r�m�t elrejtve, k�z�ny�s arcon besz�lt arr�l, hogy mennyire v�rja anyja gyerekkori bar�tn�j�nek l�togat�s�t.
Miut�n haza�rtek, Hailie gyorsan beszaladt a szob�j�ba �s az ablakhoz l�pett.
- K�sz�n�m! –n�zett az �gre h�l�s tekintettel a kisl�ny. �gy gondolta, hogy kar�csonyi k�v�ns�ga meghallgattatott. Nem is sejtette, hogy mennyire igaza van.