Draco hanyagul l�pett be a K�ria kapuj�n. Lassan, eleg�ns l�ptekkel k�zeledett az ajt� fel�. M�g alig bukkant fel a hajnal el� sugara, de � m�r eg�szen friss volt. Szemei nem �rulkodtak f�radts�gr�l. Megszokta a kev�s alv�st.
A h�z s�t�t �s csendes volt. M�g a szolg�l�k sem keltek fel, �gy Draco nyugodtan j�rk�lhatott.
Kis�t�lt a kertbe, mindenkori kedvenc hely�re. Amerre ell�tott, mindent h� lepett. A kertben a r�zsabokrok elfagytak, a mad�rf�szkek elhagyatottak voltak, a f�kat kopaszon t�p�zta a sz�l. A term�szet m�lyen aludt. A Malfoy-t�hoz s�t�lt, amelyet vastag j�gr�teg bor�tott.
Elgondolkodva figyelte a gy�ny�r� t�jat. A nap enyhe f�nye visszaver�d�tt a feh�r h�r�l, azzal �m�tva az embert, hogy dr�gak�veken s�t�l. Nem is lehetett volna szebb a Malfoy K�ria, mint ebben a t�li id�j�r�sban, mikor ilyen term�szetellenesen csend veszi k�r�l.
M�gis, mintha Draco sz�ve ugyanolyan kietlen, hideg �s �res lett volna, ak�r csak a t�j. A cs�p�s hideg �tj�rta eg�sz test�t, de � nem kereste a meleget. Csak n�m�n �lt, �s a k�zelm�lt esem�nyein, fordulatain gondolkodott.

***

Draco t�relm�t vesztve topogott a f�lk�ben. A kup� ajtaj�t n�zte, mintha csak v�rna valakit. D�h�s volt a l�nyra, akit v�rt, de mikor v�g�l meg�rkezett, a k�v�ncsis�g kerekedett fel�l benne.
- M�gis mi�rt j�tszol velem? –k�rdezte vill�ml� szemekkel. –Ny�gd m�r ki, hogy mi�rt h�zod az idegeimet?
- Itt b�rki meghallhatja. –v�laszolta Pansy hangj�ban �rezhet� fesz�lts�ggel. –�rtsd meg, hogy nem kock�ztathatunk! �gy viselkedsz, mint egy gyenge kezd�! Mi �t�tt bel�d?
- Akkor mi�rt kellett mondani, hogy „tartozom egy vallom�ssal”? Olyan furcsa volt a hangod… l�tom direkt csin�ltad. Eszm�letlen, hogy tudod ilyen hitelesen el�adni magadat. Pedig
- H�t persze, hogy csak j�tszottam veled! –ki�ltott fel Pansy nevetve. Draco �gy n�zett a n�re, mintha meg akarn� �lni a szemeivel, de hamarosan �rtelmet nyertek a boszork�ny szavai, mert a kup� ajt�ban Crack jelent meg.
- Bej�hetek? Mostro�k egyed�ll�tre v�gynak. –vigyorgott kaj�nul a f�rfi.
- Persze. –b�lintott Pansy, aki szint�n nem rejtette v�ka al� vigyor�t. –Dracoval �ppen azon t�rt�k a fej�nket, hogy mit csin�ljunk este.
- �gy �rted, a besz�mol� ut�n? –vigyorodott el Crack. –Nekem van p�r �tletem… Ehetn�nk valahol…
- Milyen eredeti �tlet. Ki sem n�ztem volna bel�led, Crack. –mondta Draco g�nyosan.
- Vajon a b�f�s boszork�ny vajon most is vel�nk utazik? –elm�lkedett Crack. Draco megforgatta szemeit, mire Pansy csak but�n felvihogott.
- Menj, n�zd meg. –utas�totta m�g mindig nevetve. Crack sut�n elvigyorodott, majd kin�zett. V�g�l d�nt�tt �s lass� l�ptekkel elindult a mozdony elej�re.
Ahogy a buta f�rfi hall�t�vols�gon k�v�lre �rt, Pansy fojtott hangon megsz�lalt.
- M�r f�j a sz�m a sok b�jvigyort�l. –bosszankodott. –Rem�lem nem tolja ide a k�p�t egyhamar!
Draco egyet�rt�en b�lintott. P�r perc m�lva Pansy megint megsz�lalt:
- Szerintem az se kiz�rt, hogy a Nagy�r k�ldte r�nk. Mindent hallhat. Egy z�rt vonaton a legk�nnyebb hallgat�zni. –magyar�zta gyorsan. –Majd ha n�lam lesz�nk, elmondom, amir�l besz�ltem, �g�rem…
Draco g�nyosan felhorkantott. M�g hogy a Nagy�r k�meket k�ldj�n Lucius Malfoy fi�ra! T�ny, hogy Voldemort mostan�ban el�vigy�zatos, de az egyik legmegb�zhat�bb ember�re bes�g�kat k�ldeni �ngyilkoss�g volna. Pansy… az m�s t�szta. � egyszer� hal�lfal�. Draco k�nytelen volt bel�tni, hogy a l�nynak nem �rt az �vatoss�g.
- Rendben. –egyezett bele nyugodt hangon. –De ne agg�dj! Ennek a gorill�nak annyi esze sincs, mint amennyi l�tszik! Nem fog �szrevenni semmit.
- Legyen �gy. –nyugt�zta Pansy.
Nemsok�ra Crack is meg�rkezett, majd szomor� hangon panaszolta, hogy a b�f�s boszork�ny val�sz�n�leg „szabads�gra ment”, hiszen a visszafel� �ton sem t�nt fel. Pansy t�rt�ztette mag�t, �s meg�rt�en b�logatott, de Draco g�nyos �s len�z� pillant�sait nem �szhatta meg a f�rfi.
Az �t v�g�re Bulstrode �s Monstro is csatlakozott a f�nyes t�rsas�ghoz. Egy�tt indultak el a „besz�mol�ra”…

***

- T�nyleg nem gyan�t semmit. –�rtett egyet Pansy a sz�ke f�rfivel. –Hogy tudsz ilyen j�l hazudni?
- Van gyakorlatom. –v�laszolta Draco mosolyogva.
- Te m�g ezt is b�knak veszed? –cs�v�lta a fej�t a l�ny. –F�lelmetes vagy.
- Szerintem hagyjuk a tulajdons�gaimat. Ink�bb azt t�rgyaljuk meg v�gre, hogy mi a fen�t akart�l nekem bevallani? –v�ltott t�m�t Draco. Nagyon unta m�r a l�ny titkol�z�s�t.
- Rendben van. –s�hajtott Pansy. –Az a baj, hogy veled ellent�tben nekem van lelkiismeretem. R�g�ta nyomaszt m�r egy r�gebben elk�vetett hib�m, �s el akarom neked mondani. Az az igazs�g, hogy nem tudom, lesz-e m�g alkalmam bevallani…
- Ezt hogy �rted? –szak�totta f�lbe Draco.
- A Nagy�r gyanakszik r�m. Neked sem lett volna szabad idej�nn�d, mert m�g t�ged is megv�dolnia. Ha elbukn�k, mondd azt, hogy csak n�h�ny �r�ra volt�l itt… azt hiszem, el fogja hinni, hogy csak egy �jszak�ra volt�l fent n�lam. –v�zolta fel a probl�m�t Pansy.
- Mi�rt gyanakodna? –�rtetlenkedett Draco.
- Nem tudom. Csak �rzem. –felelte Pansy idegesen. –Szerintem valaki �szrevett.
Draco gondterhelten fels�hajtott.
- K�pzel�dsz. –legyintett. –De most m�r a l�nyeget mondd! Mit akarsz bevallani?
Pansy fel�llt a fotelb�l, �s idegesen j�rk�lni kezdett. Draco m�r �ppen sz�ra akarta b�rni, mikor v�gre megsz�lalt.
- Tudom, hogy d�h�s leszel, de musz�j volt megtennem. K�nytelen voltam megszak�tani a kapcsolatot k�zted �s Granger k�z�tt. �n voltam az, aki Ronnal cs�kol�zott. Megk�rtem r�, hogy felejts�k el, �s � �gy t�nik, az�ta sem emlegette a dolgot a bar�tainak. Grangernek biztosan lett volna hozz�m egy-k�t keresetlen szava… - Hogy… mondtad? –k�rdezte Draco nyugalmat er�ltetve mag�ra. –Te volt�l az?!
- Sz�zf�l� f�zet seg�ts�g�vel. –b�lintott a l�ny. M�g mindig k�rbe-k�rbes�t�lt, fej�t konokul lehajtva. Nem szerette, ha Draco d�h�s volt r�. Ut�lta.
- �s ezt most minek mondtad el nekem? –k�rdezte Draco n�h�ny perc m�lva. Szemei szinte szikr�t h�nytak a d�ht�l, de visszafogta mag�t. Hallani akarta az eg�sz t�rt�netet.
- Megvolt r� az okom. –felelte Pansy sz�kszav�an. –Mint mondtam, a lelkiismeretem nem engedte, hogy elhallgassam el�led. De tudod, hogy nem mondhatod el senkinek. Vesz�lybe sodorn�d magadat is, meg Grangert is.
- Mi�ta izgat t�ged, hogy mi b�ntja Hermion�t? –k�rdezte a fi� rideg h�v�ss�ggel. Bel�l azonban majd sz�tvetette a k�ts�gbeesett d�h. Milyen ostoba volt!
- Azt akarom, hogy ne essen bajod. –v�gta ki mag�t Pansy. – Seg�tened kell megbuktatni a Nagyurat. Ha �n meghalok, nagyon kevesen lesztek.
- Mi�rt nem mondtad el m�r az elej�n? –tudakolta Draco, mik�zben az ablakhoz l�pett, hogy a friss hideg leveg� leh�tse �g� arc�t.
- Ut�nament�l volna. –jelentette ki Pansy. – �gy is kis h�ja volt, hogy ki nem der�lt minden.
- Te a Gyeng�lked�n is hallgat�zt�l? –d�bbent meg Draco. – Ezt nem hiszem el!
- Agg�dtam �rted. –v�dekezett Pansy.
- �s ez feljogos�t arra, hogy t�kre tegy�l �leteket? –k�rdezte kem�nyen az ifj� var�zsl�.
- Mi�rt? Mi bajod volt az �leteddel? A Nagy�r mindent megengedett neked. –felelte Pansy.
- Nem r�lam van sz�. –ellenkezett Draco hevesen. –De Hermione �lete el�g rosszul alakult. Weasley meg is �lhette volna!
- Mit gondolsz, megfordult valaha a fejemben, hogy Weasley ennyire kiborul? –mondta Pansy halkan. - Szerinted �n �r�ltem neki, hogy majdnem meghalt?
- El tudom k�pzelni. –mondta Draco g�nyosan. Pansy remegni kezdett a szomor�s�gt�l.
- M�g mindig szereti…
- Bocs�ss meg, Draco! –k�rlelte Pansy. –Ne �gy v�ljunk el! Nem hiszem, hogy tal�lkozunk m�g…
- Hagyd abba ezt a s�ket dum�t! –torkollta le Draco. -Ne pr�b�lj menteget�zni!
- K�rlek, ne besz�lj �gy... –k�rte Pansy szinte k�ny�rg�en. Draco t�relmetlen�l felpattant, �s kiviharzott.
- Holnap t�zkor a tal�lk�n! Ne k�ss!

***

Alig �lt f�l �r�ja a padon, mikor halk, m�lt�s�gteljes l�ptek zaj�t v�lte hallani. �rz�kei nem csaltak, mert mikor h�trapillantott, �desanyja k�rvonalait fedezte fel.
A k�z�pkor�, sz�ke asszonyt m�g sosem l�tta olyan sz�pnek, mint most, halv�ny mosoly�val, ahogy intett, hogy menjen be. Megr�zta a fej�t, jelezve, hogy nem k�v�n m�g bemenni. �desanyja k�rd� tekintete ellen visszafordult. Nem volt kedve t�rsas�gban lenni, m�g ha mindig szeretett �desanyja h�vta is.
- Gyere be, Draco. –hallotta maga m�g�l a l�gy hangot. M�g mindig nem fordult meg, mintegy tiltakoz�sul az anyai k�r�s ellen. Narcissa nem tehetett m�st, m�g k�zelebb ment fi�hoz, ezzel alaposan t�nkret�ve finom papucs�t.
- Meg fogsz f�zni. –figyelmeztette a n�. Draco kelletlen�l feln�zett a sz�rke szemekbe, �s nagy nehezen megsz�lalt:
- Nem f�zom. Kicsit m�g maradni akarok. Nemsok�ra felmegyek aludni. Ut�na d�lut�n t�rgyal�som lesz, k�nytelen vagyok bemenni.
- Enned kell. –mondta Narcissa ellentmond�st nem t�r�en. –Miel�tt elm�sz, mindenk�ppen gyere be enni, �s �zenj valamelyik l�nnyal �rtem. Besz�lgetni szeretn�k veled.
- Rendben. –b�lintott lassan a fi�. A n� gondterhelt arccal indult visszafel�. Nyugtalan�totta Draco rossz kedve, hiszen apja hal�la �ta nem volt ilyen szomor�. Komoly volt, de nem ilyen… boldogtalan. L�zasan gondolkodott a lehets�ges probl�m�kon, de csak egyetlen lehets�ges ok jutott esz�be: tal�n n� van a dologban!

Draco nemsok�ra k�vette anyja tan�cs�t, �s bement a h�zba. Felcs�rtetett a l�pcs�n, majd megengedte a zuhanyt. Gyors mozdulattal megszabadult ruh�it�l, �s be�llt a zuhanyr�zsa al�.
Hosszan engedte mag�ra a forr� vizet, �s pr�b�lta kiverni fej�b�l a zavar� gondolatokat. Mire k�szen lett, eg�szen el�lmosodott, �gyhogy ahogy volt, t�r�lk�z�ben esett be az �gyba. Nem volt ritka, hogy ilyen helyzetben nyomta el az �lom.
D�lben furcsa �lomb�l �bredt. Libab�r�sen, verejt�kben f�r�dve t�rt mag�hoz. Fel�lt az �gyon, �s sz�ke tincseibe t�rt. Pr�b�lt visszagondolni �lm�ra, de csak az �rzelmekre eml�kezett. Bizonytalans�g, d�h, keser�s�g…
Megr�zta a fej�t, mintha ezzel ki tudna verni minden zavar� gondolatot fej�b�l, �s kezdte �sszerakni fej�ben a mai nap „terv�t”. Mire elk�sz�lt az �lt�zk�d�ssel, nagyj�b�l �ssze is �llt fej�ben a napja. Ez volt sz�m�ra olyan siv�r. A sz�rke h�tk�znapok nagyon ideges�tett�k…
Az ablakhoz s�t�lt, utolj�ra gy�ny�rk�dni akart m�g a nagy kertben. Kit�rta az ablakot, �s besz�vta a tiszta, h�s leveg�t.
Kiss� elmerengett, �gy �szre sem vette, hogy a patyolatfeh�r �gen egy kis fekete pont rajzol�dik ki a szeme l�tt�ra. Csak akkor kapott �szbe, amikor a jelens�g m�r nem adott okot tal�lgat�sra: egy sz�rke bagoly rep�lt az �gen.
Malfoy ismerte m�r a baglyot: Anney t�le kapta a sz�let�snapj�ra. Hirtelen elgondolkodott, mi lehet az, amit nem �r r� a Miniszt�riumban megbesz�lni�k. Hiszen alig f�l �ra m�lva tal�lkoztak volna! Nyugtalan�totta az �zenet kil�te, a bagoly sebess�ge most hihetetlen�l lass�nak t�nt a szem�ben.
V�g�l az �llat azt�n eleg�nsan k�r�z�tt egyet a f�rfi k�r�l, �gy sz�llt le a v�ll�ra.
Draco m�sodpercek alatt sz�tt�pte �s elolvasta az irom�nyt.

Dr�ga Draco!

Ne haragudj, hogy T�ged zaklatlak ezzel, de tudod, hogy milyen fontos t�rgyal�sra k�sz�lt�nk d�lut�n Emmeline Brewton asszonnyal. Sajnos most nincs m�dom elj�nni, rem�lem, meg�rtesz.
Megk�rlek, tedd meg nekem, hogy eln�z�st k�rsz a nevemben, �s lemondod a tal�lkoz�t. K�ldtem volna neki levelet, de nem vagyok olyan �llapotban, hogy ezzel foglalkozzak. Eg�szen remeg a kezem.
�jjel Hermione (tudod, az a kedves l�ny, Edward bar�tn�je) rosszul lett. Eddie el�gg� kiborult, ez�rt meg�g�rtem neki, hogy bej�v�k hozz�juk, de most kider�lt, hogy nagyobb a baj, mint sejtettem.
Megismertem Hermione kisl�ny�t, Hailiet, �s egyszer�en rosszul vagyok a gondolatt�l, hogy szeg�nyk�m �rv�n marad. Sajnos m�g ezt sem lehet kiz�rni! A gy�gy�t� szerint Hermione k�s�n ker�lt be, �s sajnos nagyon s�lyos �llapotban van.
Chris (Hermione legjobb bar�tn�j�nek a f�rje) szerint azonban csak az�rt besz�ltek olyan kritikusan Hermion�r�l, mert az Abszol �ton t�rt�nt baleset k�vetkezt�ben tele van az int�zet hajnal �ta.
Ha lesz kis id�d, igaz�n ben�zhetn�l, mert a tegnap �jjeli „tal�lkoz�dr�l” szeretn�k tudni mindent.

Cs�kollak,
Anney

- A fen�be! –k�romkodott Draco, majd lecsapta a levelet a h�ba.
Idegesen felpattant, �s gyors l�ptekkel a h�zban termett. Azonnal indulni akart, hogy min�l el�bb �rjen a Szent Mung�ba. Term�szetesen nem az�rt, mert Hermion�r�l akart tudni. Dehogy. Anneyt akarta letolni, ami�rt felbor�totta a napirendj�t.
Isteni illatok csapt�k meg az orr�t, ahogyan a konyh�ba l�pett, de ezek valahogy most nem tudt�k j� kedvre der�teni. Narcissa �ppen egy felszolg�l� l�nyt oktatott, �gy Draconak nem kellett kerestetnie senkivel az asszonyt.
Mrs. Malfoy azonnal �szrevette fi�n az idegess�get, �s ahogy tekintete lejjebb v�ndorolt, szeme szinte azonnal megakadt a lev�len.
- Kit�l j�tt? –k�rdezte szel�den. Draco m�rgesen kih�zott egy sz�ket, �s lecsapta a pap�rt az asztalra.
- Anney �rt. Nem j�n be dolgozni. Az unokatestv�re bar�tn�j�t a Szent Mung�ban �polj�k, ez�rt most k�nytelen ott �lni �s vigasztalni a rokon�t. –felelte Draco indulatosan.
- �s mi a baj? Tal�n ismered a n�t, akit kezelnek? –k�v�ncsiskodott Narcissa.
- Nem… vagyis igen. De nem ez a baj. Hanem hogy ugrott a megbesz�l�sem Emmelin Brewtonnal! �s fontos lett volna, hogy Anney is ott legyen. K�nytelen leszek lemondani… –fakadt ki Draco.
- Tegnap nem azt mondtad, hogy legsz�vesebben be sem menn�l, mert nincs kedved gy�zk�dni azt a n�t? Ha j�l eml�kszem, Anneynek tett�l volna egy sz�vess�get. –�rtetlenkedett Narcissa.
- �gy van. –b�lintott Draco. –De ha egyszer sz�vess�get k�r, legal�bb j�jj�n el!
- Draco, nekem ne hazudj. Mondd el, mi b�nt. –k�rte Narcissa m�g mindig nyugodt hangon. –Bennem megb�zhatsz…
- Mennem kell. Ben�zek a Mung�ba, �s besz�lek Anney fej�vel. –bizonygatta Draco.
- De el�bb eszel. Meg�g�rted, Draco! –mondta Narcissa, azzal egy p�lcasuhint�ssal csilingel�sre b�rta a cseng�t. R�gt�n megjelent k�t szolg�l�.
- Hozzatok k�t ter�t�ket! –utas�totta kedves, m�gis tekint�lyt parancsol� hangon a h�z asszonya. A szolg�l�k m�ris sarkon fordultak, �s elsiettek.
- Figyelj, anya, most mennem kell, de sietek vissza, �g�rem! Vacsor�ra itthon leszek. –jelentette ki Draco.
- Te, �s az �g�reteid! –Narcissa hangja g�nyosan csengett. –Na j�, ilyen feld�ltan nem is akarok veled besz�lgetni. De vacsor�r�l el ne k�ss! A Miniszt�riumba pedig felt�tlen�l n�zz be!
- Rendben! Sz�p napot, anya! –b�cs�zott Draco, mag�ban hozz�t�ve: -Mintha egy �vod�shoz besz�lne. Istenem, mikor hagyja m�r abba ezt az any�skod�st! Nem volt el�g neki lassan… 5 �ve?
Ennyi id� telt el ugyanis Draco ap�nak hal�la �ta. A zsarnok f�rfi b�kly�ban tartotta fi�t, csak�gy, mint feles�g�t. Az asszony csak az�ta volt nyugodt, kedves, �s kiegyens�lyozott, mi�ta �zvegy lett.
Draco borzadva gondolt apja sz�rny� hal�l�ra. A Nagy�r oldal�n harcolt egy csat�ban, amikor egy auror eltal�lta, hal�los sebet ejtve rajta. Lucius Malfoy hossz� �r�kig tart� hal�ltus�ja alatt gondolta v�gig az �let�t. Apja utols� szavai, melyek az�ta is t�rk�nt mardost�k sz�v�t, t�r�tett�k v�gleg a helyes �tra.
- Figyelj r�m, Draco, j�l figyelj! Musz�j v�gighallgatnod! Fogyt�n az id�m, de musz�j utolj�ra a fejedbe vernem: meg kell bosszulnod engem! A hal�lom csak usz�tson a s�rv�r�ek �s f�lv�rek elleni harc folytat�s�ra. L�tni akartam, ahogy el�sz�r gyilkolsz, l�tni akartam, ahogy hatalmat �s dics�s�get szerzel, de sajnos ez m�r nem lehets�ges. Valamelyik utols� s�pred�k eltal�lt… de neked tov�bb kell folytatnod az �n �letemet! A S�t�t Nagy�r oldal�n a helyed. �n pedig mindig figyelni foglak. B�szke akarok r�d lenni, fiam! Ne okozz nekem ism�t csal�d�st!
Ez volt az, amit Draco annyira b�nt. Hogy mindig meg akart felelni az apj�nak. Ez�rt lett a Roxfort kviddiccsapat�ban fog�… ez�rt akart minden�ron a Mardek�r h�zba ker�lni… ez�rt vett el majdnem egy aranyv�r� n�t… �s ez�rt l�pett be hal�lfal�nak... �s ez�rt nem vallotta be soha Hermion�nak, hogy szereti…
Ekkor azonban megfogadta, hogy t�bbet nem fog az apja eml�k�nek �lni.
Viszont ez az elhat�roz�s nem volt k�nnyen v�ghez vihet�. Voldemort soha nem engedte volna, hogy b�ntetlen�l kil�phessen a hal�lfal�k k�z�l. �gy k�nytelen volt megb�k�lni a helyzettel, �s a maga m�dj�n kezdett el seg�ts�get ny�jtani a m�sik oldalnak. Megkereste Albus Dumbledoret, aki eleinte eg�szs�ges bizalmatlans�ggal fogadta az akkor m�g v�gz�s fi� felaj�nl�s�t. Draco nem is sz�m�tott m�sra, de az igazgat� egy-k�t �gynevezett „helyzetjelent�s” ut�n fokozatosan beavatta a bizalm�ba. Addig �g nem jutott el, hogy kisebb csat�kban r�szt vegyen, de Draco pontosan tudta, hogy lehet elker�lni bizonyos kellemetlen dolgokat. Tervei megval�sultak, minek k�vetkezt�ben a S�t�t Nagy�r is bizalm�ba fogadta �t, �s megengedte, hogy „k�m” legyen, ahogy egykori h�zvezet� tan�ra, Perselus Piton.
�gy most kett�s �letet �lhet, t�vol az apja k�v�ns�g�t�l. �s az�ta v�gtelen�l el�gedett volt mag�val. Siker�lt neki, amit a Malfoy csal�d tagjai k�z�l m�g senkinek el�tte: szembeszeg�lt a sz�l�i akarattal, �s saj�t eszm�inek k�vet�je lett, an�lk�l, hogy az �let�t kock�ztatta volna.
Id�k�zben meg�rkezett a Miniszt�riumba. Most m�g az eddigiekn�l is jobban bosszantotta a sok v�rakoz�s, de k�nytelen volt sz� n�lk�l kiv�rni az ellen�rz�st.
- J� reggelt, Mr. Malfoy!
Draco h�v�sen biccentett mindenkinek, aki k�sz�nt�tte. �r�knak t�n� perekig tartott, mire el�rte Emmeline Brewton irod�j�t.
- �h, j� napot, Draco! M�g nem is v�rtam mag�t ilyen kor�n! Ms Broklehurst nem j�tt mag�val? –tudakolta Miss Brewton egy iratszekr�ny m�g�l, mik�zben egy iratszekr�nyben kutatott.
- �dv�zl�m, Emmelin. Az�rt j�ttem, hogy lemondjam a mai tan�cskoz�st. Sajnos Ms Broklehurst nem tudott j�nni, mert a Szent Mung�ban �polj�k az egyik ismer�s�t, �s k�nytelen volt bent maradni. –dar�lta Draco cseppet sem k�nnyed hangs�llyal. Miss Brewton csod�lkozva meredt a f�rfire irdatlan m�ret� fekete szem�vege m�g�l.
- �, igaz�n sajn�lom. –biggyesztette le a sz�j�t, b�r Draco nem v�lt felfedezni egy csepp sajn�latot sem v�kony hangj�ban. –Na akkor be kell szerveznem helyette valakit. A feladatok csak tornyosulnak… Merlinre, nem mondta a kisasszony, hogy mikor j�n vissza?!
- Nem. –r�zta meg a fej�t a sz�ke f�rfi. –De most megyek ut�na. K�ld�k egy baglyot, ha besz�ltem vele.
- K�sz�n�m. –b�lintott a n�, majd visszatemetkezett im�dott pap�rjai k�z�, Draco pedig ett�l kezdve teljesen gondolataiba mer�lt. G�piesen igyekezett a kij�rat fel�. Miut�n kil�pett az utc�ra, gyorsan keresett egy biztons�gos helyet, ahonnan szabadon hoppan�lhatott. R�vid id�n bel�l meg is tal�lta, amit keresett, �s a lehet� leg�vatosabban az ispot�ly k�zel�be �rkezett. Az int�zm�nyben azonnal a seg�ts�g�re siettek, �s a megfelel� ir�nyba terelt�k. Amikor azonban a folyos� elej�re �rt, megtorpant. Az eddigi emeletek zaja ut�n csod�lkozva �llap�totta meg, hogy itt hihetetlen cs�nd uralkodik. Csak egy-egy szipog�st hallott. Megfordult, hiszen biztosra vette, hogy elt�vedt.
Ekkor azonban Anney ut�na sz�lt:
- Draco, ide gyere! Itt vagyunk!