Na, anyu, menj m�r el! –noszogatta Hailie anyuk�j�t. – Szerintem �r�ln�nek neked.
- Ugyan! –legyintett Hermione. – Nincs kedvem, sem id�m. Mondtam, hogy �r�m lesz p�nteken! Ez, pedig egy eg�sz napos program lenne.
- Egy csom�szor kihagyt�l m�r �r�kat, �s semmi bajod nem lett. – feleselt Hailie. – Biztos �r�ln�nek a bar�taid.
- Most hogy magyar�zzam meg neki, hogy �n nem kellek a r�gi bar�taimnak? –gondolta Hermione keser�en.
- Hailie, majd �n eld�nt�m, hogy mi a j� nekem. Neked viszont f�l �r�n bel�l be kellene �rned az �vod�ba.
- Egy pillanat, mami! Csak hozom a t�sk�mat! – szaladt fel Hailie a szob�j�ba.
- Igyekezz! Tudod, hogy sietnem kell! – s�rgette Hermione t�relmetlen�l.
A kisl�ny kelletlen�l lej�tt, Hermione pedig megragadta a kez�t, �s kih�zta az ajt�m.
- De �n nem szeretn�k �vod�ba menni. – ism�telte Hailie m�r sokadszorra az �voda fel� menet. – �n is akarok tal�lkozni Ginnyvel!
- H�nyszor mondjam m�g, hogy d�lut�n vele j�v�nk �rted? – forgatta meg Hermione szemeit. – De ha �gy folytatod, lehet, hogy �rted sem j�v�nk!
- J�l van. – mondta Hailie kicsit s�rtett hangon. – De alv�s ut�n r�gt�n gyere.
- Megegyezt�nk. – b�lintott Hermione. Ahogy a sz�nes kis �p�let el� �rtek, puszit nyomott kisl�nya arc�ra, �s r�gt�n elindult a legk�zelebbi helyre, ahol biztons�gban hoppan�lhatott.
N�h�ny perccel el�bb �rkezett a King’s Cross p�lyaudvarra, mint ahogy bar�tn�j�vel megbesz�lt�k. A vonatok zaj�t�l alig hallotta a hangsz�r�t, amely egy kedves n� hangj�n megsz�lalt.
- Southampton-London j�rat a 8-as v�g�nyr�l f�l �r�t k�sik. Ism�tlem, a Southamptonb�l Londonba tart� szerelv�ny a 8-as v�g�nyra �rkezik f�l �ra k�s�ssel. Meg�rt�s�ket k�sz�nj�k!
- Jaj, Merlinre! Mi�rt vagyok �n ilyen szerencs�tlen?– bosszankodott Hermione. – M�g csak az kellene, hogy �sszefussak itt valakivel megint.
Le�lt az egyik kis b�f� asztal�hoz. J� h�sz percig kortyolgatta a te�j�t, �s k�zben a t�meget n�zegette. El�sz�r egy asszonyt figyelt, aki k�t civakod� kisgyermeke k�z�tt pr�b�lt rendet teremteni. Mikor azonban a n� a szem�be n�zett, ink�bb m�sfel� fordult. L�tott egy �reg csavarg�t, aki �ppen k�regetett. K�t �lt�ny�s mugli kinevette az embert, �s ut�lkozva tov�bb�lltak. Hermione sz�ve megesett a szeg�ny emberen.
- Ezek nem tudj�k, mi az, hogy embers�g. – mondta halkan, majd miut�n kifizette a forr� italt, odasietett a koldushoz.
- Tess�k. – ny�jtotta oda utols� egyfontos�t az idegennek. – Fogadja el.
- Nagyon k�sz�n�m, kisasszony. – mondta a csavarg� mosolyogva. Fogai sz�p feh�rek voltak koszos arc�val ellent�tben, �s ez Hermion�ben gyan�t keltett, de nem sz�lt semmit, ink�bb csak tov�bbment. Mire megtal�lta a 8-as v�g�nyt, a vonatr�l m�r jav�ban sz�lltak le az utasok.
- Hermione! – ki�ltott hangosan egy fiatal l�ny. Hermione r�gt�n a hang ir�ny�ba fordult �s elmosolyodott, ahogy megl�tta r�gi kedves bar�tn�j�t. Ginny nevetve ugrott a n� nyak�ba.
- V�gre! Annyira v�rtam m�r, hogy tal�lkozzunk! – ujjongott a v�r�s haj� l�ny. – Gy�ny�r� vagy, Mione!
- K�szi, Gin. Te is nagyon j�l n�zel ki. – viszonozta a b�kot Hermione �szint�n. – A bar�tn�m, Liz �lni tudna ilyen b�rsz�n�rt! Olaszorsz�gban t�len is s�t a nap?
- Nem. – r�zta meg a fej�t Ginny nevetve. – Evelyn elr�ncig�lt szol�riumba. Mugli tal�lm�ny, gondolom ismered.
- Aha. – helyeselt Hermione. Egy ideig n�m�n baktattak a zajos p�lyaudvaron, de ahogy ki�rtek a szabadba, Hermione �jra megsz�lalt:
- Mit mondt�l a csal�dodnak, mikor fogsz haza�rni?
- Igazs�g szerint azt mondtam, hogy nem tudom, mikor �rkezik a vonat. Csak azt tudj�k, hogy ma megyek. –vont v�llat Ginny egykedv�en.
- �s nem akartak kij�nni el�d? – puhatol�zott Hermione �vatosan.
- H�t… meggy�ztem �ket, hogy hagy menjek haza egyed�l. – v�laszolta Ginny k�nnyed�n.
- Ok�. – mondta Hermione egy megk�nnyebb�lt s�haj k�s�ret�ben. –�s most mit csin�ljunk? Kett�ig szabadok vagyunk.
- Olyan r�gen nem m�szk�ltam m�r Londonban! Szerintem n�zel�dj�nk egy kicsit. – aj�nlotta Ginny. – �gyis sok megbesz�lnival�nk van.
Hermion�nak nem kellett megk�rdeznie, hogy a l�ny mire gondol. Beleegyez�en b�lintott, majd k�vette bar�tn�j�t.
A k�t boszork�ny p�r �ra m�lva m�r Hermione lak�s�ban �lt f�radtan �s boldogan. A rengeteg nevet�st�l m�r f�jt a sz�juk. Hermione r�gen �rezte mag�t ilyen j�kedv�nek �s kiegyens�lyozottnak.
A m�ltr�l egy sz� sem esett, �s ez n�mik�pp megnyugtatta a fiatal anyuk�t. A vid�m t�rsalg�s f�leg a fi�r�l sz�lt – b�r Ginny ehhez a t�m�hoz j�val t�bbet tudott hozz�f�zni - majd Hailie ker�lt sz�ba. Ginny �rdekl�dve k�rdez�sk�d�tt a cs�pps�gr�l, akit m�r nagyon r�g �ta szeretett volna megismerni.
V�g�l valahogy az �vfolyam tal�lkoz� ker�lt sz�ba.
- Ugye elm�sz? – k�rdezte Ginny kedvesen, m�gis hat�rozottan. Hermione kis haboz�s ut�n k�tkedve felelt.
- Dumbledore professzor k�l�n megk�rt, hogy legyek ott. Musz�j elmennem.
- Musz�j? – szaladt fel g�nyosan Ginny szem�ld�ke. – H�t persze… De az a l�nyeg, hogy ott leszel.
- De nem �nsz�ntamb�l. – v�dekezett Hermione a nem l�tez� v�dak ellen. Ginny mindent-tud�an elmosolyodott.
- H�t persze. – ism�telte komolynak sz�nt hangnemben.
- Megy�nk Hailie�rt? – vetette fel Hermione. – Meg�g�rtem neki, hogy mire f�l�bred, mi m�r rep�l�nk is �rte.
- Persze. – b�lintott Ginny. – Siess�nk! Nagyon k�v�ncsi vagyok r�. Csak el�bb egy�nk m�r egy kicsit. Korog a gyomrom.
- Az �voda fel� menet van egy kis �zlet. Ott vehet�nk p�r falatot. Bocsi, de mostan�ban nem nagyon f�ztem. Olyan… sz�tsz�rt vagyok. –mondta Hermione b�ntudatos hangon.
- Persze. Menj�nk. –helyeselt Ginny bujk�l� mosollyal.
Nemsok�ra be is t�rtek az eml�tett �zletbe, de a p�nzt�rn�l Hermion�nak kellemetlen �rz�se t�madt.
- Van n�lad p�nz? –k�rdezte k�ts�gbeesett arccal Ginnyt.
- Csak p�r galleonom van.
- Elfelejtettem muglip�nzt hozni! –suttogta Hermione �s zavar�ban elpirult.
Belet�rt zseb�be, de szerencs�j�re ott egy egyfontos lapult.
- De h�t az utols� bankjegyemet a koldusnak adtam. –csod�lkozott mag�ban, de nem firtatta mag�ban a dolgot, fizetett a tal�lt p�nzzel.
- Micsoda m�zli! Nagyot �gt�nk volna, ha p�nz n�lk�l t�molygunk be. –nevetett Ginny.
- Ja. –mondta Hermione. Nem igaz�n volt ereje vitatkozni a l�nnyal, �gy r�hagyta a dolgot. –Meleg helyzet volt.
- Jesszus, m�r k�t �ra van! Siess�nk! Ut�lok elk�sni. –sikkantott Hermione, majd siet�sebbre vette l�pteit.

***

Hermione nem lep�d�tt meg, hogy Hailie �s Ginny milyen j�l meg�rtik egym�st. A v�r�s haj� l�ny mindig szerette a gyerekeket, a bar�tn�je l�nya pedig egyenesen elb�v�lte.
- Megtanultam le�rni a Ginnyt! Mami megmutatta, miel�tt idej�tt�l. – mes�lte b�szk�n a kisl�ny. – Majd megmutatom, ha szeretn�d.
- Na erre k�v�ncsi leszek. – mondta Ginny. – Ha el�g hamar megtanulsz olvasni, akkor majd elcs�rhatod a leveleimet anyuk�dt�l. Majd mindig �rok neked is p�r sort.
- K�l�n nekem? De j�! – ujjongott a kicsi. – De mi az, hogy elcs�rni?
- M�s sz�val kifejezve… elk�rni. – somolygott a boszork�ny. – Hermione, hol j�rsz? – sz�l�totta meg elbambul� bar�tn�j�t.
- Jaj, ne haragudj, csak elkalandoztak a gondolataim. – szabadkozott Hermione. – Mit is mondtatok?
- Ginny �rni fog nekem levelet! – mondta Hailie b�szk�n. – �s ha majd megtanulok olvasni, akkor k�l�n fogunk levelezni.
- H�t ezt �r�mmel hallom. De akkor keres valakit, akinek van t�relme t�ged tan�tani. �n mostan�ban nem vagyok a topon. – jelentette ki Hermione.
- Mit jelent az, hogy nem vagy a topon? – k�rdezte a kisl�ny k�v�ncsian.
- Azt jelenti, hogy nincs mostan�ban t�l j�l. – el�zte meg a v�lasszal Hermion�t a v�r�s haj� l�ny.
- �rtem. – rakt�rozta el az �j kifejez�st agy�ban a pici.
Miut�n haza�rkeztek, Hermione fejf�j�sra hivatkozva elvonult aludni egyet, Ginny pedig k�szs�gesen vigy�zott a sz�ke kisle�nyz�ra.
Estig f�radhatatlanul j�tszottak. Kerget�ztek, b�j�csk�ztak, bab�ztak, �s szinte minden var�zsl�j�t�kot is kipr�b�ltak. Ginny rengeteg �j �tletet adott Hailienek a gyerekj�t�kokat illet�leg.
Mire elj�tt a vacsora ideje, Hermione is leballagott h�l�szob�j�b�l, �s csatlakozott a kis t�rsas�ghoz. � is be�llt a j�t�kba, �s mire az �ra kilencet �t�tt, teljesen kif�radt a sok nevet�st�l.
- Mami, ugye varrsz nekem egy jelmezt farsangra? Ginny szerint b�b�jjal sokkal k�nnyebb! – k�rlelte Hailie anyuk�j�t. Hermione rosszall�an n�zett Ginnyre.
- K�sz, Gin, eddig sem volt el�g dolgom, most m�g jelmez�rt is szaladg�lhatok! – csattant fel m�rgel�dve. Ginny �rtatlan „bociszemeket” meresztett bar�tn�j�re, de nem b�rta ki, �s �jra el�j�tt nevet�rohama.
- Nem vagy t�l meggy�z�. – r�zta meg a fej�t nevetve. – Tudod mit? Majd �n varrok a l�nyodnak valamit. Egyszer nekem is meg kell tanulni.
- H�t nem �rtana h�ziasodnod, az egyszer biztos. – mosolyodott el megenyh�lve Hermione. Az �ra hangja azonban �szre t�r�tette b�gyadt j�kedv�b�l �s idegesen sz�lalt meg �jra:
- Gin, mit is mondt�l, mikorra kell hazamenned?
- Nem mondtam id�pontot. De nagyl�ny vagyok m�r, el tudom d�nteni, hogy mikor megyek haza!
- Gin! – figyelmeztette Hermione a kisl�ny fel� b�kve fej�vel. – L�gy sz�ves!
- Tess�k? – nevette el mag�t �jra a v�r�s haj� l�ny.
- Ha nagyl�ny leszek, �n is akkor j�hetek haza, amikor akarok? – tette fel a Hermione �ltal nem nagyon v�rt k�rd�st.
- V�g az esze, mint a borotva. – hallotta Hermione nagyapja hangj�t. R�gi sz�p eml�kei k�z�l is ez volt a kedvence. Granger nagypap�t m�g kis kor�ban vesz�tette el, de mindig eml�kezett kellemes hangj�ra �s cs�p�s kis szellemess�geire.
- Nem �gy �rtettem, Hailie. Csak tudod az �n anyuk�m azt mondta nekem, hogy akkor megyek haza, amikor te lefek�dt�l aludni. – jav�totta ki mag�t gyorsan Ginny.
- Hogy h�vj�k az anyuk�dat? – k�rdezte Hailie k�t �s�t�s k�z�tt. Lassan odak�szott Ginnyhez �s az �l�be �lt. A l�ny nem ellenkezett, boldogan simogatta meg a csillog� sz�ke tincseket.
- Mollynak. – v�laszolt t�m�ren.
- �n megyek, f�z�k egy kis te�t. – mondta gyorsan Hermione, majd szem�t les�tve t�vozott. Ginnynek rosszul esett bar�tn�je kirohan�sa, de tudta j�l, hogy nem k�nyszer�theti magyar�zkod�sra �t a l�nya el�tt.
- �s az apuk�dat? – sz�lalt mg a cs�ppnyi hang b�gyadtan.
- Arthur. – mondta nemes egyszer�s�ggel.
- Vannak testv�reid? - sz�v�gette tov�bb a t�rsalg�st a kisl�ny.
- H�t persze! K�pzeld el, hat b�ty�m van! – mosolyodott el Ginny. – Az egyik rosszabb mint a m�sik. De nagyon szeretem �ket.
- Hogy �rted, hogy rosszak? Sokat rosszalkodnak? – tudakolta Hailie f�l�lomban.
- Igen, f�leg az ikrek. Sok rossz f�t tettek m�r a t�zre. – b�logatott Ginny egy nagy �s�t�s k�zepette.
- Majd egyszer tal�lkozhatok vel�k? – suttogta Hailie rem�nykedve.
- Egyszer igen. – nyugtatta meg a cs�pps�get a boszork�ny.
Hermione csak egy f�l �ra m�lva mer�szkedett be a nappaliba. Mosolyogva vette �szre, hogy a nagy j�t�kban kif�radt „gyerk�c�ket” elnyomta az �lom. Nem volt sz�ve fel�breszteni a k�t l�nyt, ez�rt csendben el�t�rt egy meleg pokr�cot, �s azt ter�tette az elf�radt boszikra. Egy kis ideig meghatottan figyelte �ket, majd � is nyugov�ra t�rt.

***

Hajnalt�jt Hailie �lm�ban mozgol�dni kezdett, �s felriasztotta Ginnyt. A l�ny riadtan n�zett k�rbe, el�sz�r nem is tudta, hogy hol van. Kicsit megnyugodott, mikor megl�tta a besz�r�d� halv�ny napsug�rban megcsillan� sz�ke tincseket. Nem mert megmozdulni, hiszen Hailie feje a karj�n pihent, �gy viszont el�gg� k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Nem volt sz�ve fel�breszteni a kicsit, �gy nagy nehezen r�vette mag�t az alv�sra.
Mikor azonban a nappaliban nyolcat �t�tt az �ra, felpattantak Ginny szemei, �s �vatosan kih�mozta mag�t Hailie karjaib�l. A mindig �beren alv� kisl�ny azonnal fel�bredt a mozdulatra, �gy Ginny kicsit elsz�gyellte mag�t.
- Ne haragudj, Hailie, de mennem kell. – mondta szomor�an. – Otthon m�r �gy is agg�dnak �rtem.
- Csak a reggelit v�rd meg! K�rlek! – k�ny�rg�tt Hailie. – Vagy mi�rt nem k�ldesz haza egy baglyot?
- H�t… nem is tudom. – t�rdelte a kez�t a fiatal n�. – Ha m�r itt aludtam, akkor �gyis mindegy… de az�rt k�ld�k haza egy baglyot. De reggeli ut�n elengedsz, ok�?
- Persze. – v�gta r� �r�mt�l ittasan Hailie. – De am�g anya alszik, �gysem reggelizhet�nk!
- Ravasz a kiscsaj, az biztos. – gondolta Ginny – De mi�rt nem besz�l soha az apj�r�l? Lehet, hogy meg kellene k�rdeznem... De az is lehet, hogy ez f�jdalmas neki…
- Min gondolkodsz? – tudakolta Hailie k�v�ncsian. L�tta Ginny arc�n a v�v�d�st, �s el sem tudta k�pzelni, mi v�ltotta ezt ki a vid�mnak megismert l�nyb�l.
- Csak azon, hogy mit �rjak haza. – hazudta Ginny a szem�t les�tve. Hailie �rezte hangj�ban a bizonytalans�got, de esz�be sem jutott, hogy Ginny nem mond igazat.
- �rd meg anyuk�dnak, hogy egy bar�tn�dn�l aludt�l. – vont v�llat a kicsi.
- Na j�. Mindj�rt j�v�k! – azzal Ginny a konyha fel� vette az ir�nyt.
Hailie csak rem�lni merte, hogy anyuk�ja nem �bred fel hamar, �s j�tszhatnak m�g Ginnyvel. Nagyon kedvelte a vicces v�r�s haj� l�nyt, akivel k�l�n�sen j�l meg�rtett�k egym�st.
Nemsok�ra azonban – h�la a nem kis ricsajnak - Hermione is fel�bredt. Halkan lebotork�lt a l�pcs�n, majd miut�n bevette az orvoss�got, nekil�tott a reggeli k�sz�t�s�nek.
Hailie annyira belemer�ltek a j�t�kba, hogy csak akkor vett�k �szre, hogy a l�ny �bren van, mikor elki�ltotta mag�t:
- Gyertek! K�sz a reggeli!
- Anyu! Te m�r fent vagy? – k�rdezte Hailie csal�dottan.
- K�pzeld. – csattant fel Hermione. – B�r l�tom te nem sz�vesen reggelizel.
- J�l van, na. Ne kapd fel a vizet, Mione! – csit�tgatta bar�tn�j�t Ginny. – Csak azt mondtam, hogy reggeli ut�n megyek haza.
- Ja, �rtem. – enyh�lt meg Hermione. – De akkor sem esett j�l, hogy �gy �r�lt�l nekem, Hailie!
- Bocsi, mami. – mondta Hailie b�ntudatosan.
- Na, gyertek enni. – intett Hermione, majd biztat�sul elmosolyodott.

***

Ginny a reggeli ut�n m�g maradt egy kicsit, de el�bb-ut�bb el kellett indulnia. Hailie f�j� sz�vvel b�cs�zott t�le, Hermione pedig meg�g�rtette a l�nnyal, hogy levelezni fognak.
- Majd m�g elj�v�k, miel�tt hazamenn�k. – �g�rte Ginny. – Felt�ve, ha Hermione elmegy a tal�lkoz�ra. –tette hozz� somolyogva.
- Gin! – torkollta le Hermione –L�gy sz�ves ne csin�ld ezt!
- Az �g�ret sz�p sz�, ha betartj�k, �gy j�. – b�lcselkedett a l�ny. – Ha nem m�sz el, csal�dtam benned.
- B�ntudatot akarsz bennem �breszteni? – vonta k�rd�re Hermione a l�nyt.
- Nem. Csak meg akarlak v�deni egy �jabb hib�t�l. – fordult vissza utolj�ra Ginny, majd integetett, ameddig el nem t�nt alakja a k�d�s t�li utc�ban.

***

- Csod�s. – morogta Hermione. – Gondolom most te is elv�rod, hogy elmenjek.
- Nem kell sok�ig maradnod. El�g, ha csak bem�sz, k�sz�nsz a t�rsas�gnak, �s hazaj�ssz. – elm�lkedett Hailie. – Ginny csak azt mondta, hogy legy�l ott. Az id� nem volt kik�tve.
- Mib�l van ez a gyerek? – gondolta Hermione somolyogva. – Nem hiszem, hogy t�lem �r�k�lte.
- Elj�ssz velem v�s�rolni? Kellene holnapra valami elfogadhat� ruha. – vetette fel Hermione.
- Persze! – sikkantott Hailie. Persze esz�ben sem volt eml�keztetni anyj�t, hogy az �voda cs�t�rt�k�n nincs bez�rva.

***

- Hah�! Megj�ttem! – ki�ltotta Ginny az Od� ajtaja el�tt toporogva. Sz�les mosolyt k�sz�tett arc�ra, hogy menteget�zni tudjon, ha megharagudtak volna r�. Hazafel� m�g vir�got s vett, h�tha meghatja ezzel �desanyj�t.
- Ginewra Weasley! – d�rrent r� �desanyja, amint kinyitotta az ajt�t. – Van fogalmad r�la, milyen nap van?
- �n is �r�l�k neked, anya. – k�sz�nt Ginny er�ltetett vid�ms�ggal. Majd mikor �szrevette anyja d�h�t, b�nb�n� arcot v�gva hozz�tette:
- Cs�t�rt�k?
- Pontosan! �s nem szerda, ahogy azt te m�lt�ztattad eml�teni a leveledben. –mondta Mrs. Weasley m�rgel�dve, mik�zben betess�kelte a l�ny�t. –Magyar�zattal tartozol. Hol a pokolban volt�l?
- Egy bar�tn�mn�l. – v�laszolta Ginny nyugodtan. Ek�zben a Weasley kl�n nagy r�sze m�r a l�pcs�n ugr�ndozott. �tadta �desanyj�nak a gy�ny�r� vir�got, amelynek nem maradt el a hat�sa: Mrs. Weasley arcvon�sai egy pillanatra kisimultak, �s elindult v�z�t ker�teni az aj�nd�knak.
- Ginny! – �dv�z�lt�k sz�les vigyorral b�tyjai. Fred, George �s Ron annyit v�ltoztak, hogy norm�l k�r�lm�nyek k�z�tt Gin val�sz�n�leg els�t�lt volna mellett�k. Charlie, Bill �s Percy nem v�ltoztak annyit, de arcukon �gy is fel lehetett felezni az id� m�l�s�nak nyomait.
- Hogyhogy csak most j�tt�l, hugi? – k�rdezte csod�lkozva Fred. – Anya azt mondta, hogy tegnap �rkezik a vonatod.
- K�zbe j�tt valami. – sietett a magyar�zattal a l�ny.
- Aha! Pasi lesz a dologban. – csillant fel George szeme. – Na ki vele, Gin! Ki az �j �ldozat? Csak nem az egyik olasz pasidat hoztad magaddal? – vigyorgott.
- Nem. Egy nagyon kedves bar�tn�mn�l voltam. – v�gta ki mag�t a l�ny.
- Na persze! – t�d�totta meg Ron.
- El�g legyen, fi�k! – sz�lt szigor�an Mrs. Weasley hangja. – Menj�nk be a nappaliba.
- Sz�val kin�l volt�l, Gin? – faggat�zott Ron.
- �ruld m�r el! – �t�tte tov�bb a vasat George.
- Ne akarj�tok tudni! – keltette fel a csal�dtagok k�v�ncsis�g�t a l�ny �gyesen.
- Ne sz�rakozz, hugi! – mondta Fred.
- B�kd m�r ki! – b�ztatta Ron.
- H�t, ha ennyire �rdekel… - csig�zta tov�bb a ked�lyeket Ginny.
Fred �s George m�r k�szen �lltak a g�rcs�s nevet�sre, Ron k�v�ncsian meresztgette a szem�t, a t�bbi csal�dtag, pedig fejcs�v�lva fogadta a fi�k gyerekess�g�t.
- Hermion�n�l voltam. – b�kte ki Ginny, �r�kre elrakt�rozva mag�ban b�tyjai d�bbent arckifejez�s�t.
Mr. Weasley �ppen ekkor botork�lt le a l�pcs�n �s meglep�d�tts�g�ben elejtette az �js�gj�t. Ugyanebben a pillanatban Molly l�nyos zavar�ban elejtette a v�z�t, amibe l�nya k�kadt vir�gjait k�v�nta elhelyezni.
P�r perc d�bbent csend �lt a Weasley-h�zra.