VII
Mione 2006.07.23. 19:38
- A bátyádról álmodtál? De hát ő meghalt vagy… - Pontosan 11 éve. -egészítette ki barátnője mondatát Hermione. - És komolyan gondolod, hogy ezáltal valami üzenetet küldött neked? –hitetlenkedett Liz. –Nem értelek. Eddig sohasem hittél ilyen babonákban, Hermione. - Ez nem babona. Nat tényleg élt, sőt, az egész álom megtörtént. Azon az éjszakán, amiről tegnap meséltem neked. Amikor elindultam a spanyol szigetre. Olyan volt, mintha egy Merengőben lettem volna. –javította ki Hermione a még mindig értetlenkedő Lizt. - És ez pontosan mikor volt? –szegezte Liz a lánynak a kérdést. - Négy éve, karácsonykor. Abban az időben nem volt pénzem, anya betegen feküdt a kórházban, én pedig munka nélkül, befejezett „felső iskola” nélkül, hat hónapos terhesen és betegen jártam az utcákat. –felelte keserűen Hermione. - Oh. –adott hangot meglepődöttségének a Fuller-lány. –Hát akkor ez tényleg furcsa. Ha biztos vagy benne, hogy jel volt… - Teljesen biztos vagyok benne. Talán nem kellene elmennem a vacsorára. –vélekedett Hermione. - Aha! Te csak kibúvót keresel, hogy ne kelljen randiznod. Itt van a kutya elásva! –nevette el magát Liz. –Pedig nem hagyom, hogy ezt elszúrd! Muszáj elmenned! - Rendben, nem akarom megsérteni azt a kedves fickót. –értett egyet Hermione Lizzel. –De ha azt hiszed, hogy kibúvót keresek, akkor nagyon tévedsz… - Persze. –mondta Liz gúnyosan hangsúlyozva. - És milyen lett a pótvizsgád bájitaltanból? –terelte más irányba a szót Hermione. - Ja, tényleg, el is felejtettem mondani! Képzeld, kitűnő lett! Szóval összevonva sem buktam meg. És ezt csak neked köszönhetem! –derült fel Liz arca egy szempillantás alatt. - Ugyan! Dehogyis! Te csináltad ilyen klasszul. –szerénykedett Hermione. - Először azt hittem, hogy megint meg fogok bukni. Az elméletiek úgy, ahogy mentek: véletlenül eltaláltam a helyes válaszokat. A gyakorlati viszont a Százfűlé-főzet volt. Pont, amit együtt is gyakoroltunk! Tök rendesek voltak, hogy ilyen könnyű feladatot adtak. –áradozott Liz. - Ügyes vagy! –gratulált őszintén Hermione. - Tudod, min töprengtem? –kérdezte Liz elgondolkodva a Granger-lányt. - Min? - Kiegészítjük egymást. Nekem férjem van, neked gyereked. Én álcázástanból vagyok jó, te meg bájitaltanból. Azt hiszem, együtt tökéletesek vagyunk. - Liz, már megint egy romantikus filmet néztél alvás helyett?- ugratta barátnőjét Hermione jókedvűen. - Olyan gonosz vagy! –fordult el Liz durcás képpel, sértődöttséget tettetve. - Vicc volt! –védekezett Hermione komoly képet erőltetve magára. - Neked van gyereked. –mondta Liz mintegy megállapításként, utalva barátnője esetleges komolytalanságára. Hermione egy pillanatra megigazította gyűrött blúzát, és ettől Liz teljesen elfelejtett mindent, amire az előbb gondolt és izgatottan vette az irányt Hermione ruhásszekrénye felé. - És mit veszel fel este? –kérdezte Herminéhoz intézve szavait. - Fogalmam sincs.
***
- Ez nem jó. Ez úriember. Olyan ruhában kell megjelenned, ami illik egy ilyen elegáns vacsorára. –tiltakozott Liz hevesen. - A levélben azt írja, hogy a Royalban fogunk enni. –mondta Hermione bizonytalankodva. - Edward aranyvérű? –csodálkozott Liz. - Honnan veszed? –kerekedett el Hermione szeme. - A Royalban csak aranyvérűek szállnak meg. Ez az egyetlen szálloda, amely követi ezeket a régi szabályokat is. Papíron ők sem tiltják a mugliszármazásúak kiszolgálását, de a mugliivadékok mindig távol tartják magukat attól a helytől. - Nem érdekel. Edward biztos tudja, hogy nem vagyok aranyvérű. Granger nevű varázslócsalád nincs is. –jelentette ki Hermione magabiztosságot színlelve. - Na, ez csodás. Jut eszembe… Képzeld, Chris tökre kiakadt, hogy eljövök vigyázni Hailiere. Először mintha nem is hitte volna el! Állítólag meg akart hívni valami buliba vagy mi… Majd el is hiszem! Egy hónapja duzzog már. Néha azt gondolom, túl hamar ugrottam bele a házasságba. –panaszolta egy sóhajtás kíséretében Liz. Régóta tervezte, hogy kiönti lelkét Hermionénak, de az utóbbi időben a lány sok kínos emléke miatt nem jutott ideje rá, hogy megossza a lánnyal féltve őrzött titkát. - Én is éreztem így, az anyasággal. Nem is egyszer. De én végül is örülök, hogy hamar lett gyerekem. El se tudnám képzelni máshogy az életemet. Biztos sivár lenne és unalmas. –csitítgatta Hermione, bár gondolatban korholta volna Lizt. Egütt lehet azzal a férfivel, akit szeret! Semmi sem választja el őket, tökéletes lehetne a boldogságuk, ő meg itt kombinál. Hány nőnek adatott meg ez a boldogság? - Nem is tudom... –meredt elgondolkodva maga elé Liz. Hangsúlya szinte megijesztette Hermionét, és a lány végre megértette a helyzet komolyságát. - De ugye nincs semmi komoly baj, Alisea? –kérdezte a Granger-lány óvatosan. - Nem szeretem, ha így hívsz. –tért ki a válasz elől a nő. - Liz, komolyan gondolod, hogy bajok vannak a házasságoddal? Mert akkor meg kell beszélned Christopherrel. –mondta Hermione finoman, elnyomva a benne rejlő dühöt. - Ne tégy úgy, mintha annyira szakértője lennél a témának! –csattant fel idegesen Liz. Hermione fájdalmasan nézett rá, belül pedig szinte ordított. - Köszönöm szépen! –mondta volna gyűlölködve. Ehelyett azonban enyhébb szavak hagyták el a száját. - Azt hiszem, én itt befejeztem a tanácsadást. –közölte hidegen, majd feltápászkodott. Egy pillanatra megszédült, de az asztalhoz érve kinyitott egy fiókot, töltött magának fura kis üvegcséjéből és miután kiitta annak tartalmát, visszatette a helyére. - Sajnálom, ne haragudj. Nem tudom, mi van velem mostanában. Teljesen kivagyok. Ne haragudj! –ismételgette Liz gondosan kerülve Hermione pillantását. A jól ismert rossz érzés bűntudattal párosulva pirulásra késztette. Mindig rosszul érezte magát, mikor észrevette Hermionén a betegség jeleit. Igyekezett tudomást sem venni ezekről, de szinte égették belsőjét ezek a felismerések. - Semmi baj. –rebegte Hermione kábán. Liz ettől csak még nyomorultabbul érezte magát. - Összegyűjtöm azt a nyavalyás pénzt a műtétedre. Ha törik, ha szakad. –fogadkozott elszántan. - Nem kell, Lizzy. Tudod, hogy úgysem fogadnám el. –makacskodott Hermione. – Nektek is kell a pénz. - És ha rosszabbul leszel? Nem bírnám elviselni. –aggodalmaskodott Liz. - Tényleg nem lehet rád ismerni. Az egyik pillanatban az a baj, ha én aggódom. A másikban már te csinálod a pánikot. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Te is mindig ezt mondod nekem. –vetette ellen Hermione. - Hagyjuk a bölcselkedést. Megtaláltam a tökéletes ruhát. –szólt Liz elégedett hangra váltva. A torkát szorító rossz érzés azonban csak nem akart elmúlni…
|