Hermione f�z�san h�zta �ssze kab�tj�t, ahogy a k�d�s t�li id�j�r�ssal dacolva igyekezett a King’s Cross p�lyaudvarra. A k�r�l�tte bandukol� emberekt�l elt�r�en neki nem a borzalmas hideg foglalta le minden gondolat�t, szinte fel sem fogta, mit csin�l, g�piesen r�tta az utat a p�lyaudvar fel�. Egyre csak az j�rt a fej�ben, ami n�h�ny napja foglalkoztatta. Hogy tal�n valaki - tisztess�gtelen eszk�z�kkel- meggy�zte r�gi szerelm�t arr�l, hogy megcsalta.
- A var�zsvil�gban semmi sem lehetetlen. –hallotta mag�t, mikor n�h�ny �vvel ezel�tt �desapj�val besz�lgetett tanulm�nyir�l.
- Igazam volt. Hiszen a rengeteg var�zsig�vel �s b�jitallal szinte mindent el lehet �rni. Tisztess�ges �s tisztess�gtelen dolgokat egyar�nt. Rep�lhet�nk, m�s b�r�be b�jhatunk, mindegy, milyen c�lb�l…- sz�v�gette gondolatait a l�ny. - Mi�rt ne tal�lhattak volna valami bizony�t�kot a b�n�ss�gemre?
- Mondjuk Draco sem az a naiv ember, ha nem akarta, nem hitte volna el. – gy�zte meg mag�t. –Nem szabad, hogy foglalkoztasson. Most ink�bb azt kell kital�lnom, hogy juthatok haza �gy, hogy k�zben ne s�rtsen v�rig senki, �s ne tal�lkozzam Harry�kkel.
Bosszankodva gondolt arra, hogy a Roxfort Expresszen milyen kiszolg�ltatott helyzetben lesz. K�nytelen lesz tal�lkozni az �vfolyamt�rsak nagy r�sz�vel. Onnan bizony nem nagyon fog tudni elmenek�lni. Most nincs ki�t. A vonatr�l legk�zelebb az �llom�son lehet lesz�llni.
Mire gondolatmenete v�get �rt, m�r csak egy sarokra volt a p�lyaudvart�l. Idegesen h�zogatta zipz�rj�t le-f�l, majd mikor r�j�tt, hogy milyen gyerekesen viselkedik, elengedte az eml�tett t�rgyat, de a k�vetkez� percben m�r az egyik hajtincs�vel kezdett el babr�lni.
A p�lyaudvaron nem tal�lkozott senkivel, akit valamennyire is ismer�snek tal�lt volna, �s a 9 �s ¾-ik v�g�nyhoz vezet� faln�l sem vett �szre ismer�st.
B�tran futott neki a falnak, �s ahogy v�rta, az ism�t megny�lt neki, mint annyi �ven �t, amikor m�g a Roxfortba j�rt.
Megcsapta a l�ny orr�t az ismer�s illat, amely, valaha meg�rezte, mindig a m�sodik otthon�hoz –a Roxforthoz- vezet� mozdonyra eml�keztette. Sz�ja akaratlanul is mosolyra h�z�dott.
J�kedve azonban nem tartott sok�ig, mert egy �res peront vett �szre, n�h�ny besz�lget� fiatallal. Eg�szen elcsod�lkozott, hogy merre lehet a legend�s vonat.
- Nem �rtem… a vonat negyed tizenegykor indul. Egy perc m�lva t�z �ra van, de mozdonynak nyoma sincs. –gondolta zavartan toporogva. – Most mit csin�ljak? Menjek oda valakihez �s k�rdez�sk�djek?
Kiss� megingott �llt�ban, ahogy csattan� hangot hallott. M�g egy ember �rkezett. Hermione gyorsan h�tra l�pett. M�g �ppen idej�ben, hiszen ekkor iszonyatos robajjal befutott a v�rva v�rt vonat, amely olyan erej� sz�ll�k�st hozott mag�val, amelyt�l Hermione biztosan elesett volna. T�bb, a peronhoz k�zel �ll� fiatal botlott meg a mozdony hirtelen felbukkan�sa miatt.
Hermione el�sz�r fel sem fogta, mi t�rt�nik, mikor m�r feleszm�lt, vid�m di�kok ricsaja t�lt�tte be a teret.
- Kar�csonyi sz�netre j�ttek haza. –futotta el a felismer�s. – H�t persze! M�sk�pp be sem f�rn�nk az iskol�ba annyian.
�ldotta mag�t, ami�rt nem fordult seg�ts�ghez. Mosolyogva n�zte a tr�f�s t�rsas�got, akik griffend�les s�lban b�cs�zkodtak egym�st�l. Eg�szen az � kis tri�jukra eml�keztette a n�t: k�t kedves arc�, v�kony fi�, �s egy szem�veges, fekete haj� l�ny besz�lgettek.
- Rem�lem �k az�rt bar�tok maradnak. –gondolta egy hossz� s�haj k�s�ret�ben. Mire feleszm�lt a n�zel�d�sb�l, m�r el is t�ntek a fiatalok a peronr�l. Sietve kapkodta a l�bait, hogy m�g tal�ljon �res kup�t. Szerencs�j�re az iskola �sszes tanul�j�ra tervezett vonat elb�rta az �vfolyam „�regdi�kjait” �gy is, ha mindenki k�l�n kup�ban k�v�nt volna utazni.
Hermione �gy d�nt�tt, a bej�ratt�l legt�volabb l�v� kocsiba �l be, mert �gy kevesebb es�lye van arra, hogy ismer�s�kkel tal�lkozzon. �gy gondolta, hogy az iskol�ban majd odacsap�dik valamelyik holl�h�tas, vagy hugrabugos csapathoz, �s �gy �szrev�tlen�l megfigyelheti, hogyan viselkednek egykori h�zt�rsai. Ha nem tapasztal nagy ellenszenvet maga k�r�l, ak�r m�g el is besz�lgethetne p�r emberrel. Elv�gre ki eml�kszik m�r arra, mi volt 4 �vvel ezel�tt?
- Mondjuk �n soha nem fogom elfelejteni. –�llap�totta meg mag�ban. –De a t�bbieknek csak nem olyan j� a mem�ri�juk, hogy ilyesmi�rt haragot tartsanak?
Az �ton szerencs�j�re –vagy b�nat�ra?- senki nem k�zel�tette meg a kup�j�t, egyetlen esetet kiv�ve, mikor Hermione az ajt�b�l egy k�v�rk�s f�rfi sziluettj�t v�lte felfedezni, aki sebesen futott el a kup�ja el�tt. Ezut�n azonban elnyomta a l�nyt a buzg�s�g, �s mire �szbe kapott, m�r izgatott morajl�st hallott a szomsz�d kocsib�l.
F�radtan megt�r�lte szemeit �s pr�b�lta �letre h�vni megf�radt testr�szeit. Mihelyst �szre t�r�tette mag�t, az ablakhoz l�pett, �s megszeml�lte a k�rny�ket. Meg�llap�totta, hogy m�r nincsenek messze az �ti c�lt�l, �gy sietve mag�ra kapta tal�rj�t. Izgatotts�g�ban alig b�rta begombolni a ruhadarabot.
- �rd�g �s pokol! Mit�l vagyok ilyen ideges? –pr�b�lta �ltatni mag�t. – Egy�ltal�n minek kellett nekem ide j�nn�m? �h!
T�relm�t vesztve kisietett a mozdonyban l�v� folyos�ra, hogy egy kis friss leveg�t sz�vjon. Mindig ut�lt kirekesztett lenni, �s most megint ez az �rz�s ker�tette hatalm�ba. Keresni akart valakit, aki v�gre meg�rti, �s nem �tn�z rajta. �haja perceken bel�l meghallgatatott, mert egy v�kony, piszkossz�ke haj� l�ny baktatott fel�.
- Szia, Hermione! –k�sz�nt�tte a n�szem�ly bar�ts�gosan.
Hermione csak zavartan pislogott, mert nem ismerte meg az el�tte �ll� t�r�keny alkat� boszork�nyt.
- Senki sem ismer meg. P�r �ve lefogytam. –legyintett a n�. –Luna vagyok.
- Luna! –�dv�z�lte Hermione sz�les mosollyal r�gi ismer�s�t. – Ne haragudj! Olyan r�gen tal�lkoztunk!
Luna eg�szen m�s volt, mint ahogyan Hermione az iskol�b�l eml�kezett r�. Nemcsak, hogy alkatilag v�ltozott a l�ny, de valahogy m�s lett az arca. Olyan… komoly lett.
- Semmi baj. Nevillen k�v�l senki nem ismert meg. –mosolygott Luna eln�z�en. –Szerintem �n v�ltoztam a legt�bbet ez alatt a p�r �v alatt.
- �rtem. –Hermione torka �sszeszorult, de a sz�v�ben megb�j� k�rd�s most valahogy kics�szott sz�j�n. –Harry�k sem ismertek meg?
- Nem. –r�zta meg a fej�t a l�ny. – Bek�sz�ntem nekik, de r�gt�n elj�ttem. Nem nagyon foglalkoztatott a Chudley Cs�zlik leg�jabb veres�g�r�l sz�l� anekdota.
- Meg�rtelek. –b�logatott Hermione. �t sem foglalkoztatta soha a sport, kiv�tel, amikor a Griffend�l a h�zkup��rt versenyzett az iskolai meccseken.
- Mi�rt nem m�sz oda hozz�juk? –k�rdezte szel�den a sz�ke n�. – Biztosan sok mondanival�tok van egym�snak.
Hermione nem is gondolta, hogy Luna m�g eml�kszik a k�zte �s bar�tai k�zti ellent�tre, de ebb�l ink�bb arra k�vetkeztetett, hogy Luna tartja a kapcsolatot a fi�kkal.
- Pedig milyen r�hejesnek tartott�k… f�leg Ron…
- Min gondolkozol?
- �hm… h�t Ron�kon. Azt hiszem, nem fogom elsietni ezt a kib�k�l�st. –sietett a v�lasszal a zavart boszork�ny. – Nem az�rt j�ttem, hogy vel�k besz�ljek.
- Akkor mi�rt…? –k�rdezte Luna csod�lkozva.
- Dumbledore professzor miatt…
- Csak nem, Granger? Az �reg is csapja neked a szelet? –hallatszott Luna h�ta m�g�l egy t�ls�gosan is ismer�s hang.
- Bulstrode! –ismerte fel m�r csak a hangj�r�l is Hermione egyik legut�latosabb volt �vfolyamt�rs�t. –Mi a fen�t keresel itt?
- �n k�rdezhetn�m t�led, Granger! –fintorgott a l�ny. –Minek rontod itt a leveg�t?
- Menj�nk innen, Hermione! –mondta Luna. –Ne rontsuk el a napunkat e miatt!
- Te meg ki a fene vagy? –fordult az alacsony n�h�z Millicent undorodva. –Potter valamelyik talpnyal�ja?
- Nem mi vagyunk a talpnyal�k, Bulstrode. –v�laszolta Hermione d�h�sen villog� szemekkel.
- Jesszusom, csak nem?! L�ke Lovegood? Nem is, most m�r L�ke Longbottom! –sik�tott egyet a felismer�st�l Millicent. Hirtelen sz�rnyen j� kedve lett. –Azt hittem, enn�l alacsonyabbra m�r nem ereszkedhetsz, s�rv�r�!
- Fogd be, Bulstode! –ki�ltotta Hermione indulatosan, de Luna nyugtat�an bel�karolt.
- Mi a baj, Milly dr�g�m? –sz�lt egy ismeretlen hang Bulstrode m�g�l. Mire a l�nyok �szbe kaptak volna, Monstro m�r ott magasodott felett�k.
- Szemtelenkednek velem ezek a lib�k. –panaszolta Millicent, de mire befejezte mondat�t, Hermione �s Luna m�r nem b�rt�k visszafojtani nevet�s�ket.
- Bulstrode, csak nem azt mondod, hogy ezzel j�rsz? –k�rdezte Hermione k�t nevet�hull�m k�z�tt. –Nem mondod!
- Nem. –felelte Millicent gyorsan. – Monstro, most ne! Hagyj b�k�n!
- Ja! –mondta bamb�n a f�rfi. –Ahogy akarod! –azzal az idi�ta var�zsl� elballagott, vele egy�tt pedig elt�nt Millicent nagy magabiztoss�ga is.
- Na p�, Bulstrode! –biccentett Hermione a k�v�r n�nek, majd der�sen beinvit�lta Lun�t a marad�k kis id�re.
Miut�n meg�rkeztek, egy �r�juk volt arra, hogy megszeml�lj�k a kast�lyt �jra, �s �sszegy�ljenek a Nagyteremben. Egy-k�t els�- �s m�sod�ves kiv�tel�vel nem is nagyon tal�lkozott a k�t l�ny senkivel. Hermione meglep� t�nyeket hallott Luna fel�l.
-… Nevillel pedig hetedik legv�g�n vallottuk be egym�snak az �rz�seinket. A suli befejez�se ut�n k�rte meg a kezemet. P�r nap m�lva lesz a h�rom h�napos h�zass�gi �vfordul�nk. –mes�lte Luna b�szk�n.
- Gratul�lok! –mondta Hermione �szinte �r�mmel. – �s � mi�rt nincs itt?
- Beteg. –felelte Luna. –De majd �gyis tal�lkozunk azzal, akivel akarunk, vagy majd levelet �runk nekik.
- �rtem. –b�logatott Hermione. –Jobbul�st k�v�nok neki!
- Na figyelj, h�zak szerint �l�nk, �gyhogy Dumbledore besz�de ut�n �sszej�v�nk m�g. –mondta Luna Hermion�nak c�mezve szavait.
- Persze. Rendben van. –v�laszolta Hermione rekedten. Semmi kedve sem volt odamenni az asztalhoz ilyen k�ls�vel, �gyhogy elvonult az egyik mosd� fel�, hogy rendbe tegye mag�t.
Ahogyan gondolkodott, hogy melyik mosd�ba menjen, hirtelen esz�be jutott Hisztis Myrtle. �gy d�nt�tt, megl�togatja a k�s�rtetl�nyt, hiszen biztos m�g mindig olyan mag�nyosan „�lhet” ott az elhagyatott WC-ben.
�gy h�t a kiszemelt mosd� fel� vette az ir�nyt, de nagy hib�t k�vetett el, mikor nem gondolt arra, hol kell majd felmennie.
Mert ahova kilyukadt, nem m�shol volt, mint ann�l a l�pcs�n�l, ahol annak idej�n Ron megpofozta. Egy pillanatra megtorpant, �s meredt szemekkel p�szt�zta az ismer�s helysz�nt.
Megr�zta a fej�t, majd zavartan k�rbetekintett. Senkit nem l�tott, �gy lassan folytatta az �tj�t. Szeme el�tt leperegtek a n�h�ny �vvel ezel�tti eml�kek, ahogy l�b�t a l�pcs�h�z �rintette. Olyan volt az eg�sz, mint egy l�tom�s.
- Mersz ezek ut�n m�g a szemembe n�zni?
- Ne merj hozz�m �rni!
- Megtudhatom, Malfoyt ki el�zte meg? Tal�n Crakkal �s Monstroval is lefek�dt�l?
Az eml�kek t�rt�nt hasogatt�k a l�ny sz�v�t, �s szinte azonnal elkapta a l�b�t. De fej�ben megmaradt a l�tom�s utols� pillanata. Malfoy szemeiben m�rhetetlen mennyis�g� d�h�t �s tehetetlens�get v�lt felfedezni. De nem r� n�zett. A d�h Ronnak sz�lt. Akkor, mikor Ron s�rtegette annyi �ve, nem figyelt Draco reakci�j�ra, de ez most megmaradt benne.
- Szeretett. –fogalmaz�dott meg benne a boldog gondolat. Szinte azonnal visszafordult, �s a Nagyterem fel� akarta venni az ir�nyt.
- De most m�r nincs �rtelme visszaforgatni az id� kerek�t! Bar�tn�je van! Neked pedig gyereked, aki �gy tudja, hogy nem is angol az apja!- hallotta lelkiismerete megsz�lal�s�t. –Ne akarj megint kombin�lni!
Hermione gondterhelten s�hajtott egy nagyot, majd gyorsan felszaladt a l�pcs�n. Nemsok�ra m�r a h�rhedt mosd�ban tal�lta mag�t.
- Ki az? –k�rdezte a mindig mogorva k�s�rtetl�ny miut�n kimer�szkedett rejtek�b�l.
- �n vagyok az, Hermione Granger. –„mutatkozott be” Hermione kedvesen.
- Mit keres maga itt? –tudakolta Myrtle nem �ppen viszonozva az el�bbi hangnemet.
- Az �vfolyam tal�lkoz�ra j�ttem. –felelte Hermione m�g mindig l�gy hangs�llyal. –Gondoltam megl�togatlak. Olyan sokat seg�tett�l nek�nk! F�leg Harrynek!
- Ja. –pirult el a „Hisztis” jelz�vel illetett l�nyka. –Eml�kszem r�d! Kedves t�led, hogy elj�tt�l. Mi �js�g Harryvel?
Most Hermion�n volt a sor, hogy zavarba essen �s elpiruljon.
- Nem besz�ltem vele mostan�ban.
- Pedig j�ban voltatok. –�t�tte tov�bb a vasat a muglisz�rmaz�s� szelleml�ny.
- Az r�gen volt. Most viszont a seg�ts�gedet k�rn�m.
- Mindj�rt gondoltam, hogy nem �rdektelen�l j�tt�l. –jegyezte meg Myrtle ep�sen, de Hermione nem komment�lta a megsz�lal�s�t.
- Csak egy kicsit rendbe akarom magamat szedni. L�tni akarom Parkinson arc�n az irigys�get. –szaladt ki Hermione sz�j�n a k�v�ns�g.
- Szebb akarsz lenni? –vihogott a hisztis l�ny.
- H�t… csak meg akarom igaz�tani a frizur�mat �s felrakni egy enyhe sminket. –mondta Hermione pironkodva.
- Rendben. –egyezett bele Myrtle. –El�sz�r is: f�nyes�tsd ki a hajadat egy cseppet. A hull�mokat hagyd �gy, nekem tetszik.
- J�. –motyogta Hermione bizonytalanul, majd egy p�lcasuhint�ssal el�rte a k�v�nt hat�st.
- M�sodszor. Az ajkaidat v�ltoztasd f�nyesebbre. Az ajkad sz�ne megfelel�, csak kell egy kis r�hat�s, �s akkor biztos a siker. –vez�nyelt Myrtle ny�vogva.
Hermione kelletlen�l teljes�tette a feladatot.
- Harmadszor. Picit egyenes�tsd ki az orrodat. –oktatta a szellem a boszork�nyt.
- H�! Ez nem az�rt van, hogy �tform�ljam magamat! Azt csak a cicabab�k csin�lj�k! –v�dekezett Hermione.
- �s v�g�l t�ntesd el ezt a kis pattan�st. –mutatott Hermione homlok�ra Myrtle meg sem hallva annak tiltakoz�s�t.
Hermione k�tkedve n�zett Myrtlere, de az �sz�rvek gy�ztek, �gy gyorsan elt�ntette a nem k�v�nt b�rhib�t.
- Van bar�tod, Hermione? –k�rdezte Myrtle szok�sos hangsz�n�ben.
- Van. –mondta dacosan a l�ny.
- T�nyleg? Nem is gondoltam… –jegyezte meg f�lhangosan Myrtle.
- Tess�k? –k�rdezte Hermione most m�r d�h�s hangon.
- Semmi… Nem akarsz egy f�lbeval�t?
- Dehogy! –sz�rny�lk�d�tt Hermione. –M�gis mit k�pzelsz, mi vagyok �n?
- Na j�, menthetetlen vagy…-v�gott k�zbe Myrtle. -Ink�bb mes�lj a bar�todr�l! Nekem sosem lehetett… -tette hozz� majdnem s�rva.
- Hopp�! Mennem kell! –kapott �szbe Hermione, csak hogy mentse mag�t. - Ha nem sietek, le fogom k�sni a besz�det, �s akkor hi�ba j�ttem. –menteget�z�tt.
- Menj csak… hagyj itt te is…
- Sajn�lom. –Hermione kicsit rosszul �rezte mag�t, de nem v�gyott tov�bb a „vid�t�” t�rsas�gra. K�l�nben is, �ll�t�sa a besz�dre vonatkoz�an igaznak bizonyult, mert a torony�ra ekkor kezdte el �tni a kett�t. K�nytelen volt futni, ha nem akart elk�sni a fontos esem�nyr�l.