Hermione fut�s k�zben kicsit igaz�tott a haj�n, mik�zben szapor�n szedte a leveg�t.
- Milyen idi�t�n fogok kin�zni! –dohogott mag�ban. –Nem igaz, hogy ezt is el kell sz�rnom.
�jra lerohant a l�pcs�n, an�lk�l, hogy b�rmi furcsa t�rt�nt volna vele. A kanyarban majdnem elbotlott, de sikeresen talpon maradt �s futott tov�bb. Az utols� p�r m�teren lass�tott, �s leveg� ut�n kapkodott. Mikor l�gz�se valamennyire stabiliz�l�dott, benyitott a Nagyterembe.
Odabent mindenki halkan diskur�lt, mivel az igazgat� besz�de m�g nem kezd�d�tt el. Hermione megnyugodva fels�hajtott.
Dumbledore az �vfolyam m�g �l� tan�raival az asztaln�l foglalt helyet. Hermione m�r a professzor mosoly�n l�tta, hogy felismerte �t. Viszonozta a kedves gesztust, majd leheveredett Dean Thomas mell�. Az eg�sz iskola k�tkedve m�regette a l�nyt, a sok v�ltoz�s miatt kevesen ismert�k fel.
- Most, hogy mindenki itt van, szeretn�m k�sz�nteni az 1997-es �vfolyamot! –emelkedett sz�l�sra Dumbledore professzor. Hermione kiss� elpirult, hiszen az igazgat� hallhat�an csak r� v�rt.
- Igaz�n nagy �r�mmel t�lt el, hogy szinte minden volt di�kot �dv�z�lhetek k�r�nkben. Id�n el�sz�r fordult el�, hogy nem tudtuk az „�regdi�kokat” ny�ron fogadni, hiszen a mostani �vben t�mad�sokt�l kellett tartanunk… legal�bbis a Miniszt�rium szerint. Nem is szeretn�m ezzel kapcsolatban szapor�tani a sz�t, hanem kit�rn�k az eredm�nyekre.
Az �vfolyam kimagasl�an j�l teljes�tett, k�t egy�n kiv�tel�vel mindenkit felvettek valamely int�zm�nybe tov�bbtanul�s vagy szaktapasztalat c�lj�b�l. Akik k�z�l tov�bbtanul�sra adt�k a fej�ket, szinte mindenki letette a vizsg�t –m�ghozz� el�g j� eredm�nnyel-, aki pedig nem, az id�n fogja.
�s most, hogy v�ge a „hegyi besz�dnek”, szeretn�m, ha kellemesen elbesz�lgetn�nk, �s j� �tv�ggyal fogyasztan�nk. J� �tv�gyat k�v�nok mindenkinek!
A t�meg �ri�si tapssal ad�zott a b�lcs igazgat�nak, Hermione pedig csal�dottan konstat�lta, hogy milyen r�vid lett a professzor besz�de.
- ���… elk�rhetem a s�t? –k�rdezte egy kedves, mosolyg�s arc� l�ny Hermion�t, aki pont szemben �lt, de l�that�lag el�rte volna a s�t. Az okos boszork�ny r�gt�n levonta a k�vetkeztet�st.
- Tess�k, Lavender. –ny�jtotta oda a s�t a n�nek. – Hermione vagyok.
- Jaj, ne haragudj! Hogy �n milyen buta vagyok! –csapott a homlok�ra a l�ny. –Annyira… annyit v�ltozt�l, hirtelen nem ismertelek meg!
- Semmi baj. –r�zta meg a fej�t Hermione. –Parvati?
- Lane-nel besz�lget. -b�k�tt a fej�vel az eml�tett l�ny fel�. Hermione k�vette a l�ny tekintet�t, �s egy boldog arc�, kiegyens�lyozott boszork�nyt pillantott meg. Parvati mintha meg�rezte volna tekintet�t, r�gt�n felkapta a fej�t, �s mosolyogva intett. Hermione csak ekkor vette �szre, hogy a l�ny hasa bizony m�r domborodik.
- Parvati kisbab�t v�r? –k�rdezte izgatottan Lavendert.
- Igen, miut�n v�geztek, azonnal �sszeh�zasodtak Seamusszel. N�zd csak, milyen gy�ng�den n�z r�. Szemben �lnek. –mutatott r�juk Lavender v�gyakoz� tekintettel.
- Nem is tudtam r�luk. –s�hajtott Hermione. –Olyan j� lenne mindenkivel besz�lgetni!
- Majd a lakoma ut�n. –nyerte vissza a hangj�t Lavender. –Addig mes�lj valamit!
- K�pzeld, tal�lkoztam Lun�val. -kezdte Hermione. - Elj�tt Neville helyett. �sszeh�zasodtak p�r h�napja.
- Persze, hallottam. -b�lintott Lavender. -Valamelyik H�rver�ben olvastam.
- �n nem olvasom. -vont v�llat Hemione.
- Sokat vesztesz vele. -felelte Lavender g�nyosan. -Mindegy. Hallottad, mi t�rt�net Katie Bellel?!

***

Az ev�szet m�g k�r�bel�l egy �r�n �t tartott, Hermione pedig a k�r�l�tte l�v� �sszes emberrel besz�lt. Kider�lt, hogy szinte mindenki most igyekszik csal�dot alap�tani, vagy most keresi a p�rj�t, de a legt�bben a h�zass�gk�t�s ut�ni gyerekmentes id�szakot �lvezhett�k. Megtudta, hogy p�ld�ul sokan j�ttek �ssze m�s holl�h�tasokkal, vagy hugrabugosokkal –meg se merte k�rdezni, hogy mardek�rossal szerelembe esett-e valaki- vagy valamelyik kev�sb� j� var�zsl�iskola n�vend�keibe szerettek bele. Elv�tve akadt olyan, aki muglival k�t�tt h�zass�got, a t�bbiek viszont a szinglik szabad �let�t �lvezhett�k. Term�szetesen olyanr�l sem esett sz�, hogy valakinek h�zass�gon k�v�li gyereke legyen. Senki sem k�rdezett r� Hermione csal�di �let�re, hiszen mikor kijelentette, hogy nincs m�g szerelme, csak egy kialakul� kapcsolatban van, mindenki automatikusan elk�nyvelte „szinglinek”.
Ebb�l az a sajn�latos t�ny k�vetkezett, hogy az egyed�l�ll� fiatalemberek viszont felfigyelek a gy�ny�r� l�nyra, �gy nehezen tudott szabadulni a k�z�ppontb�l. M�g nem �rezte rosszul mag�t, hiszen mindenki a hely�n �lve besz�lgetett, de Dumbledore professzor felsz�lal�sa kicsit megr�m�tette: ha sz�toszlik a t�rsas�g, tal�n okosabb volna lel�pni a sz�nr�l. Most m�r teljesen ostoba �s �rtelmetlen �tletnek tal�lta, hogy �gy kicsinos�totta mag�t.
- �s most, hogy befejezt�k az eb�det, szeretn�m v�gre feloldani a ked�lyeket, �s mindenkinek kellemes d�lut�nt k�v�nni. A tov�bbiakban hozz�m �s a tan�rokhoz b�tran fordulhattok b�rmilyen k�rd�ssel vagy t�rsalg�si c�llal. Szeretn�m azonban megragadni az alkalmat, �s �jra felh�vni a figyelmet a h�zak k�z�tti �sszetart�s fontoss�g�ra. Tudom, hogy volt olyan k�ztetek, aki a r�gen m�sik h�zban tanul� �vfolyamt�rs�ba szeretett bele. Ezt l�tv�n nem �rtem, mi�rt ne lehetne ugyan�gy bar�ti kapcsolatokat is kialak�tani. K�rlek benneteket, fontolj�tok meg az aj�nlatomat.
- Szeg�ny Dumbledore… h�t nem ismeri a szerelmet? Ha valaki szerelembe esik a m�sikkal, azt nem fogja �rdekelni, hogy melyik kontinensen �l, mivel foglalkozik �s hogy honnan sz�rmazik. De a bar�ts�g, az egy eg�szen m�s fogalom. –b�lcselkedett Lavender.
- A szerelem sem j� semmire. –mondta Hermione egy s�hajt�ssal nyomat�kot adva szavainak. Szemeivel akaratlanul is r�gi kedvese tekintete ut�n kutatott, aki szemmel l�that�lag valami roppant fontos besz�lget�sbe elegyedett Blaise Zabinival (vagy ahogy k�s�bb kider�lt, Blaise Harrisonnal).
- Ne l�gy m�r ilyen! �gy besz�lsz, mint egy megkeseredett v�nl�ny! –utas�totta Lavender szemreh�ny� arckifejez�ssel, de mivel Dumbledore a hat�ssz�net ut�n zavartanul folytatta besz�d�t –nem figyelve az �les vit�kat sejtet� hangos eszmecser�kre-, Hermione lepisszegte a l�nyt.
- Figyelj! –suttogta Hermione tekintet�t �jra Dumbledorera f�ggesztve.
-… Tov�bbra is hiszem, hogy mi egy oldalon �llunk, egy var�zsl�nemzet�rt harcolunk, �s rem�lem, hogy ha arra ker�l a sor, hogy sz�ks�g lesz r�, az �sszes itt l�v� ember egy oldalon fog harcolni a gonosz ellen. –jelentette ki Dumbledore elt�k�lten, majd egy kis sz�net ut�n hozz�tette:
- Tov�bbi j� sz�rakoz�st mindenkinek!
Ahogy az igazgat� vissza�lt a sz�k�re, az emberek �l�nk�lni kezdtek, �s mindenki elindult r�gi ismer�s�k ut�n kutatni.
Hermione el�sz�r �gy gondolta, megkeresi Hagridot. Mivel azonban az �ri�s nem �lt az asztaln�l, �gy d�nt�tt, kimegy a kis kunyh�ba.
A h� nagy pelyhekben esett, Hermione pedig csak egy r�gi kedves, meg�rt� bar�tra v�gyott.
- Szervusz, Hermione! –k�sz�nt�tte az �ri�s sz�les mosollyal a l�nyt. –Nem is �rtad, hogy itt leszel.
- �gy volt, hogy nem j�v�k. –vont v�llat Hermione. – �gy �r�l�k, hogy v�gre tal�lkoztunk!
- Hailiet nem hoztad el? –tudakolta Hagrid rem�nykedve. Szerette a gyerekeket, r�ad�sul Hermione gyermek�re k�l�n�sen k�v�ncsi volt.
- Nem hiszem, hogy okos �tlet lett volna ide hoznom. Mindenki csak b�mulna r�nk, �s nem tudn�k eld�nteni, hogy a h�gomat vagy a l�nyomat hoztam. –ellenkezett Hermione elt�k�lten.
- K�r. Na mindegy… Hogy vagy mostan�ban? Mes�lj valamit! –k�rte Hagrid kedvesen, mik�zben elindult, hogy te�t �s s�tem�nyt hozzon vend�g�nek.
- H�t, a levelekben nagyj�b�l mindent elmondtam. –mondta Hermione. – Az �llapotomhoz k�pest t�k�letesen j�l vagyok.
- A bete…? –kezdte volna Hagrid, de ekkor halk kopogtat�s megt�rte meg a szoba cs�ndj�t. Hermione sz�ve megdobbant. �rz�kei megs�gt�k neki a l�togat�k kil�t�t.
- Micsoda forgalom! –motyogta Hagrid ink�bb mag�nak, mint Hermion�nek, de ugyan�gy el�llt a l�legzete, mint ahogy vend�g�nek, mikor ajt�t nyitott. Hermione sejt�se beigazol�dott: Harry �s Ron l�pett be a h�zba.
A k�t fi� nem sokat v�ltozott az elm�lt p�r �v alatt. Arcuk megf�rfiasodott, valamint n�ttek m�g p�r centit, szinte elk�pzelhetetlenn� t�ve Hermione el�tt, hogy valaha szinte ugyanolyan magasak voltak.
A l�ny �gy pattant fel a k�nyelmes fotelr�l, mint amit megcs�ptek. Zavartan n�zett a fi�kra, akik nem kevesebb meglepetts�ggel szeml�lt�k �t.
- H�t akkor �n megyek. –hajtotta le a fej�t Hermione, de Hagrid megel�zte.
- Az�rt annyira nem kicsi ez a kunyh�, hogy ne f�rn�nk el benne.
- Maradj itt, Hermione. –k�rte Harry kedvesen. Ahogy Ron f�le egyre v�r�sebb lett, �gy �lt�tt hasonl� sz�nt Hermione arca is.
- Nem akarlak titeket zavarni. Am�gy is menni k�sz�ltem. –r�zta meg a fej�t b�szen.
- Mondd csak nyugodtan, hogy mi zavarunk t�ged. –mondta Ron b�ntudatos hangon. Hermione meglep�d�tt a fi� kijelent�s�n.
- Mi�rt mondan�m? –k�rdezte d�bbenten. Mivel nem �rkezett v�lasz, Hagrid gyorsan menteni pr�b�lta a helyzetet.
- Akkor maradjunk mindannyian. �ljetek le, fi�k, �s mes�ljetek ti is valamit. Hermion�val �ppen a kisl�ny�r�l besz�lgett�nk.
Harry �s Ron arca egyszerre t�kr�z�tt m�rhetetlen meglep�d�tts�get, �s egyre er�s�d� zavart. Hermione elmosolyodott az arckifejez�s�ket l�tv�n, majd hozz�tette:
- Ginny nemr�g elj�tt l�togat�ba.
- Tudom. –mondta Ron. –Azt � mondta, hogy el fogsz j�nni. Valami�rt teljesen biztos volt benne.
- H�t… nem sokon m�lott, hogy v�g�l elj�jjek. –vallotta be Hermione.
- �s… veletek mi van, fi�k? Hogy megy a munka? –t�rte meg Hagrid az egy id� ut�n k�noss� v�l� csendet.
- K�szi, eg�sz j�l. –vigyorodott el Harry. –A Miniszt�riumban kik�sz�tik Ront. Mindenki Weatherbynek h�vja.
- Mindig az idi�ta b�ty�im levetett dolgait hordtam. Most m�g Percy egyik g�nynev�t is viselnem kell. –panaszkodott Ron.
- Hermione, te hol dolgozol? –tett egy �vatos l�p�st Harry a kib�k�l�s fel�. A l�ny arc�n egy pillanatra zavar futott �t.
- Id�n fogok v�gezni a m�sik aurork�pz�ben. Tudj�tok, ahova annak idej�n jelentkeztem. A v�ros m�sik fel�n van, nem ott, ahol ti tanultatok.
- Ja, �rtem. –b�lintott Harry. Egy kis ideig megint cs�nd �llt be, de Hermione �gy d�nt�tt, v�gre megt�ri a jeget.
- Mi�rt nem kerest�k egym�st? –tette fel a legels� �szinte k�rd�st, amit ma a fi�khoz int�zett. – K�pesek vagytok m�g mindig haragudni, mert… amiatt az ostoba hiba miatt?
- Azt hitt�k, te haragszol r�nk. –v�laszolt Ron v�r�s�d� f�llel. –Sosem tudtam megbocs�tani magamnak, hogy meg�t�ttelek.
- El�sz�r val�ban haragudtunk. –folytatta a fi� helyett Harry. – De azt�n egyre nehezebb volt beismern�nk magunknak, hogy t�vedt�nk veled kapcsolatban. Ginny mindig �rta a leveleiben, hogy mit tudunk r�lad. Folyamatosan elutas�tottuk a b�k�l�sre vonatkoz� k�r�seit, �s mire bevallottuk magunknak, hogy mekkora �t�d�ttek voltunk, m�r k�s� volt.
- M�r nem mert�nk levelet �rni neked. Olyan sok id� eltelt, hogy f�lt�nk, hogy nem bocs�tan�l meg nek�nk, �gy ink�bb abba a tudatba ringattuk magunkat, hogy neked m�r �j, sokkal jobb bar�taid vannak. –fejezte be Ron �szint�n.
Mindketten fels�hajtottak, ahogy v�gre elhangzottak sz�jukb�l a r�g�ta kik�v�nkoz� szavak.
- Jaj, fi�k! –mondta Hermione a k�nnyeit nyeldesve. –�n pedig m�g mindig sz�gyellem magam! Ostoba liba voltam. Bocs�ssatok meg, ha m�g tudtok!
A fi�k szinte egyszerre pattantak fel, �s �lelt�k meg Hermion�t. A l�ny nem b�rta tov�bb f�kezni �r�mk�nnyeit, �s pityeregni kezdett. Hagrid szeme sem maradt sz�raz az esem�nyeket l�tva.

***

- �s ut�na mi t�rt�nt? –ism�telte meg Ron m�r sokadszorra Hermion�hoz int�zett k�rd�s�t.
- Hazaj�ttem, �s b�k�sen �ltem vil�gomat. Mivel k�zel lakom a Foltozott �sth�z, el�g nagy es�ly volt r�, hogy tal�lkozom valakivel. V�g�l nemr�g �sszefutottam Narcissa Malfoyjal, �s a fi�val. Ez valahogy elind�tott bennem egy folyamatot. Elmes�ltem a legjobb bar�tn�mnek az eg�sz m�ltamat, �s onnant�l kezdve most m�r mindenhol ez k�s�rtett. Az egyik kedves bar�tom megh�vott sz�nh�zba az unokatestv�r�vel, meg annak pasij�val. �s tal�lj�tok ki, ki volt az? Malfoy!
- Micsoda?! A bar�tod unokatestv�re Malfoy? –�rtetlenkedett Ron.
- Nem! –nevetett fel Hermione. –Edward unokatestv�r�nek a pasija!
- Jah! �rtem. –b�lintott Ron. –Harry, te ezt el tudod hinni?
- Azt hiszed, ezeket csak kital�lom? –emelte fel a hangj�t Hermione.
- Ne kezdj�tek �jra! –emelte Harry az �gre tekintet�t. –M�g mindig nem n�ttetek ki ebb�l?
- J�l van, na. –duzzogott Hermione. –Be is fejeztem a mes�l�st.
- Ne! –tiltakozott Ron. –Mi t�rt�nt ut�na?
Hermione sz�ja ism�t mosolyra h�z�dott, de folytatta r�g�ta megkezdett monol�gj�t.
- Sz�val ezut�n �jra �sszevesztem Malfoyjal, mert kib�rhatatlanul viselkedett. Meg sem mondtam neki, hogy… -itt azonban elakadt. Nem is gondolt r�, hogy a fi�k m�g nincsenek beavatva Hailie apj�nak kil�t�be.
- Mit nem mondt�l neki? –k�rdezett r� most Harry. Ron ink�bb meg sem sz�lalt, mert nagyon is sejtette a v�laszt.
-… hogy � az apja Hailienek. –b�kte ki Hermione kelletlen�l. Hirtelen sz�rnyen �rdekesnek tal�lta a cip�j�t, �s azt b�mulva ment tov�bb.
- H�t ez hihetetlen! –csattant fel Ron. –Nem el�g, hogy �sszesz�rted vele a levet, m�g gyereket is sz�lt�l neki?!
- M�gis mit kellett volna tennem? Nem �n akartam terhes lenni. �s egy�bk�nt, ha m�r itt tartunk, n�lk�led meg sem sz�lethetett volna. –emelte fel a hangj�t Hermione
- Mi�rt? –k�rdezte a k�t fi� szinte d�bbenten.
- Ha nem estem volna le a l�pcs�n, bevettem volna a… sz�val a… gy�gyszert, na. -magyar�zta Hermione egyre jobban pirulva.
- �risten. –mondta Ron. –Ez komoly?
- �gy n�zek �n ki, mint aki viccel? –hadarta Hermione s�rt�d�tten. - Napokig eszm�letlen voltam! Mondj�tok, ut�nam k�rdeztetek ti egy�ltal�n?!
- D�h�sek voltunk. –v�dekezett Ron.
- Sajn�ljuk. –b�kte h�tba bar�tj�t Harry. –Ugye, Ron?
- Igen. –mondta a fi� kelletlen�l.
- Hagyjuk. –legyintett Hermione indulatosan. –M�r belef�radtam a sok besz�dbe. Menj�nk fel a Nagyterembe, mert megfagyok!
A h�rom j�bar�t m�r �r�k �ta s�t�lt a parkban, mi�ta elj�ttek Hagridt�l, �s Hermione m�r eg�szen �tfagyott. Harry�k sem ellenezt�k az �tletet, �gyhogy sietve elindultak az ajt�hoz.
- K�l�nben is meg kellene innom a gy�gyszeremet. –jegyezte meg m�r halkabban a l�ny, ink�bb mag�nak mondva.
- Beteg vagy? –k�rdezte Harry.
- Igen. M�r j� ideje. De semmi komoly, csak akkor van baj, ha nem veszem be az „ellenszert”. –sietett a magyar�zattal az okos boszork�ny.
- Hogy �rted azt, hogy r�g �ta? –tudakolta Ron rosszat sejtve.
- Ez m�g annak a maradv�nya, amit a fejs�r�l�ssel szereztem. –vont v�llat Hermione. Nem akar�zott megb�ntania Ront, de hazudni sem akart bar�tainak.
- �gy �rted… amikor meg�t�ttelek? –suttogta d�bbenten Ron.
- H�t… igen. –felelte Hermione kicsit elsz�gyellve mag�t. –De nem az�rt mondtam, hogy most megint rosszul �rezd magad. Semmi bajom.
- H�t ezt �r�mmel hallom, Granger. –v�laszolta ebben a pillanatban egy�ltal�n nem �hajtott szem�ly hangja.
- Malfoy! –ki�ltott fel Ron, aki �gy n�zett ki, mintha szellemet l�tna. A r�gi mardek�ros band�b�l Pansy Parkinson �s Draco valami fontos besz�lget�s helysz�n��l v�lasztott�k a parkot.
- Mi az, Weasley? Nem l�tt�l m�g feh�r embert? –k�rdezte Draco cs�p�sen.
Harry �s Hermione Ronhoz hasonl�an nagyon meglep�d�tt, de a legel�sz�r Hermione tal�lta meg a hangj�t.
- Menjetek innen, Malfoy! Semmi sz�ks�g itt r�tok!
- �s ugyan ki mondja meg nek�nk, hogy elmenj�nk? Ugyanannyi jogunk van itt lenni, mint neked. –feleselt vissza Pansy.
- Pakinson… -l�tszott, ahogy Ron karj�n kidagadnak az erek. A fi� arca m�regv�r�sre v�ltott, �s majdhogynem nekiment a l�nynak.
- Mi a baj, Ronnie? Mi b�nt, dr�g�m? –k�rdezte Pansy g�nyosan mosolyogva. Hermion�nak azonban felt�nt, hogy a l�ny szemei valahogy olyan furcs�k. Nem �szint�k… ahogyan r�gen sem voltak azok. – Csak nem megb�ntad, hogy olyan meggondolatlanul viselkedt�l?
- Ron, � egy l�ny! –pr�b�lta figyelmeztetni Harry. –Hagyd!
- Ne ideges�tsd fel magad, Ron! –sim�tott v�giga fi� v�ll�n Hermione. Malfoy arca megr�ndult, ahogy Hermione meg�rintette a r�gi ellens�g�t. Szeme villan�s�t csak Harry vette �szre, aki egy vigyorral nyugt�zta a sokat sejtet� reakci�t. A fi� ezut�n f�rk�sz�en figyelte mind Hermion�t, mind a volt mardek�rost, aki nem �llhatta meg ezt sz� n�lk�l.
- Mit szeml�l�dsz, Potter? Agyadra ment a sok tanul�s?
- Fogd be, Malfoy! –v�laszolta Harry indulatosan. –Pedig azt hittem, v�ltozt�l valamelyest.
- Egyesek sohasem v�ltoznak. –mondta Hermione megvet�en.
- Megsz�lalt a becs�let bajnoka –gondolta Draco. - Milyen k�r, hogy ez�ttal t�vedsz. – tette hozz� m�g mindig mag�ban.
- �s mi�rt kellett volna v�ltoznom, Potter? -�rtetlenkedett Draco hangosan.
Harry �s Ron egyszerre fordultak Hermione fel�, aki azonban csak megr�zta a fej�t, megragadta a k�t fi� karj�t, �s elsietett a kapu fel�.
- Ez meg mi volt, Draco? –k�rdezte Parkinson hal�ls�padtan.
- Nem tudom. –vont v�llat a f�rfi, majd a boszork�nyhoz fordult. –Mi a baj?
- Azt hiszem, tartozom neked egy vallom�ssal.