Hermione gy�ny�r� ruh�t v�s�rolt Liz seg�ts�g�vel. Izgatottan v�rta „lovagj�t”, aki mint mindig, most is hajsz�lpontosan a megbesz�lt id�pontban �rkezett.
Edward t�tott sz�jjal b�multa Hermion�t –aki term�szetesen b�knak tudta be a f�rfi �mulat�t –, mikor kil�pett az ajt�n, a l�ny pedig kacagva fogadta a f�rfi kusza szavait, melyek zavart sejtettek. Kicsit fesz�lyezte ugyan a ruha, de igyekezett der�s maradni.
Hailienek ma nem �g�rt semmit haza�rkez�s�re vonatkoz�lag, hiszen egy eleg�ns vacsor�ra is igyekeztek a majd’ h�rom �r�s sz�nh�z ut�n. Liz hangot adott azon aggodalm�nak, hogy Hermione el fogja felejteni bevenni a b�jitalt, de a l�ny �g�retet tett az ellenkez�j�r�l.
Mindenesetre kellemesen telt az este, am�g oda�rtek a sz�nh�zba. Edward r�gt�n odavezette egy kedves, szimpatikus, fekete haj�, k�k szem� l�nyhoz Hermion�t. Anney Broklehurst kedves arc�, t�r�keny termet� �s halk szav� l�ny volt. Arc�n k�nos mosoly jelent meg, amint megl�tta ismer�s�t annak kedves�vel.
- Szia, Anney! Bemutatom neked Hermion�t. –k�sz�nt Edward a kez�vel idegesen babr�z� l�nyhoz.
- Nagyon �r�l�k! Anne Christine Broklehurst. –mutatkozott be Anney a Granger-l�nynak.- De k�rlek, sz�l�ts csak Anneynek. –tette hozz� gyorsan.
- �n is nagyon �r�l�k. A nevem Hermione Jane Granger. –ny�jtott kezet Hermione. Anney mosolya egy szempillant�s alatt megv�ltozott, �s ink�bb �rdekl�v� v�lt tekintete.
- Nem ismerj�k egym�st valahonnan? –k�rdezte t�prengve.
- Nem hiszem. –felelte hat�rozottan Hermione. Csak rem�lni merte, hogy ez a n� nem ismeri m�ltja s�t�t titkait. Anney azonban nem t�prengett tov�bb a dolgon, Edwardhoz fordult szinte bocs�natk�r� hangon.
- Sajnos a bar�tom k�sni fog. K�ld�tt baglyot. –mondta kicsit fesz�lyezetten. –De mi az�rt sz�rakozhatunk. A vacsor�ra biztos itt lesz…
- Remek. Alig v�rom, hogy megismerjem. –v�laszolta Edward nyugtat� hangon. – Akkor szerintem semmi akad�lya annak, hogy induljunk.
- Persze. Ne v�rjunk itt hi�ba. –b�lintott Anney, majd bel�pett a sz�nh�z ajtaj�n. Hermione rossz�rz�se egy cseppet sem enyh�lt, de igyekezett ezt vend�gl�t�i el�l gondosan eltitkolni.
- Innen m�r nincs vissza�t! –gondolta nyugalmat er�ltetve mag�ra.
Ahogy az el�ad�s elkezd�d�tt, kicsit kiegyens�lyozottabb� v�lt. Az els� felvon�s v�g�n J�lia utols� megsz�lal�si fogta meg. Annyira mag��nak �rezte ezt az id�zetet, hogy szinte �sszefacsarodott t�le a sz�ve.

„�, gy�l�let, te anyja szerelemnek,
Kor�n l�ttam meg, s k�s�n ismertem meg.
Milyen csod�s, csod�s a szerelem:
Hal�los ellens�gem szeretem.”

Sz�v�ben k�sza eml�kek kavarodtak, �s egy ideig n�m�n meredt maga el� a s�t�tben. Gondolataib�l a mellette suttog� Anney z�kkentette ki. Pironkodva vette tudom�sul, hogy a darab egy nagyszer� r�sz�t szalasztotta el.
A vir�goskertben j�tsz�d� m�sodik sz�n elej�t j�tszott�k m�r, s � igyekezett elnyomni nyugtalan �rz�seit �s csak a sz�rakoz�sra figyelni.
�rezte, hogy valami megmagyar�zhatatlan vibr�l�s volt a leveg�ben…
A k�vetkez� jeleneteket m�r lankadatlan figyelemmel n�zte �s �szre sem vette, hogy id�k�zben �jabb n�z� �rkezett, nem kev�s ember b�nat�ra. A sok z�gol�d�s sem keltette fel a m�lyen koncentr�l� l�ny figyelm�t. Teljes sz�v�vel �t�lte a fiatalok gy�trelmeit, s k�nnyes szemmel konstat�lta, hogy mennyire tetszik neki a romantikus darab.
- Az �letem nem volt t�l romantikus. Lehet, hogy t�bb ilyen filmet kellene n�znem. –�llap�totta meg mag�ban szomor�an.
S nemsok�ra elhangzottak az utols� mondatok is.

„Mert m�g reg�kben sincsen arra sz�,
Mit szenvedett J�lia s R�me�.”

- Ez szent igaz. –gondolta mag�ban Hermione, s ahogy a l�mp�k kigy�ltak, odafordult Anneyhez, hogy megossza a n�vel nagyszer� v�lem�ny�t az el�ad�sr�l. A sz�ja m�r besz�dre ny�lt, de amint megl�tta a n� mellett �l� unott k�p� f�rfit, torka kisz�radt �s nem volt k�pes kiny�gni egy �rva sz�t sem. Dermedten n�zte egykori szerelm�t, de hallgatott.
Draco sem l�tszott kev�sb� meglepettnek, mikor �szrevette bar�tn�je sokat emlegetett ismer�s�t �s annak bar�tn�j�t. A k�nos csendet Anney kedves hangja t�rte meg.
- Hermione, engedd meg, hogy bemutassam neked egy kedves bar�tomat, Draco Malfoyt.
- Egy kedves bar�tomat...–visszhangzott a barna haj� l�ny fej�ben.
- �rvendek. –ny�jtott kezet a f�rfi szinte zavartalanul.
Hermione fel�bredt k�bulat�b�l, s azonnal meg�rtette a gesztust. Igyekezett gyorsan �sszeszedni mag�t. A f�rfi nem ismeri meg. M�ghozz� sz�nd�kosan! Felt�madt benne a „harci v�gy”, �gy gyorsan mag�hoz t�rt.
- Hermione Granger. – mondta tekintet�t m�lyen a sz�rke szemekbe f�rva. A fi� arc�n most csak h�v�s udvariass�got v�lt felfedezni. Nem tudta, hogy �rtelmezze ezt, de ekkor esz�be jutott kegyetlen szak�t�suk, r�gt�n elkapta a tekintet�t.
- M�g j�, hogy nem ismer�sk�nt �dv�z�lt! –gondolta meg mag�t.
- Azt hiszem, mi m�g nem tal�lkoztunk. Edward Drexhage vagyok, Anney unokab�tyja. –ny�jtott kezet Draconak Edward, Hermione pedig megk�nnyebb�lten konstat�lta, hogy nem rabja m�r a sz�rke szemeknek, melyek tulajdonosa m�r Edwardot f�rk�szte.
- Persze, az unokab�ty�m. A m�sodunokatestv�rem f�ltestv�re, de az�rt valamilyen szinten rokonok vagyunk. –jav�totta ki rokon�t Anney.
- Az �sszes megmaradt aranyv�r� var�zsl� rokons�gban �ll egym�ssal. –v�gta r� Draco tekintet�t �jra Hermione tekintet�be f�rva.
- Szerintem induljunk. –sz�lal meg az eml�tett l�ny kiss� rekedten. Edward egyet�rt�en b�lintott, majd elindult kifel�. Hermione hangtalanul k�vette, k�zbe hallgatva Anney suttog�s�t a sz�ke f�rfihoz.
- Draco, Merlinre, mi�rt vagy ilyen? Igaz�n nem �rtem, mi bajod van.
- Ebbe ne sz�lj bele, k�rlek. –mondta Draco szel�den, m�gis tiszteletet parancsol�an. Hermione ha akarta volna, se tudta volna nem meghallani a r�gi hideg, fels�bbs�ges modort. Megborzongva fogadta burkol�zott bele kab�tj�ba, melyet Edward ny�jtott �t neki a ruhat�rb�l kifel� menet.

***

- �s mivel foglalkozol, Hermione? –k�rdezte Anney csacsogva, miut�n le�ltek mindannyian az asztalhoz.
- Id�n fogok v�gezni az aurork�pz�ben. –felelte Hermione, lenyelve egyre rosszabb� v�l� h�nyinger�t.
- Rosszul vagy? –suttogta agg�dva Edward. Draco nem tudott nem elfintorodni a gesztuson, de ebben a helyzetben ez senkinek sem sz�rt szemet.
- Nem. –tiltakozott a l�ny b�szen. Ekkor azonban elfogta a felismer�s.
-�, Merlinre! A darab l�tt meg kellett volna innom a b�jitalomat. Bocs�nat, egy pillanat. –szabadkozott Hermione, majd felpattant �s a mosd�ba sietett.
Anney eln�z�en pillantott ut�na, Draco pedig k�rd�n n�zett Edwardra.
- Ne haragudjatok. Tudj�tok, Hermione beteg �s �vek �ta innia kell azt a f�rtelmet. –mondta Edward hangj�ban n�mi aggodalommal.
- Ilyen r�gen ismered? –k�rdezte Draco j�modor�t f�lret�ve, de m�g mindig h�v�s �larc�t viselve. K�vette a saj�t szab�ly�t: Ha ellens�gr�l van sz�, a j�modor fabatk�t sem �r. Bele sem gondolt, Edward vajon mi�rt lett hirtelen „ellens�g” a sz�m�ra…
- Nem. Igazs�g szerint n�h�ny hete tal�lkoztunk el�sz�r. Jobban mondva lesz�l�tottam Hermione l�ny�t. –nevette el mag�t a f�rfi. Cs�ppet sem vette zokon Malfoy st�lus�t, akit pedig –b�r ezt nem lehetett rajta �szreveni - roppantul bosszantotta ez.
- Ezt hogy �rted? –k�rdezte Anney Draco helyett.
- Megk�rdeztem, hogy mit v�lasszak Melind�nak, hiszen korban csak k�zelebb �ll Hailiehez, mint a t�bbi seg�ts�gem. –mondta Edward. –Az volt �letem egyik legjobb d�nt�se.
- Hermion�nak van gyereke? –kapott �szbe Anney, hangot adva Draco megr�k�ny�d�s�nek is.
- Bizony. Egy sz�ke kis angyal. Egyszer�en im�dom. Majdnem olyan csacsog�s, mint te vagy, Ann. –v�laszolta Edward elb�v�lten.
- K�sz vagyok, bocs�nat. –suttogta zavartan Hermione, aki az utols� mondatot hallva m�ris sejtve, hogy mir�l folyik a sz�.
- Ugyan, semmi baj. –legyintett Anney mosolyogva- de Edward mondta, hogy van egy kisl�nyod. Mikor ismerhetem meg? Annyira k�v�ncsi vagyok r�!
- �hh… -Hermione �gy �rezte, hogy arca hirtelen l�ngba borult �s igyekezett gyors magyar�zatot tal�lni a kisl�ny „elrejt�s�re” - Persze, csak mostan�ban… sz�val… �ppen beteg. –fejezte be nagy nehezen a mondatot. Hirtelen zavara nem keltett felt�n�st, Anney �s Edward m�g mindig a t�voz�sa miatti sajn�lkoz�snak tudta be.
- T�nyleg? –csod�lkozott Edward. –Tegnap m�g semmi baja nem volt.
- V�rusos fert�z�s. De m�r kapott r� b�jitalt. –sietett a magyar�zattal a felzaklatott l�ny, gondosan ker�lve egykori �vfolyamt�rs�nak tekintet�t.
- Akkor p�r napon bel�l biztos j�l lesz. –mondta Anney b�ztat�an.
- Rem�lem. –mosolyodott el kiss� megk�nnyebb�lve a Granger-l�ny.
- �, most jut eszembe! K�pzeld Anney, Hermione is Roxfortos volt. Ezek szerint egy iskol�ba j�rtak Dracoval.
- T�nyleg? –k�rdezte Anney elk�pedve. –Mi�rt nem mondt�tok?
- Nem ismert�k egym�st. –mondta Draco hidegen. Hermione kiss� megnyugodott hallva a fi� v�ltozatlan hangj�t. Teh�t m�gsem fogta fel a l�nyeget! A l�nyt v�gtelen�l megnyugtatta ez a gondolat, b�r az�rt bel�l k�nozta a k�v�ncsis�g.
- �s ha �rdekeln�? Meg sem fordult a fej�ben…?- sz�v�gette a l�ny �des gondolatait. –Hailie v�gre megismerhetn� az apj�t… nem, m�r megint mennyire naiv vagyok… biztos a gy�gyszer hat�sa…
- Hah�! Hermione! –sz�longatta kedvesen Edward. –Biztosan j�l vagy?
- Persze. –b�lintott a s�padt l�ny.
- Mindj�rt j�n a Purpington egy�ttes. �k a kedvenceim! –mondta izgatottan Anne. –Im�dok t�ncolni. Te hogy vagy vele, Hermione?
- Nem vagyok a parkett �rd�ge. –v�laszolta valamivel k�nnyedebben Hermione. – Nem az �n m�fajom.
- H�t akkor mi majd megmutatjuk, hogyan kell ezt csin�lni. Anney, szabad egy t�ncra? –k�rte fel kedvesen Edward a n�t.
A fekete haj� n� a mellette unottan �l� Dracora pillantott, de a fi� nem �gy n�zett ki, mint aki ellenezn� a dolgot.
- Veled b�rmikor, Eddie. –mondta sz�les mosollyal az arc�n. N�h�ny perc m�lva csakugyan megjelent az egy�ttes, Anney �s Edward pedig az els�k k�z�tt l�ptek a parkettre.
- Gyer�nk, Hermione, szedd �ssze magad! Anney biztos ilyen elmebajos idegbeteg idi�t�nak fog megismerni. El�g volt az �rtelmetlen gondolatokb�l! –utas�totta rendre mag�t Hermione, mik�zben sz�tn�zett a b�lteremben, gondosan ker�lve a sz�ke fi� tekintet�t.
- Elj�ssz a Roxfortos �vfolyam tal�lkoz�ra? –k�rdezte mindenf�le bevezet�s n�lk�l Draco, teljesen megd�bbentve Hermion�t.
- Nem. –hangzott az egyszer�, gyors �s �szinte v�lasz. Hermione ekkor azonban ism�t elk�vette azt a hib�t, hogy Draco szem�be n�zett.
- �s szabad tudnom, hogy mi�rt? –k�rdezte a sz�ke fi� �that� tekintettel. Hermione elt�k�lte, hogy nem hagyja mag�t t�bb� zavarba hozni.
- Mert nincs ott senki, akit l�tni akarn�k. –v�laszolta a l�ny visszafojtott indulatokt�l remeg� hanggal.
- Oh, t�nyleg? – emelte fel g�nyos hangj�t a fiatalember. –M�g Weasley sem?
- M�g � sem. –v�laszolt Hermione rem�nyei szerint elutas�t� hanggal.
- H�t ez meglep�. Csod�lkoztam rajta, hogy nem ment�l ut�nuk. Csak nem �sszevesztetek? –tudakolta �rtatlan k�ppel a fi�. Hermione zavara azonban r�gt�n elm�lt, felizzott benne a m�rhetetlen harag.
- Semmi k�z�d hozz�, hogy mi t�rt�nt k�zt�nk. –felelte m�rgesen. – �s m�g kev�sb� fogok elmenni a Roxfortba, ha tudom, hogy te is ott leszel.
Draco nem igaz�n n�zett ki �gy, mintha b�ntott�k volna az im�nt elhangzott szavak.
- Nem �rdekel egy cseppet sem az �leted, Granger. Csup�n nem �rtem, hogy mi szak�thatta sz�t azt a nagyszer� szerelmet, ami k�zted �s Weasley k�z�tt volt? –k�rdezte m�r-m�r ironikusan.
- Sosem szerettem Ront. –cs�szott ki Hermione sz�j�n az �szinte vallom�s. Szinte r�gt�n megb�nta, amit mondott, de magyar�zkod�s helyett jobbnak l�tta hallgatni. A fi� azonban nem hagyta annyiban a dolgot.
- Jajj, Granger, nem is tudom, hogy mi�rt gondoltam, hogy te szerett�l b�rkit is! Az�rt rem�lem, remek�l sz�rakozt�l. �n legal�bbis j�l �reztem magamat… -mondta a f�rfi kaj�nul. Hermione �gy �rezte, mintha megny�lt volna alatta a f�ld. Nem sz�lt egy sz�t sem, nem akarta tov�bb folytatni ezt az �rtelmetlen –�s sz�m�ra roppantul b�nt�- besz�lget�st.
A zene befejezt�ig nem esett sz� a k�t fiatal k�z�tt.
- L�tom kellemesen elcsevegtetek. –mondta Edward mosolyogva, miut�n v�get �rt a zenesz�m. Ahogy azonban megl�tta Hermione d�ht�l szikr�z� szemeit, arc�r�l r�gt�n lefagyott a mosoly.