Hermione… van egy kis gond.- kezdte Edward szégyenkezve, ahogy a boszorkány beinvitálta. –A Royalban ma zártkörű rendezvény van. Nagyon haragudnál, ha máshova mennénk?
- Nem! –tiltakozott Hermione a kellőnél kicsit határozottabban. Annyira örült neki, hogy nem kell arra az elegáns helyre menniük, hogy egészen megfeledkezett eddigi visszafogottságáról. –De ugye nem baj, ha most átöltözöm?
- Dehogy! –mondta a férfi vidáman. Hermione gyorsan eltűnt a szeme elől, hogy minél előbb leválthassa ruháját.
Amíg Hermione készülődött, Hailie jó házigazda módjára beinvitálta a vendéget. Hamar kiderült, hogy a varázsló és a kicsi nagyon jól megértik egymást.
Hermione negyedórás keresgélés után megtalálta azt a szerelést, amit eredetileg gondolt a mai estére, és gyorsan belebújt kedven ruhájába. Haját gyorsan kibontotta és átfésülte, majd halkan lesurrant megfigyelni a beszélgetőket.
Hailie hangját hallotta, Hermione pedig a kislány hanghordozásából sejtette, hogy valami „szörnyen fontos” dologról lehet szó.
Ahogy az ajtón beleskelődött, látta a férfi arcát, amint szinte rajongással nézi a kislányt. Szívét melengette a gondolat, hogy Edward menyire szeretheti Hailiet.
Mikor a lány befejezte mondanivalóját, Hermione éppen jelezni akarta, hogy készen van, de Edward közbeszólt.
- És elárulsz nekem még egy titkot, Hailie? –suttogta játékosan a férfi. A kislány közelebb húzódott jelezve, hogy képes a titoktartásra.
Hermione akárhogyan szerette volna, nem hallhatta meg a kérdést, mert egy mugli teherautó sofőre éppen akkor döntött úgy, hogy megnyomja a dudát. A két-három másodperces zene-bona után pedig Hermione már a válaszoló hangját hallotta.
- De tényleg nem tudom. –szólt Hailie bizonygatva igazát.
- Értem… -válaszolt Edward, de Hermione félbeszakította. Nem volt kíváncsi több hasonló jelenetre, nem szeretett úgy viselkedni, mint egy tolvaj.
- Na miről fojt a szó, ameddig én távol voltam? –kérdezte a nő vidám hangon.
- Csak beszélgettünk. –foglalta össze a férfi az elmúlt jó néhány perc eseményit. – Indulhatunk?
Hermione bólintott, levette a fogasról hófehér kabátját, és kilépett az ajtón. A férfi pillanatok múlva követte. Mielőtt a nő bezárta volna az ajtót, még beszólt az ajtón a kislánynak.
- Tudod a szabályokat, nyolc órakor pedig alvás. Nagyi nemsokára jön, várd meg őt csendben. Ha baj van, azonnal küldd el Prut!
- Semmi baj nem lesz, anya. Menjetek csak! –búcsúzott Hailie.
- Ki az a Pru? –kíváncsiskodott Edward.
- Hailie baglya. –világosította fel Hermione a férfit.
- Ja, így már értem. Nos akkor merre?
- Induljunk a park felé. –vont vállat Hermione.
- Hova menjünk? –kérdezte Edward egy kis idő múlva, mikor már a Madison Parkban jártak.
- Valami kis kocsmába. –viccelődött Hermione.
- Az Unikornis Szarva jó lesz? –kérdezte szenvtelenül Edward.
- Tökéletes. –ámuldozott Hermione. El se merte hinni, hogy ez a gőgösnek kinéző fiatalember képes lesz beülni egy koszos kocsmába.
Mert az Unikornis Szarva valóban kicsi, koszos kis putri volt. A lány most gondolt csak bele, hogy milyen jól döntött, mikor átöltözött.
- Mesélj magadról valamit. –kérte Edward barátságosan.
- Oh. Hát, elég… mozgalmas életem volt. A Roxfortba jártam. –felelte Hermione szűkszavúan.
- Vagy úgy! Nagyon jó iskola. Én is oda jártam volna, ha a szüleim nem nyolc éves koromban találják ki, hogy Ausztráliába akarnak letelepedni.
- Ausztráliában hova jártál iskolába? Az Alexandriába? –kérdezte Hermione felvillanyozva.
- Pontosan. Végtelenül szerettem azt az iskolát, de mégis honvágyam volt. Mikor végeztem és elég pénzt gyűjtöttem, hazajöttem. A családi birtokunkat is visszavásároltam. Ott élek most, egy surrey-i villában.
- Értem. És a testvéreid? –kérdezte Hermione egyre kíváncsibban.
- Onnan hoppanálhatunk. –mutatott egy közeli pont felé a férfi, mintha meg sem hallotta volna a kérdést. –Menjünk.
Hermione szomorúan konstatálta, hogy Edward nem akarja a bizalmába avatni, így kissé sértődötten hallgatásba burkolózott.
- Na, itt is vagyunk. –szólt Edward, miután elérték a kitűzött célt. Mindketten végrehajtották a varázslatot, majd Edward vezetésével továbbhaladtak.
- Tehát a családomról kérdeztél. Nos, a szüleim még mindig Ausztráliában laknak, de én és a testvéreim már mind Angliában élünk. Nem hinném, hogy ismernéd őket. Ariadna és Mediana nem igazán foglalkoznak semmivel a jótékonykodáson és a teaszürcsölgetésen kívül.
- Á, értem. És a távolabbi rokonaid?
- Megrögzött aranyvér-mániás egytől-egyig. Nem igazán tartom velük a kapcsolatot. Egyedül Anneyvel, az egyik legtávolabbi rokonommal szoktam beszélgetni… -a férfi itt elharapta a mondatot, hiszen megérkeztek a kívánt helyre. Edward előreengedte Hermionét, majd ő is utánament.
A kocsmában nem volt rajtuk kívül senki, csak a kocsmáros meg a felesége. Nagyot néztek, mikor a jól öltözött férfi megjelent a szép nővel ilyen későinek mondható órán.
- Jó estét kívánok, Hölgyem, Uram! Mit hozhatok maguknak? –kérdezte a jó kedélyű asszony vendégeitől.
- Mit kérsz, Hermione? –tudakolta Edward a lánytól.
- Egy csésze forró csokit szeretnék. –mondta Hermione. –Ráz a hideg.
- Én egy ujjnyi Lángnyelv Whiskyt kérnék. –rendelt Edward a kocsmárosnétól. A középkorú boszorkány bólintott és máris sietett a pult felé.
- És a te családod? Vannak testvéreid? –kíváncsiskodott Edward.
- Csak egy testvérem volt, Jonathan Jason. 16 éves volt, amikor meghalt, alig néhány héttel a roxforti levelem megérkezése előtt. –mesélte Hermione halkan. - Nem igazán szerettem róla beszélni. Igazság szerint sosem fogadtam el, hogy elmúlt. Még ma is úgy érzem, hogy valahonnan figyel és vigyáz rám, apával együtt. Tudom, őrültségnek hangzik, de így van. Már csak anyukám és a kislányom jelentik a családomat.
- Nem hangzik őrültségnek. Én hiszek a szellemekben. –mondta Edward őszintén. – És az édesanyád?
- Nemrég épült fel teljesen. Még mindig dolgozik, Hailievel mi viseljük a gondját. Csodálatos asszony, majd meglátod. Érezteti velünk, hogy fontosak vagyunk neki. Hailie alig bír meglenni a süteménye nélkül.
Miután megkapták az italaikat, ételt rendeltek, majd átbeszélgették az egész estét, már kellemesebb témákról. Edward mesélt csodás gyerekkoráról, majd a Mágusakadémián szerzett élményeiről, Hermione pedig gyerekkori anekdotákkal mulattatta a kedves férfit. Észre sem vették, hogy repül az idő, egyszer csak Edward megszólalt:
- Mikorra is igyekezett haza, kiasszony? Mert ha éjfélre haza akar érni, indulnunk kellene.
- Akkor menjünk. –döntött Hermione gyorsan. –Nem akarom, hogy Hailie ilyen sokáig fennmaradjon.
- Jajj, de szigorú anyuka itt valaki! –ugratta Edward a lányt, miközben tárcájában turkált pénztárcája után kutatva.
- Mehetünk. –jelentette ki Edward miután megtalálta a keresett tárgyat, majd jókora halom arany- és ezüsttallért tett az asztalra.
Mikor újra a Parkban találták magukat, a férfi ránézett a nagy fémből készült órára.
- Lumos. –világította meg a kívánt tárgyat. –Úgy látom, még van fél óránk. Van kedved sétálni?
- Rendben. –vont vállat Hermione. Vacogva összehúzta a kabátját és elindult az ösvény mentén. Edward mellette lépkedett, majd egy óvatlan pillanatban megfogta a kezét. Hermione nem tiltakozott.
- Öhm… Hermione? Kérdezhetek valamit? –érdeklődött finoman a férfi.
- Tessék. –mondta Hermione most már fülig pirulva. Még mindig fázott, de kellemesen melengette a férfi keze.
- Eljönnél velem holnap színházba? A Rómeó és Júliát játsszák. Anney hívott meg, az unokatestvérem, akiről meséltem. Valami országos premier lesz. Nem egy különleges feldolgozás, de játszik benne egy-két híresség. Anney is hoz valakit, és talán mi is jól szórakoznánk. –próbálkozott óvatosan a férfi. – És a Royalban bepótolhatnánk a mai estét. –tette hozzá kíváncsian pásztázva partnerét.
Kínos csend következett. Hermione magában mérlegelt.
- Miért ne? Annyira kedves férfi… el kell felejtenem Malfoyt. –mintegy bíztatásként saját maga számára.
- Boldogan. –felelte Hermione színtelt hangon, mire Edward megcsókolta a kezét.

***
- Szia mami! Este késtél. –ébresztette Hermionét egy csöppnyi hangocska. Erőtlenül feltápászkodott, de rögtön visszazuhant a párnára.
- Hailie… hozd ide a gyógyszeremet… -kérte a nő gyenge hangon.
- Anya! Nem ittad meg az esti orvosságot? Mi történt veled? –Hailie hangja majdnem fenyegető volt. –Sosem szoktad elfelejteni.
- Bocsi… légy szíves… add ide. –nyögte az idősebb Granger-lány esdeklően.
Hailie odaült Hermione mellé, és szájába adta a gyógyszert. Hermione kábán visszafeküdt, majd pár perc múlva már egészségesebb színben tápászkodott fel. Az orvosság ismét hatott.
- Kettőnk közül nem én vagyok véletlenül az anyuka? –kérdezte Hermione szigorúságot tettetve.
- De, viszont attól még aggódhatok érted. –mondta Hailie békítő hangon. – Légyszi ne ijesztgess!
- Nem direkt volt. –védekezett Hermione. –De kinek jut eszébe minden nap bevenni egy jelentéktelen kis pirulát?
- Neked mindig eszedbe szokott jutni. –jött a gyors válasz a kislány felől.
- Néha alig hiszem el, hogy három éves vagy. –csóválta a fejét a boszorkány.
- Három és fél. –javította ki Hailie egy elégedett mosollyal nyugtázva a dicsérő szavakat.
Hermione alig észrevehetően megforgatta a szemeit, majd kezébe vette a legelső párnát, ami a kezébe akadt. Hailie odasétált az ágy mellé és leült.
- Tényleg jobban vagy, mami? –kérdezte a kislány komolyan vizsgálgatva anyját.
- Persze. –bizonygatta Hermione nyugtató hangon. Hailie gondolt egyet, felvett egy párnát és a nőhöz vágta.
Hermione nevetve viszonozta a gesztust. Vagy fél órán át dobálták a párnákat. Végül Hailie adta fel, a fáradtság és az egész esti izgalom elszívta a kicsi minden erejét.
- Elég volt, már nem bírom. –mondta a kis boszorka nevetve. – Most győztél.
- Ilyen még nem is volt. –válaszolta Hermione szintén derűsen. – Szedd össze magad, kicsim.
- Háromnegyed egy van. –ellenkezett a kislány. – De holnap visszavágó! És szigorúan este!
Egész nagy felfordulás kerekedett az ártatlan játékból. Hermione sietve összeszedegette a szétesett újságokat, és egy pálcasuhintással rendbe tette a kiborult növényeket.


- Drágám… este színházba megyek Edwarddal. Ugye nem baj? –puhatolózott Hermione óvatosan.
- Nem. De nem kell senki, megleszek egyedül. Ha elaludtam, akkor egyedül hagyhattok. –felelte Hailie elszántan. Meg akarta mutatni, hogy ő aztán nem ijed meg. Belül azonban még nem volt biztos a kijelentés igazságában.
- Azért csak vigyázzon rád valaki. –jelentette ki Hermione. –De nagyon bátor vagy. –tette hozzá látva Hailie kétkedését.
- Oké. –mosolyodott el Hailie pironkodva. –Mit néztek?
- A Rómeó és Júliát. –felelte Hermione érezhetően keserű szájízzel.
- De hiszen megfogadtad, hogy nem mész többé színházba, nem? –kérdezte Hailie meglepetten. Anyja eddig egyik fogadalmát sem szegte meg, híres volt következetességéről.
- Honnan tudod? Fél éves voltál. –kérdezte Hermione zavartan.
- Liz mindig felemlegeti, mikor Chris színházba hív minket. –válaszolta Hailie őszintén.
- Tényleg. –adott igazat a kislánynak Hermione. –Viszont most kénytelen vagyok kiöltözni. Vacsora is lesz, ott, ahova ma mentünk volna.
- És én nem mehetnék…? –kezdte Hailie, de Hermione közbevágott.
- Most még nem. Edward unokahúgának csak négy jegye van.
- Ki lesz a negyedik, aki veletek fog menni? –faggatózott Hailie.
- Fogalmam sincs. Gondolom Anney barátja. Nem ismerem. –felelte Hermione álmosan. –Most viszont lefekvés. És nincs vita.

***

Másnap Edward a Szárnyas Vadkanban találkozott „kedvenc rokonával”. Anney és a férfi megint úgy beszélgettek, mint régen, gyerekkorukban. A család két feketebáránya nagyon jól megértette egymást.
- Akkor este. –búcsúzott Edward. – Kíváncsi vagyok, mit gondolsz Hermionéról.
- Én is, hogy te mit szólsz az én szőke hercegemhez. –mosolyodott el elégedetten a lány. –Visz’ lát’ este.
- Szia! –intett Edward, majd elindult a legközelebbi hoppanáló-állomás felé.
Anney aggódva pillantott az órájára.
- Remélem Draco nem fog késni. –adott hangot aggodalmának, ahogy kilépett a kocsmából. – A Royal Courben nem szeretik, ha valaki későn jön az előadásra.
Gondterhelten sóhajtott egyet, majd elindult hazafelé.