Hermione kimer�lten te�zott a Lizzel val� besz�lget�s�n merengve. Torka kiss� megf�jdult a sok besz�dt�l, mivel fel kellett olvasnia Hailienek a b�jitaltan k�nyvb�l, a csillag�szat tank�nyv�b�l �s az SVK k�tetb�l is. A v�g�n m�g arra is vetemedett, hogy �nekelt Hailienek: csak �gy siker�lt elaltatnia az egy�bk�nt igen-igen kimer�lt l�nyt.
Hermion�nak csak most jutott esz�be, hogy Hailie tal�n Edward felbukkan�sa miatt nem tudott elaludni. Az este folyam�n t�bbsz�r sz�ba hozta a f�rfit, lesve anyja reakci�j�t. Hermione �szrevette ezt, de csak most tudta levonni a k�vetkeztet�st: a kisl�ny �let�b�l val�sz�n�leg hi�nyzik az apa.
Erre a sz�ra g�rcsbe r�ndult a gyomra. Saj�t �desapj�ra gondolt, aki mindig meghallgatta �s meg�rtette �t. Akivel annyira kev�s id�t tudott csak elt�lteni az iskola miatt. M�r b�nta, ezerszer megb�nta, hogy olyan kev�s levelet �rt sz�leinek a Roxfortb�l.
�s ekkor Malfoyra gondolt: az aznap �jra �t�lt jeleneten, amikor utolj�ra tal�lkozott a f�rfival. Elmerengett, milyen j�l n�zett ki megint, most, hogy �jra l�tta…
- Nem engedhetem, hogy megint �sszezavarjon. Nem szabad r� gondolnom. Ink�bb gondolok… Edwardra. � olyan kedves volt velem. –utas�totta rendre mag�t. Kiitta a marad�k te�t, v�gigsim�tott az ujj�n l�v� feh�r gy�r�n �s a szob�j�ba �rve m�ly �lomba mer�lt…

***

Hermione megt�rten, egyed�l s�t�lt az Abszol �ton. Kar�csony este l�v�n egy �zlet sem volt nyitva, de m�g egy l�lek sem j�rt arrafel�. Mindenki otthon �nnepelt, b�kess�gben, boldogs�gban.
A beteg l�ny k�nnyeivel k�szk�dve n�zett be a boltokba �s eml�kezett. A r�gi gondtalan napokra, gyermekkora azon r�szeire, amelyet ezen a sokat emlegetett helyen voltak.
Nem bonyolult eml�kek voltak ezek, csak egyszer� v�s�rl�sok. Csak egy k�l�nleges eml�ke volt, amikor a Foltozott �stben �ltek bar�taival. M�g eml�kezett r�, hogy a 14-es sz�m� szob�ban aludt.
Nem is �rtette, hogy mit keres ezen a kietlen utc�n, m�gis �rezte, hogy l�tni akarja ezeket a helyeket. Utolj�ra l�tni, eml�kezni, �s temetni.
Nem is tudta, hogy mit akar csin�lni. Megold�st, kiutat keresett bor�val teli �lete probl�m�ib�l. Olyan helyre akart menni, ahol �jra�lheti –hacsak percekre is- r�gi �let�nek egy t�red�k�t. M�r nem akart tudom�st venni a jelenr�l.
Annyira b�ntotta a gondolat, hogy egyik bar�tja sem kereste �t!
- Fel�l�k ak�r meg is halhattam volna. –gondolta keser�en. – Egyetlenegy lev�l sem. Nem �rdeklem �ket t�bb�. Egyed�l vagyok. �r�kk�n-�r�kk� egyed�l maradok. Minek nekem az �let? Nem is �rtem…
Felid�zte mag�ban kedves vers�t, s egyre csak s�t�t gondolatai foglalt�k le az agy�t.

"De szomor� mindig csak egyed�l lenni,
Valakit minden�tt hi�ba keresni.
Valakire v�rni, aki nem j�n t�bb�,
Valakit szeretni, titokban, �r�kk�,
Temetni a m�ltat, feledni az �lmot,
Sz�zszor megcs�kolni egy hervadt vir�got,
Els�rgult vir�ghoz rem�nyeket f�zni,
Elcs�ggedt sz�vvel a j�v�re n�zni."

Annyira belemer�lt gondolataiba, hogy neki is ment egy sz�knek. �gy �rezte, mintha egy sz�p �lom�l �bredne.
- Florean Fortescue Fagylaltoz�ja… � milyen finom is volt a fagyi! M�lt ny�ron Ron meg is h�vott… -nyilalt bele Hermion�ba a felismer�s. –M�r akkor tudnom kellett volna. S�t, sokkal el�bb is. Az orrom el�tt j�tsz�dott az eg�sz. M�gsem vettem �szre, hogy mit �rez ut�nam. Vak voltam.
Ek�zben felt�nt a M�gikus �llatkeresked�s is, ahol Hermione annak idej�n kedvenc macsk�j�t, Cs�mp�st is vette.
- Anya biztos vigy�z a cic�mra. A korh�zban viszont biztos nem �rzi j�l mag�t. Velem sem igaz�n b�rta a k�rh�zat, de most… �gy…
Hermione csak eben a percben vette �szre, hogy kezei remegnek. Ahogy meg�llt, l�ba majdnem �sszecsuklott. Le�lt a hiper-tolvajl�sg�tl� var�zslattal ell�tott sz�kek egyik�re �s kif�jta mag�t. Kez�t a pocakj�ra t�ve majdnem elszunnyadt.
- Mi�rt ne aludhatn�k el? Tal�n csak janu�rban venn�k �szre. �s senkinek sem hi�nyozn�k… Anya �gyis �gy tudja, hogy m�r r�g Spanyolorsz�gban vagyok.
A l�ny pocakj�ban l�v� gyermek ekkor azonban heves tiltakoz�sul r�gott egy nagyot. Hermione ijedten kapta has�ra a kez�t, majd dolgozta fel az �j �lm�nyt. S�padt arc�n ekkor jelent meg h�napok �ta az els�, igazi mosoly.
- Te m�r a fejembe l�tsz? Na akkor ma �jjel j� sok r�g�sra sz�m�thatok… F�radtan d�lt el a sz�ken �s hunyta le a szemeit.
A k�vetkez� pillanatban azonban egy csillag kif�nyesedett �s �gy t�nt, mintha a l�ny fel� sz�guldana.
Hermione m�r csak akkor l�tta meg a furcsa jelens�get, mikor m�r f�nyess�ge bet�lt�tte az eget. �lmulva n�zte, ahogy a csillag fokozatosan �talakul egy sz�k�sbarna haj�, fiatal fi� k�rvonalaira.
Sz�ve �sszeszorult, szemei pedig k�nnybe l�badtak, mikor megpillantotta legkedvesebb b�tyj�t, egyetlen testv�r�t.
- Nat? Mit keresel te itt? –k�rdezte a s�r�st�l fuldokolva. Testv�re pontosan �gy festett, ahogyan utolj�ra l�tta azon a v�gzetes napon. 16 �vesen, piros p�l�ban �s fekete nadr�gban. Mosolya ugyanolyan megnyer� �s �szinte volt, tekintete azonban szomor� �s agg�d�.
- T�ged. J�ttem, hogy megv�djelek. Hogy tudd, hogy sosem vagy egyed�l. –sz�lt az angyali l�tom�s majd Hermione el� l�pett. –Ne s�rj. –azzal f�nyes kez�vel let�r�lte k�nnyeit. Hermione nem �rezte a fi� �rint�s�t, �s erre a gondolatra m�g jobban elkeseredett.
- Nagyon elszomor�tasz, Minnie. –csit�tgatta a fi� a l�nyt. Hermione sz�ja �nk�ntelen�l is mosolyra h�z�dott.
- H�nyszor k�rtelek, hogy ne h�vj �gy? M�gis: annyiszor k�v�ntam, hogy �gy sz�l�ts, miut�n elment�l. Te is itthagyt�l. Ahogyan mindenki… -most m�r csak halkan pityergett. Visszafogta mag�t, tudta, hogy b�tyja sohasem volt t�ls�gosan �rzelg�s t�pus.
- Mi�rt mondtad azt, hogy egyed�l vagy? Ez nem igaz. Meg�g�rte: sohasem leszel egyed�l. �n mindig veled leszek. �s az unokahugic�m is. –tette kez�t finoman a l�ny has�ra. –Hogy lehetsz ilyen �nz� �s gy�va? Komolyan v�gezni akarsz magaddal �s ezzel a kis �lettel is? –f�rta szemeit a gyenge n� pillant�s�ba.
- Sajn�lom. –ny�gte Hermione halkan. T�bbet nem is tudott mondani.
- F�zol. Menj vissza a Foltozott �stbe. –utas�totta szel�den a l�tom�s. –�s ne ess k�ts�gbe. Mindig veled leszek. Itt –tette kez�t a l�ny sz�ve f�l�.- �s itt. –mutatott a gy�r�s ujj�ra amin egy kis feh�r gy�r�j�re.
- Ha m�r nem ment�l f�rjhez. –ugratta a fi� h�g�t. –Ha sz�ks�ged lesz r�m, meg fogok jelenni. Nem kell tenned semmit, a gy�r�n kereszt�l meg�rzem.
- K�sz�n�m. –suttogta kicsit t�bb �lettel a hangj�ban Hermione. M�r jobban �sszeszedte mag�t, �s magabiztosan n�zett a fi� szem�be.
- Ezt m�r szeretem. –mosolyodott el Nat. –L�gy mindig ilyen!
Hermione meghatottan �s h�l�san n�zte Natet. Hirtelen rengeteg k�rd�s t�dult az agy�ba �s nem is tudta, hogy hol kezdje.
- Mi t�rt�nt veled? –tette fel v�g�l az els� k�rd�st.
- Nem mondhatok err�l semmit. –felelte Nat sz�kszav�an. –Mennem is kell. �s ne feledd: �lned kell! Nem adhatod fel a harcot!
- Nem adom fel. –fogadkozott a l�ny. –Meg�g�rem.
A l�tom�s elt�nt, Hermione pedig felriadt. Cs�ggedten n�zett az �gre.
- Ez is csak egy �lom volt. –s�hajtott majd hirtelen �tlettel az ujj�hoz kapott. Ott d�szelgett rajta egy gy�ny�r�, gy�ngyh�zf�ny�, feh�r gy�r�.

***

Hermione sz�rnyen sz�gyellte mag�t, hogy ilyen borzalmas gondolatok keringtek a fej�ben. Szomor�an ballagott a kies utc�n, kiutat keresve �let�nek eme sz�rny� id�szak�b�l. Mintha az id� is meg�rezte volna a hangulat�t, az es� cseperegni kezdett. Hermione ett�l csak m�g jobban elszomorodott.
- M�gis hov� menjek? Meg fogok fagyni. –gondolta k�ts�gbeesve. �rezte, ahogy a hideg cs�pi b�r�t. Hogy a sz�l mardossa arc�t.
Tudta, hogy nem maradhat kint az es�ben sok�ig, mert ha megf�zik, az most m�g vesz�lyesebb sz�m�ra. Egyre szapor�zta l�pteit, hogy a kocsm�ba �rjen, miel�tt az id� legy�zi �s nem lesz ereje tov�bb harcolni az �lettel.
A meleg megcsapta az arc�t, ahogy a Foltozott �stbe �rt. Tom, a kocsm�ros meg�tk�zve n�zett a l�nyra.
- Miss Granger? –k�rdezte elgondolkodva.
- Csak a hajdani �rny�ka. –felelte a l�ny s�t�ten. Elindult az ajt� fel�, de a f�rfi hangj�ra megtorpant.
- �lj�n le, kisasszony. Nagyon s�padt, el�zhatott �s a maga �llapot�ban tan�csos el�vigy�zatosnak lenni.
- Nem k�sz�n�m. –h�r�totta el Hermione a seg�ts�get, b�r eg�sz teste tiltakozott a kijelent�s ellen. Megkordul� gyomra viszont el�rulta �t, �gy a kocsm�ros folytatta vend�ge marasztal�s�t.
- �lj�n le. Hozok mag�nak enni.
A l�ny egy megt�rt, de h�l�s mosoly k�s�ret�ben bekuporodott az egyik sarokba. Tom n�h�ny perc m�lva megjelent egy forr� csokival.
- K�sz�n�m. –h�l�lkodott a l�ny visszafogottan.
�lvezte, hogy a meleg �tj�rja test�t, ahogy belekortyolt a forr� italba.
Egy id� m�lva az ajt� nyikorg�s�ra lett figyelmes. A mugli vil�gb�l egy f�rfi l�pett a kocsm�ba. Fej�t csuklya takarta, de Hermion�t ebben a pillanatban egy�ltal�n nem foglalkoztatta, hogy ki lehet az idegen. N�h�ny �sz tincs kandik�lt ki a csuklya al�l, de egyebet nem igaz�n lehetett l�tni a l�ny szemsz�g�b�l.
- Megsz�nna engem egy b�gre forr� v�zzel, j�ember? –k�rdezte a kocsm�roshoz int�zve szavait. Hermione innen m�r sejtette, hogy f�rfi lehet a furcsa alak. Tom b�lintott, majd el�szedte a poharat. L�that�lag nem zavarta, hogy vend�ge inkognit�ban k�v�n maradni.
A csavarg� egy hajt�sra kiitta a vizet, majd Hermion�ra f�ggesztette pillant�s�t.
A l�ny sz�tlanul b�mult maga el�, szinte seg�ts�g�rt ki�ltott az eg�sz l�nye.
A f�rfi halkan odament Hermione asztal�hoz. L�ptei zaj�ra Hemione felkapta a fej�t �s idegesen r�meredt.
- Szabad ez a hely? –k�rdezte kedves hangon a csukly�s.
- Persze. –v�laszolt a l�ny egy k�nyszeredett mosoly k�s�ret�ben. Most �bredt r�, hogy milyen ismer�s neki ez a hang, de az idegen kil�te cseppet sem foglalkoztatta mostani melank�likus �llapot�ban.
- Maga mi�rt nem �l otthon ilyenkor, kedvesem? –k�rdezte az �reg m�g mindig ugyanabban a hangnemben.
- Mert nincs otthonom. –v�laszolta Hermione b�natosan. K�zel �llt hozz�, hogy ki�ntse a lelk�t az idegennek. M�r vette a leveg�t, de a sz�gyen�rzet ism�t elhallgattatta. Les�t�tte a szemeit, �s cs�ndben maradt.
- Tan�csolhatok mag�nak valamit? –�rdekl�d�tt az �reg.
- Hogyne. –v�laszolta a l�ny szomor�an.
- Menjen a Roosevelt t�ri templomba. Nemsok�ra kezd�dik a mise. Ott meleg van �s tal�n v�laszt is kaphat a k�rd�seire.
Hermione fel sem kapta a fej�t csak megad�an b�lintott. Mire �szbe kapott, �s az asztalra n�zett, a f�rfi m�r messze j�rt. A l�ny nyugtalanul f�szkel�dni kezdett, majd a pulthoz l�pett, hogy kifizesse a csokol�d�t.
- Kar�csony van. A vend�gem volt, kisasszony. –h�r�totta el Tom a fizets�get. – Boldog �nnepeket!
- K�sz�n�m. –mondta meghatottan Hermione. Ez volt az els� aj�nd�ka azon a morcos, hideg, szomor�s�ggal �s keser�s�ggel teli kar�csony est�n.

***
A l�ny r�gt�n a templomba ment. Maga sem �rtette, mi�rt, de b�zott a csukly�s tan�cs�ban.
A mise m�r tartott, mire oda�rt. A pap �ppen pr�dik�ci�t tartott, a h�vek pedig hal�los csendben figyelt�k a pap minden szav�t.
- H�t ti is tegyetek �gy, testv�reim. Felejts�tek el a m�lt s�relmeit, emelkedjetek fel�l a s�rtetts�gen, a gy�szon. Tanuljatok meg megbocs�tani �s hinni. Tudjatok �j �letet kezdeni, de ne menek�ljetek a m�lt el�l. Szeress�tek felebar�taitokat, azokat is akik megb�ntottak, azokat is akik �r�m�t szereztek nektek. Aki pedig k�pes ezeket megtenni, az� lesz az �r�k �let. �men.
Hermione r�gebben val�sz�n�leg csak kacagott volna ezeken a szavakon, de �rezte, hogy ez most neki sz�lt. �s meg�rtette az �zenetet. Elindult a legk�zelebbi haj��llom�s fel�.


***

Hermione fel�bredt: az �ra pontosan �jf�lt �t�tt. Pityeregve fogta meg ism�t a gy�r�j�t, mely most mintha melegen izzott volna.
- Ez meg mit jelentsen? –k�rdezte kin�zve az ablakon az �jszak�t�l.